Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 99. szám
Bronzkori kincs Ócsa községben építkezés közben edénybe rejtett, bronzkori „kincset” találtak. A vizsgálatok szerint a 69 db-ból álló lelet valószínűleg a 3500 évvel ezelőtt, ezen a tájon élő „Vatyai népességnek” nevezett népcsoport előkelő nőtagjáé volt. Képünkön: Ebben a korsóban volt a kincslelet. (MTI Foto: Karáth lmre-KS.) Nyelvi nevelés — magyartanífós (Részletek a szerzőnek az „Anyanyelvűnk az általános iskolában” című országos konferencián. április 8-án elhangzott hozzászólásából. A cikket a magyar nyelv hete alkalmából közöljük.) Iskoláinkban a „magyar nyelv és irodalom” igazában nem két, hanem egy tantárgy, .még ha, természetesen, külön órákon foglalkozunk is a nyelvtannal és az irodalommal. Mi kapcsolja össze ilyen szorosan a nyelvet és az irodalmat? Az, hogy az irodalom — a nyelv szempontjából —, nem más, mint a nyelv művészi fel- használása, a nyelv pedig — az irodalom szempontjából —, az irodalom anyaga, kifejezőeszköze. Nagyon helyesen állapította meg A századvégi Nyelvőr-vitához című tanulmányában Németh G. Béla, hogy a grammatikai oktatás csak alapja lehet a nyelvi nevelésnek, de nem egyenlő vele: „A grammatikai oktatás előfeltétele ... minden nyelvi nevelésnek, de nem a nyelvi nevelés, hiszen a grammatika tüzetes ismerete önmagában meg nem tesz senkit a nyelv mintaszerű használójává. A nyelvi nevelés csak a stílusra nevelés keretében történhet eredményesen, s ez eleve kötve van az irodalom nyelvéhez.” (Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. 260. lap.) A nyelvtan- és az irodalomtanításnak egymáshoz való viszonya szempontjából, úgy vélem, háromféle ma- gyar tani tás folyik hazánkban: Az elsőt az jellemzi, hogy bár azonos tanár tanítja a nyelvtant és az irodalmat, a kettő teljesen különválik egymástól: a kétféle óra nem épít egymás eredményeire, nem használja ki egyik sem a természetes kapcsolatból adódó ezernyi lehetőséget. Milyen a második magyartanítási forma? Ez tulajdonképp csak irodalomtanításból áll: a nyelvtanórák megtartása teljesen formális, lélektelen, s ez utóbbi órákat nem is veszik elég komolyan. A harmadik típus az, amelyre mind több példát szeretnénk látni: a nyelvtan- és az irodalomtanítás koncentrációját a lehető legteljesebben megvalósítani törekvő magyartanítás. Az előző két forma — a különválasztás, illetőleg a nyelv lebecsülése miatt —, sem a nyelvtan-, sem az irodalom- tanítást nem tudja igazán kibontakoztatni. Csak ez a harmadik forma alkalmas arra, hogy nyelvtantanításunkat is, irodalomtanításunkat is vonzóvá és eredményessé tegyük. Az irodalomórákon végzendő műelemzés nyelvi feladataira a gimnáziumok tantervének magyar irodalmi tantervi utasítása világosabban mutat rá, mint a megfelelő általános iskolai dokumentumok. Idézem a gimnáziumi utasítást: „A tanulók irodalmi tanulmányaik során ismerkednek meg nemzeti nyelvünk legkiválóbb példáival, a gondolatok, érzelmek megfogalmazásának legművészibb formáival. Az irodalomtanításban maga a nyelv is a tanulmányozás tárgya, 9z egri tanárképző évkönyvéről A napokban hagyta el a nyomdát az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolának az 1970/71. tanulmányi évről kiadott évkönyve. Az olvasó érdeklődéssel veszi kézbe a külsejében is ízléses kötetet, mert ismeri Eger és a megye legfontosabb felsőoktatási intézményének immár két évtizedes munkásságát, eddigi eredményeit. Azokat a távlatokat is felvázolva látja, amelyek az intézmény előtt állnak. A statisztikai pontosságú és lelkiismeretesen felsorolt adatok között és mellett, vagy talán azok előtt is inkább azok a részei fogják meg a figyelmünket ebben a „zárójelentésben”, amelyek a főiskola szellemét, céljait tükrözik. Azt is jóleső érzéssel olvassa a lokálpatrióta, hogy Egerben 1971-ben 160 fiatal tanár kapott diplomát és indult el a városok és falvak általános iskolái felé. A levelező tagozaton további 103, az egyszakosoknál 59 fő diplomázott. Az is felsorolandó tény itt, hogy a tanulmányi átlag a főiskola gyakorlóiskolájában 4.07, és heten kaptak kitűnő tanuló érdemérmet. Még az is érdekes, hogy a szaktárgyi vetélkedőkön az országos döntőkig ketten jutottak el. Mert a gyakorlóiskolai tanítás eredményei is jelzik, milyen képzés folyik a főiskolán. A legmeggyőzőbb érvek a főiskola szelleméről mégis azok az ünnepi beszédek és megemlékezések, amelyek a tanév kezdetekor és záráskor elhangzottak. Nem QäMÜ8& 1972. április 28« péntek pufogő frázisokkal és régen elkoptatott fordulatokkal gyűlnek itt össze év elején és év végén az alma mater falai között az oktatók és a 1 anárjelöltek, hanem azért, hogy felkészüljenek közös vállalkozásukra, közös gondjaikra, vagy éppen számot adjanak végzett munkájukról. Ezért ezt az évkönyvet két idézetével jellemeznénk. Többek között azt mondotta Szűcs László, a főiskola főigazgatója a tanév megnyitásakor: „Kérem... a tanári kart, de elsősorban a tanszékvezetői kart, ne engedjenek oktatási szükségletnek önkényesen kinevezett, esetleges túlméretezéseket tanszékeiken. Feleslegesen időrabló és a tantervtől, képzéstől független, egyéni elgondolások, társtanszékek rovására túlméretezett feladatok elvégeztetése túlterhelést, elkedvetlenedést és rossz hangulatot szülhet egy-egy szakunk hallgatóságában Mennyi aggodalom, féltés és gondosság a fiatal nemzedék érdekében! És hogy a pálya szeretetéről és meg- aiánlásáról is szóljunk, idézünk abból a beszédből/ amellyel a főigazgató a tavalyi 270 „gólyát” főiskolai polgárrá fogadta: „Kérjük önöket. fiatat barátaim! Őszintén szeressék az embert, a gyermeket., akinek értelmét. szívét lelkét néhány év múlva mar önöknek kell alakítaniuk oly nagy türelemmel, melf csak tpaz em- berszerHetből fakadhat.”. Ebben a mondatfa' minden szó portosan » helyen van, macába zárja a nabt ismeretét és szeret étit.. Talán innen van az. hogy a főiskola tekintélye és nemzetközi kapcsolatai is gyarapodnak. CTakárcsak az anyanyelvi és az iűegen nyelvi órákon.” > Úgy gondolom, az irodalmi műveknek a tartalomtól elválaszthatatlan nyelvi-stilisztikai elemzésére a jelen léginél sokkal nagyobb gondot kellene fordítanunk az iskolákban. A magyar nyelv és irodalom tantárgy két felének együttes szeleteién és egyforma megbecsülésén alapul az irodalmi műveknek tartalmi-nyelvi-stiliszti- kai egységben való olvasása, elemzése és értékelése. Az ilyen olvasás és az ilyen elemző-értékelő munka alapján kaphatnak tanulóink igazi nyelvi-irodalmi élményeket. Az ilyen olvasásra nevelést tekintem magyartanításunk és nyelvi-irodalmi nevelőmunkánk egyik legfontosabb feladatának. Természetesen a nyelvi-stilisztikai elemzés ne csak esetenkénti hozzáadás vagy „korszerű” járulék legyen az irodalomórákon, hanem szorosan fonódjék össze a művek tartalmi elemzésével! Az egységes „magyar nyelv és irodalom” tanári szemlélet és gyakorlat érdekében a tanárképzésnek, sőt a pedagógus-továbbképzésnek is bő. ven vannak tennivalói. Korszerű magyartanítás aligha képzelhető el a magyar nyelv és az irodalom hathatósabb együttműködése nélkül. Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus V. A párádi úri muri Párád ebben az időben már ismert fürdőhely volt, nemcsak a savanyú vizét kortyolgatták a betegek, de a fürdőjét is messziről felkeresték. De Párád a XIX. szá ■ zad eme első évtizedében már a környező megyék nemesi társadalmának üdülőhelyévé is vált. Férfiak, hölgyek és nemesi hajadonlány- kák töltötték itt a nyári hő- napokat-heteket, kellemes szórakozás közepette. Az 1820-ban és 1823-ban történt nagyúri tréfák példátlanul állnak hazánk történekben. Ilyen módon a XTX. században már nem mulatott senki, csak az a kis kompánia, amelynek vezére gróf Keglevich Műdé« volt, s amelynek tagjai a vsúxaéu>£> Vámvizsgálat következik A külföldet megjárt emberek már jól ismerik a határainkon dolgozó vámtisztek több nyelven is elhangzó, udvarias, de határozott felszólítását: — Vámvizsgálat következik ! Ilyenkor ki nyugodt lelkiismerettel, ki pedig feszült idegekkel, erőltetett lezser- séggel nyújtja át a vámköteles árukról kiállított nyilatkozatot. S amikor az ellenőrzés valamit nem talál rendben, a legtöbben arra hivatkoznak, hogy nem ismerik pontosan a szabályt. Mások ártatlan arccal jegyzik meg, hogy elfelejtették ezt, vagy azt a kinn vásárolt — néha több ezer forint értékű —, árut felírni a vámáru-nyilatkozatra. Később pedig méltatlankodva magyarázzák, hogy milyen „csekélységért” büntették meg. Elindult négy markazi asszony... ... Bécshe, világot látni, de csak az osztrák főváros üzletsoráig jutottak el. A városból nem láttak semmit, mégis , elégedetten ültek fel a hazafelé induló autóbuszra,' hiszen alaposan bevásároltak. A határ előtt tudták meg, hogy a sok áru után bizony sok vámot is kell majd fizetniük. Hogy ezt megelőzzék, „sietségükben” hiányosan töltötték ki a nyomtatványt. A krümmerkabát és a bundautánzat közül például csak az egyik jutott eszükbe, de a többi áruféleségből is csak egyJkét darabra emlékeztek. Így aztán számukra kellemetlenül végződött a vizsgálat. Egyenként 2—4 ezer forint közötti értékű árut tagadtak le, ezért a bécsi kirándulás a vámszabályok megsértéséért járó pénzbírsággal, áruelkobzással, illetve jogos vámfizetéssel ért véget., A szegedi piactól az egri vámőrségig Vám-, illetve devizabűntettet anélkül is el lehet követni, hogy valaki külföldre utazzon. Élő példa erre az egri T. K. esete is. Ő pusztán azért utazott le Szegedre, hogy ott olcsón ruhaneműt vásároljon az oda látogató jugoszlávoktól, majd pedig ismerőseinek busás haszonnal továbbadja. A legutolsó útján például 1680 forintért vásárolt külföldi árat, s ezzel — mivel engedély nélkül adott át forintot idegen állampolgárnak — devizabűntettet követett el. A csempészárut megvásárló ismerősöket a vám megfizetésére kötelezték, T. K.-t a még fellelhető áruk elkobzására büntették, ezenkívül az ügyét átadták az Egri Járásbíróságnak. ahol még külön tárgyalásra is sor kerül. Szintén Szeged és Eger között bonyolította „kereskedelmi” ügyeinek egy részét L. I.-né, aki egy alkalommal 50 pár jugoszláv nylonharisnyát, egy szivacskosztümöt és garbót vásárolt a csempész- kedő turistáktól. Leleplezésekor 3640 forint engedély nélküli átadása és 750 forint tartozás szerepelt a számláján. L. I.-nének ez csak a kisebb ügye volt. Mint időközben kiderült, a Szovjetunióból az ismerősei rendszeresen küldtek csomagot a számára — de mindig más címre! A csomagokat a címzettek vámmentesen kapták meg. s felbontatlanul adták tovább L. I.-nének, aki a csomagonkénti csekély értékű „ajándékot” jókora felárral értékesitette. Ellenszolgáltatásként 5677 forint értékű árut juttatott, illetve vitt ki szovjet ismerőseinek a hatóságok engedélye nélkül. Bevallása szerint ez 10 pár női csizmát, néhány női pulóvert, szettet, kötött ruhát, blúzt, papucsot, 6 pár női lakkcipőt és 3 lakktáskát jelentett. Bár kevésbé érdekelték a szép tájak, a látnivalók, rendszeresen járt külföldre. A Szovjetunión kívül felkereste Lengyelországot. Ausztriát, Jugoszláviát, s minden útjáról felpakolva tért haza. Nem egy esetben megúszta a vámvizsgálatot, de mint minden nagymenő, egyszer ő is rajtavesztett. A Budapesti Központi Kerületi Bíróság kétrendbeli, devizagazdálkodást sértő bűntettben és üzérkedés miatt találta vétkesnek, ezért 11 hónapi szabadság- vesztésre ítélte. Kötelezték továbbá 5000 forint elkobzást pótló egyenérték, valamint 5566 forint vám — a vásárlúU val közös —, kifizetésére. Sokba került a kötőgép... Államunk • támogatását élvezve, sok fiatal szakemberünk dolgozik az NDK üzemeiben, vállalatainál. A két állam közti egyezmény alapján az ottani fizetésükből vásárolt árucikkeket vámmentesen hozhatják haza azzal á feltétellel, hogy csak saját maguk használhatják fel, illetve elajándékozhatják. Értékesítés esetén viszont ki kell fizetni a megszabott vámot. Ezt a szabályt szegték meg S. Z. markazi lakos szülei, akik a gyermekük által hozott kötőgépet 6 ezer forintért értékesítették Budapesten. A vásárló V. J. nem győződött meg arról, hogy a kötőgép törvényes úton került-e hozzá, ezért neki kellett kifizetnie a 2800 forintos vámot. Ugyanakkor büntető eljárást indítottak S. Z. szülei ellen is ... Mi a teendő? Köztudott tény, hogy a rendelkezések nem ismerete senkit sem mentesít a büntetés alól. Ezért érdemes forgatni azt a nemrégiben kiadott könyvecskét, amelyben az utas-, illetve az ajándékforgalom vámszabályai találhatók. De tanácsot kérni is lehet, mert a Vám- és Pénzügyőrség szervei készségesen állnak az érdeklődők rendelkezésére. Hogy ne legyen kellemetlen egyetlen vámvizsgálat sem... Szilvás István ben liberális nemesei, Puky Miklóssal az élén. No de nem hiányzott Keglevich törzskompániájából természetesen a nagy heccmester, Józsa Gyuri sem. PALÖC TRIPTIZ 1820-BAN Amikor már 1820 nyarán minden heccből és viccből kimerült a pihent agyú pa- rádi nagyúri kompánia, kitalált egy olyan pokoli tréfát, amelynek párja azóta sincs széles Heves megyében. Az uráli „fehér személyeket tartottak szobásokban, kiket magokkal együtt étel- lel-italLal, más falusi hasonló Asszonyokkal és Leányokkal is megvendégeltek, kiket szobájofoba is béhox-dtak cselédgyeik. ..” De ez bíz még szerény, nagyon szerény szórakozás lenne. Egy Heves vármegyei úr ennél sokkal többet, különbet kíván! S főleg, a lányokban, asszonyokban eddig még nem is lelte méltó trófeáját... Amikor tehát már kellő fokira hágott a hangulat az úri muri során a tréfára, heccre éhes urak körében, „a leányoknak és asszonyoknak levétették ruhájukat vé- lük s csak úgy meztelen-pu- céran táncoltatták őket nagy vidám gyönyörűségükre és vidám tréfájukra.. Hogy miként is folyt Is 1820 nyarán Párádon a palóc triptiz, így vall róla néhány esztendő múltán egy helybéli parasztlény, aki kíváncsiságból megleste az ablakon át az urak különleges szórakozását. A megyebeli urak „az asztalra könyökölve nézték a mezítelen táncoló lányokat és asszonyokat. Két pétervá- sári cigány hegedűit nékik a talpúk alá, és a lányok pedig szúzanya mezítelenek voltak, úgy*, miként annyok világra szülte őket.” Az urak élőit Vnooúak, néha egymásnak szabadiak... „tUszál- ták, himbálták, rezegi ették magokat..A parádi leány be is kiabált az ablakon, •ezen szavakkal; . — Ejnye hát, két féle ördög! Elsüllyed a Cscvice! Nem szégyenlitek magatokat? Miért nem takarjátok cl legalább a serpenyütőket?... A nagyúri társaság szerette a természet lágy ölét is, és néhanapján palóc tripttz- görljeivel kivonult a „Cse- vice-kúthoz is, ahol háson- . lóképpen, úri tréfásokra, mezítelenül táncoltattak a társaságukban lévő parádi lányokat és asszonyokat.” Az esetnek olyan kellendő híre járta a környéken, hogy hamarosan bodonyi és ó-hutai lányok és asszonyok is jelentkeztek, hogy „bemutassák táncukat szűz anya mezítelen voltukban..az urak heccére. AKI NEM ÉRTI A TRÉFÁT... Bizonyos Kállai nevű kirurgus (sebószdoktor) is odavetődött Patádra, gondolván, hogy jó nyári keresetre tesz szert a vendégek körében. A derék Kállaira is hamarosan felfigyelt a hírhedt heccmesterek vezérkara és meghívták körükbe „egy kis muzsikára és mulatságra.” A sebész kezdetben igen csak jól érezte magát, de amikor kezdett a mulatozás már elfajulni és durva Íjászattá válni, próbálkozott meglépni körükből. De az éber cselédek lefülelték. — Hát helmed nem érzi jól magát vélünk? — kiáltották féléié. — Pedig csak most jön a tréfa.. Erre a már összebeszélt urak, cselédeik kíséretében elindultak Kállai szállása felé. Megérkezve, berontottak szobájába és minden berendezését és felszerelési tárgyát ripityára törték, nem hagyván egyetlen ép holmiját sem a derek sebészdoktornak. Majd pedig a törmeléket az utolsó szálig kidobálták az udvarra az ablakon át, — és hamuvá égették. Még a párnákat és paplanokat is felhasogatták és a tollat, pelyhet a cigányok fekete fejére szórták, a többit pedig szelné* ex asztettófe A Keglevich grófnak és Józsa Gyurinak való hecc után, még kivirágos virradatig folyt a dáridó... A nyomorulttá tett kirurgus pedig ott gubbasztott egy jókora rakás hamu mellett, siratva minden ingóságát és orvosi felszerelését... FOGADÁS a női HÁLÓINGEKRE Párádon nem kevés asz- szony és leány üdült. és élvezte a romantikus környéket, a savanyúvíz gyógyhatásút, a fürdő pompás vizét és a jó úri társaságot. Néhány asszonyság és leány azonban egyhamar szemet szúrt a törzsközönség urainak, mert a hölgyek férjei, illetve a leánykák papája, nekik nem tetsző reakciós politikai álláspontja miatt, ellenfelük, ellenlábasuk volt a megyegyűlésen, vagy éppen a pozsonyi diétán. így hát elhatározta a nagyurak kupaktanácsa, hogy megnótázza és kifüstöli e nem kívánatos hölgyeket. De ha lúd, hát legyen kövér! Hát, fogadást is kötöttek arra, hogy melyik hölgy minő hálóköntöst, hálóinget viselhet... Egy éjjel azután összefogva a kompánia krémje, az ajtót iájuk verte, majd pedig fejszékkel rájuk is törte. Cselédeik közben pedig dorongokkal és husángokkal az ablakszemeket verték be, utca és udvar felől egyaránt. Röhögve élvezték a nemes urak a megriadt hölgyek reszkető félelmét, ideges ló- tásukat-f utasukat. Azt már nem örökítette meg a krónika, hogy ki nyert és ki vesztett? Józsa Gyuri? Keglevich Niki? — Egy azonban bizonyos: a heccmesterek, mint akik jól végezték dolgukat, kifizették egymásnak az ágyakból kicstromlott asszonyok és hajadonszűz lányok bőrére, helyesebben hálóingére kötött fogadás borsos summáját, — és békésen nyugodalomra hajtották pihent agyukat... (Folytatjuk)
