Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Az első szerződés MIELŐTT BONNBAN vereséget szenvedett a jobbol­dali ellenzék kormánybuktató kísérlete, a Német Demok­ratikus Köztársaság fővárosában is rendkívül jelentős ese­ményre került sor: sikerrel befejeződitek a két német ál­lam közötti közlekedéssel kapcsolatos tárgyalások. Az NDK és az NSZK közötti forgalom önmagában sem közömbös. A múltban, a hidegháború esztendeiben a köz­lekedési nehézségek nem egyszer tükrözték és egyben növelték a'-feszültséget kontinensünk szívében. A forgalom szabályozása csökkenti a potenciális súrlódási felületeket, a megállapodás tehát ebben az értelemben is lépés a nor­malizálódás felé. Az egyezményt akkor is üdvözölnünk 1 kellene, ha kizárólag erről lenne szó. I 1 De ez a megállapodás a valóságban ennél sokkal töb­l bet jelent: nem kevesebbet, mint azt, hogy — amint erre < a világsajtó számos kommentátora rámutatott -—. meg­< kötötték a két német állam első államközi szerződését. • Ugyanolyan nemzetközi jogi érvényű megállapodás szüle­tett, mintha a tárgyaló felek egy harmadik állammal ír­tait volna alá egyezményt. Ez a megállapítás csak az első pillanatban hangzik 'ermészetesnek. De ha arra gondolunk, hogy Nyugaton és Bonnban még a közelmúltban, is milyen tragikomikus ma­kacssággal igyekeztek úgy viselkedni, mintha az NDK, a ilág hetedik ipari hatalma nem léteznék, könnyű [elis­merni a szerződés jelentőségét. A MEGÁLLAPODÁS csak altkor lép életbe, ha Bonn­ban a jövő héten ratifikálják a szovjet—NSZK és a len­gyel—NSZK szerződéseket. Ha Barzelék csütörtökön győz­ök volna a Bundestagban, 6ok más eredmény mellett a közlekedési szerződés jövője is bizonytalanná válik. <o'Vs^n/WWVNAjN/WWVWWVVVVN/S/VWVWWWVNA/WV\A^W\A/W'/SA^ Varsóban összeült a SZEJM Az első erőpróbán a nyugatnémet jobboldal vereséget szenvedett Brandt kancellár gratulálok gyűrűjében a Bundestag drá­mai bizalmi szavazása után. (Népújság-telefoto — AP — MTI — KS) Csütörtökön délután Var­sóban összeült a lengyel SZEJM. Első napirendi pontként Mieczyslaw Jagielski minisz­terelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke tartott beszámolót az ország 1971— 1975. évi népgazdasági tervé­nek előirányzatairól. A par­lament első olvasásban tár­gyalta az ötéves terv tör­vénytervezetét. Ez alkalommal valóban nem túlzás azt mondani, hogy idegtépő feszültségben zajlott le csütörtökön dél­előtt, az NSZK parlamentjé­ben, a Bundestagban az a szavazás, amely lényegében megerősítette Willy Brandtot és kormányát és rendkívül érzékeny vereséget mért a hatalomra éhes, ugrásra kész jobboldali ellenzékre. A kereszténydemokraták­nak arra a Brandt-kormány el­len irányuló bizalmatlansá­gi indítványára, hogy Rainer Barzelt válassza meg a Bun­destag kancellárnak, 247 szavazat esett. A szükséges többség 249 lett volna. A Barzel—Strauss—Schröder csoport veresége annál in­kább szembetűnő, mert a szabad demokrata pártnak legalább két, de esetlég há­rom képviselője engedett a kereszténydemokrata csábí­tásnak és saját pártja, vala­mint a koalíciós kormány el­len szavazott. Eszerint tehát, még a saját pártjai sorából is volt olyan képviselő, aki megtagadta a bizalmat Bar- zeltől, legalább is szavazat­tartózkodás útján. A bonni szavazásnak az a jelentősége, hogy amennyi­ben csütörtökön nem vetet­ték volna el Barzel és párt­ja igényét a kormány ' meg­alakítására, a jövő héten semmiképpen nem kerülhe­tett volna sor a szovjet— NSZK, illetve a lengyel— NSZK szerződés ratifikációs vitájára. A mostani döntés ugyan javította a kilátáso­kat, de Bonnban azért min­den hajszálon függ. A koalí­cióhoz tartozó képviselők kö­zül, illetve az onnan disszi­dáltak révén kétséges, hogy Brandt megkapja-e a több­séget a ratifikációs vitában. Hiszen annál a szavazásnál neki kell 249-et, az abszo­lút többséget megszereznie — a szociáldemokraták — értesülésünk szerint — most tanácskoznak, hogy milyen taktikát kövessenek az elkö­vetkező napokban, a ratifi­kációs vita előtt. A jobboldal veresége még így is nagy jelentőségű és bizonyos mértékben mégis kifejezi az országon belüli hangulatot, a baden-würt- tembergi tartományi választá­sokon a múlt vasárnap szer­zett abszolút többségükből Barzelék, Straussék arra kö­vetkeztettek, hogy eljött az ő idejük, a megvásárolható képviselők útján aláaknáz­hatják a „keleti szerződése­ket”. zetet az országra. Ezt egye­bek között a politikai sztráj­kok és elég erős tömegmeg­mozdulások is jelezték. A nyugatnémet közvélemény mindenekelőtt a megbékélést kívánja a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, sőt egyre inkább az NDK-val, a másik német állammal is. Ez a hangulat nem maradhatott hatás nélkül a Bundestag­ra sem, hiába kísérletezett tehát a jobboldali ellenzék mindenféle kétségbeesett ma­nőverrel, hiába dobta be a legképtelenebb valótlanságo­kat is a közvéleménybe, az utolsó pillanatban végül is a Brandt-kormány józan, realista külpolitikai lépései estek súlyosabban a latba. Ez a helyzet az első nagy Szatiat Moszkvába érkezett Anvar Szadat, az Egyipto­mi Arab Köztársaság elnö­ke, az Arab Szocialista Unió elnöke csütörtökön Moszkvá­ba érkezett. Anvar Szadatot és a kí­séretéhez tartozó személyisé­geket Alekszej Koszigin, Mi­hail Szuszlov és más hivata­los személyek fogadták a Vnukovói repülőtéren, ame­lyet erre az alkalomra feldí­szítettek Egyiptom ^ és a Szovjetunió lobogóival. A fogadtatáson ott voltak a moszkvai dolgozók képvise­lői is, s üdvözölték a ma­gas rangú vendéget. A re­pülőtéren felsorakozott a díszőrség, eljátszották a két ország állami himnuszát. Waldheim javaslata Jeruzsálami források sze­rint. Kurt Waldheim, az ENSZ-főtitkára, amikor leg­utóbb New York-ban Te- koah, izraeli ENSZ nagykö­vettel találkozott, arab—iz­raeli értekezletiet ^ indítvá­nyozott, amelynek ő volna a védnöke. A Maariv című izraeli lap úgy értesült, hogy Waldheim az 1950. évi — egyébként eredménytelenül végzdött — lausanne-i konferenciához hasonlót szeretne tető alá hozni. A Jediot Aharonot szerint az ENSZ főtitkára az érte­kezlet időpontjának júliust vagy augusztust javasolja, remélve, hogy a nemzetközi diplomácia addig lejátszódó nagy eseményei jótékonyan járulnak majd hozzá a kon­ferencia légköréhez. Mire szavaz Amerika? A z Egyesült Államok­ban javában tart az elnökválasztási kampány. Re­publikánus és demokrata párti politikusok állnak sza­vazóik elé, vesznek részt azokban a bevezető politikai mérkőzésekben, amelyek minden alkalommal megelő­zik az őszi „nagy” válasz­tást. Hagyományosan a sze­mélyek és a politikai prog­ramok erőpróbái ezek a „pri- mary”-k. Gyakorlati értel­mük, hogy eldöntik, melyik állam küldöttei, ki mellett fognak szavazni az elnök­jelölő konvenciókon — így előlegezik azt, hogy egy-egy párton belül ki tekinthető a legnépszerűbb embernek. Ugyanakkor pedig, amolyan közvélemény-kutatás félék, hiszen az elnökjelöltek meg­határozott programmal lép­nek lel és a program népsze­rűsége is megméretik az elő- szavazásokon. Az idén a próbaválasztá­sokon a köztársasági szava­zók voksal majdnem telje­sen érdektelenek. Nixon el­nök fölényesen vezet min­den riválisa előtt és telje­sen kizártnak tűnik, hogy augusztusban. San Diegóban, nem őt jelöli majd a pártja. Annál nagyobb és hevesebb a küzdelem a demokraták között. Már a választási kampány megindulása előtt is úgy vélték a szakértők — az azóta történtek pedig megerősítették —, nincs iga­zán kiemelkedő vezére a pártnak. így minden lehet­séges. A legutóbbi, Wisconsin ál­lamban megtartott előválasz­tás — amely azért volt je­lentősebb minden eddiginél, mert az állam lakossága szinte portosan tükrözi az Egyesült Al'smok népesség- összetétel H, tehát jól repre zen tál 1 a az ország közvéle menyét — sok szempontból döntő volt. Ez már a vá­@üü 1972. április 28., péntek lasztások előtti napok inten­zív korteshadjárataiból is ki­tűnt. Ha lehet, még ameri­kaibb, még harsányabb volt itt a jelöltek önmaguk mu­togatása, mint másutt. Amerikában egyébként a kampány átalakulóban van. A dobos, trombitás utcai me­netelések helyét a televí­zióban és a bevásárlóközpon­tokban mosolygó elnökjelöl­tek foglalták el. Egyöntetű megítélés szerint a televízió a leghatásosabb tömegpropa- ganda-eszköz. (A tévé-állo­mások percenként tízezer dollárt kérnek a fellépések­ért, az országos nagy állo­mások ennek az összegnek a többszörösét.) A bevásárló- központok népszerűségének a kampány során pedig az az oka, hogy ez az egyetlen hely Amerikában, ahol sok ember gyalogol. A városik­ban az emberek a végelát­hatatlan autósorokon, vagy az autóbuszokban nem fi­gyelnek oda, legyen a beszéd bármennyire is hatásosan cirkalmazott. A bevásárló- központok azonban legtöbb­ször csak gyalogszerrel kö­zelíthetők meg — jut idő né­zelődésre. Jut idő arra, hogy az elnökjelölt léggömböket, autogramokat, kézfogáso­kat és mosolyokat osztogas­son. Wisconsin államban pél­dául, a nagy Milwaukee ipa­ri körzetben, ahol szinte összeépültek a települések, a választást megelőző napon ide-oda keringtek a „shop­ping center”-ek között az el­nökségre pályázók gépkocsi­karavánjai. A másnapi választás sok mindent tisztázott a demok­raták soraiban. Elsősorban azt, hogy Edmund Muskie szenátor, aki az első számú esélyesnek számított a kam- oány előtt (két előválasztást íilinoisban és New Hamp- hire-ben kis többséggel megnyert, egyiken Floridá­ban súlyos vereséget szen­vedett), úgy tűnik, elvesz­tette vezető helyét. A mér­sékelten liberális politikus a negyedik helyre szorult és mindössze tíz százalékot ka­pott. Számos más elnökjelölt pedig ténylegesen abba is hagyta a sok pénzt és fá­radságot követelő vetélke­dést, köztük a legismertebb Lindsay, volt New York-i polgármester. Muskie-n kí­vül hárman vannak még versenyben: Humphrey, volt alelnök, Wallace a fajüldö­ző, a szélsőjobboldali válasz­tók pártfogoltja és McGo­vern, dél-dakotai szenátor, aki minden demokrata je­lölt közül leginkább balra áll. A Wisconsin! próbaválasz­tás győztese jelentős több­séggel George McGovern lett. Programja: amerikai szem­szögből radikális. Követeli a vietnami háború azonnali beszüntetését, bírálja a kapi­talista rend kinövéseit, a faj­üldözés ellensége. Példaképe — és egykori barátja — Ro­bert Kennedy. Győzelme sok szempontból is tanulságos le­het Nixon elnök számára. Bebizonyította, hogy a viet­nami kérdést nem sikerült kiiktatni a választási témák közül. Ebben nem kis része volt a Vietnamban történtek­nek, a szabadságharcosok offenzívájának. A Thieu- rendszer gyengeségét, a népi erők felkészültségét, harc­készségét bizonyító látványos katonai akció első amerikai reakciója így jól lemérhető. IJjogy mire szavaz Ameri­** ka. kire szavaz Ame­rika majd ősszel az elnök- választásokon, az nagymér­tékben Nixontól is függ. Be­fejezi-e Vietnamban a csa­patkivonást, mire jut Moszk­vában — és természetesen, hogyan birkózik meg, mi­lyen ígéreteket állít szembe a gazdasági követelésekkel. A demokraták számára csak akkor teremhet siker — ami nem túlságosan valószínű —, na a nixoni politikával szem­ben alternatívát tudnak fel­mutatni, ha erős vezetőt ta­lálnak. Az utóbbi időben egyre többet emlegetik — a kompromisszum embereként — Edward Kennedy nevét. t—V—t) A jobboldali ellenzék azon­ban láthatóan helytelenül ve­títette ki a tartományi hely­PARIZS Kart karba öltve Külsőségekben nem tér el a mostani május elseje Párizs­ban a korábbiaktól. A tün­tető menet most is a Repub- lique tértől a Bastille térig vonul majd. A menetelők so­raiban ott lesznek a főváros munkásságának képviselői, a pártok vezetői. Kart karba öltve, egymás mellett halad­nak majd kommunisták, szo­cialisták. Ha így lesz ez a kö­vetkező választásokon is, ha nem sikerül majd akkor — mint most a népszavazás kér­désében —, megosztani a két munkáspártot, nem utópia egy baloldali népi egységkor- mány létrehozása. BERLIN Az A'ex a központ erőpróba után. A neheze azonban még hátra van. Nemes János jén —, munkások tíz- és százezrei szüntetik be a mun. kát, vonulnak az utcára, így adnak hangot bérkövetelé­seiknek. Az idei tavaszi bér- offenzíva nem mentes a hu­moros epizódoktól sem. To­kióban, Kyotoban, Fukush Il­mában például hetek óta nem tudnak — lóversenyt tartani. A versenypályák zso­kéi minden víkendkor 48 órás sztrájkot tartanak — ők is több fizetést követelnek. (Turf-szakértök szerint kéré­sük indokolt, a lovasok nem­zetközi díjazásához viszonyít, va igen keveset keresnek. Egyikük keserűin a ji.:Aa Timesnak: „N.ilunk egy ku- t.vapecér is jól ban él. Márpe­dig a ló nem kutya”. (Persze, a zsokék sztrájkját — akad­nak háztartások, ahol még örömmel is fogadják. így né­hány jennel több marad a játékoskedvűek zsebében. fl VDK-kiilUgy­m'nlszlériumánaft nyilatkozata A VDK külügyminiszté­riuma csütörtökön közzétett nyilatkozatában elítélte az ország különböző sűrűn lakott területei ellen április 25-én és 26-án elkövetett amerikai légitámadásokat. A nyilatkozatból kitűnik, hogy az amerikai repülőgé­pek e két napon Thai Blnh, Na Nam, Ninh Binh, Thanh Hoa, Nghe An, Ha Tinh és Quang Binh tartomány, va­lamint Vinh Linh körzet sű­rűn lakott térségeit támad­ták. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma keményen elítéli az amerikai imperialistáknak a háború eszkalációjára irá­nyuló bari ír cselekményeit, s hatíreroHan követeli, hogy haladéktalanul szüntesse be a VDK szuverenitása és biz­tonsága ellen irányuló összes erőszakos cselekményeket —, fejeződik be a nyilatkozat. 1 1" Május 1 előestéjén mezőgép egri gyáregysége (Gépállomás) azonnali Se épÉssel Berlin már díszbe öltözött, zászlók a házakon, transz­parensek az utcák mentán. Elkészült a Marx—Engels­platz dekorációja, és —mint a város íő nevezetességének, a televíziós toronynak mű­szaki szakemberei újságolták —: Befejeződött a torony nagytakarítása. Ügy gondol­ták, hogy itt az alkalom, a május elseji „nagy roham” előtt alaposan átnézni a lif­teket, a műszaki berendezé­seket. Remélhetőleg, aki majd ezen a szép ünnepen fölfá­rad az NDK fővárosa fölé emelkedő impozáns épít­ménybe, élvezni is tudja a csodálatos panorámát. Az el­múlt napokban ez nemigen volt lehetséges. Olyan ala­csonyan keringenek a szür­ke, esőket hozó felhők, hogy a kilátó nemegyszer párába burkolódzott. TOKIO Sztrájk-tavasz alkalmai ÍMK és ILI ALÁNOS FEslÖT, TARGONf ÍVE/"TÓT valamint női és térti b.; Kömlő—Füzesabony—Makiár 1 LAKATOSOKAT. .MiOTT HŰNK VT' ' ' útvonalon buszjárat van. A tavasz Japánban hagyó mányosaa — sztrájk-tavasz. Esztendők óta ilyenkor — rügyíakadáe* vtrágnyflás ide­.Jelentkezés: Eger, Lenin út 26L munkaügyi előadójánál. a gyáregység ______I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents