Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

Ha kiderül az ártatlanság Beszélgetés dr. Kerekes Lajossal, az Egri Járásbíróság elnökével Hivatal) szobájában be­szélgettünk dr. Kerekes La­jossal az Egti Járásbíróság elnökével A téma — hogy így mondtuk — nem min­dennapi. a bírót munka egeik líKálmas területéről, a felmentésről vnli. szó. — Mái amennyiben tíz „izgalmas'' meghatározás helytállt) . . — A bírói munka termé­szetéből adódik ez is •— mondta dr Kerekes Lajos.— A bíróságok munkáját ál* lamrendünkn =k, törvénye­inknek a védelme határozza m®g. Bonyolult tevékenység, mert az élet minden terüle­tére kihat. Egy közös csak; a törvényesség, akkor is, ha a bíróság súlyos büntetést szab ki és akkor is, ha fel­mentő ítéletet hoz. A tör­vényesség biztosítására pe­dig ott találjuk a garanciát az alkotmányban; a bírók függetlenek, csupán a tör­vényeknek vannak aláren­delve. — Hallani néha olyan meg­jegyzést, amely az igazságot és a törvényességet különvá­lasztjai — A törvények ismerete mellett a törvényesség egy­beesik az objektiv igazság­gal is. A bírói ítéleteket a józan közvélemény helyesli; a járásbíróság gyakorlatá­ban — a bírói lelkiismeret kérdése is benne szerepel! — elenyésző az olyan ítélet, amelyhez helytelenítő meg­jegyzéseket fűznek. Akad egyedi eset, amikor a tör­vényszerű eljárás ellenére sem derül ki a konkrét igaz­ság. Ilyenkor az okok kívül- állnak a bíróságon. — Mi tehát az alapelv az ítélkezésben? — Az ártatlanság védelme. Nemcsak nálunk Magyaror­szágon, hanem minden szo­cialista országban ez hatá­rozza meg az eljárást. így van az angol jogban is, és az utóbbi Időben másutt is kezd gyakorlattá válni, Kö­zelebbről; a bíróság előtt mindaddig ártatlannak kell tekinteni a vádlottat, amíg a bűnösségét megnyugtatóan be nem bizonyítják. Előfor­dul, hogy a rendőri vagy ügyészi szakban elégséges­nek vélt bizonyítékok az el­térés során meggyengülnek, a tanúvallomások megváltoz­nak, s ha ezek következté­ben a bírák nem győződnek meg a bűnösségről, felmen­tő Ítéletet hoznak. — A felmentés lehet bizo­nyíték hiányában, és bűn­cselekmény hiányában. — így van. Nemrégiben egy gépjárművezető állt a bíróság előtt halálos gázolás miatt. Az eljárás sorén ki­derült, hogy a sértett néma gyalogos-átkelőhelyen pró­bált átmenni a túloldalra és féktávolságon belül lépett a gépkocsi elé. Ez az életébe került. A bizonyítékok vilá­gosan mutatták, hogy a gép­kocsivezető nem követett el bűncselekményt, így fel is mentették. Másik példa, ami­kor bizonyíték hiányában született felmentő ítélet. A vádlott súlyos testi sértés miatt állt a bíróság előtt. Valaki feljelentette, de a bí­róság nem talált bizonyíté­kot a vádlott bűnösségére. Lehet, hogy 6 követté el a bűncselekményt, de a bizo­nyítékok nem voltak meg­nyugtatóak a törvény és a bírói lelkiismeret szerint. _ A beszélgetés során g yakran szerepelt a bírói lel­kiismeret kérdése. — Mondjam, hogy milyen nehéz a bírói munka? Lete­lik a hivatali munkaidó, de a bíró a problémát magával viszi. Mérlegel, értékel, ha­sonlít, töpreng, igyekszik fel­oldani az ellentmondásokat, Eontos elv, hogy alaptalanul senki elten ne induljon el­járás. A tapasztalat azt mu­tatja. hogy a járásbíróságon ez jól érvényesül ís. Az ügyek 98 százalékában szü­letik marasztaló ítélet — a jó és alapos rendőri, illet­ve ügyészi munka eredmé­nyeképpen is — és 8 száza­lék a felmentő ítélet, Ez az arány maximálisan jó, Hoz­záteszem még — fontos! —, hogy az ítéletek másodfokon is „megállnak”, jogerőre emelkednek. — Mit érez a bíró, ami­kor felmentő ítéletet hoz? — Jóleső elégedettséget, két okból is. Az egyik: az eljárás során sikerült a konkrét igazságot szentesí­tem törvényes ítélettel. A másik pedig, hogy újabb bi­zonyítékkal szolgáltunk a társadalom és a közvélemény előtt, hogy minden körül­mény között törvényesen já­runk el. Sikerült bebizonyí­tani annak az embernek az ártatlanságát, s ez — nem „selejt” a munkánkban. Az, hogy felmentő ítélet szüle­tett, éppen a bírói tevé­kenység egyik garanciája az igazság kiderítésében. Kátai Gábor Es akkor jött az oroszlán,,. Sok kérdés egy állatidomárhoz Az Apolló 72 Cirkusz egyik sztárja Komlós Sándor, a fia­tal orösziánidoméir. Az egri közönség láthatta őt már két alkalommal, a hétfői premi­eren és a keddi előadáson. Nemcsak ura volt a nyolc oroszlánnak, hanem értő ok­tatója, mestere is. Ritka tu­dományának műhelytitkairól faggattuk őt, mindenekelőtt az iránt tudakolódzva, hogy miként lesz valakiből orosz- lánszelidítő. — Saját esetem kapcsán csak azt mondhatom; véletle­nül. A sors "szeszélye úgy hozta, hogy budapesti laká­sunk meilett táboroztak a nem sokkal korábban álla­mosított magáncii’kuszök tag­jai. Nem éltek valami fénye­sen — össze sem lehetné sor­sukat hasonlítani a mi mos­tani helyzetünkkel —, mégis megkapott ennek a sajátos életstílusnak az érdekessége. Folyvást náluk időztem, elha­tározva, hogy ha törik, ha szakad: artista leszek. És is­mét közbeszólt a véletlen. 1962-ben a főidőmé»* mellé kerültem „inasnak”. Hamar kiderült, hogy nemcsak sze­retem az álltatokat, hanem tu­dok bánni is velük. Szerződ­tettek egy átlátszóimhoz, s azzal dolgoztam közel négy ,4 képernyőn A tanyai iskolák története — mese egy mosómedvéről Kiss József most fejezi be A népszerű tudományos- és oktatófilm stúdióban — a tévé közművelődési fő­szerkesztőségével kötött együttműködési szerződés keretében — két nagy léleg­zetű filmsorozat készül. A magyar közoktatás helyzetét, a pedagógiai kutatások és kísérletek eredményeit be­mutató sorozal v«t filmből áll. Lakatos Vince „Virrasz­tók” címmel a tanyai isko­lák történetét dolgozza _ fel. György István az általános iskolák és a pályaválasztás összefüggéseit tárgyalja, Czi- gány Tamás témája a tanu­lás fiziológiáját. Takács Gá­bor a komplex matematika- oktatást mutatja be, Korom- pai Márton pedig a fizika- oktatás kísérleteit viszi film­re. Préda Tibor Bánki Do­nét halálának évfordulójára a nagy magyar tudós és fel­találó életét és a felsőokta­tás reformjára irányuló tö­rekvéseit dolgozza fel. A másik nagy sorozat a bioszféra általános kérdé­seivel és a környezet szeny- nyeződésével, káros változá­saival foglalkozik. A riport- és dokumentum- film stúdióban Nádast Lász­ló „Életforma” címmel ké-| szít filmet. Azt a jelenségetj Vizsgálja, hogy a szolgálat után. otthon végzett háztáji munka fáradalmai hogyan hatnak vissza az egyre in­kább gépesített, automatizált vasúti munkára. A népszerű-tudományos és a mártírhalált halt Kondor Györgyről, a szocialista kép­zőművészeik csoportjához tartozó nagy tehetségről szó­ló filmjét (MTI) 9 sugárbiológiai intézetben 1957-ben alapították az Országos Frederick Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézetet. Fel­adata kettőst élő szervezetek külső és belső sugárhatásaival kapcsolatos alapkutatások, valamint sugárzó anyagokkal dol­gozó munkahelyek gyakorlati ellenőrzése. Képünkön a kísér­leti egerek besugárzás előtt sugárvédöt kapnak. (MTI foto — Kovács Sándor felvétele — KS) évig, kőeben elsajátítottam e sajátos tudomány csínját-bín- ját. Végül újabb szerencsés fordulat révén kidolgozhat­tam saját számomat, felne­veltem, idomítottam azt a nyolc oroszlánt, amelyekkel ma is szereplek. — Ekkora szerepet tulaj­donít a véletlennek? — Nem vagyok babonás, csak egy jellemző adatot em­lítek, úgy hiszem, meggyőző. Egy szám kidolgozása hét-két és fél millió forintba kerül. Érthető, hogy nem könnyön bízzák olyan kezdőre, aki még nem bizonyított. De ho­gyan bizonyítson, ha nincs lehetősége arra, hogy állatok­kal dolgozzék? — Mindenkiből lehet oroszlánszeUdítö? — Elvileg minden szak­mát meg lehet tanulni, per­sze. érzék is kell hozzá. Az ember sokat tanulhat a mes­terétől, de ha nem tud bánni az oroszlánokkal, ha nincse­nek saját elképzelései, sosem lesz belőle idomár, bármeny­nyire is szeretné. — Ml a legnehezebb ebben a szakmában? — Megnyerni az állatot, az oroszlánokat. Személyes, ér­zelmi kapcsolatot kell kiala­kítani mindegyikkel, mert az állatoknak is van egyénisé­gük. Az egyik maikacs, nehe­zen idomítható, a másik, ha jól közelíti meg az ido­már, két-háifom óra alatt képes megtanulni egy olyan számot, amelyre a másik ta­lán soha nem lesz képes. Egy tény: nagyon sok időt kell velük tölteni. így ösztönösen érzik a ragaszkodást, ame­lyet legtöbbször viszonoznak. Ha látná, hogyan tudnak hí­zelegni, megértené, miért is olyan szép ez a szakma. — Sohasem félt az orosz­lánok ketrecében? — Ilyesmire nem szabad gondolni. Tény, hogy különö­sen a párzés időszakában idegesek, makacsak, táma­dásra ís késsek a máskor ke­zes báránynak tűnd állatok. Erre .számítani kell. “ S ha táviad az orosz­lán ... ? — Előfordult már, nem ís egyszer. Az ember először visszalép, de néhány másod­perc után neki kell támadás­ba lendülnie. Először kemé­nyebb szóval, majd végső esetben az ostorral. Az ál­lat megretten a magabiztos­ságtól. Nekem még nem volt komolyabb problémám, min­dig segített a határozottság. Kollégáimon azonban nem­egyszer segítenem kellett. Legutóbb Romániában, Gan- cában, Itt az utolsó pillanat­ban léptem közbe. — Felidézne egy jellegzetes oroszlántörténetet? — Jó egy éve jöttünk visz- s«a az Iráni turnéról. Vona­tunk a Nyugati pályaudvar­ra érkezett. Ott elszabadult két oroszlán. Képzelheti, mekkora pánik keletkezett. A vámtiszt félelmetes gyorsa­sággal felmászott a személy- kocsi tetejére, a közelben le­vő emberek a villanyoszlo­pokra. Először sikerült meg­nyugtatnom a száguldozó két állatot. Ám, amikor idomai kollégám segíteni sietett, az egyik rávetette magát. Sze­rencsére börzékében volt. Nálam korbács sem volt, a pillanat tört része alatt ha­tároztam, odaugrottam, bele­haraptam az oroszlán orrába. A fájdalomtól felbődült, s el­engedte áldozatát. A többi már gyerekjáték volt. — Fellépéskor hátára ve­szi, a a ketrecben körülhord- ja az egyik oroszlánt. Hogyan boldogul a ltiO k'Uóval? — Próbáikon nehezen, mert az állat is nyűjgös, de fellé­péskor úgy érzejn, megsok­szorozódik az erőm ... (pécsi) Francia májátültetés A dél-franciaországi Mont­pellier klinikáján Georges Marchal professzor májátül­tetést hajtott végre egy be­tegén. Franciaországban ez-rm-rr—j"vj ~rrm■■"■.'st w- —; j.-jjt..„i..' ——.ián.—-----­A vezér válasza (4.) SZELET VETETT a her­cegérsek a pápai bulla ki­hirdetésével. Országszerte megmozdult a nép és nem­csak a jobbágyok, de a sze­gényebb nemesek is a gyüle­kezőhelyek felé tódultak. A toborozásokban kiemelkedő szerepet játszottak azok a papok, akik az egyház, a fő­rangú nemesek tehetetlensé­ge ellenében hasztalan hir­dették az evangéliumot. Ma­guk is nyomorogtak, közelről látták a parasztság mind re­ménytelenebb helyzetét. Most megragadták az alkalmat, híveik élén siettek a keresz- teshéború zászlói alá. Megannyi gyülekezőhely közül Nagyvárad, Kalocsa, Székesfehérvár, Bács tarto­zott a fontosabbak közé, központi táborhelynek pedig a Pest hatarában levő Rákost jelölte ki Dózsa György. Na- HRHPH ponta több ezer önkéntes ér­uktntófllm stúdióban készült I kezelt Ide. s rövid időn be el Homoki-Nagy István ren­dezésében a ..Puch és Plútó” I című állatiátékfilm: egy mo-j sómedve és egy holló ka­landjairól. wit, május 1?., szerda lül negyvenezren népesítet­ték be a hatalmas tábort. Egyedül Medgyaszai Mészá­ros Lőrinc ceglédi plébános kétezer parasztot vezetett Dózsa seregébe és megérke­zése pillanatától fontos sze­repet játszott a keresztesek vezérkarában. A jobbágyok, papok, kimernetek sorai kül­földi önkéntesekkel egészül­ték kp felvilágosult deákok, ügyes iparosok egyaránt szí­vesen siettek a táborba. Csak a nagyurak és azok fegyve­resei maradtak távol. Voltak ugyan nemesi bandériumok Pest, Nógrád, Hont és Heves vármegyékben, de ezek sokat sejtető tartózkodással kerül­ték a gyülekezőhelyeket. Egyelőre! Aztán eleinte szórványosan érkeztek a hírek a nemesek durvaságairól. A fővezér nagy önuralomról tett tanú- bizonyságot. A túlkapások megtorlása helyett a sereg fegyelmezésére, katonai ok­tatására fordította minden erejét. Kora reggeltől késő estig tartott a kiképzés, sze­mélyesen okította az alsóbb parancsnokokat, majd ellen­őrizte munkájukat. Igen gon­dosan osztotta be a legcél­szerűbb harci alakzatokba a gyalogságot, a lovasságot, tü­zérséget és a műszaki csa­patokat. Katonai képzettsé­géhez igazságos erély és érett emberismeret társult. Erre vali többek között az is, hogy rendszerint azokból választotta ki az elöljárókat, akik a gyülekezők élén ér­keztek táborába. Ám hiába szeretett volna Dózsa minél többet törődni katonai teendőivel, kénytélen volt odafigyelni a riasztóan megszaporodott rossz kitek­re. A panaszok között az volt a legenyhébb, hogy a neme­sek visszatartják jobbágyai­kat. mit sem törődve a pápai átokkal. Komolyabban kel­lett venni az otthon mara­dott védtelen családtagokkal szembeni általános erősza­koskodást, a fenyegetések el­lenére hadba indulók meg­csonkítását, a toborzók meg- , gyilkolását. DÖZSA TÖBBSZÖR érte­sített Bakóczot is, a királyt is a tarthatatlan helyzetről, de miután intézkedést sürge­tő kérésére hallgatás volt a válasz, erélyesebb levelet fo­galmaztatott Ambrus pappal, a deákjával. E levélben fel­sorolta a tudomására jutott eseteket és nyomatékkai kért segítséget az ország törvé­nyes vezetőitől, egyúttal sür­gette a nemesi bandériumok, a királyi zsoldosok és a vég­vári katonák csatlakozását az önkéntes kereszteshadjárat­hoz. Május tizennegyedikén, vasárnap érkezett meg a vá­lasz Budavárból a rákosi táborba. A panaszokra nem tért ki sem a király, sem a biboros. Figyelmen kívül hagyták a korábban meg­ígért hadak csatlakozását is, ellenben felszólították Dó zsát: haladéktalanul szüntes­se be a keresztesek további toborzását, azonnal bontson tábort, és késedelem nélkül vonuljon Dalmáciába, a tö­rök ellen. ' A PARANCS lehetetlen voltát rögtön átlátta a főve­zér. Tanácskozott közvetlen környezetével, vezértársaival, Gergely öccsével és Mészáros Lőrinc ceglédi plébánossal. Gergely óvatosságra és enge­delmességre intette bátyját, de a többiek, főképp Mészá­ros Lőrinc úgy vélték, telje­sen igaza van Dózsának, semmi szín alatt sem szabad teljesíteni a király és a bí­boros parancsát. Figyelmez­tetésül engedjenek némi mozgást a mindeddig szigorú­an tartott csapatoknak, hadd szerezzenek maguknak élel­met a környékbeli nemesi kúriákon. Mivel a kormány­zat elmulasztotta a seregről való gondoskodást, a kiéhe­zett katonák éltek az alka­lommal és Dózsa engedélyé­vel megsarcolták a gazdago­kat a Rákos környéki falvak­ban, Pest és Buda városá­ban. A nemesek vad megtorlá­saihoz képest egyszerű va­sárnapi kimenőnek számított ez az engedély, mégis páni­kot okozott az udvarban. Hétfőn kemény parancs ér­kezett Budavárból Dózsához: ha nem indulnak Dalmáciá­ba haladéktalanul, a vezér és társai, a király és az or­szág ellenségeinek minősül­nek, s eszerint járnak el ve­lük. Mit válaszolhatott erre Dó­zsa? Indulni és maradni •— egyaránt lehetetlen. Ha el-- indul az ország fegyveres erőinek nagy része nélkül, kevés eséllyel szállhat szem- bű a törökkel, ráadásul a volt a második eset, hogy ilyen bonyolult műtétbe fog­tak. Semmiféle tájékoztatást nem adtak a műtét körül­ményeiről és a beteg állapo­táról. jobbágyokra bőszült neme­sek arra használják bandé­riumaikat, hogy feldúlják a védtelen falvakat. Indulni tehát öngyilkosság. Ha pedig feloszlatja seregét, mint ahogy az udvar végső felté­tele szólt, akkor is pusztulás vár reájuk, mert a széthulló kereszteseket kényük-kedvúk szerint kaszabolják le a ne­mesek. Ebben a drámai helyzet­ben hívta gyűlésre Dózsa az egész tábort. Föltárta hely­zetüket és kérte a katonáit, hogy maradjanak együtt, fo­gadják el az általa kínált fe­gyelmet, mert most ez az egyetlen biztosíték a puszta életük és az ország megmen­tésére. Most derült ki, hogy rövid néhány hét alatt mennyire megszerették vezérüket a föl­fegyverzett jobbágyok, klsne- mesek, szegény papok, ipa­rosok, deákok. Ujjongva fo­gadták javaslatát, hűséget esküdtek neki. Szent György napján a hercegérsektől kap­ta Dózsa a fővezért kineve­zést. Most a fölfegyverzett nép választotta vezérének. Ez a döntés a kocka elveté­sét jelentette. Ahelyett, hogy Dózsa írásban válaszolt vol­na a budavári hatalmasok ultimátumára, együtt tartotta táborát és ezzel a tettével adta meg a választ. HADÜZENET VOLT ez az országrontó nemesi hatalom ellen. Dózsa és a mögéje so­rakozó nép nem tett egyebet, mint elfogadta a reá kény- szerített harcot. Gerencsér Miklós Következik­Kiáltvány Ceglédről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents