Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
Nyugtalan egriek Gyárfás Endre regényéről IT45. februárjának elején már meleg napsütés űzte a telet Eger városának környékéről. Áprilisra a rügyek is kipattantak, zsendülni kezdett a természet, mintha a megbolyduló emberi indulatokhoz igazodna. Mert ez év tavaszán nyugtalankodni kezdtek az egriek... Tíz éve volt már, hogy II. Rákóczi Ferenc Rodostóban meghalt, és a nagy parasztfelkelésnek, a Heves vármegyéig hullámot vető békésszentandrási lázadásnak is elérkezett évtizedes fordulója. Az öt éve hatalomra került Mária Terézia az osztrák örökösödési háborúban igyekezett menteni a birodalmat, s ebben a Pragmatica Sanctiót már két évtizede elfogadó magyar nemesi rendek is segítették. 1741. szeptember 11- én a pozsonyi országgyűlés követei „életüket és vérüket” ajánlották fel az uralkodónőnek. Rendi kiváltságaik védelmében — jobbágyaikat elnyomva — a nemzeti függetlenséget is feláldozták. .. Szerte az országban gyülemlett a panasz, keserűség, s a nyugtalankod ók a kuruc szabadságküzdelmeket idézték, Eger új püspökét várta ebben az évben. Az elhalálozott Erdődy Gábor helyére Barkóczy Ferenc grófSze- pesváraljáról készült elfoglalni az egri püspöki széket. A város magisztrátusa erőszakkal és hatalommal igyekezett megfékezni a rendezetlen adóterhek miatt lázongó iparosokat, jobbágyokat és zselléreket. A Csurgó- fertály legszegényebbjei még titkos szövetséget is kötöttek, hogy erőszakkal rázzák le a robot, a dézsma, a porció terhét és a deres szégyenét. Hasztalan volt azonban a vasvillát ragadó lázadók buzgalma: a városháza nagykapujából reájuk meredő mozsárágyú meghátrálásra kényszerítette őket. Így már csak azok reménykedhettek, akik az új püspöknél depu- tációban jártak. S valóban, Eger hűbérura és Heves vármegye főispánja hamar lecsendesítette a nyugtalanságot: volt, akinek ajándékot osztott, másokat deresre hú- zatott. Gyárfás Endre történelmi regényének csak egyik ága a nyugtalankodó egriek harcának érdekes története. A másikat a tizenhat esztendős Visontai Péter eszmélése alkotja, akit a szegénység kényszerített a jezsuiták gimnáziumából Fiderencz Károly bognármester kacsaparti házába háromévi inaskodásra. Az értelmes és egyre öntudatosodó parasztfiút felnőtté érlelik a körülötte zajló események. Amikor az egriek ügye elveszik a városi hatalomra kapaszkodók önzésében és a főispánd végzésben, szent elhatározással — a szegények ügyvédje akar lenni! — indul külföldre a tudományok meghódítására. Kamaszkorának háborgásait elhagyva, de a nyugtalankodó szegénység ügyét leikébe zárva, kezében a Nagy-Egedről vágott bottal. mint a népmesék ifjú hőse akarja a szerencsét kiharcolni. Ütján a jobb sorsra érdemes tanító, Herbst Ferenc uram intelmei kísérik. Az író ügyesen fogja egybe a regény kettős síkját. Ritkán lép ki a város zárt közegéből, s csak távoli hullámzásként — Barkóczy Ferenc ' és Johann August Schlick királyi tanácsos sze- pesváraljai beszélgetésében — villantja fel az országos ügyeket. Ez előnye Is a műnek, de ebből ered gyengéje is. Kiváló hangulatteremtő művészettel idézi fel az egri céheik életét (Visontai Péter beiktatása a bodnárok céhébe talán a legsikerültebb része a regénynek), színes leírásokkal eleveníti meg a püspöki város viszonyait a XVIII. század közepén, és hozzáértően teremt jellemeket és helyzeteket. A helyenként fárasztóvá váló didaktikus leírásokat (pl. a korabeli szokásokról) is feloldja a költőivé hangszerelt, eleven, hangulatteremtő nyelv és stílus. A regény zárt világa azonban kárára is van az írói vállalkozásnak. S itt nemcsak arra gondolunk, hogy a választott téma tanulsága egyedi és kisszerű (Szegedi- nac Péró 1735-ös felkeléséről szóló történelmi regény bizonyára lényegre mutatöb- ban tárná fel a kor szociális valóságát), hanem arra is, hogy a leszűkített cselekménykor akadályozza az írót a nagyobb formátumú jellem megalkotásában. Ezért nem érezzük eléggé hitelesnek Barkóczy Ferenc jellemét sem: dialektikusabb ábrázolást szerettünk volna látni, hiszen a botoztató hübérúr mellett az irodalom- és művészetpártoló, mecénás főpapot hiába keressük a regényben. Gyárfás Endre regényét mégis kellemes olvasmányélménnyel gazdagodva tettük le kezünkből. A részletekben találtuk meg igazi értékeit, s ha az írói vállalkozás nem is bírta nagyobb távlatú történelmi regénnyé emelni a művet, a színes, hangulatos részletek sikert ígérnek neki az olvasók között. E. NAGY SÁNDOR Lörinczif István versei Lörinczy István, akinek verseiből alább nyújtunk kis válogatást, 1936-ban Debrecenben született. Ott végezte iskoláit, s szerzett jogi diplomát. Négy-öt éve írogat, versei a debreceni Naplóban, s a Matyóföld című év- negyedes szemlében jelentek meg, de néhány rövidebb lélegzetű írását lapunk is közölte. A költő múlt év őszén került megyénkbe, éspedig Heves nagyközségbe, ahol jogászként dolgozik. hogyan |8 tek vissza a világba a virágok mikor a napot ónos esők mosták felhű bivaly okon kék virágok jöttek leszálltak erdőre friss füvek tövére s a szirmukból a nedvek szabadulni vágytak a hold felesége fagyöngyszemű csillag sárga orchideák hulltak a hajából kinyíltak rothadó trópusi dzsungelben s szirmukban bogarak bolyhos mámort szívtak fényívű villámok vén hegyekbe vágtak s szájukban hozták a sötétvérű rózsát a szélből meg Íriszek születtek s daloltak egy asszony táncoló derekán zöldvizfi tóra fehér árnyék szállt le szárnya tündérhinár karcsú combodon a kardvirág az estékből sarjadt ki s a hajnal melléből nőtt a liliom Dávid karcsú fiú az Anyagból szökkent ki száján női csókok s beképzelt beatdalok annyit dumál mint három Cassius Clay s (vén zsidók szemében rőt hit fénye ragyog / cn o tí-a •—> V 0) > 8 M o S) Csi > S3 * Egyszerű, szinte jelentéktelen, kicsi, szinte játékszer, vékony, szinte törékeny, pillekönnyű, szinte súlytalan. Formáját tekintve pecsétgyűrű, de európai embernek nemhogy a mutatóujjára, de még a kisujjára sem igen megy fel. Belső átmérője 17 milliméter, 1 milliméteres falvastagsága a pecsét felé eső részéin hízik duplájára, amely olyan, mint egy kis tábla. Az apró mezőben 4 parányi szám vörösük: 2500. A gyűrűnek ez az egyetlen éke: ez jelzi, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság fölött lelőtt 2500. amerikai repülőgépből készült, Phan Quang vietnami fotóriportertől kaptam emlékül. Az alumínium ezüstfehér színű, levegő és nedvesség hatásának eléggé jól ellenálló, lágy, a legfontosabb könnyűfém. Előállítása bauxitból történik. Phan Quang fotóriporterrel 1969ben ismerkedtem meg, amikor több újságíró társával azért jött Magyar- országra, hogy elmélyítse szakmai tudását. Vékony, szinte törékeny testalkatú, alacsony emberrel fogtam akkor kezet. 25 évesnek becsültem, de kiderült, hogy 40 esztendős. Már a francia gyarmatosítók ellen is harcolt, katona volt, de 1960-ban a puskát fényképezőgéppel váltotta fel. Phan Quang a bal lábával enyhén, alig észrevehetően bicegett. get ért ugyanis az esős évszak. Késő este indultak az objektumhoz. 11-én vágott végig rajtuk az első légitámadás korbácsa. Az alumíniumgyártás első lépése a timföld előállítása. A lúgban oldott alumíniumoxidot kristályosítással nyerik ki. Ebből erős izzítással kiűzik a vizet és végül megkapják a hófehér, porszerű timföldet. A második lépcső az alumínium kohósítása. Az alumínium, illetve különféle ötvözeteinek legnagyobb fogyasztója a járműipar, elsősorban a repülőgép- gyártás. Phan Quang az egyik légitámadásnál kijött az óvóhelyről, ahová újságíró kollégájával együtt beparancsolták. Figyelték a légvédelmi tüzérek munkáját. Körülöttük remegett a föld, a levegő forró volt, a bombák robbanásától, az ágyúk szüntelen tüzelésétől. Phan Quang egymás után készítette a képeket a tüzérekről, csupa ideg, feszülten figyelő arcukról, az ágyúk ugatásáról, a tüzéreknek bombazáporban is segítséget nyújtó civilekről, akik lőszert és vizet cipeltek a tüzelőállásba. Jamaica szigete a Világ legnagyobb bauxitszállítója. Innen kapja az ércet az USA leghatalmasabb alumíniumipari trösztje, az ALCOA. Az érc nagy része a luisianai Baton Rouge telhetetlen alumíniumkohóiba vándorol. A repülőgépgyártás a gépgyártás egyik ága. Fejlett, sokoldalú alap- anyagipart és egyre szélesedő segédipart igényel. A termékek kis súlya, áramvonalas alakja a könnyű- szerkezeti anyagok legszélesebb fel- használását követeli meg. Szeptember 10-én, 1965-ben Phan Quang, a Ha Tinh-kerületi székhelyen megjelenő lap haditudósítója, fegyverével, a fényképezőgéppel útnak indult arra a „jelentős helyre”, amit sejtésük szerint bombázná fognak az amerikai repülőgépek. Vé- . ______________________ R övid megszakításokkal már a harmadik napja tartott a légitámadás az objektum ellen, melynek közelében ott dobogott Phan Quang fotóriporter szíve is. Fényképezőgépével sikerült megörökítenie azt a negyedik lelőtt amerikai gépet, amely a közelükben esett le. Masinájával ő is többször „rálőtt” még a levegőben az égő, füstölgő, zuhanó gépre. S amikor a földbe fúródott, a fotóriporter is odafutott. A győzelemtől, a kartávolságnyira levő győzelemtől remegve készített* a képeket, egymás után. Sky-Hawk, Phantom Skyraider, Super Sabre, Thunderchief, F—111, B—52 — úgy ismerik a vietnamiak ezeket az amerikai katonai repülő- géptípusokat, mint mi a különböző autótípusokat. A harmadik nap délután öt órakor támadott aznap a tizenkettedik hullám. Phan Quang egy dombon állt és fényképezett. Ekkor robbant közelében egy bomba. A légnyomás leterítette. Kis idő múlva eszméletre tért. Azonnal észrevette, hogy a bal lába térdtől lefelé hiányzik. A fájdalommal együtt nyilait belé: nincs meg a fényképezőgépe sem. Aztán észrevette, hogy ott fekszik, tehetetlen testétől néhány méterre. Kínlódva odakúszott, letépte magáról a kabátot és a zakóba tekerte a fényképezőgépet. Újságíró kollégája sietett segítségére és egy ápolónő. Megpróbálták elkötni, bekötni a sérült lábat, de egy újabb, közelben robbant bomba megsebesítette az ápolónőt is. Phan Quang sebesülése után egy órával került kórházba. Sokáig eszméletlen volt. A sebesülése utáni negyedik napon Phan Quangnak a kórházba behoztak egy Hanoiban megjelenő központi újságot. Benne voltak azok a fényképek, amelyeket a légitámadás harmadik napján készített: az izzadó tüzérek, a lőszert meg a vizet szállító civilek; a lelőtt, égő amerikai repülőgép. Az amerikai gépek roncsait jó ideig beolvasztották, vagy fedéllemeznek, tetőburkolatnak használták fel. Az ötlet egy fiatal vietnami ötvös fejében született meg. Azóta a hanoi Gio Donv — keleti szél —, kisipari szövetkezet a legdrágább, rendkívül értékes fémből készült vadászbombázó szárnyaiból, testéből fésűt, hamutálcát, cigarettatárcát, papírvágó kést, virágtartót, gyűrűt készít. A nemesfém-ötvözetű kis tárgyak — az amerikai agresszió elleni tiltakozás szimbólumai —, eljutottak mára világ minden tájára, Amerikába is. Amerikai szerzők azt állítják, hogy a háborúk egyre drágábbak. Számításaik szerint Julius Caesar idején egy ellenséges katona elpusztítása 75 centbe került, a napóleoni háborúkban már 3 ezer dollárba, az észak-amerikai polgárháborúban 5 ezerbe, az első világháború idején 21 ezerbe, a második világháborúban 50 ezer dollárba. Ma már nem tartják naponta számon a hírügynökségek, hogy 1964. augusztusa, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai bombázások kezdete óta összesen hány betolakodó amerikai repülőgépet semmisített meg az egyre erősödő légvédelem. Az a gyűrű, amelyet Phan Quangtól kaptam emlékül, a 2500. lelőtt repülőgépből származik. Nem tudom, milyen típusú gép lehetett, mikor és hol lőtték le, nem tudom, kik halták általa és vele. A gyűrű egyszerű, szinte jelentéktelen, kicsi, szinte játékszer, vékony, szinte törékeny, pillekönnyű, szinte súlytalan. Alumíniumból készült, amely a legnagyobb mennyiségben előforduló ipari fém a földön. Mégis a világ legdrágább gyűrűje. Mert a gyűrűhöz még soha nem volt ennyi embernek köze a világon.
