Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
Naponta nyolcszáz sertés Kettészakadt a szalag — Várakozáson felüli siker 1 Alig telt el egy hónap, hogy a Heves megyei Állatforgal- mi és Húsipari Vállalat gyöngyösi vágóhídján hozzákezdtek a második műszak megszervezéséhez. — Nem gondoltuk volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sikert érünk el — így vélekedik Körösi Lajos művezető. — Nagy segítséget adott a Gagarin szocialista brigád, de a közvetlen munkahelyi vezetők . is mindent megtettek — ezt mondja Molnár Gábor, a vállalat igazgatóhelyettese. Mi lehet ezek mögött a megkönnyebbülést kifejező mondatok mögött? • • • Az a bizonyos sertéspnog- ram késztette a vállalatot arra, hogy hozzáfogjon a szervezéshez. Az első nehézség mindjárt az volt, hogy sem Gyöngyös, sem a környéke, nem bővelkedik munkára váró emberekben. Valósággal fel kellett kutatni: kik azok, akik elmennének a vágóhídra dolgozni. Most már csak húsz, huszonöt férfi hiányzik. Rájuk a szállításnál és a hűtőházban lenne nagyon nagy szükÁpriEs 5-én megkezdte a működését az új, tizenöt vágom« hűtőház, amely lehetőséget ad arra is, hogy exportvágást végezhessenek. Eddig két napnál tovább nem tudták tartam a húst. Most a zsírolvasztó jelenti a legnagyobb gondot, hiszen itt nem lehet az olvasztás idejét csökkenteni. Három műszakban dolgozik, hogy győzze a termelést. • • • Este hat óra is efenűlt, amikor végigjártuk a vágó- láncot. Ennek egyik végén az élő sertés kerül a kábítóba, hogy aztán a leszűrés után megtegye útját addig, amíg teljesen megtisztított, akár szállításra is alkalmas fél sertés nem- válik belőle. De ha a vágócsamokból átlépünk a feldolgozó üzembe, akár a kész kolbászt vagy a párizsit is megízleilhetjük. Mindez alig egy félórányi út az érdeklődő számára. A vágólánc sebessége azonban a különböző műveletek időtartamához igazodik. Nem valami szívderítő látvány ez a vágóhíd. De hát ki gondol a zamatos sertésflekken fogyasztása közben arra, hogy mi történt a for- rázóban, a nyúzóban vagy a hasi tóban? Felgyorsult világunkban csak nagyüzem lehet a vágóhídon is. Vér- és zsírszag gőz és tömény, nehéz pára. • • • A vágóvonalon harminc- ketten dolgoznak a délutáni műszakban. Közülük tizenhét az új munkás. A többi a ketté vált Gagarin brigád tagja volt valamikor, ök tanították be az új munkatársaikat a szükséges fogásokra. Egy jó hónappal azelőtt még kubikos volt a gyön- gyöspatai Tábi Sándor. Most a centrifugánál dolgozik. A körmöt tisztítja. Egy sertés körmének a súlya másfél kilogramm. Az ötszáz sertés összes körme hét és fél mázsa. Ezt a mennyiséget a műszakban kétszer kell átraknia. Nem könnyű munka. Ö kedveli, szívesen csinálja. Kedvvel végzi a szalonna leeresztését Petrovai György is, aki az Izzóból jött át, mert ott megsértődött. Érettségivel állt be a szalagra. Nincs mit szégyellnie a munkakörén, úgy véli. A felesége is így nyilatkozott, amikor szóba hozta a munkahelyének megváltoztatását Talán még elvégez valami élelmiszeripari technikumot. Majd meglátja. Gyöngyöspatai a nyúzógépen dolgozó Paziczki Ferenc is. A kubikosmunkáról váltott át. Mert itt fedél van a feje fölött, és akkor is megkeres! a pénzét, ha kint esik az eső. Furcsa volt eleinte — így mondta —, hogy a nyolc órát itt ki kell dolgozni. Nem lehet rátámaszkodni a lapátnyélre. A vágólánc könyörtelenül diktálja a munka tempóját. Két hétig a csuklója sehogy se akarta megszokni az új mozdulatokat. De most már vígan fütyül. • • • Néhány an elmentek már az újonnan jöttek közül, és akik még maradtak, azok közül Is búcsút vesz még egy pár. Ez a véleménye Körösi Lajos művezetőnek. Hogyan sikerült az új munkásokat megszoktatni, mindegyiket a megfelelő helyre állítania? Az orra és a szeme után, adja a választ. Néhány kérdés az új emberhez, aztán már vitte is a helyére. Hiába, ez a sok évi gyakorlat következménye. A vezetőnek ilyet is kell tudnia. Ki gondolná, tette hozzá, hogy a kést megfenni nem mindenki tudja. Ahogy ezt csinálja az új ember, már abból a néhány mozdulatból is sok mindenre lehet következtetni. • • • Most naponta nyolcszáz sertést dolgoznak fel. A délelőtti műszak a vágásra megy el. A délutániak a munkaidejük egy részét még a csontozással és más tennivalókkal töltik ki. A mostani adottságok mellett a napi ki- lencszáz sertés levágása a céljuk. Ezt mondta a vállalat főmérnöke Vass Pál, aki másfél hónapja a vágóhídon tölti minden idejét: kora reggeltől késő estiig. Ott lakik a szomszédban. Csak néhány lépést kell tennie. Ez jó is, de fárasztó is így. Viszont mindenki a legtöbbet igyekezett adni most, a kezdet kezdetén. A nehézségeket így sikerült aránylag rövid idő alatt legyűrniük. Honnan biztosítják a szükséges mennyiséget az állatokból? A kérdésre Molnár Gábor válaszolt: ez tröszti gond. Központi elosztás útján lehet csak. Még hozzátette: a háztáji gazdaságok sokat segíthetnek, ha szerződnek a vállalattal. A tsz-ek pedig a háztáji sertéstartást lendíthetik fel azzal, ha támogatják a tagjaikat, úgy kezelik a tagok által felnevelt sertéseket is, mintha azok a nagyüzemben növekedtek volna. • • • A sertéshús nemzeti ügy nálunk. Ahogy a gyöngyösi példa is mutatja: sokan, sokfelé tesznek erőfeszítéseket azért, hogy a hús és a szalámi mindig elég mennyiségben és választékban várja a vásárlókat az üzletekben. Mellesleg: most, húsvét idején, ezt a szándékot a vevők nem tudták a gyakorlatban is ellenőrizni — kevés volt a hús, sok volt a sorbaállás. De hát akkor még csak a kezdeténél tartott a gyöngyösi második műszak, ami végül kellemes meglepetést okozott mindenkinek. Persze, a végső szót a háziasszonyok mondhatják ki, akik a hentesüzletben minden vásárláskor meózzák a húsipar és a kereskedelem munkáját Reméljük, rövidesen teljes elégedettséggel. G. Molnár Ferenc Könnyítés a „második műszakra — tervek és eredmények a Patyolatnál — ff EGY statisztikai adat szerint 1971-ben összesen 205 000 esetben „találkozott” a Patyolat Vállalat az ügyfelekkel. A megye minden lakosa, beleértve a csecsemőket is, több mint egyszer fordult valamivel hozzájuk. Persze ez csak játék a számokkal, hiszen vannak, akik egész éven át sem keresték fel, s van aki hússzor is. Mindenesetre érzékelteti, hogy a sokat szidott Patyolat, sok szeny- nyest mosott tisztára az elmúlt évben. A közelmúltban ünnepelték a vállalat fennállásának huszadik esztendejét. Azóta nőtt a forgalom, de sajnos a gépek és az épület nem nőtt ezzel együtt, s így olyan zsúfolt az egész üzem, hogy járni is csak féloldalt lehet a hatalmas ruhahalmok mellett. S a forgalom tovább nő. Igaz, most már az üzem is, miután hosszú viták, tárgyalások során mégis csak úgy döntöttek: 1 millió forinton nem múlhat egy szolgáltató üzem korszerűsítése, bővítése, s így a betervezett és jóváhagyott húsz millió forint mellé megkapták a hiányzó 1 milliót, a modem gépsorok árát. Most már résziben, az építőkön múlik, hogy mikor avatunk új Patyolat üzemet Egerben. A gépeket ugyanis a megrendelések alapján az NDK az év végére leszállítja, s kezdődhet a régi üzem rekonstrukciója, átalakítása, felszerelése, Miniszteri utasítás a belföldi tudományos tanulmányutakról A tudományos kutatómunkát elősegítő jelentős intézkedés született a belföldi tudományos tanulmányutakról. A művelődés- ügyi miniszter most megjelent utasítása, egyetértésben az illetékes szervekkel — szabályozza a kérdés részleteit. Az utasítás értelmében a Művelődésügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó minden olyan intézményiben, amelyben tudományos, kutató munka végzése a feladatkörébe tartozik, két hónaptól egy évig terjedő belföldi tudományos tanulmányutak szervezhetők, amelyeken az állományukba tartozó oktatók, kutatók, illetve kutatómunkát is végző, más beosztású dolgozók részesíthetők. Az intézkedés á icu tatók szakmai fejlődésének előmozdítását, a különböző intézményekben folyó kutatások hatékonyságának növelését szándékozik előmozdítani. Tanulmányutat a kiküldő intézmény vezetője szervezhet: ő dönt a belföldi tudományos tanulmányútra küldendő személyekről, megállapítja a tanulmányút célját, valamint azokat a feladatokat, amelyeket a tanulmányút során a kutatónak el kell látnia. A kutatók a tanulmányút befejezésétől számított 30 napon belül kötelesek a végzett munkáról írásban beszámolni. Félévnél hosz- szabb tanulmányút esetén a kutatót, legfeljebb egy alkalommal, közben is lehet beszámolásra iaötelezni. A kutató munkabérének folyósításáról és helyettesítéséről a kiküldő intézménynek kell gondoskodni. Ha a tanulmányút munkahelye a kutató lakóhelyén, illetve a kiküldő intézmény székhelyén kívül van, a kutató részére munkabérén felül kiküldetési díjat kell fizetni, indokolt esetben a kutató részére a tanulmányút idejére külön juttatásként ösztöndíj is folyósítható. Ennek összegét a kiküldő intézmény állapítja meg, legfeljebb havi 1500 forintban. A kutató részére fizetett minden díj, pótlék, illetve juttatás a kiküldő intézményt terheli. Az utasítás hatályba lépett. Miskolci találmány A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában a nehéz fizikai munka megkönnyítésére egy újító kollektíva több évi kísérletezés után olyan berendezést szerkesztett, amely a gyürűsfonó gépeknél elvégzi a hüvelyek felrakását és leszedését. A gépek jelentős munkamegtakarítást jelentenek, mert egy műszak alatt S0 ezer darab hüvelyt kell a gépekre tenni, illetve azokról levenni. A jelentős újítás már felkeltette a külföldi szakemberek érdeklődését is. Egy ember irányításával dolgozik az új berendezőt. (MTI Jótól vegytisztítása gépekkel, mert ezután a régi üzembál teljes kapacitással csak a vegy- tisztítás történik majd. Az elmúlt évben olvasóink kérdéseit továbbítottuk a Patyolat igazgatójának, s meg kell adni, nagyon kecsegtető válaszokat kaptunk. Mi lett ezekből 1972. tavaszára valóra váltva? Kissé irigykedve hallgattuk akkoriban, hogy Budapesten már van úgynevezett Patyolat ágyneműakció, ahol az ember lefizet „betétnek” háromszáz forintot, s viheti haza az ágyneműt, majd a mosási ár lefizetése után három hét múlva a tisztát. Ma már nincs ok az irigységre. Sőt! Az egri Patyolat üzletben 12—20 forint lefizetése — és természetesen "megfelelő igazolás mellett — viheti haza mindenki a kívánt ágyneműt. Két hét múlva köteles visz- szaadni mosásra, s újabb 12—20 forint lefizetése után viheti haza a tisztát. Fiatal házasoknak különösen nagy segítséget jelent ez az induláshoz, s nagyon hasznos lesz a fizető vendégszolgálatban is. Január 1 óta az üzletekben, amikor átveszik a tisztításra kerülő öltönyöket, figyelmeztetik az ügyfelet, hogy amennyiben szükséges, új koptatót varrnak a nadrágra. Nagy segítség, mert kevés olyan szabó van, akit ezzel a „megrendeléssel” fel lehet keresni. A foltozást is bevezették, de ezt nagyon ritkán veszik igénybe, inkább csak idős nyugdíjasok kérik. TOVÁBBI TERV, hogy vállalkoznak bélésjavításra is. Az új üzemmel egyidőben új szolgáltatások is lesznek, — hiszen a kétszeresére növekedő kapacitás lehetővé teái Már kijelölték a helyét Egerben annak az úgynevezett érembedobós mosodának, melynek a dolgozó nők különösen örülnek majd. Második műszakuk valóban hathatós könnyítése lesz. Reggel az „ügyfél” bemegy, leadja a ruhát, s délután négyre nylon zacskóba rakva, kívánságának megfelelően kimosva, mángorolva vagy vasalva viheti is haza. De maga is kimoshatja az automata gépeken, s egy fél óra múlva a féligszáraz ruhával indulhat haza. Ami a fejlesztési tervben nagyon dicsérendő, nem csak a városok dolgozó asszonyaira gondolnak, hanem a falusi asszonyok második műszakján is könnyítenek. Párádon, Szilvásváradon a most épülő szolgáltató házakban kaptak helyet. Az üzemekben dolgozó asszonyok részére kint az üzemben létesítenek felvevő helyet, az egri Finomszerel- vénygyárban és az apci Qua- litálnál már meg is van a megegyezés. A hevesiek számára 1973-ban szalont nyitnak. A járási hivatalokkal közösen felmérik az igényeket, s azoknak megfelelően 1975-re 15 falusi átvevő helye lesz a Patyolatnak. Érdeklődés minden felé lesz, a lőrinci tanács már ajánlatot is tett a felvevő hely biztosítására. MINDEN ÉVBEN akad valami új a tervekben, egyre többet kívánnak adni az asszonyoknak, hiszen a Patyolat ügyfelei elsősorban a nők. Talán nem is véletlen, hogy egyre inkább le akarják venni a nők válláról a második műszak egyik nehéz terhét, hiszen a Patyolat dolgozóinak többsége is nő. És ki láthatná a nőknél jobban, mire van szükségük — a nőknek? (deák) A többéit — többet 1 Kerül-Jordül hallani válaszképpen, ha valaki a másik keresetéről érdeklődik: fizethetnek, fizethetnek. S szinte mindjárt utána — mintegy kiegészítésként — no, persze, ezért én is csak dolgozgatok,.. Ezért a pénzért?! — hangzik itt is, ott is a kérdésnek és kijelentésnek egyaránt felfogható fölényes válasz, az irodákban csakúgy, mint éppenséggel a munkapadnál, a gépnél, a gyárban, az üzemben. S következhet a nyereség- részesedés, jöhet közben egy- egy jutalom, célprémium, emelhetik valamelyest vagy éppenséggel jócskán a fizetést — csodálatosképpen ugyanolyan fásult, unott, közömbös, olykor sértődött arckifejezéssel mondják a megkérdezettek ismét a magukét, mint valami gramafon, amelyiken megakadt a tű: Ezért a pénzért?! A lendület, a tempó sok helyütt semmivel sem látszik élénkebbnek, mint azelőtt, szinte észrevehetetlen, hogy a dolgozót egyáltalán ösztönözték a több, vagy jobb munkára. Lassan jut előbbre a termelés, alig javul a minőség — s benn az irodákban, a laboratóriumokban, a tervező asztaloknál sem tapasztalható pozitív változás. Még szomorúbb, lesújtóbb tapasztalat, hogy: mindez korántsem egyszerű látszat! Egy-egy ravasz, vagy minden ravaszság nélküli nyílt kérdésre kiből-kiből elő is jön az őszinte vallomás: nem, egyáltalán nem erőltette, erőlteti meg magát a jutalmak. a fizetésemelés után sem. Hiszen: Ezért a pénzért.. .?! Miért van ez így? — nehéz lenne erre most találó magyarázatot adni. Sőt — véleményem szerint — egyáltalán meg sem lehet magyarázni ezt a sajátot, furcsa ét bizony elítélhető magatartást, ami ha szerencsére korántsem általános, de sajnos még eléggé jellemző napjainkban. Teljességgel érthetetlen az ilyenfajta viselkedés, hiszen ha nem is vagyunk még a világ élvonalában a bérezés tekintetében, kétségtelen, hogy azért hazánkban is évről évre tisztességesen javítják a dolgozók keresetét. Példa erre, hogy csupán tavaly, közel 1,3 milliárd forintot fordított államunk bérrendezésre, aminek hatását itt „szűkebb hazánkban’’, Heves megyében is érezhettük. S jól tudjuk, hogy nem álU meg ez a folyamat, napirenden marad továbbra is a keresetek javítása, az itt-ott még érezhető bér aránytalanságok tompítása. Igazán nincs tehát ök a „leállásra”, a passzivitásra. S annál inkább nincs, mivel köztudomásúan a munka termeli az értéket. Csak a több és jobb munkából lesz a pénz is több, amiből aztán nyilvánvalóan egyre bőkezűbben lehet osztani ennek is, annak is, hogy ez is, az is jobban éljen, végső soron pedig tovább gyarapodjék országunk. Nem vitás, hogy a több, s a többet érőbb pénzre, a jobb életre, általában a magasabb életszínvonalra valamennyien vágyunk. Ebben, nagyon is egységesek vagyunk! Ahhoz azonban, hogy ezekből a vágyakból valóság, és mielőbbi valóság legyen — egységesnek kell lennünk az eredményesebb munkára való törekvésben is. Mindenki, mindenütt és mindig a legtöbbet nyújtsa képességeiből! Gyónl Gyula MémsmQ 1972. április 23, « * k
