Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-04 / 54. szám
Felfelé a lépcsőn. (Foto: Tóth Gizella) SZELÍD motorosok Amerikai film A FILMET — ha akarjuk, ha nem —, híradásnak kell tekintenünk arról a másik, arról a bizonyos Amerikáról, amely nem szerepel a mindennapi híradókban. Ennek a másik Amerikának a hősei valahai Los Angelesben tenyésznek, mint valami értelmetlen ellentmondás, tiltakozás valami ellen, amit mi, európaiak olyan kevéssé ismerünk. Jeleket mutogatnak, amiket mi nem érthetünk, mert valahol, a hippiközösségeikben .nyerték értelmet, mint egykor az őskeresztény eny házban a hal-jelzés, vagy a betűrejtvény- Egy biztos: ennek a filmnek a hősei hisznek valamiben, amit nekünk nem árulnak el. Éiemedettebb ésszel és mai szemmel kevéssé érthető, hogy emberek csatlakoznak egymáshoz életre-halálra egy bizonytalan kimenetelű ütés egy még bizonytalanabb jövő reményében. Pénzt csinálnak a kábítószerből, hogy maguk is áldozatul essenek ennek a vegyi öncsalásnak. Mert mi másnak nevezhetnénk ezt a filmben elmesélt és szinte fokról fokra pontosan leírt folyamatot, ami a három embert összetartja? Mekkora véletlen sodorja egymáshoz a három embert, hogy ugyanaz a véletlen végezzen valamennyi ükkel? Azt csak félig sejtjük, Antonioni Zabriskie Point című filmje után. hogy a mai amerikai fiatalság jelentős része sajátságos módon lázad a fogyasztói társadalom tartalma és formál eellen. Hogy a reklám és üzletszerzés őrületében fetrengő Amerika mai nemzedéke kevéssé érti atyái hóbortjait és céljait. Ezek a mai fiatalok úgy érzik, lázadniuk kell minden ellen, amit az öregek „összehoztak’', és most nincs más, mint tenni a formák és a tartalom ellen, a rombolás és az önemésztés rettenetes dühével. Lehet, . hogy a filmet itt, az óceán Innenső partján mi, miután más látószögből nézzük és ítéljük meg a „dolgokat”, nagyrészt félreértjük. Nem sikerül nekünk megérteni a jelzésrendszert, ahogyan a hippik egymást közt eligazítják az érzelmeket, a rokon- szenvet és a kitagadást, vagy a szerelmet. Azt sem értjük, hogy a film első számú hőse, ez a motorkerékpáros és szemüveges kapitány, miéit oly szelíd és miért _ egyezik bele oly magától értetődően döntésekbe, amik az ő életét is követelhetik. Vagy az is magyarázatra szorulna, j március 4., szombat miért is csatlakozik a fiatal ügyvéd, miért is vették maguk közé korábban azt a hippit, aki az egész hippiügyben inkább vezetőjük, mint társuk. Honnan ez az összeesküvésszerű egyetértés egymásnak teljesen idegen emberek között az első pillanatban anélkül, hogy egymás előéletéről bármit is tudnának? Lehet-e a lázadás teljességét így végigélni, ahogy ezek a fiatalok elképzelik? Van-e, lehet-e folytatása és az milyen, ha ezek a hosszú hajúak és nem mosdók már elkezdték őrölni a világ egyik leghatalmasabb államának megszokásait és belső rendszerét? Belesüllyedhe- tünk-e már az anyagba annyira, hogy már önmagun- gat sem akarjuk megismerni? Az meg különösen érdé kés, hogy nyerhet-e polgárjogot a kábítás, a kábítószer, amely szokatlanul érdekessé, izgalmassá és egyedivé tudja tenni az érzékelést, a képeket, a látomásokat, az elhívásig valószerű formákat, amik az agyban és az idegrendszerben a kémiai beavatkozás következtében megjelennek? MINDEZT azért kérdezzük így, mert nem kapunk választ a film írójától és rendezőjétől, Dennis Hoppertől, aki ráadásul még a második hőst, Billyt is eljátssza. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt hisszük, hogy ez az amerikai filmes önmaga leg- sajátabb világszemléletét ad- • ja ebben a filmben. Ebben a hosszúra nyúlt és nem is mindig izgalmas filmnovellában az az ijesztő, hogy az új magatartás mellé régi crédót mellékel, azt a keresztény hitvallást, amelynek indokoltsága sehol sem látszik meggyökerezi ethetőnek a tragikus utazás kapcsán. Vagy mit szóljunk arról az igazságtételről, amely szerint a vak- véletlen végez mindhárom útkeresővel, akár agyonverik az egyiket, akár lelövik a másikat, merő undorból és ellenérzésből? Lehet-e ilyen igazságszolgáltatás megnyug tató egy emberi magatartás sorsával kapcsolatban, amely magatartás új utakat igyek szik keresni a mai társadalomban és a mai ember számára? Lehet-e és mennyiben lehet elfogadható az, hogy az ember kábítószerekkel önmaga alá süllyed szándékosan? A kérdések tágra nyitott szájjal merednek ránk film kapcsán, és nem tudunk mit kezdeni velük. Azt már •tudjuk, hogy a mai nemzedék másképp látja a világot, mint elődei, de hogy ekkora kü lönbség adódjék és ilyen következményekkel, ezt itt, a vén Európában nehezen hisz szűk el. Vagy csak fejlődé si fáziseltolódás kérdése az egész? És a nők szerepe milyen döbbenetesen kicsiny ebben a világban! PETER FONDA, Dennis Hopper, Jack Nicholson, Robert Walker és Luana Anders természetes nyegleséggel alakítják azt, ami e film- vallomás folytán fontos a rendezőnek. László Kovács képei jól közvetítik a látomásokat, amik sejtetni engedik a kábítás állapotát. (farkas) Játék a tűzzel — munka- védelmi filmek iskolásoknak Évenként több mint 600 tűzesetet okoznak a gyerekek, s háromezer kisfiú és kislány kerül kórházba különböző mérgezések miatt. Több mint 800 000 tanuló vesz részt ipari jellegű gyakorlati foglalkozásokon az iskolák tanműhelyeiben. s ez szintén magában hordja különféle balesetek veszélyét. Indokolt tehát ,a kérdés; mit tesznek az iskolákban a balesetek megelőzésére? Válasz-ként a Pedagógusok Szakszervezetében elmondták : — A számos felvilágosító módszer közül az utóbbi időben a legmeggyőzőbbek az ú :jy n evezett műnk avédelmi filmek. Országszerte megalakultak a megyei filmtárak, s ma már több mint tíz-fajta munkavédelmi oktatófilmet pergetnek az iskolások számára — csaknem ezer kópia segítségével. A kis- és nagydiákok legtipikusabb balesetveszélyeihez igazodtak az eddig elkészült filmek témái, s általában évenként két újabb munka- védelmi oktatófilm készül. — Ütjainkon ma már csaknem egymillió gépkocsi közlekedik, s aránytalanul sok gyermek szenved évente közlekedési balesetet az utakon. Ezzel kapcsolatos például a ..Kis lépés, nagy veszély” című film. Egy másik alkotásban maró folyadékot iszik egy kislány a kristályvizes üvegből — az édesanya figyelmetlensége és a gyermek tájékozatlansága miatt. Ez a film a gyermekkori mérgezések megelőzésével foglalkozik. De készült munkavédelmi oktatófilm a tanulmányi kirándulások balesetveszélyeiről. a vízi tragédiákról, a tornatermek és sportpályák baleseteiről. A kerékpáros közlekedést tanítja egy újabb alkotás, én* Semmiségek „Nem az idő, nem a gond, a baj koptatja el az embereket, hanem a semmiségek”. Igen. Az apró semmiségek őrölnek fel bennünket. Odarajzolják a bosszúság és ingerültség szürke vonalait a szájak és szemek köré, mintha csak megjelölnék alattvalóikat. Rohanunk, — néha fejvesztetten — ezer dolgaink után, pedig jobban tennénk, ha csak egy, vagy néhány elintézni valónk lenne, de azokra nagyon odafigyelnénk. Rohanni csak a semmiségek után lehet. A nagy dolgok, a nagy gondok elmélyült, higgadt gondolkodást igényelnek. — Mi ven veled? Miért vagy olyan ideges? — Hagyj békén. Megőrülök ezzel az emberrel. Már megint a nyakkendőjével van baj. Kifestettek hátul a nyakkendői. Elfelejtettem őket megvarrni. — No, de emiatt csak nem? — De éppen hogy igen. Mintha kést forgatnának bennem. amikor veszekszik. Tessék. Egy parányi bosszúság. Elrontotta a napot, felemelte a vérnyomást, öntött egy cseppet a pohár vízhez. Egy nyakkendő miatt, amely új árában sem ér többet száz forintnál. Vagy, figyeljük csak: — Mancika, nem látta a toliamat? — Nem láttam. Nagy 'Hars. — Az lehetetlen. Mancika! A toll, ha nincs a kezemben, mindig itt van az asztalon. Érti? Itt bizony. És az is előfordul, hogy maga kölcsön kéri a Parkeromat. — De már megbocsásson, Nagy kartárs...• — Nincs itt, kérem, semmi megbocsátani való. Fetedé- kenység, gondatlanság is van a világon. Nőknél nagyon gyakran előforduló eset. Nem, igaz, Mancika7 Mancika szeme sarkában összefutnak a ráncok. Fehér rizsfogaival rágni kezdi vérpiros száját. — Nagy kartárs, kérem, én ünnepélyesen kijelentem, hogy ma nem láttam a tollát. Remélem, nem gondolja, hogy... — Én semmit sem gondolok. Mancika. Csak azt tudom, hogy éppen most vettem bele teljesen új betétet. Nem maradt mégis magánál? Mondjuk a táskájában. Mancika már remeg az izgalomtól. A sírással küzd. — Nagy kartárs, ez nem lehet. Maga engem lopással vádol. És mi az, hogy feledékenység, hanyagság? ön jól tudhatja, mint közvetlen főnököm, hogy sem hanyag nem vagyok, sem feledékeny. Annyira nem, hogy még a felesége névnapjára is én hívom fel a szíves figyelmét. A főnök arca elkomorodik. — Miket beszél? Egy nyavalyás toll ürügyén a családi ügyeimben vájkál? Este Mancika migrénnel orvost hívatott, egész éjjel nem aludt. Nagy kartárs pedig idegességében megpofozta a tízéves fiát, és ráadásul eltiltotta a tv-nézéstöl. Egy toll, egy semmiség, néhány meggondolatlan mondat miatt kikészült néhány ember.' Igaz tehát a könyvben olvasott másfél sor: — Nem az idő, a gond, a baj koptatja el az embereket, hanem a semmiségek ... Hogy így van, csupán mi magunk tehetünk róla. Emberek. Szalay István Heves megyei Tar Lőrinc kalandjai a pokolban 1. Az alvilági út 1411 őszén előkelő idegen: Zsigmond magyar király és német császár fő- asztalnokmestere, az akkori Heves vármegyéből származó Tar Lőrinc érkezett a messzi írországi Dublin érsekéhez. A spanyolországi Compostellából, szent Jakabnak, a lovagok védszent- jének zarándokhelyéről érkezett. Már három esztendeje volt úton. Zsigmond védlevele 1408. január 10-én kelt.. . Az írek fővárosába érkezve, első útja Krisztus fur- kósbotjához vezetett, majd bemutatva az érseknek a magyar király ajánlólevelét, tájékoztatta, hogy az uralkodó parancsára és lelke üdvösségére, le kíván szállni az alvilágba. A prímás, kötelességszerűen, le akarta beszélni szándékáról a magyar főurat, mondván, hogy már sokan megkísérelték azt, de csak nagyon kevesen tértek onnan elevenen vissza... De Lőrinc lovag hajthatatlan maradt, annál is inkább, mert egy szigorú böjt utáni éjjelen, Patrik, az írek szentje, sikert jósolt néki. Néhány nap múltán útra kelt hát a Heves vármegyei lovag az Ulster tartománybéli Vörös tó felé. A sötét, fekete hegyek koszorújában nyugvó tóban, nem kevesebb, mint 46 kis sziget lapul meg, melyek egyike szent Patrik szigete, ahol a pokol torka, lejárata nyílik. Tar Lőrinc háromévi keserves zarándokúttai a háta megett, ötnapi szigorú böjt nyomán vette útját a partról a pokol tornáca felé. Elmondták felette a kegyes szerzetesek a halottak litániáját, mintha máris meghalt volna, s a „Dies irae, dies illa" gyászhimnuszának szomorú dallamai kísérik a sötét torkú barlang bejáratához. A szigetet — régi írországi kódexek — „a sátán és szatellitéi örökös bir- toká"-nak emlegetik. A kegyes perjel még utoljára figyelmezteti Lőrincet. a rá várakozó halálveszélyre, de látva, hogy „katonaszíve kemény, mint a szikla”, útjára jában. Tűzesőt szórnak az útra, melyen haladni kell. Majd egy lengő szakállú aggastyán képében egy főördög kísérti meg: — „Jézus volt á legnagyobb bűnös! Megérdemelten feszítették keresztre. Ne higyjél a feltámadásban s a mennybemenetelben. Ostoba csordának való balgaengedte Inti az agg pap: ha másnap nem találnák a barlang bejáratánál, ez annak a jele, hogy elveszett, s akkor bezárják a barlang ajtaját. (Ki tudja, hány élőhalott kínlódott ott az üregben, elkábítva a föld mélyéből feltörő gázok-gőzök mérgétől, mígnem a bezárt ajtó mögött megváltotta szenvedésüktől a kegyes halál.) Tar Lórin’ meggyújtott gyertyája fényénél megindult misztikus útjára az alvilág felé... De nem sokáig haladt előre, mert hamarosan két gonosz lélek rontott rá, és visszahúzta a bejárathoz. A lovag nem ijed meg, s újra kezdi útját. Félhomályos mezőre ér, mintha sűrű ködben járna. A gonosz lelkek, s az ördögök ezrei kisértik itt, tüzet okádó oroszlánok, medvék és más szörnyetegek alakságok ezek, miket a papok tanítanak! Hanem fogadj nekünk örök hűséget. Kövesd mindig a mi akaratunkat. Add nekünk testedet-lelke- det! Ellátunk az arany, ezüst és a drágakövek garmadájával. Leggazdagabb lészel a földön, s hosszú élet után tisztes öregségben fogsz meghalni. Halálod után pedig az örökkévalóságig fogod élvezni a gyönyört és örömet, miként itt e díszes társaság .. Mikor Lőrinc keresztet vetett a kísértőre, annak szemeiből villámok cikáznak elő, ajkai szélesre hasadnak, vad ragadozó fogai szörnyű harapásra nyílnak — és vad szidalmak közepette eltűnik a semmibe... De nem úszta még a derék kíváncsi lovag a kisértők turpisságát. — Gyönyörűséges fiatal nő jelent meg moot előtte, végi imádottja képében és pajzán szerelmi * kalandokra csábítgatja, ígérgetve néki a gyönyör még sohasem tapasztalt földöntúli kéjét. De Tar Lőrinc keményen kitartott, és elűzte maga mellől a „nőstényördögöt”. Űj kisértők következnek. Vidám körtáncot lejtő gyermeklányok, kalmárok, mindenféle kívánatos portékával, ezüstserlegekben pirosló nehéz, zamatos borokkal és ínycsiklandó étkekkel. Kövéren hájas papok, mellükön gyémántokkal kivert kereszttel. Mind marasztalja, kísérti Lőrincet. De ő fittyet sem hány feléjük, csak elszántan halad tovább, mignem megjelenik előtte Mihály ^arkangyal, aki vezetőjének csap fel a tisztítótűzbe vezető útján. Az út a purgatóriumba gyönyörűséges zöld mezőkön át vezet keresztül... Itt már rég elhalt és még élő emberek lelkeit sanyargatták az ördögök. Ott látta őseit, rokonait, ismerőse• it, jobbágyait, onnan a messzi hevesi tájakról, szolgákat és cselédeket. De hát hol vannak a nagyurak? — kérdezte Mihály arkangyalt. Azokról megtudta, hogy a pokol örök kárhozatának emésztő lángtengerében szenvednek az idők végezetéig, s még azután is ... Lőrincünket nagyon elszomorították a látottak. „Hát az a sok mise, a sok alamizsna és jótétemény mind hiábavaló volt. Ezek a lelkek, melyek már húsz éve, vagy még több is elköltöztek, még mindig itt gyötrődnek ...” De vigasztalást nyer affelől, hogy az idevaló szenvedés csak időleges, s innen útjuk előbb vagy utóbb a mennyországba vezet. Végezetül az arkangyal titkos üzenetet es figyelmeztetést küldött az élőknek, jelesen éppen a lovag urának és parancsoló jának, Zsigmond királynak... S a hajnal pirkadata Lőrincet már a pokol lejárata torkában lalalja. Sértetlenül ért ééget hires-neves pokol- járúsci. (Folytatjuk.) bugár Isivé« t
