Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-06 / 80. szám
SZÍNHÁZI tervek gondok Egyperces interjú Sallós Gáborral, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatójával Tallózás a Vöröskereszt terveiben Egymást érik a premierek, s lassan már a színházi évad vége felé járunk. Színházlátogató olvasóink érdeklődését kívánjuk most kielégíteni, amikor rövid interjú keretében kérdeztük Sallós Gábort, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatóját. — Az évad elején meghirdetett műsorterv és a bemutatott müvek közijtt tapasztalunk némi eltérést. Miért maradnak ci egyes bemutatók? — Bár mi évek óta igyekezünk tartani a megígért műsortervet, ebben az évadban, sajnos, ez nem sikerült. Az az igazság, hogy ért némi meglepetés bennünket. Terveztük például Salinger nagy sikerű regényének, a Zabhegyezőnek színpadi változatát. Már le is fordíthattuk a darabot, amikor jelentkezett a külföldi jogvédő hivatal és közölte, nem engedélyezi a bemutatót. Mit csináljunk? Magyarország' tagja ennek a nemzetközi szervezetnek, így kötnek a szabályok. A Zabhegyező tehát elmaradt s helyette bemutattuk Méhes György Noé bárkája című vígjátékét. A Turandot hercegnő bemutatóját Balogh Zsuzsára építettük. Ő játszotta volna a címszerepet. Csak hát itt is közbejött valami: Balogh Zsuzsa ugyanis kisbabát vár, így nem tudjuk bemutatni ezt a romantikus drámát. Helyette Feydeuo Bolha a fülben című vígjátékát játsszuk. Ez a modern darab a kispolgári élet szatirikus ábrázolását adja Egyébként most játsszák nagy sikerrel Budapesten a Vígszínházban is. A következő évad elejéje húzódik el Goldoni vígjátékának, a Furfangos özvegynek a bemutatója. A tervezettől eltérően nem a prózai, hanem a zenés változatot mutatjuk be. A Gol- dorai-vígjáték helyett Németh ÉLVE MARADT-E BORS? Bors megölte önmagát? Nem! Hiszen Bors életben maradt, csak társai haltak halomra a Bors-sorozat utolsó, befejező részében. És mégis, úgy érzem, hogy ami nem sikerült Oszinak és Dezsőnek, az egész magvar kémelhárításnak, ami néni sikerült a csendőrök, a németek golyóinak, az sikerült Bors Máténak. Illetőleg e „véglegesen befejezett” sorozat íróinak sikerült „megölniük” a televízió egyik legsikeresebbnek indult sorozatát. Csak elismerésié méltó az a törekvés, hogy történelmünk hősi korszakairól nem „hősi” módon, hanem egy kicsit a kaland, egy kicsit a legenda és egy kicsit a mese elemeit felhasználva, valamiféle népi hőst, sőt hősöket teremtve szóljunk a ma generációjához. Hogy népünktől nem volt és nem lehetett idegen az ellenállás a fasizmussal szemben, hogy kimondva, vagy kimondatlanul a milliók lelke mélyén ott izzóit a gyűlölet a fasizmussal szemben, — azt bizonyítani semmi sem tudja, vagy tudná jobban, mint, hogy arról a korról meséink, legendáink, népi hőseink vannak, — akik akkor sohasem éltek, de a riép emlékezete a valóságnál is erősebb: igenis voltak és ilyen hősök voltaic. Eat filmre vinni, képernyőre alkotni rendkívül hálás és egy kicsit — elnézést a komolykodó kifejezésért — történelmi feladat is. A társszerzők azonban, különösen a mostani, a befejező sorozatban, véglegesen nem tisztázták sem a műfajt, sem a célt, sem az alkotói eszközöket és módszereket. Hogy Taljánország és Itália határos, miért ne hinném el Petőfinek, amikor János vitéz a mesebeli grifímadár hátán szárnyal a fellegek felett. Hogy Bors Máté 1941- ben éppen olyan fiatal, mint 1919-ben, miért ne hinném el, amikor Őszi és Dezső — különben talán a legjobban sikerült két figura! — olyan ostoba, amilyennek csak a mesében szabad lenniük a galódoknak. Tudom, jó részét már kinyílt értelemmel éltem meg, hogy igenis volt Kassa például, de ez a valóság mit sem zavart engem abban, hogy ne higyjem el a mesét mindaddig, amíg mesét mondtak nekem egy tragikus korról. Mert a mese az álmok valósága! De a mesében, a kaland - filmekben nem halnak meg a főhősök, s főleg nem drámai, tragikus körülmények között; a mesében, avagy a kaiandfilmekben nem dik- ci óznak feleslegesen, nem keverik a történelmi hitelességet a mese „valótlanságával”, mert így a történelmi valóság mesének tűnhet és a mese hímporát vesztett lepke elszáradt szárnyának. Amivel dehogy is lehet már libegni-lebegirü egy sajátos, varázsos, minden lehet a világban. A Bors Máté-sorozat szerzői, rendezői nem akarták — ki tudja miért? — vagy nem tudták végigjárni a maguk választotta, s helyes irányba vivő utat. Kár. Nagyon kár. Bors Máté úgy halt meg, hogy életben maradt! Egy népi hőssel kevesebb, s egy közepes sorozattal több lett! 2X2. Minden bizonnyal jól fogunk mi is szórakozni a képernyő innenső oldalán, s gondolom, azok sem fognak unatkozni majd, akik a kamerák előtt „küzdenek” a lámpalázzal és egymással. Bár, ami a „küzdelmet” jelenti, ezt kissé túlzásnak tartom : küzdeni csak azonos páiyán lehet. A száz méteres síkfutó nem tud megküzdeni a hosszútávfutóval, a birkózó a magas ugróval, — a Szentivánéji álom a sztálingrádi csatával. Ám, ha elfelejtjük Vi'tray Tamás ama kijelentését, miszerint itt „küzdelem” lesz majd a párok között, s csak arra emlékezünk, hogy egy igen jónak ígérkező ismeretterjesztő játék tanúi lehetünk — akkor nem is drága tét az ötszáz forint. Különösen, ha nem én vesztem el! Kétségtelen: premier volt ez az adás. Vágj’ főpróba? S így az sem baj, ha elromlik a magnetofon. A baj inkább az lehet, ha a „profi” a saját ágában „versenyez”, hiszen ilyen alapon Gábor Attila a diszpécserkedés titkaiból készülhetett volna fel, — mert ő abban profi. Amenv- nyiben azonban a rendkívül nagy tudású, s tudásában megkapó szegedi professzor egy hónap múlva a színház- történet területén Jeleskedik ms-'í — eí-T'-ni ágába sem László Bodnárné című drá máját láthatja a közönség ebben az évadban. — Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy néhány ismert színész hiányzik- az egri színpadról. Szeretnénk tudni, mi az oka ennek? — A színház, noha jellegében más, mégis bizonyos vonatkozásban hasonlít egy vállalathoz, vagy egy üzemhez. Itt is megbetegszenek az emberek, sőt olyan eset is előfordul, hogy el kell bocsátanunk valakit. Vegyük sorjába. Soós Edittel kezdem. Ő jelenleg beteg, s nem is tudjuk, hogy mikor számíthatunk rá. Sajnos Kovács Mária is betegeskedik, de remélem, hogy ő két héten belül felgyógyul és ismét színpadra lép. Két művészünk évad közben elment a színháztól. Makay Sándor a tóvárosi József Attila Színházhoz, míg Harkányi János a veszprémi színházhoz szerződött. A tehetséges Makayt sajnáljuk ugyan, mégsem állhattunk további érvényesülésének útjába. Végül szólni kell Füzessy Ottóról. ót, sajnos, fegyelmivel kellett elküldenénk. Nem lehettünk mást, az utóbbi időben ugyanis már túlzottan fegyelmezetlen volt, - nem egy előadást csak beugrással tudtunk megmenteni. A színháznál is rendnek, fegyelemnek kell lennie. — Meddig tart az évad? ■— Egemben május 18-ig játszunk. Még két bemutató lesz, április 9-én a Bodnárné, május 4-én pedig a Boába a fülben. • — És mikor kezdődik az új évad? — Szeptember végén nyitunk Örkény István nagy sikerű müvével, a Macska- játékkal. '*'■**-•* (m) EMELKEDIK A TÉRÍTÉSMENTES VÉRADÁSOK SZÁMA A MEGYÉBEN • 300 TANFOLYAM, 1100 ELŐADÁS AZ EGÉSZSÉGRŐL • KAPCSOLATTEREMTÉS A SZOCIALISTA BRIGÁDOKKAL Az elmúlt évekhez képest 1971-ben erőteljesebben fejlődött Heves megyében a vöröskeresztes mozgalom. A 273 alapszervezetben 19 ezerről 21 ezerre növekedett a tagság létszáma. Mint Gere István, a Vöröskereszt megyei titkára elmondotta, örvendetesen sok nő és fiatal kapcsolódott be a vöröskeresztes munkába. Ennek is köszönhető többek között, hogy szorosabbá vált a kapcsolat a KISZ, a nőmozgalom és a helyi vöröskei-esz- tes alapszervezebek között. Egyre több nő hallgatta végig az anyák iskolájának előadásait; sikert aratott a kismamák között az a sorozat, amelynek során a gyermekápolásról, az apróságok neveléséről, az óvodai és az iskolai előkészítésről esett szó. Sikerült elérni a vörös- keresztes aktívák segítségével, hogy tavaly szép számmal vettek részt a dolgozók a különféle elsősegélynyújtó tanfolyamokon és az egy- egv témával foglalkozó előadásokon. Ezekből egyébként 1012 hangzott el. Egyetlen probléma okozott csupán gondot a vöröskeresztes aktíváknak: erősen csökkent az üzemekben, a gyárakban az ismeretterjesztő előadásokon megjelenő munkások száma. Ebben az évben éppen ezért az egyik fő célként a szocialista brigádokkal kialakított kapcsolat további elmélyítését jelölték meg. Köztudott dolog ugyanis, hogy a brigádbagok eddig is jeleskedtek a térítésmentes véradásoknál. Mint a tervben megjelölték, a tavalyihoz képest az idén 3,5 százalékkal több vért szeretnének átadni a kórházaknak, ahol a balesetei osztályokon, a szülészeten, a gyermekgyógyászatban és mintegy 30 féle gyógyszer előállításához használják fel. Ennek az elképzelésnek a megvalósításához 14 ezer donor segítségéle számítanak. Megjelöli a Vöröskereszt idei terve a további teendőket is: az egészségügyi nevelés kiszélesítését, a betegségek megelőzését és az orvosi munka elősegítését. Mindezek érdekében 300 tanfolyamot szerveznek a megyében és mintegy 1100 különböző témájú előadást tartanak meg, s ezekre nem.kevesebb, mint 46—48 ezer érdeklődőt várnak. Hadd emeljünk ki a témák közül is néhányat: elsősegélynyújtás, üzemegészségügy, a betegségek megelőzésének lehetőségei és módjai, az egészséges életmód, a szív- és érrendszeri betegségek. Külön foglalkoznak majd az idén is a szervezetre ártalmas élvezeti cikkek — alkohol, nikotin — hatásával, s az ellenük való küzdelem módszereivel. Sokan' a Vöröskereszt tevékenységét csak a véradások szervezésében és lebonyolításában látják. A terv azt bizonyítja, hogy ez a munka sokkal bonyolultabb és egyáltalán nem korlátozódik egy-egy területre. Fontos feladat például a polgári védelmi alakulatuk parancsnokainak, egészség- ügyi irányítóinak a meghatározott tematika szerinti kiképzése. De hasonlóan fontos az önkéntes ápolónők szakmai továbbképzésének a biztosítása, s az újabb jelentkezők beiskolázása. Ebben az évben például hat önkéntes ápolónő kezdi meg a tanulmányait a budapesti tanfolyamon. Ök ugyanis az ötvösök, a hivatásos egészségügyi dolgozók legfőbb támaszai: tanfolyamokat, iskolai egészségügyi rajokat vezetnek, szükség esetén elsősegélyt nyújtanak, de ott vannak a családvédelmi feladatok megoldásánál is. Heves megyében 1800-ra tehető a gondozott családok száma. Az öreg, elhagyatott embereket a védőnők mellett ők és a társadalmi aktívák gondozzák, ápolják. S még egy a sokféle feladatból: az idén is megszervezik a Tiszta udvar, rendes ház, valamint a Virágos utcák mozgalmat, amelyeknek értékelésekor a Népfronttal karöltve értékes jutalmakat vehetnek át a győztesek. (szilvás) Nagy sikerű kötet: „Mindenki jogi kézikönyve Űj, bővített kiadásban jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó dr. Bartos Imre és dr. Kilényi Géza „Mindenki jogi kézikönyve” című munkáját. A szerzők a mindennapi életben leggyakrabban előforduló jogi kérdésekben adnak felvilágosítást, eligazítást: a legfontosabb lakásügyi tudnivalóktól az építési engedélyezési eljárásig, az útlevélügyek intézésétől a munkajogi ém családjogi viták elbírálásáig, a kérdések százaira válaszolnak. Külön fejezet foglalkozik az államigazgatási eljárással, a közlekedési szabályokkal, a vásárlással összefüggő jogi tudnivalókkal, az örökléssel, a szabálysértési és büntető eljárással. Néni hiányoznak a kötetből az 1965-ös első kiadás óta megjelent nagy jelentőségű jogszabályok. GAitíőcif epist/ser • 20. jr T* r lu ■ és ■'«•'.nem ivének. 1912. április 6., csütörtök Gyurkó Gété A halastónál a halászok már kinn vannak a vízen. A teherautó is itt áll, a sofőr végiignyúlva az ülésen, alszik. A kunyhó előtt a fülesek és a mázsa szomszédságában két öregember üldögél: Andris bácsi, a csősz és az öreg Koller, akit kihozott magával. Pipáznak s kukoricát morzsolnak a zsebükbe. Feltűnik egy motorkerékpár, s ketten szállnak le róla. Selyem Zsiga és Pignicz- kd. Odalépnek az öregekhez. — Jó reggelt. — Jó reggelt — köszönnék csodálkozva az öregek. Hogy kerül ide Selyem Zsiga? — Mától kezdve Pigniczki a brigádvezetö — mondja Zsiga. — Brigádvezető? — A két öreg összenéz. A csősz mondja. — Minek ide brigádvezető? Négyen, öten dolgozunk itt mindössze... Sosem volt itt brigádvezető. — Ezután lesz! — mondja Zsiga, ellentmondást nem tűrő hangon. — Adja át az iratokat öregúr, aztán... hazamehetnek. Magukra itt többé nem lesz szükség. A csősz gondolkodik egy kicsit, s tempósan mondja: — Engem senki nem értesített. Se arról, hogy az ag- ronómus elvtársat visszavették, se arról, hogy Pigmcz- ki vált fel engem. — En értesítem magát — mondja türelmetlenül Zsiga. — Megfelel? — Nem — mondja konokul az öreg. — Engem csak Niklai értesíthet. Ő állított engem ide. Nyolc évvel ezelőtt. Pigniczki békítőén közbeszól. — "Andris bátyám, Niklai majd értesíti magát ma. Ügy látszik, tegnap elfelejtette. Zsiga félretolja. — Nekem nincs szükségem spiclire! — Ha az ember a kötelességét teljesíti... — kezdi a csősz felindultan, de most az öreg Koller áll közbe. — Menjünk innen, Andris! Ne vitatkozz! Nem a mi dolgunk — s húzni kezdi magával. — Spicli — motyogja az öreg csősz. Majdnem sír. A motorzúgás elhal, kialszik a lámpa. Pigniczki azonnal megismeri Zsuppánt, tömzsi alakjáról, a mozgásáról — nem óhajt vele találkozni. Zsiga azt hiszi, az elnök jön, mint máskor. S amikor Pigniczki bejelenti: Megyek, megnézem a varsákat — csak bólint, fel sem tűnik neki, hogy itt egyáltalán nincsenek varsák. Pig- niczki eliszkol a sűrűbe. Zsuppán Zsiga elé ér. Remeg a felháborodástól. Nem köszön. Most már Zsiga is megismeri, kényelmetlen érzése támad. — Hogy merted sértegetni az apámat? — kiáltja Zsuppán. — Az én apám tisztességben. becsületben őszült meg. Soha egy szalmcszál nem tapadt a kezéhez, azért állították csősznek. Ha valaki a kötelességét teljesíti, az nem spicli! — Zsuppán már ordít, s ökölbe szorul a keze. Zsiga önkéntelenül hátrál. — Hogy beszélsz velem? — Ahogy megérdemled! Te tolvaj! Te mered elkergetni az apámat! — Zsuppán elveszti maradék higgadtságát is és jó erősen pofon üti Zsigát. (Régóta gyünk a tenyerében egy pofon.) .. Zsiga hátrál, tekintetével Pigniczkit keresve. De az újdonsült brigádvezetö sehol. — Megütöttél? — kiáltja, hogy Pigniczki meghallja. — Megállj, lesz még ennek kö- petkezménye! — Lesz? Tessék! — kiáltmegint otthon felejtette a reggelijét. — Nincs még itt — mondja az öreg. — Ilyenkor nem szók itt lenni még senki se. Hatkor jönnek a szerelők, fél hétkor a Sáray úr... — az öreg sorolná még, ki mikor érkezik, de Anna megállítja. — A motorja itt van az udvaron... Neki is itt kell lennie valahol. Pista bácsi óvatosan mondja: — Nem hiszem, hogy az ö motorja. — Hát csak megismerem az uram motorját? — mondja felháborodva az asszony, ja Zsuppán s még egyszer pofon vágja Zsigát. Öldöklő szemmel nézi még egy pillanatig, aztán hátat fordít. s fújtatva motorra ül. Pigniczki egy fa mögül lesi a jelenetet. Kajánul röhög. Niklainé, kezében az uzsonnás csomaggal — az ürüggyel — belép a tsz-iro- dára. Hajnal van, még csak Pista bácsi piszkálgatja söprűjével a padlót. Csodálkozva pillant fel. — Jó reggelt, Pista bácsi — köszön az asszony. — Az uram nincs itt? — Valami baj van?. rzr. Dehogy gflnj’ csali s köszönés nélkül otthagy* ja az öreget. Kint van az utcán. Most hazamenjen, vagy bizonyságot szerezzen, hogy igaz-e a pletyka... nehéz dönteni. De ez a bizonytalanság -is kibírhatatlan. Hát kivel él ő együtt? Ki a gyerekei apja? Milyen ember ez?.,. S szégyenkezve, közönyt erőltetve, mint akinek véletlenül arra van dolga, a bölcsőde felé indul. Erre van a tejbolt is, hozhatott volna magával egy tejeskannát. A bölcsőde előtt egészen lelassítja lépteit, s úgy néz a házra, hogy a fejét mereven előreforditja. ÍTolyiaijiMj *
