Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
Jönnek is - mennek is Csehszlovák újságírók látogatása a Népújságnál Kedden délelőtt a Népújság szerkesztőségébe látogatott Jan Kavarik, a Rudé Právö, Jiri Hromadko, a Práce és Lydie Tarantova, a Slobodné Slovo külpolitikai rovatának munkatársa. A vendégeket Papp János, a Népújság főszerkesztője fogadta. Beszámolt a megye politikai, gazdasági és kulturális munkájáról. A vendégek ezután megtekintették a város történelmi nevezetességeit, majd az esti órákban visszautaztak Budapestre. Renoválás a város közepén A munkaerő-vándorlás ** mérlegelése, értelmezése a közelmúlt években első számú közüggyé, már- már mindennapos beszédtémává, a gazdasági elemzések gyakori témájává lépett elő. Az ok, nyilvánvalóan, nem a közvélemény divathullámzásában, hanem a tényekben, a valóságban keresendő; aligha tagadható ugyanis, hogy a gazdaságirányítás módosítását követő néhány évben a munkaerővándorlás erőteljesen felgyorsult. Elég illusztrálásként csak arra utalni, hogy a munkaerő mozgását jelző adatok — az úgynevezett váltási, tehát: az állományba felvettek, illetve töröltek különbséget mutató számok — sokáig gyors emelkedést tükröztek. Amíg 1968 előtt a váltás általában évről évre 23—25 százalékos volt, 1970-re elérte a 40 százalékot. (Talán már itt, gondolatsorunk elébe vágva, célszerű megjegyeznünk, hogy az 1971. évről tudósító adatok már a váltási grafikon lefelé hajlását, a munkaerő-hullámzás csökkenő intenzitását jelzik.) Vállalati-gazdasági vezetőkkel beszélgetve már-már törvényszerűen ismétlődő állítás a legfőbb gonddá előléptetett munkaerőhiány, illetve ennek szintúgy középpontinak minősített oka, a hullámzás. A közelmúltban egy tanácskozáson, amelyen más-más ágazatok vállalatainak vezető munkatársai vettek részt, szinte irracionális kép bontakozott ki a felszólalásokból: mindenki sorra elmondta, milyen nagy mértékben bénítja munkájukat az elvándorlás anélkül, hogy bárki is az oda- vándorlást említette volna. Ha a gazdasági viszonyainkban teljességgel tájékozatlan résztvevő is végighallgatta volna ezeket a panaszokat, méltán tűnhetne sajátos sorscsapásnak ez az állapot, hogy mindenhonnan csak mennek, de sehová nem jönnek. A valóság persze más; a vállalati adatok ismeretében csakhamar kitűnik, hogy — jönnek is, mennek is, mivel természetesen nemcsak a fizikai értelmezésű anyag, de a munkaerő sem vész el. S mert nemcsak a példabeli tanácskozáson, de a gazdálkodás valóságában is van valami irracionális elem a vándorlásban, az oda-visz- sza áramlásban, nem kevés értelmezési álláspont is akadt az elmúlt években, amely a realitásoktól jócskán eltávolodva mérlegelte a munkaerő-hullámzást. Ilyen tévhie- delem például, hogy a fő ok a munkajogi szabályozás „ol- dottsága”, a korábbi adminisztratív kötöttségek megszüntetése, amiből értelemszerűen következnék a megoldási javaslat is: a szigorítás, a kilépések szankcionálása, már-már a helyhez kötés. Kézenfekvő ellenérv természetesen, hogy ez ellenkeznék társadalmunk szellemével is, tételes jogszabályainkkal is, ám talán még ennél is fontosabb, hogy a felületi kezelés, a tünetek csökkentése, csakúgy mint a gyógyászatban, a társadalom folyamatainak irányításában sem vezet célhoz. Könnyű belátni ugyanis, hogy azok az okok, amelyek napjainkban a munkaerő-vándorlást kiváltják, a pusztán adminisztratív szabályozással aligha szűnnének meg, csupán a felszín alá kerülnének, lappangva hatnának. A problémakör teljességéhez tartozik az is, hogy a munkaerő-vándorlást korántsem szabad egyértelműen és kizárólag a negatívumok közé sorolni. Ellenkezőleg — nagy társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a jövőben mind sűrűbb hullámokban mozogjon a munkaerő a népgazdasági igények- hez-érdekekhez kapcsolódva. A gazdaságszerkezet átalakítása, a napjainkban mind erőteljesebben hangsúlyozott veszteséges struktúrák — vállalatok, gyártmán.vcsopor- tok — visszaszorítása, a negyedik ötéves tervben körvonalazott központi fejlesztési programok nyomán az átlagosnál sokkal gyorsabban fejlődő ágazatok, termékek előretörése — mind rendre-sorra feltételezik a foglalkoztatási átrétegező- dést, a munkaerő-vándorlásban alakot öltő konstruktív átáramlást. Ennek gátat vetni, ezt is becsomagolni , a fluktuációt egészében elítélő és szigorítással megoldást kereső nézetek komplexumába, a népgazdaság fejlődését egészében akadályozó következményekhez vezetne! P zúttal is, mint általá^ ban a társadalmi-gazdasági haladás terepén, végeredményben a bonyolultabb, kanyargósabb út vezet célhoz. Az elmúlt évi és az idei tapasztalatok meggyőzően érzékeltetik ezt: a fluktuáció, mint említettük, csökkenő irányzatú, s bár nincs szó arról, mintha ezt kizárólag a vállalati belső szervezettség, a munkahelyi klíma általános javulása ihlette volna, kétségkívül ennek is van némi szerepe ebben. Talán azt sem árt hozzátennünk, hogy ■ a fokozatos javulást a munkaerőhiány, illetve a hullámzás kény-' szerhatásai is kiváltották; az utánpótlási lehetőségek kor- látozódása, a vándorlás okozta hátrányok végül is minden érvnél meggyőzőbben vezetik rá — ha úgy tetszik: gazdasági kényszerrel — a vállalatok irányítóit új megoldások keresésére. Tábori András Ez a munka a közvélemény nyilvánossága előtt folyt Gyöngyösön. Ott áll a Fő tér déli végén az épület, amelynek a renoválása, a felújítása az emberek ezreinek a kíváncsiságát felkeltette. Mindenki tudni akarta, miért költözött ki az OTP, mi lesz a felszabaduló helyiségek sorsa? Egyáltalán megmarad-e az épület a mostani külső formájában, vagy le kell bontani, mivel a falak nem bírják tovább hordani a terhet? Már néhány évvel ezelőtt betonpillérekkel kellett megtámogatni a homlokzatot. Az aggódó kérdés alapja ez volt. A munkát a tanácsi építők végezték. Másfél millió Ennyibe került az Ingatlankezelő Vállalatnak az épület felújítása. Átmenetileg ki kellett költöztetni az emeletről négy családot is, mivel az is kitűnt, hogy a földszinti boltíves mennyezetet ki kellett cserélni vasbetontar- tókra, hogy az épület masz- szivitása megnőjön. Mindjárt a munka kezdetén egy nagy kérdőjel rajzolódott ki Egyáltalán érdemes-e ezit a régi házat felfrissíteni? Voltak, akik válaszként nemet mondtak, míg a szakértői vélemény végül az igen mellett tört lándzsát. De a vasbeton erősítéseket követelte meg. Ha már a földszinti meny- nyezetet meg kellett bontani, ez egyben az emeleti padlózat megbontását is magával vonta. Az ottani lakók kiköltöztetése ezért vált szükségessé. De ha már a négy családnak el kell hagynia az otthonát, itt volna az alkalom az öreg lakások komfortosságának megteremtésére. Így látszott ez ésszerűnek. Igenám, de a tizenegy- és tizenkét négyzetméteres szobák túlságosan szűkek voltak ahhoz, hogy azokból el lehessen venni területeket a fürdőszoba kialakításához. Maguk a lakók sem kívánták a komfortosságot, hiszen a lakbérük aránylag alacsony volt eddig. Ha több kényelmet nyújtanak a felújított lakások, növekszik a lakások bére is. Mondani sem kell, ezekben a picinyke szobákban nem a város legmódosabb emberei éltek eddig. Maradt tehát a régiben a dolog. Így a város központjában továbbra is négy olyan lakás található, amely a kisebb keresetű emberek igényeinek felel meg. Persze, a kérdés még feltehető: vajon nem jobban szolgálta volna a városi érdekeket, ha akár két lakást hagytak volna meg az épület emeletén, de azok korszerűek lettek volna? A nyitott kérdés eldöntéséhez még egy adalék tartozik: a lefolyócsatomák elhelyezése nem lett volna megoldható. Legfeljebb úgy, hogy a földszinti tanácskozóhelyiségeken vitték volna azokat keresztül. Ez eléggé visszás helyzetet teremtett volna. Az új feladat Mi lesz az OTP helyén? A felelet: ide költözik a területi pártszervezet a Petőfi utcából. Lényegében csere útján. A Petőfi utcai pártheJyiségeket megkapta az élelmiszer kisker, amelynek központja ide csatlakozik. Most már a kisker bizonyos mértékig enyhíteni tudja az irodák zsúfoltságát. A csere fejében a Fő téri új helyiségek felújításához a vállalat anyagilag is hozzájárult. Megoldódik a városi pártbizottság régi gondja is. Mód nyílott egy kisebb és egy nagyobb tárgyalóhelyiség kialakítására. A pártbizottságnak és annak végrehajtó bizottságának ezentúl nem kell állandóan szívességet kérnie, hogy valamelyik vállalat befogadja őket a tanácskozások idejére. Bár formainak tűnik ez a dolog, mégis lényeges körülmény. Ha úgy tetszik: nem volt szerencsés dolog, hogy albérletben kellett a pártfórumoknak tevékenykedniük. Ha a többi munka is A megrendelőtől, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától afelől érdeklődtünk: mennyire elégedett a tanácsi építők munkájával. Marosán Lajos a legnagyobb elismerés hangján szólott erről a kérdésről. Csak annyit tett hozzá — kívánságként —, bárha minden munkáját ilyen magas minőségi színvonalon végezné el az építőipar, mint ennél a felújításnál. A laikus számára is világosan megállapítható volt, hogy az építők minden tőlük telhetőt megtettek. Nagyon fegyelmezetten, nagyon szervezetten tették a dolgukat. Látszott, hogy presztízst csináltak a munkájukból. Meg akarták mutatni, mire képesek. Bizonyára azért is, mert a Gyöngyösi Városi Pártbizottságnak a részére is készült a helyiségek korszerűsítése. Nincs ebben semmi elítélni való. Méltán megérdemlik a közvélemény elismerését' is azért a irtunkéért, amit a város központjában végeztek. És azért, ahogyan azt csinálták. De egyben róka fogta csuka is lett ebből, önmaguk produkáltak egy olyan színvonalat, amihez van már hasonlítása lehetőség. Ez sem mellekes. (G. Molnár F.) _ HpnitS f if ff ér% 1972. május 17., szerda Szemben az X-sugárral... A II-es kórház épületének alsó szintje. Belépek egy fehér ajtón és mögöttem nehéz suhogással csapódik ösz- sze a komor, fekete függöny. Bizonytalan tétovaság- gal állok, semmit nem látok. Körülöttem tömény feketeség, teljes sötétség. Sejtelmes, félős csönd. S ebben a fekete, furcsa csöndben egyszer csak váratlanul, valahol a fejem fölött, kigyullad egy parányi piros lámpa. Aztán sárga villanyfény áraszt el hirtelen mindent. Különböző gépek, készülékek, berendezések, kígyóként tekergő kábelek sokasága vesz körül. Ez itt a radiológusok birodalma — o röntgenosztály ... — A röntgenorvos számára a sötétség munkaeszköz. Teljesen elsötétített szobában »nézünk szembe az X-su- gárral, különben semmit se látnánk. A röntgenernyőn megjelenő árnyékkép ugyanis nagyon gyenge fényerősségű, olyan, mint napfény mellett a telihold fényereje. Az olyan speciális vizsgálatoknál, mint amilyenek a gyomor- és a vastagbél-átvilágítások, 20 percig kell a teljes sötétben ülni, hogy a szem hozzászokjon a sötétséghez, csak ezután kezdhetünk munkához. „Bealkal- mazkodás”, így mondjuk mi erre. Pár másodpercig, míg a beteget bevezetik és beáll a gépbe, kis piros lámpa ég. Utána eloltjuk és már csak a röntgensugár világít előttünk az ernyőn. A megfelelően alkalmazkodott szem ilyenkor már a legparányibb árnyékbeli különbségeket is észreveszi. Sokan azt képzelik, azért kell várakozniuk a röntgenre, mert a doktor kávézik vagy az asszisztenseivel cseveg. Holott ólomruhába öltözötten ül a készülék előtt, teljes sötétségben várakozva, hogy a szeme alkalmazkodjék ehhez a tömény sötétséghez. Kalauzom dr. Tasi István, ttotal szakorvos, mindössze 33 éves. Lelkiismeretes,' komoly szakember, jó diagnoszta hírében áll, s nem véletlenül bízták rá nemrég a kórházi röntgenosztály vezetését. Miskolci mozdony- vezető fia. Irodalom szakos tanár akart lenni, s most. abban telik élete, hogy nap mint nap magára ölti a lábszárközépig érő ólomgumi- kötényt, kezére húzza a konyákig érő ólomgumikesztyűt, ül a sötétben, szemben az X-sugárral és emberek veséit, tüdejét, gyomrát, szívét és más szerveit vizsgálja a röntgenkészülék ernyőjén. — A Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem, felvettek, elvégeztem. Summa cum laude ... Volt bennem szorgalom, akarat és bizonyítani is akartam, hogy egy mozdonyvezető fia ugyanúgy képes mindarra, amire a gyermekszobában nevelkedett, nagy helyzeti előnnyel indult csemeték. Gyakorlatomat Miskolcon és Rostockban töltöttem. Végzés előtt két helyre hívtak, a bőr- és a radiológiai klinikára. A röntgen csak féléves tárgy volt az egyetemen, én mégis emellett döntöttem, mert mindig is a diagnosztikus szakma vonzott. A betegségek megállapítása izgatta. Szenvedélyes megszállottja orvosi mesterségének. A betegségek tisztázásában — a laboratóriumi munkák mellett — a röntgen szerepét ítéli legfontosabbnak. A belgyógyász, mint mondja, „sejti” a betegséget, esetleg több betegségre gondol. Ezt á röntgen kizárhatja, vagy megerősítheti. S ha a betegség tudott, a gyógymód már adott, kézenfekvő. Mindezek mellett a röntgen-diagnosztikának ellenőrző szerepe is van: javul-e a betegség? Az olyan rosszindulatú daganatok csoportjait, amit a köznyelv ráknak mond, csakis a röntgen, az X-sugár képes gyógyítható állapotában felfedezni. — A radiológiai klinikán, Debrecenben, igen sokat tanultam — mondja. — Az ott tanult módszereket, eredményeket igyekeztem hasznosítani, meghonosítani itt, az egri kórház röntgenjében is. így vezettük be például az emlők röntgenvizsgálatát, megteremtve ehhez a speciális technikai feltételeket. Röntgenvizsgálattal képesek vagyunk észrevenni már gombostűfej nyi daganatokat az emlőben. Nem kell hát az egész mellett leoperálni, csupán a gombostűfejnyi daganat eltávolítása szükséges. Ennek a módszernek lélektani, pszichés hatása is rendkívüli. — Miből áll a röntgenszakorvos munkája? — Röntgenvizsgálat, filmfelvétel, és a felvételek értékelése. Minden vizsgálatunkról írásos leletet készítünk. Naponta konzultálunk a kórházi osztályok orvosaival is, leletértékelésre meghívjuk valamennyiüket és ismertetjük velük -tapasztalatainkat. A röntgenfelvételeket tároljuk, s bármikor elő lehet venni, ha ez szükséges. A felvételek tárolási ideje 15 év. Óriási anyagról van itt szó. _ Valaha sok szó esett a röntgenorvosok szakmai ártalmairól. Milyen biztonság - technikoi feltételek mellett dolgozhatnak most? — A sugárártalom sok betegséget (fehérvérűség, bőrrákok, a szervezet korai megöregedése stb.) okozott akkor, amikor még sugárvédelem nélkül dolgoztak elődeink. Ma már nemcsak az orvoson van ólomgumikö- tény, -kesztyű, de a készüléken is ott a védőberendezés, az árnyékoló ólomgumileme- zek. A sugárkapuba is például külön ólomlemez van beépítve, ami biztosítja, hogy megfelelő sugárnyaláb keletkezzék. Hatórás, csökkentett munkaidőben dolgozunk és mindenkinek jár külön pót- szabadság. Minden vizsgálatunknál ott kell lennie a dózismérőnek a mellényzsebben, s ezek sugáradagját havonta értékelik Budapesten. Mindezek nagymértékben megszüntetik, leszűkítik a sugárkárosodás lehetőségét. Hadd oszlassam el itt sokak tévhitét, a röntgenvizsgálatoktól való idegenkedését. Akiket vizsgálunk, olyan rövid ideig és olyan kis rneny- nyiségű területre kapnak sugárhatást, ami semmiféle egészségügyi károsító hatást nem okoz. — A röntgenosztály fiatal vezetőjét kutató-kísérletező és újító orvosnak ismerik szakmai körökben. Milyen feladatokkal foglalkozik most? — Az urológiai röntgen kedvelt területem, a vesék és levezetőrendszerének vizsgálataival foglalkozom szívesen. Itt is több új módszert vezettünk be már eddig. Például a vesék ereinek vizsgálatát, ami a rosszul működő vesék állapotának pontos tisztázását segíti elő. Vesevizsgálataink eredményeiről két publikációt is közreadtunk már eddig, amit orvostársaimmal közösen írtunk. A 33 éves vezető röntgenszakorvosnak egy ötéves kislánya és egy kétéves kisfia van. Felesége vegyészmérnök a kórház laboratóriumában. Pataky Dezső
