Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 94. szám

szemtanú A Fáklya út száma Május 1-én a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy ünnepén jelenik meg a Fáklya 9 száma, s az alka­lomnak megfelelően- twmu- tatja a moszkvai rét, annyi ünnepi felvonulás, díszszemle világhírű színhe- Ivét. Jelentős teret szentel a lap a májusban nyitó Buda­pest-. Nemzetközi Vásárnak, illetve a vásáron bemutatás­ra kerülő szovjet ipari ter­mékek ismertetésének. Szm- pompás képes riport ad íze­lítőt a dolgozók felszaba­dult jókedvét tükröző észt táncos ünnepről. A népék barátságának fontos ténye­zője a testvérvárosok kap­csolata. Szovjet—magyar vo­natkozásban a Fáklya ezút­tal Békéscsaba és Penza ba­rátságáról közöl képekkel il­lusztrált cikket Akiket a népszerűén megírt tudomá­nyos tgmák érdekelnek, azok szakavatott szerző tollából az emlékezet működéséről ol­vashatnak. A családi költ­ségvetés mindennapi éle­tünk egyik meghatározója, így a szovjet családokban is. A Ezt a filmet Is — mint annyi másat — regényből írták át a .vászonra". Ro­nald Harwood a forgató­könyvíró és operatőr David Holmes cselekményben, kép­ben fordulatosán, színesen, a kalandfilmek magasiskolá­ját nyúitják. Maga a törté­net egymondatnyi, a többi a hajsza a Földközi-tenger egyik szigetén, barokk ka- tedrálisok, szűk utcák tövé­ben, mesebelien szép tenger­parti környezetben. Mégsem ettől jó a film. Az. hogy meggyilkolnak egy afrikai elnököt, a forrongó földrész mai állapotában senkinek sem tűnik fel kü­lönösebben. Az sem túlzás, hogy minden gyilkosság és annak végrehajtása pofon egyszerű, ha megvannak a megfelelő emberek. De az már félreérthetetlen politic kai utalás, hogy a gyilkos a I rendőrségen belül van, az egyenruha és a beosztás fe­zt Dgol film dezi őt, akár az olasz maf­fiára, akár messzebbre, az Egyesült Államokra ^gondo­lunk Innen figyelve és vé­ve észre a mondanivalót, értjük igazán a rendező John Hough szándékát. John Hough világos logi­kával, a kétszerkettő alap­képletével küldi harcba hő­seit. Igaz, hogy csak félre­hallható szavakból tudjuk meg, hogy az elnökgyilkos rendőr nem az elnököt akar­ta lepuffantani, a kegyetlen bosszú oka csak feltételezés marad mindvégig, de a film bemutat egy elembertelene- dett magatartást, a fegy­vernek a megvadulását, a hatalom részesének a féke- vesztettségét, azt, ahogyan vélt vagy jogos sérelmei mi­att a repdőr keresztülgázol mindenkin, hogy célját el­érve, rejteni is tudja ma­gát. Nem kell firtatni annak valószínűségét, hogy a rend­őr félelme a tanúként vesze­delmessé válható kisfiútól ilyen mértékben és ilyen kö­rülmények között indokolt-e. A történet és a képsor ki­tűnő alkalom viszont egy arcnak és egy szándéknak a leleplezésére, feltérképezésé­re, ahogyan a tettébe és an­nak következményeibe bele­gabalyodott emberállat el­veszti legalapvetőbb reflexei feletti uralmát, is. S hogy az ellentétek még nyilvánvalób­ban kiabáljanak, a nyugdí­jas, kilátótoronybeli ezredes a legképtelenebb gyerelfsé- gek és nyugalom csendessé­géből indul, indítja az Igaz­ság keresését és az igazság szolgáltatását. A jó kedélyű és felhőtlen képsorok így gabalyodnak eggyé kitűnő jellemrajzokkal és ezzel nemcsak elszórakoztatják a nézőt, de el is gondolkoz- tatják arról, amiről oly sok­szor hall és olvas: a modern társadalom túlszervezettsé- ge olykor céljai ellen is biz­tatja alkalmaival, lehetősé­geivel embereit. A kisfiú és a szerelmespár mellett a rendőr arcát ta­Heves megyeiek a miskolci fotókiállításon Az Észak-Magyarország ’71. fotókiállítás Eger és Salgó­tarján után Miskolcon mu­tatkozott be a Rónai Sándor Művelődési Központban. A három megye — Nógrád, He­ves és Borsod — fotósai mis­kolci kezdeményezésre elő­ször 1969-ben rendeztek ön­álló kiállítást. Azóta minden évbőfi sor kerül a művészeit válogatott vetélkedőjére. 1971. decemberében az egri foto- klub rendezte meg a kiállí­tást.. Az anyagot először mindig a rendező megye­székhelyen mutatják be, s ekkor film- és diavetítésre is alkalmat adnak. Szakzsü- rit a Magyar Fotóművészeik Szövetsége biztosított. A leg­több díjat a borsodiak kap­ták. 1971-ben már 220 felvétel­ből választották az alkotá­sokat. Témák szerint cso­portosították a 82 kiállított felvételt. Kiegészítették és egyensúlyban tartották egy­mást a hagyományos grafi­kai és az újszerű technikai próbálkozások. Mindhárom irányzat iskolapéldáját meg­találjuk. Biztosítékot szol­gáltatnak az önálló művé­szeti ág sajátos irányzatú kibontakozására, egy ország­résznyi kezdeményezés szin­te úttörő próbálkozására. Meghökkentő Juhász Mik­lós miskolci fotóművész ere­detiségében kiteljesedő mű­vészkaraktere. . A halott erdő Vagy a tél szolarizált meg.jeienítése. amikor a pozitív még nem A miskolci Nemzeti Szín­házban ma mutatják be Ör­1972. április 22., szambát fprdul át negatívba. Ez a megojdás emlékeztet a gyöngyösi Adamik Miklós téli víziójára. A salgótarjáni Brunczel Tibor Árnyékban című fe­kete-fehér villanása szürke nélkül megnyugtató a pár­huzamosok harmóniájával. A miskolci Farkas Györgu házai olyanok, mint egy ar­chaikus dombormű. Ányag- szerűek. . A kiállítás sajátos tablója a kazincbarcikai Harkacsi József fotóművész 5 színes felvételével: szűrre al iszt iikus pöttyök és vonalak vonzó együttese. Külön említést érdemelnek a portrék, az emberábrázolás. Az Észak-Magyarország ’71 jellegzetessége és érdeme. Az eddig megszokott portrék egyhangú rancplasztikussága többféle megfogalmazásban oldódott fel: nem áll egye­dül a hagyományos öregem­ber-arc, a megkérgesült ka­rakter. Persze, kitűnő pilla­natfelvétel a bibliát tartó kéz katartikus arckifejezés­sel. De már mellészegődik, sőt felébekerekedik a fiatal munkásarc, vagy az egri Fe­jér István grafikai hatású bányászportréja, a festőről elkapott másodperc félig kész képpel, ez a kettős azo­nosulás az ugyancsak egri Molnár Istvántól. Műgond .jellemzi a lányarcokat. Pél­dául a miskolci Orosz Tibor Mártája szőkeségében nosz­talgikusan halovány grafika a fehéren. kény István „Macskajáték című tragikomédiáját. Dísz­let- és jelmeztervező Gergely István, rendező Nyllassy Ju­dit Jászai-díjas. Képünkön: o'gyay Magda. Szili János ás Máthé Éva Jászai-díjaS. (MTI Foto — Erezi K. Gyula) i A kiállítás kísérletei nem is a megvalósulást, inkább a lehetőséget sejtetik. Hu­szonkettedikéig lehet megte­kinteni. S a miskolci fotoklub most újra készül, mert Borsod az idei kiállítás rendezője. Ok­tóberiben nyitják meg. Diap- romas, audovizuális filme­ket, diákat is bemutatnak. Zenére szerzett képeket. Dal­lamokra felvett pillanatokat. Simányi József A MAGYAR SAJTÓBAN Lenin neve s a tevékenysé­géről szóló tudósítások elő­ször 1905—7-es oroszországi polgári demokratikus forra­dalom időszakában jelentek meg. ' A megyei sajtóban 1917 őszéig, eddigi kutatásaink során, Lenin nevével egyál­talán nem találkoztunk. A nagy forradalmár neve a he­lyi sajtóban a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmét követő hetekben jelent meg, azokban a saj­tótudósításokban, amelyek az oroszországi eseményekről számoltak be. A Hatvan és Vidéke című polgári radiká­lis lap 1918. január 6-i szá­mában Lenin címen közölt vezércikket. A cikk hangne­me, tartalma a háború Utol­só éveiben megnyilvánuló békevfigyat tükrözi. A cikk­ben Leninről az elismerés hangján olvashatunk. Az 1918-as magyar polgá­ri demokratikus forradalom időszakában megyei sajtónk­nak érdekes írása Kola- csovszki Lajos Téli ballada című írása, amelyet az Egri Hírlap 1918» őszén közölt. A proletárdiktatúra idő­szakának sajtójában termé­szetszerűleg Lenin nevével, munkásságának méltatásával többször találkozunk. Az Eg­ri Ojság 1919. április 13-i számában, A proletárdikta­túra szelleme című cikk né­hány nappal a lezajlott ta- nácsválasztások után egy Lenintől' vett idézettel . tá­masztotta alá a tanácsrend­szer megteremtésének fon­tosságát. „A tanácsrendszer a proletárság diktatúrájának egyetlen szervezete, amely lehetővé teszi a szocializ­musra való legsimább át­menetet’ — idézi a lap. A proletárdiktatúra időszaká­nak sajtójában fontos helyet kapott a diktatúra kérdésé- ” nek értelmezése. A kérdés tárgyalásakor a sajtó több­ször hivatkozott Lenin meg­állapításaira. A helyi sajtó­ban ez leginkább Kolacs- kovszki Lajos írásaiban fi­gyelhető meg Legjellemzőb­ben bizonyítja ezt a-prole­tárdiktatúra . szükségességé­Bemutató a miskolci % ' Nemzeti Színházban nultuk meg igazán és azt a jókedélyt, nyugalmat, amely az ezredesből áradt. Mark Lester, Lionel Jeffries és Susan George játszották ,a film fontos szerepeit. A tizenévesek bizonyára élvezték a hangulatos zene­számokat is, Pairfield Par­lour, David Whittaker és a van der Graff Generator együttes fülbemászó meló­diáit. (farkas) nek igazolása című hosszabb írása, amely az Egri Újság­ban jelent meg. Kolacskovsz- ki így ír a diktatúráról: . a diktatúra nélkül a cél úgy látszik el nem érhető ... A proletárdiktatúra a prole­tariátus fegyveres felkelésé­nek állandósítása, a tőke és a munka végső leszámolása időszakának jellemző kor­mányformája. .. A prole­tárdiktatúra eszköze egy mainál kétségtelenül ídeáli- sabbnak bizonyuló kommu­nista társadalmi berendez­kedésnek." A fenti Kolacskovszki idé­zetekben kimutatható Lenin Állam és forradalom\ című munkájának hatása. A’ TANÁCSKÖZTÁRSA­SÁG leverése után egy ide­ig Leninről, azokban a cik­kekben olvashattunk, ame­lyet az uralkodó osztályok toliforgatói a proletárdikta­túra gyalázására írtak. Ezek­ben a cikkekben természe­tes, hogy Leninről csak a rágalmazás hangján szóllak. Az ellenlorradalmi rend­szer negyedszázada alatt a proletárdiktatúra nagy taní­tójáról nem eshetett szó a helyi sajtóban. A felszaba­dulás után válí lehetővé a lenini életmű népszerűsíté­se. A népi demokratikus for­radalom időszakában 1944 végétől, 1948 nyaráig a me­gyei sajtó főképpen Lenin születése és halála évfordu­lója alkalmából foglalkozott a témával. Ekkor ‘ még főleg életrajzi adatok közlésére szorítkoztak a megjelent cikkek. Ebben az időszak­ban, amikor mó^ a hatalom kérdése nem dilit el, Lenin tanításai a szocializmus épí­téséről természetszerűleg nem kaptak fontos helyet u lapokban, csak itt-ott céloz­tak azokra. A felszabadulás után először az Igazság cí­mű lap közölt cikkeket Le­ninről, 1945 végén. A kora­beli lapok, az Igazság, a He­ves Népe, Gyöngyösi Néplap, Gyöngyösi Hírlap stb... rendszeresen beszámolta!* a Lenin ünnepségekről is. Az 1943 nyarától 1956 őszé­ig terjedő időszak saitójara jellemző, hogf m, ortgágcs Az újság — Képzelje! Már harmadik napja nem kapom rendesen az újságot. I — Ml az? Annyira hiányzik? — Fenét! Reggel bedobja a postás és reggeiizés közben... — Hol kezdi az olvasást? — Mint a legtöbb ember. Hátulról. Azután a nagybetűs címeket, majd az érdekesebbnek tűnő cikkeket. — Szerencse, hogy ilyeneket is talál... ' Dühösen felugrik, majd kiszalad a szomszéd szobába. Néhány pere múlva hónaljnyi lappal jön elő. — Nézze, legyen szives, nézze meg ezeket a szörnyűsé­geket. Szóljon hozzá, miket írnak. Amikor elolvastam, azt hittem, felrobbanok. Mérgemben kiöntöttem az abroszra a kakaót. Emiatt jött a veszekedés. — Persze, fiam! Neked semmi sem drága! Mert ugye­bár, kinek kell kimosnia az abrőszt? Hát nem, édes fiam! Majd te. Ne mosd az abroszt, én olvasom az újságot... — Jó! Akkor majd legalább te öntöd ki dühödben a kakaót... Az asszony csinos, barna teremtés. Amolyan beszélgetős típus. Csípőre teszi a kezét és mondja: — Látta ezt a cikket? Megölt egy embert és mindössze három évet kapott. Egy emberért. Ennyit ér hát egy ember­élet? A férfi kontráz: — Ugyan, hagyd már, édes fiam! Megölte és kész. Mit tudjuk mi, hogyan, miként ölte meg. Milyen volt a szándé­ka? Mesélte a népi ülnök haverom, hogy manapság legfő­képpen azt mérlegelik. Hanem itt van ez a vándorzászló. Ezek kaptak vándorzászlót? Viccnek is rossz. Ez a semmire­kellő társaság? Ismerem én őket. Az igazgatójuk nagy piás. A főmérnök meg ... Próbálom csitítani a hangulatot. Óvatos megjegyzést te­szek, megpendítem, hogy nem az igazgató, illetve a főmér­nök kapta a zászlót. Erre az asszony nagyot nevet. Majd ki­csattan; még a könnyei is potyognak. — Maga csak ne védje ezeket! Mert, úgye, itt vannak a sajtóhibák. A Marica lányunk ezeket gyűjti a közmondások helyett. Nem Is szólva a hülye apróhirdetésekről: Jói erőben levő öszvércsődor eladó. Avagy: Használt zokniját átveszi a... Tele van a szoba újságlapokikal. A rekamié, az asztal, az üresen maradt székek. Később a férfi megpróbál össze­pakolni, majd a fotelba dobja magát. — És még egyet mondjon meg, kérem! Itt van neveze­tesen a külpolitika. Miért van az, hogy minden újság egyet ír? Unom a sok szöveget, menni készülök. Utánam szólnak: — Ne szaladjon- már el olyan, gyorsan! Éppen most akartunk protekciót kérni öntől. — Miről van szó? — Intézze el, az ég szerelmére, hogy holnaptól kezdve hozzák megint rendesen azt a francos újságot... Szalay István ' **&<,«*>- 1 politikai irányvonalnak meg­felelően Lenin életművéből elsősorban azokat a mozza­natokat emelik ki, amelyek az akkori lővonalában he­lyes, de sok kérdésben hi­bás politika igazolására szol­gáltak. így több ponton a Leninre való hivatkozás for­málissá vált. A Népújság 1950. január 20-i Emlékez­zünk Lenin elvtársra című írásában ezeket olvashatjuk: „Pártunk új típusú kommu­nista párt, amely Lenin elv- társ tanításának szellemében dolgozik, küzd és harcol.” A korszak magyar történelmét ismerve tudjuk, hogy 1950- ben már a személyi kultusz széles körben eluralkodott és a pártélet lenini normái mind kevésbé érvényesültek. Egy 1951-ben közölt elméle­ti jellegű cikkben a lap le­nini hármas jelszó kérdé­sével foglalkozott. Ugyanak­kor egy sort sem írt az újság lenini hármas jelszó helyte­len gyakorlati alkalmazásá­ról, amire már 1951-ben a megyében is számos példát találhattunk. A NÉPÚ JSÁG 1956. ápri­lis 21-i vezércikke, amely­nek címe Leninre emlékszik a világ, már a XX. .kong­resszus szellemét tükrözte. A lap szerint „... az elmúlt évek alatt a Lenintől oly­annyira idegen és káros sze­mélyi kultusz hatásaként, a Szovjetunió Kommunista Pártja, és népi demokráciák pártjai is eltávolodtak a kommunista társadalom épí­tésének lenini normáitól... A XX. kongresszus még mé­lyebbre plántálta az agyak­ba és a szivekbe Lenin esz­méit, tovább erősítette a pártot, amelyet megterem­tett, amelyet olyannyira szeretett __ Csak akkor le­s zünk méltóak Lenin emlé­kéhez, akkor kap igazán mély tartalmat emlékező ün­nepünk, ha minden erőnk­kel igyekszünk megvalósíta­ni a lenini tanításokat.” Az 1956-os ellenforrada­lom leverésétől napjainkig terjedő időszak sajtójára a lenini életmű tükröződése te­rén Jellemző a tartalmi gaz­dagság. A helyi sajtó is ki­tette részét abból a küzde­lemből, amelyet megyénk­ben a lenini eszmék helyes értelmezéséért folytattak. Az 1956 november 4-től 1958 vé­géig terjedő időszak legfon­tosabb feladata volt az el­lenforradalom okozta zűrza­var felszámolása, a konszo­lidáció megteremtése. Nem véletlen az, hogy az Új úton című lap 1957.- január 20-i számában Lenin halála év­fordulóján közölt megemlé­kezés Lenin időszerűségét az ellenforradalom által oko­zott a zűrzavar felszámolá­sa igényével kapcsolta össze. „Ebben az időszakban” — írja a lap — amikor hatá­rainkon belül az ellenség nyílt támadásba indul a munkásosztály hatalma el­len, amikor határainkon túl a „marxizmus revíziójának” zászlaja alatt a nemzetközi munkásmozgalom egységé­nek megbontása dúl, különö­sen fontos minden becsüle­tes ember számára, hogy hű­en és ■ következetesen kitart­son a lenini tanítások mel­lett.” A lap a lenini tanításo­kat felhasználta a párt tö­megkapcsolatai erősítésére, a párt lenini normái népsze­rűsítésére, a szocializmus általános törvényszerűségei és a nemzeti sajátosságok összefüggése helyes megvi­lágítása tárgyalásakor iS. Különösen a kollektív veze­tés kérdésével és a demok­ratikus centralizmussal fog­lalkozott sokat a sajtó. Az egyik 1967-ben közölt em­lékező cikkben olvashatjuk: „Lenin szenvedélyesen val­lotta, hogy a pártnak csak azok a vezetői élvezhetnek tartós tekintélyt, akik a párt kollektív tapasztalatára tá­maszkodnak. Tehát a párt tekintélye, a párt kollektiv vezetésének tekintélye a sze­mélyi tekintély felett -all.” A LENINI SAJTÓNAK a lenini életmű megismerteté­sére irányuló törekvése fi­gyelemre méltó része volt annak a küzdelemnek, ame­lyet megyénkben a párt és a szocializmus hívei a leni- nizmus széle« körű megis­mertetése érdekeben kifej­lettek. Lenin életműve a Heves megyei sajtó tükrében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents