Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

A nagy tartalék ft. Minden gazdasági tudománya vezető P A statisztika szerint a vi­déki munkaerő-tartalék csök­kenését, az extenzív gaz­dálkodás korlátáit sok he­lyen még mindig nem ve­szik komolyan. Békés megyében, 1960- ban az ipari termelés érté­ke alig 80 százaléka volt a mezőgazdasági termelésnek. A mai arány jócskán az ipa­ri termelés javára billent. Az elmúlt 10 évben a me­zőgazdaságban dolgozók szá­ma 35 százalékkal csökkent, az ipari dolgozók létszáma pedig megháromszorozódott. Az extenzív fejlesztés le­hetőségei tehát egyre csök­kennek, de a IV. ötéves terv időszakában további 3400 új munkahely létesítését terve­zik a megyében, nagyobb­részt a nehéziparban, illetve az élelmiszeriparban. Békés­ben még együtt fut az ex­tenzív és az intenzív ipari fejlesztés. Fejér megyében erre már alig van lehető­ség. Például Székesfehérvár közismert munkaerő-gondok­kal bajlódik (a Könnyűfém­mű jó ideje saját autóbusza­in szállítja a sokszor nem is olyan közeli falvakból a munkásait). A még munká­ba állítható nők aránya is alaposan lecsökkent. Másfajta gondjai vannak Bács-Kiskun megyének, ahol az utóbbi években csökkent az élelmiszeriparban foglal­koztatottak részaránya, és jelentősen emelkedett a ne­héz-, illetve könnyűiparban foglalkoztatottak száma. Egyszóval a „vidék” ugyan­olyan úton van mint Buda­pest, és nincs más megol­dás, mint felhagyni az újabb és újabb emberek munkába állításának illúziójával. Ehe­lyett most már valóban és sürgősen meg kell keresni a sokat emlegetett belső tar­talékok feltárásának és hasz­nosításának módszereit. Mert vannak belső tarta­lékok és ezek nagyságát, sok-sok elemzés, felmérés és vizsgálat után is csak a va­lóságot alig megközelítő ké­pünk lehet. Néhány illusztráció, csak úgy találomra: egy tonna viscos fonal előállítására a •Német Szövetségi Köztársa­ság textiliparában 101 órát, Svájcban 106 órát, Angliá­ban 160 órát, Magyarorszá­gon 269 órát fordítanak. Egy, a textilipar termelé­kenységét elemző tanulmány rámutat arra, hogy a tex­til- és ruházati iparban a szükségesnél jóval magasabb a belső munkaerő-tartalék. A kisegítő munkafolyama­tokban rendszerint a mini­mális gépesítés nélkül, csu­pán kézi erővel dolgoznak, ezekre a munkakörökre nin­csenek különösebb technoló­giai előírások — mivel gya­korlatilag technológia sincs — aránytalanul magas a karbantartók száma — mert sok a régi, elavult gép —, és ugyancsak magas az al­kalmazottak létszáma, mert az üzemek belső ügyviteli rendje túl bonyolult, az ügy­vitel-gépesítés pedig a kez­det .kezdetén tart. Ezek tex­tilipari példák, ám az ada­tok behelyettesítésével lé­nyegében ugyanez az össz­kép rajzolható fel vala­mennyi iparágban, vala­mennyi termelőüzemben. Alig tapasztalható némi változás, alig vehető észre némi törekvés a termelő- egységek b'első munkafolya­matainak racionalizálására Különös ellentmondás, hogy miközben általánosan elismert és elfogadott köve­telmény a hatékonyság nö­velése, addig a népgazdasá­gi feszültségek éppen ott je lentkeznfek, ahol a legna­gyobb hatékonysági tartalé­kok vannak. E helyzet kiala­kulásához az is hozzájárult, hogy a reform bevezetését követő időszakban túlzott jelentőséget tulajdonítottak a gazdasági szabályzóknak, pedig ezek önmagukban nem alkalmasak minden problé­ma megoldására. Kulcsfontosságú — az ál-, talános szervezésen belül is — a munkaszervezés színvo­nalának gyors ütemű növe­lése, mert enélkül nem te­remthetők meg a további szervező munka hatékony­ságát biztosító feltételek sem. Éppen ezért igen fon­tos lenne napirendre tűzni többek között a művezetők képzettségével, feladataival, hatáskörével kapcsolatos je­lenlegi gondokat. A szervezettség színvona­lának emelése ugyanis jó­részt azon múlik, hogy az egyes termelőegységek veze­tőinek részéről megszűnik-e a vitathatatlan bizalmatlan­ság a szervezés, mint tudo­mány és a szervezők iránt. Ennek egyik feltétele, ha a gazdasági vezetők, a gazda­sági-műszaki ismeretek mel­lett maguk is elsajátítják és alkalmazzák a szervezéstu­domány módszereit, ha meg­ismerkednek ennek a tudo­mánynak legalább a leg­fontosabb alapelveivel. Yértés Csaba Következik: Sürgető követel- mény« Zöldség­gyümölcs minden élelmiszer­boltban A Zóldért-bolthálózat kia­lakulásával különböző meg­fontolások alapján az élelmi­szerüzletekből korábban ki­szorult az egyik legkereset­tebb napi cikk, a zöldség­gyümölcs. A megnövekedett igények nyomán miniszteri rendelet intézkedett arról, hogy zöldséget, gyümölcsöt újból árusíthassanak az élel­miszerboltokban; sőt, a Bel­kereskedelmi Minisztérium korszerű értékesítési formák elterjesztésével foglalkozó közleményben felhívta rá kiskereskedelmi vállalatok figyelmét. A minisztériumok a napok­ban kiadott újabb állásfogla­lásában is kívánatosnak tart­ja ezt, annál is inkább, mert a korszerű csomagolás elter- . jedésével javult ezeknek az árucikkeknek az önkiszolgá­lási lehetősége. A minisztéri­um előírta azt is, hogy a jö­vőben nem ■ szabad olyan ÁBC-áruházat tervezni, épí­teni, ahol nincs hely a zöld­ség-gyümölcs árusítására. Ugyanakkor külön felhívta a vállalatok figyelmét a higié­niai követelmények betartá­sára, a zöldség és gyümölcs ennek megfelelő tárolására, kezelésére. A minisztérium a tapasztalatok alapján többfé­le önkiszolgáló rendszert ja­vasolt: így egyebek között le­hetővé kell tenni a vásárlók­nak azt, hogy a válogatott, osztályozott árut maga szed je kosárba. A legelőnyösebb a ma már nagy mennyiség­ben és sokféle minőségben előrecsomagolt zöldség-gyü­mölcs értékesítése, amelyhez célszerű külön erre alkalmas berendezések, állványok be­szerzése. Fiatal gyár - fiatalokkal Kiváló üdülők A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa nemrégiben ér­tékelte a SZOT-ütlülök mun­káját. Ennek alapján ítélte oda a legjobb kollektívának járó jutalmakat, kitüntetése­ket. Heves megyében a ki­váló üdülő címet a parád- sasvári SZOT Gyermeküdülő, a parádi SZOT Metró üdülő, míg a dicsérő oklevelet a parádfürdói SZOT Szanató­rium és a mátraházi SZOT- üdülő kapta meg. A kitüntető címmel járó pénzjutalmat és az oklevelet • hét végén adják át az üdülők dolgozóinak és a te­jelőinek. . Ez már aranyat ért... Van nedvesség a szőlőknek is Az elmúlt héten csak hi­tegette a mezőgazdaságot az eső: egyetlen nap sem hul­lott jelentékeny csapadék a földekre. A napi átlagos csa­padékmennyiség alig halad­ta meg a három millimé­tert, s hiába cseperészett naphosszat az eső, ez bizony keveset segített a földeken. A hét végén azonban kiadós zivatarok, záporok áztatták a talajt, s jelentékeny * volt a csendes esőből hullott csa­padék mennyisége is. Eddig csak három-négy méterre ázott át a talaj, a vasárna­pi esőzés már komolyabb nedvességtartalmat juttatott a földbe és így a mélyebb gyökérzetű növények, a sző­lők, a gyümölcsösök is ele­gendő nedvességhez jutot­tak. Megyénk területéről Hat­van környékéről jeleztek ki­sebt/ jégesőt, de a jég itt sem tett különösebb kórt a növényzetben. Épül a tágas, új üzemcsarnok. A kivitelezést a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói végzik. Igaz, gyárnak még nem le­het nevezni, de a nagy iram­ban folyó építkezés, a fej­lesztés mindenképpen ezt a jövőt ígéri a Finomszerel- vénygyár hevesi gyáregysé­gének. A kezdet: egy régi kastélyban, ötven munkással, éppen egy esztendeje. Pilla­natnyilag már 250-en van­nak, s az év végén körülbe­lül háromszázan dolgoznak majd itt. De nen>csati a létszámban látszik a fejlődés: az elmúlt hetekben adtak át egy új. üzemcsarnokot, ahová már be is szerelték az olajszabá­lyozók beállító gépsorainak egy részét. Sokkal pontosab­ban, gyorsabban végzik itt a fő gyártmányuk, az olajkály­hákban használt szabályozó készülékek beállítását. A 250-es létszámból közel 200 nődolgozó. Fürge kezű asszonyok, lányok ülngk a szerelőszalag {mellett, ellen­őrzik az automata villogókat, állítják be az olajszabályozó­kat. Betanított munkások szinte valamennyien, néhány nőnap gyakorlás után már teljesítik az előírt normát. — Az itt dolgozók átlag­életkora 27 év — tájékoztat az üzemvezető, Adám Imre. — Főleg fiatalok jelentkez­nek ide, akik ném akarnak messze kerülni a szülőfalu­juktól. A probléma az, hogy egyelőre az ipari szakmun­kásképzés nem megoldott ezen a környéken, s így csak a központi gyár tud beisko­lázni tanulókat. Bemegyünk a nemrég át­adott új üzemcsarnokba. Itt valóban igazolódik az állítás az életkorról: csupa fiatal dolgozik a gépek mellett. — Én korábban állami gaz­daságban voltam' — mondja Naey Béláné —, de aztán jöttek a gyerekek, otthon ma­radtam. Erre az évre üte­meztük be, hogy újra dolgo­zom, de tavaly megkerestek a gyártól, mondták ezt a le­hetőségei. Egy hónapig ta­nultam a Bervában, azután jöttem ide. A gyerekekre a nagypapa vigyáz, ott laknak a szomszéd urakban ... Madarász Irén még a ti­zenévesek táborába tarto- . zik. — Elég, bonyolult munka a beszabályozás, de ezeket az új gépeket hamar megszok­tuk. Az én szüleim >s itt dolgoznak, -s talán azért dön­Tallóxűs régi panasiiigyeinhben .. « Mi lett a bevesvezekéflyiek kérésével ? Lapunk tavaly február 18-i számában Túlzottak-e az igények Hevesvezekényen címmel cikket írtunk arról, hogy az alig ezer lakosú köz­ségben huszonöt évvel ez­előtti állapotok uralkodnak a kereskedelmi ellátás terén. A lakosság, s az őket képvi­selő tanácstagok jogos kéré­se nyomán a község vezetői a Heves és Vidéke Körzeti AFESZ-hoz fordultak segít­ségért, ám hiába. "A hálózat- bővítés. az ‘ellátás javítása nem szerepelt az ÁFÉSZ terveiben, mondván: túlzot­tak az igények Hevesveüeké- nyen. .. E megállapítás hosszú és keserű vitákat eredménye­zett. A község vezetői nem engedtek jogos kérésükből, s panaszukkal felkeresték la­punk szerkesztőségét is. A cikk nyomán az ÁFÉSZ ve­zetője, Gőz Pál ígéretet tett arra, hogy megvizsgálják és a lehetőségekhez mérten megoldják a hevesvezéké- nyiek problémáját. S mint arról a későbbiek során ben­nünket is értesítettek, as 1973, eta tetv'iliilrn 9P «ki forintot ütemeztek be ennek a feladatnak a megoldására. A helyzet ma is változatlan ... A napokban utánanéztünk, vajon hogyan oldották meg ezt az alapjában véve cse­kély feladatot azóta az ÁFÉSZ vezetői? Ellátogat­tunk Hevesvezekényre, ahol az első szempillantásra azt tapasztaltuk, hogy a helyzet — jó egy év után — ma is változatlan. — Csak a veszekedés, a vitatkozás formai újultak meg. Az ellátás maradt a huszonöt évver ezelőtti szin­ten. Hogy mivel indokolták a megoldás elhalasztását? Minket úgy értesítettek, hogy 1971. júniusban módosítot­ták a terveket, ezért 1971- ről áttették a boltcserét, a< beruházást 1973-ra. De a legfőbb érv még ma is az, hogy nem indokolt a kéré­sünk. mert kis község va­gyunk! — tájékoztatott ben­nünket Zbiskó Mártonná, a községi tanács titkára. — Je­lenleg ott tartunk, hogy ne­künk kell vállalni minden felelősséget az emberek előtt, mert az, Ár ÉSZ vezetői még a aaöyelikeaeti küldöttgyűlé­sen sem voltak jelen. Ezek után nem csoda, ha veszeke­dés lesz minden egyes talál­kozásból. .. Heves és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ, Gőz Pál elnök: — Annak, hogy a terve­ket módosítani kellett, nyo­mós oka van. Mint minden üzemnek, vállalatnak és szö­vetkezetnek, nekünk is le kellett állítani erre az évre a beruházásokat. A kor­mányrendeletet mi sem szeg­hetjük meg. Ez tette szüksé­gessé. hogy a későbbi évek­ben végezzük el a hevesve- zekényi üzletek módosítását felújítását. Nem tettük félre az ügyet, csak besoroltuk a meglévő legfontosabb fel­adatok közé. s amint azt az anyagi lehetőségek engedik, illetve sor kerül rá, megoldó­dik a község lakóinak ez a problémája is. Hogy teszünk azért az ott élőkért valamit, hadd mondjam meg: a kö­zeljövőben — mihelyt szak­embert kapunk — oldjuk meg a lakosság húsellátását./ Kérték Hevesvezekényen a gázcseretelep létesítését is. Mi már felmértük a lehető­ségeinket, /> sajnos a tűzoltó­ság beleszólt. így a községi tanács segítségére számítunk, s akkor- ezt . a Kérésüket is teljesítjük. — Még annyit: én még a mai nap sem tartom indo­koltnak a községbeli vegyes­üzlet ÁBC-bolttá való átala kítását. Egyrészt azért nem, mert alacsony forgalmú, . másrészt a havi 180 ezres be vételre nem tudunk három kereskedőt tervezni. Köztu­dott ugyanis, hogy legalább három szakember szükséges egy kisebb ÁBC-bolt üze meltetéséhez is. Előbb kellett volna Mi egyszer már állást fog laktunk: nem túlzottak az igények a községben, elvég­re ezer ember ellátásáról van szó. Az ÁFÉSZ vezetői­nek viszont abban van iga­zuk, hogy a beruházások le­állítása megkötötte a kezü­ket, ezert még a szándékuk­ban' álló feladatok végrehaj­tását is el kellett halaszta­ni tűt. De felvetődik a kérdés: miért kellett ebben a község­ben 1972-re így kiélezni a helyzetet, s pontosan az utol­só pillanatokra, mondhatni a 24. óráig hagyni a gondok, problémák megoldását. Az eltelt huszonöt év alatt bizo­nyára lett volna mód és le­hetőség annak a 60 ezer fo­rintos beruházásnak a meg­valósítására. Egyszóval, jóval előbb kellett Volna felmérni azolzai a bizonyos hevesvc- zekényi igényeket. Szilvás István j főttem ügy, hogy ide jövök: Nem i;ehéz munka, de itt nagyon sok olaj fröcskölödik széjjel, s a cipőt tönkrete­szi. Állítólag most majd ka­punk valamilyen gumicipőt, mert ezek a papucsok nem egészségesek. — Az ősszel lesz az eskü­vőnk, később is itt szeretnék dolgozni... A gyáregység új területén gyors ütemben folyik az épít­kezés. Már állnak az új üzemcsarnok falai, s a mel­lette levő szociális épületek­ből is mind többet lehet lát­ni. — A Jövő tavasszal már a szerelést is befejezzük —, mondja Ádám Imre. — A terv az, hogy az egész gyár­egység ide települ később, ezért építünk ide szociális lé­tesítményeket és 300 szemé­lyes üzemi konyhát. Ez a mostani csarnok 2600 négy­zetméter alapterületű, s mel­lé épül majd még egy, ennél valamivel nagyobb üzem­csarnok. Jövőre ide 300 mun­kást veszünk fei: itt lesznek a forgácsoló- és az esztergá­lyosműhelyek. A beruházási költségek még nincsenek ugyan teljesen elrendezve, de reméljük, ezek a problémák is hamar megoldódnak. — Heves nagy fejlődésnek indult, s ebben a gyárnak is szerepe van. Nemsokára fel­épülnek az első emeletes há­zak, ahol mi is kapunk ta­nácsi lakásokat. A környéken dolgozók közül most már egyre többen jönnek haza.., (hekeli) Uj bolt Boconádon A tarnamévai ÁFÉSZ új önkiszolgáló élelmiszerbol­tot épített Boconádon. A ré­gi. elavuit bolt helyetti, mintegy 165 négyzetméter alapterületű üzletház építé­sére és berendezésére közel 600 ezer forintot költöttek. Hűtőpultok, mélyhűtőtáro­lók segítik a gyorsan romló áruk tárolását. Rövidesen be­vezetik a halárusítást, amely­re külön haltárolót is besze­reztek. A község egyetlen élelmiszerboltja naponta 150 —200 vásárlónak elégíti ki az igényeit. A szövetkezeti tagok 12 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a beruházásnál. A&K. ímíSs I«., kedd „ t » i

Next

/
Thumbnails
Contents