Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 86. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk Érzékeny mérleg HA A SZOVJETUNIÓ külügyminisztere beszédet mond, arra érthető módon nemcsak a miniszter hatalmas hazájának lakosai figyelnek, hanem az egész nemzetközi közvélemény is. Aligha túlzás azt állítani, hogy Andrej Gromiko szerdán elhangzott beszéde a szokásosnál is nagyobb érdeklődést kelt világszerte. Ezt a beszédet nemcsak tartalma teszi igen figyelemreméltóvá, hanem a helyszín, ahol és az alkalom, amelynek során elhangzott. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa mindkét házának külügyi bizottsága együttes ülést tartott és ezen megkezdődött az 1970. augusztus 12-én aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés szovjet parlamenti vitája. Ezen az együttes ülésen hangzott el a szovjet külügyminiszter beszéde. A GROMIKÓ-BESZÉD nem tartalmaz szenzációs új bejelentést vagy megállapítást, de aláhúz és az eddiginél is félreérthetetlenebbé tesz bizonyos ismert, de a bonni és a nyugati politikai életben egyesek által vitatott igazságokat. Most, amikor a szovjet parlament ratifikációs vitája már folyik, érdemes emlékeztetnünk arra, milyen elkeseredett harcot folytat a ratifikálás megakadályozásáért a nyugatnémet ellenzék. Barzelék és Straussék egyik fő érve az, hogy ha a Német Szövetségi Köztársaság honatyáinak többsége elutasítaná a jelenlegi szerződés szentesítését, „Moszkva nyilvánvalóan új formula elfogadására kényszerülne”. Mindazok számára, akiknek valóban fontos a két ország jó viszonya és az európai enyhülés folyamata, eddig is világos volt, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Mégis: rendkívül aktuális és hasznos, hogy a Szovjetunió külügyminisztere, a lehető legilletékesebb és leghivatalosabb fórumon, a törvényhozás két külügyi bizottságának együttes ratifikációs vitáján visszautasította ezt a képtelenséget. „A szerződés jelenlegi formájában jól egyensúlyba állítja a felek érdekeit — hangsúlyozta Gromiko. A mérleg megbillentésétől a szerződés kárt szenvedne. A Szovjetunió a szerződésre vonatkozólag semmiféle újabb tárgyalásokba nem kíván bocsátkozni.” EZ VILÁGOS BESZÉD. Azoknak, akik a bonni Bundestag ellenzéki padsoraiban mégsem akarják megérteni, nemcsak kortársaik, hanem utódaik előtt is vállalni- ok kell az immár történelmi horderejű felelősséget. f/WWWWWWVWWWWVWWWVAAAAAA/WWWWVWWVWWWWWV Vasárnap startol az Apolló 16. Kühn hazatért Moszkvából Szovjetunióban tett tíznapos látogatásának befejeztével szerdán délben hazatért az NSZK-ba Heinz Kühn északrajna-vesztfáliai miniszterelnök, a nyugatnémet szövetségi tanács (Bundesrat) elnöke. A szociáldemokrata politikus moszkvai tartózkodása idején számos szovjet vezető személyiséggel találkozott, közöttük kedden Brezsnyev- vel, az SZKP KB főtitkárával és Gromiko külügyminiszterrel. Földrengés Dél-Iránban John Young, Thomas Mattingly és Charles Duke, az Apolló 16. űrhajósai kedden folytatták felkészülésüket a Hold-utazásra. Charles Berry, a NASA főorvosa ötórás vizsgálatnak vetette alá a három asztronautát, hogy meggyőződjék egészségi állapotúikról, pszichikai frisseségükről. A vizs. gálát után az orvos kijelentette: az asztronauták „jó formában vannak, készen állnak az indulásra”. Az Apolló 16-ot vasárnap reggel bocsátják fel. Április 10-én borzalmas erejű földrengés pusztított Irán déli részén. Nem hivatalosan négyezerre becsülik a halálos áldozatok számát, de a pusztítás oly nagy volt, hogy csak napok múltán lehet megállapítani a hozzávetőlegesen pontos számot. Sok falu a földdel vált egyenlővé. Képünk: egy apa szamárháton viszi fiának holttestét Queere falu romjai mellett. (Népújság telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Megérkezésekor újságíróknak kijelentette: a szovjet vezetőkkel tartott megbeszélései „kitűnő és tárgyilagos légkörben zajlottak le”. Benyomásait már kedden este a saarvidéki rádió részére Moszkvából adott telefonnyilatkozatában összegezte. Aláhúzta, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés és a nyugat-berlini négyhatalmi rendezés között, nem jogi, de politikai értelemben összefüggés van. A kettő nem választható el egymástól. Ugyanilyen kapcsolat van a szerződés és a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok kiszélesítése között is. Kühn idézte Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának szavait. Brezsnyev emlékeztette vendégét arra, hogy az elkövetkező években a szovjet gazdasági beruházások tág lehetőséget nyitnak más országokkal az erős együttműködés kialakítására és ily módon nagy távlatok nyílhatnak a nyugatnémet ipar előtt is. Szó volt a moszkvai megbeszéléseken a nyugatnémet ellenzék elutasító magatartásáról is. I Uj fegyver Izraelben ^ATO-liad^yakorlat Az idén április 17. és 21. között Köln térségében rendezik meg a NATO kétévenként szokásos törzs vezetésű gyakorlatait, amelyeken, az Egyesült Államok, Belgium, Hollandia, Kanada, Nagy- Britannia és a Német Szövetségi Köztársaság hadse- regparancsndkságainak képviselő vesznek részt. Az „Oroszlán—72.” fedőnevű hadgyakorlat célja, mint az NSZK hadügymi- nisztériuimálban hivatalosan bejelentettéík, hogy kipróbálják, milyen gyorsan tudnak reagálni és dönteni a törzsek egy „hadiállapothoz megközelítő helyzetben”. A kölni hadgyakorlatokat Bennecke nyugatnémet tábornok vezényli, aki jelenleg a NATO egyesített fegyveres erőinek közép-európai főparancsnoka. A Sínai - fétszi getan bel- és — Izraeliben akkreditált — külföldi újságírók előtt bemutatták az izraeli haderő Amerikából importált MAÁPU-es mintájú örrjáró nehézlövegét, amely a de- mostrációt vezénylő ezredes szerint „jelenleg a világ legnagyobb hatótávolságú ágyúja”. Alkalmasint stratégiai értéke is van ennek a fegyvernek : hiszen, ha Izrael netán mintegy 30 kilométerre visszavonulhatna a csatornától, új állásaiból altkor is eléri a víziút egyiptomi partját. Az M—107 hatótávolsága 32,7 kilométer. Hatvanhét kilogrammos, 17,5 cm kaliberű lövedékek kilövésére képes. A 10,5 méteres csövet hernyótalpas lövegtalpra illesztették, amely „rendkívül manőverezőképes” s óránkénti sebessége eléri az 56 kilométert. Arról nem esett szó, hogy hány ilyen löveget kapott Izrael az Egyesült Államoktól. Folytatódnak Kohl és Bahr megbeszélései Szerdán Berlinbe érkezett Egon Bahr, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitká ra, hogy folytassa a megbeszéléseket dr. Michael Kohllal, az NDK minisztertanácsának államtitkárával, az NDK és az NSZK közötti általános közlekedési szerződésről. A tárgyalások hatodik fordulója még a délelőtt folyamán megkezdődött az NDK minisztertanácsának épületében. AMERIKA egyik legbefolyásosabb napilapja a Washington Post legutóbbi számában karikatúrát közölt „Nixon választási kosara" címmel. A rajzon ábrázolt kosárkában gondosan becsomagolt pokolgépek robbanó szerkezetei ketyegnek, s a csomagok ezt a felírást hordozzák: „Árak”, „Infláció”, „Munkanélküliség”. A rajz gyengéd figyelmeztetés, hogy az amerikai elnök nagyszabású külpolitilsai akciói sem homályosíthatják el az amerikai átlagpolgárt legjobban érintő, égető belső kérdéseket. Amikor novemberben az amerikaiak tíz- és tízmilliói az urnák elé járulnak, a Fehér Ház minden külpolitikai határozatánál, Kissinger agytrösztjének minden új manőverénél jobban érdekli majd őket az életszínvonal alakulásának „húsba vágó” problémája. A helyzet megértéséhez némileg vissza kell nyúlni a Nixon-kormány nagy gazdaságpolitikai fordulatához. Az Egyesült Államokban a republikánus adminisztráció mindig hagyományosan inflációellenes politikát folytatott, amely fő céljának a pénzügyi stabilitás megteremtését tartotta és általában nem törődött különösebben azzal, hogy a munkanélküliség némileg emelkedik. A zavartalan konjunktúra feltételei között — így. ahogy — fenn lehetett tartani ezt az irányvonalat. Az 1969-ben hivatalba lépett Nixonnak azonban 1971 elején rá kellett döbbennie, hogy a régi módszerek az elnökválasztásokon veszélybe sodorhatják. Egész sor gazdasági és politikai ok miatt az Egyesült Államokban 99 POKOLGÉPEK’ A KOSÁRBAN április 13., csütörtök olyan sajátos helyzet alakult kii, hogy — addig teljesen szokatlan módon — a termelés stagnálása, illetve visszaesése nemcsak a munkanélküliség szokatlanul gyors növekedését eredményezte, hanem ráadásul még az infláció ütemét sem sikerült csökkenteni. Ezért Nixon 1971. folyamán fokozatosan átfordította a gazdasági élet kormánykerekét. Különböző intézkedésekkel arra törekedett, hogy növelje az ipari termelés fejlődésének ütemét és ezzel párhuzamosan csökkentse a munkanélküliséget — de úgy, hogy közben az árak emelkedésének üteme is lassuljon. E CÉL megvalósításához számos eszközt használt felilyen volt mindenekelőtt az adótörvény. Ennek során nem kevesebb, mint 16 milliárd dollárnyi adókedvezményt biztosítottak a kereslet — és így a termelés — ösztönzésére. További 9 mil- liárdot a vállalatok kaptak adókedvezményként, hogv fokozzák a tőke beruházási kedvét. A második módszer az volt, hogy Nixon előbb egy három hónapig tartó „ár- és bérbefagyasztási periódust” rendelt el az infláció ütemének lassítására. Ezt egy enyhébb szakasz követte, amikor megfelelő határok között maximálták a lehetséges ár- és béremeléseket. Ezeknek az intézkedéseknek a gyakorlati megvalósítására Nixon egy bérbizottságot állított fel, amelyben a szakszervezeti szövetség (AFL— CIO) képviselői is részt vettek. A harmadik — és a nemzetközi életben legnagyobb vihairt kavaró — módszer a dollár leértékelése volt. A leértékelésnek természetesen számos, az Egyesült Államok belső gazdasági helyzetén túlmenő oka is volt. Mégis: belülről nézve, a dollár leértékelésétől az amerikai kereskedelmi és fizetési mérleg hiányának enyhülését várták. A leértékelés fokozta az amerikai áruk versenyképességét a világpiacon, s így feltételezték, hogy majd ez is hozzájárul a termelésnövekedés ösztönzéséhez. Most, amikor Amerikában kezd lendületbe jönni a választási küzdelem, Nixon keserűen kénytelen megállapítani, hogy a „választási kosárban” megbúvó pokolgépek minden intézkedés ellenére tovább ketyegnék. A termelés növekedésének üteme ugyan kétségtelenül meggyorsult. Csakhogy: ezt nem követte nyomon sem az infláció lassulása, sem a munkanélküliség csökkenése. Márpedig ez az a két gazdasági hatás, amelyet a széles tömegek a maguk bőrén éreztek. Ami az inflációt illeti, az utolsó négy hónapban az élelmiszerárak csaknem három és fél százalékkal emelkedtek, ami évi átlagra átszámítva több mint 10 százalékos növekedési ütemet jelent. Ezen belül a húsárának növekedése e négy hónapban megközelítette a 10 százalékot, azaz évi arányban a 40 százalékos ütemet. A teljes inflációnak statisztikailag kiszámított üteme továbbra is évi 5 százalék körül mozogj tehát lényegében akkora, mint a Nixon- kormány gazdaságpolitikai intézkedései előtt. Mint látható, a rendkívül széles tömegeket érintő élelmiszerek áremelkedése az átlagos inflációs ütemnél kétszeresen, a húsáraké négyszeresen nagyobb. A MÁSIK „POKOLGÉP”, a munkanélküliség is zavartalanul ketyeg: 1972 tavaszán továbbra is megközelítette a munkanélküli arány- szám az összes dolgozók 6 százalékát, tehát az 1971-es csúcsszinthez képest alig változott. A belső helyzetet tehát a gazdasági intézkedések nem módosították lényegesen, mégpedig elsősorban gazdaságon kívülálló okok (óriási hadiköltségvetés, dollárkiáramlás a külföldi beruházásokra stb.) miatt. A szakértők így továbbra is azt várják, hogy 1972-ben az amerikai külkereskedelmi mérleg kétmilliárd dolláros hiánnyal, a teljes költségvetés pedig több mint 30 milliárdos deficittel zárul majd. A belső és külső tényezők együttes hatása azt eredményezte, hogy még a devalvált, leértékelt dollár sem tudja tartani nemzetközi pozícióit és az európai tőzsdéken árfolyama tovább csökken. Egyre több szó esik arról, hogy a dollárt esetleg újra devalválni kell — erre persze csak a választások után kerülhet sor. AKÁRMI is történik a dollárral, a lényeg változatlan: Nixon gazdaságpolitikája az átlagembert érintő két leglényegesebb kérdésben, az infláció és a munkanélküliség ügyében eredménytelen maradt. A jövő mutatja majd meg, hogy a széttöredezett demokrata párt képes lesz-e kihasználni azt a természetes elégedetlenséget, amelyet e politika kudarca szükségszerűen kivált a választótömegeik körében. (—i—e) r Balaton Áruház Moszkvában Az újonnan megnyílt Balaton Áruház, a Lenin-hegy egyik lakótelepének központjában. A kétszintes, 550 négyzet- méter alapterületű, élelmiszer és iparcikk ABC-áruházat magyar tervek alapján rendezték be. Az áruház rendszeresen kínál majd magyar élelmiszereket és iparcikkeket, s más szocialista országokból származó importárukat. (Telefoto — MTI Külföldi Képszoíigálat) Incidensek Olaszországban Súlyos összecsapások zajlottak le az olaszországi Firenzében, amikor az olasz szociális mozgalom elnevezé. sű újfasiszta párt vezetője, Giorgio Aknirante és Gino Birindelli, a NATO földiközi- tengeri erőinek volt főparancsnoka, — jelenleg fasiszta képviselőjelölt — gyűlést akart tartani. Szélsőbaloldali csoportok megtámadták a fasiszta gyűlés résztvevőit. Beavatkozott a rendőrség is: valóságos utcai csata zajlott le a középolaszországi nagyvárosban: gyújtóbombákat, könnygázgránátokat és köveket zúdítottak egymásra az akcióban részt vevő szélsőséges elemek. Az ultrabalos csoportok autóbuszokat és gépkocsikat borítottak fel és azok. bői emeltek barikádot; megtámadták a La Nazione című helyi lap szerkesztőségét is. Az összecsapás több mint két órán át tartott. A rendőrség 13 tüntetőt vett őrizetbe. öt carabinieri megsebesült. Hasonló jellegű ultrabalos akció színhelye volt kedden Bologna is, ahol az újfasiszta pártba olvadt monarchistá párt egyik székhelyét támadták meg. Észak-írországi helyzetkép A londoni közvetlen irányítás bevezetése Észak-Írországiban azt a furcsa helyzetet idézte elő, hogy a szélsőséges protestáns csoportok és az ír Köztársasági Hadsereg úgynevezett ideiglenes katonai szárnya csaknem ugyanazokkal az eszközökkel — terrorcselekmények, sztrájkok megszervezésével — küzd szögesen ellentétes célokért. A két csoport követelései csupán egy, a mostani helyzetet tekintve igen lényeges pontban találkoznak: határozottan ellenzik a londoni közvetlen kormányzást. Kedden akcióba lépett a szélsőséges nézeteket valló protestáns asszonyokat tömörítő bizottság: általános sztrájkra szólította fel az asszonyokat, tiltakozásul az ellen, hogy Whitelaw, az északír ügyek brit miniszterének intézkedése nyomán szabadon bocsátottak 83 internáltat, s kilátásba helyezték az internálás! rendszer felülvizsgálását. A bizottság ezen kívül, az ír Köztársaságból származó áruk bojkottjára, tiltakozó tömeggyűlések és felvonulások megszervezésére szólított fel. Londonderry-ben az IRA katonai szárnya megerősítette a Bogside és Creggan katolikus negyedek köré emelt torlaszokat és barikádokat. A szervezet londonderry-i vezetősége elutasította a polgárjogi mozgalomnak azt a felhívását, hogy tartsanak tűzszünetet, s ezzel adjanak lehetőséget a londoni kormánynak az északír válság békés, politikai megoldásának felkutatására. Közben William Whitelaw, az északír ügyek minisztere igyekszik kipuhatolni, számíthat-e az unionisták támogatására vagy — legalábbis tartózkodó magatartásukra. Mint jelentettek Whitelaw szerdán erről a kérdésről tárgyalt Faulkner veit északír mirúszterelnöfc» kai, 1
