Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-04 / 54. szám

Egy döntés következményei

Lesz-e zsírosabb tej?

I

E

lnézést kérünk az olvasótól , de az alább következőkben nagyon bonyolult dolgokról lesz szó. Aki mégis „végigdolgozza” az írást, megtanulhatja belőle, milyen kacslsaringós módon érvényesül időnként az állami pénzügyi politika, s reméljük, velünk együtt sajnálja majd, hogy ez a politika ebben az esetben egy kedvelt élelmezési cikket eltűnt a piacról.

Kezdjük azzal, hogy a tejtermelés a világon sehol nem fizetődül ki. Ezért az államok — kapitalisták és szocialisták — támogatni kénytelenek a termelőket, mert különben a tej a piacon oly drága volna, hogy a fogyasztók nem tudnák megfizetni. Nálunk úgy szokták köznapian mondani, hogy amiért a fogyasztó három forintot ad, az a valóságban hat forintba kerül. Szabatosan pedig úgy fogalmazhatunk, hogy az állam a tejfeldolgozó üzemeknek az árbevétel 65 százalékát adja vissza nem térítendő dotáció formájában.

Folytassuk magával a Isiiéi. Nem titok, hogy az a tej, amely az állami tejüzemekből kikerül és a boltokban kapható, nem azonos azzal, amelyet a tehénből fejnek. Egyrészt felhevítik, majd lehűtik, hogy kiöljék belőle a bacilusokat, másrészt kiszedik belőle a zsír egy részét, benne hagyva pontosan 2,8 százalékot. Ez a tej kerül a boltban kannából 3 forintba, polipaek csoNyitva tartás — vagy kiszolgálás ?

Eredeti kis táblácskán alcadt meg a tekintetem a minap, az egyik fővárosi •üzlet ajtaján. Nem a formája, vagy a rendeltetése volt eredeti — hanem á rajta közölt szöveg volt számomra szokatlan és újszerű. Társaitól eltérően ugyanis ném a bolt nyitva tartásáról tájékoztatott, hanem arról, hogy önt..mármint engem vagy mást a nap folyamán mettöL meddig szolgálnak ki.

S ez nagy különbség! Mert a hasonló célra rendszeresített táblák általában megtévesztőek. A nyitva tartást ismertetik, s a nyitva tartás úgy értelmezendő, hogy gyakorlatilag egy időben léphetünk be reggel a kiszolgáló személyzettel, s zárórakor az utolsó vendéggel távoznak az eladók. Példa is altod erre számtalan, s közülük azok a kellemetlenebbek, amelyekkel záróra táján találkozhatunk. Záróra előtt ugyanis — olykor már félórával —, inkább a zárással foglalkoznak az üzletben, mint a vevővel. Takarítanák, pénzt számolnak, húzzák a rolót, rácsot tesznek az ajtó elé, s megfordítják belülről a kulcsot. S ilyenkor a vevő bizonytalanná, idegessé válik. Látja, hogy nem kívánatos vendég már ez időben, s kényelmetlen helyzetbe kerül — önhibáján kívül is.

Félreértés ne essék: e sorok írója is jól tudja, hogy a bolti munkához legalább annyira hozzátartozik a takarítás. az elszámolás, mint a napközbeni kiszolgálás. S erre is idő kell, méghozzá nem túlórában —, hiszen az eladónak is van magánélete: Ám ugyanekkor jól tudja a vevő azt is, hogy az említettek remekül beleférnek a hivatalos munkaidőbe, méghozzá anélkül, hogy zavarba hozhatnák a vásárlót. Éppen az említett szövegű kis táblák segítségével ...A kiszolgálás idejét ugyanis így senki sem értené félre: a vásárló jelenléte soha nem zavarná a kiszolgálókat. És fordítva: a vevőt sem izgatná, hogy voltaképpen mikor nyit, vagy zár az üzlet hiszen Ott sem lenne ...

Vagy ez így túlságosan tűszerű? (—ni)

magolásban pedig 3,60 forintba literenként. Az emberek azonban szeretik a valamivel dúsaibb „tejízű” tejet is. Beszerzésére eddig két lehetőségük volt. Vehetett a fogyasztó közvetlenül a termelőtől, vagy a falusi tej- begyűjtőtől nyers tejet literenként 3,60 forintért. Ez kicsit túlságosan is természetes ital, hiszen benne vannak még a káros baktériumok.

Lehet viszont kapni félezer üzletben — 222 falusi, 231 városi és 48 budapesti boltban — tsz-tejüzemekből származó 3,6 százalék zsírtartalmú tejet, — polipaek csomagolásban, literenként négy forint húsz fillérért. A különbség nem csupán a vajtartalomban volt, hanem abban is, hogy a kicsi, vagy legfeljebb közepes tez-üze- mék a tejet egy kíméletes eljárással, lassabban, kisebb hőfokon szabadították mega baktériumoktól, tehát a tej aromája, egyáltalán táplálkozási, egészségügyi hatása a legközelebb állott a természetes tejhez. Ezt az árucikket az igényes fogyasztók nagyon kedvelték. Budapesten szívesen sorba álltak érte a kevés árusítóhelyen, vidéken pedig, ahol megjelent, ott ugrásszerűen emelkedett a tejfogyasztás.

S itt van a probléma, and ezt a cikket inspirálta. A Pénzügyminisztérium ugyanis minden előzetes értesítés nélkül, csak úgy „a többi között’ a magasabb vajtartalmú tsz-tej állami ártámogatását 65 százalékról 50 százalékra csökkentette. Ez a» intézkedés azt jelenti, hogy a termelosrfivetfcezetéb ezután körülbelül 50 fillérré! kevesebb bevételhez jutnak egy liter ilyen tej után, mint eddig. Ez az 50 fillér pontosan az az összeg, amelynek a kedvéért érdemes volt ezzel a különleges eljárássíd babrálni.

Az intézkedés célja egyébként nem az, hogy „kitoljanak” a szövetkezeti tejüzemekké!. A háttérben a

szarvasmarha-tenyésztés problémáinak összessége húzódik meg. Ezek miatt ugyanis kénytelenek vagyunk külföldről vajat behozni a hazai ellátás egyenletes biztosítása érdekében. Ha viszont a tsz-ek abbahagyják a magasabb zsírfokú tej előállítását, akkor eb-.

bél kiszednek még 6,8 százalék vajat, ez körforgalomba kerül, tehát külföldről ennyivel kevesebbet kell behozni.

Hozzáértő szakemberek utánaszámoltak az intézkedés összes várható hatásainak. Talán megbocsátja az olvasó, ha ezeket pontokba szedjük.

1. Az intézkedés nem teszi ugyan tönkre az eddig működő termelőszövetkezeti tejüzemeket, de megrontja az állam szavahihetőségébe vetett hitet. A többi szövetkezet valószínűleg nagyon meggondolja, hogy költse- nek-e 10 millió forintokat tejüzem létesítésére, amelynek kalkulált hasznát esetleg egy másik, hasonlólcép- pen váratlan intézkedés teljesen illuzórikussá teheti. Szerintünk ez a legnagyobb kár, amit a dotáció csökkentése okozott.

2. A szövetkezeid tejüzemek abbahagyják a 3,6 százalékos zsírtartalmú tej forgalmazását. Csak addig csinálják, amíg elfogy a már elkészített zacskó-mennyiség. Ezzel szűkül a választék a piacon és aki Ktejízű tejet” akar inni, az Budapesten hiába áll sorba, mert nem kap, vidéken pedig legfeljebb nyers tejet ihat, ami nem túl egészséges. Eddig tartanak az intézkedés káros hatásai.

3. A kulcs megváMoztatá- sa nyomán az állam megtakarít bizonyos összegű dotációt. Közgazdák hozzávetőleges becslése szerint ez még az egymillió forintot sem éri eh

d. Másik előny terme az a bizonyos vaj. Ezt is kiszámították és úgy találták, hogy elméletileg évi 100 tonna lenne az a többlet, amit így a tejpiacról a vajpiacra terelnének át. De a szakemberek azt mondják, hogy a gyakorlatban még ez az elméleti szám se igazolódna: A hazai vajellátásban pedig 100 tonna egyszerűen parányi mennyiség.

A következtetést már eddig is sugallni próbáltuk. Most megfogalmazzuk: véleményünk szerint, összevetve az előnyöket és hátrányokat, a dotáció mértékének leszállítása inkább kárt okoz, mint hasznot. Érdemes lenne a döntést felülvizsgálni. Földeáki Béla

0 y

Géppel az autópályák tisztaságáért

A KPM Autópálya Felügyelőség az M 7-es ha. latoni autóút karbantartásához újabb univerzális gépeket vásárolt, amelyre a legkülönbözőbb rendeltetésű tisztítóberendezéseket lehet felszerelni. így gépesítették a pálya tisztán tartását, a pályához tartozó jelzőoszlopok és KRESZ-táblák gépi mosását is. Képünkön: géppel tisztítják a széljelző oszlopokat.

(MTI foto — Kovács Sándor felv.)

Arányos gyártmányosszetétel — eredményes piac

Egercsehiben jövedelmező az erdő- és fagazdálkodás

A BÜKK eSőhegyeinek

völgyhajlatában helyezkedik él a kis bányásztelepülés: Egercsehi, ahol évtizedek óta jó minőségű feketeszenet bányásznak. A falut ma is sokan a csehi szénről ismerik. Bár az utóbbi években néhány fatermék is nevezetessé tette a község nevét. Pontosabban. az Alkotmány Termelőszövetkezet nevét.

A közel négyezer holdas termelőszövetkezet hegyes környezetben, kedvezőtlen termőhelyi, adottságok mellett gazdálkodik. Alacsony a földek aranykorona-értéke, alig közelíti meg a kettőt. Nehezen terem meg a búza és egyéb kalászos is. Három évvel ezelőtt, az egyesülés után, a termelőszövetkezet •vezetői úgy alakították ki a

termelésszerkezetet, hogy az biztosítsa a tagság jövedelmét.

A szövetkezetben a szántóföldi növénytermesztésem, kívül nagy jelentőségű üzemág az erdő- és fagazdálkodás. Sok az erdő, amely három szomszédos falu. Egercsehi, Bekölce és Szűcs határát foglalja magában. Ezer hold erdőterületen gazdálkodnak, nem is eredménytelenül. Folyamatosan termelik ki a fát, amely főként bükk, cser és tölgy. Ezek nagy részét a szövetkezet fűrész- és aszta- losüzemében dolgozzák fel. A kitermelt fát új telepítésekkel pótolják, tervek alapján, a domborzati és talajviszonyoknak megfelelően.

Hogy miért jövedelmező Egercsehiben az erdő- és fa1.

— Mi újság? — kérdezem Bíró Miklóst, a tanács elnökét, Boari Sándort, a vb titkárát, meg Molnár Lajost, a községi párttitkárt, mert újságírószerencse is van a világon, legalábbis álékor, ha három vezetőt is megtalál az ember. Méghozzá egy csapásra. A vezetők egymásra néznek, gondolkodnak: csakugyan, mi újság?

Tovább nehezítem a kérdést:

— Olyan téma kellene, ami nincs más faluban, ami speciálisan vámosgyörki.

— Épp ez a nehéz —veszik át a szót az asztal másik oldalán. — Mert ez a falu is olyan, mint a többi, tele vagyunk gondolával, problémákkal, de azért szépen fejlődünk. Van szép iskolánk és ami a legfontosabb, jó is. Minden gyerek délelőtt jár. S amire büszkék vagyunk: a továbbtanulók jól megállják a helyüket a felsőbb iskolákban is. Igaz, dicsekedhet ezzel más község is., Ez bizony nem újság. És az sem, hogy két szolgáltatóházat is építettünk, egy kicsit, meg egy emeleteset. Az emeletesben van a körzeti és a fogorvosi rendelő, helyet kapott benne a posta és az ÁFÉSZ irodája. Vízhálózatunk sem valami nagy szenzáció, de azt azért érdemes lenne megírni, hogy 130 család vezette már be a vizet. Fürdőszoba még nincs mindenütt, de az is sorra következik. És mennyi járdát építettünk! És még menynyit kellene.,.

Tudja mit írjon meg az újságíró elvtárs!? írja meg,

Vigyázz, ha jön a vonat!

Vámosgyörki jegyzetek

hogy kettéosztott falu Vá- mosgyörk.

2.

Valóban kettéosztott falu.' A vasútvonal metszi kétfelé és se híd, se átjáró. A gépkocsik elé pedig a gyakorta lecsapódó sorompó állít akadályt.

Rövid séta és néhány utcasarki beszélgetés meggyőz arról, hogy különös falu ez a Vámosgyörk. A vasút szinte hozzátartozik mindennapjukhoz, mégis azzal van a legnagyobb problémájuk. Vámosgyörköt is vasutasok lakják, alig akad család, ahonnét ne dolgoznának a vasútnál. És akik nem ott dolgoznak, azok is a vonattal járnak pénzt keresni. Reggel mennek, este jönnek. És mégis a vasutat panaszolják ...

Mert kettévágja a falut. A túlsó oldalon az újtelep, ahol közel ezren laknak már, s jóformán mindenért az innenső oldalra kell jönniük. Nem beszélve a gyerekekről, akik soha sem tudják, mikorra érkeznek az iskolába. Sorompó állja az ő útjukat is.

Hát igen. Sok baj van ezzel a sorompóval. Azt mondják, több mint 200 vonat megy itt keresztül naponta. És ehhez jön még az a sok-sok tolatás. Szabály van rá, hogy az érkézé« előtt négy perccel már le kell zárni a sorompót. Kiszámították, hogy ha pontosan betartanák a szabályokat, 24 órából mindössze 15—20 percig lehetne nyitva a sorompó.

Felüljárót szeretne a falu. Vagy legalább egy átívelő gyaloghidat. Tudják, hogy mindez sok pénzbe kerül,.,

3.

Délután még egyszer szóba kerül a sorompó. A falu országgyűlési képviselője, Gyöngyösi József tart fogadónapot. A vonatot többen is panaszolják. Először Medve János bácsi említi: csinálni kellene már valamit... Aztán Erdélyi Béla, a MÁV párttitkára bizonygatta, milyen ráfizetést jelent ez a sorompó, öt-tíz tonnás gépkocsik várakoznak hosszú perceket, olykor még félórát is. A közgazdászok ki- számíthalnák, milyen veszteség ez.

János bácsinak egyéni panasza is van:

Nyugdíjas, nyolcvanéves már. Eddig évente hatezer forintot kereshetett, most hogy felemelték a kereseti lehetőséget, ő rosszabbul járt. A rendelet ugyanis kimondja, hogy évente csak 840 órát dolgozhat a nyugdíjas, s mivel az éjjeliőr órabére mindössze öt forint, így 4200 forint a keresete.

Mit lehetne csinálni?

A képviselő feljegyzi, megígéri, utánanéz. Ezt ígéri

mindjárt Medve János, az ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke is, mert János bácsi éppen az ő alkalmazottjuk.

Van más panasz is. Ezt egy másik Medve János hozza. Ö főagronómus és a Hazafias Népfront elnöke.

A nyugdíjügyet sürgetik a tsz-tagok. Azt kérdezik: mikor lesz a munkásokéval egyenlő a nyugdíjkorhatár? Nehéz kérdés, de a képviselő bizakodó.

— Amikor a szövetkezeti törvényt tárgyalták, hangsúlyozták, hogy a tsz-ekben végzett tevékenység egyenértékű más munkával. A nyugdíjkorhatár leszállítása minden ülésszakon szóba kerül. Ezért remélem, megnyugtató lesz a megoldás.

Újabb gond:

Az asszonyok nagy többségének nincs nyugdíjalapja. Ók nem tsz-tagok, noha nagyon sokat dolgoznak a szövetkezetben. Mi lesz ve lük. ha megöregszenek? Ha belépnének a tsz-be, szerezhetnének nyugdíjalapot 'is.

Ismét egy panasz és javaslat is: Juhász József mozdonyvezető hozza az Úttörő utca nevében:

— Mikor kap vizet az utca? Többen bevezetnék a lakásba, fürdőszobát szeretnénk mi is. Szívesen segítünk. A nagy kútig elvezetnénk a csöveket...

A válasz biztató. S végül, hogy mi újság Vámosgyörkön? Nincs különösebb újság. Ha csak az nem, hogy a minap betörtek az italboltba. A tettest keresik ...

(márkusz)

gazdaság? Ennek egyszerű a magyarázata. Az erdőkben levő faállománynak megfelelően, tervszerűen alakították lei a gyártmányösszetételt. A! kitermelt fát elsődlegesein, a bekölcei fűrészüzemben darabolják fel. A rönkből gépekkel különböző méretű deszkákat és pallókat készítenek. A fűrészüzem mintegy kiszolgálója az asztalosüzemnek, ahol a deszkákból csiszolt és fényezett heverőlábakat gyártanak. Ä gyártmánylistán szerepelnek a csúszólécek csomagolóládákhoz, különböző borosre- keszek és parketták is. Mindezeket a termékeket eredményes piaci kapcsolatok révén értékesítik. Partnereik a BUBIV egri gyáregysége, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri telepe, a Sóltvad- kerti Borászati Szövetkezet és a Fővárosi Asztalosipari Vállalat, hogy csali a legfontosabbakat említsük. Az idén pedig már exportra is termelnek,

HA VÉGIGLAPOZUNK a

statisztikák között, a számok érzékletesem bizonyítják a termelési értéknövekedést az erdő- és fagazdálkodásban. Míg 1969-ben ez a száma ötmillióra emelkedett, az idén pedig már hatmillió forintot terveznek. Reális ez a szám, amit műszaki fejlesztéssel el is érhetnek. A fűrészüzemet felújítják, s korszerű lengyel gyártmányú keretfűrészt szerelnek fél, méllyel tízórás műszakban nyolc-tíz köbméter fát darabolnak fél. A/ BUBIV egri gyáregységétől az együttműködés alapján szalagfűrészeket, gyalu- és marógépet kapnak.

Egercsehiben évente 4500— 5000 köbméter fát dolgoznak fel. Fontos feladatnak tartják a „rontott” erdők mielőbbi kitermelését, melyeket új telepítésekké!, pótolnak. A termelőszövetkezetben az eddigi tapasztalatok alapján az erdő- %s fa,gazdálkodás jól kapcsolódik az alaptevékenységhez, a mezőgazdasági termeléshez. A kitermelt fákból félkész, és késztermékeket állítanak elő, saját üzemeikben, s ezeket eredményes piackutatással értékesítik.

AZ EGERCSEHI példa tehát figyelemre méltó. Azt bizonyítja, hogy kellő szakértelemmel, hozzáértéssel, a helyi körülményeknek megfelelően kedvező eredményeket lehet elérni. Olyan környezetben, ahol egyébként nagyon nehéz jól gazdálkodni .;;

Mentusz Karolj i