Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
s Kedd esti külpolitikai kommentárunk Erőszak és félelem NEM MERJÜK azt mondani: kezdünk már hozzászokni ahhoz, hogy elnökválasztási kampány nincs merénylet nélkül Amerikában, mert a „megszokás’' szó túl cinikusan, vagy rendkívül ijesztően hangzanék. Dehát a tények tények: ahogy az 1988. tavaszi elnökválasztási kampányban, úgy az 1972. tavasziban is eldördült a merénylő gyilkos golyója. Igaz, akkor halálos volt: Robert Kennedy, az akkor már szinte bizonyosra vehető elnökjelölt életét vesztette, míg George Wallace, a mostani áldozat, ha súlyos állapotba került is, de életben maradt. Van más különbség is. Akkor a haladó, — amerikai viszonylatban legalábbis — baloldali erők jelöltjére céloztak, a vietnami háború ellenzőjére, a néger kisebbség jogainak védelmezőjére, Robert Kennedyre. Most viszont az Egyesült Államok egy legjobboldalibb, legreakciósabb politikusa, a négergvűlölő George Wallace kapott golyót. Ez elgondolkoztató, minthogy azonban e pillanatban még csak a merénylő nevét ismerjük, személyiségét, motívumait és a merénylet hátterét nem, nem bocsátkozhatunk következtetésekbe. Annyi kétségtelen: ha megrögzötten reakciós politikust ért is a golyó, a merényletnek az igazi baloldalisághoz semmi köze. Ezeket a módszereket nemcsak a marxizmus—leninizmus, de minden tisztességes baloldali eszmei csoportosulás elítéli. Az anarchiával, az ellenfelek ilyen módon való „elintézésével” semmiképp sem érthetünk egyet. Ezt egyébként Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára is leszögezte, mondván: elítéljük a G. W. elleni merényletet. A gyilkosság és a terrorpolitika sohasem szolgálja a haladás érdekeit. A RÉSZLETEK ismerete nélkül is vannak azonban mélyebb tanulságai a Wallace-esetnek. Nemcsak az elmúlt évek politikai merényletei: John és Robert Kennedy, Martin Luther King tragikus halálának emléke idéződik fel, hanem a terror és erőszak szinte általánossá válása az amerikai társadalomban. Fegyvert mindenki korlátlanul viselhet, és egyre többen használják is. Immár világszerte közismert: milyen félelmes állapotok uralkodnak New Yorkban, Washingtonban és az USA többi nagy városában, mennyire félnek az emberek sötétedés után az utcára menni, mert a gengszterizmus iszonyú mértékben elharapózott, s jó eset, ha csak pénzt követelnek, életet nem. összefonódott a „közbűntényes” gengszterizmus a politikai bűnözéssel. Ha már az emberélet oly olcsó lett, alig lehet csodálkozni, hogy a „sárgát”, a vietnamit — My Laiban és másutt — szinte semmire sem tartják. Kivált, hogy az elnök személyesen biztosít védelmet My Lai egyetlen elítéltjének. „A VILÁG CSENDŐRÉNEK” agresszív szerepe a nemzetközi, életben odavezetett a hazai életben, hogy fél az amerikai társadalom, pedig Wallace-t tíz biztonsági tiszt védte, mégis rálőttek. Az egyszerű polgárt ki védi? Ziegler sajtókonferenciája Nixon közelgő moszkvai látogatásáról WASHINGTON: Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője sajtóértekezletén közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya „a terveknek megfelelően folytatja Nixon szovjetunióbeli útjának előkészületeit.” A tudósítókkal közölték, hogy az elnök május 20-án repülőgépen Salzburgba utazik, ott pihenőt tart, útban Moszkva felé. Zieglert megkérdezték, milyen kérdések merülhetnek fel Nixon elnök és a szovjet vezetők találkozásán. Ziegler válaszában hivatkozott, az elnök 1972. február 9-i kongresszusi beszámolójára, amelynek „az Egyesült Államok külpolitikája a 70-es években” volt a címe. Mint mondotta, e beszámoló alapján fogalmat alkothatnak a két ország kapcsolataiban Kormányátalakítás Franciaországban „Chaban-Delmas minikormányátalakítást hajtott végre” — írják kedden a francia lapok a hétfőn bejelentett személyi változásokat ismertetve. A kommentátorok általában hangsúlyozzák- a telekspekulációs botrányba keveredett Dechartre államtitkár menesztése összefüggésben áll a rádió és a televízió vezetőinek lemondásával. Mindkét ügy arról tanúskodik ugyanis, hogy Pompidou elnök „nagytakarítást” rendelt el Chaban- Delmas miniszterelnöknek, aki mindeddig védelmezte és meg akarta tartani pozícióikban mind az államtitkárt, mind a rádió és televízió vezetőit. Kérdés azonban, hogy ez a „mini-kormányátalakítás” elegendőnek bizonyul-e arra, hogy a közvéleményt meggyőzzék: a kormány most már erélyes kézzel rendet teremt saját portáján. fennálló problémákról és az Egyesült Államok álláspontjáról. A New York Times ezzel kapcsolatban megállapítja, washingtoni vélemények szerint egyes kérdésekben látszanak a megegyezés perspektívái. A lap egyebek között megemlíti a megvalósuláshoz közeledő kereskedelmi egyezményt, a hadászati fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó egyezményt, amely — mint a lap írja — óriási jelentőségű lenne mind a két ország, mind pedig az egész világ számára. Egyéb problémák között a New York Times megemlíti a közép-európai feszültség enyhítésére vonatkozó kérdéseket is. Pünkösd? látogatás Az NSZK-ból Nyugat-Ber- linbe és vissza az NDK területén át vezető autósztrádákon kedden éjfélkor életbe lépnek a pünkösdi utazási könnyítések. Nyugat-berlini polgárok pedig szerda reggel hat órától togva nyolc napon át felkereshetik a Német Demokratikus Köztársaságot, beleértve annak fővárosát is. A Német Demokratikus Köztársaság részéről Nyugat- Berlinben felállított öt irodában május 2-től 15-éig 186 967 személy kért határ- átlépési engedélyt, lényegesen több, mint húsvétkor. A nyugat-berlini látogatók zöme azonban az NDK-ban éió rokonai és ismerősei útján közvetlenül az NDK-ban igényelt határátlépőt. Indítvány a párizsi értekezlet felújítására PÁRIZS: A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttsége kedden hivatalosan indítványozta a vietnami kérdésről tárgyaló négyoldalú párizsi értekezlet munkájának felújítását. Merénylet Wallace Feliér fiatalember lőtt a fajüldöző» kormányzóra A Wallace alabamai kormányzó ellen hétfőn délután Washington Laurel nevű külvárosában merényletet követtek el. Az alabamai kormányzó, aki a demokratapárti elnökjelöltségre pályázik, kortes- körúton volt Maryland államban, ahol próbaválasztást tartottak. Éppen befejezte kortesbeszédét Laurel üzleti központjában és a golyóálló üveggel védett emelvényről lelépve elvegyült a tömeg közt, hogy kezet rázzon híveivel, amikor közvetlen közelről több lövést adtak le rá. Wallacet azonnal Washington Silver nevű elővárosának Szentkereszt kórházába szálították, ahol az AFP jelentése szerint sürgős műtétet hajtottak végre rajta. Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Intervenció és szövetség (I.) A szovjet—amerikai kapcsolatok történetének elemzése egy távoli jövőben élő történész számára minden bizonnyal elmondja majd: milyen is volt a XX. század. E viszony alakulása korunk legnagyobb világpolitikai eseményeihez kapcsolódik, mélypontjai és magaslatai mindig jelzik glóbusunk éppen aktuális politikai klímáját. A két ország — napjaink két legnagyobb és viszonylag fiatal hatalmának — első (konfliktusos) érintkezése közvetlenül a szovjet állam megszületése után történt. Együtt harcolták végig a második világháborút, s két fő erőként álltak szemben a hidegháború esztendeiben és most is a világ legerősebb hatalmai. A szovjet —amerikai viszony (természetesen csak vázlatos) felidézése mindenesetre hasznos tanulságokkal jár. KOLCSAK FEGYVEREI A szovjet állam megszületése után az Egyesült Államok — természetesen — az első ellenfelek között volt. A béketárgyalásokon Wilson amerikai elnök béketervének hatodik pontja biztosította volna még Oroszország részére, „hogy saját politikai fejlődéséről és saját nemzeti politikájáról függetlenül dönthessen”. Az elnök azonban magyarázatként hozzáfűzte e ponthoz, hogy ez a függetlenség az ország minden nemzetiségére is vonatkozik, tehát azokat a területeket, ahol e népek élnek, le kell az országról választani. A feldarabolás tervét a fegyveres intervenció követte. Kolcsak és Gyenikin hadseregének felszerelése jelentős £»% Mpnfíitm? iry if * iwa. ESáyius 11„ szerda ^ A szovjet - amerikai kapcsolatok történetéből részben az óceánon túlról érkezett. Ez volt az amerikai politikának első olyan lépése, amikor fegyverszállításokkal, anyagi erejét kihasználva avatkozott be más országok ügyeibe. Miközben a Vörös Hadsereg a fő frontokon győzött, éppen amerikai kezdeményezésre, fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Szov- jet-Oroszországban. William Bullitt amerikai diplomata vitte Moszkvába az antantországok feltételeit. Bullitt járt a külügyi népbiztosságon, találkozott Leninnel. Lenin lényegében elfogadta az antant ajánlatát, de közölte: több pontot jobban meg kell majd határozni. Erről az ajánlatról szólva, 1919. március 13-án Lenin egy gyűlésen a helyzetet a bresz- ti béke előtti időszakhoz hasonlította. Szükség van arra, hogy kikerüljenek a háborúból, hogy lélegzethez jussanak, hogy az intervenció megszűnte után áttérhessenek a békés építésre — mondta. Bullitt Lenin javaslatait elvitte Párizsba, a békekonferenciára. Wilson azonban — aki a küldetés szellemi atyja volt — maga szabotálta saját ajánlata elfogadását és érdemben sohasem foglalkozott többet vele. AZ ELISMERÉS ÉVE Az intervenciósok fölött aratott győzelem után Nyu- gat-Európa tőkés országai egymás után küldték nagyköveteiket Moszkvába. 1924 a nemzetközi elismerés éve volt. Amerika azonban nem jelentkezett. Hughes amerikai külügyi államtitkár kijelentette: nem lehet szó diplomáciai elismerésről, amíg Szovjet-Oroszország nem vállalja a cári rendszer adósságait és nem ad kártérítést a Nyugatra menekült orosz kapitalistáknak, kisaiátított vagyonukért. Lényeges változást csak Rooseveltnek — az 1932-ben meválasztott új elnöknek — politikája hozott. 1933. november 16-án a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A NAGY SZÖVETSÉG 1933 Európában Hitler éve volt. A világosan látó politikusok előtt egyre nyilvánvalóbbá vált a német fasizmus agresszív jellege, a háború fenyegető közelsége. Roosevelt — miközben szüntelenül harcolnia kellett azokkal az erőkkel, amelyek Amerika elzárkózását, Európától való távolmaradását követelték — a veszély fokozódásával egyre inkább aktivizálta az Egyesült Államokat. Az Angliával kötött kölcsönbérleti szerződés mintájára a Szovjetuniót ért fasiszta támadás után nem habozott ugyanilyen egyezményt kötni a szovjet állammal. Néhány hónap múlva, 1941. december 7-én Pearl Harbour japán megrohanásával az Egyesült Államok is belépett a háborúba. így jött létre az a szoros viszony Amerika, Anglia és a Szovjetunió között, amelyet nagy szövetség néven ismernek a történészek. Roosevelt egészen haláláig egyenjogú partnernek tekintette a Szovjetuniót és nemegyszer szembeszállt Churchillal, aki csak amolyan szükséges rossznak tekintette a Szovjetunióval való szövetséget. Hiba volna természetesen, ha a háború éveit a nagy szövetség esztendeit csak felhőtlen együttműködésnek tekintenénk. Viták, nézeteltérések (így például a második front megnyitásáról, az egyes hadműveletek sorrendjéről, a Szovjetuniónak Japán elleni háborúba lépéséről) bőséggel voltak. De a kapcsolatokat — es különösen a szovjet—amerikai viszonyt — a szövetsé ges együttműködés, egymás érdekeinek figyelembevétele jellemezte. Több ízben járt szovjet küldöttség Washingtonban, amerikai delegáció Moszkvában, szovjet repülőgépek kísérték a fegyverszal- litó amerikai konvojokat, az amerikai hajók pedig felsze reléssel megrakva érkeztek szovjet kikötőkbe. Csúcstalálkozók — napjaink eszmecseréjének elődjei — tisztázták a szövetségesek nézeteit. Teherán, Jalta, ma már fogalom — és történelem. ELNÖK A MÁSODHEGEDŰSBŐL Teheránban Roosevelt (hogy a szovjet titkosszolgálat által jelzett merénylőket elkerülhesse) a Szovjetunió nagykövetségén lakott. Itt folytak a tárgyalások is. Churchill emlékirataiban a világ közepének nevezte a szovjet palotát. Éppúgy, mint ahogy az volt a jaltai Liva- dia palota is. Jalta talán a csúcspont volt. Az első alkalom, amit mindkét oldalról az azonos szándék jellemzett. Potsdam, a három szövetséges utolsó találkozása már a kezdődő ellentétek találkozója volt. Roosevelt nem élt, helyét a hidegháborúban jól megismert Truman foglalta el, akit (érdekes módon éppúgy, mint Johnsont Kennedy) azért választotta Roosevelt alelnöknek, hogy a konzervatív államok választói is támogassák politikáját. A másodhegedűsből, a tartalék emberből 1945. áprilisában Amerika elnöke lett. Elnökségével kezdődött az annyi feszültséget és félelmet jelentő időszak — a hidegháború. Kereszt? András (Köve&eáls Magyar idő szerint kedd hajnalban kiadott orvosi jelentés szerint George Wallace alabamai kormányzó állapota súlyos, de sajtótitkára szerint nem életveszélyes, miután az ellene elkövetett revolveres merényletet követően 5 órás műtéten esett át. A kormányzó kar-, melles haslövést kapott. Ez utóbbi a legsúlyosabb: a golyó a gerinc közelében állt meg, megbénítva mindkét lábát. Ezt a golyót kritikus elhelyezkedése miatt még nem távolították el. A merénylő, amint a televízióban később lassított filmfelvételen világosan látható volt, a kormányzó választói gyűlésén részt vevő tömegből kinyúlva, közvetlen közelből gyors egymásutánban sütötte rá fegyverét Wallace-ra, aki három golyótól találva esett össze. A hatóságok közlése szerint a merénylő Arthur Dre- ' mer 21 éves fehér fiatalember, milwaukee-i lakos (Wisconsin állam). A meEgyelőre kiszámíthatatlan. . milyen láncreakciót indít el a merénylet, de megfigyelőkr máris azt jósolják, hogy erre az elnökválasztásra is az erőszak fogja rányomni bélyegét. George McGovern és Hubert Humphrey szenátor, az alabamai kormányzó két fő ellenfele megdöbbenését fejezte ki és megbélyegezte a merényletet. McGovern kijelentette: „Olyan pontra jutottunk országunkban, hogy az emberek nem fejthetik ki véleményüket és nem pályázhatnak az elnöki hivatalra anélkül, hogy rájuk ne lőjenek, reszketek, ha arra gondolok, merre tart hazánk." Nixon elnök szintén elítélte „az értelmetlen és tragi- gus erőszakot". Az elnök felajánlotta Edward Kennedy szenátornak és. ,j Shirley Chisholm képviselőnőnek az elnökjelöltek számára biztosított védelmet. Kennedy, mivel nem jelölteti magát, eddig nem kapott rendőri védelmet, a néger képviselőKombinált képünkön (balról-jobbra): Wallace pillanatokkal a merénylet előtt éppen elhagyja golyóbiztos szónoki emelvényét. A második képen az amerikai politikus a merénylet után. A harmadik kép tv-képszalagról készült, amely a merénylőt mutatja (sötét szemüveggel), amint lövésre készül. A merénylő a 21 éves Arthur Bremer. (Tele foto — AP—MTI—KS) ■ t uw«* w Síüac Jó dolos 4- vasfüggöny ?VÍ bírságolták. fényiét indítékairól egyelőre semmit sem közöltek. Állítólag keresnek egy másik fiatalembert is, altit a merénylet színhelye közelében láttak, amint kocsiján a geor- giai rendszámot marylandire cserélte ki. Arthur Bremer- ről még annyit közöltek, hogy foglalkozásnélküli, 38- as kaliberű pisztolyát 1972. januárjában vásárolta, s tavaly engedély nélküli pisztolyviselésért őrizetbe vetés szabálysértésért megnő szavazatai pedig nem érték el a megkívánt 5 százalékos arányt Kennedy szenátor a felajánlott, védelmet „ideiglenes” alapon fogadta el. Nyitott kérdés, hogy az 52 éves alabamai kormányzó visszatérhet-e az elnökválasztási küzdelembe, amelyet abban a reményben folytatott, hogy a július 10-én kezdődő demokratapárti elnökjelölő konvención „erőíeíjfe- sen beleszólnál” a doatá*»
