Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

i Mi a véleménye munkájáról... ? A munka valamilyen testi és szellemi erőkifejtést kívá­nó, céltudatos emberi tevé- 'kebység. Tevékenység, amely- 1 nek eredménye jelentősebb alkotás, teljesítmény. Így vé- ; lekedik az Értelmező Szó­tár. Az íróasztalon statisztiká­kat csoportosító papírlapok között válogat, azután észre­vételeit ugyancsak egy vé­kony papírlapra jegyzi fel. ,A sorok között gyorsan sik­lik a golyóstoll. Üzemgaz­dász, nyolc éve dolgozik a káli termelőszövetkezetben. — Most éppen nem olyan­nal foglalkozom, ami szoro­san összefügg a munkakö­römmel — mondja moso­lyogva Varga Gyula. Az utóbbi két hónapban a ker­tészetben és az állattenyész­tő telepen végzett munkaada­• tokát összesíteni a könyve­lésnek. — Mi lenne a tulajdonkép­peni munkája? — Fontosabb gazdasági elemzéseket készíteni példá­ul a munkaerőhelyzetről, a gépesítésről, vagy a műtrá­gya-felhasználásról. Ezen­kívül a fontosabb termelési információkat összegyűjteni és értékelni. — Eddig milyen felada­tokkal bízták meg? Kezét végighúzza fekete haján és lassan válaszol. — Bizony, nem sokkal, csupán kisebb munkákkal. Tglán panaszként is mond­hatom, hogy az elmúlt nyolc év alatt egyetlen egyszer sem kaptam összefüggő feladatot — Mire gondol? • — Például az éj közgaz­dasági környezetben kiala­kult szabályozók üzemgazda­sági összefüggéseire, a ter­meléstől, az áruk értékesí­téséig. Vagy, a műtrágyafel­használásra és a termésho­zamok közötti összefüggé­sekre. — Mivel foglalkozna szíve­sen? ( — Alapelvem, s erre taní­tottak a felsőfokú techni­kumban is, hogy jól gazdál­kodni csak megfelelő szám­; vetéssel lehet, j — Hogyan lehetne ezt ! megvalósítani? í — Kedvező munkalégkör­ben, szakmai lelkiismeretes­séggel és a tagság, illetve a vezetők közötti jó kapcsolat- , taL pékbetegségek — meséli Gu­lyás hajós. A vámosgyörki Kossuth Tsz sütőüzemében naponta kerekded cipók, hosszúkás veknik formálódnak kétkezi munkája nyomán. Szinte éle­tet „lehel” a rugalmas ko­vászba. Aztán formába he­lyezi a masszát, s rövid pi­henés után nem sok időre’ már a kemencéből veszi ki a kész, ropogós kenyeret. — Húsz éve vagyok pék — emlegeti. Vékony, boros­tás arcán két éles bőrcsa- toma fut. Csak negyven éves, mégis erősen őszül. — Három éve vezetem itt a sütőüzemet, öt segítőtár­sam van, mind lelkes fiatal­emberek. — Naponta mennyit dolgo­zik? — Mondhatom, néhány óra kivételével szinte összefoly­nak a nappalok és az éjsza­kák. Hajnalban fél kettőkor kelek, aztán kora reggel sütjük a kenyeret. Napköz­ben meg a lisztszállítmányo­kat veszem át, aztán akad itt szervezési munka is. Es­te hatkor gyújtom a kazánt és készítem a lisztet a kö­vetkező éjjeli sütéshez, — Nem fáradt bele? — Sokszor belefáradtam, hiszen szórakozásra nincs idő, egyedül csak a televízió nyújt egy-két órás kikap­csolódást. Nem is bírtam so­káig. Néhány évvel ezelőtt otthagytam a pályát, annyi­ra elfáradtam. Elmentem dol­gozni a vasúthoz, de ahogy teltek a hónapok, valósággal feszített a vágy a pékség után. Ismét visszajöttem, s most már nem is tudnék olyan messzire menni a ke­mencéktől ... — Tudja-e, hogy más me­gyékben is híre van a vá­mosgyörki kenyérnek? — Egyetlen magyarázata van ennek: a minőség. Ez pedig időigényes munka. Az ember a szívét, a szakmai szeretetét beleadja minden egyes veknibe és cipóba, ennyi az egész. Enélkül nincs minőség... F . ^ Van egy kis asztmám, meg gyakran „kivannak” az idegeim, de ezek tipikus Az új telepítésű, magas kordönos szőlőkbe invitált, amikor találkoztunk. Nyu­godtan, de mégis szenvedé­lyesen beszélt Nagy István, a gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet főkerté­sze. — Gyöngyösön abban az utcában születtem, amelyet a kertészekről neveztek eL Valóban, hosszú évtizedeken keresztül ebben a kis utcá­ban levő házi kertekben szorgalmas parasztemberek termelték a zöldségféléket a város ellátására. Innen in­dult az én pályám is. Szinte kisgyermek korom óta kap­csolatban vagyok a kerté­szettel, évekig fizikai mun­kás voltam a földeken, aztán szaktechnikusi bizonyítványt szereztem, és később pedig elvégeztem a. felsőfokú me­zőgazdasági technikumot is. Nagy István fizikai mun­kásként szívós kitartással, sok-sok nehézséget vállalva küzdötte fel magát a főker- tészi beosztásig. Ahogy mondta, a szőlő a mindene, a munkája, a szenvedélye. A szenvedély hevülete tette kíváncsivá, ez élteti és ser­kenti. — Kora tavasztól figye­lem a rügyeket, azokat a finom kis szemeket, melyek­ből az emberi kéz alakító munkája nyomán a napfény előcsalogatja a termést. Az ember ismeri a növények életét, természetét, viselke­dését. Szinte „beszélget ve­lük”, ha kimegy a határba. — Milyen kapcsolatban van az emberekkel? — A harmonikus munka- kapcsolat kialakítása, a szak­mai meggyőzés a legnehe­zebb feladatok egyike, de talán a legszebb dolog a vi­lágon. Mint vezetőhöz, öt­száz ember tartozik, hiszen a kertészetünk foglalkoztatja a legtöbb munkaerőt. Ötszáz emberért felelősséget vállal­ni pedig nem kis dolog. — Mi bosszantja a leg­jobban? — Bar elég nagy a ter­melőszövetkezetünk, mégis tőkeszegény. Hiányosak a kedvezőbb termelési feltéte­lek. Ezen kell javítanunk mielőbb, közös erővel... — Mennyire elégedett? — Ügy érzem, anyagilag és erkölcsileg is elismerik a munkámat, a tagok elfogad­nak vezetőnek. Mit mondhat­nék még ... csak annyit, hogy érdemes volt, amit tet­tem. RÓZSA-ÉVFORDULÓ Az 1514-i parasztfelkelés Heves megyében 3. Csata Eger alatt — és a megtorlás Fáradtságot okozó erőkifej­tés, erőfeszítés. Eredményes, hasznos, kellemes, megfeszí­tett, gyötrelmes tevékenység. Mindezt úgy hívják, mun­ka... Mentusz Károly (Befejező rész) A KIRÁLYI és a várme­gyei nemesi hadak debrői győzelme nem volt mara­déktalan. Mintegy háromszáz paraszt megmenekült a csa­tából, és ez a „fegyvertelen nép” elszánt hősiességgel to­vább folytatta útját kitűzött célja: az egri püspök szék­helye felé. Eger püspöke ebben az időben Estei Hippolit, Má­tyás hitvesének, Beatrixnak unokaöccse volt, Ö volt tör­ténelmünk ama csodagyer­meke, aki hatesztendős ko­rában lett esztergomi érsek, s maró iróniával írta róla ebben az időben Fra Paolo di Lignano, hogy az eszter­gomi érsekkel, Magyarország prímásával egy ágyban alu- szik .Beatrix, a magyar ki­rályné. A „gyermek-prímás” botránya végül is olyan megoldást nyert, hogy a ma­gyar egyháztörténelemben példátlanul álló módon, fel­cserélték, az akkor körülbe­lül tizenhét esztendős fiatal­ember esztergomi prímási székét az — egyébként óriá­si jövedelmű — egri püspöki méltósággal. VI. Sánidor pá­pa ahhoz is hozzájárult, hogy Estei Hippolit egri püspök­sége tartama alatt Olaszor­szágban tartózkodjék. A hatalmas egri püspöki javadalom és birtok ügyeit teljhatalmú kormányzója in­tézte, aki természetesen, minden esetben olasz férfiú volt. így volt az egri püs­pökség kormányzója például 1509-ben Savojai Herkules Pius, és így volt 1514-ben Gian Bonzagno di Reggio. Az egri püspöki falvakban ebben a korban igen magas foltra hágott a jobbágyok kizsákmányolása folytán a nyomor. A külföldi kor­mányzó előtt csak egyetlen cél lebegett: minél több be­vételt beszolgáltatni a Fer­ra rában dőzsölő Hippolitnak. így azután a püspöki major­sági gazdálkodás elsorvadt és gyakorta még a legközönsége­sebb fogyasztási javakkal, termékeikkel sem rendelkez­tek. Ezeknek előteremtésé­re pedig egyenes út vezetett az egri püspöki falvak né­pének kegyetlen kizsákmá­nyolásához. Ott és azzal nyúzták az Egerbe telepedett taljánok a magyar falvak népét, amivel és ahol tud­ták. A terményekből beva­salt kilenced és tized mellett, emelkedett a parasztok ro­S Jobbára apró, öreg csalá- ■ídi házak teszik ki Füzes­abonyban a Hunyadi utcát és környékét. Ilyen hajlék az 50-es szám alatt, Nagy Lász­ló, nyugállományú vasutasé. .Aki egyetlen gyermekét ré­gen szárnyra bocsátva, im­már csak élete párjával, Ilonka nénivel az oldalán múlatja éveit, tavaszba hu- ínyorgó szőlőtőkéi, gyümölcs- iffiái között, s halomnyi könyvvel bíbelődve. Ezek a könyvek, szép rendben, a 'konyhát díszítik. Nyilvántart- teás, munkanapló lapul mel­lettük a járási könyvtár pe­csétjével homlokán. Mivel a ga7da most ennek az intéz­ménynek szolgál. Havi 120 jforintért. — Dehogy azért! — le- Jjyint, amikor beljebb vonul­tán,' leereszkedünk a hosz- Iesú lócára. — Dehogy a j (százhúszért! Van nekem I tisztes nyugdíjam. Ezerszá- ‘ fon felül. Hanem, hát sose (szerettem a tótlenkedést. A betűt annál inkább. így, idős ! (fejjel, kicseppenve a vasúti j (szolgálatból, megfogadtam j lvicz Marikáéit tanácsát, el- f (szegődtem kölcsönzőnek. Én í yagyok a falunkban a rrvá- ! feodik, alti otthona valame­1 Byik zugát adja oda. hogy le­gyen a szomszédoknak ol­vasmány. Az én táborom (Ugyanis ilyenekből áll. Só­gor, szomszéd, komaság. Aki- 1 -két mind régóta ismerek. S akik be nem mennének a xiagykönyvtárba. Ezek jön- ’ nek! Azaz, majd mit mondok. I Soknak én viszem helyébe a portékát, biciklin. Hát nem úri kiszolgálás...? Százötven kötet, harminc (olvasó. A könyvanyag fris- •öl. évente: cserélődik a kde­Házhoz viszi az olvasnivalót pontban. S változnak azok is, akik érette ide folyamod­nak. Az egyik elmarad, mert nyakába szakadt a tavaszi munka a szövetkezet föld­jein, a másik helyébe lép, mával eltiltotta az orvos a dologtól, vagy .hát ismeri már a kisunoka is a betűt. A szőlő tudománya Nyílik az ajtó. Mágias, kes­keny arcú férfi ül közénk. Fején kopott micisapka. Kék vászonkabátj a zsebéből sárga colstok virít. — Valami tudományt a szőlőről, Nagy szomszéd! Kerül. Mert kicsi bár a könyvállomány, de változa­tos. Kerékgyártó Sándorné például az Új horgolást vit­te él legutóbb. Pintér Jó­zsefnek izgalmas kellett. Híd­végi Sávdomé pedig Mau­passant híres regényét, az Egy asszony életét válasz­totta. —• <3 a szerelmeseket sze­reti és nagyon sokat olvas! Ebben az esztendőben már tizenkettőt kibetűzött — jegyzi meg Laci bácsi, a pi­rospozsgás, stuccolt bajszú könyvtáros, mintegy kiegé­szítve a nyilvántartásból szerzett adatainkat. Bábolnai János, colstok­kal a zsebében, visszaveszi a szót. — Hát én kitartok a ker­temnél, s ami hozzá kell in­nen! Merthogy igazán nagy hasznát találom az ilyesfajta írásnak. Tavaly is micsoda gyönyörű sárgarépám, gyö­kerem, zellerem termett! ösz- szecsapta kezét a menyünk, amikor egy kufferrevalóval felszaladtam hozzájuk, Pest­re. Jaj, apuika, ha aranyat hoz, nem örülök ennyire, már háromszor zöldség nél­kül főztem a húslevest, oly drága, meg kevés! A zene éltette Mestergerenda, nyers, desz- kázott mennyezet. Faragott tükör tartó a falon, alatta ko­mód. Amin ülünk, a lóca is lehet százesztendős. Örökség, mint az egész ház. Ilyenre ájul el a mániákus fővá­rosi „műgyűjtő”. Van bú­boskemence továbbá! Csak a konyha túloldalán, s ré­gen fűtötték be. — Egy kenyérért vétek, hárommal meg mit kezde­nénk? Az öreg ember keve­set eszik. Se foga, se étvá- ’ gya hozzá Ilonka néni mondja ezt, aki a családias hangulatú kölcsönfcönyvtár közelében, maga is szenvedélyes olva­sóvá lett. Pár napja tette, le Korolenko művét, a Vak muzsikust. — Ügy megsirattam sze­gény embert. Vak volt, sze­rencsétlen sok mindenben, csak a zene éltette. Mondja, hát ilyen is lehetséges? Laci bácsit másféle mű­vek érdeklik. — Attól az erdélyi Tamási Árontól olvastüß Ajánlottam rögtön a szom­szédoknak, mert ritka for­másán és hűséggel tette pa­pírra az 1920-as évek vilá­gát a Czímeresekben. Nekem elhihetik, megéltem. Televízió? Nem! Bor kerül az asztalra, sa­ját termés. Innen az udvar­ból, a sok esztendős rizling- és saszlatők ékről. Az első po­hárral elhúzom az orrom alatt, majd a fény irányá­ba tartom, mint komoly, fe­lelősségük tudatában levő borbírálók. — Nem kapott esőt! — csillogtatja meg . derűs sze­meit a nyugállományú vas­utas. Amiből a bolond is megértené, hogy tisztán ke­zelt, nemes italt kortyolha­tok. Az idős házaspár egészsé­gére koccintunk. Meg hogy szaporodjanak az olvasók. Es ne legyen közöttük egy sem, akitől évek múltán úgy kell visszavarázsolni a könyvet. Mert szép dolog az írás éhe, csak nem szabad eltúlozni. Ebben maradunk. S a te­levízió tagadásában, az írás javára. Meg a deci bornál! Mivelhogy megmondta Laci bácsinak pár éve az orvos: öreg, ha sokáig akar élni, tegyen le az italról. Letett. Már a családi bé­ke kedvéért is, no meg az evedért. Amelyekét így, könyvekkel szeretne mind­inkább hasznosítani. botszolgáltatása. De különö­sen súlyosan esett latba a nagy távolságokra való fu­varok terhe is. • AZ EGRI püspöki falvak­ban az elégedetlenség ko­moly mértékű zúgolódássá érett mán 1507-ben. Az „elé­gedetlenkedő jobbágyok” le- csendesítése ügyében a vas­kezű * 1 királyi ítélőmester, Verbőczy István közbelépően intézkedett! Verbőczy hatá­sos közbelépésének jutalmá­ról is vallanak a fennma­radt okmányok. Estei Hippo­lit egri kormányzója a pa­rasztoktól bevasalt tizedből, kétszáz csomó búzával há­lálta meg az ítélőmester ter­rorakcióját! A paraszthad közeledte hí­rére az olasz kormányzó ura­dalmi csapatokat állított fegy­verbe, hogy megvédje a püs­pöki székvárost. A lázadók, a keresztesek már elérték az egri völgyet, és feltűntek előttük az egri vár és a székesegyház tor­nyai, amikor egymásnak ron­tott a két embertömeg. A csata helyét nem említi egyetlen okmány, egyetlen korabeli leírás sem, de Már­ki Sándor azt gyanítja, hogy erre a gyilkos tusára vala­hol a mai Makiár térségében került sor. Bonzagno di Reggio fel­fegyverzett, s bizonyára né­hány környező nemes által is támogatott csapata mint­egy háromszáz főt számlált. A MINDENRE elszánt, de gyatrán, felszerelt paraszt­had ék alakban támadt a püspöki és nemesi csapat­nak. és rövid, de annál vére­sebb ütközetben az utolsó szálig életét áldozta a nagy és szent cél érdekében. A már említett Stieröchsel (Taurinus) leírásából tudjuk, hogy „a keresztesek gyalog­ságát mind egy szálig lever­ték, és sírdombokkal töltöt­ték be a völgyet. Vörös l«tt az egész Eger-folyó. A me­zők még mostan is (tudni­illik csak évek múltán írta le az eseményeket) csontok­tól fehérlenek, s porukat a szél messze hordja, egészen odáig, ahol a Kárpátok ha­vasai Szármáciát elválaszt­ják Magyarországtól...” Heves vármegyében tehát az úri, főpapi és királyi csa­patok három esetben és he­lyen verték meg a fellázadt parasztok csapatait, s kivált az Eger alatti végső mészár­lás óriási örömöt keltett Bu­dán, a királyi tanács köré­ben. Néhány hét múltán Dózsát is elfogták és pokoli kínok között küldték a halálba. Az 1514. évi rákosi „vad” országgyűlés törvénykönyvé­nek 71. cikkelyéből nem keJ vesebb, mint 62 foglalkozik a jobbágyság dolgával. A dühtől tajtékzó nemesek és főpapok nem kímélték a lá­zadókat, sőt nem csupán őket, hanem az atyát fiai, a gyermeket atyja bűneiért és általában minden parasztot megbüntettek. E törvények a barbárság legsötétebb szel­lemét és borzalmát idézték fel szerte az országban... A Rákoson összegyűlt urak és főpapok törvényeinek egyik legkegyetlenebbike, — a kegyetlen, véres megtor­lás elrendelésén túl, — a pa­rasztság röghöz kötését ki­mondó paragrafus volt, amely megvonta a jobbágy­tól a szabad költözés jogát is. Szól pedig a törvény ■imigyen: „Mindazonáltal, hogy az árulásnak az emléke és idő­leges büntetése maradékaira is átszálljon és átmenjen és hogy minden emberöltő meg­tudja, mekkora bűntény az urak elleni lázadás, az eb­ben az országban bárhol la­kozó összes parasztok... el­veszítvén a hűtlenségi vét­kük miatt azt a szabadsá­gukat. amely szerint egyik helyről a másikra költözhes­senek, földesuraiknak feltét­len és örök szolgasága alá legyenek vetve, és a jövőben, ne legyen joguk uraik aka­rata és beleegyezése nélkül egyik helyről a másikra köl­tözni s ott állandóan lete­lepedni. ..** Verbőczy ftélőmester úr, hogy minden későbbi jogi vitának elejét vegye, a kö­vetkező passzust is bevetet­te a kegyetlen törvénybe: „A parasztnak ura föld­jén. .. a munkabéren kívül semmi joga nincs, hanem az egész föld tulajdona a föl­desurat illeti” A Dózsa vezérlete alatt fellázadt parasztok ugyan nem érték el céljukat, de megmutatták uraiknak, sza­badságukért és lábbal tiport elemi jogaikért mindenre ké­pesek. A Dél-Heves megyei, közelebbről a pélyi parasztok még hosszú évtizedek után is úgy emlékeznek meg egy oklevélben 1514-ről, mint „keresztes parasztok járása idején” történt események­ről. . „ . AMIÉRT Pásztóinál, Debrő- nél és Eger alatt életüket ál­dozták paraszti népünk elei, azok a szent célok csak hosszú és szívós küzdelem után, 431 esztendő múltán, 1945-ben váltak valósággá. Éppen ezért jó és kell em­lékezni az egész ország né­pének Dózsa népére... , Sugár István Nagy húsvéti vásár a hatvani afész-Áruházban* Bő választék! Figyelmes kiszolgálás! Nagy értékű áruk díjtalan házhoz szállítása. Március 15—április hó 1-ig minden 700 forintot meg­haladó vásárlás esetén vendégutalványt adunk, a Rózsa presszóban, vagy az Aranyfácánban történő fogyasztásra. Legyen vendégünk. Vásároljon a hatvani áruházban. HATVANI ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA. Moldvay Győző L Az Országos Gumiipari Vállalat Cordatic Gumi­gyára (Budapest, VHI„ Kerepesi út 17. Keleti pá­lyaudvar mellett) felvesz szakképzetlen 18. életévét betöltött Í r f ( *r ■ erfs es női dolgozókat Gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírói azonnali belépéssel felveszünk Érettségivel rendelkezők előnyben. Jelentkezés; BUBIT vn. SZÁMÚ GYÁREGYSÉGE, Eger, Grónai Sándor u. X. Munkaügyi osztály. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents