Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

R/tdlfr KOSSUTH 8.18 Rai na Kabaivanszka és Borisz Christoff énekel. >.00 Kora tavasz. XXII. rész. 9.20 Kedvelt régi melódiák. 10.05 Zenekari muzsika. 11.30 A Szabó család. <Ism.) 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczenei koktél. 13.20 Népi zene. 13.50 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.05 Dalok. 14.20 Könnyűzene. 14.47 Kóruspódium. 15.10 Két Berlioz-induló, 15.20 Szóljatok, szép szavak. 16.05 Muzsikáról — fiataloknak! 16.39 A költészet hete. 17.20 Népi zene. 17.29 Riport. 17.44 Leoncavallo: Bajazzók. 19.30 Nóták. 19.57 Tánczenc. 21.00 Gondolat. 21.40 Holnap közvetítjük. 22.20 Népi zene. 22.40 Szociológiai műsor. 23.00 Századunk zenéjéből. 0.10 Dalok. PETŐFI 8.05 Népek zenéjéből. 8.30 Mi van a varázsdobozban? 9.05 Liszt-dalok és zongoraművek. 11.55 Néhány perc tudomány. 12.00 Operarészletek. 13.03 Zenekari muzsika. Kettőtől — hatig ... Közben: 17.00—17.50 Tatabánya—U. Dózsa és Videoton—FTC MNK elődöntőről. 18.20 Fiatalok hullámhosszán. 20.25 Kis magyar néprajz. 20.33 Hangverseny. 21.18 Népzene. 21.40 Robotok és emberek. III. rész. 22.00 Sztravinszkij: Persephone. 23.15 J. Strauss: Bécsi vér. Részletek. na MAGYAR 9.30 Egy hét Karéliában. Riport 9.55 Bonivur szíve. I—H. rész. (Ism.) 17.13 Hírek. 17.20 Kuckó. 17.40 A táncművészet iskolája. 18.10 Az űrhajózás tíz éve. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Gyöngy Pál zenés önéletrajza. 20.25 Világirodalmi Magazin. 22.00 Tv-híradó. — 2. POZSONYI 16.55 Csehszlovákia—Szovjetunió jégkorong VB. 19.20 Tv-híradó. 19.50 Mlkrokomédia. 20.25 Finnország—Svédország jégkorong VB. 22.50 Tv-híradó. Radnóti László: Hamburgi impressziók a. A KÉTMILLIÓS VAROS lakosságának fele bennszü­lött, a másik fele „quittje”. így nevezik a lokálpatrióták mindazokat, akik nem a Hansa-városban látták meg a napvilágot. A múlt évszá­zad közepe óta használatos szó eredetén még ma is vi­tatkoznak a nyelvészek. A sok nézet közül az igazság­hoz legközelebb állónak az tűnik, amely az angol mat­rózoktól kölcsönzött kifeje­zésnek tartja az idegenekre sütött bélyeget. Eredetileg „quit yw!” Magyarul annyit tesz, mint: kotródj, tűnj el! Változik a világ. Ma in­kább marasztalnak, moso­lyogva hátba vágnak és bár quittje-nek tartanak, szokat­lan barátsággal invitálnak a négyezer vendéglő valame­lyikébe, ahol a menü angol- nalevessel kezdődik és a szinte kötelező utóétellel fe­jeződik be. „Rote Grütze” — ígéri az étlap és vendéglá­tóm otromba humorral te­szi hozzá: valami kis ha­zai. ..! Nem érteim. Vörös kása. Mi ebben a hazai? — ön magyar. Önöknél Bukarestben ez nemzetiszín, he-he? — mondja saját hu­mora fölötti, szinte gyerme­teg örömmel. Ráhagyom. Semmi kedvem politizálni egy tál lencséért. Pardon: kásáért. ★ Korábban megkockáztat­tam a kijelentést, hogy min­den szálloda egyforma. A hangulatukba gondoltam. Most újabb vakmerő mondat­tal zúdítom magamra sokak haragját: minden állatkert egyforma. Konkrétabban: az emberek az állatikertben. Ugyanazok az ámulatok, szellemességek, gonoszságok. A majom minden nyelvén „jé-de-aranyo6!” és „milyen emberi!” — a zsiráfnak „va- lószínűtlenül hosszú a nya­ka”, a zebra nem veti le a pizsamáját és az oroszlán nem hajlandó üvölteni a négy márkás belépődíjért sem. Pedig ez kemény valu­ta. .. Nézem szegényt, és azon gondolkodom, vajon ő oroszlánul hogyan érezheti, hogy „gyűlölöm az ingerke- dőket” ? NO, VÉGRE VAUAMI szo­katlan, valami más! A szín­hely a Tierpark delfináriu­ma, vagy ha így jobban tet­szik: vízi arénája. A fellépő „művészeket” a város apra- ja-nagyja egyaránt név sze­rint ismeri és személyes ba­rátjának tartja. Állati jópo­fák. a szó legszorosabb értel­mében. A csoportot „Ezüst nyilaknak” hívják. Szép a név és — találó. Sparky a sztár. Ezüstösen csillogó tes­te — kétszáz kiló könnyed­ség — rakétaként emelkedik ki a vízből. Átugrik egy ka­rikán. hirtelen szaltót csi­nál, majd eltűnik a vízben. Jönnek a többiek is: Zissy, Merry, Bobo és Charley — hogy tündököljenek valóban elegáns művészetükkel. Igaz, kicsit rámenősek: a gyakor­lat után beállnak valamilven nevetséges pózba és várják a prémiumot, egy-egy halat. Kötelező és szabadon vá­lasztott gyakorlatuk közben is elvárják a tapsot, és ha a közönségnek nem esik le a tan túsz, ők maguk tapsolnak önmaguknak a víz felületén a farkukkal. Éles csipogással „beszélgetnek”. Szemmel lát­hatóan rendkívül élvezik a kuglizást és focit, amely sze­rintem inkább vízilabda, de mindegy, ők jobban tudják. Szinte fantasztikus intelligen­ciájuknak ezernyi hizanyíté- kát adják majd minden má­sodpercben. (Robert Merle: Állati elmék című könyvét eddig mesének, szép mesé­nek véltem. Ha a delfineken múlna, a fele biztos igaz lenne...) Miaga az akvárium is épí­tészeti remekmű — egy har­minc méteres fürdőkád, üvegfallal, a vízben. 45 ezer kiló tengeri sót oldottak fel, hogy otthon érezzék magukat a kontinens egyetlen detfiná- riumának lakói. (Bár itt mégis inkább foglyait kellett volna mondanom.) Az edzőjük Emil Köhr- maan, fiatalember. Bármit tehet velük, csak egyet nem: a legnagyobb sértés, ha há­tat ferdít ezeknek az érzé­keny lényeiknek. Ilyenkor hol duzzogva, hol bánkódva lehúzódnak a medence egyik sarkába. Az oldalfalon át láttam, mélységes bánat tilt — bocsánat a kifejezésért —■ az arcukon. GIGANTIKUS DOBOZOK között kanyarog az autó, a hamburgi kikötöigazgatóság kocsija, amellyel sétaútra vittek. Már másfél órája szinte megállt á sebesség­mutató a 70-es számon. Jobbra és balra mindig újabb épületek, raktárak, hajók és daruk tűnnek elő, majd maradnak el. A kísérőm, a^ci már maga sem tudja biztosan, hogy né­met, svéd, angol vagy dán vér csörgedezik-e az ereiben, a legegyszerűbb megoldást választja a magyarázatnál: „A családfánk gyökerei a tengerbe nyúlnak. Tengeré­szek voltak az őseim. Ne csodálkozzék, ha azt mon­dom, ingyen is itt maradnék. Nekem nem Hamburg, ha­nem a kikötő a hazám.” Mint jó patriótához illik, is­meri is, akár a tenyerét. Ne­vük szerint szólítja az itt dolgozók többségét. Nem kis dolog — nyolcvanezren van­nak. Száz perc rohanás után — hála Poseidonnak! — megál­lunk. És ettől kezdve csak minden második szavát ér­tem a kalauzomnak, mert a szakkifejezéseknek, a hajók és kikötők tolvajnyelve for­dulatainak nincsenek ma­gyar megfelelői. — Ahol állunk, az Európa legnagyobb konténer-pálya­udvara — mutatja. És most egyszeriben megvilágosodik előttem a gyermek-pszicho­lógusok kifejezésének igazi tartalma: Gulliver-élmény. Ezt élhette át Swift vándo­ra az óriások földjén. Nekem eddig hajó volt a Bendegúz, meg a Piroska nevű átkelő- propeller is a Parlamentnél, most viszont zavarban va­gyak, nem tudom minek ti­tulálni ezt a hatalmas, nyu­godtan mondható: félelme­tes építményt, amelyből há­rom daru megállás nélkül ontja a családi ház nagysá­gú dobozokat, — a negyven láb hosszú konténereket. A SEATRAIN TÁRSASÁG hajója előtt állok, földibe gyökerezett lábbal, és szinte már csak gépiesen írom föl a kapitány barátságos tájé­koztató adatait: négy ilyen hajónk vem; hat nap alatt szeljük át az óceánt; hétfőn indulunk New Yorkból, ma vasárnap van, ugye? Szer­dán befejezzük a rakodást és kilencszázötven konténer­rel a fedélzeten indulunk vissza, ha már nem sztráj­kolnak odaát a dokikokban. (Folytatjuk) Teljesítették negyedéves tervüket A Heves megyei Iparcikk Kisker. Vállalat hatvani ci­pőboltja az elmúlt évben végzett jó munkájáért el­nyerte a kiváló bolt címet. Az idén folytatják a sikeres munkát, első negyedéves ter­vüket túlteljesítették. Hason­lóan jól dolgoztak a bútor­boltban is, elmúlt évi tervü­ket 148 százalékra teljesítet­ték, s az első negyedévben már 400 ezer forinttal szin­tén túlteljesítették tervüket. Tervük túlteljesítéséről szá­molhatnak be a Gabi Gyer­mekruházati Bolt Radnóti Miklós nevét viselő ezüstér­mes szocialista brigádjának tagjai is. Szűcs Ferenc Hatvan Nálunk már vannak hagyományai a „férfinapnak” A Népújság rendszeres ol­vasója vagyok, a dunántúli lapokat nem ismerem, tehát gyakorlatunkat nem onnan „kopíroztuk” le. Meggyőző­déssel állítjuk, hogy a férfi­nap nem rossz gondolat. Sze­derkénypusztán hat éve rendszeresen megtartjuk már­cius utolsó szombatján a fér­fiak napját. Száz meghívott férfi számára kétórás szóra­koztató műsort adnak a nők. Természetesen ezt megelőzi a nőnapi „kisfiúk” színrelépé­se. A meghívottak a fehér asztal mellett tapsolnak a 40 —60 éves asszonyokból álló 50 fős szereplő gárdának. Ezen a napon természetesen nagyon gyöngédek vagyunk az erősebb nembeliekhez. Sajnálom, hogy saját me­gyénkből nem értesültek er­ről a kezdeményezésről. Bessenyei Gyuláné Szederkénypuszta Búcsú negyven évi munka után Negyven évi közszolgálati munka után búcsúztatták Hort község tanácsánál Ga­rat Vilmost, aki negyven évvel ezelőtt a hatvani köz­ségi elöljáróságnál kezdte pályafutását. A hatvani já­rás átszervezése után került a járási tanácstól Hort köz­ségbe, igazgatási előadónak. Munkáját mindig becsülettel végezte, felettesei és munka­társai egyaránt megbecsülik. A nyugdíjba vonuló dolgo­Boldogan hozta ki kisfiát A CSIKAR 0 KOV : """""""SS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfffS,SSSSfSS>, zót az általános iskola úttö­rői virággal köszöntötték, ez­után dr. Madár Zoltán, a községi tanács elnöke kö­szönte meg a hosszú éveken át végzett munkát és átadta a tanács, valamint a munka­társak ajándékát. A járási hivatal elnöke, dr. Géczy Jó­zsef adta át az ünnepeknek a Munka Érdemérem kitün­tetést és a pénzjutalmat, va­lamint a szakszervezet járá­si bizottságának ajándékát. A köszöntők után baráti be­szélgetés során elevenítették fel a négy évtizedes munka emlékeit. Nagy Jánosné Hort Tanulnak a szülők is Adácson már hagyományai vannak annak, hogy az is­kolai Sz. M. választmánya tanfolyamot indít a szülők részére. A témákat a szülők kívánságának megfelelően állították össze. Előadást hall­hattak a résztvevők arról, miről olvassanak az általá­nos iskolai tanulók, az élet­kori sajátosságokról, a tanu­lásra nevelésről és a család szerepéről a gyermek szemé­lyiségének formálásában. A tanfolyam, amelyet 70 szülő látogatott rendszeresen, to­vábbfejlesztette a kapcsola­tot az iskola és a szülők kö­zött, és segítséget nyújtott a családi neveléshez. Nagyváradi János r Adács Uj vezetőkkel az élen Hevesen megtartotta első ülését a Hazafias Népfront újonnan választott járási el­nöksége. A 15 tagból álló el­nökség között 8 új tag van. Négy nő is részt vesz az el­nökség munkájában. Az újabb összetétel azt bizo­nyítja, hogy a népfront já­rási elnöksége mind felelős­ségteljesebben végzi a mun­kát. Áz első ülésen Miklós János járási titkár ismertette az elnökségre háruló teendő­ket. Megalakították a mun­kabizottságokat is. Különösen fontos munka vár a jogi, a pedagógiai és a családvédel­mi bizottságokra. Rozgonyi István Heves 9 gyermek Beethoven - szelencén EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-38.) Fél 4, fél 6 és 8 órakor: Ordögcsapat ^ Színes szovjet kalandfilm. ^ EGRI BRODY (Teleton: 14-07.) Délután fél 4 órakor Gábor diák Színes magyar filmoperett. ^ Délután fél 6 és este fél ' 8} órakor J Mouret abbé vétke ^ Zóla regényének színes fran- > cla—olasz filmváltozata. GYÖNGYÖSI PUSKIN Sátáni ötlet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kelepce ^ HATVANI VÖRÖS CSILLAG $ Stan és Pan, meg a hölgyek ’ HATVANI KOSSUTH A csendőr nyugdíjba megy IGYEIET Egerben: 19 órától csütörtök 1 reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi-1 linszky utcai rendelőben. (Te- ,1 lefon- Rendelés gyerme- í kék részére Is. ^ Gyöngyösön: 19 órától csütör-^ tök reggel 7 óráig, a Jókai utca ^ 41. szám alatti rendelőben. (Te- í tefon; íWHJi ................. £ a szülőotthonból az ifjú apa. Mellette ott állt a fiatal anya, virágcsokorral a kezében, és természetesen megjelentek az összes nagymamák, nagy­papák, nagynénik, nagybá­csik, az egész rokonság. A csecsemő mind ez ideig békésen szundikált csipkés pólyájában, de most hirtelen kinyitotta égkék szemecské- it, figyelmes pillantását kö­rülhordozta a jelenlevőkön és halkan megszólalt: — Ismerkedjünk meg. Tá­jékoztassanak, kérem, kiket tisztelhetek önök közül szü­leim gyanánt? — Te beszélsz?!... Meg­szólalt! ... Még csak hatna­pos, és már beszél! — kiál­tott fel egyszerre a papa, a mama és a szép számú ro­konság. A kisded elnézően mosoly­gott. — Nemcsak beszélni tu­dok, gondolkozom is. A mi rohanó századunkban más­ként hogyan is tarthatnék lépést a fejlődéssel?! Nos, kedves apám, mi az ön csa­ládi és keresztneve? — Nyikoláj Pavlovics — hebegte az ifjú atya. — Az anyám családi és keresztneve? — Olga Arkagyevna — mondta elcsükló hangon a mamája. — Miként határoztak az én •nevemet ii nek meg a túlzott becézéstől\ és haszontalan ajándékokkal ^ se halmozzanak el. § Látva, hogy óhaja némi ^ megütközést kelt a körülál- ^ lókban, diplomatikusan hoz- § zá fűzte: i s — Nagyjából és egészéből $ meg vagyok elégedve önök- $ kel. Ügy vélem, jelentősebb $ véleményeltérések nem me- $ rülnek majd fel közöttünk. $ — Én is így gondolom — j; mondta ijedten a mama. — Meg vagyok róla zödve — tette hozzá gyorsan i a papa. A csecsemő elégedetten ^ biccentett: — Ennek nagyon örülök. ^ Biztosíthatom önöket, ameny- ^ nyiben körültekintően, meg- ^ gondoltán és célirányosan ^ gondoskodnak rólam, nem ^ okozok majd bánatot önök- ^ nek, mire felnövök. A főbb ^ dolgokat tehát sikerült tisz-^ táznunk, van-e valakinek í még kérdése, javaslata? ... $ Nincs? ... Hát akkor köszö- $ nőm szíves részvételüket a \ mai megbeszélésünkön. A vi- § szontlátásra. Nekem most ^ még aludnom kell a további§ gyors fejlődésem érdekében. $1 s Még egyszer kedvesen rá-> juk mosolygott és becsukta '' égkék szemecskéit. V N Fordította: Kürti András g /% IZií A _ MA). ,. :ti(5EMÖK — Arra gondoltunk, hogy légy Andrjuska ... . — Szó sem lehet róla! — tiltakozott a csecsemő. — Ez túlságosan gyakori, túlon­túl elkoptatott név. Valami jellegzetesebb kellene, vala­mi különleges. Gondolkozza­nak rajta és terjesszék elő javaslataikat. Egyébként ren­delkeznek önök olyan érté­kes tulajdonságokkal, jellem­vonásokkal, amelyeket örö­kölnöm kell? — Mi... mi... milyen tu- tajdon sagoícna aandolsz?! — hebegte teljesen elképedve az apa. — Mi... mifajta jel­lemvonásokra? — Nyugodjék meg, kérem — szólt nyájasan az újszü­lött —, nem ragaszkodom az azonnali válaszhoz, függőben hagyhatjuk ezt a kérdést is. Térjünk át inkább a roko­nokra. Amint látom, kellő számú nagymamával, nagy­papával, nagynénivel és nagybácsival rendelkezem. Azzal a tiszteletteljes kérés­sel fordulok önökhöz, ne avö- VißSiöljertek engem, kimelje­Magyarországon egyedülálló szelencegyüjteményt őriznek az esztergomi Keresztény Múzeum­ban. A több mint 500 darabból álló iparművészeti kincs a nápo­lyi San Marco herceg magyar származású feleségének, Nákó Mlleva grófnőnek a hagyatéka­ként került Magyarországra. A XVH—XIX. századból származó szebbnél szebb remekművű kis dobozocskák a legkülönbözőbb technikával készültek. A fém alapanyagú, zománcozott, Illetve porcelán szelencék iparművésze­ti. míg az elefántcsontból, illetve teknöchéj ból faragottak képző­művészeti szempontból értékesek. Valamennyi érdekessége, hogy a kor stílusával ellentétben, vilá­gi ábrázolásúak. Egyik legértékesebb darabja a gyermek Beethovent ábrázolja. Mucsi András muzeológus vizs­gálatai során derült fény a XIX. század elejéről származó Beetho- ven-emlékre. Az ezüst keretű kerek dobozocska tetején egy miniatűr-tempera mosolygó kis­gyermeket ábrázol, egyik kezé­ben galambbal. A kép sarká­ban a L. v. B. 3 jahre” olvas­ható, alatta a festő kézjegye: V. Suchy. A szelence belsejében olasz és német nyelvű lrattöre- dék örökíti meg, hogy a fest­mény hároméves korában ábrá­zolja Beethovent és rokonaitól került a hercegi pár birtokába. Feltehetően a XIX. század ele­jén, a kezdődő Beethoven-kul- tusz Idején készült, Becsben. mi. ásóiig ÍZ. * i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents