Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

Csupán az ösztönzőkkel van baj? — Az idén már nem ter- nelünk cukorrépát.. . Tíz lóiddal kevesebb lesz a zöld­égünk. . Nem kívánjuk éjleszteni a szarvasmarha- illományt... Nem telepi­ünk több szőlőt... A termelőszövetkezeti ve- ;etőkkel való beszélgetések órán gyakran lehet ilyen, ragy hasonló kijelentésekkel alálkozni. Aztán jön az in- ioklás is: — Nem gazdaságos ... Rá- izetéses ... Baj van az ösz- önzőkkel... Macsony hozamok Valóban? Baj van az ösz- önzőkkel? És csupán az sztönzőkben keresendő ahi- >a? A kérdésre nem könnyű álaszt adni. Nem szorul ülönösebb bizonyításra, ogy a közgazdasági ösztön­ök nem mindig úgy hatnak, .hogy szükséges lenne, nem lég árnyaltan, nem elég dif- erenciáltan váltják ki hatá- ukat. összességükben azon- ■an mégis pozitívan hatnak , termelésre. Csak .. 1 Érdemes egy kicsit a ho- amoknál is elidőzni. Nézzük leg megyénk termelőszövet- ezeteinek néhány mutató- át. Először talán a gabona- ermesztés mutatóit, hiszen a zövetkezetek túlnyomó öbbsége azon a vélemé- tyen van, hogy gabonát ér- iemes termeszteni. A múlt vben őszi búzából rekord- irmés született, holdanként öbb mint 14 mázsás ered- rényt értek el megyei szin- sn. A gyöngyösi járásban 3 termelőszövetkezet tér­iéit őszi búzát. Közülük 11 azdaság ért el 12,1—15 má­sa közötti szintet, öt gaz- aság 15,1—18 mázsa között irmelt. S mindössze két :rmelőszövetkezet eredmé- ye alakult 18,1—20 mázsa özött. Efölötti szintet senki em ért el. Az egri járás özös gazdaságai közül négy lyan szövetkezet volt, melynél a „csúcseredmény” ét mázsa volt. Három gaz- aság termelt 15—18 mázsa özött, s csupán egy volt, leiy efölötti eredményt ért 1. A számok messzemenően sízik, hogy a hozamok te­án bőven lehet még tenni, z említett két járásban még közepes eredményt elérő azdaságok száma is kevés. )e sajnos, a jobb területen gazdálkodó szövetkezetek eredményei sem olyanok, amelyeken ne lehetne még javítani. Az elmúlt évi re­kordtermés mögött tehát gondok, nem is kis gondok húzódnak meg. Az elmúlt időszakban sok termelőszövetkezet hagyta abba a cukorrépa-termesz­tést. Az ok: gazdaságtalan a termesztés, nincs elég mun­kaerő. A probléma termé­szetesen sokoldalú. De any- nyit mégis érdemes hozzá­fűzni, hogy a megyei cukor­répa-átlagtermés az elmúlt esztendőben 123,9 mázsa volt holdanként. Gazdasági szak­emberek véleménye pedig az, hogy 160 mázsa alatt nem lehet gazdaságosan termelni. Sajnos, nem csupán a cu­korrépánál ez a helyzet. Na­gyon sok szövetkezetben gazdaságtalan a szőlőter­mesztés, a pillangós takar­mányok termelése, a tejter­melés és sorolhatnánk to­vább. Elsősorban azért, mert addig, amíg az egy tehénre jutó hozam nem éri el leg­alább a 2500—2800 litert évente, pillangós szénából nincs meg a 20 mázsa, pa­radicsomból 80—100 mázsát termelnek, addig nem is le­het szó gazdaságosságról. Rend a porta körül A gazdasági szabályozó- rendszer, az ösztönzők célja A negyedik ötéves terv során 2,6 milliárd formlos költséggel megkezdődött a hazai nyomdaipar nagysza­bású rekonstrukciója. Ennek keretében több nyomda ter­vezi, hogy a legmodernebb szedés: eljárást hasznosító fényszedő központokhoz lét­re közös erővel. A TECHNO- 1MPEX képviselői a május 26-án nyíló düsseldorfi nyomdaipari kiállítást is fel­keresik majd, hogy a hazai ofszetnyomás fejlődését 'elő­segítő rendelések előtt minél átfogóbban megismerhessék' e gépek kínálatát. Jelentős munkát végez a TECHNO­nyilvánvalóan az, hogy a korszerűbb gazdálkodásra, a jobb minőségre, a nagyobb hozamokra serkentsék a gaz­daságokat. Nem lehet felada­tuk, hogy század eleji pro­duktumokat konzerváljanak. Mindenki megérti, hogy a termelőszövetkezeteknek sok gondjuk, bajuk van, nagyon sok mindent szükséges vi­szonylag rövid idő alatt megoldaniuk. Az sein kétsé­ges, hogy mindent nem tud­nak önerejükből megvalósí­tani. Ezt nem is várja sen­ki. Az azonban tény, hogy jó néhány gazdaság az ösztön­zőkben keresi akkor is a hibát, ha elsősorban nekik kellene tenniük valamit azért, hogy gazdaságosabbá tegyék a termelést. A hoza­mok emelése nyilvánvalóan a gazdaságok feladata. Az is, hogy olyan szintűvé tegyék a termelést, hogy az rentá­bilissá váljék. Nem véletlenül alakult ki mostanában az a vélemény — s éppen a szövetkezeti vezetők egy körében —, hogy elsősorban tegyen rendet mindenki a maga portája körül s ha ezt megtette, csak akkor nyilvánítson véle­ményt arról, hogy jól hat­IMPEX a vidéki nyomdák fejlesztéséhez szükséges nyomdagépek behozatalában is. A Heves megyei Nyomda­ipari Vállalat a negyedik öt­éves terv során 38 millió fo­rint értékű rekonstrukciót végez, amelynek a program­ja jelen pillanatban, már ké­szül. Az információk szerint ebben az évben a tervezés is befejeződik és a munkát 1973-ban megkezdik. A be­fejezés tervezett határideje 1975. A rekonstrukció során a tervek szerint megvalósít­ják a Heves megyei nyomdá­ban a legkorszerűbb techno­lógiát, az ofszeteljárást is. nak-e az ösztönzők. Kaposi Levente Heve» megyében j 38 millió forint — nyomdafejlesztésre A népfront története III. A Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942 tavaszára az antifa- iszta erők táborában meg- rtek a feltételek „a cselek­éi együttműködés” megte- emtéséhez. 1942 februárjá­én a magyar kommunisták apja, az illegális Szabad íép a következőkben össze- ;ezte az elért eredményeket: A Nemzeti Harci Front jel- zavai: szabadság, független­ég biztosítása és a demok- atikus átalakulás megvaló- n'tása — rövid idő alatt a egszélesebb rétegek szim- >átiáját nyerte meg. A mun- :ás- és paraszttömegek han- 'ulatát helyesen felismerve i szociáldemokrata párt és a dsgazdák is magukévá tet- ék a célkitűzések legna- 5yobb részét. A többi kispol- !ári pártok. így a keresz- ényszocialisták és demokra- ák egyelőre még bátorta- an helyesléssel támogatják a ront kialakulását.” Az idő sürget. A feltételek kedve- :őek, meg kell teremteni a lemzeti összefogás közös szervét — vallották egybe- langzóan a kommunisták. Legyen fórum . . . Még februárban a kommu­nista Földes Ferenc, Kállai ífyula, a szocialista Kasztéi András, Szakasits Árpád, a népi író Kovács Imre, Dar­vas József, a polgári újság­írók — Ortutay Gyula, Barcs Sándor, Mihályfy Er­nő és mások közreműködé­sével megkezdődtek a közös szervezet, a Magyar Törté­nelmi Emlékbizottság létre­hozásának tárgyalásai. A munka a kávéházak külön ­szobáiban, a szakszervezeti munkásotthonokban, szocia­lista pártszervezetekben élénk vitát, helyeslést vagy ellenvetést váltott ki. A sok­sok megbeszélés mellett a szervezet létrejöttében az or­szág egyre súlyosbodó hely­zete éppúgy közrejátszott, mint a baloldali közvéle­mény nyomása. 1942 febru­árjának végén megvolt a bi­zottság, s március 1-én a Népszavában 28 aláírással megjelent felhívása is. Az aláírók között kommunisták, szocialisták, újságírók épp­úgy megtalálhatók, mint egyes szakszervezeti vezetők, kisgazdapárti _ politikusok, polgári újságírók, ország- gyűlési képviselők, művé­szek. Találóan állapította meg Sombor-Schweinitzer József, a politikai rendőrség veze­tője az Emlékbizottságról írott jelentésében: hogy a bizottság éppen azért „ala­kult meg politikailag megle­hetősen heterogén elemekből, hogy ezzel is demonstrálja a függetlenség és szabadság kérdésének politikai párto­kon és mozgalmakon való felülállását és egységes ma­gyar követelés jellegét.” A kommunisták és vetüli szorosan együttműködő ha­zafiak az Emlékbizottságnak kettős szerepet szántak. Le­gyen fórum, amely helyet ad a nemzeti összefogás kér­désében jelentkező összes problémák megvitatásának, s egyben ezzel összefüggésben ébren tartja és propagálja a nemzeti öntudat, a haza- fisag, * „belső felemelke­dés” gondolatát: legyen szer­vezője, irányítója az antifa­siszta tömegmozgalmaknak, végső soron előkészítője és végrehajtója a fasiszta Né­metországgal való szakítás­nak és a demokratikus át­alakulásnak. Valamint: Ma­gyarország parlamentjének és kormányának előfutárát látták benne, s azért küzdöt­tek, hogy ez ne csak elkép­zelés, hanem valóság is le­gyen. Az Emlékbizottságban he­lyet foglaló polgári politiku­sok egy része csak az első szerepet akarta vállalni és ellenezte, hogy az antifasisz­ta propagandán túlmenő né­metellenes megmozdulások szervezésére is vállalkozza­nak. Ebben a kérdésben ko­moly erőpróbaként jelentke­zett a kommunisták által ja­vasolt március 15-i tüntetés. Az Emlékbizottság tagjainak többsége végül is egyetértett abban,, hogy az MTEB hiva­talosan is vállalja és szer­vezze az antifasiszta tünte­tést. Tüufetés a Petőfi-szoboruál A kommunista párt a ..nemzeti egység összeková­csolásának” jegyében min­den erejét mozgósította, hogy ez a március is valóban „Talpra magyar” kiáltás le­gyen, olyan „kiáltás”, amely- lyel „csatasorba szólítjuk a nemzetet a szabad, függet­len és demokratikus Ma­gyarország kivívásáért”. Március 15-i megmozdulásra ^^^AAA/V\AAA^^^^AAÄAAAAA^AÄÄA/N^^AA^AAAA^/VVAAAAAAA/V/VVV'AAA»VVVA/'V\A>»vvfV\^AAAAAA/*iAAAAAAAAAAAA^AAA> > Meghívót hozott a posta Naponta hoz meghívót a posta: élüzem, kiváló vállalat, vörös vándorzászló, elisme­rő oklevél átadása, avatása alkalmából... Üzemek, termelőszövetkezetek a munka ün­nepe előtt a munkáért kapott elismerő ki­tüntetéseket ünneplik —, megérdemelten. És öröm, megtiszteltetés is számunkra, újság­írókra, egyenként és együttesen is, hogy bensőséges, szép ünnepeiken pem feledkez­nek meg rólunk, akik a szürke hétköznapok krónikásaiként adtunk számot munkájukról, hol elismerve azt, hol vitatkozva miatta ve­lük. De sohasem fenntartva magunknak a esalhatatlanság jogát és a kinyilatkoztatás okát! Volt és lesz is harag, méreg közöttünk: újságírók és üzemi vezetők, a sajtó munka­társai és a szövetlcezetek, gyárak dolgozói között. Mi is követünk el hibát megítélé­seinkben — ezért is talán —, de mi is igyek­szünk jó és őszinte munkát végezni: meg­mondani nyíltan, a közvélemény széles ré­tegei előtt — s ezért nagy felelősséggel is —, mit nem tartunk jónak, megfelelőnek, a párt politikájával megegyezőnek. Volt és lesz is megértés közöttünk továbbra is, a kitüntetett üzemekkel, s azoklcal is lesz megértés és egyetértés, akiket most nem ért az elismerésnek semmilyen különösebb je­le, vagy formája.. Azért bízunk ebben különösen, mert a hozzánk érkező meghívók nemcsak azt pél­dázzák. hogy az üzemek, a szövetkezetek munkatársi, tagsági gárdája is szereti, ha jó ■ munkája, kitüntetése a sajtó közvetítésével az egész megye közvéleménye elé kerül, de azt is igazolják — véljük —, hogy egy ki­csit a munkán, a tájékoztatáson túl az \ együtt ünneplésre is invitálnak. Úgy gon- '■ dolják, hogy ha harcostársak voltunk az év : 3G4 napján, jól, vagy néha talán rosszul is, ■ de mindenkor tiszta szívvel és szándékkal; segítettünk munkájukban a magunk mun- ’• kajával —, igyuk meg az „édesség poharát" is velük. Munkatársaikkal! ; Minthogy az újságíró munkatársának ér- • zi az élet bármely területének dolgozó em- ; bérét, s bízik abban, hogy ez az érzés nem marad viszonzatlanul. A kedves postai, vagy személyes meghívásokat e sorok írója is, de ; a többi újságíró így is tekinti és értékeli. Jó ünneplést az ünneplőknek! Kedvet és bizalmat a jövőhöz azoknak is akik most csak mást ünnepelhetnek meg, s nem önmagukat! A jövő évi ünnepségekhez semmiféle va- ; rázsszer nem szükségeltetik számukra sem. Mindössze egy dolog kell. hozzá, de az va­lóban bőségesen: az alkotó, a teremtő mun- Ica. Mert: „...ez a mi munkánk; és nem is lievés’’. Gyurkó Géza «*<WVVVWVWWWVWW»WWWWVSAAArt.VVWVWWWWVWWVWVVWWVWWVVVV\AA?WWVWWVWWV/VVW Keli címke mellé sosem rakunk zöldet... ‘^Hangzik az oktató szó az egri Hadnagy utcai szu,- perettben, ahol hat éve ok­tatják a kereskedelmi és a közgazdasági szakközépis­kolás tanulókat. Az iskolai foglalkozáson kivitt, gya­korlaton, e modern áruház­ban sajátítják él a tanulók a kereskedelmi munka min­den csínját-bín.jót, az ad­minisztrációt, az áruátvé. telt, a pénztár kezelését és a vevőkkel való foglalko­zást. ' < mozgósított, a Szociáldemok­rata Párt és a náciellenes polgári lapok többsége. Az új kormány, amelynek elnöke Káliay Miklós lett, jól tudta, hogy egy sikeres tüntetés felnyithatja a tér-, ror és a mákony minden eszközével elzárt zsilipeket' és „beláthatatlan következ­ményekkel járó” antifasiszta mozgalomnak nyitna utat. Ezért ők is hatásos akcióba léptek. A Szociáldemokrata Párt és a polgári erőkre gyakorolt nyomással meg­akadályozták azok szervezett részvételét. így a résztvevők száma csökkent ugyan, de mintegy 6—8 ezer ember, zömében szervezett munkások, mégis ott voltak a Petőfi téren és tiltakoztak a fasiszták olda­lán viselt háború ellen, hi­tet tettek a nemzeti összefo­gás, a másik Magyarország gondolata mellett. A kormány ezután a ke­gyetlen megtorlás és a mé­zes madzag jól ismert mód­szeréhez nyúlt. A kommu­nisták százai és százai ke­rültek börtönbe és internáló táborba, a szocialisták a frontra, a polgáriak a rend­őri üldözés áldozatai lettek. Mások pedig, akik hajlan­dók voltak Kállayval együtt­működni egy eleve kudarcra ítélt hintapolitikában, mor­zsákat kaptak a kormánytól, hogy azután vele együtt egy egész országot veszítsenek el. A megtizedelt kommunista pártnak és vele továbbra is együttműködőknek mindent elölről kellett kezdeni, de újrakezdték s nekik köszön­hető, hogy Magyarország né­met megszállása után is volt erő, amely új szabadsághar­cot hirdetett a nácik és ma­gyar csatlósaik ellen, Dr Pintér István Következe: Magyar Front. Nem könnyű a mérés, a számolás, de még a ‘ szelet elégén kezelése sem. A pultok szinte csábítják a vevőket, ahogyan Veres Béláné elhelyez egy-egy üveget. Szakmáját ö is itt tanulta meg, a' közgazdasági technikum kereskedelmi tanulójaként, s ma már mint a vállalat egyik kiváló dolgozója segíti a ki* újoncokat: „Kék címke mellé sosem rakunk zöldet...” és sorakoznak az iíalos üvegek. (Foto Tóth Gizeia§ w ! t

Next

/
Thumbnails
Contents