Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-06 / 80. szám

Kérdőjelek a terített asztalon H a közvélemény-kutatást rendeznénk arról, ' hogy mire lehetünk büszkék mi magyarok, akkor nagyon sokan említenék a magyar konyhát, s a dúsan terített asztalt, mint vendégszerete­tünk jelképét. Való igaz, hogy a hozzánk látogató kül­földieknek .rendszerint sokáig emlékezetes ebédekben, va­csorákban van részült. Egyál­talán nem biztos azonban, hogy ma is élő étkezési ha­gyományaink, azok a gyak­ran emlegetett magyaros jel­legzetességek nemzeti büsz­keségre adnak okot. Sokat, jő zsírosat, fűsze­resét enni, s utána minél többet inni; nem erény és tnem is okos dolog. Még alt­kor sem az, ha mindenkép­pen kifejezésre akarjuk jut­tatni, hogy vendégünket igen nagyra becsüljük. S akkor sem, ha arról szándékozunk tmeggyőző bizonyságot adni, hogy telik a bőséges trak- tálásra. Nemcsak ünnepi és ven­déglátó, hanem mindennapi étkezésünk mértéivé, táplálé­kaink mennyisége és össze­tétele is olyan, hogy érdemes vele foglalkoznunk. Közérze­tünk, egészségünk, sőt az ia •függ táplálkozásunktól, hogy meddig élünk. Tévedés lén­iáé azt gondolni, hogy csak a szegénység okozhat káros következményekkel járó táp­lálkozási gondokat. Teheti est a jómód is. Népünk már •azok sorálba tartozik, akik­nek nem a hiányos, hanem a •bőséges táplálkozás körülmé­nyei között kell foglalkozni- ■uk azzal a kérdéssel, hogy milyen az ésszerű, az egész­séges étkezés? ! Az egy személyre jutó na­pi kalóriafogyasztás 1938- ban 2805 volt Mágy.aroi'szá- gon, 1968-ban 3141, az idén pedig 3170. A fehérjefogyasz­tás ugyanazokban az évek­ben 91, 97, illetőleg 99 gramm. Az európai országok között a kalóriafogyasztás tekintetében a negyedik, az összes fehérjeiogyasztás szem­pontjából pedig a harmadik helyen vagyunk. Alacsony azonban az állati eredetű fe­hérjék aránya, A negyedik ötéves terv előirányzatai sze­rint 1975-ben 3291 lesz fe­jenként a kalóriafogyasztás, 104,5 gramm fehérjét ve­szünk magunkhoz, s ezen be­lül növekszik az állati fehér­je aránya. Minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. S a terv végrehajtása ebben az esetben nem az állami intéz­ményeken, nem a különféle vállalatokon múlik elsősor­ban, hanem magukon a fo­gyasztókon. A családoktól, a háziasszonyoktól függ, hogy mi kerül az asztalra, milyen összetételű táplálkozásuk. Ugyanakkora összegből lehet egészséges vagy egészségtelen étkezésről gondoskodni. Sőt, előfordulhat, hogy az éssze­rűbb táplálkozás kevesebbe kerül. így van ez városon és fa­lun egyaránt, a vidéken élő népesség mégis megkülön­böztetett figyelmet érdemel ebből a szempontból. Min­denekelőtt azért, mert a fal­vakban, a községekben — nem is szólva a tanyavilág­ról — kevesebb a lehetőség a változatos táplálkozásra és ott tartják magukat legmaka- csabbul a régi táplálkozási, konyhatechnikai szokások. A városokban sokkal több mód és alkalom nyílik arra, hogy előadásokkal, a tájékoztatás, a felvilágosítás különféle módszereivel széles köriben megismertessék a táplálkozás helyes szerkezetét, s az oko­kat és okozatokat, amelyek egyre nagyobb egészségügyi és társadalmi jelentőséget ad­nak az étkezésnek. Tény: szinte az elején kell kezdeni a felvilágosító mun­kát a legtöbb helyen. Azzal, hogy mi a kalória, a fehér­je, a vitamin, miért fontos az állati eredetű fehérjék arányának, a zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak a nö­velése és .így tovább. Miért károsak a túlságosan zsíros ételek, mi az előnye annak, ha több marhahúst eszünk a sertéshús rovására stb. Ké­zenfekvő a kérdés: kikre vár az ilyen tájékoztatás? A vá­lasz szinte önként .adódik: Mindazokra az intézmények­re, társadalmi és gazdasági szervezetekre, amelyek a községekben működnek. Kiemelkedően fontos szere, pük van az iskoláknak és a közművelődés szervezeteinek. Ha a gyerekek már az általá­nos iskolákban megkapják az egészségügyi és élettani szempontból nélkülözhetetlen oktatást, akkor családi kör­nyezetükre kezdettől fogva jó hatással lehetnek. Később pedig, amikor majd ők ve­zetnek háztartást, még in­kább remélhető, hogy kor­szerűbb gondolkodásitól és szemléletről tesznek tanúsá­got e tekintetben is. A TIT, a nőtanács, a Ha­zafias Népfront és a fogyasz­tási szövetkezet az iskolán kívüli tájékoztatásban, fel­világosításban tehet sokat. Az őszi és téli hónapok folya­mán, minden községben tar­tanak előadásokat, filmvetí­téssel egybekötött tanfolya­mokat. Semmi akadálya sincs annak, hogy napirend­re tűzzék a táplálkozással összefüggő tudnivalókat is. Nem tudományoskodó, ha­nem a hallgatók felkészült­ségéhez igazodó előadásokra van szükség. Olyanokra, ame­lyekből azt is megtudják a hallgatóik, hogy mire kell ügyelniük a kövéreknek, a gyomorbánt almaikban szenve­dőknek, azoknak, akik fogy­ni vagy hízni szeretnének, az idősebb embereknek, a •terhes anyáknak, a szív- és érbete­geknek, s így tovább. T ermészetesen az a leg­helyesebb, ha az or­vosi képzettséget kívánó té* mákról orvos beszél. A főzé­si tanácsadást olyan ember­re helyes bízni, aki nemcsak a régi, hagyományos ételek elkészítéséhez ért jól, hanem az egészségügyi szempontból jobb, de még nem eléggé ismert, nem elterjedt ételek főzéséhez, előállításához is. Szervesen kapcsolódik mind­ehhez a jó értelemben vett árupropaganda, amit minde­nekelőtt a fogyasztási szö­vetkezetek szakembereitől le­het elvárni, §4 Gulyás PSl História doinus Bátor dombok közé ékelt kicsi falu. Nevét őrzik a kö­zépkorból fennmaradt vár- ispánsági iratok, a pápai ti­zed jegyzék, sőt a Bakocs kó­dex lapjai is. A nevezetes bortermő helyeik között tar­tották számon valaha meg­említve, hogy a szőlőműve­lés fejtette fokon állott „ko­ra helyzete szerint”. A haj­danvolt intenzív gazdálkodá­si ágazatra ma már alig-alig emlékezteti az embert vala­mi. A régi tomácos házalt kis előkertjeiben, vagy akis udvarokban látni még tetőig felfutó szőlőfákat. — Papoké volt itt minden évszázadokon keresztül. Föld, ház, jószág, ember — csak nekik szolgált. Annyit „nyert” ebből a falu, hogy a paro- chiális rendszer kiépítésével önálló anyaszentegyházat ka­pott, s ennek filiáléja lett Aranyos és Bocs is, a két szomszédos község. Most majd tanácsi „székhely” le­szünk. Valaha a parochia plébá­nosai „história domus”-t ve­zettek, házi történetet írtak, időrendben következő fel­jegyzésekben örökítették meg a/, eseményeket. Ma másolt írják á „história domus”-t. Például Nagy István, Bátor község tanácselnöke. Bekopogtattam a tanácshá­zára. Nagy István néma be­mutatkozással kezdte. Kezem­be adt.a 1927. április 22-én ki­állított munkásigazolványát. A sárgult, megkopott köny­vecske első bejegyzése „Bel­ső Mezőhegy esi Gazdaság”. Itt dolgozott több mint hat hó­napot, szakmánybér és kon­venció volt a fizetsége. Dol­gozott még Kaposvárott, a Teleki-szőlőtelepek pécsi gazdaságában.' Villányban, Bogáton, a Hosszúverő-pusz- tán Beniezkynél. S a leg­utolsó bejegyzés, 1943-ból: gróf Teleky Gyula, Solt. Fel­lapozza a könyvecskét a személyi adatoknál és a szü­letési évszámra mutat: — Ez az adat hamis — mondja. — Azt írták be, hogy 1914-ben születtem, pe­dig a valóságban csak 1916- ban érkeztem erre a világra. Tizenegy éves voltam, ami­kor dologra álltam és meg kellett öregíteni tizenhárom­ra, másként nem kaphattam volna munkát. Megkérdem, vajon ideva­ló-e? — Kétesztendős koromban kerültem Bátorba, mint fia­tal fát ültettek ebbe a talaj­ba, teljesen ide tartozom — hangzik a válasz. Az 56 éves Nagy István életútja a lehető legtipiku­sabb. A „mélyből kezdje, ki magasra készül” elve az ő esetében hatékonyan érvé­nyesült. Egyszerű kisember­ből lett közéleti vezetővé. Volt nemcsali summás, de erdei ölfavágó, sőt vándor kő- bányász is, amikor a helyes kiválasztás elve alapján ..ki­emelték'’ és iskolára küld­ték, tanulni. 1949 óta tölt be különböző vezetői posztokat, szakadatlan. — 1949-ben állattenyészté­si és törzskönyvezési tanfo­lyamra küldtek. Balatonal­mádiba., Sikeresen elvégez­tem, s utána mindjárt a me­jgye! tanács mezőgazdasági osztályán kaptam helyet. Ál­lattenyésztési előadója vol­tam a hevesi járásnak, majd Péter vásárán lettem főelő­adó és mezőgazdasági osz­tályvezető. Innét Egerbe, a városi tanács mezőgazdasági osztályának élére kerültem, majd öthónapos pártiskola következett Miskolcon. A pártiskola után Pétervásáráu lettem a pártszervezet csúcs- titkára, s ezt a tisztiemet vi­seltem az ellenforradalomig. Dolgoztam még a MESZÖV- nél, 1958-ban pedig haza­hívtak Bátorba, tanácselnök­nek, azóta itt vagyok, itt dolgozom. A község társadalmi, gaz­dasági, mindennapi gondjai­ra kanyarodik ezután a be­szélgetésünk. Nagy István tud minden gondról, problé­máról, látja valamennyit, hi­szen kézzelfogható ügyek alakjában . kerülnek elébe. Igyekszik erejét összeszedve, hogy a lehetőség szerint megnyugtatóan, igazságosan rendezze, oldja meg őket. — Én ott voltam életünk nagy örvényléseiben — mondja közeli múltunkra visszatekintve. — Megtettem mindig, amit kellett. Hittem, hogy helyesen cselekszem, hogy így kell építeni a fej­lődés útját. Most már sok mindent másként látok... S ha hibáztam volna akkor, most azon vagyok, hogy sok­szorosan jóvátegyem. Ha napi munkájával vé­gez, esténként az írásban ke­Készítik az utakat az idegenforgalmi Mint már lapunkban is írtuk, nagyarányú korszerűsítést végeznek a 3-as számú főútvonalon. A korrekciók során tel­jesen kikerüli Füzesabony községet a főútvonal, amely nagy­ban meggyorsítja a forgalmat a miskolci vonalon. A Beton­útépítő Vállalat dolgozói a tervek szerint májusra elkészül­nek a makiári csomóponttal. Képünkön a csomópontnál végzett munkálatokat örökítettük meg, amelynél nagy se­gítséget nyújt az NDK gyártmányú gyalugép: egy műszak­ban 120 dolgozó munkáját képes elvégezni. (Foto: Kiss Béla) Az idegenforgalmi szezon­ra készülnek a közúti igaz­gatóságok; megkezdték az úttestek foltozását, takarítá­sát. Rendezik a padkákat, pótolják a jelzőtáblákat, úja­kat helyeznek el az utak mentén, festik a korlátokat, a kerékvetőket, az irányjel­zőket. A közúti igazgatóságok je­lentése alapján a KPM Üt­főosztálya összeállította - a téli mérleget is, amely jóval kedvezőbben alakult, mint a korábbi években. Az egész télen ugyanis csak novem­berben volt egy nagyobb hó- füvási hullám, amely Békés, Borsod, Csongrád, Hajdú, Pest, Szabolcs, Szolnok és Zala megyére terjedt ki. Az előző évben például 230 ezer órát dolgoztak a hóelta­karító gépek, az elmúlt idényben mindössze 44 ezer órát. A költségek — bár nem ilyen arányban, hiszen a készenlétben tartott 700 gép ügyelete is pénzbe ke­rült — ugyancsak csökken­tek, mintegy 40 százalékkal. Az előző évhez méretezett szóróanyagnak — sónak, ho­moknak, salaknak — is csak a 40 százalékát használták fel, s mert voltak olyan idő­szakok, amikor tartósan ked­vező volt az időjárás, közben a készenléti kocsikat a kör­nyéken fuvarozásra, az utak építéséhez, javításához szük­séges anyagok szállításár« . hasznosították. Mindezt egybevetve, az elmúlt télen az ország út-, jain a hó és a síkosság el­leni védekezés 55 millió fo­rintba került, fele annyiba, mint az előző esztendőben. (MTI) Rugalmas árpolitika, avagy drága az egri strand ? Párbeszéd és meditáció Többféle panasz érkezett szerkesztőségünkhöz levél­ben és szóban egyaránt az utóbbi időben, amióta kiszi­várgott, hogy emelik a kü­lönböző szolgáltatások tarifá­ját az egri strandon. Felhív- ’tuk a fürdőt üzemeltető víz­mű vállalat igazgatóját, Kocsmár Jánost, hogy tájé­koztasson a való helyzetről: — A kérdésben három té­ma van: igaz-e, hogy a ko­rábbi havi S0 forintról mos­ff.1 ..............................................................*"’........................... \ r és mtegpihenést. Nagy Ist­ván, Bátor tanácselnöke, 1949 óta eseménynaplót ve­zet. Krónikát „költ”. Histó­riát, történelmet ír. Saját élete „história domus’-át, — Ebben a naplóban a na­pi eseményeiket, dolgokat rögzítem. Napra, órára, perc­re jegyzem életem esemé­nyeit. Jegyzem azokat a po­litikai, társadalmi és egyéb eseményeket, amelyek körü­löttem történnek, amelyek­nek szemtanúja és szemé­lyes részese vagyok. Meg­írom életsoromat, magam és társaim kínlódását, kihullá­sát. Tudom, hogy nem iro­daimat csinálok és nem is akarok azt csináltad. Naplóm visszapillantás, értékelés, emlékezés. Felmérése egy út­nak, honnan indultam, hol tartok... Naplóját írja esténként, s van, hogy a kora hajnal is tollal a kezében találja. Megörökíti korának robba­násos változásait, azokat az örvényléses hősi éveket, amelyeknek tisztes szolgáló­ja, szerény munkása és ta­núja volt. Naplójában ben­ne a múlt, a folyamatos, idő­rendben következő feljegyzé­sekben ott a jelen is. Őszin­te, gondolatokat és .érzelme­ket feltáró dokumentumot ír Bátor tanácselnöke, hely- történeti és kortörténeti ada­lékokkal. Nagy István naplóíró szen­vedélyéről eddig senki nem tudott. Ez a szenvedély csa­ládja- előtt is titok maradt. Ha a csendes, észrevétlen krónikást itt most sokak előtt „lelepleztük”, ne hara­gudjon meg érte. Időnk kró­nikásai ma már nem marad­hatnak — névtelenek. Patak?? Bcsrsti tantól fogva 300 forintra emelik a kabinbérletek árát, s hogy ezzel együtt emelked­nek a strandbelépőjegyek árai, és megfelel-e a valóság­nak, hogy a jövőben kabint csak a Hadnagy úti lakóte­lep felőli területen lehet bé­relni? — Az árakat valóban emel­jük, de így is az egri. lesz az ország legolcsóbb strandja. Nem olcsó mulatság a strand üzemeltetése, súlyos százez­rekkel támogatja így is a kormányzat ezt a szolgálta­tást. A belépőjegyek ára valóban a korábbi 3,10-ről 5 forintra emelkedik a felnőt­tek számára fogashasználat­tal, e nélkül pedig 4 forint. Ugyanakkor a hét első öt napján napi. 2,50-ért adunk belépőjegyet a gyerekeknek, diákoknak, katonáknak és a nyugdíj asoknak. — A kabinbérlet árának majdnem 300 százalékos emelkedése mégis sok... — Szerintünk nem, mert napi egyszeri belépésre négy strandbelépőt is adunk hoz­zá. — Hány nap nyereségré­szesedést fizettek a múlt év eredményei alapján? — Miért? — Ez nem tar­tozik ide... Nem tudom ... — Ki tudná megmondani ezt a vállalatnál? — Senki. Erről' csak én nyilatkozhatok. _ ?j... — Akkor még csak arról szeretnénk hallani, hogy a Pe­tőfi tér felőli bejárat mel­lett, miért nem adnak a jö­vőben kabint havi bérletre? — Azért, mert a lakótelep felőli területet fejlesztjük, szépítjük a strandolok szá­mára. Az lesz a szebb, s így akarunk kedveskedni vendé­geinknek .... •— Elnézést, de a Petőfi tér környékén lakók ezt éppen nem „kedveskedésnek” te­kintik, sőt ellenkezőleg, hi­szen eddig egy félóra is ele­gendő volt reggel például vetkőzéssel, öltözessél együtt a fürdőzésre, de így szinte a strand túloldalára, meg visz- sza elmegy tizenöt perc a gyaloglással... — Hiába, mégis így lesz. Egyébként is, ez vállalati bCÍMgfe:...» így ért véget a párbeszéd, majd később a vállalat fő­könyvelőnője kedvesen mégis arról tájékoztatott: a régi vendégek, akik évek óta ka­binbérlők, az idén is meg­kaphatják — a már említett feltételek mellett — a Petőfi tér felőli területen is kabin­jukat. Aztán elmondotta még azt is, hogy bizony csak gond — vállalati gazdálkodá­si szempontból — nekik a strand, mert egyre kevesebb a dotáció, néhány év múlva pedig teljesen ék is vonják. Különben is — mondotta — a strandolás nem létszükség­let, inkább luxus, s mint ilyet, fizesse meg, £ki él ve­le. Ezért is alkalmazzák a rugalmas árpolitikát. A gazdálkodási szempont kétségtelenül objektív a vál­lalat számára, s ezen a pon­ton — ellentétben az igazga­tó véleményével — nagyon is összefügg az árak emelése a nyereséges gazdálkodásra való törekvéssel. Önmagá­ban a rentábilis gazdálko­dásra való törekvést nem le­het elmarasztalni, sőt... A módszerek, az eszközök vo­natkozásában persze már egészen más a helyzet. Az árak emelése ugyanis a leg­egyszerűbb, legkevesebb vál­lalati ráfordítást jelentő in­tézkedés — csupán elhatáro­zás kérdése. A kormány azonban nemcsak a nyeresé­ges gazdálkodást serkenti a közgazdasági szabályozó rendszerrel, vagyis nemcsak a célt határozta meg a vál­lalatok, termelőegységek szá­mára, hanem — éppen a kö­zelmúltban — azt is, hogy a jobb eredményt jobb, ész­szerűbb, átgondoltabb, . kor­szerűbb üzemszervezéssel, a rejtett tartalékok maximális kihasználásával kell elsősor­ban elérni...! Azt, hogy ennek mi a mód­ja, a vízmű vállalatnál nem külső megítélés kérdése, ha­nem — s ez valóban — vál­lalati belügy. Faludi Sándor HÚS, április «•» (Kiitörlife ► >' i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents