Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

A Minisztertanács napirendjén I Határozatok az élelmiszerek minőségének javítására Barta Éva, az MTI munka­társa írja: A fővárosi és a megyei élei. miszer- és vegyelemző inté­zetek 60 000 vizsgálatának mérlegét tárgyalta csütörtö­kön a Minisztertanács. Az összegezések végső eredmé­nye pozitív: 1,8 százalékkal kevesebb megvizsgált tétel volt kifogásolható tavaly, mint az azt megelőző eszten­dőben. Ez a minőségjavulás azonban nem vonatkozik minden területre. Egyértel­műen javult a konzervipari, hűtőipari, baromfiipari ké­szítmények minősége, hasonló­képpen a sörök íze, zamata, ugyanakkor azonban kifogá- tolható volt a bor, a cukor és a hús. A minőségjavulás egyértelműen a termelés és a gyártási technológiák fejlő­désével magyarázható. A minőségi elemzések ki­indulópontja az alapanyag, a nyersanyag, amelyek közül kiválónak ítélte a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium előterjesztése a cukorrépát, az olajmagvakat, egyes zöldségféléket, a ba­romfit és a sertéshúst, ugyan­akkor azonban az import marhahúst túl faggyúsnak, és a cukrot sem megfelelőnek találták. Általános tapaszta­lat volt, hogy az import ter­mékek egy része jóval gyen­gébb minőségű, mint a hazai, éppen ezért kívánatos, hogy a hazai szabványok ezekre a termékekre is érvényesek le­gyenek. A gazdasági fejlődés, az életszínvonal növekedése az élelmiszergyártás struktúrá­jának változását hozza. En­nek megfelelően az elmúlt évben is nőtt a komzervek, késztermékek, száraztészták aránya, egyes termékekből azonban még nem tudták ki­elégíteni a szükségletet, így például jó minőségű gyü- mölcslevékből sem. A minőség szoros tartozé­ka a csomagolás is, amely védi az árut. Eredménynek tekinthető az étolaj, a tejföl, sajtok, a kávé korszerű cso­magolása, ugyanekkor még mindig nem megfelelő a ke­nyéré, a liszté, a cukoré és a fűszerpaprikáé. Az élelmiszeripari termé­kek minőségének javítása ér­dekében a Minisztertanács határozatokat hozott. Leszö­gezte, hogy a jó minőségű nyersanyag biztosításához gondoskodni kell a feldolgo zási igényeknek megfelelő fajták, illetve termesztési és tenyésztési módok alkalmazá­sáról, a növény- és állatvé­delem legkorszerűbb módsze­reinek bevezetéséről, és a megfelelő import anyagok behozataláról. Félül kell vizs­gálni a gyártás, gyártmány és csomagolás, továbbá a szál­lítás és a raktározás fejlesz­tésének helyzetét, és a minő­ség javításához az illetékes tárcák biztosítsák a gép-, gépjármű- és csomagoló­anyag-igények kielégítését. Az impart élelmiszerek ala­posabb vizsgálatát is előírta a Minisztertanács, ugyanak­kor szükségesnek látta, hogy az eddiginél hatékonyabban alkalmazzák a gazdasági ösz­tönzés módszereit a minőség javítására. A korszerűsített MEK-ek egy esztendeje Osváth Laura, az MTI munkatársa írja: A zöldség-gyümölcs forgal­mazási feladatokat ellátó szövetkezeti megyei értéke­sítő központok (MÉK-ek) 1971-ben alakultak át mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek, az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek, valamint mezőgazdasági szakszövetkezetek önkéntes elhatározással társuló közös vállalataivá. Célul tűzték ki, hogy a piac igényeinek isme­retében, közvetlenebb ráha­tással is elősegítik: a terme­lés és a forgalom mennyisé­gében, minőségében és össze­tételében megfeleljen a nép- gazdasági szükségleteknek. Egy év tapasztalatai bizo­nyítják, hogy a korszerűsí­tett szövetkezeti közös válla­latok alkalmasnak látszanak e célok megvalósítására. Tizennyolc megyében ala­kult új szövetkezeti közös vállalat (Vas megyében a szombathelyi ÁFÉSZ látja el a zöldség-gyümölcs stb. forgalmazását.) Az alapítók: 994 tsz, 448 ÁFÉSZ és 39 me­zőgazdasági szakszövetkezet. A közös vállalatok tagjai­nak vagyoni hozzájárulása az 1970. évi 11,5 millió forintról 1971-ben 76 200 000 forintra emelkedett. Saját vagyonuk az év végén 1642 millió fo­rintot tett ki. A korszerűsített MÉK-ek 1970-hez képest burgonyából 8,3 százalékkal, zöldségből 14,8 százalékkal, gyümölcsből 5 százalékkal, összesen körül­belül 10 százalékkal többet vásároltak a termelőktől, an­nak ellenére, hogy az 1971. évi együttes termelési ered­mények mennyiségileg nem érték el az előző év színvo­nalát. A közös vállalatok a fel­vásárlás fő formáját válto­zatlanul a szerződéses áru- kapcsolatokra alapozzák, de az áru útjának lerövidítésé­ben a korszerűbb forgalom­lebonyolítási formák — ju­talékos bizományosi értéke­sítés, közvetlenül a kiskeres­kedelmi boltba szállítás — szélesebb körű alkalmazásá­val tevékenységük hatékony­ságát növelhetik. A közös vállalatok nagy része növelte boltjainak szá­mát, javították a forgalma­zás technikai feltételeit. A korszerűsített szövetke­zeti közös vállalatok árbevé­telüket — 1970-hez képest — csaknem 17,2 százalékkal (900 millió forinttal) túlteljesítet­ték. Bírálat illeti azonban Mind a felvásárlási, mind pe­dig a fogyasztói árszínvonal 10,5 százalékkal emelkedett az amúgy is magas bázis­színvonalhoz képest. Szüksé­ges tehát, hogy a jövőben jobban érvényesítsék az álta­lános életszínvonal-politikai célkitűzéseket. A szövetkezeti közös válla­latok működésének tovább­fejlesztésében az üzletpoliti­kai irányelvek és a kereske­delmi módszerek tökéletesíté­sére kell törekedni, és arra, hogy a tagság érdekeltsége és a dolgozók anyagi ösz­tönzése összhangban legyen a vállalat feldolgozási, for­galmazási és fejlesztési fel­adataival, illetve azok ered­ményeivel. TJ 2 mm ál át K" á* á* ® 1? á* IM ti á* II Kecskeméten a közelmúltban aetSfteillUHJf» Petőfi Nyomda néven új telep­helyen, a legkorszerűbb berendezésekkel megkezdte működését az új nyomdaüzem. A Monofoto üzemegysége nemcsak a hazai, de a szocialista országok viszonylatában is egyedülálló és a legkorszerűbbnek számít. Képünkön: Miller-típusú magasnyomó gépek az új nyomdában. (MTI foto — Marath Imre) Még jobbat, korszerűbbet, újabbat Szocialista brigádvezetők plénuma a Finomszerelvénygyárban (Tudósítónktáiyi A termelés előrelendítője és a szocialista embertípus formálója a brigádmozga- lam, amely a közelmúltban több megújuláson ment ke­resztül. Csütörtökön délután az egri Finomszerelvény­gyárban is napirendre ke­rült a munkaverseny a bri­gádvezetők plénumán. Baj­zát Sándor munkaverseny- felelős beszámolt a bervai gyár brigádjainak eredmé­nyeiről, sikereiről: a szocia­lista munkaversenyben részt­vevő kollektívák az elmúlt évben huszonhétmillió forint értéket hoztak vállalatuk­nak! A beszámolót követő hoz­zászólások között Kócza Im­re vezérigazgató örömmel állapította meg, hogy a számszerű eredmények mel­lett azok az erkölcsi ténye­zők is nagyon jelentősek, amelyek az emberek egy- másközötti kapcsolatában fejlődtek ki, majd a munka­verseny irányításának új le­hetőségeit vizsgálva, felhív­ta a brigádvezetők figyel­mét a vállalások folyamatos értékelésére és az évközben ás adható jutalmazásokra. Fügedi József vasraktáros és Kocsis József a Zója bri­gád vezetője az értékelések korszerűsítésére tett javas­latot. Merő László laborve­zető beszámolt az iparág brigádvézetőinek szekcióülé­sén hallottakról, a Tisza bri­gád képviselője pedig az Egri Dohány gyárban tett kö­zös üzemlátogatáson szer­zett tapasztalatokat méltat­ta. Kelemen István öntő, bri­gádjuk és a Csebokszári Ag- regátgyár brigádjával kötött szerződés pontjait ismertet­te. Vendéglőnek címzett óvodák..?! »kialakítási illeti azonban í gyakorlatukat. 1 A Kislexikon szócikke így határozza meg az óvoda fo­galmát: „gyermeknevelő in­tézmény 3—6 éveseknek, ahol Mo.-on általában 7-től 18 óráig lehetnek hétköznap a munkában, tanulásban stb. elfoglalt szülők gyermekei”. Ezek szerint tehát az óvoda kimondottan, kizárólagosan, egyesegyedül és csakis — a gyermekeké? Nem mondha­tunk egyértelmű igent, mert ha az óvodák cégtáblái mö­gé is bekukkantunk, ott bi­zony olyan dolgokat látha- tunk-tapasztalhatunk, ami ellene van a gyermekek ér­dekeinek. Felnőttek nagy­számú serege veszi igénybe például az óvodák ún. szo­ciális szolgáltatását. Magya­rán mondva: itt főzetik az ebédjüket, innen étkeznek olcsón, pár forintért. Delen- te egész ételhordós karavá­nok forognak az óvodák portáján és számos intéz­ményre azt mondhatjuk bíz­vást, hogy „mindenki kony­hája”, sőt olcsósága miatt azt is, hogy „Róbert bácsi konyhája”. ínséges sorsú, kisfizetésű emberek tán azok, akik naponta az olcsó óvo­dai ebédért járnak? Szó sincs erről, hiszen az étel­hordó edények gazdái kö­zött tsz-elnökök, főkönyve­lők, mezőgazdászok, főmező- gazdászok, tanácselnökök, vb-titkárok, gyógyszerész, sőt orvosok és orvos családok vannak. De ne vágjunk a dolgok elébe, tekintsünk né­hány óvoda cégére mögé ... ERDŐTELEK. A 75 férő­helyes óvoda a falu köz­pontjában áll. Iskolának be­illő, jó állapotú, szürke szí­nű hosszú épület. Az udva­rán harsak, virággruppok, pázsitszőnyeg mértani alak­zatai, játszóhelyek. Egészsé­ges, szép környezet. Az óvo­da konyhájában egy szakács­nő és két konyhalány gon­doskodik arról, hogy tápláló, kalóriadús ételek jussanak az apróságok elé. _ t= Hány személyre készül a mai ebéd? — Ma 96 gyerekünk jött az óvodába. Az étkezésre jogosultak és a különböző engedélyesek száma 48, kö­zülük mára 25-en jelentették be ebédigényüket. Mi úgy nevezzük ezeket, hogy „kí­vülállók” vagy „vendégek”. — Kik ezek a „kívülállók” vagy „vendégek"? — Az étkezésre jogosul­tak a pedagógusok. A „kí­vülállók” vagy a „vendégek” közalkalmazásban levő sze­mélyek: „védőnők, házi be­teggondozó, az arborétum kertésze, a tanácselnök, a vb-titkár, az oktatási előadó és a gyógyszerésznő. , _ Miért főznek rájuk? — A pedagógusokra azért, mert sajnos, nincs iskolai napközi. A többiekre azért, mert nincs a faluban sem­miféle közétkeztetési lehető­ség. Településünk szinte minden szegletében van va­lami kocsma, az ÁFÉSZ csak ígérget, de nem csinál egyikből se kisvendéglőt, vagy bisztrót. — A felnőttek étkeztetése nem hátrányos a gyerekek­re? — Ez a helyzet óhatatla­nul kihat gyermekeinkre. Nem mennyiségi, vagy mi­nőségi dolgokra gondolok, hanem arra, hogy nem jut elegendő idő a harmadik fo­gással is törődni. _ Mennyiség és minőség... V ajon kiscsoportos vagy nagycsoportos adagot mér­nek a felnőttek éthordóiba? — Egyiket se! Középada­got... ÁTÁNY. Az 50 férőhelyes óvoda kicsi, rozoga épület, deszkabordájú kitoldással. Többet törődhetnének vele, hogy külsőleg és belsőleg is megnyerőbb, lakályosabb, kellemesebb legyen. Be sem lépek, figyelmeztetnek, hogy fehér lett a könyökem. S mindjárt szabadkoznak is, ok festettek itt» a személy­zet, és nem a legszaksze- rűbben sikerült. A konyha ajtaján felirat figyelmeztet: „Ebédkiadás fél 12-től 12-ig.” Mindjárt a témánál vagyunk. — Kiknek szól ez a fi­gyelmeztetés? — Negyvennyolc gyerekre főzünk, s innét viszi az ebé­det 24 felnőtt is. Az étkezés­re jogosult pedagógusokon kívül ide hozza vagy küldi éthordó edényét a termelő- szövetkezetből az elnök, a főkönyvelő, a mezőgazdász, aztán a tanácselnök, a vb- titkár, a védőnő és az orvos is. — Miért? — Nálunk nincs semmi, ahol egy tál ételt megehet­nének azok, akik munkájuk, hivataluk mellett nem ve­zetnek vagy nem vezethet­nek háztartást. Csak leg­alább több segítséget adná­nak, mert így igen sok gon­dot okoznak nekünk. Az áru- beszerzés lehetősége szinte minimális az egész község­ben. Ügy élünk itt a sárten­gerben, mintha a világ vé­gén lennénk. KÖMLÖ. Megnyerő, szép új épület az óvodáé. Nem is venni észre a korát, hogy 1961-ben építették. Áz 50 férőhelyre itt 57 gyerek jut. — De ma is 84 személyre főzünk. — A gyerekeken kívül kik esznek még az óvodai ebédből? — Tizenhárom pedagógus, 8 alkalmazottunk és ezeknek 5 kisiskolás korú gyermeke. Aztán innét étkezik a közsé­gi orvos, a felesége és két gyermekük is. — De hiszen Komlón van kisvendéglő is! — Az olyan, mint a kocs­ma. — Es bizonyára jóval drá­gább is egy ebéd, mint itt, az óvodában. — Természetesen. Itt csu­pán 5,70-et fizetnek egy ebédért, a vendéglőben mi- ■ nimálisaa megkérik ennek a dupláját. Ám felvetődik az anyagi oldala a dolognak másfelől is ... Konyhai dol­gozóink csupán arra kötöt­tek munkaszerződést, hogy az 50—57 gyereket ellássák, kiszolgálják és senki nem fizeti meg őket külön azért, mert még 30 embert kiszol­gálnak, azoknak is ebédet adagolnak, főznek. — Gondolom, más elkese­rítő okot is produkált már a felnőttek étkeztetése. — Sok vádaskodás éri az embert azért, mert a gyer­mekek érdekeit tartja szem előtt. Meg kell főzni nekik á salátalevest, a tejbegrízt, tejberizsát, a sóskafőzeléket ebédre is. Ilyenkor a fel­nőttek morognak, hogy „per­sze, a gyerekeknek télisza­lámit adnak vajas kenyér­rel”. Bizony adunk, mert az óvoda gyermeknevelő intéz­mény és nem vendéglő... Az óvodai portyázás után bekopogtattunk végül a me­gyei tanács hevesi járási hi­vatalába is. Tapasztalatain­kat a hivatal elnökhelyette­se, a járási művelődésügyi osztály vezetője, Grúz János elé tártuk. — Az érvényes 168/1971. számú miniszteri rendelet szerint csak a pedagógusok és hozzátartozóik étkezhet­nek ott az óvodákban, ahol iskolanapközi nincs — mon­dotta. — Egyedi esetekben ideiglenesen biztosítottak ét­kezési lehetőséget kívülál­lóknak is, azoknak a peda­gógusoknak a „terhére”, akik nem vették igénybe ezt a juttatást. Hangsúlyozom: az engedélyezés csakis egyedi esetekre és ideiglenesen szólt! Részletezve: Átányban igen rossz a helyzet. Erdő­telken nemkülönben, de itt már a tsz hozott létre köz- étkeztetési helyet, ahol a kí­vülállók ehetnének. Bizo­nyára nem zárkóznak el at­tól, hogy nem tsz-tagok is kaphassanak itt ebédet. És még egx probléma; felkéri tűk az ÁFÉSZ-t, mérjék fel az igényeket, s míg valami bisztrót, kisvendéglőt nem létesítenek, addig napi ki­szállítással biztosítsák a köz- étkeztetést. Semmi intézke­dést nem tettek. A komlói esetet, az orvos család óvo­dai étkeztetését igen kirívó példának tartom, ami jogel­lenes és megengedhetetlen. Orvos, gyógyszerész, tsz-el- nök, főkönyvelő, de még a tanácselnök is az óvoda nya­kán ? Ezek az emberek egyál­talában nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy óvodai kosztra kényszerülje­nek. Véleményem szerint itt az emberi és erkölcsi nor­mákat is meg kell vizsgál­nunk, mert ezekkel is baj lehet. Tudunk az óvodák ál­lapotáról, ezért is kértük fel a járási NEB-et, vizsgálják meg alaposan és minden részletre kiterjedően a hely­zetet. Annyit mondhatok, hogy az érvényben levő ren­delet és jogszabály betartá­sáról a legszigorúbban gon­doskodunk. —_ Tudunk arról is — mon­dotta még Grúz János —, hogy az óvodákban étkező felnőttek 'körében, beleértve a pedagógusokat is, sok fel­háborodás van amiatt, hogy például tejbegrízt kapnak ebédre és nem sertéspörköl­tet, vagy rántott csirkét. Az a véleményem, hogy az óvo­dák nem vendéglőknek cím­zett létesítmények. ★ Mit tehetne még ehhez a riporthoz, az itt csokorba kötött véleményekhez az új­ságíró? Csupán annyit, hogy az erdőtelki, az átányi és a komlói példák nem egyedi esetek. Csakis az alapvető és mindennapi igényeket kielé­gítő közétkeztetés biztosítá­sa, megszervezése jelenthet majd gyermekintézményeink terheit is könnyítő megol­dást. Pataky Dezső űSSasStlii 1872. május 19„ péntek 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents