Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
Bodnárné U. LL v 7 A Szilvásváráén Általános Iskola igazgatóhelyettese, Gál Gyula 24 év» n U U U y « gyűjti a község és környékének néprajzi érdekességeit. Több száz tányér, faragott faedények, bútorok, porcióspoharak — amelyeket házi üveghutákban készí, tettek — ruhák, keszkenők és még sok érdekesség, ami sorakozik a kis múzeumnak is beülő lakásban. Gyűlnek a lapok,. íródnak a mesék, a szokások és a pincesorok története is. Képünkön: a gyűjtő „kedvencei” között. (Foto: T6th Gizella) Papp János egri előadóestjéről Kati nagyanyám megpök- ködte kicsit a suvickot, hogy Sehinoll-pasztának tessél;, átló! meg a bakancsom úri- gyerek cipőnek: — Hát akkor mehetsz, kis unokám! Aztán kezet csókolj a :egyzönének lelkem, is meg ve bubázd a kislányt! Urak azok ám nagyon! — bocsátót útra megigazítva kendőjét az álla alatt az izgalomtól, hogy ilyentén nagy megtiszteltetés érte az unokáját, s rajta keresztül a házát. A jegyzőékhez megy játszani a gyerek. Hiába ebből is úr lesz. Hiszen városi és megy az első gimnáziumba is. A falu: egy világra a gyepsortól és egy másik világra a jegyzőéktől, patikusoktól, a falusi uraktól, intelligenciától. Nem a falu széle, de nem is a közepe. De nem ám! A gyepsorról senki sem tud mondani olyat, aki gimnáziumba ment volna, iparoshoz is talán kettőt, mesterséget tanulni. Innen a fálu- közép-széltől már akadt egy- kettő gimnazista, polgárist», annál is magasabb iskolát végzett már egy se. Ha lett volna, mese lett volna. Száj- táti történet. Vagy alkalom arra, hogy egy író e mese, vagy — ha úgy tetszik — e történet ókán és jogán mást is elmondjon. A Bodnár ék Péter gyereke jiyen volt. Kettő is »oM fiú, az együk János, a kisebbik, kőkemény lelkű, föld» hoz, kaszához, jószághoz ragadt lelkű, buta-magyar paraszt, amilyenné urai tették évszázadok alatt, s akin e picinyke jobbmód is csak oi fel-felhörriülő dühén mutatkozott meg. A másik, a Péter, az más volt. Anyás éa ravaszkás, lusta é» mégis nagyratörő, olyan viasz; amely ugyan inkább lágyság ga, mintsem keménységei miatt formálható nehezem, de amelytől mégis lelhet lámát kiformázni Sóik, n»*j gyón sok anyagi akarat, vés” nagyratörő vágy, nem kevés sonka, tojás, baromfi és zsírozó, —> s tán’ még mérnök úr is lehet a gyér írekből. Jóvágású, behízelgő, igazi úri gyerek, akiről mégis lesüt, leri valami ősi ésí népi. Kulturáltan hordja magával a szalonokban az ősi vadságot. Minit sacba- kiutya ősed* i&lnffi tudó fogait. Bs ebiből el F©tar gyezéíiH bői mérnök is lett. Igaz; hogy lévén ez az időszak —: mármint a történet időszaka — a harmincas évek nagyon eleje, hát állástalan mérnök egyelőre!, aki szülei házában; öccse munfeáján- kenyerón élve várja, mit hoz a holnapi vadászat a jegyzővel, orvossal, patikussal és mit a holnapután: állást >* tatén. És akkor jön egy írő, '-é Németh Lászlónak hívják* — s egyetlen éjszaka történetével szétzúzza ezt a bolond idilli világot, kegyetlen csúfot űz a ma triarcha tusi rendet tartó, kemény lelkű Bodnáméból, az anyából, hogy előttünk lesz szánandó és bosszantó, s mert célját vesztette, majdhogynem nevetségesen kéráló öregasz- szonnyá. És természetesen „gúnyt” űz belőle, vádat emel azzal a társadalmi renddel szemben, amely olyan szakadékokat teremtett, illetve oly szakét'belemmel óvta, gondozta ezt az évszázados szakadékot ember és ember, az osztályok között, — hogy azt még Bodnárné vasnak tűnő akarata sem tudta áthidalni. Péteré« a városból kis időre ideszakadt úrikisasszony szerelme sem. A néha emberfeletti munka sem. Semmi sem. Még a halál sem. Gyerekkoromban többször éltem falun, jobbára csak vakációkra telt az Időből, de a gyermeki lélek fogékonysága úgy őrizte meg bennem a falu akkori rendjét, típusait, régen volt, vagy akkor4április 14,, péntek tájt történt, balladáknak is beillő történeteit, mint ősmadár tollát és vázát az agyagpala. És amikor most, hosszú évtizedekkel később szinte már feledve egy, a gyermekeim számára soha nem volt világot, itt ülök a színházban, a kényelmes zsöllyében. szájtátva nézem a színpadot. Gyermekkorom valóságát látom vissza? Bodnáméban, Németh László drámája cimadó hősnőjében makacs, nagyravágyó parasztasszonyok egykori képe tűnik vissza, — a Gl- láné ez tisztára. Az meg Illés, Gila illés, a szívós, szűkszavú, marha erejű és munkabírású fia, aki ha évente kétszer belvott, csak az anyja bírt vele. A vékony, egyszálbélÜ, a húszholdas gazdaságot mégis keményen kézben tartó, mosolyogni régen elfelejtett parasztasz- szony. És ismerős Lakkné, a szomszédasszony, aki iparos- emberhez ment férjhez, hogy többre vigye, de hét mire viheti agy iparosember egy szegény faluban? Semmire. A felesége még annál is kevesebbre, nem lévén benne a Bodnámé-féle makacsságból és tudatosságból semmi. És jönnek, mozognak a dráma szereplői a színpadon, itt az úriemberré támogatat* Péter, a mérnök a tetye-tu- tya János gazda, akinek már évitizedek óta csak ok a ! gondja, hogy ne álmodjon rosszat »az iecaka”, mert akkor roggétre fáj a feje. És itt van Cica, a városi kto- Bssswnyfca, aki Péter menyasszonya lesz és egyben oka, hogy János, as öcs, fejszét ragadjon, hogy az eljegyzés éjszakáján befejezze s tts- í gödiét, amely nem is a Bodnár családdal, sőt talán még nem is Werbőczjwei keadő- ; «Jő»« . i i i_u F Bs Juries Iktató, a dráma rendezője, nem tett volna semmi mást, csak óvatos és restaurátor ujjad konzerválva Németh László egykori paraszti világát vitte volna szánra a Bodnárné vad, — akkor sem tett volna rosszul. Ha napjainknak szóló okos tanulságokat hangsúlyozhatott (volna, ha az immáron több mint negyem éves drámáit bolt kézben egy újsággal aktualizálta volna, — ekkor nagyon rossz dolgot művelt volna. Ehelyett Jutka a nehezebb, de helyesebb utat választón». Azt ragadta meg e drámában, ami őrök és emberi, lehatolt az érzelmek mélyéig, felkorbáceottatta, de féken Ss tartotta az iMtkdato- kat, humort kevert a fcönv- nyekheos, mint ahogy — elnézést a profán hasorrtabérfc «— csipetnyi cukrot tesz a se szakács még » pörköltbe ás. És ó régen műit v£t% Ügy lett nagyon is közérthető a mai ember számára, így lett — ha úgy tetszik — alctuálls, mim ahogy az önmaga útját önzőn járó, a célokat egyedül megközelíteni akaró, másokon áttörtető ember bukásának tragikuma mindig is aktuális volt ás marad. Jutka László szép. művészileg értékes és hatásos munkát Végzett. Lenkey Edith negyedszázada színésznő. Volt-e — egyébként bőven volt — sikere, szerencsés találkozása szerepekkel? Most ez nem is érdekes. Mert úgy tűnik, hogy valahol, valahonnan negyedszázaddal ezelőtt elindult egy színésznő és ugyancsak valahol, valahonnan el- indulfr. egy színpadi figura, keresvén, aki lelket lehel belé. s Lenkey Edith igen nagy szerencséje, hogy egymásra találtak. Letisztult eszközök, kel. óriási belső fegyelemmel és nagy elhitető erővel formálta meg Bodnárné alakját. ifj. Bodnár János, a nagyobbik fiú: Paláncz Ferenc. Nem is tudom, nem elírás-e így az, hogy: Paláncz Ferenc? Ifj. Bodnár János alakította Bodnár Jánost, az ifjabbat. a nagyobbik fiút. Kőkeményen és ostobán, mélységes igazságokat «neve, de kinyögni is alig tudva, gyilkossá válva és valahogy mégsem becstelenné. Kevés mozgás, allg-gesztus, — belülről, a lélek mélyéről fakadó fájdalom és vérrel oltható szomjúsága egy olyan igazságtevésnek, amelyben neki sem lehetett igazsága. Abrahám Istvánt láttam a mérnök fiúban. A dráma elején nem találta sem helyét, sem stílusát, de még tempóját sem annak, aminek lennie kellett volna. Ahogyan teltek a percek, ahogyan forrósodott a hangulat a színpadon, a nézőtéren, úgy vélt mind igaza-bb és hitelesebb figurává Ábrahám István, akinek végül is nem kis ré- sze adatott a dráma sikeréhez. Somló Ferenc öreg Bodnárjaira telibe talált karakterű guna. Lomha, tohonya mozdulatai, nagy lélegzetvételű semmitmondásat, riadt totyogésa és fanácstalansᣠkitűnő ellenpontja felesé- szívós célratörésének. Péva Ibolya, ntint Péter menyasszonya kedves és üde jelenség volt, pillangó röpködése a színpadán még élesebbre és tragikusabbra húzta a kontrasztot a Bodnár-ház súlyos és sötét tengőjével. Antal Ametta Orasije, Nádasét? Anna szomszédasszonya stílust és hangulatot teremtett a színpadon. A sikerben — mert az idei évad talán legsikeresebb produkció járói van szó — méltán osztozott Gyarmathy Ferenc, Kendeffy Gyula, Szilágyi Lajos, Szili János, Győr vári János, Csiszár Nándor, Győri Ernő, Csanády Ila, ifj. Somtó Farénc és Szilágyi Tibor. f A feMbe talált dteteteScet tüuki Antal, és a kor atmoszféráját jól kifejező jelmezek Hruby Mária megvalósult wtw'ejí mesénk Mondanom sem kell. hogy Kati nagyanyám feleslegesen fáradozott bakancsomból úri cipőt varázsolni. Kernt csókolni elfelejtettem a jegyzőnknek;, nyafka lányára réor- dítottaro, egy ablakot rövid úton betörtem és így röpke fél óva múlva a jegyzőiktől kiebnudcútattam. Eb, alti törődik ma már velük. I | Gyarkó Géza 2. Node, mondom, hadd pihenjen egy-két napot a hosszú utazásra, majd aztán meglesz minden. De ők nem engednek: amit megtehet az ember ma, ne halassza holnapra. El is tervezték holnapra a lakodalmat. Én meg sírtam! Rimánkodtam, hogy halasszuk hölnaputúnra. Megrendeltük a díszeket. Sido! Mutasd csak, Sido, az ezüst •Baloldali—radikális pakisztáni író. isis-bán született. Az indoeurópai nyalvcsalddhoz tartozó ura nyelven ír. Több novetiáía meglelem Kurópdban, főként a Szovjetunióban. Leginkább e hasijában tapasztal* bürokratikus és reneon vtttsaelesek tofitmomizaáf. A Fiatal előadóművészek sorozatban negyedik tagként Papp János, a Madách Színház színésze adott pódium- műsort Egerben, a Művelődési Központ kamaratermében. A fiatal művész Kétféle boldogság című összeállítása komoly erőpróba az előadó, a közönség számára is. A műsor első felében felhangzó József Attila-verseket Camus Caligula című drámájának, filozófiai • párbeszédsorozatának részletei fogják át. Az őrült római császár egyénisége, kétségbeesett boldogságkeresése, hóbortjai, kegyetlensége az indokok zárt csatarendjét sorakoztatják fel, annak bizonyságául, hogy a vérben, a vasban, az erőben, a hatalom tobzódásában lehet keresni az emberi boldogságot, de a beteljesült vágyak, érzések nyugalma, békéje, meghittsége annál messzebb menekül, minél jobban hajszolják elérni őket. karpereceket a kedves vendégnek! Nocsak, úgy látom, restellkedsz. Mi a csodának, lányom, hiszen a bátyád! Fiam, Sido szégyelli magét ön előtt. Remélem, marad hol- naputánig, itt lesz Navaz lakodalmán, csak aztán megy tovább. Figyelmesen és érdeklődve hallgattam végig háziasszonyom könnyed, csapongó elbeszélését. Látszott, hogy ez az idős asszony, aki itt élt annyi évig, ebben a kunyhóban, perzselte a nap, marta a hideg a földeken, végigszenvedett számtalan keserűséget és szerencsétlenséget — sok-sok fiatalosságot és életkedvet tudott megőrizni magában, A magnó segítségével, annak fogyatékosságaival, együtt párbeszélt Papp János Scipióval, Lepidussal, Caespniával, Heliconnal, akik sorsának részesei voltak, de akitől éppen ezért tartott az őrült, a császár, a hatalmas, a mindent megtenni és mindent elérni akaró ember, mert barátai ismerték, vagy benne felismerhették azt, aki esendő, aki gyenge, aki önmaga előli menekülésében tobzódik, elveszteni akarja magát. Ez a Caligu- la-gondolatsor jó ellentpont- ként kapta Józsej, Attila mondandóit a Mindent kapókkal, az Én nem tudómmal, a Számvetéssel, a Kibe ugrállal, vagy a Karóval jöttél című versben. A műsor második részét Karinthy Frigyes Capillaria- részletei magyarázták: az emberi tartalom közelsége, meghittsége, értéke hogyan tehető tönkre, hogyan érhető el. Shakespeare szonettjei a szerelem szenvedélyéGondolkoztam egy kicsit, csak azután feleltem: — Néniként, át kell mennem a szomszéd faluba, itt van egészen közel. De ígérem, hogy hölnaputúnra, mikor a lakodalom lesz, visszajövök. — Ö, drága fiam, de nagyszerű! Jöjjön el feltétlenül, nézze meg azt a sok szép gyöngyházgombot Navaz mellényén, Sido a mai napra varrta fel őket. Sido már előszedte a karpereceket, és mosolygó, örömtől fénylő szemmel nézett rám. Forgattam a kezemben a nehéz ezüst holmit, és azt mondtam neki: — ö, ae szép karpereccé' Nvyy ragyognak, cs milyen nek, mámorának az útját, gondolatait jelezték, azt, hogy a boldogság valahol, valahogyan szeretet és a szerelem mindent odaadó és feloldó önzésében található meg. Ebben a részben is helyükön és szívhez szólóan hangzottak el József Attila versei, többek között a Magány, az Egyszerű vers, a Leányszépség dicsérete, a Nagyon fáj, az Oda és a Nyár volt. Papp János komoly és jelentős anyagot tudott felmutatni, egységes szerkezetté alakítva, hogy valljon önmagáról, a művészről, egyéniségéről, az emberről. A nehéz gondolatok kavargása és meghökkentő sorjázása közben aligha akartuk elhinni, hogy ez a huszonéves fiatalember milyen mélyen szánt az emberi szenvedély kérdéseiben és kutatja a miért és a hogyan érdemes vagy érdemtelen céljait. nehezek. Vajon mennyi ezüstöt dolgoztak beléjük? Az öregasszony felelt, mellére szorított kézzel: — Fél szírt, egy teljes fél- szirti — A lélegzete is elakadt. — Két pao! — Adja Allah, hogy a menyasszony száz esztendeig élhessen majd együtt a fiával — mondtam, és visszaadtam a karperecét. Sido most már leengedte a kendőjét, s megláthattam az arcát — tiszta volt ez az arc, mint a holdnak a tiszta tó színéről visszacsillogó képe. Kis hallgatás után megint én törtem meg a csendet. Hangomban árnyalatnyi fáradtság érződött. — No, én szundítok egyet. Maguk nem fekszenek le? — Ma nem hunyhatjuk le a szemünket, az éjjel meg fog jönni Navaz — felelték. Elmosolyodtam, lecsuktam a szemem, és próbáltam elaludni. De került az álom. Akarva, akaratlan, osztoztam a boldog várakozás idegességében velük, akik az ajtónál álltak. „De hát miért nem ért még haza ez a Navaz, mi a csoda történt vele? — gondoltam, és megnéztem az órámat. Már fél kettő volt. Aztán az álmosság összezavarta a gondolataimat. Láttam Na- vazt a réten. Ott van, ugrál, mezsgyétől mezsgyéig, áttör a sűrű bozóton, és egyre kö- zelebb-közelebb Jön. Felébredtem és felültem. A két nft még mindig mozdulatlanul állt az ajtónál. tZolyiattaM j (farkas) SE Ahmad Hadim Kasxmi* veim! t d 4
