Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
'<*. 1% hogy szabad-e, lehet-e és keibe énekelni? Aki azt hiszi, hogy a kérdés ostobaságán csak a kérdező fontoskodó semmi tmondása tehet túl, nos, az téved. Lehet, hogy a felénél, lehet, a végénél tartok már az életemnek megmért és kiporciózott kenyér falasában — de még mündig és most már amíg élek, zavarba hoz, ha valahol énekelni kell. Himnuszt. DlVSZ-indulót, Inter- nacionálét. Az Édesanyaxrüsvoltnékemet, Mindegy, hogy mit. Feszengek és tátongok, nevetségesnek érzem magam, amim hol előrelohol, hol utána kullog hangom a többiekének, érzem, magam is érzem, hogy a hang, amit óvatosan kiöblözök a számon, csak torz torzója annak, amit szeretnék, s amit kellene énekelnem. Láthatatlanul nyomoréknak érzem magam — bevallom —, s rejtett rokkantságomat irigy daccal leplezem, valamiféle „naésaztán csakazértis”-sel tetézem, mint akit nem érdekel az egész „DO—RE”-világ. Pedig szép és csodálatos világ lehet az. De az éneklók országából, úgy látszik, örökre kivettettem. Nemcsak a hangom miatt. A menekülő gyávaságom miatt inkább, amely rögtön kitetszik, amint az első remegő hangot formálom és vagy óvatos, meg nem sérteni akaró íélmosolyt, vagy harsány gúnyos hahotát vált ki a kegyetlen, énekelni tudó és merő emberekből A dolog egy anekdotának is beillő történetiével kezdődött, immáron évtizedekkel ezelőtt. Iskolai kórusban énekeltem, mert én is énekeltem ám kórusban, igaz, hogy évtizedekkel ezelőtt, s az is igaz, hogy csak rövid ideig. A kórust vezető tanár szerette a daloló ifjúságot, de nem volt hivatásos, nem volt profi, földrajz szakos volt az istenadta és titkos hegedű- művész. Nyirettyűjével 6 maga kísérte kis iskolai kórusunkat, amelyben szép számmal akadtak ezüsttarkú kis kölykök, s magamfajta istenverte, de lelkes botfü- lűek, aki a többiekkel, a többi hang támogatásával azért meg tudott indulni, mint rossz táncos a cserép- kályhától, egy „a”-tól fél a felső vonalas „c”-ig. Énekeltem, minden héten háromszor is, lelkesen, boldogon — na, persze, igen sok szent éneket is. Bocsássák meg nekem, jó néhány szent éneket ma is jobban tudóik, mint sóik közismert munkáí»moz©almi dalt De énekel tem! Mígnem! Azt hiszem, a tragédia; az emberi dráma minden valamirevaló regényben így .kezdődik, így kell kezdődnie: mígnem! Mígnem az iskolaév utáni harmadik hónap végén megérkezett az új énektanár. Profi! Ma már értem és megértem őt. Neki produkálnia kellett! Jó és „ütőképes” kórust összehozni, hogy igazolja tudását, és hogy biztosítsa a szép város patinás iskolájában az énektanári nem túl vastag kenyerét Délután kari próba. A harminc körüli, kicsit zömök, mesterikéit mosolyú énektanár, előzőleg tájékozódva már repertoárunk jelesebb darabjairól, most csak címet mondott, s már fel is emelte a karját Aztán egy elegáns, de határozott lendület és rágyújtottunk a dalra, — Állj! Állj! — Intett és kiabált a következő pillanatban. Szemmel láthatóan nemcsak az összhang, de a hang étien is jelentős kifogásai voltaik. — Még egyszer!.;. Most csak az a sarok! Abban a sarokban énekeltem én .11 — Most csak te egyedül, Ms szőke. 1; OR. í. te... te! Köszönöm. Mehetsz, fiam. Itt meg ne lássalak főbbet — rúgott ki pontosan fél perc után az ének jeles tanára, aki lehetett Mtűnő szakember az énekeltelés- bem, még Mtűnőbb a szolfézs csodálatos titkaiban, ismerhette fejből Mozart, Vivaldi, Beethoven, vagy Bach összes opusait —, de csapnivalóan rossz pedagógusnak bizonyült ezzel a kegyetlen kirúgással És ma is, gombóccal a torkomban, tátogva, mint partra vetett csuka és pironkodva, feszengve, ha énekelni kell, ma is csapnivalónak tartok minden olyan zenphez értő pedagógust, aki bármilyen farinában, a még oly botfülűek elől is elzárja a dalhoz vezető utat; aki egy csodálatos világ kapuját Ítész becsapni valaM- nek az orra előtt, csak azért, mert abban a világban szökellni nem, csak botladozva tudna járni. Hát a madaraktól ki kérdi, szép-e, vagy sem a hangjuk? A madaraknak szabad énekelni? Az embernek nem? A látást meg lehet javítani szemüveggel, a hallást is hallókészülékkel, bénákat segít járni az ortopédkészülék, — csak az emberi hangnak, a vox humánénak ne lenne eszköze és segítője? Ugye, hogy nincsenek menthetetlen dalra némák? ...én meg mérges irigyen nézem a csúnya, fél ökölnyi verebet... Hogyan van képe ilyen fesztelenül belecsivitelni rémes hangján minden jókedvét ebbe a kerek szép világba? Lám: nem sas, veréb szeretnék lenni. 11 A dalért csupán! Egykorú festmény Janus Pannonius emlékezete A minap tudós kísérlet történt (egy reprezentatív verseskötet Madása) arra, hogy feltámasztassék egy nagy magyar költő emlékezete, „aki ötszáz éve halt meg, minekutána áthozta a babérkoszorús múzsákat az Istar partjaira”. Ez a költő Janus Pannonius volt, Mt a halálát követő évszázadban is már így emlegetett a tollfcrgató mesterség reformáció korabeli jelese, Hel- tai Gáspár: „Drága és jeles tudós vala ez a Pannonius János, kinek mása ő előtte nem volt Magyarországba, kiváltképpen az versek szerzésbe.” A mostani emlékező meg azt írja róla: „Dicsőségét csak Balassi és Zrínyi osztotta meg vele egy vagy épen két évszázad múltán, s ha gondolatai, érzései modernségét tekintjük, meg is előzi őket, s egyes dolgokban előrefut a tizenkilencedik vagy éppen a huszadik századig.” Janus tehát élő, mai költő. Olyan alakja a lírában nem is szegény magyar lite- ratúrának, aki e halhatatlanságot- remekművek létrehozásával kovácsolta magának. Három műfajban is — európai rangon — a legkiválóbb volt: epigrammái, pa- negyricusai és elégiái hirdetik életműve „ércnél maradandóbb” voltát. Pedig társai vadnak, parlaginak, műveletlennek tartották. Az itáliai tanulóévek alatt sok hántás is érte, pm a versszerzés mesterségét hamar eltanuló Janus rácáfolt a rágalmakra, versben vágja társai szemébe: „Barbár fold szült, és ostoba mégse vagyok.” Több tucat remek epigramma, óda és elégia példázza: már diákként a zseni biztonságával alkotta vérbő reneszánsz verseit, olyanokat, melyek időtállóságát az életanyag éppúgy megszabta, mint a nem mindennapi politikai látás, no meg a forma. Mátyás mellett és szolgálatában töltött évei idején még inkább rácáfolt a. szellemi képességeit kétségbevonó s rosszakaratú itáliai bántalmakra: költő, főpap és államférfiként egyaránt a nagyságnak Mjáró és megérdemelt tisztelet övezi, mert képességei rendkívüliségéről szüntelenül bizonyságot tesz. Verseiből — bizanyítsákép- pen — bő válogatás tanúsíthatná: mennyire kora: a reneszánsz, ezen belül is a magyar, tágabban a középeurópai reneszánsz . gyermeke volt Versben köszönti Janus Pannoni usróL Mátyás hadjáratait éppúgy, mint művészet- és tudománypártoló nagybátyját, Vitéz Jánost, de a „táborozó” Magyar Balázst is — ez utóbbiban formázva meg tán legszebben és legmegrá- zóbban az életre vágyó, de betegsége okán a halál hajlékával szüntelen számolni kénytelen reneszánsz ember tragédiáját. Azt tartják: ebben a versében ő írta meg először — a dicsőítés egy csodálatos poétikai alakzatában — annak az életformának szépségeit is, melynek dicsérete magyarul egy évszázad múltán csendül fel egy Balassi Bálint lantján. ' \ A „vitézi élet” egészség^ veszélyei ellenére is életörömöt sugárzó leirásáráá van szó, melynek részese már sohasem lehetett a „lázbeteg Janus”: Csillagos ive alatt keverésetek a mélytüzű égnetek Játszva fecsegtek, mert sáncotok árka kertié Táncol a kocka, az ércsisakokból habzik a nektári Vaskos, víg dalokat zengtek a maglya köriltl Es ha hanyatlik a csillag,,' s rablóit, jó pecsenyéklctt Dobra feszült hajatok, nyögve ledőltük a mm tgy telik olykor egész hónap ; körötökben, a zsákinárm Gazdag ölén a csapat még • fizetést se kíváéj Biz, a betegnek sorsa, ha mondom, szörnyű keserveáj Lázteli ajkától elfut a must ize iM Tragikus költő volt Jármát a napfényes Itália földjéről a pannon tájra hazatérve százados lemaradásokat kellett látnia-tapasztalnia —* Mátyás humanista kö»e és tudományt, művészetet pártoló és befogadó udvara magas szintű szellemisége ellenére is. Valóban a kelletekorán Mvirágaott mandulafáéhoz volt hasonló a sorsa, melyről oly szépen, a tudós humanista költői eszköztár birtokában írta: Herkules ilyet a ílesperlddk kertjébe’ se látotti Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hüs rögein, S Íme, virágzik a mandulafáeska merészen a télben. Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be tsojdS Mandulafám, kicsi FhyUls, nincs még fecske e tájolj Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt? A tragikus vég távol Pannóniától, szlavón szülőföld jétől is, a Zágráb melletti Medvednica csúcsainak egyikén lévő Medvevárában (Medvedgrad) érte utol — épp ötszáz éve. Utolsó versével így búcsúzott a rajongva szeretett élettől; Együtt lett prédád élet s hírnév, te sötét nap. Kincset, mért gyűjtünk, 6, mi szegények? Ezért?“ Kincsei: költészete hirdeti ma példásan szép hírnevét. LÖKÖS ISTVÁN „Itt 12-165. Hallgatom out” ’ A BIZALOM VONALA Ä szolgálatnak Magyarországon nincs elődje. A halk, fehér orvosi szobába befutó hívások irdatlan messziség- ből érkeznek — az ember vívódásainak sötét, ködös tájairól; a távolságból; néhány percre vallomások, kételyek, roncsolt álmok úsznak elő, aztán egy kattanás, s a kapcsolat, amelyet néhány perce ember és ember közé melegített a telefondrót, elpattan, mint könnyű, hártyás burok. Magyarországon először vállalkozott arra egy ember, hogy vegye, s jegyezze a lüktető távolság szívhangjait, hogy a sóhajt még akkor meghallja, amikor nem erősödött jaj Máltássá, hogy a legnehezebbet megtegye: emberi szót szóljon valaM- hez, aM úgy érzi, hogy erre a fel nem írható, meg nem rendelhető gyógyszerre szorul. Debrecenben ár. Szabó Pál ott ül a telefonnál. Két készülék az asztalán: egyik a hivatalos, az ideggondozó intézet főorvosáé; a másik a bizalom vonala. 12-165: a LelM gondozási segélyszolgálat száma, öt feltárcsázható számjegy, abba a szobába vezető, ahol soha nem tagadják le magukat Dr. Szabó Pál húszéves tervét valósította meg Debrecenben, amikor vonalat kért a szolgálatnak. Élete megszakítatlan, nagy küzdelem az öngyilkosságok ellen. Már hosszú évekkel ezelőtt megindította az öngyilkosságot megkísérlők gondozását, kartont vezet róluk, időnként meglátogatja őket 1970-ben elkészítette a múlt évtized öngyilkossági statisztikáját Hajdú-Bihar megyében. Megdöbbentő számokkal találkozott „Felzárkóztunk a Viharsarok mellé, 1960 óta négy és félszeresére nőtt a halálesetek száma. Ebben az emelkedésben döntő szerepe az öngyilkosságoknak volt”. Megszólal a bizalom vonala: — Itt 12-165, Hallgatom önt. Egy asszony érdeklődik: miért beszél álmában, mit tegyen a nyugodt alvásért? Napközben általában egyszerűbb ügyekben kell segíteniük — az indulatok estére, éjszakára érnek meg, mintha a sötétedéssel borulnának el a remények: ilyenkor fogják az ügyeletesek a zaMa- tott, nehéz beszélgetéseket, ilyenkor már minden Mejtett szó, minden hangsúly életet menthet: az utolsó kapaszkodót jelentheti egy- egy hajótöröttnek. — Három csoportra osztottuk a hívókat — mondja a főorvos. — Vannak informálódok, akik ágy érzik: egyszer, valamikor, később ránk szorulhatnak; a második csoport a bajba jutottaké — szerelmi csalódás, iskolai bukás, idegMmerültség, munkahelyi piszkálódás —, s végül a veszélyeztetetteké. ök arról küldenek jelzést, hogy nem tudnak tovább élni. Minden telefonbeszélgetés körül, amely lezajlik a világon, a legszomorűbb, hogy valaM Mmondja: öngyilkos akar lenni. A bizalom telefonkészüléke mellett Debrecenben nem tesznek különbséget öngyilkossággal zsaroló, fenyegetőző és nagy tragédiától sújtott, valóban -elszánt halni induló között: az orvosok azt mondják, minden öngyilkosság egyforma — bele lehet halni. AM valaha is végiggondolta, hogy elveti az életét, már veszélyeztetett. — Mentettek már életet ezzel a vonallal? — Egyszer egy katona telefonált, aMt elhagyott a menyasszonya. Az utolsó stádiumban volt, a hangján érződött: elszánta magát a halálra. Hosszú beszélgetés kezdődött, közben a mentőket is riasztottuk. Az a fiú él. Ez — úgy is mondhatom — a látványos esetünk volt. De azt hiszem, mióta megszerveztük a szolgálatot, nem az egyetlen mentésünk. Az ilyesmit, persze, igen nehéz nyomon kísérni, ami azonban bizonyos: néna egyetlen sző, egyetlen együtt- érző, megértő mondat elég áhhoz, hogy valaM vállalja tovább az életet. S ez óriási felelősség. Egyetlen szó: egy ember. Tízen vagyunk a szolgálat tagjai, s mindnyájan érezzük ennek az egy szónak a felelősségét. Dr. Szabó Pál naplót forgat. A legtöbb hívó —, s ez már elárulja, hogy valóban tanácsot, segítséget várnak — a hevét is megmondja. Az orvosi titoktartás nemcsak a névre, a lakóhelyre is Mterjed, ezért legfeljebb annyit tudhatunk meg: az interurbán hívás volt, amaz helyi beszélgetés, néhány esetben levélváltásra is sor került. A telefonálók foglalkozása: Msfiú, vezető beosztású műszaki, diáklány, gyári munkás, középkorú asz- szony... — Vajon honnan az, eíszánás, a bizalom bennük, hogy tárcsázzák ezt az öt számot? — Vannak bennük felgyűlt, összetorlódott érzések, amelyeket engedni kell kitörni. Mond ók ák, amelyeket végig kell hallgatni valaM- nek. Barát, ismerős sokszor alkalmatlan erre, dühöt, indulatot visszatarthat — az önmérséklet így hát nekünk jut a telefon mellett... Én mindig azt szerettem, a—y nehéz. mm a ősi*## •
