Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

Sophia Loren legújabb filmjében Róma: Sophia Loren és Pe­ter O’Toole főszereplésével film készül Cervantes „Don Quijote"-jónak „La Mancha lovagja” című musical-válto­zatából. A képen: Sophia Lo­ren, mint Aldonza, egy spa­nyol kocsma csaposnője, pénzt fogad el szolgálataiért egy öszvérhajcsártól. (Az új film egyik jelenete. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Mr. Tibbs nyomoz VANNAK olyan festmé­nyek, amelyeknél a fő mon­danivaló szabvány, talán unalmas is, de a háttér, amit az alkotó a főtéma mögé rejt, ■megejti a nézőt. Valahogy így vagyunk ezzel a filmmel is. A főtéma krimi, ez az, amit ma mindenütt és min­den mennyiségben el lehet — és úgy tűnik — el is kell adni. Ezt kívánják a nézők moziban, tévében és színpa­dán is. Ennek a filmnek az írói, Alan R. Trustman és James R. Webb azonban nem elé­gedtek meg egy szabvány gyilkossággal. Az egyperces téma mögé tarka képeket sorakoztatnak fél a San Francisco-i éjszakából és ab­ból az életből, amelyből mi, európaiak csak annyit tu­dunk, hogy vannak nagy happaningek néger-verés, Nemzeti Gárda, forró nya­rak, polgárjogi kérdés, meg Nixon. S itt pereg előttünk egy film, ahol egy jó szándé. kú pap, tamponná gyülekezete és a tévé nyilvánossága előtt gyötri a lelkUsmeretét, a másokét és magáét, hogyan kellene jobban, igazságosab­ban és ésszerűbben felépíte­ni és vezetni ezt a társadal­mat. Az fáj neki, hogy az ember nem jól vezetett kö­zösségben él, politikai prog­ramot hirdet, hívei önzetle­nül segítik. Gyötri a belső bizonytalanság is, mit és ho­gyan és mikor tegyen, sköz­Ämerikcri film ben öl. Miért? A hiúság két­ségbeejtő tettekre ragadhatja az embert, ha úgy érzi, nincs elég hatása' létének, életé­nek. És itt van ez a másik léLkiismeret, ez a Tibbs. Né. ger, igaz barátja a papnak. Ö vezeti a nyomozást, a szá­lakat ő ismeri fel igazán, de végigsétál, végigrohamoz minden nyomon, hogy való­ban a teljes igazságot meg­tudja. Van itt bűn bőven, mert — ahogyan az egyik szereplő mondja, — az a baj Amerikában, hogy túl van­nak fizetve az emberek. Már Tibbs felettesei is le­zárnák az ügyet, de őt az igazság nyugtalanítja. Olyas­mit mond, hogy ő még nem olyan dörzsölt, mint a töb­biek, akik közönyös legyin­téssel megelégszenek a fél­megoldással, vagy hogy ol­dalra sandítva, futni enged­jen egy bűnöst, még akkor sem, ha az a legjobb barátja. Az írók arra is gondoltak, hogy ennek a Tibbsmefc az emberi arculatát a családi környezetben, a gyermekek vonzásában és a felesége iránti szerelemben rajzolják s meg. A rendőrtiszt úgy megy $ haza, hogy nem mindig tudja \ kint hagyni a küszöb előtt ^ gondjait, hivatali tenniva- > lóit. Sok közhely megbúvik ^ ebben az ábrázolásiban, de $ egyvalaminek azért mégis ? rendkívül pontos dramatur-' giai szerepe és hatása van. ■' Ez a fiatal tiszt kislánya pa­naszkodása után, becéző mozdulatokkal letörli annak könnyeit. Amikor kisfia da­cossá©» után meg kell őt fe- nyíteni, letörli annak köny- nyeit. De amikor a szánan­dó és könyörgő barát köny- nyezni kezd előtte, érzelmei fölé emelkedik, is teszi azt, amit a lelkiismerete diktál Néhány hasonló részletben nyújtott igazat és pontosat Cordon Douglas rendező, aki eléggé lazán kezelte a mese fonalát, de sok min­dent igyekezett megmutatni az amerikai valóságból. Bi­zonyára ezt mi nagyobb kí­váncsisággal lestük, mint a szorongó átlagpolgár ott, az óceán túlsó partján. SIDNEY POITIER most is bebizonyította, hogy kitű­nő színész és nem rajta mú­lik, hogy alakítása nem any- nyira hatásos, mint koráb­bi filmjeiben. Martin Landau a pap szerepében inkább jólelkű népszónofc, Barbara Me Nair, Anthony Zerbe többre is képesek. Farkas András „Dobások" az országos Ocskay György odalép a lemezjátszóhoz: — Elindítom a gépet. Tes­sék megállapítani, ki a mu­zsika szerzője, mikorra te­hető a mű keletkezése, s valamilyen módon kapcso­lódik-e eddigi ismereteink­hez? Oravecz Júlia félperc múl­va nyújtja a kezét. — Tizennyolcadik század. Vivaldi. S a d-moll concer­to alapján Kodály írt egy kétszólamú énekkari mü­vet... — Helyes, köszönöm? Is­merjük ezt a szerzeményt, mindjárt el is énekelhetjük! — És a következő pillanat­ban harminc másodikos gim­nazista ajkán csendülnek fel a játékos ívelésű, finom dallamok. ★ Heti négy órában tanul­nak éneket, zenetörténetet az egri Dobó István Gimnázi­um és Erdészeti Szakközép- iskola tagozatos növendékei. Jövőre érettségizik az első osztály. — Vaj«» milyen ered­ménnyel? — Csak az elismerés hang­ján szólhatok róluk. Az ének­zene tagozatra járók közis­mereti tárgyakból is jobb át­lagot nyújtanak, mint a többi három párhuzamos osztály. Az ének, a muzsika felüdülés. Jó hatással van a fiatal szervezetre annyi ideg­feszítő stúdium közepette! Ezt már Dienes Tibor igaz­gatótól hallottuk, aki később összefoglalta a tagozat ren­deltetését is. — Ebbe az osztályba rend­szerint olyanok jönnek, akik korábban zenei általánosba jártak, vagy valahol hang­szeres muzsikálást tanultak. Bár ez nem követelmény a felvételnél. S hol folytathat­ják? Tanárképző főiskolán, tanítóképzőben, óvónőknél. Énekszakos pedagógus lehet belőlük, amire nagy szükség van Heves megyében. És az itt végzőkből kovácsolódik a zenéhez értők tábora, a hangversenyek egyre széle­sedő, hozzáértő közönsége, ami megint csak nem elha­nyagolható. Ebben az iskolában, amely a Gárdonyi Gimnáziumtól vette át a stafétabotot, már a tárgyi feltételek is szinte százszázalékosak. A tagoza­tos diákok számára minden adott, hogy zenei műveltsé­gük sokrétű legyen. Gaz­dag kotta- és lemezgyűjte­mény, négy teremben ugyan­annyi zongora, lemezjátszó biztosítja a tanulmányi anyag szemléletességét. A kórus­kultúrával az iskolai ének­kar foglalkozásain ismerked­hetnek meg a növendékek, a kamarazenéléssel egy 16 tagot számláló vonószenekarban, s országosan egyedül álló a Dobó István Gimnázium if­júgárdista fúvósegyüttese, amely pillanatnyilag 40 ta­got tud soraiban. Ám ezen felül is van mi­vel dicsekedniük a dobo­soknak! A Gólya Erzsébet, Garai Ilona, Bárány Tünde összeállítású csapatuk siker­rel vette az őszi, téli aka­dályokat, s bent van az or­szágos zenei műveltségi ver­seny tizenhatos döntőjében, amelyre áprilisban a rádió nyilvánossága előtt kerül sor. ★ Mindezek hallatán termé­szetesnek tűnne valamiféle szaktárgyi sovinizmus, igaz­gató és nevelők önelégültsé­ge. A következő mondatok azonban eloszlatják gyanún­kat. — Igen, sok minden meg­valósult már elgondolásaink­ból, s valóban erőssége inté­zetünknek a zenei tagozat. De érezzük ugyanakkor a hagyomány hiányát, amire építeni lehetne, ami még pa- tinásabbá tenné nevünket! Talán ezt szolgálja idők múltán az intézmény mun­káját tükröző számvetés, amelyet művészi igényű hangverseny formájában elő­ször rendezünk meg az idei tanév végén. Fellépnek raj­ta volt diákjaink közül olyan jelesek, mint Delley József zongoraművész, továbbá Ko­vács Eszter és Marczis De­meter operaénekesek. Ha pe­dig sikerül a diákjaink szü­lei részére tervezett zenei összejöveteleinket is beindí­tani, még közelebb jutunk a célhoz... — mondja az igazgató. ★ Mindemellett kielégíti az iskola a fiatalok szerteágazó érdeklődését? Kiderül a KISZ-klub munkájából, va­lamint az iskola újságjából, amelyet Életünk címmel szer­keszt a harmadikos Szalóczi Géza. ■ A lap decemberi számá­ban Nagy Mária például a történelmi szakkör egri sé­táiról ír színes beszámolót, Szalontai Judit pedig az in­tézet hajdanvolt tanítványá­ra, a költő Verseghy Fe- rencre emlékezik. Volt sze­rencsénk a diák képzőmű­vészek munkáiban is gyö­nyörködni, s elálmélkodni az elsős Botos Judit intuitív metszetein. De hát ő „nagy­menő” már társai között Két éve több díjat nyert ké­peivel az indiai gyermekrajz- kiállításon. Hogy pedig valóban mé­lyen gyökerezik a zenekultú­ra szeretete a tagozatos nö­vendékekben, azt a második osztályban végzett villámfel­mérésünk tette bizonyossá. Vasárnap este Schubert-em- lékműsort közvetített a te­levízió a nagy zeneköltő szü­letésének 175. évfordulója alkalmából. Harmincból . ti­zenheten nézték végig, s be­széltek róla kritikusan. Az osztályból 14 gyermek tanul külön hangszeres zenét, 23 szeretne érettségi után ének­pedagógiai tanulmányokat folytatni ★ Kamatozik tehát szépen az áldozat, amelyet oktatás­ügyünk hoz az egri Dobó István Gimnázium zenei ta­gozatának fenntartásával. Kamatozik, s a jövőnek hoz­za gyümölcsét, olyan ifjak kirajzó csapataiban, akik a technizálódás közepette is őrzik szívükben, jellemük­ben a nemes egyensúlyt, a művészetek kiegyenlítő hu­manizmusát.’’' Moldvay Győző Kürti András» 1972. szeptember 1-éveI vállalatunk ipari tanulókat iskoláz be s kiképezi őket az alábbi szakmákra: kőműves, ács, fapadlózó és műanyagburkoló, hidegburkoló, géplakatos, épületlakatos, üvegező, épületasztalos, központifűtés-szerelő, víz- és gázszerelő, építőgépész, épületbádogos, műkő- készítő. A vidékieknek tanulóotthoni elhelyezés és teljes ellátás. Bejárásra felveszünk: szobafestő és mázoló (tapétázó), valamint villanyszerelő tanulókat. Jelentkezés: 1972. február 28-ig. a 43. számú ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT SZAKOKTATÁSI CSOPORTJÁNÁL, BUDAPEST, XI., Dombóvári út 19. SEX—SÁL—LINK (BARNA TO.JOHIBRID! BESZEREZHETŐ AZ URAIŰJFALUI ÁLLAMI GAZDASÄGNÄL A NAPOSJÉRCE 13,— Ft db, NAPOSKAKAS 3,— Ft db, VEGYES IVARÜ CSIBE 7,— Ft db áron kerül eladásra. 500 db-on felüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. Szállítási és dobozköltseg csibénként 45 fillér. Megrendelést az Uraiújfalui Állami Gazdaság. Uraiújfalu címre kérjük megküldeni. Telefon: Uraiújfalu 4, Telex; 037—35», Szűkítsük a kört. Milyen kérdések foglalkoztatják azo­kat az embereket, akik — ilyen vagy olyan formában — közelebbi kapcsolatban áll­nak a Kopasz-hegy platóján történtekkel, esetleg személy szerint is érdekeltek az ese­mények további alakulásá­ban? Figyelmük középpontjába — Kopra Tibor került. Hisz ez a fiú most húszórányi időtartamra a szó szoros ér­telmében a Mars-lakó földi helytartója lett. Igaz, nincs semmiféle különleges hata­lom a kezében, csak arról dönthet, mi lesz a holnap déli műsorban. Csak?!! A jól sikerült sajtótájé­koztató után a különleges megbízott felajánlotta Ipacs Andrásnak, a Déli Újság fő- szerkesztőjének, jöjjön az ő kocsiján Pestre. — Azért kértem, hogy tart­son velem — tért a tárgyra, amint a zöld Mercedes fel­gyorsult a műúton —, mert szeretném, ha szolgálna né­mi felvilágosítással a mun­katársáról, Kopra Tiborról. Nem hebehurgya egy kicsit? Ipacs — közismerten int- rikus természet. A rossz nyelvek szerint az az etikai szempont, hogy „halottakról vagy jót, vagy semmit”, ná­la úgy módosult, hogy „ele­venekről vagy rosszat, vagy semmit”. Például a szer­kesztőségi munkatértekez» leteken ’ dicséré sseisa» egyetlen beosztottja sem ka­pott tőle. A legnagyobb el­ismerésnek az számít, ha gúnyos, veséző megjegyzés nélkül tér napirendre egy- egy kiemelkedő teljesítmény felett. Annál gyakrabban működik viszont az úgyne­vezett Ipacs-féle prés. Aki oda bekerül, a percet is el­átkozza, amikor újságírós- kodásra adta a fejét. Ezért aztán ugyancsak meglepődtek volna a Déli Újság dolgozói ha most hall­ják főnökük szavait. Pedig az az igazság, hogy „házon kívül” úgy harcol a munka­társaiért, úgy védi őket, mint nőstényoroszlán a köly- keit. A megható mese arról, hogy az érdes külső mögött érző szív dobog? Inkább az a feltevés látszik valószínű­nek, hogy Ipacs a lapot sze­reti, annak tekintélyét óvja, amikor kiáll beosztottjai mel­lett Olyan cyranói álláspont ez: mástól nem tűröm el, hogy csúíolódjék az orro­mon. — Kopra tehetséges, értel­mes gyerek — jelentette ki ezúttal is. — Gyors felfogá­sú, olykor eredeti ötletei is vannak, egészen jól ír. Már gyakornokként is nálunk kezdett. Történelem és német nyelvszakos tanári diplomá­ja van. A kulturális rovat­ban dolgozik, de amolyan fregoli, másutt is tudjuk használni Szülei nem élnek, nőtlen, szereti a zenét, a Epertől a Bőkefe és • kutyá­fc* ■ --------------­r SSfSSSAtfjrSSSSSSJY/^SSSSSSSírSSSfSfSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* vei. Biztosan elfogadja a ta­nácsait. — Nem, ezt nem teszem. És ne tegye ön se. Végered­ményben nagyon szerencsé­sen alakult a dolog azzal, hogy a műsort nem állami­lag állítjuk össze, hanem egy magánember magánügye lett. Máskülönben főhetne a fe­jünk, még nemzetközi bo­nyodalmak is származhatná­nak belőle. Milyen alapon sajátítja ki magának a jogot egy ilyen kis ország, hogy a Föld sokmilliárd lakosa ne­vében ő üzengessen a világ­űrbe? Hiszen némelyik nagyhatalom fővárosában többen élnek, mint itt, az egész országban. Az a vélet­len, hogy Hax éppen nálunk landolt, valóban nem elég indok. Namármost, egyszerű­en időnk sem lenne rá, hogy valami népképviseleti, kvóta alapján és a világhatalmi erőviszonyokat is figyelem­be véve próbáljuk megolda­ni ezt a bonyolult és kényes feladatot. Így viszont, a Mars-lakó kifejezett kíván­ságának megfelelően, amely kívánság épp egy tekintélyes nyugati sajtóorgánum tudó­sítójának közvetítésével hangzott el, Kopra Tibor mint magánember szervez heti meg, állíthatja össze ezt a rövid programot. Különö­sebb politikai felelősség nél­kül. (Mintha egy rádióama­tőr sugározna az űrbe. Meg is kérem, kedves Ipacs elv­társ, a holnapi napra adjon soron kívüli szabadságot Koprának. Jelképesen hang­súlyozzuk ezzel is, hogy még csak nem is mint újságíró, hanem mint civil nyaraló tevékenykedik ebben az ügy­ben. A Déli Újság főszerkesztő­je bólintott. — Rendben van. Megkap­ja a holnapi napot. Majd gondom lesz arra is, hogy lecsúsztassa. — Hát láttál már ekkora dinnyét, mint én vagyok? — kérdi Gitta a történet elme­sélése után barátnőjétől, Ma­rától — Arról magam is meg­győződtem — bólintott Tus- nády —, hogy talpraesett fiú. Ügyesen adta vissza a kölcsönt annak a Josuah Gassnak. És a végén is dip­lomatikusan viselkedett, ami­kor a tudósítók ostrom alá fogták, hogy mik a tervei a holnapi adással kapcsolat­ban. Azt mondta, még nincs semmiféle terve azon kívül, hogy szeretné végre kialud­ni magát. Mindez, meg ami­ket ön mondott el most ró­la, megnyugtat — A műsorra vonatkozó­lag? — Igen. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz ab­ban a holnap déli három percben. Nemcsak abból a szempontból, hogy tudomis- én hány fényévnyire tőlünk milyen benyomást kelt majd ez a bemutatkozás. Persze, ez a legfontosabb. De gon­dolnunk kell arra is, hogy a mi világunkban hogyan fo­gadják, hiszen holnap még nagyobb hírközlő apparátus lesz a hegyen, mint ma volt. A Tájékoztató Hivatalba dél óta özönlenek a jelentkezé­sek a hírügynökségekről a földgolyó minden tájáról, az Intervízió adását is minde­nütt át akarják venni, a Fe­rihegy alig győzi fogadni a különrepülőgépen érkezőket. — Hm — vakarta meg a tarkóját Ipacs —, talán cél­szerű volna, ha Tusnádi elv­társ személyesen, vagy a kü­lön telefonvonalon elbeszél­getne erről a témáról Tifet­tFoigt&íjtiM

Next

/
Thumbnails
Contents