Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 99. szám
A kongresszusról jelentkezem Baráti találkozó a vietnami delegációkkal Heves inegyel küldöttektaflúeskozása vietnami vendégekkel. (Foto: Kiss Béla) Tegnap azzal fejeztem be a kongresszus első napjáról készült tudósításomat, hogy megyénk küldöttei közül dr. Bakos József készül felszólalni, s most azzal kell kezdenem a második nap eseményeinek, epizódjainak elbeszélését, hogy Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Tsz elnöke kért és kapott előbb szót. — Kissé váratlanul ért — mondja az ebédszünetben —, amikor a délelőtti szünet után az elnöklő Ortutay Gyula bejelentett legelső hozzászólóként. Remélem — néz rám választ váró tekintettel — nem látszott meg rajtam ez a meglepetés? Megnyugtattam, s küldött- társai is megnyugtatták: — Jól beszéltél. Igazad van abban a községpolitikai dologban. Főleg a közműfejlesztéssel kapcsolatos rendelet felülvizsgálására tett javaslatod tetszett — vélekednek ebédre indulás, gyülekezés közben az,.immár megszokott, „Heves megyei autóbuszban” a többiek. S ha már a busznál, s az ebédszünetnél tartunk, hadd jegyezzem meg a kongresz- szus „menetrendjéről”: a program igen telített, mégpedig kizárólag a tanácskozással összefüggő elfoglaltságokkal. Az első napon reggel 9 órától este hétig folyt a tanácskozás, tegnap pedig fél kilenctől ugyancsak este hétig. Közben délelőtt fél tizenegytől tizenegyig, délben egytől háromig, délután pedig fél hattól hatig tartanai, szünetet. Sokaknak, a legtöbb küldöttnek és meghívottnak persze ezek a szünetek sem jelentenek semmiféle kikapcsolódást: ilyenkor folyik a legtöbb egymás közti vita, beszélgetés a bent elhangzottakról. ★ Szerdán este — erről még technikai okok miatt nem számolhattam be — a szállodába érkezés után, sőt, már a buszon megkezdődött az első nap hozzászólásainak „kiértékelése”. — Nekem annak az angyalföldi munkásnak, Szabó Lászlónak és dr. Horváth Istvánnak, a KISZ-kb első titkárának a hozzászólása tetszett a legjobban — mondja Eged Antal gyöngyösi küldött. Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese — aki ugyancsak megyénk küldötte és ezt azzal is kifejezésre kívánta juttatni, hogy este a Heves megyeiekkel vacsorázott — egyetértőén bólint, miközben innen is, onnan is üdvözlik küldötteink. Közülük többen régi ismerősei. Fiald Tivadarné, Papp Sán- dorné és Szalay István egy másik asztalnál már a várható második napi eseményekről beszélgetnek. — Ügy néz ki, — mondja az ugyancsak mellettük ülő dr. Bakos József hozzám fordulva —, hogy mégis Gulyás Sándor kap előbb szót. Másnap kiderült, hogy valóban így lett, s a további hozzászólások időtartamától, témáitól függ, hogy a iiarmadik napon, vagyis pénteken, és egyáltalán sor kerül-e dr. Bakos József hozzászólására. — Semmi hiba — jegyzi meg tréfásan —, ha mások elmondják, amit akartam, lényegében úgy vehetem, mintha szót kaptam volna. Sőt, ez arról fog meggyőzni, hogy valóban fontos témát választottam. — Miről beszélne? — A vidéki, úgynevezett nyíltabb várospolitikáról. Arról, hogy nemcsak a főváros lakói, hanem a vidéki városok lakói is szeretik városukat. Szeretik, s ez azt is jelenti: ők is egyre szélesebb körben és egyre hatékonyabban kívánnak beleszólni a várospolitikába. Ennek a fórumai az Egerben már egészségesen kialakulóban, fejlődésben levő városkörzeti népfrontbizottságok. No és természetesen — több szép felszólaláshoz kapcsolódva — áhyanyelvünk ápolásának, mint a hazafiságra való nevelés egyik igen fontos eszközének a szükségességét húznám alá én is. Kétségtelenül igaz, a kongresszus egész hangnemére, stílusára igen jellemző, hogy a hozzászólók többsége nyelvi kultúránk fejlesztéséről, kettős értelemben is megnyilvánul. Egyrészt mondja, hogy ez fontos, másrészt felemelő érzés hallani, ahogy mondja: szépen, magyarul, érthetően. Nem vitás, csütörtökön délelőtt dr. Káldy Zoltán püspök, evangélikus egyházfő és a fiatal Hajdú-Bi- har megyei Csóka Erzsébet termelőszövetkezeti KISZ-tit- kár vitte el ilyen szempontból is a pálmát hozzászólásával ... ★ A csütörtök délelőtti szünetben kedves epizód tanúja voltam: a két vietnami delegáció vezetői és tagjai találkoztak megyénk küldötteinek egy csoportjával. A delegáció vezetői nagy megelégedéssel szóltak az egri és a vinhi főiskola között egyre jobban, szorosabban kialakuló testvérkapcsolatról. ★ Nagyon nehéz dolga van a kongresszusi tudósítónak. Sok száz és százféle, érdekesebbnél érdekesebb epizódnak a tanúja egyszerre. Nehéz mindenütt ott lenni és mindenre figyelni. Holnap mégis igyekszem majd elbeszélni, hogyan lehet jelen az újságíró egyidőben háromszorosan is a kongresszuson, hogy vélekedik a francia L’Humanité munkatársa a kongresszusról, mi történt a különböző szekcióüléseken, amelyeknek Heves megyéből is voltak tagjai : Papp Sándorné, dr. Cser- nik József, Palik Imre, Máté Gáspár, Lizák Lukács és Páti Jenő. Faludi Sándor Erdei iskola Mátrafüred szélén — néhány méternyire az or&zág- úttól — érdeklődők karéjában : különös szerkezetről lelógatott fatörzsben süvít a motorfűrész. Arrébb, bakon álló készüléken láncot éleznek, mások pedig éppenséggel egy szétszedett kis gépet próbálnak ismét összerakni. A tavaszi lombok alatt leszeletelt fakorongok, széttaposott fürészpor-kupacok. Óra, gyakorlati foglalkozás az erdei iskolában... Kivétel nélkül, munfcásru- hás férfiak — fiatalabbak és idősebbek — a tanulók. Mint az osztályfőnöküktől, Enyedi Ervin tanár úrtól megtudjuk: a második felnőttképzés szemtanúi vágyunk. Á Heves megyei, az Ipoly- menti, borsodi, nagykunsági és nyírségi erdők leendő szakmunkásait látjuk. A hét másik három napját benn a tereimben, könyvek között töltötték, csak ezután jöttek ide iki a gyepre, „kézzel löghatóan” is megmutatni, hogy amennyivel gyarapodott a tudásuk. Sajátos ez a szakmúnfcás- képző intézet itt, a városi tanács nyári napközis táborában — a gyerekek zászlólevonásától zászlófelvonásig, vagyis a két nyaralás között —: hiszen a 'hat tantárgy között olyanok is szerepelnek, mint például a fahasz- nálat vagy az erdőművelés. S a felvételi vizsgán — mert természetesen ilyen is van — többi között ilyen tesztkérdéssel tudakolták a „hallgatók” felkészülését: „Óncélú hasznosításra milyen fát választana dongának?” A kérdés — csodálatosképpen — ma is a tanulók fülében zsong. S ha szóba kerül, most is „kórusban” mosolyognak. — Vajon miért? — Azért mert roppant cseles volt az a kérdés — emlékezik az egyik nevető, Magyar József. — Ugyanis öncélúan, akár dongának, akár pedig más óéiból nem lehet csak úgy, egyszerűen nefciesná az erdei fának. A favágáshoz mindenekelőtt hivatalos engedély kell! No, erre akkor még sokan valahogy nem gondoltunk, hirtelenjében eszünkbe sem jutott ilyesmi, talán csak Kónya Laci bácsi válaszolt helyesen. .. Húszéves a legfiatalabb, a jászjákóhalmi Mihály József, s kereken ötvenesz- tendős az osztály rangidőse, a bátort Pallagi Béla. tÉftlJf Enyedi Ervin tanár a fürészlánc élezését mutatja. (Kiss Béla felvétele) Mindketten szívesen jöttéit ide tanulni, s úgy érzik, hogy sok hasznát látják az itt szerzett ismereteknek. — Én különösen a fahasz- nálattant meg a géptant szeretem — mondja a bátori ember —, de igazából a gépszerelést élvezem. Még csak egy éve vagyok az erdészetnél, de látom, hogy érdekes, szép szakma lesz ez! Fiatalabb társa, Mihály Jóska az anyagi oldaláról közielítd meg a kérdést: — Ha elvégzem az iskolát — magyarázza — kétforintos órabéremelésre számíthatok. Legalábbis megígértek, meg úgy tudom, hogy: különben is jár! A többiek sűrűn bólingat- nak, s egymás szavába vágva beszélik, hogy valóban,» 20—30 százalékos béremelésnek kell következnie a vizsga után. Persze, ha egyáltalán bízni lehet a papírban, amelyen ennyi-annyi szolgálatra szegődtek. — S miért ne bíznának az írásban? — kíváncsiskodom a kétkedők tekintete láttán. — Már azért is — szólnak egyszerre többen — mert például mi, a mátrai gazdaság dolgozói azóta se láttuk a papírt, nincs a kezünkben a másodpéldány. Sőt — told- ják meg egy újabb panasz- szal — mi még a vezetőinkkel sem találkoztunk, amióta itt vagyunk! Pedig, igazán jöhetnének hozzánk is, mint a többiekhez jönnek az ő vezetőik, hogy elmondhassunk egyet s mást. Például csak annyit, hogy: mi zsebből fizetjük a napi 18,5Ó-es étkezést, a borsodiaknak meg a gazdaságuk... Már-már elborulni látszik a tavaszi ég, amikor valaki hirtelen „bedob” egy tréfás megjegyzést. A feszült hangulat egy-kettőre felenged, s az iménti panaszok orvoslása reményében ki-ki előbbi jókedvében folytatja gyakorlatát. — Lassan már az utolsó gyakorlatra készülünk — mondja a búcsúzásnál Enyedi tanár úr —: rövidesen kimegyünk az „igazi” erdőbe. Az ottani 64 óra már valóban férfias próbatétel, szigorú vizsga lesz..! (gyóni) Lakásbolt Gyöngyösön Mostantól kezdve egészen új fogalommal kell megismerkedniük a gyöngyösieknek. Megnyitották az első lakásboltot a Kálvária-dombi OTP-lakótelepen. Az esemény a Gyöngyszöv nevéhez fűződik. A szövetkezet biztosította a berendezést, a felszerelést és az árukészletet. míg a boltban az ÁBC- áruház volt helyettes vezetője, Dózsa Balázs várja a kedves vevőket. A nyilasok hatalomra kerülése után Magyarországon is elszabadult a pokol. Senkinek nem volt biztonságban az élete. A nyilas csőcselék mindent és mindenkit pusztulásra ítélt. Tobzódtak vérben és mocsokban. A kommunista párt volt ismét az, amely a nyilas pucs- csot követő hetekben szétszóródott antifasiszta csoportok összefogására vállalkozott. Megérttette velük, hogy „ma a meghunyászkodás, a meg- búvás, a félreállás” a halált, a „harc vállalása a békét és szabadságot” jelenti. „A döntő szó ma a fegyvereké” — hangoztatta a kommunista párt központi bizottsága. A kommunisták lankadatlan szervező és tettekre serkentő munkája nyomán, 1944. november elején megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés. Felszabadító Bizottsága. Ebben a Magyar Frontnál is szélesebb nemzeti tömörülésben ott vannak a kommunisták. szociáldemokraták, paraszt partiak es kisgazdák, náciellénes polgári csoportok és horthysták, ifjúmunkások és diákok, keresztények és nem keresztények egyaránt. E bizottság élére bátor antifasiszta magatartásáért és helytállásáért a kommunistáktól a horthystákig egyaránt tisztelt, vezetőnek is elfogadott Bajcsy-Zsilinszky Endre került. A bizottság a magyar nemzethez intézett kiáltványában bejelentette, hogy „a nemzeti felkelés és a szabadságharc minél gyorsabb ütemű megszervezésére, elindítására és megvívására” alakult akcióbizottság, amelynek „mind döntőbb részt kell vállalnia Magyarprszafi felsaabadítáisáA uépfront története V. Kiáltvány a magyar nemzethez nak nagy művéből, teljes összhangban a szövetségesek háborús céljaival... mindenekelőtt pedig a diadalmas szovjet hadsereggel.” A nemzeti felkelés vállalása és szervezése mellett a bizottság alakuló okmánya szerint célunk: Szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése. Alapvető szociális változások előkészítése. Szoros együttműködés az összes környező államokkal, s legszorosabb együttműködés a Szovjetunióval.” E program maradéktalan elfogadása egyben vállalása azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket a Kommunisták Magyarországi Pártja a népfront és a függetlenségi front zászlajának kibontakozásakor megfogalmazott. A realitásokkal és a nemzet érdekeivel valamennyire is számoló politikai pártnak, szervezetnek, akár egyénnek ezt tudomásul kellett vennie. Az is világossá vált, hogy a dolgozó tömegek elé más programmal állni ugyanúgy kudarcot jelentene, mint ahogy minden más kísérlet a németekkel való szakításra, kudarccal végződne. FEGYVERES FELKELÉST A bizottság megalakulása után néhány nappal Kis János tábornok vezetésével azokból a tisztekből, akik megértettek =« idők szavát es cselekedni akartak* megalakult a Katonai Vezérkar. Kis Jánosék a fegyveres felkelés megszervezésén, a Vörös Hadsereggel az összeköttetés megteremtésén fáradoztak, amikor árulás folytán a vezérkart, a bizottság tagjait és a velük együttműködő csoportok egy részét letartóztatták. A felkelés nem sikerült, a nácikkal való szembefordulást, a nemzeti összefogás egyik alapvető célkitűzését így nem oldotta meg. De a nemzeti összefogás erőfeszítései nélkül nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi veszteség is sokkal súlyosabb lett volna. Hisz a nemzeti összefogás politikája tette lehetővé, hogy ezrek és ezrek ösz- szefogjanak az emberéletek, a nemzeti értékek megmentésében, hogy a szörnyű pusztulást ne a csüggedés, a letargia, a nemzeti tragédián való merengés, hanem a talp- raállás, a gyökeresen újat, szebbet akarás, a boldogabb, emberibb Magyarország megteremtésének gondolata váltsa fel. S ez a nemzeti összefogás politikája, a kommunisták és hazafiak közel egy évtizedes munkája nélkül alig lett volna lehetséges. Sokan voltak, mindenekelőtt a küzdelem oroszlánrészét vállaló kommunisták, akik e gyilkos küzdelemben a fasizmus áldozatai lettek. Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Földes Ferenc, Kasztéi András, Ságvári Endre és mát kommunisták e célért áldozták életüket, mint Koltói Anna. Bajcsy- Zsilinszky Endre, Kis János és még sokan mások. „Én nem cselekedhettem másképpen, mint ahogy cselekedtem — írta szüleihez búcsúlevelében Schönherz Zoltán. — Mikor felismertem, hogy milyen veszély fenyegeti embertársaimat Magyar- országon, nem hallgathattam, meg kellett szólalnom, nem tehettem másképpen ... Nem hal meg azért mindenki, akit a földbe tesznek”. Hasonló szavakkal válaszolt vészbírái előtt 1944. decemberében Bajcsy-Zsilinszky Endre is, aki nem volt kommunista, sőt politikai indulásakor azok kérlelhetetlen ellensége volt, de volt bátorsága és emberi nagysága belátni, tévedett és a kommunistákkal együtt ment a bitó alá. „Legjobb meggyőződésem szerint tudatosan, az ország érdekében cselekedtem, úgy éreztem, hogy a háborúból és a németek oldaláról az országot el kell szakítani, ha kell, erőszakkal is...” Amikor azzal vádolták, hogy a kommunistákkal, régi ádáz ellenségeivel szövetkezett, Bajcsy kijelentette: „Az esztelen háborúba rántott országot csak olyan eszközökkel lehet megmenteni, amelyek adódnak és olyan úton, ami járható.” Dr, Pintér István Következik? Lesz magyar . . ujjasz'Uíí-tGti Ahogy ez már lenni szokott, az új üzlet megnyitását nagy figyelemmel kísérte a város hivatalos szerve is. A szalag átvágásánál ott volt a szövetkezet igazgató-elnöke, Csemyánszky Tamás és a tanács elnökhelyettese, Keresztesi Lajos is. Ebből a körülményből is kitűnhet, milyen jelentőséget tulajdonítanak az új boltnak városszerte. Ha ■belegondolunk, hogy a Kálvária-dombon már közel tíz éve megkezdték az OTP- öröklakásokba a beköltö/.kö- dést, és azóta egyfolytában reménykedtek az ide letelepedett ezrek, hogy a tervben is szereplő fűszerüzlet majdcsak létrejön egyszer, megállapíthatjuk: valóban hiánypótló szerepet lát el ez a lakásbolt. Megismételjük: hiányt pótol, de nem szüntet meg. Ez a bolt ugyanis az egyik család házának egy részéből lett meg. A helyiségnem annak épült. Tehát nem is helyettesíthet egy igazi boltot. Talán nem is nagyon felel meg az itt lakók elképzeléseinek, igényeinek. Csupán átmenetileg, szükségből, amíg a végleges el nem ké- szül. Igaz, a Belkereskedelmi Minisztérium legutóbbi állásfoglalása nemcsak elismeri az ilyen lakásból tok létjogosultságát, hanem támogatja is azokat, de csak perifériákon, gyéren lakott területeken, ahol nagy luxus volna egy igazi üzletet építeni. Ebből az állásfoglalásból a gyöngyösi házibolt értékét is megítélhetjük a realitások jegyében. Mindezek ellenére a Gyöngyszöv vállalkozó kedvét nem akarjuk csökkenteni, elismerjük: hiányt pótol az adott lakótelepen, de senki se higgye, hogy ezzel az ideiglenes megoldással egy valóságos igényt sikerült kielégíteni. (—ár) VJ7& április iiS., pcalejt É
