Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

Az idő nem számít?

N

éhány hete jelent meg a Központi Statiszti- 1 fsai Hivatal „Munkaügyi adatgyűjtemény” című kiadványa, két vaskos kötetben. A „Munkarend, munkaidő” című fejezet sűrű számoszlopai mellé jegyeztem fel ezt a kérdő mondatot: „Az idő nem számít?..»” Ügy tűnik: nem.

A bőr-, szőrme- és cipőiparban, 1964 utolsó negyedében átlagosan 9 túlórát dolgoztaik; 1969-ben már 20 órát. Hasonló adatok a textilruházati iparban: 6—21; a híradástechnikai és vákuumtechnikai iparban: 24—34; a vegyiparban: 12—27; a

nyomdaiparban!: 27—36. (Az első száim minden esetiben 1964-es, a második 1969-es adat) Végeredményben 1969 utolsó negyedében az állatni iparban átlagosan 27 túlórát dolgoztak, 1969 hasonló időszakában 37-et Évről évre megállapítható a növekedés: holott ezek a számok még csak a három évvel ezelőtti állapotot tükrözik. Azóta ugyanis tovább nőtt a túlórák és a túlárazok száma.

A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a vasasszakszervezet közös tanulmányban elemezte e jelenség okait. Magyarország legnagyobb iparágában, 14 vállalatra kiterjedő reprezentatív felmérés Aszerint, 1967- ben a munkások 32,6 száza iéivá túlórázott; ezen belül 8 százalékuk havonta 61 óránál többet. 1970-ben a miun- káslétszám 37 százaléka túlórázott, és 23,4 százalékuk 61 óra felett.

Közbevetve, de sem met“

lékesen: a kollektív szerződések rendszerint havi 40 óráiban állapítják meg a megengedhető túlórázás mértékét, ezenfelül nagyon indokolt esetben csali a szakszervezet külön engedélyével lehet túlmunkát elrendelni. Nos, az adatok szerint a szakszervezet egyre engedékenyebb, egyre megértőbb..,

Az említett adatok esak a statisztikailag kimutatható helyzetet tükrözik. Nincs ugyanis az a statisztikus, aki legalább megközelítően kimutathatná az egyre rafináltabb módszerekkel történő feketetúlórázás mértékét. Egyre jobban terjednek az olyan bérezési, premizálási, jutalmazási formák, amelyek a túlóraszabályok kijátszására engednek következtetni. Ä KGM és a vasasszakszervezet említett tanulmánya a többi között kimutatja, hogy az elmúlt év szeptemberéig csökkent a túlórák száma, ám „a mozgóbérek” felhasználásának részletezéséből arra lehet következtetni, hogy a fékete- túlórák mennyisége — még az egészségre ártalmas területeken is — növekedett.

Egyszóval: az idő nem számít. Minden túlóra elrendelése mögött — indoklásként — ott áll a lefegyverző érvelés: termelési érdek, vállalati érdek, népgazdasági érdek. .. Ez pedig többnyire megfellebbezhetetlennek tűnő érv, amely előtt rendszerint fejet hajtanak a legharcosabb szakszervezeti tisztségviselők is. Márcsak azért is, mert nincs módjuk bebizonyítani, hogy a „népgazdasági érdek” nyomatékos hangsúlyozása legtöbbször csak üres kifogás. A kohó- és gépipari vállalatok megkérdezett gazdasági vezetői hangsúlyozták, hogy „az egyre növekvő termelési feladatok elvégzéséhez a túlórák felhasználása elkerülhetetlent". Egyetértettek ugyanakkor abban is, hogy „a felhasznált túlóráknak csak egy részére lenne szükség, ha a vállalaton belüli szervezést, anyaggazdálkodást, termeléselőkészitést stib. javítanák”.

E tevékenységek azonban éppen a vállalatvezetőktől követelnének hatásos és átfogó intézkedéseket. Annak felismerését, hogy például a munkaszervezés nem hirtel- len divatba jött kampány- feladat, hanem a termelés mindennapi rendjének szükségszerű velejárója. S nem

azért vannak gondjaink a munkaszervezéssel, mert nem a legkorszerűbb, a fejlett országok színvonalát elérő szervezési megoldásokat alkalmazzák a vállalatoknál, hanem azért, mert úgyszólván a legelemibb szervezési módszex-éket is figyelmen kívül hagyják. S még inkább azért, mert az esetleges üzem- vagy munka- szervezési nekibuzdulások, kampányók a vállalatoknál mindig a jövőt — sűrűn a nagyon is távoli jövőt — veszik célba.

Sokkal eredményesebb lenne, ha a legközelebbi, a soron következő termelési feladatokat próbálnák nem a nemzetközileg alkalmazott legkorszerűbb, hanem . az adott viszonyokhoz képest leginkább alkalmazható szervezési munkával megoldani; ha a szervezés éppúgy része lenne a gazdálkodásnak, mint például az anyag- átvétel, a normamunika, vagy a technológiaá műveletek kidolgozása. S ahogy egy^egy termelési feladat változik, ahogy bővül, vagy szűkül a gyártmányválaszték, ahogy nő vagy csökken a vállalat (munkaerőgondjai, tehát ahogy változnak a gazdálkodás feltételei, aszerint kellene alkalmazni a munka- és üzem- szervezési megoldásokat.

E

bben az esetben biztos, hogy csökkennének a túlórák, lassan-lassan megszűnne az ipari temelés hol kiugróan magas, hol mélyre zuhanó lázgörbéja Az idő, mint fontos termelési tényező, megkapná a neki járó helyeit '

Cb.)

Megyei anbei; a munkaszervezésről

A kohó- és gépipari ágazathoz tartozó megyei vállalatok, gyárak, szövetkezetek, üzemek vezetői, műszaki dolgozói, közgazdászai részére rendez ankétet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság az egri Technika Házában március 24-én délelőtt. Napirendre kerül a vállalati üzem és munkaszervezés több fontos kérdése, feladata, s ay érdeklődők számára külön tapasztalacserét is tartanák, hogy közelebb kerülhessenek célkitűzéseik megvalósításához.

f j gép a mezőgazdaságnak

A MEZŐGÉP Vállalat egri gyáregységében egy nyesedékaprító gép , prototípusa készült el,/Az új konstrukció előnye, hogy géppel szedhetik fel a sző. lök metszésié után a venyigét, ame&y összeaprítja és szét is, teríti a területen. A tervek szerint még ez év- bem 80—100 darabot készítenek belőle, amennyiben a kísérletek azt igazolják, érdemes sorozatgyártásra.

A központi gyáregységben ez évben különösen nagy súlyt helyeznek a gépgyártásra. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár kooperációjában fosztóasztalt készítenek a jugoszláv li- cenc alapján gyártott kukoricabetakarító géphez. Természetesen a különféle gépek gyártásához nagyobb kapacitású szerszámkészítő üzemre van szükség. Ezért is hozták létre az új üzemet, amely az elkövetkező ötéves tervben biztosítani tudja a különféle gépek gyártásához szükséges szerszámokat és sablonokat. Képünk az egyik új marógépről készült, amelynek kezelője Csufor István.

(Foto: Kiss Béla)

Megkétszereződik a gépi széniejtés aránya

Műszaki fejlesztés — állami támogatással

A NEGYEDIK ötéves terv

végén 82 billió kilokalória energiát kell biztosítania a széntermelésnek. Ez a meny- nyiség ugyan 10 százalékkal kevesebb, mint 1970-ben, de még így is óriási jelentőségű energia-gazdálkodásunkban.

Tükörben megyénk fém- és villámé

Átfogó helyzet jelen test készített a szakszervezet a közelmúltban a fém- és villa- mosenergia-iparról Heves megyében. S nem másért került a szakma az érdeklődés előterébe, mült azért, mert az elmúlt évek során gazdasági életünk vezető ágazatává vált. Többségében bejáróként ezen a területen foglalkoztatják ma a megye ipari dolgozóinak 38 százalékát, s az üzemek, vállalatok tavaly már négymilliátrd- nál nagyobb termelési értéket adtait.

Ilyenféle summázás után feltétlenül érdemes közelebbről is szemügyre venni az iparágat. Mái- a vizsgálódás elején feltűnő, hogy ebbena nagyon is „férfias szakmában” napjainkban a teljes létszám csaknem felét a nők jelentik — minden bizony- nyal a meglehetősen nagyfokú gépesítés, számottevő automatizálás következtében könnyebbé vált munka, nem utolsósorban pedig az egyik legnagyobb üzem, a gyöngyösi Izzó jobbára női munkahelyei miatt.

Harmadánál nagyobb a 30 éven aluli fiatalok aránya, ami — több más mellett — nyilvánvalóan hozzájárul az élénk munkaversenyhez: a közel hétszáz brigádban a kilencezret is meghaladja s küzdők száma.

A közös igyekezet eredme- •ptkéni tavaly fe javultak a gtma&y: teUesftstténp*Is: sx

egy foglalkoztatottra jutó termelési érték elérte a 243 ezer forintot, míg a munkásoknál a hasonló mutató

307,2 ezer volt. Összességében Ugyanekkor a megyeszékhely üzemei jeleskedtek, miután a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat, a Vörös Csillag Traktorgyár, illetve az Öntödei Vállalat itteni gyáregységei, valamint a Finomszerei- • vénygyár eredményei a legkiemelkedőbbek.

Emelkedtek a keresetek is; a munkások átlagbérei meghaladták a 23,2 ezex-, az alkalmazottaké pedig — ideértve a műszakiakat is —, a

25,5 ezer forintot. Említésre méltó a különféle egyéb juttatások, támogatások közül például, hog^ félszáznál többen kaptak együttesen kétmillió forintnál .nagyobb összegű támogatást lakásépítéshez. Tizenhat helyen részesülhetnek :x dolgozók kedvezményes üzemi étkeztetésben, öt vállalatnak van munkásszállója, kettőnek — ösz- szesen —két bölcsődéje, három óvodája, háromnak üdülője is. Csupán a vállalati üdülőkben 1754 felnőtt és gyerek pihent a múlt évben —, míg a szakszervezeti belföldi, illetve külföldi üdülésben másfél ezernél valamivel többen részesültek a fém- és vülamosenergia-ipat megyei üzemeiből. .

Kétségkívül! törődés tapasztalható egyéb területeken is ss emberekkel. A testi épségük, egészségük iránti loleoződö,felelősségnek tuiajdo- ' nítható, hogy — ha szerény méx-tékben is, de — csökkentek a balesetek. Az üzemeknél, vállalatoknál, ma már általában főfoglalkozású orvosok, részfoglalkozású szakorvosok segítik a gyógyulást, s még a kisebb' helyeken is megoldották az egészségügyi rendeléseket.

Történtek erőfeszítések a

szociális ellátottság általános tökéletesebbé tételére, ám — a legnagyobb igyekezet ellenére is — sajnos még nem mindenütt tehetünk elégedettek a tapasztalatokkal. Biztató azonban, hogy amíg például a Magyar Villamos Művek az előző tervidőszakban összesen 513 millió forintot fordított vállalatainál ilyen célokra, 1975-ig már 570 milliót szán hasonló kiadásokra, míg az Egyesült Izzó ItiO-at. Jelenleg átmenet x intézkedésekkel pró- . bálnak enyhíteni a visontai erőmű öltözogondjain, de egyidejűleg 15 millió forintos beruházással már elkezdték azoknak a létesítményeknek az építését, amelyek jövő februárra — az elképzelések szerint — elkészülnek.

' Kedvező tapasztalat, hogy az utóbbi évben fokozódott az érdeklődés a szakmai tanfolyamok iránt, a korábbinak kétszeresénél is többen — egy nagyobb vállalatnak is megfelelő létszámmal — vették részt a továbibLcénzésberV Aliiba viszont, hogy az állami

oktatás iránt mérsékelt az érdeklődés, s bár az üzemekben összesen három önálló és kilenc letéti könyvtár áll rendelkezésre, az olvasók 14 százalékos aránya messzi alulmarad a megyei 21 százalékkal szemben,

Tizenhétezer dolgozó munkája, élete iránti érdeklődés vezette a részletes felmérést. S amikor a szakszervezet a helyzetet elemezte, az eddigi eredményeket vizsgálta — egyben a jövőbe is próbált tekinteni. A további, a nagyobb sifcei-ekhez — mint kitűnt a jelentésből — elengedhetetlennek tartja az üzemek, gyáregységek és nagy vállalati központok eddiginél jobb együttműködését, a jelenleginél nagyobb „vidéki” önállóságot, az alaposabb, előrelátóbb tervezést, a munkák ésszerűbb szervezését, az indokolatlanul magas túlóra- szám csökkentését.

Észrevételeit, javaslatait a napokban szóban is elmondta egy magas szintű tanácskozáson, s rövidesen írásban is megkapják az érdekelt,

érintett üzemi, vállalati,

tröszti vezetők.

Rendkívül fontos, hogy a még meglevő hiányosságokat mielőbb felszámolják, az ipar. ág valamennyi munkahelyén gazdaságosabban dolgozzanak, tovább javuljon az emberek közérzete. Ha másért nem — a szakma súlya miatt .,

Győni dyuis

A saénhídrogének előretörésével lassan csökken a széntermelés, de ennek ellenére még hosszú távon kell számolná ezzel a hagyományos energiaforrással. Az 1980-as előrejelzések szerint még 75 billió kalória energiát a szénbányászat ad.

Nem elhanyagolható tényező, hogy ezt a több mint 27 millió tonnányi mennyiséget hogyan, milyen költséggel és termelékenységgel hozzák felszínre. Az elmúlt évek nagyarányú racionalizálásáról és a várható fejlesztésről Tamásy István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke tájékoztatta az MTI ni-un;katársá.t.

—■ A racionalizálás 1966- ban kezdődött — mondotta — amikor is nagyszámú, jelentős arányban korszerűtlen, bányákban termeltek. Első feladat volt a termelés koncentrálása, a gazdaságtalan bányák bezárása. Az ezzel •kapcsolatos munkaerő-problémáikat már megoldották, átcsoportosították a bányászokat. Ez a folyamat olyannyira „sikeres” volt, hogy egyes bányavidékeken időszakos munkaerőhiány jelentkezett. A koncentrálás következtében 126-ről 80-ra

csökkent az aknák száma 1966 és 1970 között, s a tervek szerint 1975-beh már csak 54—56 aknában termelnek. Ez a csökkenés természetesen nemcsak a racionalizálás, hanem a természetes készletkimerülés következménye .is. Az elemző adatok szerint a számszerű csökkenést a termelékerxység növekedése követte, amelynek mértéke 1965 és 1970 között 25 százalék volt, s a tervek szerint a negyedik ötéves tervben ez az ütem meghaladja a 30 százalékot.

Az 1970. évi energia-ellátási zavarok, az egész, országra kiterjedt szénhiány ismét az érdeklődés középpontjába emelte a szénbányák fejlesztését. A kormány 1971- ben felülvizsgáltatta az ötéves energiamérleget, és xóg- zítette a távlati s-tenbú.nyá- szaü feladatokat, amelyek

megvalósításához 1,3 millárd forint állami támogatást határozott eh Ennek a támogatásnak 59 százalékát a feltárt szénva- gyon pótlására, 41 százalékát pedig gépek, berendező« gek vásárlására fordítják,

AZ ÁLLAMI támogatással együtt így a negyedik ötéves terv időszakában 4,6 milliárd forintot fordítanak a szénbányák fejlesztésére. Ezen összegnek egyharmadá- vál a szónkészletfeltárást bővítik, elsősorban az eocén kori szénmezőknél, így Tatabánya, Dorog, Oroszlány és a közép-dunántúli szénbányák vidékén. A bővítés különböző módszereit valósítják meg a geológiai adottságoknak megfelelően. Így például a Mecsekben tovább mélyítik az aknákat és újabb szinteket tárnak fel, Tatabányáin pedig az aknák összekapcsolásával lehetővé teszik a már kimerült aknák maradék szénvagyonának fejtését is.

A szénbányászat gépesítésének „nagy éve” volt az

1970-es, amikor az intenzív fejlesztés hatásaira a géppel jövesztett szón aránya meghaladta a 27 százalékot, és a széntermelés 58 százalékának felrakásáról a gépek gondoskodtak. Negyven önjáró berendezést és 90 különböző típusú jövesztőgépet számláltál!. Ezen komplex berendezések szamát ugyan nem ■ gyarapítják, de a meglevőket oly mértékben korsze- • rűsítik és szükség esetén cserélik, hogy azok intenzitása jelentősen növekedjék, ÍGY* A TERVEK szerint a negyedik ötéves terv végére a komplex gépesítéssel termelt szén mennyisége 70 százalékkal nő, a géppel jövesztett szén aránya m-egkétsze-' rezódik. Mindezen beruházásokat és fejlesztéseket követően hazai szénbányászatunk eléri az átlagos európai színvonalat. (MTI)

1972. ma FelM» 38, ■ csütörtöki

\