Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
Sűrű kW terpeszkedett a falura és egészen eltakarta a távoli hegyeket A kis patakocska kávé- színű, zavaros vize azt jelezte, hogy odafönn az erdőségben nagy eső volt az éjjel. Fadarabokat rozsét, de még ölfahasábokat is hozott a víz, és a falu zúgójánál úgy örvénylett, mint valami kisebbfajta folyó. A patak a falun folyt keresztül, s ha felhőszakadás volt odafönn, akkor elöntötte a közeli kerteket. — Cudar idő — sóhajtott fel az orvos, s nézte, nézte az ablakon át ezt a csupa sár világot. Egy hete, hogy idejött, ide küldték, ebbe az eldugott kis sárfészekbe, s még nem volt egyetlen örömteli perce, egyetlen derűs gondolata. Alig tíz napja, hogy megérkezett az írás, amely szerint dr. Angyal István orvost Bükkösdre nevezték ki. Nagy volt odahaza az Izgalom. Angyal bácsi, a nyugalmazott mozdonyvezető, csak fejét csóválta, aztán ki is jelentette kereken: — Harminchat évig jártam a világot, de én ilyen helységgel sehol sem találkoztam. — Az öreg szava tehát cinnyit jelentett, hogy abban a faluban, ahová fiát orvosnak kinevezték, nincs vasútállomás. — Bükkösd ... Bükkösd... — gondolkodott, tűnődött az öreg, aztán előkerült egy megkopott iskolai atlasz is, de bizony azon sem volt feltüntetve a nevezett község. — Valahol az isten háta mögött lehet ez, édes. fiam — sóhajtott a mama , és előlegképpen egy nagy könnycsepp gördült végig jóságos arcán. — Ugyan,-mama! Ne sírjon, hiszen tegnap még együtt örültünk* a diplomának, s most... vágj’ nem gondolta talán, hogy egyenesen klinikára küldenek főorvosnak? — Bükkösd! Itt van. Megvan — kiáltott közbe a papa, s már olvasta Is valami megkopott helységnaptárból. Kisközség a Blikkben, lakóinak száma 1300. Tengerszint feletti magassága 489 méter. ... És most dr. Angyal István az ablak előtt állva lesi, bámulja az esőt, a sarat, a szennyes vizű patakot és a szürke, tejfehér ködöt, miközben a betegeit várja. Pontosabban már nem is várja, mert napok óta senki rá nem nyitja az ajtót. Tudta már a kinevezése után,' azonnal megtudta, hogy olyan helyre kerül, ahol eddig még sohasem volt orvos. — Állj majd a sarkadra, Pistám — biztatta a megyén a főorvos. — Szép dolog ez, nagyszerű hivatás, mert ott bizony nemcsak gyógyítani, de nevelni is kell. Dr. Angyal István nem volt nagy igényű ember, számított rá, hegy falura kerül, de hogy ilyen helyse, arra azért mégsem gondolt Almaiban számtalanszor ábrándozott egy csinos kis rendelőről egy dunántúli falucskában, közel a Balatonhoz, ahonnan már csak néhány ugrás a város és van élet, szórakozás... Itt se rendelő, se lakás, mert ez a rendelő inkább elsősegélynyújtó hely, mint egy orvos állandó munkahelye A rendelőből nyílt egy szoba, amely jelenlegi állományában, mint orvosi Az eső zuhogni kezdett, nagy kövér cseppekben gurult végig az ablaktáblákon. A fiatal orvos felrezzent merengéséből, mert úgy tűnt, mintha valaki megállt volna azvajtó előtt — Talán az első beteg? — villant át benne, s szinte félve válaszolt a kopogásra. Egy 30—40 év körüli férfi lépett be az ajtón. Barna gumiköpönyegéről csörgött a víz és esőszag áradt belőle. — A doktor urat keresem. — Én vagyok, kérem. Tessék! Mi a baj, mi a panasza? Az ember kicsit zavartan nézett, körül, egyet-kettőt köhentett, aztán válaszolt. — Egy pár szavam lenne. — Tessék! Csak tessék, foglaljon helyet — s előhúzta az asztal mellől az egyetlen széket. — Köszönöm, így állva is elmondhatom. — Nem, nem, csak üljön le bátran. Amíg a látogató elhelyezkedett, az orvos pillanat alatt végigmérte tekintetével. Munkásember — állapította meg, alighanem bányász. A gumiköpeny alatt kék munkászubbonyt viselt, lábán bakancs volt, s egyik' szemével kicsit hunyorgatott. — Kicsi ez a mi falunk, doktor úr. Azt mondják a rossz nyelvek, innen már a drótos is visszafordul. — Kicsi, igazán kicsi — moso- lyodott el fanyarul az orvos. Bár úgy hallottam, nagyon szép a vidéke, s ami a legfontosabb, sok az erdő. Csak az emberek... Napok óta felém sem jönnek, pedig kidoboltattuk kétszer is, hogy mindennap reggel 8-tól 1-ig van rendelés. — Tetszik tudni, furcsa nép ez a mienk, de nem rossz nép. Azt igaz becsületemre mondom. Én ismerem jól ezt a falut, itt születtem. Csak olyan, mint a jég... nehezen olvad. Doktor Angyal felfigyelt. — Hogyan mondja? — Mondom, nehezen olvad, kérem. Nehezen barátkozik.. De akit egyszer megszeretett, azt aztán igazán szereti. Az apám sorolta, hogy volt itt hajdanán egy öreg tanító. Az első esztendőben, amikor idekerült, tizennégy kérvényt írt az érseknek, hogy helyezzék el innen. De aztán negyvenévi szolgálat után itt temettük el a faluban az elmúlt ősszel. Mert úgy van az, doktor úr — elmondanám még, ha nem Untatom —, hogy Bükkösd a múltban eltiport kis fészek volt itt. a hegyek között. Az orvos cigarettával kínálja látogatóját. — Szóval... először meg kellene ismerni a falut, doktor úr. Hogy is mondjam... barátságot kéne kötni az emberekkel, mert így .. csak így nehezen fog menni a dolog. Én bányász vagyok. Tártson velem holnap, jöjjön, nézzen meg bennünket odalent, beszélgessen az emerekkel, meglátja, nem lesz hiábavaló... A doktornak felcsillant a szeme. — Szívesen elmegyek, úgysem láttam még igazi bányát. — Hát akkor ebben is maradhatnánk — állt fel az ember, s búcsúzóra nyújtotta a kezét. , Odakint elállt az eső. Az orvos kinyitotta az ablakot, s kinézett a vendége után. Látta, hogy végigmegy az utcán, megáll egy ház előtt. — Hol jártál, Imre? — kérdezte tőle valaki. — Itt voltam a rendelőben, az új orvosnál. Egy kis baj került... Rendes ember lesz, úgy látom, s ami a legfontosabb, érti a mesterségét ... A szavakat jól, tisztán oda- haliatja... SZALAY ISTVÁN FARKAS ANDRÁS: Mellékállásban Mellékállásban észlelem, Mi minden történik velem, Mi eshetnék meg általam, Ami nem rossz, nem oktalan. Olykor megront a férfl-gőg, Szidom az elfutó időt, Hová siet, hová rohan, Olyan magának-boldogan? Utánaszólok: Értse meg, Mi rontja-bontja leíhemet! Jobb lesz, ha csendesen bevár. És végül hozzám szólna már, Megmondaná, hová tegyem Estére váró életem. Ha nap nem ért a delelőn, Számadni még legyén erőm! Várom, hogy új ritmust kapok, Ha feljönnek a csillagok, Mikor szőke a telehold, Mosolya új, mint sose volt, Nem, nem vagyok boldogtalan. Ha dalba száll néhány szavam, Mellékállásban meglesem, Ml várhat rám törvényes«!. Mint születésre a szülők. Én a halálra készülök, Hogy békességes ünnepen Nyugodt várakozás legyen, De addig, rajta, cimborák. Hazámnak szöilöjét-borát, Szerelmem gondolatait, Amíg a test, a föld virít, Számoljuk, ml a Jó nekünk, Amitől még legényedünk. Amitől volnánk gazdagok: Mellékállásban én vagyok! BENCÉÉ JÖZSEF: REGE Reffe, reffe földnek, durcás legelőnek, göröngyös szügyeknek, pata-marék földnek, •kerék-nyomott sárnak, hétbogu varázsnak, vad zsibavirágnak, fekete kányának, gomyadt szilvájának, ág-gyürkéjű ínnak, meggyávult pipának kova-tapló kínnak félhold körönt holdnak, más regém nem volna! KI yikolaj Ovcsbtnyikov * " festő, Csu vas fold népművésze, tavaly részt vett az egri nyári egyetemen. Itteni alkotásaiból kiállítást rendeztek a Csuvas Pedagógiai Főiskolán Egri etűdök címmel. A tárlaton kiállított képek között sok a portré. A festő így lamerteti meg a közönségét azokkal, akikkel magyar- országi útján találkozott: budapesti és egri diákokkal, NDK-beli grafikussal és jugoszláv történésszel, magyar cimbalmossal. — Az egri nyári művészeti j. egyetem igen gazdag prog- sv ramot kínált, én mégis igyekeztem időt szakítani arra, hogy festeg essek — mondta Nyikolaj Ov^innyikov. —És sokat is dolgoztam. Magyar barátaink nemcsak azt tették lehetővé, hogy megismerkedjünk a gazdag építészeti emlékekkel, voltunk koncerteken és kiállí tásokon, találkoztunk muzsikusokkal, képzőművészekkel. írókkal, jártunk üzemekben, termelő- szövetkezetekben. Rengeteg élményt gyűjtöttem. Ovcsinnyikov kiállításán megelevenedik a látogató előtt Eger sok festői részlete. Az egri székesegyház Egri etűdök Csebőkszárí lakó! rendkívül nagy érdeklődéssel fogadták a tárlatot Nemcsak azért, mert az egész köztársaságban jól ismerik a festőművészt akinek képeivel számos kiállításon találkozhattak, hanem azért is, mert Csebokszári és Eger testvér- városok, őszinte barátság és széles körű együttműködés fűzi össze őket Nyikolaj Ovcsinnyikov sok magyarországi úti beszámolót tartott és arról is jóleső érzéssel beszélt, hogy Eger egyik új, épülő kerületét a csuvas főorvosról nevezték el. — Nagyon örültem annak, hogy szép lesz az új kerület modem házakkal, kereskedelmi központtal, művelődési házzal, iskolákkal — mondotta Nyikolaj Ovcsinnyikov. — Annál is inkább, mert magyar barátaink azt szeretnék, hogy a művelődési ház belső díszítését csuvas képző- és iparművészek készítsék. Ez is hozzájárul majd, hogy az egriek közelebbről megismerkedhessenek a csuvas nemzeti művészettel. P. SZIMKIN Borsos Edit, M egri tanárképző főiskola hallgatója. Egri látkép. v
