Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 86. szám
Egyszakos, vagy kétszakos ? Javaslat a középiskolai tanárképzés szakosítási rendjének reformjára A középiskolai tanárképzéssel foglalkozó szakemberek számottevő része a jelenlegi kétszakos képzés keretei között ma már nem látja megnyugtatóan megoldhatónak a képzés korszerűségét, színvonalát. Jelenleg ugyanis a hazai tudományegyetemeken folyó középiskolai tanárképzés kétszakos, mégpedig szimmetrikusan kétszakos — azaz: a leendő középiskolai tanárok elvileg mind a két szakjukból azonos szintű képzésben részesülnek. A Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ megbízásából most két szakember — dr. Elek István és Rádi Péter — javaslatot készített a középiskolai tanárképzés szakosítási reformjára. A kutatók hangsúlyozzák: «7. 50-es éveikben átmenetileg sor került a bölcsészettudományi karokon nagyrészt egyszakos, a természettudományi karokon pedig úgynevezett másfél szakos, azaz fő- és mellékszakos tanárképzés bevezetésére. Néhány év után azonban ez a próbálkozás megszűnt, az egyetemeknek vissza kellett térniük az úgynevezett szimmetrikus kar szakos képzésire. A megoldásit azonban ma már az is sürgeti, hogy a középiskolák mindem szaktárgyában a rohamosain fejlődő tudomány és a rohamosan változó társadalmi gyakorlat számos újabb eredményét rövid időn belül kell beépíteni a tananyagba. Erre azonban csak olyan középiskolai tanárok képesek, akik az egyetemein nemcsak ismerethalmazt tanultak meg, hanem az önálló ismeretszerzés készségére is szert teltek. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a leendő tanárok elsajátítsák a tudományos munka készségeinek bizonyos minimumát. A kétszakos képzésben azonban erre a hallgatóknak semideRádiót A magyar előadóművészet hónapja Újszerű, nagyszabású rendezvényre készül májusban a Magyar Rádió. Ekkor rendezik meg a — hazai rádiózás történetében először —, a magyar előadóművészet hónapját. Százhatvanhét program mintegy 200 órányi időben mutatja be a magyar zenei előadóművészet gazdag hagyományait, történelmének kiemelkedő fejezeteit, s tér niészetesen a jelenét is. A magyar előadóművészet hónapjának gerincét az a portrésorozat alkotja, amelyben 54 kiváló előadóművész működik közre saját felvételei vei illusztrálva és kommentálva az adást. Májusban kerül sor egy XVII. századi angol madrigál-opera ősbemutatójára is. Gibbons A londoni vásár cí-| mű művét a Magyar Rádió Gyermekkórusa és szólistái ismertetilc meg először a hazai komolyzene-kedvelőkkel. A magyar előadóművészet seregszemléjének szentelt hónapban naponta öt-hat műsor mutatja majd be a Kossuth, a Petőfi és nem utolsósorban az URH-adón hazai muzsikusaink, énekeseink tehetségét, teremtő kedvét. A reprezentatív fesztivált május 1-én 17 óra 5 perckor Tömpe István. a Magyar Rádió és Televízió elnöke nyitja meg, utána sugározzák Ferencsik János és Fischer Annie port- réműsorait. jük, sem energiájuk nem marad. Ugyanakkor korunkban az egyes tudományok határai egyre inkább elmosódnak, egyre több kérdés válik egyszerre több tudomány közös problémájává, egyre több kérdés biztos kezelése igényel a tanártól saját szakmáján kívül más területeken szerzett, minimális jártasságot. A mai kétszakos képzési rendszer azonban egyoldalúvá teszi a tanárjelöltek tájékozottságát. Olyan tanárképzésre van tehát szükség, amely egyszakosként lehetővé teszi a tudományos munka minimális készségeinek elsajátítását is, s emellett elegendő alapismeretet nyújt a tantárgyak széles köréből. Végeredményben tehát tudományosan képzett, széles körűen művelt és pedagógiailag tudatos tanárokat kell nevelni. A kutatók számításokat végeztek arra vonatkozóan is, hogy kihaszmélhatók-e a középiskolákban az egyszakos tanárok. Ezt három tényező dönti el: az egyes tantárgyaknak az óratervekben előírt heti óraszáma, a tanárok kötelező heti óraszáma, és végül az iskolahálózat koncentráltságának mértéke: vagyis az, hogy egy-egy középiskolában hány tanuló- csoport működik. Hosszas elemzés után kitűnt, hogy magyarból, történelemből, idegen nyelvekből, matematikából és fizikából nagyobb nehézség nélkül át lehet állni az egyszakos tanárképzésre. Az alacsonyabb óraszámú tantárgyakból pedig a kisebb gimnáziumok és szakközépiskolák ellátására egy-egy kijelölt egyetemen lehetne megfelelő szakcsoportosításban úgynevezett másfél szakos tanárokat is képezni. Az egyszakos tanárok foglalkoztatásának azonban nehézségei, munkaerő-gazdálkodási problémái is vannak. A kétszakos tanárok munkába állítása során ugyanis az igazgatók rugalmasabban gazdálkodhatnak az órafelosztások készítésével. Az áthelyezésre törekvő pedagógusok is könnyebben találnak maguknak új munkahelyet, ha két szakból van képesítésük. Kétszakos tanárok tartós helyettesítése is könnyebben megoldható. Ezek a problémák mindenesetre külön, részletesebb vizsgálatot igényelnék. A kutatók azonban megemlítik, hogy a problémák súlyosságát a jövőben többek között a tanárok kötelező óraszámának várható fokozatos leszállítása csökkenti. Mindezek figyelembe vételével a felveendő tanársza- kos hallgatóknak előre láthatóan mintegy kétharmada- háromnegyede képezhető egyszakosán, a fennmaradó rész pedig másfél szakos képzés keretében nyerheti el diplomáját A jelenlegi tanárképzési rendszerit a kutatók tehát mindenképpen elavultnak tartják. A jelenlegi helyzethez képest javulást jelentene a fő- és mellékszakos — máisfél szakos — képzésre velő áttérés is, bár ez nem jelentene teljes értékű, tartós megoldást. Olyan gyakorlat lenne célravezető, amelyben a sokoldalúan művelt, egyszakos tanárak képzése az uralkodó, emellett azonban a szükségletnek megfelelően, egyes szakcsoportokon, egyes egyetemeken másfél szakos képzés is lenne. Mindez természetesen további beható vizsgálatot igényel a képzés rendszerét illetően és a foglalkoztatás szempontjából egyaránt Hell Miksa csillagás: 1720—1792 180 évvel ezelőtt 1792. április 14-é-n halt meg Bécsben Hell Miksa, az egri csillag- vizsgáló tervezője és patró- nusa. 1971. november első napjaiban jártunk Selmecbányán, hogy a szülőházát felkutassuk a lazán megjelölt városrészben. A völgykatlanba helyezett bányavárosban ma is lüktető élet folyik. Csodálatos múzeumai bemutatják a város nagyszerű múltját. Most is állnak a több száz éves iskolaépületek, s a polgári idők lakóházai. A kies Leányvárral szemben valahol ott állhat a szülőház, csak melyik a sok közül? A népes, tehetséges Hell- családból a kisebbek egyike kivált. Az otthonról hozott fizikai érdeklődést magas matematikával egészítette ki iskolai évei alatt. Az egyetemet Bécsben végezte. Hazai tanárkodása után a bécsi egyetem tanára és a csillagvizsgáló igazgatója lett. Hazánkban négy csillagdát (Nagyszombat, Kolozsvár, Buda és Eger) tervezett vagy csak irányított Bécsből. Az egrit becsülte legtöbbre. Járt is itt 1776. májusában, amikor kitűzte az úm. Lónea Me- Tidiomalist (délvomal), amelyen az áthaladó napsugár ma is jelzi a valódi delet, s bizonyítja; hogy forog a Föld. A valódi délben felszólt a csillagász a teraszra, ahol mindig akadt 1—1 diák, aki meghúzta a Héll- harangot, jelezvén a valódi delet. Ugyanakkor, 1776-ban állította be, a ma is sokak által megcsodált periszkóp lencséjének a fókusztávolságát, hogy a levetített városkép a legszínesebb, legélesebb vonalakat mutassa. Ennek a Hell-találmánynak csak egyetlen párja akad: Skóciában, Edinburghban. Élete legmaradandóbb tudományos sikerét azzal szerezte, hogy 1768—69-ben az Északi-fok közelében, a Skandináv-féLszigethez tartozó Wardoe-szigetén megfigyelhette a Venus-bolygónak a Nap előtt való elvonulását. Ennek segítségével kiszámította a Venus, illetve a Föld Naptól való távolságát. Tudományos sikereinek elismeréséül 6 európai tudományos akadémia választotta tagjai közé. Élete utolsó évtizedeit Bécsben töltötte, tanított, csillagászikodott. 1792. kora tavaszán huru- tos bániaknak támadták meg egészségét. Közben Bécsbe érkezett a török követ, aki meg akarta tekinteni Hell híres csillagvizsgálóját. A betegeskedő csillagász maga vállalkozott a vendég kalauzolására. Több órát időztek a szeles, hűvös toronyban. Ekkor tüdőgyulladást kapott, amiből nem gyógyult ki. Április 14-én halt meg. 16-án temették el a közeli erzerdorf i temetőben. Azóta a temetőt, benne Hell sírját, felszámolták. Megmaradt azonban a kőfejfája, amelyet Penkler nevű barátja, a végrendeletének a végrehajtója emeltetett. A temető megszűntekor a sírkövet kiemelték és a kápolna falába építették be. Az arról készített fényképről — ha elmosódottan is —, leolvasható a latin nyelvű szöveg, amely magyarul, kivonatosan így hangzik: „Itt nyugszik Maximillián Hell, egy Selmecbányái magyar... Nyugodjék békében. Ezt az emlékművet Penkler József ■ ndtfaáirilN'--<OiirH|—'-i|, J báró emeltette az ő baráti jának.” Más forrásmunkában (Reise nach Wardoe) olvasható egy kis versike, mely Michael Denistől származik, ez a Hell sírját borító kőre volt vésve. Ennek értelme: „Mell megszabadult testétől, elhagyja, mint egy tisztult Földeti és megy az églekhez, sietve oda az utazásátj S ahogy átlebeg a csillagok között, hozzájuk beszéli Alulról már eleget láttalak titeketf most már felülről figyelem fényeteket.’* Dr. Zétényi Endre Egri siker Székesfehérvárott A szervezett magyar műemlékvédelem centenáriuma alkalmából rendezett jubileumi ülésszak második napi programja a mildeniumáit ünneplő Székesfehérvárott, a városi tanács házában került sor. Dr. Tilinger István, a Székesfehérvári Városi Tanács elnöke megnyitó beszéde után az egyensúly módszereinek megteremtéséről tartott előadást „Korszerű építészet Székesfehérvár védett városközpontjában” címmel Tatár Dezső, a Székesfehérvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának építésügyi osztályvezetője. Az előadások után Merényi Ferenc, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség igazgatója foglalja össze a kétnapos ülésszak eredményeit Ezután sor került az ifjúsági műemlékpályázatra beérkezett tanulmányok értékelésére. A KISZ kiemelt diját kapta Kellner Judit, az Egri Gárdonyi Géza 'Színház tanulója „Az egri székesegyház” című tanulmányával. 1&72. április 13,, csütörtök 1 Ahmad Hadim Kaszmi* No, csakhogy ideértünk,1 Szidtam magamban az ügye- fogyott csónakost. Kiléptem a partra, vállamra dobtam a poggyászomat, és elindultam felfelé az ösvényen. Vége volt a forró évszaknak, s rászántam magam, hogy vendégségbe megyek egy régi barátomhoz, aki egy kis településen élt, nyolc mérföldnyire a folyótól. Érkezésemet nem jeleztem előre. Délután kettőkor szálltam le a vonatról, s fél óra múlva már sikerült csónakot kerítenem. A folyó éppen akkoriban áradt meg. Hiába evezett a csónakos erejét megfeszítve az árral szemben, vékony evezői nem tudtak a dühöngő vízzel megbirkózni. A víztömeg habos tajtékot vetett, s ide-oda dobálta a csónakot. Négy órára mi, az utasok, már bőrig áztunk, és idegeskedtünk, mert tudtuk: a csónak nem jutott előre egyetlen mérfölddel sem, el•Baloldali—radikális pakisztáni Író. 1916-ban születeti. Az Indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó urd nyelven ír. Több novellája megjelent Európában. főként a Szovjetunióban. Leginkább a hazájában tapasztalt bürokratikus és rendőri visszaélések foglalkoztatják. fcötoesőleg, Jókora darabon sodródott visszafelé. Segítségül hívtunk a partról még két evezőst, nekigyürkőzött néhány fiatal útitársunk is. így végre, temérdek küszködés után, elértük az úticélt. Már nem is reméltem, hogy megérkezem a településre, mielőtt besötétedik. Azt pedig tudtam, hogy errefelé, az alacsony bozóttal benőtt erdőben nem akad emberfia, akinél magamfajta utas megszállhatna éjszakára. De mit tehettem? Allahnak ajánlottam magam, és gyors léptekkel elindultam. Hirtelen rám kiáltott valaki a hátam mögül: — Hé! Állj csak meg! összerezzentem. Lejjebb, a parton, négy rendőr állt. Elindultam feléjük. Amikor meglátták aranykeretes szemüvegemet, jól szabott kabátomat, vazar- ba jöttek. Az egyik nagy nehezen megszólalt: — Bocsásson meg. tévedtünk. Mehet, kérem. „A fene enné meg, miféle rendőrvicc ez?” — törtem a fejem. De közben már baktattam tovább, reménykedve, hogy talán eljutok a településig, mielőtt leszáll az éjszaka. Az eget mindenfelől súlyos felhők lepték el, messze, a látóhatáron, időről időre fényes csíkot húztak a villámok. Akit ezen az isten háta mögötti helyen elkap a zápor, az csúnyán megázik, sőt, belekerülhet a lezúduló víz sodrásába, és össae-vissza veri magát a köveken. Már vagy négy mérföldet tettem meg. Kezdett az eső csöpörögni, s a lehulló cseppek koppaná- sa fokozatosan összefolyt valamilyen monoton dallamba. A fák levelei gyorsan átnedvesedtek, és hangos csattogással göngyölödtek szét. Mintha nem lettem volna öntudatnál. Nem hiszek a kísértetekben, de úgy éreztem: itt minden a gonosz szellemek hatalmába került. Hirtelen, szinte az orrom előtt gyűlt egy hatalmas villám, és kiragadott a sötétségből egy száraz, púpos fát, amely az ösvény közepén állt. Ezután mindent elborított az éjszaka. S a sötétben olyan hangerővel, mintha hegyek dőlnének össze, rázendített a mennydörgés. Tájékozódni próbáltam, de ebben a pokoli feketeségben semmit nem lehetett látni. Egyszer csak gyenge tüzet vettem észre, amely az úttól balra pislákolt, majd kirajzolódott egy kunyhó magányos sziluettje. A nyitott ajtónál formátlan és mozdulatlan árnyékféle állt mereven. Odakiáltottam neki: — Hahó! Adnátok-e egy ntasembernek szállást éjszakára? Az árny megmozdult, majd egy másik árny emelkedett fel a földről; a kettő összefolyt, majd újra szétvált. — Gyere csak — kiáltott vissza egy hang, amelyből keserűségben eltelt sok-sok évet éreztem. A záporból már felhőszakadás tett. Gyorsan a kunyhóhoz futottam. ~ Tessék csak belépni, kérem: Beléptem: Az asszony, aki az ajtónál állt, nagyon öregnek látszott. A ráncok egész arcát ke- resztül-kasul járták. Reszketett az egész teste, s a feje ennek a reszketésnek az ütemére bukdosott egyik oldalról a másikra. — Merről jött, fiam? — kérdezte. — Innen a révtől — feleltem. — A révtől? Már megjött a csónak? Hallod, Sido, megjött a csónak! Ez az ember a révtől jön. Csak ekkor vettem észre, hogy a néni mellett fiatal nő áll a falhoz támaszkodva. Nem nézett rám, az öregasz- szonytól kérdezte: — ö nem jött meg, anya? — Itt lesz nemsokára. A vendégünk nagyon sietett, nézd csak, egészen kifulladt Szegény. Megijeszti ám az embert ez az ítéletidő. Vess ágyat az úrnak, Sido. Pihenjen le, kedves vendég, csak úgy, mint otthon, ne zavartassa magát. Mi nem fogunk ma aludni. Csak jönne már meg a fiam! Milyen megható egyszerűség és szeretet volt ebben a hazavárásban, mennyi őszinte ragaszkodás ezekben a derék, tiszta lelkekben! Bámulatos és százféleképpen változó az élete küzdelmes, remények, várakozások. Mennyi keserű búcsúkönny hullhatott, amikor a fiuk elindult a szülői házból messzi idegen világba! Elszállt az idő, s most itt a fiú, a testvér hazatérésének napja — mély titok rejtette az emberi szem elől az idő múlását. — Akar valamit enni, kedves utas? — kérdezte a néni. Akadt nálam minden, amire utasembemek a vacsorához szüksége van. Nem akartam a háziasszonyt fárasztani. Megköszöntem a kínálást, aztán kinyitottam mangókon- zervvel meg fehér kenyérrel teli hátizsákomat. Majd elkezdtem készülődni a lefekvéshez. Felöltőmet rátettem egy ládafélére, sapkámat egy fakupacra dobtam, és már meg is volt a fekhelyem. Sido takarót terített rá. Amíg tett-vett, olyan ügyesen burkolózott nagy kendőjébe, hogy pillanatra sem láthattam az arcát; csak szép, az örömtől fényes szeme látszott. — Hol a fia? — kérdeztem az öregasszonyt — Kwettába ment dolgozni ■— felelte, de a fejét nem fordította felém: egyre az utat nézte. — Négy éve volt ott a nagy földrengés, összedőlt az egész város. Jött akkor a szomszéd falu bírája, azt mondta: nagyon kell a munkás Kwettában, jól lehet most ott keresni. Navaz éppen nősülésre gondolt, kellett neki a pénz. Mindjárt ráállt, hogy odamegy. Imádkoztunk Allahhoz, aztán Navaz elindult a mesz- szi idegenbe. Két év eltelt, most végre jön haza a fiú. Minden hónapban küldött nekem tíz rúpiát. Múlt esztendőben találtam neki egy szép lányt a faluban. Olyan gyönyörűséges, okos, ügyes, olyan szépen tud virágokat hímezni! Az apja meg az anyja meghallotta, hogy Navaz jön haza. hát gyorsan, gyorsan, csapjunk lakodalmai. I «
