Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk

Élettel megtölteni

JÓFORMÁN még ki sem hirdette a bonni parlament elnöke a szerdai ülésen a szovjet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződés ratifikációs vitája szavazási eredményét, a világon már mindenütt kopogni kezdtek a telexgépek, és öntötték a nyilatkozatokat, állásfoglalásokat. S ebben a nemzetközi nyilatkozatözönben egyetlen olyan hangot sem lehetett találni, amely ne a megelégedést, sőt, a megkönnyebbülés szellemét sugározta volna!

Ha nem másból, ebből a Moszkvától Washingtonig terjedő összhangból félreérthetetlen egyértelműséggel kifejezésre jutott: a keleti szerződések sorsa legalább any- nyira volt nagy világpolitikai, a nemzetközi viszonyokat döntően befolyásoló tényező, mint holmi nyugatnémet belpolitikai kérdés. Sőt, mi több: a ratifikálás egy történelmi szakasz lezáró aktusának tekinthető. Találóan fogalmazta ezt meg a Zycie Warszawy című varsói lap kommentárja: „A szovjet—nyugatnémet és a lengyel- nyugatnémet szerződés elfogadása a®józan ész, s egyben a béke és az európai enyhülés ügyének sikere. Ezzel az NSZK politikai erőinek többsége — az NDK példája nyomán, igaz, több mint húsz éves késéssel — elismerte a fasiszta német állam bukása eredményeként bekövetkezett területi változásokat.”

A RATIFIKÁLÁS KÖRÜL lefolyt késhegyig menő küzdelemnek ezt az értelmét azért is érdemes hangsúlyozni, mert a világ — benne a magyar közvélemény is — bizonyos megdöbbenéssel vegyített értetlenséggel figyelte azt a foggal-körömmel, és főleg elképesztően kisszerű parlamenti machinációkkal tarkított küzdelmet, amelyet a bonni jobboldali ellenzék ezeknek az alapvető, európai jelentőségű szerződések tető alá hozása ellen vívott. Egy, az enyhülés és az európai államok együttműködése, valamint különösen a másik német állam, az NDK nemzetközi jogi elismerése ellen küzdő politika képviselői kísérelték meg még az utolsó pillanatban is feltartóztatni az elkerülhetetlent.

S végül, hogy még inkább összeurópaivá szélesedjen ki a ratifikálás: nyomában a megvalósulás stádiumába kerülhet az összeurópai ' kollektív biztonsági értekezlet is. Igen jellemző ez ügyben az eddig tartózkodó, sőt, szkeptikus Luns-nak, a NATO főtitkárának ilyen értelmű gyors reagálása a ratifikálási vita befejezése után.

BRANDT KANCELLÁR, aki a bonni ratifikációt, nemcsak az általa vezetett koalíciós kormány, de személyes tevékenysége eredményének is tekintheti, a szavazást követő estén rádió- és tv-beszédében soronkövetkező feladatként azt jelölte meg, hogy „élettel töltsék meg a szerződéseket”. Ez helyes, józan, reális program, s végrehajtásában egyetértésre, támogatásra számíthat nemcsak a nyugatnémet lakosság többsége, de az európai biztonság ügyét szem előtt tartó nemzetközi körök répáéról is.

Amerikai veszteség *

1728 pilóta esett fogságba, vagy eltűnt a háborúban

HANOI

Az amerikai légierő F—4-es típusú repülőgépei csütörtökön támadást hajtottak végre Hanh Hoa tartomány, Hanoi és Haiphong ellen. A VDK hírügynökségének jelentése szerint a VDK légelhárító egységei öt támadó gépet megsemmisítettek.

Az AFP hanoi tudósítójának jelentése szerint a csütörtök délelőtti légitámadás mintegy 40 percig tartott, s Hanoi külvárosait érte. Az F—4-esek körülbelül 1000 méter magasságban nagy sebességgel közelítették meg az észak-vietnami fővárost, s a városközponttól mintegy két kilometer távolságban szórták le bombaterhüket.

A saigoni amerikai parancsnokság szóvivője csütörtökön azt mondotta, hogy a VDK ellen indított intenzív légitámadások során az amerikai légierő két hét alatt harminc repülőgépet és 24 pilótát vesztett. A VDK ennél jóval több gép lelövését jelentette. Az amerikai parancsnokság adatai szerint az indokínai háború kezdete óta 494 amerikai pilóta esett

fogságba Észak-Vietnamban, s további 1234 tűnt el a harcok folyamán.

Tito a

Szovjetunióba

utazik

Josziip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására június első felében hivatalos baráti látogatást tesz a Szovjetunióban.

A hazafias erők csapásaitól szétvert saigoni kormánycsapatok tagjai tömegesen hagyják el egységeiket és igyekeznek • frontvonalból elmenekülni. Képünkön: Hűétől délre az *-es útvonalon dél-vietnami katonai rendőrség kutatja át a jármüveket, egységeiket elhagyó katonákat keresve.

(Népújság telefoto — AP—MTI—KS)

Kongói puccskísérlet

BRAZZAVILLE

Brazzaville — a Kongói Népi Köztársaság fővárosa —, lakosai szerda éjjel a szirénák jelzésére ébredtek. A „kongói forradalom hangja” rádió közölte, hogy egy ösz- szeesiküvő csoport, Ange Di- awarával, a februári összeesküvés vezetőjével az élen meg akarta ismételni a február 22-i eseményeket. Az

jf* 1957. októberében, egy (szombat estén Dulles amerikai külügyminiszter lakásán négyórás bizalmas beszélgető« folyt az amerikai kül- ügyek intézője és Gromiko szovjet külügyminiszter között. A Le Monde New York-t tudósítója azt írta, a találkozó azért történt Dulles lakásén, hogy „ebben a légkörben a két államférfi nyíltabban és természetesebben tárgyalhasson, mint a külügyminisztérium irodáinak személytelen levegőjében”. De a találkozó helyszínén kívül sokkal többet foglalkozott a világsajtó azzal, hogy azon a bizonyos szombat délutánon a washingtoni kandalló fölött kilencszáz kilométernyire, a szinte már levegőtlen magasságban egy szovjet mesterséges hold keringett, a bolygóközi korszak első hírnöke. A két vezető világhatalom külügyminiszterének tanácskozására tehát különleges történelmi körülmények között került sor. Ez az, amit Nehru, a nagy indiai államférfi így fejezett ki: „A mesterséges hold a nemzetközi feszültség enyhülése felé nyitja meg az utat, mert rádöbbenti az emberiséget arra a feneketlen szakadékra, amely a tudományos haladás és a jelenlegi gondolkodás archaikus módja között tátong.”

A BIG STICK

A SAROKBAN

Dulles külügyminiszter a Nehru által emlegetett „archaikus gondolkodásmód” valóságos megtestesítője is, a jelek szerint arra kényszerült, hogy bizonyos mértékig a sarokba tegye az általa megfogalmazott híres „big stick” (bunkósbot) diplomáciát. Ezekre a módszerekre világszerte az ébredező józanság egyre nagyobb nyoQMmism

1972. május 19„ péntek

A szovjet—amerikai kapcsolatok történetébő

Beszélgetések a kandalló mellett (3.)

mása nehezedett. A mesterséges hold felbocsátása is arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi és stratégiai helyzet páratlan alkalmat — és egyben páratlan kényszert is — jelent a vitás kérdések békés rendezésére. A békés holdbébi látványos csapást mért az enyhülés ellenfeleire, és szembetűnően bizonyította, hogy az erőviszonyok döntően megváltoztak a világon.

A mesterséges hold felbocsátásával egy időben a Szovjetunió annak bizonyítékaként, hogy nem törekszik egyoldalú előnyökre, hogy változatlanul ellenez mindenfajta háborús politikát, felhívást bocsátott ki: tartsanak az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselői békemegbeszéléseket. A nyilatkozat kijelentette, hogy a szovjet kormány eddigi leszerelési javaslatait pedig kiegészíti a rakétakilövő állomások ellenőrzésével.

NIXON ELŐSZÖR

MOSZKVÁBAN

A kandalló melletti beszélgetések sorozata, — amelyek ugyan még nem csúcs- találkozók, de mégis magas szintű érintkezést jelentettek a két világhatalom között — az ötvenes évek legvégén folytatódott. A valóság kényszere, a szovjet diplomácia aktivitása arra szorította az amerikai kormányt, hogy ne térjen ki azok elől a konzultációk elől, amelyek bevezetői voltak a magasabb szintű tárgyalásoknak. ISjJ végén Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese magánjellegű látogatást tett az Egyesült Államokban. Találkozott Eisenhower elnök- keh Nixon alelnökkel, Dulles

külügyminiszterrel. A Pravda azt írta:

„Az Egyesült Államok kormánykörei világosan megismerhették a Szovjetunió álláspontját a két ország kapcsolatáról és a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldásának módozatairól. Ezek a megbeszélések tehát hozzájárulhattak a Szovjetunió által következetesen és állandóan javasolt csúcstalálkozó bizonyos fokú előkészítéséhez is.”

Mikojan amerikai üzletemberekkel is találkozott és tapasztalhatta, hogy az Egyesült Államokban az üzleti körök igen érdeklődnek a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt. Már akkor szóba került, hogy igen érdekes és hasznos lenne, ha az Egyesült Államok alelnöke, Nixon is felkereshetné magánemberként a Szovjetuniót. Az angol sajtó akkor — riem egészen gúnymentesen azt írta, hogy amerikai politikusnak évek óta nem támadt olyan jó ötlete, mint Nixon- nak, amikor kitalálta, hogy elnökválasztási hadjáratát nem az Egyesült Államok valamelyik városában, hanem Moszkvában kell elindítania.

Nixon tizenhárom éve. 1959. júliusában—augusztusában járt első ízben a Szovjetunióban. Valóban úgy tűnt akkor, választási útról van szó, az akkori alelnök jó előre gondoskodott arról, hogy minden szava, ami látogatása során elhangzik, megfelelő hangerősítőn át jusson el az amerikai közvéleményhez. Nixont elkísérte James Reston, a Ne. York Times vezető riportere és Hamson Salisbury, a lap legtekintélyesebb szovjet- szakértője. ;"

____

k

iállítás és

ELLENGÖZ

Az utazás, i amely arra tett volna hivatott, hogy bizonyítsa az elnökjelölt talpraesettségét, politikai tehetségét, inkább azt bizonyította be, milyen reménytelen minden kísérlet, amelyet egyes amerikai politikusok fűztek a Szovjetunió „fellazításához”, a szovjet emberek amerikai típusú „felszabadításához”. A tudósítások arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok alelnöke minél többet látott a szovjet életből, annál többet volt kénytelen elhagyni azokból az előítéletekből és téveszmékből, amelyeket hazulról hozott magával.

A Nixon-úttal egy időben azonban elnöki hozzájárulással, Amerikában megrendezték az úgynevezett „rab nemzetek hetét”, azzal a szándékkal, hogy némi „ellengőzt” adjanak. Eisenhower maga is elismerte sajtóértekezletén, e rendezvény célja az volt: hogy helyre billentse az egyensúlyt. Mindenesetre az, hogy egy amerikai alelnök (éppen az a Nixon, aki most az Egyesült Államok elnöke) szükségesnek tartotta úgy szerezni választókat, hogy a Szovjetuniót keresi fel, mutatta: az amerikaiak túlnyomó része a két ország kapcsolatának megjavítását kívánta. Helyeselte a békés versenyt, amely a két nagyhatalom között kialakulóban volt,, s amelynek kezdő lépése is megtörtént: New York-ban szovjet, Moszkvában amer kai kiállítást rendeztek.

Kereszthy András

(Következik:

Camp David, Becs, Glassboral

összeesküvők és a biztonsági erők között fegyveres összetűzés zajlott le. A lázadók menekülésre kényszerültek. Diawarának és híveinek egy- részének sikerült elszöknie.

A Kongói Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága a rádió útján felhívással fordult a néphez, a munkásokhoz. a parasztokhoz, a forradalmi értelmiségiekhez és a forradalom harcosaihoz: tanúsítsák a legmagasabb fokú éberséget és működjenek együtt a biztonsági erőkkel és a hadsereg egységeivel, hogy kézre lehessen keríteni Dia- warát és híveit. Brazzaville- ben és környékén elzárták az utakat, gondosan átkutatják a gépkocsikat, igazoltatják a járókelőket

SO éves o szovjet pionípmozplom

1922. május 19-én a Koni- szomol 11. kongresszusán ösz- szegezték, elemezték a gyer- mekkomunákban végzett ne- velöniunka első eredményeit. A kezdeti sikerek feljogosították a résztvevőket arra, hogy agy olyan ifjúsági politikai tömegszervezet megalapítására tegyenek javaslatot, amely 9—14 éves iskolásokat foglal magába közös célok, nevelési célkitűzések következetesebb megvalósítása érdekében. A küldöttek meg ezen a napon elfogadták a javaslatot.

1922. május végén a mozgalom 4 ezer főt számlált, két év múlva már 170 ezren viselték a vörös nyakkendőt. Az 1949-es 13 millióval szemben ma kb 26 millió pionír vesz részt az őrsök, rajok és csapatok munkájában.

A pionírok több évtizede hetenként néhány órát az „ügyes kezek” különböző szakköreiben töltenek el. Elsősorban az egyes tantárgyak gyakorlati oldalával ismerkednek meg az ifjú „vegyészek”, „orvosok", „mezőgazdászok”, „mérnökök", „fizikusok”, „rádiószerelők’' stb.

A pionírünnepek alkalmából — madarak és fák napja, a termés hete, virágünnep, az erdő napja —, művészeti vetélkedőket, sportversenyeket rendeznek. A 14 évesek ilyenkor vizsgáznak a „Kész vagyok a munkára és a Szovjetunió védelmére” mozgalom követelményeiből.

A V. I. Lenin nevét viselő pionirmozgalomban a gyermekek szeretettel és tisztelettel ápolják az 1941—45-ős Nagy Honvédő Háborúban életüket áldozó kis hősök emlékét. Szasa Csekalin és Vologya Dubinyin neve „fémjelzi" ezt a korszakot. Pavlik Morozov, akit 1932- ben szülőfalujában a szovjet rendszer megdöntésére szer-,- vezkedő kulakok gyilkolták meg, a pionírok szemében a meg nem alkuvásnak, a példátlan bátorságnak és lelkesedésnek a szimbóluma.

A Pionyerszkaja Pravda 1925. március 6-a óta jelenik meg, és aktív szerepet vállal az iskolások kommunista nevelésében.

Saiga Attila

A ratifikálás után

Történelmi döntés sző eteti Bonnban - Barzel „kikerült”

BERLIN, NYUGAT-BERLlN:

A Neues Deutschland sajnálatos ténynek nevezi, hogy egyetlenegy CDU—CSU frak- cióbeli képviselő sem szavazott a szerződésekre.

A nyugat-berlini lapok elsősorban az úgynevezett keleti szerződések és a nyugatberlini négyoldalú megállapodás életbeléptetése között levő szoros összefüggést emelik ki.

„Szabad az út a négyhatalmi megállapodáshoz” — ez a szociáldemokrata Telegraf bonni tudósításának címe. „A hosszú menetelés” című vezércikkében a lap azt írja, hogy a CDU-ban repedések keletkeztek, s ezeket az sem tudja eltüntetni, hogy a szavazásnál, azaz a kormány - nyal való nyílt konfrontáció soráp a CDU—CSU látszólag egységesnek bizonyult.

A konzervatív Der Tagesspiegel. „Nem minden sikerült” című vezércikkében a töhfbi között ezeket írja: „Sok spekuláció hallható most Bonnban, hogy az események menete miképpen fog hatni Barzel sorsára és a CDU-ra, mint ellenzéki pártra. Mindazzal ellentétben, amit most mondanak, talán meg lehet kockáztatni a jósként: Barzel ..kikészűú" a/- á-'.ul, hogy nem sikerült akaratát megvalósítania. Annyi bizonyos. amint Barzel Brandttal szemben be tudta bizonyítani, hogy a CDU be- vi-uia Bsrzelte. gyemben, hogy az ellenzék nem lehet meg a CSU nélkül,

BONN:

A Német Kommunista Párt nyilatkozatban üdvözölte a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződés Bundestag-beli jóváhagyását. „Történelmi döntés született, állapítja meg az NKP elnökségének nyilatkozata. E szerződések életbelépése döntő fordulatot tesz lehetővé a szövetségi köztársaság és a szocialista államok kapcsolataiban. Valóra- vált egy olyan követelés, amelyért hazánk békeszerető és demokratikus erői, s mi kommunisták mindig is felléptünk”. -v

A nyilatkozat egyszersmind emlékeztet arra, hogy a CDU—CSU vezetői, a militarista és revansista körök hónapokon át minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a szerződések ratifikálását. Képviselőket vásároltak meg. Megpróbálták a közvéleményt hazugságokkal és hamisításokkal félrevezetni.

A két éven át tartó ösz- szecsapások és a szerdai parlamenti szavazási eredmények is a legnagyobb éberségre intenek minden haladó és békeszerető embert — hangsúlyozza a nyilatkozat. ..A béke ellenségei folytatni akarják harcukat a fennálló határok ellen, elsősorban az NSZK és az NDK határa ellen. A CDU—CSU revansista erői agresszívek és veszélye rek maradtak.”

t