Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 94. szám

I A nagy tartalék V. •* Üzemszervezés bérmunkában SZÓ ESETT már arról, hogy Magyarországon a kel­leténél jóval kevesebb a szakképzett és főleg a ta­pasztalt szervező, s mivel az intézményes, felsőfokú okta­tás még csak most kezdődik, a helyzet lényeges javulásá­ra jó néhány évig nincs sok remény. A meglevő szervezők jó része — a hozzáértő, a való­ban tapasztalt szakemberek — nem vállalatoknál, hanem a különböző ágazati, szer­vezési intézetekben dolgoz­nak. Azért is. mert ezek­ben az intézetekben sokkal jobban — bár még mindig nem elégségesen — kama­toztathatják szaktudásukat. Az intézetek a tudomá­nyos kutatómunka bázisai is, ám köztudott, hogy mun­katársaik — vállalati meg­bízások alapján — konkrét, gyakorlati munkát is vé­geznek, magyarán: bérmun­kában szerveznek. Világszerte alkalmazott módszer, amelynek különö­sen kézenfekvő előnyei van­nak az olyan vállalatok szá­mára, ahol valamilyen ok miatt nincs mód a jelentő­sebb szervezői apparátus lét­rehozására. (Ismerve a hazai szakemberhiányt, nálunk na­gyon sok ilyen vállalat van.) De még az önálló szervezé­si osztályokkal rendelkező vállalatoknál is adódhat oivan átfogó, komplex szer­vezési feladat, amellyel csak egy nagyobb apparátus bir­kózhat meg. Egyszóval hasz­nos, előnyös dolog igénybe venni a ma már tucatjával működő szervezési intézetek szolgáltatásait, s a vállala­tok egy része — kisebb ré­sze — él is ezzel a lehető­séggel, még kisebb — majd hogy nem elenyésző része — meg is fogádja az intézetek által adott tanácsokat. Fino­man fogalmazva: a vállala­tok nehezen oldódó tartóz­kodással fogadják az inté­zetek ajánlkozásáit és mun­káját, és általában bizalmat­lanok minden ilyen kezde­ményezéssel szemben. Még furcsább jelenség, hogy a vállalat megrendel valami­lyen szervezési munkát va­lamely intézettől, a feladat megoldására több variáció­ban- is elkészítik a tanul­mányterveket, aztán az ezért járó díj kifizetése után az egész paksamétát elsül­lyesztik az íróasztalfiókba, vagy a különböző variánsok közül a kevésbé hatékony­nak ígérkező megoldást va­lósítják meg, nem túl nagy sietséggel. E vállalati magatartás oka­it hosszan lehetne elemez­ni, most csak egyetlen, de talán a legtöbb gondot oko­zó motívumról néhány szót: a szervezés nemcsak műsza­ki, hanem személyi intézke­dések sorozatát jelenti. Mun­kahelyeket — s ezzel együtt embereket — csoportosíta­nak át, munkakörök szűn­nek meg és ezzel emberek válhatnak feleslegessé, akik­nek esetleg más szakmát kell tanulniuk, vagy megszokott munkahelyüket mással kell felcserélniük. Egyszóval a racionalizálási folyamatból nem maradhat ki az ember, s felnőtt emberek munka- módszerét megváltoztatni ál- _ tálában nehéz dolo'g. AZ ILYESFAJTA intézke­désektől a hazai vállalatok vezetői úgy félnek, mint a fűztől, emiatt aztán legszí­vesebben lemondanak min­den, az embereket érintő szervezési intézkedésről. Vagy ha nem, mert az ügy annyira halaszthatatlan, ak­kor megjelennék az úgyne­vezett „személyre szabott” szervezési megoldások, ame­lyek nem a racionalitás, ha­nem a különböző beosztá­sokban levő emberek vélt, vagy pillanatnyilag valós ér­dekeit szem előtt tartó komp­romisszumok sorozatából áll­nak. Az eredmény nem két­séges. Aligha kell bizonygatni,' hogy az ilyen álhumanista vezetői magatartás több kárt okoz, mint hasznot. Ideje lenne rádöbbenni arra, hogy az elavult évtizedes munka­rendek éppen azokat az emberi érdekeket • sértik, amelyeket „védelmezni” sze­retnének a vállalatok külön­böző rangú vezetői, sokszor még a társadalmi szerveze­tek is. A vállalatok vezetőinek meg kell találniuk a régi­Irányelvek az építőipari szervezetek fejlesztésére Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium Minisz­teri értekezlete jóváhagyta az építőipari szervezetek fejlesztésének irányelveit. Az BVM építőipari vállalatai a 60-as évek közepén átlago­san évente 400—500 millió forint értékű építési munkát végeztek, a IV. ötéves terv végére — az előirányzat sze­rint — az évi átlagos terme­lési volumen 1200—1500 mil­lió forintra emelkedik. A ter­melés gyors fejlődése, az építéstechnológia korszerű­sítése és a gazdálkodásban bekövetkezett változások in­dokolják, hogy a vállalatok belső szervezeti felépítése, struktúrája is igazodjon a módosult körülményekhez. Az Építésgazdasági és Szer­vezési Intézet — a miniszté­rium megbízására — tíz ki­jelölt vállalat szervezeti fel­építésének változásairól ké­szített részlétes felmérést, majd ennek széles körű vitá­ja után kidolgozták az épí­tőipari szervezetek fejleszté­sének legfontosabb irányel­veit. Az irányelvek rámutatnák arra, hogy a vállalatok szer­vezetének és működésének fejlesztésénél elsősorban a gazdasági környezet változá­sait, — a hagyományost fel­váltó korszerű technológiá­kat s © vállalatok növekedé­si. ütemét keli figyelembe venni. A szervezet fejleszté­sének középpontjába kell ál­lítani a termelésirányítási funkciók erősítését. A belső irányítási rendszer fejleszté­sének a termelés koncentrá­lásának fontos feltétele, hogy a vállalatok többségénél a jelenleginél nagyobb építés- és főépítésvezetőségeket ala­kítsanak ki. Ezekből műsza­ki, termelő és gazdálkodó egységeket kell létrehozni, amelyek a korábbinál jóval nagyobb önállósággal ren­delkeznek, s ennélfogva foko­zottabban érdekeltek a gaz­dálkodás javításában, az eredmények növelésében. Korszerű technológiát alkal­mazó közepes és nagyválla­latoknál létre kell hozni a műszála ellenőrzés önálló vállalati szervezetét és a ter­melőegységekben működő szakmai hálózatot is. A kivitelezés műszaki elő­készítésének korszerűsítésé­ben az a követendő elv, hogy a nagyvállalatoknál elsősor­ban a termelőegységek ben fejlesszék a műszaki előké­szítést, a kisvállalataiénál csak központi, a közepes vál­lalatoknál pedig — a körül­ményekhez igazodva — a centralizált vagy decentrali­zált megoldást indokolt vá­lasztani. A minisztérium va­lamennyi vállalatának elkül­di a szervezeti fejlesztésének irányelveik hez való ragaszkodás, az új­jal kapcsolatos belső ellen­állás leküzdésének módsze­reit. A következetes vezetői magatartás, a megfelelően megválasztott ösztönzési rendszer és az új szervezet által megkívánt munkamód­szerek elsajátítására és be­gyakorlására biztosított le­hetőség Segíthet ebben. Érdemes odafigyelni arra a munkára, amely most in­dul különböző vállalatoknál. Megkezdődött ugyanis azok­nak a vállalatoknak a kije­lölése, amelyeknél a szak­minisztériumok mintaszerve­zéseket végeztetnek. Például a textil- és textilruházati iparban nagyarányú előze­tes felmérőmunkára tá­maszkodhat a szervezéssel kapcsolatos döntés-előkészítő munka. A jó - felkészülésnek is köszönhető, hogy nagy az érdeklődés, és a miniszté­rium felkérésére az iparág nyolc vállalata jelentkezett komplex, 45 vállalat pedig részleges mintaszervezésre. A kohó- és gépiparban 5 vállalat komplex mintaszer­vezését tervezik és a költsé­gek felét a minisztérium műszaki fejlesztési alapjából fedezik. A munka java ré­szét végző szervezési intéze­tek feladata nemcsak a kü­lönböző szervezési megoldá­sok kidolgozása, hanem be­vezetése. sőt az alkalmazás ellenőrzése is. A megbízások elvállalása előtt a szervezési intézetek minden esetben alaposan mérlegelik, hogy a megrendelő vállalat vezetői valóban igénylik-e, támogat- ják-e a javasolt szervezési módszerek alkalmazását. Csak ilyen előzetes garancia után lehet hozzáfogni a na­gyobb munkához, mert ha úgy látszik, hogy a vállalat megfelelő vezetés hiányá­ban — a szervezési mód­szerekkel elért eredményeket nem tudja „tartósítani”, ak­kor az intézetek hozzá sem fognak ehhez a költséges munkához. LATHATö TEHÁT, hogy a korszerű szervezési meg­oldások bevezetése nem a szervezők igyekezetén, ha­nem elsősorban a vállalatok vezetőin múlik. Ha ők ra­gaszkodnak a szervezők köz­reműködéséhez és segítik munkájukat, akkor néhány év múlva egészen más kép rajzolható az üzem- és mun­kaszervezés hazai helyzeté­ről, eredményeiről. Vértes Csaba (Vége.) 1* tunIV21 A Borsodi Vegyi Kombinátban az eddigi lWUUa karbidházis helyett most földgázból állít­jak clo a PVC-t, amelynek javarészét a Magyar Kábelművekben és a Hungária Mű- anyagfeldolgozó Vállalatnál használják fel. Képünkön: a PVC-gyár földgáz-átalakító üzemrésze. (MTI-foto — Erezi K. Gyula) A cél: a mezőgazdasági feszültségek megszüntetése Hiegalakuit a megyei termelés* és műszaki fejlesztési hizottsá Az elmúlt években az or­szág és megyénk mezőgazda­sága is kedvező ütemben fejlődött. Ennek ellenére a mezőgazdaság bizonyos ága­zataiban feszültségek kelet­keztek, s ezeknek az ágaza­toknak a termelése — mint például a zöldség-, cukorré­pa-, dohánytermesztésnél — visszaesett, vagy nem nőtt kellő mértékben. A kialakult helyzetet országos szinten is részletesen elemezték, s meg­születtek azok a$ ösztönző, központi intézkedések, ame­lyek célja a feszültségek megszüntetése, az egyes ága­zatok gazdaságossá tétele. Az intézkedések nyomán megyénkben is sokoldalú munka indult meg s a to­vábbiakban szükséges egy olyan szerv, amely a mun­kákat, a feladatokat össze­hangolja. E célból jött létre a me­gyei termelés- és műszaki fejlesztési bizottság, amely tegnap tartotta alakuló ülé­sét Egerben. Az alakuló ülést, amelyen megjelent Hor­váth István, a megyei párt- bizottság munkatársa is, Ko- ós Viktor, a megyei tanács osztályvezető-helyettese nyi­totta meg. Ezután Kocsis Gyula, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály cso­portvezetője vázolta a bizott­ság feladatait. Kifejtette, hogy megyénkben az utóbbi években jelentősen csökkent a zöldség, a cukorrépa és a dohány területe, holott me­gyénk éppen ezek termelésé­ről volt híres. Népgazdasági és megyei érdek is, hogy a területek ne csökkenjenek to­vább, másrészt pedig a ho­A MED ŐSZ felmérése: A nőb és a fiatalok helyzete megyénk mezőgazdasági tizeméiben (Varadi Anna tudósítónk­tól) : Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1970. februári hatá­rozatában előírja a nők és a fiatalok társadalmi, gazdasá­gi és szociális helyzetének ja­vítására vonatkozó intézke­déseket. 1971. végén megje­lent ifjúsági törvény pedig a fiataloknak az állami és társadalmi életben való rész­vételét hivatott javítani. A határozatok értelmében a MEDOSZ-hoz tartozó vál­lalatok és intézmények ter­vet készítettek, melyben megjelölték a fiatalok és a nők helyzetének javítását szorgalmazó intézkedéseket. Felméréseket végeztek az üzemekben a különböző mun­katerületeken foglalkozta­tott nők és fiatalok gazda­sági, szociális ellátottsága ér­dekében. örvendetes, hogy a meg­jelent határozatok óta ja­vult, erősödött a válíalatofc- aai, intézményeknél a gazda­sági vezetők, a párt, a szak- szervezet és a KISZ kapcso­lata. A különböző vállalati, szakszervezeti értekezlete­ken minden alkalommal meghívják a KISZ-szervezet vezetőit is. Hasznos javasla­taikra, véleményükre igényt tartanak a kollektív szerző­dések kiegészítésénél, vala­mint a fiatal házasok lakás­igényeinek támogatásánál is. Évről évre emelkedik a „Kiváló dolgozó” kitüntetés­sel rendelkező nők száma. A Heves megyei MEZŐGÉP Vállalatnál 1970-ben 13 nő kapta meg a „Kiváló dolgozó” jelvényt, 1971-ben pedig 14, a vízügyi szervnél 1970-ben nyolc, 1971-ben pedig tíz nő kapott kitüntetést. A nők és fiatalok a válla­lati szakszervezeti bizottsá­gokban, tanácsokban, a ME- DOSZ-ban, az SZMT-ben — megfelelő arányban kapnak képviseletet, amely jó mun­kájuk elismerései, igazolja. .Megyénk mezőgazdasági üzemeiben mindenütt intéz­kedések történtek, hogy a nőket és a fiatalokat adott­ságuknak megfelelő munka- területen foglalkoztassák. A MEDOSZ-hoz tartozó vállala­tok segítik a fiatalok to­vábbtanulását, a nők szak­mai továbbképzését, biztosít­ják az ezzel járó kedvezmé nyékét. 1975-ig évente ötven fiatalnak felsőfokú tanulmá­nyaihoz a kollektiv szerző­désben rögzítettek alapján — tanulmányi, társadalmi ösz­töndíjat is adnak. A maga sabb szakmai képzettségű fiatalokat megfelelő munka­körbe helyezik, s munkájuk alapján erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesítik. Említésre méltó, hogy a mezőgazdasági vállalatoknál a nők helyzetének javítására tett intézkedések alapján megszűnt a nődolgozók éjsza­kai műszakban és egészség­re artaimas munkakörben wa.« k> foglalkoztatása. J zamok is emelkedjenek. A bizottság alakuló ülésén fő­ként ezekkel a témákkal fog­lalkozott, de a későbbiekben más ágazatok helyzetét is elemzi. A hatékonyabb és alapo­sabb munka érdekében a bi­zottságnak szakbizottságai is lesznek, illetve már vannak is. A zöldségtermesztési és öntözési szakbizottság már * létrejött, rövidesen pedig a cukorrépa-termesztési szak- bizottság is megkezdi tevé­kenységét. Minden szakbi­zottság alaposan elemzi a jelenlegi helyzetet, meghatá­rozza a feladatokat, s javas­latokat tesz azok megvalósí­tására. A zöldségtermesztési szakbizottság például felmé­ri, hogy a jövőben mely gazdaságokat lehet szakosí­tott zöldségtermesztő gazda­sággá fejleszteni, s azt is megvizsgálják, hol lehet fű­tött fólia- és üvegházakat lé­tesíteni. Az öntözési szakbi­zottság egyik fő feladata: megvizsgálni a jelenlegi ön- tözökapacitást és felmérni, hogy azok mennyire vannak kihasználva. Koós Viktor mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztály- vezető külön hangsúlyozta, hogy a bizottság és szakbi­zottságai hatékony fórumok­ká kívánnak válni, amelyek valóban alkalmasak a fél­adatok megoldására. A hozzászólók szükségszer rűnek és hasznosnak tartot­tak a bizottságok létrejöttét. Urban Imre, a hevesi tsz- szövetség titkára már konk­rét eredményekről is számot adott: felméréseik szerint a szövetség tagszövetkezetéi mintegy 1200 vagon zöldség­gel többet szerződtek az elő­irányzottnál — ezzel is se­gítve a zöldségprogram meg­valósítását. (k. I.) MwiMß.qi ilDJä apriii» 2S„ «zsmb*i

Next

/
Thumbnails
Contents