Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
Petőfi •' ■, r ' a kanonokok között Különös beszámoló a költő egri látogatásáról a párizsi Figaróban v^> A^^s^vAA VNAA./V .WM*;Vv'AWMWAiWAMAWWW Akkoriban még ismeretlenek voltak ezen a tájon a csonttollú madarak, de ismerős volt a csontmarkú tél, amely egy sápadt, szakállas férfi mellét' szorongatta. A dermesztő szélben alig győzte összekapkodni magán galléros köpenyét, mert nem 4 fűtötte semmi más, csak a köteg vers, amelyet kabátja belső zsebében rejtegetett. 1844. február közepén Debrecenből Pestre tartott Petőfi Sándor. Ország útján. Élete útján. Gyalog. Székelyhidáról került Debrecenbe, mert ott oszlott fel a vándor színésztársulat, amely faluról falura olyan kevés dicsőséget aratott és oly kevés pénzt osztott gázsiként, hogy nem lehetett tovább fenntartani. Debrecenből indult el Petőfi. Akkoriban a pesti üt Makiáron keresztül vezetett, a Hegyalja alatt, ahol inkább csikasz farkasokkal találkozhatott a téli vándor, mint emberekkel. Amikor a dermedező költő az andor- naki partról megpillantotta Eger városát, eszébe jutott Pájer Antal, meg Tárkányi Béla, a kispap, aki akkor már gyűjtögette a babérokat költői koszorújához. Így került Egerbe, a Ma- papok társaságába, ahol három vidám napot töltött, február 18—19-én és 20-án. Reverenda ide, vándorköpeny oda, a fiatalok összemelegedtek, Petőfi vándorszínész emlékein jókat kacagtak, s nem csoda, ha megszülettek a költő sorai: Kedvemnek ha magja volna, elvetném a hó felett ■ ' ha kikelne, rózsaerdő koezo- ■ rázná a telet | ötven esztendő múlva, erről az egri látogatásról különös beszámoló jelent meg a párizsi Figaróban Catulle áfendes költő-regényíró és kritikus tollából. Ez a ki- ! váló férfiú igen termékeny író volt, de munkái keresz- fcűlhuUtak a halhatatlanság szitáján. Ha elolvassuk a í tudósítást, nem is csodálkn- í zunk rajta. f — Történt — íra —, hoffp Éger városában, Magyarországon, s derék kanonokok éppen étkezéshez fogtak, midőn az ebédlőbe hirtelen egy meglehetősen kihívó arcú, kalandor külsejű ember lép be; kalapja nincs, dolmánya rongyokban és csiz- snátlan. Ez időben a mezítlábas magyar körülbelül egynek vehető az ingetlen franciával. Ennek ellenére a belépő szemében égett valamelyes büszkeség, mely kizárta annak feltevését, hogy közönséges csavargónak nézzék. Szeme . élénk, barna, hajzata rövidre nyírott, kecskeszakállú, alakja magas és karcsú, kezét határozott mozdulattal nyújtja az asztal felé: — Üdvözlet — úgymond — Éhes és szomjas vagyok. Adjatok helyet. • — Ej, ki vagy te, hogy társaságunkra méltassunk — ■ szól az egyik kanonok étkezés közben, bizonyos megvetéssel mérve végig az ismeretlen elhanyagolt ' külsejét. — Petőfi Sándor vagyok. — Ne tréfáljl Te züllött vándor, te volnál Petőfi, a nagy költő? — Igen, én vagyok, kinek azonban nedű kell, hogy dalba fogjon. Ide a kupával, bizonyságul menten rám ismertek. Öhaja szerint történt. — Kortyint egyet-kettőt és nyomban belekap valami dallamos énekbe azon a zengzetesen gyönyörű magyar nyelven, melynek eredete Finn- vagy Mongolországba nyúlik (a nyelvészek vajmi kevéssé értenék egyet e kérdésben), s mely nyelvben a kemény mássalhangzók keretéből előzeng a magánhangzók tömegének lágysága. A vers hallatára a kanonokok tüstént felkelnek és szólnak: — Foglalj helyet köztünk, hisz te csakugyan Petőfi vagy, a nagy költő". Catulle Mendés azonban nemcsak a kanonokok társaságába csöppent! bele Petőfit, hanem a — kanászokéba is. Ilyenformán: — Petőfi Kecskeméten született. Ez egy igen nagy város, de akkoriban alig volt annyi lakosa, mint valami kis falunak. Sok tér, kevés lakás. Az épületek között nagy kukorica- és búzatáblák terülnek, majd hars-, nyír- és fűzfaerdők. Vegyük ehhez a magyar vidékek sajátos ezüstös porát és előttünk van Kecskemét. — Egy darabig a Bakonyban élt, mely százados tölgyekkel borított hegyláne a Kárpátok folytatása. Itt figyelte meg a kanászt és barátkozott meg a különös lényekkel kik az erdő mélyén hatalmas sertéskondá- kat makkoltatnak. A kanászok hajzata hosszú, sűrű, faggyúval ápolt arcuk barna, szakállt viselnek, báránybőr bundát hordanak, s alkonyat után szinte az állatok benyomását keltik. Különös szokásuk, hogy egész évben nem váltanak inget, nem mossák soha, dé használat^ előtt zsírral eresztik, amitől napon kiszárítva, vízhatlanná válik. E pásztornép hasonlatos a rablókhoz. Petőfi Sándor valószínűleg nem sokáig volt társaságukban. Megrettent e durva emberektől. De gyöngéden vonzódott a szegénylegényekhez, kik kevésbé félelmetesek és megelégszenek egy-egy, a pusztán szabadon vágtató ló ellopásával és csak a legvégső esetben ölnek... Körülbelül ennyit tudtak meg a franciák a százai elején a magyar népről, s a költöfejedelemről a párizsi Figarói cl. DR. KAPOR FI. EMÉR Nem hiáipMi többé a névnap! Kezdetiben volt a Gergely-naptár, amelyben nagyjából annyi nap volt feltüntetve, mint ahány nap adódik az évben. Csakhogy jóval több név van forgalomban ennél a a ritkábban előforduló nevek tulajdonosai la számot tartanak névnapi félkÖKaöntéane. Ennek az ellen tmondásnak a megoldásáról kérdeztük meg Bállá Gizella szerkesztőt, aki a Gondolat Kiadó „naptárfeteLőse”. — Amikor a Gondolat átvette a naptár- kiadást vallóban sokan nem találták meg nevüket a naptárban. A hozzánk érkezett számos panasz orvoslására néhány évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy a zsebnaptárak elején, külön névnapjegyzéket adunk, s ebiben a terjedelem adta lehetőségek között feltüntetjük a ritkább utóneveket ia — mondotta Balle Gizella. — Ezt a bővítet* jegyzéket kiegészítették-e az idén az elmúlt év végén magjelent Ladó-féüe „Magyar utónévkönyv” zsebnaptárakban eddig nem szereplő névanyagával is? —• hangzott a következő kérdés. — A naptárainkban szereplő neveket helyesírás szempontjából az utónévkönyv írásmódja szerint módosítottuk, de a névsorba felvett nevek mennyiségén nem változtattunk — mondotta, A helyzet tehát pűüartainyflag az. hogy aki a Gergely naptárban, illetve a zsebnaptárban nem találja a nevét, az nem kénytelen valami hasonló hangzású név tulajdonosaihoz csatlakozni, hanem elóveheti a Ladó- kőnyvet és abban 1837 női és férfinevet talál napra besorolva (ebből 995 női és 932 a férfinév). Névnaphoz jutottak az utónévkönyv jóvoltából például az Agáták, akiknek a január 11-ét adták, az Alexandrák két névnappal is dicsekedhetnek mostantól: március és május 18-ávaL Névnapot kapott minden Anett«, Angyalka is. Nem volt névnapjuk az Anitáknak sem, pedig az utónévkönyv lezárásáig elkészült legutolsó kimutatás szerint 374 kislány kapta egy év alatt ezt a mostanában divatossá vált nevet Megtalálják a névnapjukat ezentúl az Annamáriák, a De- borák, lesz névnapja Bulla Elmának, Honthy Hannának., Békés Italának. Az első tavaszi napra, március 21-re került Napsugárka névnapja, az őszikéket pedig szeptember 23-ra tették. Most kaptak névnapot a Gitták, Glóriák, Irinák, Kittik, Lejlák, Romolák, Olimpiák, Stelláic és Tildák is. A férfiak közül új névnapos lett Abris és Alán, Bács pedig nem kevesebb, mint négy (!) névnapot kapott egyszerre. Megoldottak a Bazilok, Igorok, Kévék, Maximok, Pelbártok, Rodionok problémáját is. A lapok kulturális rovataiban mostanában találkozhatunk Hajdú Ráfi« nevével. Ezt a ritka utónevet október 2 5-re tették. Augusztus 1-én van a virágnap. Erre a napra’ tették a virágnevű nők (Boglárka, Pálma stb.) nevét. Méltán kapott napot — március 4-én — a Zorán, név, mert az utóbbi időben több fiatal házaspár adta gyermekének kedvenc énekesének nevét. Tavasz vau Aforizmák Sok ember csak azért nem gyáva, mert nincs hozzá bátorsága. , Thomas Futter Az a férj, aki tud főzni, remek, barát, gyengéd szerelmes. Néha még férjnek is elviselhető. Ned Rínál Az ígéretek olyan egérfogók, melyekbe az ostobák sétálnak bele. • . Baltazar Grácián Amikor mindennel és mindenkivel elégedetlenek vagyunk, voltaképpen önmagunkkal nem vagyunk megelégedve. Maurice Druon Mindenki királynak született, de á többség száműzetésben bal meg. Oscar Wilde Mindaz, amit az iskolában és as egyetemen tanulunk, még nem műveltség, csak a műveltség megszerzésének módja. Ralp Waldo Emerson A kérdést könnyebb megoldani, mint feltenni. Joseph de Maistrc Ha ketten fogadnak valamibe, akkor as egyik tök- WB&O; a másik tel vak l «ee^MBW Himiriai mondáé — Ma már tavasz van — mutattam a naptárra, hogy Mancika is lássa a dátumot, amely fehér alapon feketén hirdette, hogy törvényileg, naptárilag is visszavonhatatlanul tavasz van, — Tényleg? — kerekítette rám csendes mélykéktó színű szemét Mancika és nagyon csodálkozni látszott, honnan tud. fa egy naptár, hogy mikor van tavasz. — Tényleg. Március 21-gyel hivatalosan is életbe lép a tavasz. A szerelem időszaka. A virágoké. A madarak énekének időszaka. A mézszínű egek időszaka.... — Egek, miért csak a tavasz a szerelem időszaka? — tanács- talankodott Mancika, miközben kezem gondosan a saját szívemre tettem. Erzek-e valamit? Aztán Man- cilcáéra ... ott éreztem valamit. De végeredményben a szokottat. Dobogott a szívünk. Ha memóriám nem csal, a szív dobogása nemcsak szerelemhez kelletik, és nemcsak a tavaszhoz, a téli didergéshez is, a nyári izzadó shoz és az őszi nyálkás őszhöz is. Akinek nem áoboqa szive, annak fog<-1 va sincs, hogy milyen M « ronda tud lenni egy nyálkás ősz. Igaz, minden pénzt megadna, ha undorodhatna a nyálkás, ködös ősztől. — De miért a tavasz a szerelem időszaka? — makacs- kodom Mancika olt- hatatlan tudásszomjától vezérelve, hogy én oltsam, óltogas- sam e szomjat, mint valami okos szerelmi tűzoltó... — Azért, drága, mert a téli dermedtség után a természet a mi éghajlati övünkben március táján tér magához, s áprilisra, májusra bont virágot a virág, hogy bibéjét beporozza a méh. Erre az időszakra esik a madara!: cs még sok n:.., állatfajta násza is, hogy mire jön az ősz és a tél. a fiókák. kölykök már megerősödve nézzenek az idő viszontagságai elé. A természet nagy kerítő! Csinál egy kis tavaszi zsongást, aztán amikor a tojások kikeltek, a kölykök ott nyávognak már az álmon, megelégedetten dörzsöli össze a két tenyerét. Megtette a kötelességét ..: Mancika tátott szájjal hallgatta böl- zselmeimet, aztán rebegve kérdezte: — Es mondd, az embernél is így dörzsöli össze a tenyerét íz a természet? •— Nem. Az ember. ember. Rá is hat ugyan a tavasz szépsége,- de az ember homo sapiens, kiemelkedett az állatvilágból, a természet vak rendjéből 'és az ember nyáron is szerethet. # — ősszel is? — sóhajtotta Mancika. — ősszel is, meg télen is... — Nem tudom, mit jelent az a homo, meg az a sapiens, de megnyugtattál —, re- begte boldogan Mancika és gondosan csó- kolództunk tovább. Még a tavasz sem zavart bennünket! lórii Inform«, Az utóbbi időbe* hasábjain is gyakran u— kozunk a címben idézett idegen eredetű hangsornál Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, valóban oly gyakran van-e rá szükség, s van-e sajátos nyelvi szerepe. Sokan úgy vélik, azért van szükség oly gyakran erre a szóalakra, mert nincs egységes használatú és jelentés- tartalmú magyar szakszó * helyettesítésére. Igi állítás? Hogy eme re helyes választ a vázolnunk keil hr tott nyelvünkbe e gén szóalak, vol t-t ges szerepe, szüksí bet-e, érdemes-« gyanítani Az információ h Un eredetű szakszóként tónkba került, a vényes fogalmi kezdték kit, formál, tanít, oktat tokát tin igealakból máció szóval is a jelen tésámyala toka ték meg: alakítás, képzés, tanítás, ok veiét stb. Később, eäsBsort BJaf.'nyelvi használati n»"- iáinkban pedig mé ségi nyelvhaszsiá itfiat! 90 még változatosab szerep jutott ce mind a latin hanf változatoknak (in formálás, informa mátor), mind az m-> hangsor újabb jel zalainak: értesíti gosítás, útbaigazí , koztatás, tudósitái nyújtás, hírközlés Bár többféle é használati értéke i formáció szónak, i iktatására kell tői hanem arra, hogy helyzetnek, a közi nak megfelelően ó az idegen eredetű kai élünk-e, vagy v magyar megfelelője sorakoztatott példái azt bizonyítja, hőbben válogatnunk. Az információ > szócsaládjának nér javai szemben mi gyünk elnézőek, vissza az informál, tív, informálódik, i dás, jól informált kát. Az újabban f< jelentkező dezinfor sornak pedig egyél adjunk használati 1-. - its- get Dr. Bakó . (• íWWWSAAMA/WVvAWvVWvWVA\'iA/-»\' .VAVvWV M S ^ o 3 02