Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

Sötétben és világo son UDVARIASAN KEZEMBE adjak a bányászancúgot, a munkaöltözék darabjait: zub­bony, nadrág, ing, csizma, kapca, sapka. Nyugodtan öl­tözködöm. A lámpakamra ablakkönyöklőjén elkészítve ott a karbidlámpa. Vállra ke­rül az önmentőkészülék is. S már ott állok a íüggőakna szájánál. Szignókürt bú'g, csengők jeleznek, színes lám­pák üzennek a mélyből. A leszállás nagy öröme. A kas zuhan sebesen lefelé. Az ak- ' narésben surrogva csurog a víz, mintha záporba kerültem volna. A függőakna aljától már kísérő kalauzol. Szabó Fe­renc, szállítási felvigyázó. A fővágat betonfalazatú boltozatos alagútjában vil­lanyfény, neonok. Tűrhetetle­nül erős légáram. Majd leté­pi a zubbonyt. Fedett csator­nákban folyik lábunk alatt a felgyűjtött bányavíz. Betérünk egy keskenyebb boltozat alá. A falban, egy vasajtó. Ez a diszpécser „szo­bája”. Öntött betonpadló, ko­pott lócák, kis asztalka szék­kel, ormótlan telefonkagyló, kapcsolótábla, színes huzalok gubancával. Ülünk a lócán, — Szóval, riport? — pillant rám kísérőm a gomolygó ci­garettafüstön át. — Riport — mondom. — Fél óra vagy egy óm alatt? ' — Egy badogmüszak alatt — mondom. Nem csodálkozik cseppet se. — Dolgozzon lent egy hó­napot. Álékor igazi riportot csinálhat. — Egy hónapot nem enged­nének. — Hát persze, hogy nem engednék — mondja kicsit mérgesen. — Csak annyi idő­re jönnek, hogy beleszagol­hassanak a levegőbe, aztán írják, hogy a sötétség biro­dalma, meg karbidlámpák fénybogara, fanyar bánya­szag, vasszag, lőporfüst, alvi­lági képek, és a többi, és a többi! — Feláll a lócáról — Gyerünk. Oldalvágatokban kanyaro­dunk, ereszkékben kaptatunk, szűk légfolyosókon haladunk görnyedezve. Egyszer állunk meg rövid pihenőre, csöndesen cigaret­tázni. Valahol előttünk, a keskeny vágatban csillék cső. römpölnek. APRÓ FÉNYPONT köze­ledik a csörömpöléssel. Egy bányász. Verejték-erecskék fakadnak az arcán, kusza ár­kokat mosva a bőrhöz ta­padt szénporban. Csak a mozgásáról ítélhetni meg a. korát. — Régóta csinálja? — Tizenhét éve. — Kereset? — Három körül, de néha több is. — Elég tűrhető. — Tűrhető, de nem sok. Két gyerekem van, és hozzá kell tenni, hogy a feleségem nem dolgozik. — Nincs semmi lehetőség? — Azért lehetőség van. De én nem engedem azt, hogy dolgozzon az asszony. — Miért nem engedi? — A bányásznak azért van a felesége, hogy mást ne csi­náljon, csak várjon. — Nem értem... — A bányász lenn dolgozik a föld alatt, a felesége meg várja odafenn. Az asszony­nak ez a dolga. Láthatja töprengésemet, mert tovább magyaráz: — Apám se engedte volna dolgozni járni az anyámat. Mindig mondogatta: a bá­nyászra állandóan veszély leselkedik, sose tudja, ami­kor leszáll a mélybe, hogy láthatja-e még egyszer is a napot. Ha tudja, hogy várnák ru. nem sieti el a mozdulato­kat, vigyáz magára és a tár­sakra is... Persze, réges-rég málsább a bánya, mint apám idejében volt. Én azonban maradi vagyok e tekintetben és ragaszkodók ahhoz, ami­hez apám is ragaszkodott. Az asszony várjon... Nekem szükséges és megnyugtató azt tudni, hogy az asszony ott­hon van és vár engem. Vár t igém meleg étellel, szép szóval, meg tiszta, vetett ágy- gyal. Érti, agyé? Az apró fénypont már messzire jár-tőHinfe^3siM«ÍSi zünk egymásra. Sokáig hall­gatva ballagunk. A vágat legmagasabb pont­ján kísérőm oly egyszerre megáll, hogy észre sem ve­szem, s orral a hátának üt­közöm. Megértő mosoly, ba­rátságos szemhuny orí tás: — Nem megyünk tovább, megérkeztünk... Teljesen függőleges állású vaslétrán ereszkedünk le a mélybe. Gurító készül itt, s ennek a „letörésébe” vezet­nek a létrafokok. Szabályos • kőkút ez, amelyet vaspántok­kal, TH-gyűrűkkel béleltek ki. — Tessék, itt van egy ki­váló brigádvezető. A KIVÄLÖ BRIGADVE­Zin OT. természetesen, isme­rem. Negyven körüli, sötét hajú, nyűt, rokonszenves ar­cú férfi. Istenmezején van szép háza, családja. Jó hírű, sokszorosan kipróbált szocia­lista brigádot vezet, 1959. óta. Nagy hinó Pál ez az ismerős. Huszonhárom esztendőt töl­tött életéből a föld alatt. A páncélkábel is tönkremegy, a vas is elkorhad ennyi idő so­rán, — Jó, hogy itt vagy -* mondja, amikor a kút fene­kén a riolittörmélékre lete­lepszünk —, nem tudsz vala­mi jó helyet? — Miféle helyet? — Szívesen elmennék in­nen. Csak nézek rá. — Komoly okod van erre? — Szívesen dolgoznék könnyebb helyen, ahol na­gyobb pénzt adnak. Ez a legelső ok. Keresetben nem tartunk ott, mint a követel­mény. A munka és a pénz nincs arányban egymással. S azonkívül, ha boltba megy az ember, sokkal kevesebbet kap a pénzéért, mint koráb­ban. Az árak állandóan nö­vekednek, csak a fizetés nem halad fölfelé. Átlag 3500— 3600 forint keresetet számol­hatunk havonta. Ennyi volt tíz évvel ezelőtt is. De köny- nyebben vehettünk télikabá­tot, öltöny ruhát. Könnyeb­ben, mert olcsóbb volt. A két társ, Balogh Szilvesz­ter és Vincze Gábor, egyetér­tőén bólogatnak. Azután ők is elkezdik sorolni a magu­két. — Hogy a bányamunka milyen nehéz, ezt még a kis­iskolás is tudja — kezdi Ba­logh Szilveszter. — Az elővá- jási munka mind között a legkutyább. A fejtés, a szállí­tás teljesen gépesítve van, a biztonsági berendezések fej­lettek, a fenntartásnál is a legmodernebb technikát al Icalmazzák ma már. És mi van az elővájósokon?! Csak a fúrógép meg a vitla, ami már 15 évvel ezelőtt is meg­volt. — Azt hirdetjük, ügye, hogy nálunk legfőbb érték az ember. Am az az igazság, hogy ez a „legfőbb érték” csak igen másodlagos, ha a termelésről van szó. Buzgól- kodnak itt a technológiai el­járások tökéletesítésén, új el­járások bevezetésén, vizsgál­ják, ellenőrzik, hogy mikép­pen viselkedik, hogy érzi ma­gát lenn a bányában egy új gép. Hogy az ember mikép­pen viseli a körülményeket, az ember hogyan érzi magát, erre a legkevesebb időt, pénzt és energiát fordítják. — Az a baj, hogy sok ve­zetőnk van, de olyan nincs, akinek az emberekkel való törődés lenne a fő dolga. Párt, KISZ, nőbizottság, szak- szervezet? Az ö munkájuk lenne elsősorban: törődni az emberekkel. Ám szinte tel jesen elmerülnek a mozgal­mi tevékenységben. Ismét csak Balogh Szil­veszter szavait jegyzem, igencsak kapkodni kell a tol­lat. — Előbb arról volt szó, mennyit buzgólkodnak, hogy a termelés gépezete olajozot­tan működjék. Nem tudom hol és mennyiben dicsérhető ez a buzgólkodás. Mert néz­zük csak a bánya jövőjét egy mai tükörben... Az északi mezőben lassan lefogy a szén. Jön a front ide, az 5-ös ha rántvágatba. Ez egy jó évbe telik, vagy annyiba se. Nem is tudom, mi következik, ez­után. Csak illendőségből akarom megkérdezni, hogy szóvá tet­ték-e már ezeket illetékes helyen. De már a szájmoz- dulatomról látják, amit aka­rok, és előre legyintenek. Hirtelen az jut eszembe, amit még fent, a világoson, jóval leszállás előtt mondott ne­kem több csehi ismerősöm, bányász barátom: — Itt nálunk olyan demok­rácia van, hogy mindent moiidhat az ember, amit csak akar. És azt hallják meg be­lőle, amit csak akarnak. * ... És újra kint vagyok a napon, a lélegző, szabad ég­bolt alatt. Szinte fáj a sze­mem az éles fénytől. Fejem felett sebes csattogással fo­rognak az aknatorony acél- korongjai Szignókürt búg, csengők jeleznek, színes lám­pák üzennek a mélyből. Fehér szalag, rövid nadrág A leányok hajában fehér szalag, kezükben mackó, já­tékbaba. A fiúk rövid nadrá­got húznak, mint kisiskolás korukban. Divat ez ballagás előtt, vagy pedig kabala? — Még egyszer gyerekek akarunk lenni! Mert ballagás után mindjárt itt az érettsé­gi, majd pedig ki-ki elindul különböző pályákra — mond­ja Bak Ilona, az egri Gárdo­nyi Gimnázium negyedikes diákja. — Persze az igazi maskara felvonulás az utolsó tanítási napra marad, amikor min­denki beöltözik, s ahány kö­zépiskola van a városban, mindnek a végzősei kiözön- lenek a főutcára, este pedig szerenádot adunk tanáraink­nak — toldja meg barátnője szavait Löfler Gabriella, aki zenei tagozaton végez, s ma­oz intézetben. Több éves ta­pasztalatunk azonban, hogy a tanítás hatékonyságát, a munka komolyságát nem ve­szélyezteti, ami tanítás előtt, ,/J■ ....... napok, úgy növekszik a láz a negyedikesek körében. Ahogyan a gárdonyis lányok; fiúk szavaiból kivettük, nem lesz hiány látványos „szere­lésben” az iskolák közös fel­vonulásán. Eldöntötték, a fiúk valamennyien rövid nadrágba öltöznek, a lányok kivasalják régi, elhagyott kis rakott szoknyáikat. Gáspár Erzsi pedig már arról is gondoskodott, hogy indulás­kor előálljon a szőlészeti tangazdaság lapos kocsija, amelyre az egész IV. f osz­tály felfér. (m. gy.) t Pataky Dezső ga is ott szeretne lenni a ne­velőket köszöntő kórusban. Vannak aggályai, hogy en­gedi-e majd igazgatójuk ez- idén is az együttes felvonu­lásban való részvételt. Mi­velhogy az utóbbi években némi rendbontásra került sor ilyen alkalmakkor. Meg­nyugtatásul ide iktatjuk Papp Sándor szavait: — Miért fosztanánk meg a fiatalokat e hagyományos bú­csúzkodástól? Első pillantás­ra úgy tűnik, hogy talán meglazul a rend negyedike­seink óráin a ballagás előtti egy-két hétben, amikor gyer­mekkori játékokkal, kisisko­lás ruhákban jelennek meg vagy öraközi szünetekben a folyosón történik. Városi fel­vonulás? Szerenád? Annak sem állunk útjába, ha diák­jaink fegyelmezetten vesznek részt rajta, s nem háborgat­ják a közrendet. A ballagásik még van kö­zel Jcét hét. S amint telnek a 40 000 üggyel foglalkozott a Vöröskereszt kereső szolgálata A Vöröskereszt sokoldalú munkájának egyik figye­lemreméltó és nem köny- nyű területe a keresőszolgá­lat. Forgalmunkra jellemző, hogy az utóbbi másfél év­tizedben több mint 40 000 üggyel foglalkoztak. Néhány igen érdekes, szinte reménytelennek látszó esetről is számot adhat év­ről évre a kerésőszolgálat. Egyik ilyen volt,.,,például, hogy egy Kanadában élő magyar- 30 év után találta meg húgát a Vöröskereszt segítségével. Kolbász alakú baromfi A töltött csirke alkonya — Miért féltékeny a sertés (esetleg a ló...) és a marha ? — Átmenet a nyúl és a baromfi között SEX—SAL—LINK (BARNA TOJÖHIBRID) BESZEREZHETŐ AZ URAIÜJFALUI ÁLLAMI GAZDASÁGNÁL A NAPOSJÉRCE 13,— pt/db, vegyes ivarú csibe áron kerül eladásra. 7,— Ft/db 500 db-on telüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. Szállítási és dobozköltség csibénként 45 fillér. Naposjércét és vegyes ivarú csibét, május l-től, tudunk biztosítani. Megrendelést az Uraiújfalui Állami Gazdaság, Uraiújfalu címre kérjük megküldeni. Telefon: Uraiújfalu 4. Telex: 037—355. Koronatanú vagyok, hogy az egri Egészségház utcai baromfi és tojás mintabolt­ban az újdonságok megfelel­nek az ízlőszervünk leg- maximálisabb követelmé­nyeinek is, akár ínyencek­ről, altár futtában-iogyasz- tókról van szó. Vagyis: csütörtök óta — ez volt a premier napja — eb­ben a boltban olyan töltelék­árut hoznak forgalomba, amelyekben nem hitt néhány kereskedelmi és néhány gyártó cég, és nem hitt ben­ne sem -a sertéstenyésztés, sem... Nos arról van szó, hogy ebben a boltban kap­ható tyúkvirsli, tyúkpari- zer, tyúkmájas (a klasszikus kenőmájas remkamált, de roppant finom változata), valamint vegyes baromfi­kolbász és nyúlmájas. — Nyúlmájas?... — nem értettem a baromfikapcsola­tot. Kollegám megnyugta- tQtfc.. —, Attxuineii dologról van sző — húsvétkor a nyúl is tojást rak! — Az elnevezések, a tölte­lékek témái valóban újat jelentenek. De mi még az új? Receptre gondolok. — Különleges fűszerezési eljárással készül például a tyúkvirsli — mondta Orbán László boltvezető. — A ke­verékben sokféle fűszer — balzsamfű, gyömbér, ka­kukkfű, szerecsendió, édes­kömény, szagosbors stb. szerepel. Megkóstoltuk: elég jól...! A marhahús hajdani gazdá­ja, vagy a rossz nyelvek sze­rint a ló, méltán lehet félté­keny. És a töltött csirke is, mert hagyomány ide-, ha­gyomány oda, a legnépsze­rűbb baromfi-kreációnak nagy riválisa keletkezett. Először Szolnokon, most Egerben. A szabványokat a minisztérium engedélyezte, az újítás a törökszentmiklósi BARNEVÁLL lelkesedését dicséri. E vállalat boltja az említett egri Egészségház utcai üzlet is. — Azt mondták, hogy ne­héz az ügy. Sem Szentes; sem Orosháza nem vállalta szont igen — mondta Orbán László. — Attól is féltek az illetékesek, hogy nagyon drá­ga lesz a dolog. Amikor megkaptuk az árajánlatot, leesett az állunk. Egy példa: a hagyományos virsli kilója 42 forint, a tyúkvirslié 46 forint. És a többi? A tyúkparizer 42 fo­rint, a tyúkmájas 32 forint, a vegyes baromfikolbász 68 forint (van olyan jó mint a gyulai, koronatanú vagyok!) a nyúlmájas meg 45 forint kilogrammonként. — No de: lesz-e elég? — A kapuváriakkal kö­tött szerződés alapján he­tenként 5—6 féle választék­ban, az igényeknek megfe­lelő mennyiségben szállít­ják az árut. Az első nap for­galma 15 kiló, de ma már ennek a többszörösére szá­míthatunk, mert terjed a hír. A sertéskolbász-kedvelők megnyugtatására közöljük, hogy egyetlen hizlaldából sem érkezett reklamáció... Egyébként isj disznósag lenne a káröröm a tyúkok rovására? Felvételre keresünk anyagellenőrt és bérügyi előadót, közgazdasági végzettséggel, selypi kirendeltségünkre, továbbá futesszerelóket, vizv ezetek-szerelőket, csőszerelő­ket és segédmunkásokat, Heves és Nógrád megye területén folyó munkáink kivitelezésére. Jelentkezés: levélben, vagy személyesen Csőszerelőipari Vállalat 5. sz. Szerelőipari Üzeme, Budapest, VIL, Garay u. 10., vagy Selyp, Vörösmajor 55. sz. Főszerelés- ,k mattőség. jiijuji.Ii1 i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents