Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
9 barátságnak szentelve... A plakáton a két testvérváros, Csebokszári és Eger címerei láthatók. A plakát alkotója Jurij Nyikolajev, fiatal művész, a tanárképző főiskola grafikus tanszakának végzett hallgatója. Jurij nem véletlenül választotta ezt a témát. Az utóbbi időben megerősödtek a baráti kapcsolatok Csuvasia és Heves megye között. Erről a testvéri barátságról akart tanúságot tenni a plakát nyelvén a fiatal művész. Egyelőre még csak egy plakát készült el, de Jurij újabb tervekkel is foglalkozik, amelyeket a közeljövőben készül megvalósítani. V. Zseleznotv Örök csokor A tizenhat éves mérnök Egy tokiói vegyi cég virágkonzerváló preparátumot hozott forgalomba. A virágra rápermetezett preparátum rendkívül vékony hártyát képez a virág felületén és a hártya megakadályozza ' a nedvességveszteséget, következésképpen a hervadást. A reklám- prospektus hangsúlyozza, hogy a készítmény nem mérgező és tűzálló. Arról azonban nem tesz említést, hogyan befolyásolja mindez a virág illatát. A Szovjetunióban 16—Í7 éves korban fejezik be a fiatalok a középiskolát, majd 5 —7 éves egyetemi tanulás után, 22—24 éves korban szereznek orvosi, mérnöki, tanári, vagy közgazdász oklevelet. A 16 éves Szasa Dvorzsák azonban néhány hónapon belül mérnöki oklevelet szerez, s a világ legfiatalabb mérnök lesz. Tizenhat éves korban eddig csak Nyikolaj Bo- golyubovnak sikerült mérnöki diplomát szereznie, és ma Dubna városban az Atomkutató Intézet igazgatója, • Szovjet Tudományos Akadémia rendes tagja. Jelenleg Szasa Dvorzsák a kijevi mechanikai és meny- nyiségtani fakultás negyedéves hallgatója. Tizenkét éves korában iratkozott be az egyetemre, miután rendkívüli szorgalommal, — egy tanév alatt két osztályt fejezett be — elvégezte a délukrajnai bányavárosban, Make je vkában, a tízéves elemi iskolát és a hároméves középfokú szakiskolát. Szását csodagyereknek tartották, mert kétéves korában már írni és olvasni tudott. Négyéves korában már fejből adott össze, vont ki, szorzott és osztott ezerig. Az elemi iskola első osztályába be sem kellett iratkoznia, szülei azonnal a második osztályba Íratták, de ennek az évfolyamnak az anyagát egyetlen hónap alatt elsajátította. levizsgázott belőle és megengedték neki, hogy átiratkozzék a harmadik osztályba. Jegyzet Erih Kos könyvéről Erih Kos rangos képviselője a mai szerb prózának, sőt Jugoszlávia irodalmi életében is nemzedékének élvonalában tartják számon. Mint annyian pályatársai közül, ő is részt vett a Népfelszabadító Háborúban, íróvá érése-beérkezése a háború utáni évekre esik. A modern szerb szatíra művelőinek legjobbika lett, de van regénye, mely a partizánháború élményköreit dolgozza fel, mégpedig az idealizálás kísértéseit kikerülve. Legújabb regénye, a Hálók, mai tárgyú mű: egy nemzetközi hírű építőművész meghason- lását és tragédiáját dolgozza fel. A hős, Aleksandar Korda, egy észak-európai ország nemzetközi szimpozionjáról hazatérőben „a csömör érzésével az idegeiben” száll le a repülőgépről. Otthona — noha egyedül van a lakásban — még nyomasztóbban hat rá s egy hirtelen támadt ötlet nyomán autójába ül s lemegy a tengerpartra. Pihenése színhelyéül egy eldugott "falucskát választ — abban reménykedve, hogy itt — az emberekkel való minimális, de szükséges érintkezést leszámítva — egyedül és szabadon töltheti el szabadságát. A regény két pólusa máris előttünk áll: a magányra vágyó férfi az egyik s az ember számára kikerülhetetlen közösségi lét igazsága a másik oldalon. A regényhős előbb szinte a gyermekkor naív szépségekkel átszőtt nyugalmát véli itt felfedezni, de a na- pok-hetek múlásával — hogy kapcsolatai törvényszerűen bővülnek-árnyalódnak a település lakóival — egyre inkább úgy találja: „...alá kell vetnie magát a part törvényeinek, amelyek másmilyenek ugyan, mint amik elől elvonult, de korántsem kevésbé merevek, sőt, talán még zsarnokibbak is.” A cselekmény menetében újra meg újra visszatérő felismerésként rajzolódik ki e tétel — olyan súlyossá érlelődve, hogy az olvasó a regény végén már törvényszerűnek érzi Korda tragédiáját, aki önmagát kergette a pusztulás hálójába. Mert az ember nem magányra, hanem a közösségben, a társak közöt. való életre született. Erih Kos nagy írói érdeme abban van, hogy ezt e törvényszerűséget a művészet sajátos eszközeivel igazolja, sőt, egyben a humánum szépségének, tisztaságának, eszményi voltának, örökérvényűségét hangsúlyozza Szinte himnikus fokon. Legszebben tán a hetedik fejezetben, mely akár önálló novellaként is felfogható; egy régi indiai mese rendkívül szerencsés adaptációja. Csak utolsó részletét idéznénk: „A nyugtalanság bármilyen kínos is, magában véve alapvető, nélkülözhetetlen kifejezése az egyetemes életnek. És maga sem tudta, miképpen, vigasszal vagy bánattal és megnyugvással-e, de miután lerázta elmerevült tagjairól a zsibbadtság és fáradság homokját, felkelt fekvőhelyéről, és visszatért a halászfaluba, a fecskékhez, amelyek a házak ereszalján raktak fészket.” Nem könnyű olvasmány ez a könyv, ám mégis — az esszészerű betétek, esztétikai fejtegetések ellenére is — magával ragad stílusának közvetlensége, természetessége. S a szűkszavúság ellenére is gazdagon jelzett életanyag. Egy nagyvárosi világ és életforma s a halászfalu lakóinak mindennapjai körvonalazódnak a történetben, filmszerűen pergetve ugyan, de a teljesség igényével ... A könyvet Dudás Kálmán fordította. Lőkös István K ati a fürdőszobakályha előtt térdelt, a nyöszörgő, karmos fahasábokat éleszt, gette. Jaj, csak már meleg lenne, hogy elnyúlhatna a kádban! Alig várja, hogy nyakig merüljön, lemossa magáról a sokféle illatot, mely a bőrébe ragadt. Mert a dro» gériában, ahol kiszolgál, magától értetődő mosollyal mondják neki: fújja be magát, édesem, Chat noirral, máson jobban meg tudom állapítani az illatot! S miután hajára permetez egy kis illatot, fintorogva állapítják meg: ez inkább barnáiénak való. Ma különösen rosssz napja volt. Az üzletvezető szünet nélkül mor- gott és rendelkezett. Semmi sem volt jó neki. Aztán jöttek a vevők, gepiesen mosolygott, a sonkászsemléje, amit ebédre bekapott, jázmin- illatú volt, a szájpadlásán émelyí. tő indiai mákot érzett, haja, nyaka tele volt nehéz, bódító szagokkal, amitől úgy elszédült, hogy a számoszlopok rezegni kezdtek, mint a vasalószén gőze. Még ez a csípős füst is, amely a kályhából kicsap, jólesik a pancsolt illatok után. Háziszappannal fogja végigsikálni magát, mint kislánykarában, amikor esténként a mosdó előtt maga elé kapta hosszú ujjú hálóingét, mint valami kötényt. Hátul, a derekán szorosra kötötte a lelógó ujjakat s arra gondolt, milyen kevés egy nap! Minden órának ismétlődnie kellene! Ma nem ilyen telhetetlen. Sőt, mintha egy kicsit sokallná az órákat, gyakran azon veszi észre magát, hogy már-már elbóbiskol, ilyenkor megnyomja a hangját s olyan áruházi kedvességgel ajánlgatja „cégünk reklámját”, hogy az üzletvezető elégedetten bólint. F ontos, hogy hétkor odahaza van, megereszti a meleg vizet, összegömbölyödik az érdes tapintású frottírköpenyben és úgy marad. Semmit sem csinál, csak úgy marad. S arra ébPalotai Boris: Egy csésze fekete red, hogy Jani bejön a szobáiba, ezt már hallja, de aaértsem nyitja ki a szemét, megvárja, míg Jani szokott kis ébresztő csókját az orrára koppintja. Csengetnek. Ki lehet az? Meglepődve nyit ajtót. — Jani, téged mi lelt? Mért csengetsz? Hisz van kulcsod! — Képzeld, itthon felejtettem. Ez még nem esett meg velem. — Biztos szerelmes vagy. — Valami tréfás választ vár, amit komolyan lehet venni — Csak félóra múlva adom a vacsorádat! — kiáltja a fürdőszobából, — Most akarsz fürdeni? — Most engedtek haza! — Vendégeket kapunk ma este — mondja Jani. — Egy csésze feketére. Egyik lábával már a vízben topog, a bőrén kezd felfelé futni a melegség. <— Éppen ma, amikor olyan fáradt vagyok? — Te mindig fáradt vagy, fiaim. Más is dolgozik, de azért nem alszik el vacsora előtt, nem ül úgy a karosszékben, mint egy... Kata visszahúzza a lábát. — Mint egy micsoda? — Magára kapkodja a ruháit. Ha siet, még nyit. va találja az üzleteket Kik jönnek, hányán jönnek? Hát igen, a fürdés elmarad, pedig ez a sok idegen szag rajta... De ha Jani barátai jönnek... igaza van Janinak, ha dühös. Talán a főnöke szólt neki, az a szemüveges, ke- délyeskedő Lónyai: „Ma betörünk hozzád öregem, a világért se készíts semmit!” — Lórryait várod? — kérdi s egyik táskájából a másdkiba önti át az aprópénzt, . mert ilyenkor, hónap végén már a visszaváltott üvegekből gazdálkodik, az elgurult kétforintosokból. — Nem, dehogy... Veronika jön a férjével. A földalattiban találkoztam velük és... Kati ezt már nem hallja. Mért nem úgy mondja, hogy Csapóék jönnek. Vagy Andrásék jönnek. Mért Veronica jön a férjével? Hisz András előbb volt, mint Veronica. András a barátjuk, nem pedig az a kis Chanel Nr. 5.! M ár illatokiban gondolkodott, s hogy megtalálta a megfelelőt, úgy érezte, alapo. san megadta neki. Míg becsúszott a félig lehúzott redőny alá, fejében számok kavarogtak: kitelik? Vehetek még egy doboz aprósüteményt? — Szervusz, Kati, ezer éve nem láttalak! — köszönt rá Erzsi, régi barátnője, aki tíz deka májast vásárolt. Neki még nehezebb, gondolta ellágyultan, neki még Janija sincs. — Nem jönnél fel ma este hozzánk? — kérdezte gyöngéden, mert szinte hálát érzett, hogy Erzsi nem szalámit vásárolt meg banánt. — Szívesen — mondta meglepetten Erzsi — egyedül vagy? — Veronkáék jönnek. — Ö is Veronkát mondott. Ügy látszik, mégis Veronka a fontos. — Veronka — mondta Erzsi és hallgatott Kati felfigyelt a hallgatásra. — Van valami kifogásod ellene? — Alig ismerem. Különben hogy vagy? Janit ablaküvegen keresztül szoktam látni, az irodám előtt lohol ét egy cseppet sem változott, — hadarta lelkesen. — Épp olyan stramm, mint tíz évvel ezelőtt. Mi. felénk van az irodája? Mert hat óra tájiban majd minden este... Kati félbeszakította. — Szóval, jössz? Rohannom kell, összeütni a vacsorát, kicsit kitakarítani Míg áttörölite a feketekávós csészéket, kis szédülés fogta el. Jani irodája a legkisebb mértékben sános arrafelé, mondaná viccesen, ha másról lenne szó. Arra ugyanis Veronkáék laknak. Szamárság! Lehet, hogy valami dolga akadt Andrással. Azért ez a meghívás is furcsa. Máskor együtt beszélik meg, hogy kit mikor hívnak meg, előző nap beszerez mindent, nem ilyen kapkodva. Mintha csengetnének. Még meg sem fésülködött... egy kis púdert az orrára... nyúzott az arca, ilyenkor a rúzs sem segít. Jani harsogva üdvözli őket, á, dehogy jöttetek korán, a legjobbkor! És Veronka csicsereg. Hogy utálja ezt a magasfekvésű harcgot! S mögötte a csicsergést szándékot. ,„Jó, jó, tudom, nem vagyak úgynevezett intellektuell, de van ben. nem valami, s mindegy, hogy mit beszélek, úgyis mindenki rám figyel”, — Jó, hogy itt vagy, Erzsi — mondja lankadtarr, s mintha titkos szövetségese lenne, úgy pillant rá. Veronka aprókat kacagva csipegeti a süteményt és közben „édes" históriákat mesél, mind őrcla szólnak, mindből ő kerül ki győztesen. H a most elmesélném, hogyan kérte meg Jani a kezemet.., Anyuók nem akar. tak hozzáadni, de én... megakad a szeme a férjén, a gondolatfonál is megakad. Nem, nem történik semmi, csak mintha Jani mozdulatai néhány fokkal élénkebbek lennének, s a tekintete .. ilyen volt azon a m~it ' zugú márciusi estén, amikor először érezték me.; egymásban, hogy te meg én, én meg te... — Milyen furcsa, — hallotta messziről a Jani hangját — Egyforma páriámat használtok Katival. — És szomjas cimpálkkal szimatolt Veronka haja fölé. — Nem különös? — Nem — mondta Kati s a torka olyan száraz, hogy egymást karcolják benne a hangok. — Nálam ez az illat verejtékszag. A verejték nem mindig ecetszagú. Viszont nála — nem mondta ki Veronka nevét, — nála hódítási eszköz. Egyiket a munka juttatja valami, hez, a másikat a felesleg. — Angyal vagy — nevetett Veronka. Erzsi megfogta a kezét és a sarokba húzta. — Katikám, légy okos. Katiba beleszúrt. Ha egy asz- szonyra azt mondják, hogy okos feleség, az mindig temérdek szenvedést, önfegyelmezési takar. Amö- gött könny zizeg, lenyelt sóhajtás bujkál. Nem akar okos lenni. Inkább ... inkább... Végignézett a könyvespolcokon, a pettyes függönyön, a pálmákkal kibélelt padkán, amelyet úgy hordtak össze, mint fecskék a fészküket, csőrükben hozva pelyhet, szalmaszálat. Felbukkant benne a mama albérlőkkel teletömött lakása, a háromajtós kredenccel elállított ajtó, a betegrugójú dívány, a sebhelyes falak, a fürdőszoba, mely ritkán volt használható. Ez egészen az övé, amikor akar, csendet teremt, jövő hónapban íróasztallámpát vesz, olyan kis gömbölyűt, hogy Janit ne zavarja a fény. S ha OTP-re kapna még egy re- kamiét, Jani nem szorulna a dívány sarkába, így persze szándékoltnak tűnik a dolog, mintha Veronka kedvéért bújna oda. Gye- rekbetégség. Jani egy hónap múlva szórakozottan megkérdi: ja, Veronka? Tudom már, az András felesége. Felhörpinti a kávéját, figyelmesen fordul Veronka felé: Kérsz még egy csészével? Észrevétlenül nyújtózik, már .„m *.-41 n fáradtságot. Az illatok nvntha elszálltak volna a hajából. E gész kedves este volt, gondolja megnyugodva és kikanalazza a Csésze alján maradt cukrot
