Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-29 / 75. szám

Megyei segédanyagok a tömegpropaganda szolgálatában „Afrika és Óceánia törzsi művészete címmel rendezett M- állítást a Néprajzi Múzeum és a Központi Múzeum Igazga­tóság. Képünkön: Óceánia művészetének tárgyi emlékei a. kiállításon. (MTI foto — SzébeRédy Géza) Süss fel, szép nap...! AZ UTÓBBI IDŐBEN »agymértéfcben megnöveke­dik a helyi adottságok minél Jobb kihasználásának, s a sa­játos helyi politikai módsze­rek kialakításának jelentősé­ge. Az országos célkitűzése­ket a helyi lehetőségek ma­ximális kihasználásával tud­juk jól megvalósítani. Érvé­nyes ez a párt tömegpropa- ganda-munkájára is. Éppen ezért a legutóbbi években a megyei pártbizottságok — a központi propagandaanyagok kiegészítéseként és tovább­fejlesztéseként — megkezd­ték a helyi anyagok készíté­sét, kiadását és feüdcilgoata- tását Heves megyében be ISTI— 72-es pártoktatási évben in­dult meg a helyi anyagok kiadása és feldolgozása. Ed­dig a párt tömegpropagan- da-képző és továbbképző tanfolyamai számára négy ­féle helyi anyag készült el, amelyet már a Heves megyei Propagandista című kiad­ványsorozatban a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya meg is jelentetett, s a tanfolyamok hallgatói számára kiosztott. Mivel a kiadott füzetek tartalmuknál fogva nagyobb érdeklődésre is számot tart­hatnak, ezért röviden ismer­tetjük azokat. KÖZISMERT, HOGY 1968. január elsején indult el ha­zánkban a gazdaságirányítá­si reform. Azóta egyre erő­teljesebben bontakoznak ki a reform hatásai a gazda­sági és társadalmi élet kü­lönböző területein. Azonban a reform még korántsem fe­jeződött be, az általa elérhe­tő gazdasági hatások még nem érvényesülnek teljes mértékben. Éppen ezért szükség van a reform áfemdó magyarázására, a felmerült problémák megoldására. Ezt figyelembe véve készült el dr. Hortobágyi István, Kor­mos Miklós és Kovács Sán­dor közös munkájaként a Gazdaságpolitika, tervezés, beruházás, anyagi ösztönzés című füzet. A szerzők mun­kájukban gazdaságpoliti­kánk három fontos területé­vel foglalkoznak. Először megvizsgálják a megyei gaz­dasági egységek IV. ötéves tervre vonatkozó tervkészí­tési munkálatainak tapaszta­latait, majd vázolják a me­gyei beruházási tevékenysé­get a III. ötéves terv során, s rögzítik a IV. ötéves terv megyei fejlesztési feladatait. Végül az anyagi ösztönzés eddigi helyi tapasztalatait összegezik. Dr. Nagy József Gazdasá­gi és társadalmi átalakulás Heves megyében a szocializ­mus építésének időszakában c. munkájában a felszaba­dulás utáni fejlődés főbb té­nyezőit elemzi tömör és vi­lágos formában. Anyagát minden tömegpropaganda- tanfolyamon eredményesen lehet felhasználni. Napjainkban égető igény­ként jelentkezik pártunk múltjának, harcainak való­sághoz hű megismerése. En­nek az igénynek a kielégíté­sét szolgálja Kovács Gábor- nénak A Magyar Kommu­nista Párt Heves vármegyei szervezetének megalakulá­sáról, szervezeti felépítéséről és tevékenységéről (1944. de­cember—1948. május) című munkája is. < Néhány évvel ezelőtt bará* tanárképző főiskola zeneter­mében az egri stómfandkusak «^anuhangverreny-sotraza-- te újabb programjának fa»- mutatására. A kamcdy aere egri Mvel ezúttal sem bánták meg hogy a bérletsorozat negye­dik estjére is kíváncsiak vol­tak. A zenebarátok mindig is azzal a nem titkolt igény­nyel lépők ált a zened ese­mény színhelyének küszöbét, hogy valami csemegét, zenei élményt, meglepetést, sokáig váczhangzé harmóniákat, ké­sőbb felidézhető szellemi él­vezetet kapnak. Nos, ez al­kalommal nem csalatkoztak! Pászthy Júlia, a műsor nyitányaként Händel két ári­áját énekelte az Amadigio és a Józsua című operákból, Sisak Aiydrás zongarakíséne- te mellett. Akik évek óta fi­gyelik ennek a jó adottsá­gokkal rendelkező egykori egri ginrnazistalanyriak a fel­lépéseit, most meglepetten ti kapcsolatok szövődtek He­ves megye és a szovjetunió­beli Csuvas Autonóm Szov­jet Szocialista Köztársaság között. E baráti kapcsolatok az évek során állandóan mé­lyültek. Csuvas barátainkról egyre többet tudtunk meg, ők is megyénkről. A Csu- vasiáról való ismereteink azonban még hiányosak, szükség volt tehát Csuvasia részletesebb ismertetésére. Ebből kiindulva az MSZMP Heves megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztálya lefordította Valen- tyin Ivanova és Mihail Iva­nov munkáját. Címe: Bemu­tatjuk Csuvasiát. A fordítást Forgács Béla egri tanár vé­gezte. AZ ISMERTETETT füze­tek tartalmi gazdagságuk, színvonaluk folytán nemcsak a tömegpropaganda-munká- ban használhatók eredmé­nyesen, hanem az iskolai oktatásban és a közművelő­dés területein is. fiiecskó Károly tapasztathatták, hogy a szí­nes koloratórónekes egyéni­ség már jelen van, technikai­lag felkészülten várja a na­gyobb feladatokat te. Ma még nem szabad és nem is kell — küäönöeen nem a HandeJ-áríák esetében — számon kérni a fiatal mű­vésznőtől a teljes átélést, a tartalom mélységeinek az érzékeltetését, az azonban bi­zonyos, hogy már a pálya kezdeti szakaszán is érezzük a határozott művész mar­káns jeleit és jegyeit. Kovács Endre orgonaffnfl- vész három számot adott elő. Legnagyobb hatását Bach h-moU preäudium és fúgájá­val érte el, kibontva a mű megannyi szépségét. Az egri szimfonikusokkal együtt elő­adott Händel g-cnoll orgona- verseny talán a melódiák nagy-nagy szerkezeti kötött­sége miatt nem tudott felsza­badultan utat találni a kö­zönséghez. Handel B-dúr or- gonavensenye lendületes be­fejezést adott a műsornak. Híres pénzgyőjteménv Patajon A pataji múzeum híres pémzgyűj'teménye 25 kilómyi- ra gyarapodott. Tíz év alatt a hazai fizetőeszközön kívül a legtöbb európai állam s más kontinensek régi pénz­sorozatai kerültek ide. Most nagy értékű kínai pénzgyűj- teménnyél gazdagodott a múzeum. A régi kínai papír- bankókból 160-at, kínai bronz pénzérméből 700-at tartalmaz a szerzemény. A pénzérmék többségét év­századokkal, némelyeket év­ezredekkel ezelőtt verették a kínai uralkodó dinasztiáik császárai. A legrégebbiek, az úgynevezett kardpénzek — formájukról kapták nevüket — az ókori kultúrát idézik: az időszámítás előtt 1122— 225. közötti évekből, a Cen- öiinasztia koráiból válók. A nagy értékű kínai gyűj­temény hazánkban, egyedül­álló, Európában, is csak né­hány nagyobbra! tudnak a szakemberek. Az est hangszeres szólistá­ja és vendége, Arndt Schöne, a Drezdai Állami Operaház első fuvolása volt. Bach fa­me®. Kvittjével lépett feL Nagy sikert könyvelhet el magának, éteősoaSban. azért, mert a múlt századok táncos hangulatát, jókedvét idéző tételeket könnyeden, derűvel, önfeledten, a zárótételnél pedig nagy bravúrral szólal­tatta meg, úgy, hogy ezt a gyors számat • közönség megismételtette. Az egri fczóirvfónikusokat Farkas István vezényelte. Az együttesről és karmesteréről a sorozat negyedik műsora után. is elmondhatjuk, hogy nemcsak lelkesedéssel és nagy szorgalommal vállalták ezt a nem könnyű feladatot a barakk muzsikának ilyen méretű anyagának a feldol­gozását és közönség élé vite­lét, hanem á megvalósítás is art mutatja, hogy az ilyen tervek kovácsolják eggyé az együttest is, a közönséget is. i... ... , i (farkas) Késő estébe nyúló próbá­jukon láttak vendégül a po­roszlói „Röpülj páva” kórus tagjai a művelődési ház egyik klubszobájában. A jobbára termelőszövetkezeti dolgo­zókból álló vegyeskar most a tiszai napok májusi sereglé­sére készül. S ebben olyan segítője akadt, mint a nép­szerű karnagy és komponista, Vass Lajos, a község szülötte. — Népdal-szvitet kompo­nált énekkarunknak Lajos bácsi, most is azzal foglalko­zunk — mondja Erős Lász- lóné, a törékeny, de nagy ügyszeretettel és szakérte­lemmel bíró kórusvezető. Megy a dolog szépen. Nők, férfiak úgy fújják a nekik szerzett mű részleteit, hogy kint az ablak alatt népesség támad áhítatos hallgatókból. Van itt a dalosok kört olyan, aki ötven esztendeje kezdte az együttes éneklést. Még a hajdani egyházi kórusban. Aztán szünet következett. Szunnyadás. Mígnem tavaly ismét ösiszéverbuválódtak. Hogyan? Kinek, a jóvoltá­ból? Azt hiszem, hogy a kó­rus veteránjának, Rédei De­zsőnek adhatunk igazat. — A televízió! Az mozga­tott meg bennünket Olyan lelkesítő volt látni a Röpülj páva műsorban szereplő éne. keseket, muzsikusokat, olyan szép volt a sikerük, liogv megirigyeltük őket. Aztán már csak az kellett, aki el­indítsa az egészet, s hajlékot adjon számunkra. Így kezd­tük ezt újra, kérem! Ifjú legény korától dalos­nak számítja magát Tóth La­jos bácsi is. Deres hajú, szép szál ember. Arca csupa egészség. Senki sem monda­ná, rá, hogy a hetedik x-en túl lesz nemsokára. — No persze! Mert mindig nótás kedvű voltam. Aki pe­dig szereti a dalt, azon ne­hezebben fog az idő — mo­solyog rám könnyű kis szé­kéről, mely csoda, hogy el­bírja ezt a nagy egészséget — Majd bánják egyszer a mostani fiatalok, hogy elke­rültek bennünket... Van abban némi kritika, ahogyan ezt > mondja Tóth Lajos. S a bírálat az ifjabb nemzedéknek szói, miután csak a táncdalnak él, annak hódol. S elhanyagolja igaz értékeinket A nép leikéből született dallamokat — Süss fél, szép nap...! — szál az énék huszonöt to­rokból. Mi pedig bizonyítjuk, hogy Poroszlón már felsütött. Leg­szebb tanúság care maga a kórus. lm. gy ) Az egri szimfonikusok hangversenyéről BSttRn este került mr a 6/UGŐCZf 15. Nüdaiéknál már fürdetés után vannak, a két gyerek pizsamában. Géza fotelban ül, a kislánya a nyaka körött a kisfia előtte a padlón, né­zik a tévében a híradót. Gé­za hangulata rendkívül nyo­mott. A szomszéd szobában An­na készíti a gyerekek fekhe­lyét. A bejárati ajtó ki vágódik s a bivalyerős Zsuppán a gallérjánál fogva maga előtt taszigálja a nyápic és halál- ravált újságírót — Galambos, az újságíró mondja Zsuppán s Ga­lambost megállítja Géza előtt. Géza csodálkozva bá­mul rájuk. — El akarja nekünk mon­dani, hogyan született az a cikk — magyarázza Zsuppán. Géza a kislányát lerakja a nyakából s — menjetek anyukához — betuszkolja őket a szomszéd szobába s becsukja utánuk az ajtót. Kikapcsolja a tevét — Ereszd el — mondja Zsuppánnak s helyet mutat az asztal mellett. Mindannyi­osmm 1972. március 29., szerda an leülnek. Galambos a nya­kát tapogatja. A beszélgetés . alatt kial­szik a szomszéd szobában a fény, megjelenik Anna, csön­desen leül a háttérben s gyermekruhát kezd horgolni. — Kérem — mondja Ga­lambos félve és zavartan — egyedül vagyok a mezőgaz­dasági rovatban... 280 fa­lu. .. nem tudok alaposan utánajárni semminek... Ä főszerkesztőnknek ez a jel­szava: Nálunk helyreigazítás nincs... Vgn olyan nap, hogy három riportot... Zsuppán hatalmas ökM; kiteszi az asztalra. Galambos riadtan elkapja a tekintetét. — Ügyis örök leflkSsmarefc furdalásban élek — mit akarnak tőlem? — Az Igazat! — mood ja Géza. — önök étefcvesaSyesen megfenyegettek — sóhajt megadóan Galambos. — Mi az információinkat a megyei és a járási szervektől szerez­zük be. És is ott merült fel valahoL Felmerül! **» mondja megvetően Zsuppán. — Név szerint kitől „merült fel”? — Az ilyesmi nem név szerint merül feL Telefonál a titkárnő, hogy az „elvtár­siak” szeretnék, ha például Nikiid Gézáról írnék ripor­tot. Én meg szoktam kérdez­ni: pozitive vágy negative? Ha azt mondják negative — akkor abban a szellemben írom meg. Elvégre, ők is­merik a „területet”. És maga mért nem Is­meri? — kérdezi Géza. — Mórt nem jár utána a dol­goknak? — Értsék meg, nincs rá időm. Egy nevet mondtak az élvtársak: Pigniczfd! azzal beszéltem is. Aztán jött visz sza értem az autó s addig­ra készen kellett lennem. Ugyanis, egyetlen aul 'ia van a szerkesztőségnek. — Elképesztő! — nevet dü­hösen Zsuppán. — A többi cikket is így írja meg? —- Igen... Mondtam már, hogy örök lelki ismeret fur- dalásban élek. — Mit szokott kapni egy Ilyen cikkért? — Kapni? — csodálkozik •Galambos. — A fizetésemet. Ez a gyakorlat. Hosszú csend. — De utolsó kukac magal mondja Géza csendesen. Galambos kitör, — Maguknak könnyű! 280 téesz van a megyében! Ha itt kirúgnak valakit, még el­mehet 279 helyre. De újság csak egy van! Ha engem in­nen kirúgnak, hova megyek? Az egész szerkesztőség ezt , csinálja. — Cinikusan elmo­solyodik. — Különben is! egy cikk miatt ma már senkit netn váltanak le. A cikk mi­att nem! Elmehet — moridja Gé­IC \i JUt. Galambos tétován feláll, aztán visszaül. — A cikk az semmi! A sajtónak nincsen ma már semmi tekintélye. Ellen­ben. .. véletlenül módom volt bepillantani egy jelen­tésbe. A jelentés rendőrségi vizsgálatot kér egy téesz el­len. Én nem mondtam sem­mit, de a maguk helyében felkészülnék... Mert ha a rendőrség kezd itt vizsgála­tot indítani... Az ilyesmi hónapokig tart, több száz ta­nú kihallgatásával s ha vé­gül sem találnak semmit, ak­kor is tépett idegek, kozmfis szájíz és megrendült biza­lom marad utánuk. Galambos feláll, végignéz rajtuk s megbiccenti a fejét. — Elnézést kérek — s óva­tosan, mint aki fél, hogy utá­na hajítanak valamit, kimegy az ajtón. Niklai Géza az íróaszta­lánál ül s hátrafordulva be­szélget a másik asztalnál szöszmötölő főagronómussal. Milyen a szőlő, Sáray €r? .—EB lehet kezdeni a szü­retet — feleli szolgálatké­szen az öreg. — Legalábbis a felbüki résaen, a pince kö- mL — ®n te ügy láttam —< mondja Géza. — Hogy ál­lunk munkaerővel? — Ha nem lesz eső. az asszonyok egy-két nap alatt végeznek a krumplival s ak­kor az egész erő mehet a szőlőbe. — Helyes. Szervezze meg, legyen szíves. Csorvás lép be a szokásos aláírni valókkal. De mennyi­vel más ez a mindennapi ..szertartás”, mint néhány heltel ezelőtt. Csorvás nem mosolyog, nem udvariasko- dik, nem fűz megjegyzést minden darab papírhoz —• Géza is hideg, mogorva. Amikor végez az alaírnr- valókkal, belenéz Osorvas szemébe. — Regina néni két aláírá­sát elzárod a páncélszekrény­be. Ha elvesznek, a fejeddel fizetsz érte! Csorvás rajtakap ottan el­vörösödik. Iszonyú zavarban van. — Nem találom őket, Gé­za. Épp most akartam je­lenteni. Géza egy ideig nem jut szóhoz. — Micsoda? ‘— Tegnap délután! amikor el akartam rámolni, nem ta­láltam a két nyugtát! Újra átnéztem mindent... Nyolc óra volt, mire végeztem. Géza ielordit, — Mi ez? Mi vall itt? Mi történik itt? Csorvás sár óikba tizcaiixrttet’! támad. *--- Mert itt wines semmi szolgálati fegyelem! Hány­szor mondtam, vezessük be: félfogadás szerdán és pénte­ken, ekkor és ekkor... De nem! Ide bárki, bármikor bejöhet!... Ha legalább len­ne egy külön szobám... Ez nem téesz-iroda — ez put­ri. .. Tegnap is voltak itt legalább húszán! Bárki hoz­záférhetett .. Géza rámered, aztán kiro­han az irodából. Csorvás ri­adtan néz utána s az abla­kon át látja, hogy Géza —, bukósisakját sem csatolva fel — motorra pattan. (Folytatjuk.) <

Next

/
Thumbnails
Contents