Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-28 / 74. szám
Gyermekbalesetek 1 Bármit mutat pillanatnyilag az időjárás: itt a tavasz. Talán senki nem várja annyira, mint a sok mozgást követelő gyermek. A sokéves tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a jó idő beköszöntővel megnöveltszik a gyermekbalesetek száma. Többet tartózkodnak a szabadban, távolabb az állandó szülői felügyelettől. Fára másznak — és leesnek, vízparton játszanak — és ott éri baj őket, kiránduláson, sportolás közben is több a baleseti lehetőség, mint télen, a meleg szobában. És mindennél több a baleseti lehetőség az utcán, az országúton. 1 1971-ben a 14 éven aluli korosztályokból 99 halálos áldozata volt a közlekedésnek. Volt köztük jármű utasa, volt, akit gyalogosként ért szerencsétlenség. Egyik esetben a járművezető gondatlansága okozta a balesetet, a másikban a gyerek szaladt — talán az elgurult labda útját követője — a gépkocsi alá. A felelősséget a rendőrség, majd a bíróság megállapítja — ez azonban már mit sem változtat azon a tragikus tényen, hogy 96 családot ért az elmúlt évben pótolhatatlan veszteség, csupán közlekedési baleset következtében. Statisztikai adatok és pszichológusok tanúsága szerint, a legkritikusabb kor: a 6, a 10 és a 14 év. Való igaz: nem könnyű a szülő dolga, amikor az általános iskola első osztályába járó kisfiú vagy kislány hallani sem akar arról, hogy őt iskolába és onnan haza kísérgessék. „Eltalál” már az iskolába, s haza is tud jönni — ami a dolog tájékozódási részét illeti. De a nagyvárosi gyerekek többsége nem ismeri a forgalmi jelzéseket, nyu- kodtan elindul, ha az „emberke” a gyalogátkelőhely zöld táblájából integet felé. Azzal sem számol — nem is számolhat —, hogy képtelel},. átlátni a forgalmat, hiszen csak a maga 110—120 centi- meteres szemmagasságából nézi az utcát. S amit nemcsak a gyerekek, de a szülőle, a felnőttek közül is kevesen tudnak: a gyermek nem tudja megkülönböztetni az oldalirányból érkező zajokat. Csak akisor tud tájékozódni, ha szemből vagy hátulról kapja a hangot. Az óvodától a középiskoláig mindenütt szerepelnek a tantervben a közlekedési ismeretek. Oktató, ismeret- terjesztő filmek készültek és készülnek, megvan tehát lehetőség arra, hogy a gyerekek elsajátítsák a közlekedési szabályokat. Nehezebb az ismeretek alkalmazása. Budapesten, Szolnokon, Szombathelyen, Miskolcon és Pécsett már vannak, más városokban pedig épülnek közlekedési parkok, ahol a KRESZ-szabályokat a gyakorlatban tanulhatja meg a legfiatalabb korosztály. Egy dolog azonban — szükségszerűen — hiányzik a tanórák anyagából és a közlekedési parkokból: egyik sem tudja a maga valóságában bemutatni a gyalogosan vagy járművel közlekedő ■ gyermeket fenyegető veszélyeket Ezt megmutatni, megmagyarázni csak a „helyszínen”, a robogó autók és egyéb járművek forgatagában lehet. Mi több: kell! Van néhány írott és íratlan szabály, amelynek megtartása elsőrendű követelmény, alapja annak. hogy kevesebb legyen a gyermekbaleset A KRESZ előírja, hogy főútvonalon (> éven aluli gyermek felügyelet nélkül nem '.tartózkodhat. 12 éven aluli ne'e .kerékpároz hal. Sok községben mégis — látszólag indokoltan, ha távol lakik a gyermek az iskolától — szinte rendszeresen kerékpároznak kiskornak ott:, ahol autók, motor- kerékpárok robognak. A megoldás ilyen községekben: kerékpárút építése, lehetőleg a járda — és nem az úttest — k izéiében. Biztos, hogy ez nem olcsó megoldás, néhol a községfejlesztési alap jelentős hányadát elviszi. Az emberélet. s különösen . legféltettebb kincsünknek, gyer-j mekeinknek élete azonban semmilyen összeggel nem stérhető.. . A gépkocsivezetők — hivatásosak és magánautósok egyaránt — kötelesek lassítani ott, ahol a közlekedési tábla a gyerekek közelségét jelzi. Ugyancsak írott szabály szól arról is, hogy ha gyerekek egyesével vagy csoportosan át akarnak menni az úttesten, a járművet meg kell állítani. Arról azonban — például — nem szól semmilyen szabályzat, hogy a gépkocsiban a legveszélyesebb hely a vezető melletti ülés, s oda nem szabad gyermeket ültetni. Nem „mumus” a közlekedés, amellyel ijesztgetni kell a gyerekeket, nem is elemi csapás, amely elől nehéz menekülni. A veszélyek nem magából a motorizált közlekedésből származnak, hanem a gondatlanságból , a hozzá nem értésből, a szabályok nem ismeréséből és meg nem tartásából. A gyermekek hajlamosabbak a felületességre, mert veszélyérzetük nem olyan fejlett, mint a felnőtteké. Baleseteikért tehát egyaránt felelősek a járművezetők, a szülők, a nevelők, a társadalom minden tagja, aki nem teszi meg a tőle telhető legtöbbet a gyermekbalesetek elkerülése érdekében. Ez a felelősség, ha mégis oszlik, és bizonyos mértékig mindenkit terhel, az elsőrendű felelősség mégis a gépjárművezetőké. Azoké, akik kezükben tartják a volánt és kezelik a féket. Nekik kell maximális körültekintéssel vezetni és számolni a gyermeki természettel és adottságokkal. Mert bizonyos, elsősorban rajtuk múlik, hogy a jövőben kevesebb legyen a gyermekbaleset. És elsősorban részükre érdemes idézni még egyszer a számoltat: 1971-ben 96 gyermek halt meg és 2386 sérült1 meg közlekedési baleset következtében! Várkonyi Endre Szakszervezetek a beruházások segítéséért A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott. Kijelölt bizottságának jelentése alapján megvitatta az egyes központi alapokból létrehozandó egyedi nagy- beruházások. fejlesztési programok előkészítésének, megvalósításának tapasztalatait. Állást foglalt az ezzel kapcsolatos további szakszerve zeti tennivalókról. Az elnökség mint jó kezdeményezést üdvözölte a vasas szakszervezet, a vegyipari szakszervezet és az építők szakszervezete együttműködési megállapodását a beruházások segítésére. Ezt követendő módszerként a többi szak- szervezet és a szakszervezetek megyei tanácsai elnökségeinek is ajánlja. A SZOT elnöksége döntött az 1972. évi SZOT-díjak odaítéléséről. További napirendként meghatározta a testnevelést és sportot szervező szakszervezeti munka fejlesztési feladatait. Az elnökség április 7-re összehívta a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Teljesen gépesítik a répaátvételt A cukorrépa-termesztés átmeneti visszaesése az iparban is éreztette hatását: a cukorgyáraik nyereségéből nem tellett az előirányzott műszaki fejlesztésre, ezért 1971-ben több kisebb munkát leállítottak és koncentrálták a beruházásokat. A cukoriparban az idén is az átfogóbb jellegű műszaka fejlesztésre fordítják az anyagi erőket. Ennek megfelelően — a MÉM központi műszaki fejlesztési alapjából — napi 10 tonna kapacitású kockacukorgyártó és csomagoló gépsor üzembehelyezését tervezik, s ezzel öt százalékkal növekedik a hazai kockacukorgyártó kapacitás. A csomagolásnál is előbbre lépnek: az elmúlt évinél kétharmadával több kuckacukrot tudnak majd „presszó-kész” csomagolásban forgalomba hozni A földekről érkező cukorrépa átvételét idén teljes egészében gépesítik. i «• Üzemszervezés Siroifliüit Sokat hallunk mostanában az üzemszervezésről. Shogy a korántsem új téma any- nyiszor szóba kerül — annak a különös aktualitás az oka. Gazdasági életünkben ugyanis talán soha nem volt akkora jelentősége, mint éppen napjainkban. Mert köztudott, hogy a fejlesztés, a fejlődés korábbi útjai közül az egyik, az extenzív irány hovatovább teljesen jártraNem népszerű emberek... Pedig nem rosszabbak ők sem a többieknél. Beosztásuk ütközőpontban áll a vállalati és egyéni érdekek között, munkájuk hat a dolgozók keresetére, a vállalat nyereségére, a termékek áraira. í gy aztán hol az igazgatóval, hol a munkásokkal vitatkoznak. Hogy pontosan, eredményesen dolgozhassanak, annak igen fontos feltétele a hatékony munkaszervezés. A normásokról van szó, őket kérdeztük meg a korszerű gazdálkodásban kialakult szerepükről. •k A VILATI egri gyárában egy évvel ezelőtt hoztak létre normacsoportot, addig ezt a feladatot — több-kevesebb sikerrel —, a technológusok látták el. Szervezetileg az üzemgazdasági osztályhoz tartoztak. — Hogyan szervezi munkáját a csoport'! — Négyen vagyunk. s mindenkinek kialakult szakterülete van, amelyben alaposabban tájékozott —mondja Huni János csoportvezető. —, Nálunk az az elv. hogy minél több gyakorlati tapasztalat legyen. Ez meg is van, • his/on mindannyian szakmunkásként kezdtük itt a gyárban. Én például lakatos voltam. — Ki keli számítanunk az előírt mutatók alapján, hogy egy-egv munkadarab, berendezés elkészítéséhez mennyi idő keil, alkalmazkodva természetesen a helyi viszonyokhoz. — Mit jelentenek itt „a helyi viszonyok”? — A szervezettség fokát, a munkásgárda ‘szakmai tapasztalatait, a műszaki fel? szereltséget. Hogy pontosabb ismereteink legyenek, tavaly készítettünk • úgynevezett „munkanap-fényképezést”, amely megmutatta, hogyan tudják kihasználni a munkások a kiadott normaidőt. Az volt a tapasztalat, hogy ,a legtöbb veszteség a munkahely kiszolgálásának szervezési hiányosságaiból adódott. A pihenési idő mellett nekünk ezeket is. s még sok egyéb tényt kell figyelembe vennünk. Az az elvünk, hogy ne kerüljön kevesebb a munkások borítékjába fizetéskor. — Hogyan védik meg az igazoltat? — Az nem mindig könnyű. Volt már arra is példa, hogy mi magunk mentünk ki és végeztük el a munkát a kiadott idő alatt, hogy megmutassuk, meg lehet csinálni. Persze, ez nem szabályos és nem is megoldás, de nyilvánvaló, hogy nagyoA sokat a szabadabb normával lehet keresni, s itt összeütköznek az érdekek. A dolgozóknak háromnegyed része teljesítménybéres, s gyakran nem kis gond jó megoldást találni. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Jászkúti Zoltán üzemgazdasági osztályvezető, a normások főnöke is: — Itt a gyárban éppen ezekben, a hetekben végezzük az új uormaatapok kidolgozását. Korábban jobbára csak ..becsüli” és statisztikai számokból kikövetkeztetett normák voltán itt, amelyek a kezdeti évek, egyéb gondjai miatt hosszú ideig nem is nagyon változtak. Átalakulás fiúit .állunk: nem a munkások ellenére, nem ésszerűtlenül feszített tempóval, hanem a munkafeltételek javításával, nagyobb munkafegyelemmel akarunk jobban dolgozni. Az új normaalapo- kot kéthónapos próbaelszá- inolással vizsgáztatjuk, így ■tudjuk Vneg, használhatók-e a gyakorlatban. — Ä normák meghatározása igen felelős munka. Hogy ahhoz képest mennyire becsülik meg az ezzel foglalkozó szakembereket? Ott még akadnak tennivalók... ★ Magyar István, az Agrin Bútorgyárban egyedül végzi a bernorrnák kiszámítását. Asztalos és faszobrász a szakmája; a faszobrász műhelyből került ebbe a beosztásba, — A múltkoriban egy termelési tanácskozáson szó esett a normakarbantartásról, ahol a dolgozók előtt mondták el az indokokat, miért volt szükség ezekre az intézkedésekre. Sok vita kíséri a normás munkáját? — Népszerű ez a beosztás, •mert mindenki beszél róla. De azt mar nem lehet elmondani, hogy’ ennyien szeretik is. Én két éve végzem ezt a munkát, s azért mertem vállalni, mert a gyár profilja, az asztalosmunka és a faszobrászat a szakmám. A kárpitosok szakterületén már nem vagyok annyira „otthon”, de éppen a közelmúltban vettem, részt egy továbbképző tanfolyamon. — A norma rendezéssel szőri un összekítpesolód-ik a műnk aíeítetelek javítása. Milyen szervezési, intézkedések történték itt? — A legfőbb gondunk az új telepre költözés; s már előre gondoskodunk az ottani munkafeltételekről. Folyamatosan felmérj ük a meglevő gépek teljesítőképességét, s az új, kétségtelenül jobb munkakörülményekhez más normafeltételeket dolgozunk) ki. Nálunk is változások várhatók: a korszerű munkaszervezésben egyre nagyobb szerep jut majd a mi munkánknak. Hekeli Sándor tatlan. A lehetőségek meglehetősen behatárolódtak: üzemeink, vállalataink jó ideje munkaerőgondokkal küzdenek. Az utánpótlás forrásai csak csörgedeznek, láthatóan apadófélben vannak. így pedig nem marad más hátra, mint a meglevő létszámmal való jobb gazdálkodás, a gépesítés, az automatizálás fokozása. A különböző munkahelyeken — szerencsére — nemcsak emlegetik a fontos témát, hanem tesznek is érte. Mind gyakoribb, hogy státuszt kap az üzemszervező, sőt — a nagyobb vállalatoknál — önálló osztályt is alakítanak a feladat tökéletesebb végzésére. Ez utóbbira találtunk példát a siroki Mátravidéki Fémművekben is. A munkáról, az eredményekről és a további tervekről Gyóni Józseffel, a szervezési és ellenőrzési osztály vezetőjével beszélgettünk a napokban. A liszkói szervezet —mint elmondta — ha nem is éppen régi, az újak közé sem sorolható, hiszen már évek óta segíti a vállalat gazdálkodását. Szerepe volt annak idején a füzesabonyi gyáregység szervezeti és működési rendjének kialakításában, az új gyár miatt is megnövekedett gondok eloszlatásában, miután szabályozta a vállalati magasabb beosztású vezetők döntési és hatásköri rendszerét, s előkészítette egy-egy jelentősebb témában a döntést. Később pedig közvetlenebb formában is hozzájárult a gazdasági folyamatok hatékonyabbá tételéhez: létszám- csökkenést eredményező, termelékenységet javító, takarékosságot növelő módszerek kidolgozásában, közreadásában. Különböző leiméréseket, elemzéseket végzett és végez azóta is az osztály a további sikerek érdekében. A következtetések levonása, illetve a megfelelő intézkedések megtétele után sikerült például a gyári belső szállítást részlegesen úgy megváltoztatni, hogy a feladatok végzésére ma már tizenkettővel kevesebb ember szükséges, ami éves szinten nem kevesebb, mint félmilliós felesleges kiadástól mentesíti a vállalatot. Jelentősnek mondható — többi között — a minőség- ellenőrzés területén végrehajtott módosítás is, amelyre azért voi£ szükség, mert a korábbi gyakorlat mküDT) a hagyományokra épült, s ennélfogva figyelmen kívül hagyta az időközben bevezetett gyártmányok, újabb gyártási ágak speciális igényeit. Emellett nem tudta kellően átfogni a gyártás egész folyamatát, a közös feladatokban kevésbé tette felelőssé magukat a termelőket. s a termelés közvetlen irányítóit. Nos, az új módszerrel a gyártásközi ellenőrzést a főosztály hatásköréből kivéve, átadták mindjárt az egyes üzemeknek, ahová egyidejűleg természetesen képzett műszála dolgozókat is helyeztek, minőségi megfigyelőként. Ez utóbbiak a továbbiakban a lehető legszorosabb kapcsolatban állnak a művezetőkkel, valósággal benne élnek a termelésben. Sokkal eredményesebb így a munka, kevesebb a reklamáció, a panasz — nem utolsósorban pedig 38 fős létszám-megtakarítás is történt. Más alkalommal a gyártmányszerkezet belső átalakításának lehetőségei kerültek napirendre. A törzsgyár: termelés felfutásának ugyanis mindinkább fékezője volt a korlátozott létszám. Ezért egy-egy gyártmány csoportot a füzesabonyi gyáregységbe telepítetlek, oda, ahol a rendelkezésre álló munkaerő a nagyobb feladatokat is vállalhatta — s ezalatt Sírokban az addiginál értékesebb, jövedelmezőbb feladatokat szabtak a gárdára. Aztán megkezdték a vállalaton belüli egységek önállóságának fokozására irányuló törekvéseket. Ennek egyik lépcsőiéként — az azonos alaptechnológiával dolgozó, de szervezetileg elkülönült üzemek összevonásával — Sírokban is gyáregységet akarnak létrehozni. S mindezek mellett az osztály segített például, a közvetlen termelő területeken dolgozók bérezési rendszerének korszerűsítésében is. A régebbi ugyanis annyira bonyolult volt, hogy a sok bizonylat miatt az elszámolás egy-egy személy esetében nyolc-tizenhat órát is igénybe vett. Ilyen és ehhez hasonló eredményeket val: lat magáénak a liszkói osztály. Nem túlságosan sok — de nem is kevés. Arra mindenesetre elegendő, hogy bizonyítsa: érdemes az üzem- szervezéssel foglalkozni, ha a vállalat fejlődni láván, lépést akar tartani a ko?2*i, G-y. ást A nvnlr^r!!!/ CTmfnóI ßpÄ az egri Csebokszári lakótelep kilenc* ■ / vllvauI «V 3AHIUICI emeletes, 172 lakásos lakóházát. Jelenleg a nyolcadik szintnél tartanak, s toronyöaru segítségével emelik be a födémpaneleket (Foto: Tóth Gizella)
