Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
Uj üdülők Hajdúszoboszlón ?TS*.ZS£i hajdúszoboszlói új ÉDOSZ-üdülőben. Az üdülő bekapcsolódásával most már évente 25 ezer vendéget tudnak fogadni Hajdúszoboszlón. Képünkön: az új üdülő épülete. ... 1 (MTI foto m Balogh László Pál felv. — KS) Megjelent a Nemzetközi Szemle új száma A folyóirat áprilisi szalmában közli dr. Szűrös Mátyás Magyarország és a Szovjetunió című cikksorozatának befejező részét, amely a két testvérország kulturális és ideológiai kapcsolataival foglalkozik. A cikksorozat sok adatot és tényt közöl, amelyek meggyőző és jellemző képeit adnak a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődéséről. A folyóirat legnagyobb terjedelmű rovata ezúttal Nixon pekingi útjával foglalkozik. Közli a kínai—amerikai közös közlemény teljes szövegét, s ahhoz fűz elemző kommentárokat. Az áprilisi szám másik jelentős anyaga a TIT kétnapos vitájáról szóló beszámoló. A vita arról folyt: önálló tudománynak tekinthető-e a politikatudomány, amit Nyugaton divatos szóval „politológiának” neveznek? Az MSZMP politikai főiskolájának rektorhelyettese, Vészt Béla vitaindító előadására Pozs- gay Imre, a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese válaszolt, ezenkívül dr. Samu Mihály, a nemzetközi jog- és politikai tudományok viszonyára vonatkozó hozzászólása, majd a második napi vitaindító előadásban Pi- rityi Sándor „A politikatudomány és a nemzetközi viszonyok” című előadása jelent meg ebben a számban. A vita folytatását a folyóirat májusi száma fogja közölni. A Nemzetközi Szemle szerkesztősége két újítást vezetett be. Egyrészt katonai szakértőkkel írat cikkeket — ezúttal dr. Szabó Imre, a közel-keleti katonai erőviszonyokat ismerteti szakszerűen — másrészt képriportokat is közöl. Ebben a számban Bangla Desh és Pakisztán városait mutatják be a fotók. A folyóirat beszámol az Izraelben megtartott cionista kongresszusról, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége II. országos konferenciájáról két érdekes cikkfordítást is közöl a folyóirat: az egyik Graham Greene cikke Chiléről „Vajon merről jön az ellentámadás” címmel; a másik Leo Figueres elméleti igényű írása: „Az önigazgatásról — a szó homálya és a dolgok lényege" címmel. Az arany oklevél kötelez Nehezen dőlt el a kérdés a „Ki mit tud?” megyei döntőjén., hogy melyik táncegyüttes képviselje a hevesi tájat az országos elődöntőben. A gyöngyösiek mellett a nagyobb rutin és látványosabb kiállítás szólt, a parádi lányokat a táncmotívumok pontos kidolgozása dicsérte. Aztán salamoni döntés született: a Vidróczky Együttes megy tovább, a parádi fogyasztási szövetkezet csoportja pedig megkapja a megyei tanács 3000 forintos különdíját. A parádi táncosok vezetőjének, Somfai Tibornénak első pillanatban kicsit rosz- szul esett a zsűri állásfoglalása, de aztán megvigasztalódott. Együtt a költség valami szép kirándulásra, amit vidéki fellépéssel köthetünk össze, gondolta magában. S úgy folyt tovább a munka az együttes próbáin, mintha mi sem történt volna. Otthonában beszélgetünk a mindig kedves, tettvágytól lobogó asszonnyal. Táncpedagógusi munkájáról, az együttes gondjairól és jövendőjéről. — Nem fáradt még el? — Ezt nem lehet megunni! Pedig lassan húsz esztendeje lesz, hogy részt vállaltam Párádon a közművelődési munkából. Itt tanítottam az iskolában, s akkori igazgatóm azt mondja egyszer: Elvira, te vagy a legfiatalabb a tantestületben, csinálj a gyerekekkel május elsejére egy szép táncot! Csináltam. Nem sokkal később lemásoltam, de most már felnőttekkel, az Állami Népi Együttes fonó jelenetét, s bemutattuk. Nagy volt a siker, örültem neki. Megszerettem a dolgot. Hát így kezdődött... Som fa iné az egri tanárképző főiskolán szerezte meg a táncoktatáshoz szükséges alapismereteket. Tudását később tovább fejlesztette. Négy éven keresztül minden nyáron 2—2 hetet töltött a Népművelési Intézet szakmai tanfolyamain, s tartotta a kapcsolatot egykori tanáraival, ök táncleírásokkal segítették kibontakozó munkáját. — A szövetkezet megfelelően támogatja? — Hajdan fillér nélkül csináltuk, az első palócnapon aratott sikerünk azonban megváltoztatta körülöttünk a légkört Művelődési otthon hiányában egyelőre ugyan iskolánk tantermeibe szorulunk a próbákkal, a fogyasztási szövetkezet azonban gondoskodik most már táncruhákról, cipőkről, fedezi a különböző szereplések utazásának költségéit, s elvitt bennünket jutalomkirándulásra a Mátrába. Ügy érzem, egy falusi kis együttes ennél többet el sem vághat fenntartójától! Szövetkezeti kiszolgálók, üveggyári lányok, diákok alkotják a parádi táncegyüttest. Amiben nagyon egyformák: szeretik a táncot. Szíjgyártó Manyi, Kövesdi Nóra, Kivés Mária, Jónás Margit, Krizner Mária, Tarjányi Zsuzsa, Kovács Alma, Simon Mari alig hiányzott még próbáról. De az alapító tagokra, Holló Zsuzsára, Sedulyák Ágnesre, Gáspár Évára, Csortos Magdira és Gabriellára sem lehet egyetlen rossz szavunk sem. Évek óta kitartanak az együttes mellett, s oroszlánrészük van a megyei döntőn kivívott sikerben, valamint az első osztályú minősítés megszerzésében. Hol szorít akkor a cipő? Probléma a táncműsor zenei kísérete! A fogyasztási szövetkezet elnöke, Zachar Gábor melléjük adja ugyan az éttermi zenekart, amikor szükség mutatkozik, de ez mindig esetleges. Függ a vendéglői élfoglaltságtól. Ci torából és furulyából pedig mindmáig nem sikerült a hiányt pótolni, mert agy-két fiatal ért csupán e hangszerekhez. Gondoljuk, nem esnek azért kétségbe a táncosok és vezetőik. S jókedvűen, eddigi eredményeikhez illően dolgoznak tovább. A lelkesedésre annál inkább szükség van, mivel a jövő esztendőben újabb minősítő verseny következik, s a parádiak nyilván szeretnék megőrizni arany oklevelüket. (moldvay) Csend volt Többfajta csend van. Nyomasztó. Idegesítő. Beszédes. Feszült. Mind jelző a jelzett szó mellett, a csend mellett: jelezve, hogy amiként üres fikció a „semmi”, ugyanígy az a jelző nélküli — csend. S van természetesen áhitatos, megkapó csend is. Mert gyakran nem a szó, nem a zaj fejezi ki az igazi érzéseket, a tetszést például, hanem a szótlan némaság, a mozdulatlan és megilletődött csend is. Csend volt például a gyöngyösi művelődési ház nagytermében is hétfőn este. A kamarabérlet keretén belül pedig vagy másfél száz ember ülte körül a félhomályba borult, intim fényben lebegő dobogót. Koncert volt: két emberi hangra és egy csellóra. A szép vers két megszállottja — Ráduly Margit és Virágh Tibor — és a szerelmi lírával összecsendülő, zson- gón búgó cselló ihletett megszólaltatója, Farkas István vallatta meg a költészet és a muzsika világát: mondják el csellóhangon, emberi szóval: mi is hát a szerelem? Egy órán keresztül néma csendben, e sajátos koncert hangjaitól és gondolataitól, rímeitől és dallamaitól, ritmusától és pianót váltó crescendóitól kissé narkotizált másfél száz ember hallgatta e vallatást. Hogy lelkesen tapsolva törje meg az eladdig is beszédes csendet. (—ó) VWWWWW\AAAAAAAAAAAAA\AVV\ Charlie Chaplin különleges Oscar* díjat kapott Hollywoodban kiosztották az idei Oscar-dijakat. Az ünnepi alkalomra annyi filmsztár sereglett össze, hogy — a Reuter szerint — hónapokra van mit Írni a film- és pletykarovatoknak. „Versenyen kívül” megjelent Charlie Chaplin Is, aki húsz év óta most járt először az Egyesült Államokban. A nagy művész egyébként a filmművészetnek tett „halhatatlan szolgálataiért” különleges Oscart kapott. Az 1971-es év legjobb filmjének díját A francia kapcsolat című amerikai bűnügyi dráma kapta. Az 1971-es év legjobb külföldi filmjének járó Oscar- ral Vittorio de Sica Finzi-Con- tiniék kertje című filmjét tűn- tették ki A legjobb férfialakitás díját Gene Hackman kapta, míg a legjobb filmszínésznő Jane Fonda lett. C. B. Gilfordi Iskola, óvodásoknak Megkezdődtek az iskola-előkészítő tanfolyamok ősszel mintegy 130 000 kisdiáit kezdi meg tanulmányait az általános iskolák első osztályaiban. A legutóbbi adatok szerint a leendő iskolásoknak csak 56,4 százaléka jár óvodába. Régi tapasztalat, hogy a tanítás első heteiben azokkal a kicsinyekkel van a legtöbb gond. akik óvoda nélkül kerülnek az. iskolapadba. Ezen a nehézségen kívánnak segíteni az iskola-előkészítő tanfolyamok. Április első napjaiban országszerte mintegy 1300 általános iskolában kezdték meg a foglalkozást a következő év leendő elsőseivel, együttvéve csaknem 26 000 olyan hatéves aprósággal, akik jelenleg nem járnak óvodába. A foglalkozásokat legtöbb helyen azok a tanítók veze- tiK, akik a következő tanévben az első osztályban tanítani fogják a kicsinyeket. Egy negyedéven át heti két MHZ, áarüis 12.. szerda alkalommal, összesen 72 órában rendszeres pedagógiai munkával sajátítják el az iskolai élet nélkülözhetetlen szokásait, elemi jártasságait. A foglalkozások önkéntesek és természetesen térítés nélküliek, sőt a gyermek felszerelését is a tanácsok biztosítják. Egv-egy csoport gyermek létszámát a városokban húsz-huszonöt, a községekben 15—20, a kisebb községekben és településeken tíztizenöt személyben állapították meg. Újdonság, hogy a szétszórt tanyai településelven, ahol az összevont osztályok jellemzők, kísérletképpen az óvodába nem járó leendő elsősök a jelenlegi első osztályok foglalkozásain vesznek részt, s részben önálló feladatokat is kapnak. Az ország tíz megyéjének 66 iskolájában kezdték meg ezt a kísérletet, amelyhez a szakemberek sajátos feladatlapokat is szerkesztettek. Amíg a tanítók az iskolás diákokkal foglalkoznak, a leendő elsősök önállóan oldják meg a feladatlapok „testre szabott” példáit. Közlekedési szerencsétlenség A fárasztó, de sikeres nap után, Paul Santin üzletember iparkodott hazafelé. Remélte, hogy éjfélre otthon lesz. Éhes volt, álmos, kimerült, letért tehát egy mellék - útra, hogy elkerülje a nagy forgalmat. Alig haladt azonban tíz kilométert, amikor egy közeledő gépkocsi fényszórói elvakították. Átkapcsolt középfényre, de a közelgő gépkocsi nem követte a példáját. Rettentően feldühödött, és ő is bekapcsolta a hosszú fényt. A másik gépkocsi nekifutott, és Santin hiába igyekezett egyensúlyban tartani gépkocsiját, az megcsúszott, és az árokba fordult. Santin kirepült az autóból. Piszkos, köves területre zuhant. Először, az ijedtség hatására nem érzett fájdalmat, de aztán észrevette, hogy megsebesült, vérzik. Haldoklóit. A tudatához azonban még eljutott a vitatkozók hangja. — Ki kell szállnunk a kocsiból — mondta egy nő. — Megijedtél? — Igen — válaszolt egy férfihang. — Mit tegyünk? — Megkeressük a másik vezetőt. Kapcsold be a fényszórókat ! Santin ismét érezte, hogy vakító fényben fekszik. Ketten hajoltak föléje. — Él! — kiáltott föl a lány. — A szeme nyitva van, de úgy látszik, megsebesült. Föléje hajolt, és Santin egy bájos, fiatal arcot pillantott meg. Sötét haja és vörösre festett szája furcsán festett a holdfényben. — Súlyosan megsérült? — kérdezte tőle. — Hívjunk segítséget? — Azt hiszem, meg fogok halni — felelte Santin, és abban a pillanatban rádöbbent, hogy ostobaságot mondott. — Akkor hiába is hívnánk orvost — szögezte le a fiatalember, mintha ezzel fölmentették volna a felelősség alól. — Menjünk vissza a városba ! — Értesítenünk kell a rendőrséget — ellenkezett a lány. — Megöltél egy embert. Csönd volt. Santin nézte a két embert, akik máris úgy beszéltek róla, mint ha halott volna. — Mit csinálhatnak velem, Arlene? — kérdezte a fiatalember. — Véletlen baleset volt, te is tudod... — Minden baleset valakinek a hibájából történik — szólalt meg Santin és nézte a megrémült arcukat. — Ezt te okoztad. Nem kapcsoltál át a középfényre. — Maga sem .. 1 — Először igen, de mivel nem követted a példám, feldühödtem. Egyébként is az "n felemen hajtottál. Azért is ütköztünk össze. — Arlene, valóban az ő felén voltunk? — Mit tudom én, hiszen ..'. Nem fejezte be a mondatot, de Santin így is tudta a végét. Csókolóztak, és így a fiatalember nem figyelhette az utat. S most neki kell az életével fizetnie mindezért. — Még ha az ő felén voltam is, akkor is csak véletlen baleset — szögezte le a fiatalember. — Ugye, Arlene? — De mi lesz akkor, ha elmondja a rendőröknek a fényszórót, meg a többit? — Igazad van. Eszerint tehát meg kell halnia. Eltesz, Arlene? Meg kell halnia, és én hozzásegítem ehhez. — Nem ölheted meg. — Mindegy. Máris megöltem. Csak éppen gyorsabban fog elpatkolni. Hát nem érted, Arlene? Mindenki azt fogja hinni, hogy a sebeibe halt bele. Santin tehetetlenül feküdt, mozdulni sem tudott. Nem attól félt, hogy sérüléseibe hal bele. attól rettegett, amit ez a fiatalember akart vele csinálni. Amikor meglátta, hogy közeledik feléje, becsukta a szemét. — Egy pillanat! — kiáltott föl a lány. — Még bevérzed a ruhád. — Na és? — Bolond vagy1! Meglátják a vért és mindent megtudnak. Hát nem tudod,/ milyen alapos módszerekkel dolgozik a rendőrség? Santin ismét reménykedni kezdett. Kinyitotta a szemét A fiatalember fölötte állt, támadásra készem De most visszahőkölt. — Tudom már mit kell tennem — szólt és eltűnt t sötétben. — Arlene, segít« csak! Santin hallotta, amint lihegve cipelnek valamit, az tán a fiatalember hangját. — Kiesett a kocsiból, igaz" Remek! S utána fejét beleütötte ebbe. Ez minden. Csal egy kicsit el kell igazítanunk a testét. Gyere, cipeljül együtt. És egy hatalmas valam Santin fejére zuhant. • • • 1 Brown felügyelő, az őrjá rat tagja, figyelmesen meg vizsgálta a keréknyomokat A másik oldalon, a behor padt oldalú gépkocsi mellet ott állt a fiú és a lány. Visszatért az útra, oda ment hozzájuk. Azonnal ész revette, hogy mindkette: idegesek, ijedtek. De különö sen a fiatalember. — Mit állapított meg fel ügyelő? — kérdezte. — A kőnek, melybe San tin beleütötte a fejét, két oi dala van. Az egyiket tisztár mosta az eső, a másik pisi kos, mert a földbe süllyedt. I most mondd meg nekem, fián hogyan eshetett ki Santi úgy az autóból, hogy a k sáros feleb« ücee a légei?
