Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-07 / 81. szám

Város is, falu is... — A petőfibányai lakóte­lep egyik legnagyobb gondja az utcák tisztán tartása. Amerre elmegy, mindenütt láthatja: papírhulladékot, szemetet görget a szél. Nincs egy zárt gyűjtőkocsi, a nyi­tott teherautóról meg lerá- zódik a szemét, ha jól meg­pakolják. Nem ez volt az első kér­désem, mégis a gondok ke­rültek elő leghamarabb a lőrinci tanács petőfibányai kirendeltségén kezdett be­szélgetésünkben. Szamosvári Veretlené, a kirendeltség ve­zetője s Bemáth János, a lőrinci tanács titkára elis­merően bólintanak Nagy Fe­rencnek, a lakótelep párt­titkárának szavaira a „sze­métügyről”. — Sajnos, nem is ez az egyedüli probléma, hiszen gyakran bosszankodunk a vízellátás miatt — folytatja Szamosvári Ferenc né — a magasabb területen gyakori a vízhiány. Pedig éjszakára elzárják a főcsapot, hogy reggelre megteljenek a tar­tályok. Azután itt vannak a szolgáltatások. Gebinesek tartottak fönn eddig szabó­ságot és cipészműhelyt, a lakbéremelés után azonban nem', volt nekik kifizetődő, így mindŐgjdkük másutt próbált szerencsét. Most az egész lakótelepen egy nyug­díjas cipész dolgozik, de csak 840 órát. Az a cipő, amelyik nem kerül sorra, várhatja az új évet. — A tanácsnak sem ki­csik a gondjai — teszi hozzá Bemáth János. — Egy ilyen négyezer lakosú városi igényű lakótelepen bizony jobban érződik, hogy korlátozottak a lehetősége­ink. Hadd szaporítsam a pa­naszos példákat: két körzeti orvos volt itt, az egyik el­ment, nehezen tudunk sze­rezni másikat; a doktornő­nek most néha 130 betege is van naponta. A 80 férő­helyes óvodában pillanatnyi­lag száznál többen szoron­ganak. Tervezzük a bővítést, mi adnánk a bérköltségeket, az üzemeknek kellene össze­Háromemeletes, modern, erkélyes házak fogadják a látogatót. A házsorok közt a domboldalra felfutó csípős tavaszi szél sűrűn ültetett iák ágait hajtogatja, az ut­cákat parkok, virágágyások, ölelik. Nyüzsgés, sürgés-for­gás mindenfelé: ilyenkor^ délidőben, a haza igyekvő munkások találkoznak a dél­utáni műszakba indulókkal.' Akik itt élnek, mind az iparban dolgoznak. Város? Olyan, mintha város len­ne... Hárommillió fonalból ípííclloli új lakásokat — 570 méterrel hosszabb a járda • » Ülést tartott a füzesabonyi községi tanács végrehajtó bizottsága fogniuk a kivitelezéshez. Nem megy könnyen. Statisztikákat böngészünk, adatokat keresünk a fejlődés bizonyságaként. Jól élnek az emberek: a mintegy ezer la­kásban 980 televízió van, gyakorlatilag tehát minden családnak, s elkerülte a százat a személygépkocsik száma is. Bedolgozó részle­get hozott létre itt egy bu­dapesti ktsz, hogy a csök­kent munkaképességűeket is foglalkoztatni tudják. A „ga­tyavarrók” közül sokan két­ezer forinton felül keresnek. Az elmúlt tíz esztendőben strukturális változás kezdő­dött a környék gazdaságá­ban. A kiváló szenet adó bá­nyák. kimerültek, egymás után zárták be őket. Meg­kezdődött az ipar más ága­zatainak idetelepülése: je­lenleg a Mátraalji Szénbá­nyák Vállalat vegyesüzeme és gépüzeme mellett a Vegy­ipari Építő és Szerelő Vál­lalat, s az erdőgazdaság te­lepe is sok embernek ad munkát. Égy másik statisztikai adat: 8—10 elhalálozás mel- . lett 60—70 gyerek születik évente. Mégis. 1962-ben 3981 lakost számláltak össze, az idei lélekszám pedig 3986. A fiatalabb bányászok csak bá­nyászok akarnak maradni, inkább elköltöznek innen. Még Tatabányára is kerül­tek közülük. — Tessék parancsolni! — Kérdezni szeretnék .. Milyen az áruellátás itt, a húsboltban Szalay Pál boltvezető vá­laszát három-négy háziasz- szony hallgatja, ellenőrzi: — Ma tíz mázsa húst ad­tam el, amint látja, ilyen­Jutalom hói büntetés Ha valamelyik vígjáték- baji fordul elő, azt mondhat­ná a néző: már megint mi- ' lyet talált ki a szerző! És még az ember nevessen is rajta? De mit mondjon a sze­gény halandó, ha maga az élet produkál hihetetlen dolgolíat? Adva van egy nyugdíjas a jelen esetben. Nem lénye­ges a neve, mint ahogy a cég sem, ahol az engedélye­zett hatezer forintos kere­tért dolgozik. Igaz, névtelen hősünk úgy végzi a mun­káját, hogy a vállalat igaz­gatója először ötszáz, majd kétszázötven forint juta­lomban részesíti. És ahogy ilyenkor lenni szokott, le­vontak ebből is három szá­zalékot, azaz: 22,50 forin­tot. Nem sokkal később ka­pott hősünk egy hivatalos iratot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól, amelyben azt olvashatta, hogy az en­gedélyezett hatezer forintos keretet túllépte 750 forint­tal a jövedelme, ezért a túl- lépést Icumják tőle. Tehát a teljes hétszázötven forin­tot. Magát a két jutalmat sző- röstül-bőröstül, mit sem tö­rődve azzal, hogy a három százalék eleve hiányzott a pénzből, tehát hősünk a kétszeri jutalomra ráfize­tett 22.50 forintot. Miután ezt a csodálatos történetei elmondta nekünk, a következő kérdéseket tel­te fel: Végezzen-e a nyug­díjas jo. munkái? Élfogad- hat-e a nyugdíjas jutalmat? Mit csináljon olyankor a nyugdíjas, ha történetesen tárgyat kap kiemelkedő te­vékenysége jutalmául? Mondjuk egy arany kar­órát? Ilyenkor levonnak-e három százalékot? Nyilvánvaló: a kérdések önmagukért beszélnek, hogy az érvényes rendelet fonák­ságát kiélezzék. Ebből az is következik, hogy a rendel­kezés nem mindig felel meg a tényleges és egyedi kö­rülményeknek. Visszafelé sülhet el, és ahelyett, hogy serkentené a nyugdíjast, nemcsak bosszantja, hanem egyenesen megkárosítja. (—érj korra már gyérül a forga­lom. Kedden, pénteken ka­pok árut a gyöngyösi vágó­iadról; jót és bőségesen. Er­re nem lehet panasz. A sok nehéz munkát végző ember­nek kell a kalória, de mi számítunk is erre: s elég nagy a választékunk külön­böző húsféleségekből. A háziasszonyok egyetér­tő igenjei közt ennyi ellen­vetés akad: — Az idén még nem volt belsőség, pedig azt is sokan vásárolnának. Valahogy min­dig kifelejtik..; A bott előtti parkban ás­sák, egyengetik a földet, vi­rágok alá rendezik a talajt. — Sokfelé van munkájuk? •— érdeklődöm a bemutat­kozás után. — Itt nagyon sok a virá­goskert, azt most mind fel kell .ásnunk. A Petőfi téren már a virágokat ültetik az asszonyok. Csak hát mind­nek víz kell a tövéhez, mert bizony, nagy a szárazság. — Mi a vegyesüzem mun­kásai vagyunk. Az itt a te­lep gazdája. rázni, ez maga ötmillió. Bá­nyásznapra tervezik az át­adását. Mellette üzemi fej­lesztések, másfél millió ben­zinkút építéséhez egymil­lió a strand felújításához, hárommillió az épülő KISZ- lakások hozzájárulásaként; megannyi szép terv. — Mindegyik sajnos, nem valósul meg az idén a be­ruházások korlátozása miatt. Megkezdtük viszont a laká­sok felújítását, amit üteme­sen el akarunk végezni eb­ben az ötéves tervben. A lakásgondok enyhítésére — száz körüli a lakásigénylők száma — KISZ-lakásépítő akcióba kezdtünk; már meg­volt a tervtárgyalás is. Húsz fiatal jelentkezett. — Övoda? Hát igen, ez nehéz kérdés. Pillanatnyilag nincs hozzá anyagi fedezet, hiába van meg a szándék, az összefogáshoz pénz kell. Pedig nagyon elkelne a bő­vítés. A „gazda”, Nagy István, a vegyesüzem vezetője. Szo­bája falán ott látható az idei beruházások összefog­laló táblázata. Ahogy sebté­ben összeadjuk, felülmúlja a tízmilliót a fejlesztésre szánt összeg. 600 személyes üzemi konyha épül, ahol es­te zene mellett lehet vacso­Város is, falu is. Főleg a gondok városiak. Egy nagy ipartelepítési elv járuléka ez a lakótelep, s amiért épült, a bányászát már erősen visszafejlődőben van a kör­nyéken. Ezt még nem sike­rült teljesen pótolni más iparágak meghonosításával. Petőfibánya nehéz eszten­dők árán létrehozott értéke az országnak; ezt az érté­ket jobban kellene, lehetne kamatoztatni.. i Hekeli Sándor Csütörtökön délelőtt ülést tartott a füzesabonyi közsé­gi tanács végrehajtó bizott­sága. A testület ez alkalom­mal megvitatta — Várnagy Sándor vb-titkár előterjesz­tése alapján — a község 1971. évi költségvetési és községfejlesztési gazdálkodá­sát. A íieszámolóban szóvolt arról, hogy a költségvetési kiadásokra tervezett összeg az elmúlt évben több mint kétmillió forinttal emelke­dett. A községben lévő üze­mek, vállalatok az adóbefi­zetéseikkel jelentősen hozzá­járultak a bevételi tervek teljesítéséhez: a nagyközség a bevételi tervét 102 száza­lékra teljesítette. Növekedett az állami hozzájárulás is, így elegendő összeg állt ren­delkezésre a gazdasági, a szociális, a kulturális és az egészségügyi feladatok meg­oldására, valamint a község fejlesztésére. A múlt évi bevételekből jelentős összeget fordítottak a művelődési ház bővítésére, az 1. és 2. számú általános iskola, az óvodák, a napkö­zi otthonok és a szociális lé­tesítmények fejlesztésére. Közel egymillió forintos költ­séggel megépítették az új tűzoltószertárat, a telepi ré­szen periig 1500 méterrel bő­vült a belvizlevezelő csator­nahálózat. A tavalyi községfejlesztési bevétel összege 13 millió 231 ezer forintra rúgott. Ebből elkészítettek többek között egy 570 méter hosszú járdát, s hárommillió forintot köl­töttek új' lakások építésére. Átadták rendeltetésének a korszerű orvosi rendelőt, s felújították az öregek nap­közi otthonát. A beszámoló megállapítot­ta, hogy a községben még mindig alacsony az egy la­kosra jutó társadalmi mun­ka értéke. Jobb szervezéssel, nagyobb társadalmi összefo­gással ugyanis a jövőben még tovább fokozhatják a község eredményeit. A füzesabonyi tanács vég­rehajtó bizottsági ülésének második napirendi pontja­ként Antal József elnökhe­lyettes számolt be a résztve­vőknek az állatállomány ala­kulásáról és a húsprogram helyi megvalósításának fel­adatairól. Oksó magnó — BRG-bői Uj, az eddiginél 30 száza­lékkal olcsóbb magnó minta­példánya készült el a Buda­pesti Rádiótechnikai Gyár­ban. Mint ismeretes, az üzemben néhány év óta ki­tűnő minőségű, de a külföl­dieknél 15—20 százalékkal drágább kazettás készüléke­ket gyártanak, s ezek magas áruk miatt nem bizonyultak elég népszerűnek. / Ezért határozták el a gyár vezetői a legújabb, olcsó magnók gyártásának beveze­tését. Az új készülék ugyan­olyan kiváló minőségű, mint elődei, csupán a hangereje kisebb valamelyest. A-z új, MK—25 elnevezésű magnó mintegy 1000 forint­tal olcsóbb az eddigi hazai készülékeknél és hat helyett négy elemmel működik. A mintapéldányt a BNV-n mu­tatja be a BRG, a sorozat- gyártást pedig a jövő évelő­jén kezdi meg. A tervek sze­rint 1973-ban 60 000-ret bo­csátanak ki a hálózati áram­mal és elemmel egyaránt hasznú Iha t ó készül ékekből. Érthető? Igen! Á lakáselosztós egri rendjéről kiadott tájékoztatóról AZ ELMÚLT NAPOKBAN kapták kézhez Egerben, — három híján ezerkétszázan — a törvényes időben (1971. áp­rilis 30-ig) beadott lakás­igénylési kérelmekre válaszul az Egri Városi Tanács igazga­tási osztályától azt a nyom­dai kivitelben készült tájé­koztatót, amelyből kiderül mindnyájuk számára: „Ha jogszabály, vagy egyéb kizá­ró ok nem merül fel, az Ön lakásigényét 1975. év végéig ki fogjuk elégíteni.’’ — olvas­ható a Dobi Antal, igazgatá­si osztályvezető által aláírt értesítésben. Mindenesetre ez világos be­széd, s eltekintve a jogi nyelv tiszteletparancsoló stílusá­tól, magyarul — és a reali­tások figyelembevételével —, annyit jelent: lényegében minden jogos, jelenleg nyil­vántartott lakásigényt meg­oldanak Egerben 1975-ig. És ez nem kis, hanem nagy, sőt óriási ■ jelentőséggel bíró do­log, még akkor is, ha addig — 1975-ig — újabb néhány száz lakásigényt jelentenek be a rászorulók. Mégis — az érintettek kö­zött —, jócskán akad panasz­kodó, pesszimista ember, akik el sem olvasva az egész lakástörvényről, az azzal kap­csolatos helyi tanácsrendele­tekről szóló tájékoztatót, so­kat sej tetőén legyintenek: „Ugyan, aki közelebb van a tűzhöz, az melegszik ..És máris sorolják a le nem el­lenőrzött, „igazságtalan” ese­teket, amelyek aztán úgy ter­jednek szájról szájra, mint hajdan a népmesék: állandó­an formálódva, új, meg új elemekkel, motívumokkal —• a termő fantázia erősségétől függően — kiegészülve. LÉLEKTANILAG teljesen érthető ez, hiszen jól tudjuk, aki nehéz, nyomasztó lakás­viszonyok között él, annak nehéz tárgyilagosan megítél­nie azt, hogy az éppen most kiosztott lakásokból miért az a kétszáz, vagy ötven kapott, s miért nem került ő és csa­ládja most sem azok közé. A tanács, a lakáshatóság azonban nem a lélektani, ha­nem a szociális, a társadalmi szempontok szerint osztja a lakáskiutalásokat, s ez így van rendjén. Azt pedig, hogy ezek a szempontok konkré­tan miből tevődnek össze, el­olvashatják az érdekelték a kiadott tájékoztatóból. Az ugyanis közérthetően tájékoz­tat általánosságban a lakás­politikáról, közelebb arról, hogy hány lakás épült az el­múlt, s hány épül a mostani ötéves terv időszak­ban, hogyan alakult az egri lakásigénylők sorolása, mi­lyen elvek érvényesültek az igénylők besorolásánál, mi­lyen a Iakáselosztás menete, miként elégítik ki a lakás­csere-igényeket, hogyan való­sul meg a lakáselosztás tár­sadalmi ellenőrzése Egerben? Ezeken túlmenően tájékoz­tatják a lakásigénylőket a la- kásigénylés tudnivalóiról, s arról, hogy ki milyen lakásra tarthat igényt, mikor s mi­lyen változásokat kell beje­lentenie a lakásigénylőnek, mikor kell beszereznie a. la­kásigény léshez az igazoláso­kat, mennyit kell fizetni a tanácsi, mennyit a szövetke­zeti (tanácsi értékesítésül la­kásokért, a társasházakért ? A TÁJÉKOZTATÓ, a gépi adatfeldolgozás közölt, sze­mélyekre szóló számoszlopai érthetőek, s a lehetőségekhez mérten egyben korrekt, őszin­te választ is jelentenek a be­adott igénylésekre. Az igaz: megvan az a picurka hátrá­nya ennek az egész iromány­nak: el kell olvasni, s ha bárki bármit nem ért —r ez előfordulhat és nem bűn —, az is benne van, hogy hová és mikor lehet fordulni fel­világosításért. (fal udi) amelyekből 25 000-re már az NDK is bejelentette az igé­nyét. Félmillió hiányzik Markazról Félmillió forinttal nagyon sok hasznos dolgot lehet csi­nálni. Például tető alá le­hetne húzni egy kisebbfajta egészségházat és otthont le­hetne teremteni egy községi könyvtárnak. Éppen ez a kettő hiányzik Márkázom no meg az a félmillió forint, amelyből mindezt meg le­hetne oldani. A községi ta­nács a közelmúltban írásban is rögzítette a megállapítást, amely szerint „az 1971. évi költségvetési szabályozók túll'eszítcttsége miatt lakos­sági adóból — boradó 108 667 forint, tsz-adóból pe­dig 335 471 forint hiány ke­letkezeti.'’ Hivatalos nyelvről magyar­ra lefordítva ez annyit je­leni, a felsőbb illetékesek úgy állapították meg a köz­ségi gazdálkodás bevételi forrását jelentő adókat, hogy a község állami támogatást nem kapott építkezéseihez. Nem is lett volna ez baj, ha a betervezett bevétel azon rendje és módja szerint megfelelt volna az eredeti el­képzelésnek. Csakhogy nem felelt meg. Olyan apróságról úgy tűnik elfeledkeztek az illetékesek, hogy a pincegaz­daságon keresztül értékesí­tett bor után nem kell adót fizetni a községi tanácsnak. Ez a momentum már jelen­tős összegtől fosztotta meg a község pénztárát. A bevé­teli főigazgatóság által fel­oszlásra kerülő tsz-adót a mai napig sem kapta meg a község, holott a markazi kö­zös gazdaság eleget tett a szabályzók által rárótt be­fizetési kötelezettségnek. így aztán Markazon csak a falai állnak az elképzelt egészségliáznák, a községi könyvtár könyvei bekötve hevernek egy magánházban, mert a régi épületbe becsu­rog az eső, két utcába nem tudják bevezetni a vizet — a Rákóczi és Táncsics utcák­ba — valamint elmarad a Dobó, a Lenin és a Kossuth utcák felújítása, — mert nincs rá pénz. Csupán ennyi következmé­nye van egy kis hivatali té­vedésnek. Ivzigrthrt 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents