Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

A l »■ »■ FW kozos ero — előbbre visz A Mátra széli kisközség­ben, az alig több mint ezer lakosú Ludason, tíz éve mű­ködik a KISZ-szervezet. Bár kevés a fiatal a faluban, a körülményekhez képest még­is számottevő a KISZ-tag- sag. A vélemények azonban megoszlanak. Sokan azt mondják, „hullámvölgyben” van ez a kis csoport, nem úgy végzi munkáját, ahogy azt kellene. Mások viszont elégedetten beszélnek a he­lyi ifjúsági szervezetről. A Fő utcán, a községi. könyvtár épületében kapott helyet a KISZ-klub. Az elő­térben büfé van, bent a könyvtárszobából nyílik a kellemesen és jól berende­zett klubhelyiség. — A megyei KlSZ-bizott- ságtól kaptuk a bútorokat — vezet körül a helyiségen ' Szabó Ildikó KISZ-titkár, a helyi fogyasztási szövetkezet könyvelője. — A televíziót a termelőszövetkezet, a mag­netofont pedig az ÁFÉSZ vá­sárolta nekünk. Minden szer­dán, szombaton és vasárnap találkozunk. Politikai, kul­turális előadásokat rende­zünk, közösen szórakozunk. Tavaly például a karácsondi, a vámosgyörki és a gyön­gyöshalászi KISZ-szervezet­tel közösen rendeztünk po­litikai vetélkedőt, ahol meg­szereztük az első helyet. A jutalom egy modem vonalú váza volt — mutat a televí­zión elhelyezett karcsú vi­rágtartóra. — A közeljövő­Hónapokig tartott Hatvan­ban a huzavona, mi legyen a Horváth Mihály utcában ál­ló művelődési ház sorsa? Ősszel kimondták rá a halá­los ítéletet, éspedig azzal az indokkal, hogy helyén OTP- társasház épül. Nem vezettek azonban eredményre a cu­korgyári kultúrház közös üze­meltetésére vonatkozó tár­gyalások. Az építkezésből sem lett semmi. Ilyenformán arra kényszerült a művelő­dési központ, hogy régi ke­retei között folytassa mun­káját. Persze, rengeteg idő elfecsérelődött ezalatt. S mi­vel semmiféle jelentős ese­mény megtervezésére nem vállalkozhatott az intézmény a felemás állapotban, most új alapról kell elindulnia a hatvani népművelésnek. A kultúrház vezetői, igen helyesen, előbb arra töreked­tek, hogy épületüket felújít­sak. Ebben a 213-as iparita- nuló-intézet sietett segítsé­gükre.1 Hegedűs István okta­tó tanár vezetésével harminc fiatal dolgozott a falakon. Renoválási, piktorálösi mun­kájuk értéke meghaladja a 30 ezer forintot. S most már szemrevaló, ízléses az épület, nagyteremtől a klubszobákig. Utóbbiak egyikében büfét szeretne üzemeltetni a mű­velődési ház, hogy jövedel­méből pótolja a tanácsi tá­mogatást. Addig sem tétlenkedtek az intézmény ügyvezetői, míg a tatarozás folyt. S a» körülmé­nyekhez képest színes, tar­talmas munka van kibonta­kozóban Hatvan városában, valamint az ide tartozó há­lt Í9W. április 18., kedd ben tánccsoportot akarunk létrehozni. Ezenkívül részt veszünk a „Jó könyv mozga- lom”-ban is. Az általános is­kola úttörőcsapatával is sze­retnénk minél többször ta­lálkozni. Főként a nyolcadi­kosokkal, hogy megismer­kedjenek szervezetünkkel. Legközelebb április 23-án, a gyarmati ifjúság napján kommunista vasárnapot ren­dezünk. A Gabonafelvásár­lási és Feldolgozó Vállalat helyi takarmánykeverő üze­mében dolgozunk majd, zsá­kokat válogatunk. Koncsos István, a községi tanács vb-titkára másként vélekedik. — A község vezetőinek az a véleménye, hogy jobban is dolgozhatna az ifjúsági szer­vezet. 'Különösen az állami rendezvények alkalmával le­hetnének aktívabbak, bár kétségtelen, hogy amióta új vezetőség van a szervezet élén, sokat javult a munka. A községi tanács, a fogyasz­tási szövetkezet, a termelő- szövetkezet és a helyi takar­mánykeverő üzem anyagilag is segíti a KISZ-szervezetet. —' Az idén milyen támo­gatásra számíthatnak p. fia­talok? — A klubhelyiséget szeret­nénk még baii'á tságosaÓbá tenni. Ehhez a tanács, az ÁFÉSZ és a termelőszövet­kezet közös erővel biliárd­asztalt és egy újabb magne­tofont vásárol a szervezet­nek. Mi szívesen támogatjuk rom községben. Legtevéke­nyebb kiscsoportos foglalko­zás a fiatal értelmiségiek klubjában folyik. Korompai János muzeológus Gárdonyi titkosírásáiról beszélt az if­jaknak, voltak kiránduláson a Mátrában, találkoztak Apá­ti Miklós költővel, pár nap­pal ezelőtt pedig Vekerdi Lászlót hallgatták meg, aki tudománytörténeti kutató­munkája módszereiről beszél­getett velük. Hetek óta nagy sikerrel szerepel a művelődési köz­pont műsorán az irodalmi színpad gyermekek részére betanult programja, ame­lyet Berényi Rozália szer­kesztett, rendezett, zongora­kíséretét pedig Kocsis Ist­vánná látja el. A verses, me­sés összeállítást Egerben is bemutatták már a hatvaniak, májusban pedig Gyöngyösre és a Fóti Gyermekvárosba viszik. Nagy nyeresége a mű­velődési központnak az ^egy hónapja működő foto- és filmkör, amely közel negy­ven érdeklődőt juttat hasz­nos szakmai ismerethez. S ne feledkezzünk meg a szín­játszók „Békesség óhajtása” című új műsoráról, amely a győzelem napjára készül. Valamit még a közeli ter­vekről! Május elején termé­szettudományos napokat ren­deznek Hatvanban. Április 24-én megrendezik Buday Ilona es Pribolyszky Mátyás népzene-estjét. A hónap utol­só napján pedig a magyar nóta kedvelőit részeltetik örömben Boros Jolán, Gen- csy Sári, Tekeres Sándor, Mozsár Imre énekesek és Mezei Gyula népi zenekara vendégszerepléséveL (m, gy.) őket, de elvárjuk, hogy a közös feladatokat együtt old­juk meg. örülnénk, ha a kö­vetkező hetekben az ifjúsági szervezet is bekapcsolódna a íaluszépítési munkába, a fá­sításba és a parképítésbe. Az utóbbi egy évben ész­revehető kezdeményezés in­dult a ludasi fiatalok köré­ben. Ez elismerésre méltó. Az viszont bizonyos, hogy a problémákat csak közös erő­vel lehet megoldani, mert ez — Lehet, hogy amit most « elmondott, hihetetlen dolog, de vannak ennél valószínűt­lenebbek is — ráncolta ösz- sze a homlokát a fiatalem­ber, miközben felhajtott egy pohár whiskyt. — Ami például mostaná­ban Dél-Franciaországban történt, az már egyenesen a megmagyarázhatatlannal ha­táros. El sem hittem volna, ha nem hiteles forrásból tu­dom. — Gyilkosság volt? — Két gyilkosság. — Ugyanaz követte el? — Két tettes volt, egy nő és egy férfi, egy házaspár. — Együttesen követték el? — Éppen ellenkezőleg. Egyik sem tudott a másik tervéről. A gyilkosságok más­fél hónap különbséggel tör­téntek. — És kik voltak az áldo­zatok? — Éppen ez a legfurcsább az egészben — mondta a fiatalember. — Hogy meg­érthesse, egyet-mást még el kell mondanom. Ha ugyan van ideje meghallgatni. — Egy érdekes történetre mindig van. — Akkor még két whiskyt — szólt oda a fiatalember a pincérnek. Megvárta, amíg betöltötték a poharát, kor­tyolt egy párat és folytat­ta: — Az eset egy fényűző tengerparti villában történt. A ház egy dombon állt, csak egy kanyargós, keskeny úton lehetett megközelíteni. Tu­lajdonosa egy idősebb, dús­gazdag gyáros volt. A fele­sége jóval fiatalabb volt ná­la. Érthető hát, hogy állan­dóan féltékenykedett rá. — Ok nélkül? — Okkal, de a fiatal fe­leség vigyázott arra, hogy bizonyíték ne kerüljön a térj kezébe, ördögien szépés Szép lányok sisakban “A szép lányok sisakban és természetesen sisak nélkül, ott álltak őrt „őrhelyükön” az 1940-es évek elejének sö­tét Budapestjén. Ott álltak őrt, miközben ott állt velük szemben Horváth Tibor, a rendező, meg Varga Vilmos, az operatőr, s nem tudtak mit kezdeni a lányokkal. Pardon: a lányokat alakító színésznőkkel. Pedig nekik kelletett volna kedvesen-pi-- kánsan elmondaniuk, hogy egy homogén társadalom sorsa is közös, hogy a ke­nyérkereset eme ősi és nem ördögien ravasz nő volt, a környéken mindenki tudta, hogy csak a pénzéért ment a gyároshoz, és hogy íűvel- fával csalja. — Sohase érte tetten? — Amíg váltogatta udvar­lóit, nem, de aztán állandó udvarlója akadt, egy őrül­ten szerelmes fiatalember, aki mindent megtett volna érte. — Még gyilkolt volna is? — Igen. Egy félreeső ten­gerparti kis vendéglőben ta­lálkoztak és a férj egyszer rajtakapta őket. De nem csi­nált jelenetet, megfordult és hazament. Utána napokra a szobájába zárkózott. Senki sem látta. És utána történt a szerencsétlenség. A fiatal feleség gépkocsival egy sza­kadékba zuhant. A meredek úton a fékek felmondták a szolgálatot. Szörnyethalt, az autóból pedig csak felismer- hetetlen roncs maradt. — A férjét azonnal őri­zetbe vették, hat hétig fag­gatták, de bizonyítékok hí­ján . kénytelenek voltak el­engedni. A gépkocsi ugyanis annyira összeroncsolódott, hogy a szakemberek nem tudták megállapítani, meg­rongálta-e valaki a fékeket, vagy maguktól mentek tönk­re. — Ez hát a tökéletes gyil­kosság ? — Ez — bólintott a fia­talember. — A férj egyéb­ként is nagyszerűen alakí­totta a vigasztalhatatlan öz­vegyet. És különben is, a hiba nem a nő, hanem a férj gépkocsiján történt, ha tehát rsiaki gyilkolni akart, az nem ő volt. Érti? éppen lagdicséretremóltóbD híveinek élete, is emberi élet, sőt emberi sors; hogy a többiek, a házbéliek álerköl­csét csak egy keskeny utca választja el a kopott bor­délyház megfáradt tündérei-: tői; nyílt és őszinte erkölcs­telenségétől; hogy úgy ahogy, vannak, közös soyskondérba dobta őket a társadalom fő­jenek puhára, halálra vala­mennyien. Valahogyan ezt kellett vol­na elmondani Sándor Kál­mán elbeszélése alapján! kel­lett és lehetett volna ezt csak annyival merészebben. t Nem egeszep. Nem vá­dolhatta a feleségét azzal, hogy ő rontotta el a fékeket, hiszen akkor »nem ült volna az autóba. — Nem is. a feleségét mártotta be, hanem annak a szeretőjét. Neki volt ugyan­is érdeke, hogy eltegye láb alól a gyárost és elvegye fe­leségül dúsgazdag özvegyét. A rendőrség mindenesetre elhitte az érvelést, és letar­tóztatta a fiatalembert. Sze­rencsétlennek nagyén nehéz volt bizonyítania' ártatlansá­gát. De végül is megúszta. Gondoljon csak bele — ha­jolt előre a fiatalember —, milyen ördögi volt a gyáros terve. Megrongálta saját gép­kocsiját, aztán rábeszélte fe­leségét, hogy használja az autót, ily módon eltette láb alól, utána pedig az egészet a nő szeretőjére fogta. — Most jön azonban a váratlan fordulat. Egy hét­tel azután, hogy a gyárost kiengedték a vizsgálati fog­ságból, holtan találták. Va­laki niegmérgezte, — öngyilkosság? Lelkiis- meret-furdalás? — Szó sincs róla! öngyil­kosság számításba sem jö­hetett, mivel előző nap fi­zetett be egy hosszabb, ér­dekes társasutazásra. A bankban is járt, jókora ösz- szeget vett ki a takarékbe­tétkönyvéről. — Akkor hát gyilkosság történt. — Igen — szólt, a fiatal­ember, és újabb italt ren­delt. — Eszerint tehát a fiatal­ember awgboe-zulta szere­tőjének halálát? reszt, annyival derűsebben, hogy emberibb és élethübb leg ;vé *1, s d ina m.ikusabb, per­goi 3b S7 un és IZVI sze téssel, hogy ne s? :en dere o jé ■n olykor el az err [ be *r. urKJÍ ,tar i nézve ezeket a de hog jyis S7A ép, reményle­len i 1 áir foka t üg y érze m, nem sikerült élt cl 1c Urai a megfelelő alap­hangot a kenyérsütésnél sem. ahol. elsősorban Szat-r mari István segéd ura han­golta.., át túlságosan tragikus­ra,» talán emiatt is veszett el a nóvellaadaptáció iróniá­ja. E villanásnyi életkép ugyanakkor terjedelmesebb­re is sikerült, túlságosan is eljátszottnak tűnt, s éppen ezért kevesebbet mondott arról a korról, amikor ki­el égi tét1"'’ péknek, kocsn'iá- rosnék *s: más egyéb ,,-nék” uralhatták maguk terjedel­mes ágyuk világában a mun­kát kutató férfiemberek sor­sát. A kőszáll sas viszont at­moszférájában, visszafogott­ságában, belső tragikumában többet mondott el a húszas- harmincas óvekről,, mint egy vaskos történelemkönyv. Idő­beli terjedelme, képi meg­komponál ts ága, Kállay Fe­renc és Némethy Ferenc re­mek színészi játéka egyszer­re formált mosolyt és meg- döbberíést. Figyelve' és hallgatva, sőt látva ezt a televíziósfilmet, óhatatlanul az első olvastán meghökkentőnek tűnhető megállapítás: kimeríthetetlen számban sorakoznak a ma­gyar televíziószerzők is. Igaz. .hogy annak. idején, évekkel, vagy évtizedekkel, sőt talán évszázadokkal ez­előtt is, nem eme megkapó emberi technikai-művészeti találmány számára írták mű­veiket, — de az utókor tud­ja: hogy igenis mégis arra. Vagy az érdekes, jó alko­tások minden műfajt kibír­nak? (gyurkó) — Nem tehette, hiszen eb­ben az időben vizsgálati fog­ságban volt. Jobb alibit ke­resve sem találhatott volna. — Akor nerh értem... — Mondtam már, hogy az eset nagyon bonyolult — mosolyodott el a fiatalem­ber. — Bármilyen hihetet­lennek hangzik is, orr gyárost a felesége ölte meg. — Ugyana? a hölgy, aki hat héttel előbb meghalt? — Pontosabban hét. héttel előbb halt meg. ’ — Akkor hogyan lehetsé­ges, hogy ő volt a gyilkos? —• A magyarázat igen egy­szerű: a-tettet gondosan elő­készítette. Szeretőjéyel együtt külföldre akart utazni, és előbb gyorsan ölő mérget szerzett be, beleáztatta az egyik tablettát, amelyet fér- •je szívbántalmák ellen sze­dett. A mérgezett tablettát a fiola aljára lette, tizediknek vagy tizenegyediknek. A ha­lálnak akkor kellett volna bekövetkeznie, amikor ő és szeretője már régen külföl­dön járnak. így ugyanis úgy festett volna a dolog, hogy a megcsalt és elkeseredett férj bánatában öngyilkos lett. — De hiszen ezek szerint <j házastársak kölcsönösen •megölték egymást! — cso­dálkoztam el. — Ügy bizony! Mindket­ten gyilkosok és áldozatok is voltak eg.v személyben. Az igazságszolgáltatás ragyogó példája. Egy darabig némán bá­multam az üres pohárba, az­tán megkérdeztem: — Mondja, maga honnan tudja a részleteket? — Ez nv;r esik. egyszerű — állt fel .a' fiatalember, és néhány pénzdarabot dobott a söntésre. — Én voltam en­nek a különös asszonynak, az utolsó szeretője. „Békesség óhajtása” Nehéz körülmények ellenére is tartalmas munkát végez a hatvani művelődési központ visz előbbre... * (men túsz) Visonta — tananyag Hazánk legnagyobb beruházását az épülő visontai Hőerőművet a külföldieken kívül sok hazai látogató is megtekinti. A Budapesti 'Kandó Kálmán Villamosipari Főiskola hall­gatói az elmúlt napokban nézték meg az erőművet,, ahol Bánáti Béla technikus kalau­zolta a végzős hallgatókat. . (Kiss Béla felvétele) Florian Pag: Kölcsönös gyilkosság \ ♦

Next

/
Thumbnails
Contents