Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
Fejlesztés - pénz nélkül A MATRA—EGER—Nyugat-bükki Intéző Bizottság legutóbbi plenáris ülésén elhangzott felszólalásokból öröm és aggodalom csendült ki egyszerre. Üjra és újra örömmel nyugtázták többen: nagy eredmény, mérföldkő a kormánynak az a döntésié, hogy tájegységünk természeti értékeit részint meg kell óvni, másrészt e tájon létrehozott, megépített különböző objektumok segítségével minél több — főleg belföldi — turista, kiránduló számára hozzáférhetővé, „fogyaszthatóvá” kell tenni. Ez az elhatározás egybeesik az urbanizáció nyomása, a városok, nagyüzemek zajos, füstös, poros levegője elől menekülők százezreinek érdekeivel, szűkebb hazánk, Heves megye lelkes lokálpatriótáinak vágyaival, törekvésedvei. Ebbe az ölömbe az utóbbi időben azonban egyfajta aggodalom vegyül: amióta megjelent a kormányhatározat, azóta esett kútba a kékesi szálloda, az ugyancsak kékesi kilátópresszó terve, kérdésessé vált egy másik mátrai szálloda felépítése is. Arról az abszurd esetről nem is beszélve, hogy erre az időszakra esik a Sástó és környékének, az ottani vendéglő ivóvízellátásának bővítésére juttatott, vissza nem térítendő 500 ezer forint idegenforgalmi támogatási hitel és a mátrai forrásfoglalások- ra, közművesítésekre, séta- utalr kialakítására ac további közel ötvenezer forint „eluszása”, amely teljesen felhasználatlan maradt...! Az ilyen, kellően elő nem készített beruházás felmérhetetlen kárt okoz. Elvonja a pénzt más, ugyancsak fontos — és alaposan előkészített — beruházástól, rontja mindazoknak a szerveknek — köztük a tájegységi intéző bizottságnak is! — o hite- ét, amelyek évek óta a megyére lebontott idegenforgalmi támogatási hitel összegének felemelését sürgetik. ILYEN és ehhez hasonló okok váltják ki az aggodalmat azokban, akik e tájegység fejlesztéséért, természeti értékeinek megóvásáért sokat tesznek. Ügy tűnik, mintha a kormányhatározat megjelenése óta nemhogy nagyobb lendületet kapott volna a Mátra és a Bükk fejlesztése, hanem mintha megtorpant volna. Igaz: a konkrét, összehangolt fejlesztési program még kidolgozatlan, s azt majd újra a kormánynak kell jóváhagynia, s az is igaz, hogy a szóban forgó kormányhatározat megje. lenese óta zajlott le a gazdaságvezetők aktívaértekez- lete is, amely a beniházások körüli lazaságok, fegyelmezetlenségek megszűntetésére hívta fel igen határozottan: a figyelmet. E tájat szeretők, a lokálpatrióták aggodalmát mégis jogos, egészséges, türelmetlenségnek kell tekintenünk, hiszen nem arról beszélnek, hogy a kormányhatározat célkitűzései máról holnapra valósuljanak meg, csupán arról, hogy végre ennek az állami határozattal is alátámasztott fejlesztési koncepciónak megfelelően tervezzenek, hozzanak különféle döntéseket — amelyek a Mátrát és a Bükköt, mint területet érintik — a gazdasági egységek vezetői, vezető testületek Hogy végre legyen meg a kívánt összhang e terület gazdasági és közjóléti funkciója között, s hogy minden döntés, elhatározás egyidejűleg az idegenforgalom, a táj- és környezetvédelem szemszögéből is fogalmazódjon meg. Nem játék ez a szavakkal, s nem is holmi, a természet iránti túlfűtött nosztalgia, hanem nagyon is a húsba- vérbe vágó realitás. Gondoljuk csak meg: jó évtizede annak, hogy az UNESCO világméretű akciót indított az emberi környezet védelme. a levegő, a talaj, a vizek tisztaságának megóvása érdekében. Azóta nemzetközi méretekben tekintélyes irodalma van ennek a tóménak, közöttük olyan tudományos felmérés is, amely világos logikával bizonyítja be: ha így „haladunk” a természeti körzet pusztításával, ötven év múlva elpusztul az óceánok élővilága, majd fokozatosan a szárazföld, a talaj és a levegő is telítődik a szeny- nyeződésekkel, s — nem lesz XXI. század... E jelzéseket természetesen legelőször a modem nagyipar országai fogták fefl, de többek között ennek a hatására született négy évvel ezelőtt hazánkban is a gyógyvizek és gyógyforrások megóvását célzó kormányrendelet, s ebbe a koncepcióba illik bele szervesen valameny- nyi, amely az ország szép tájait, természeti értékeit kívánja óvni és fejeszteni, s mintegy mindezek összegzéseként került a közelmúltban is a Minisztertanács napirendjére a környezetvédelem, az ezzel kapcsolatos legfőbb tennivalók listája. BÁRMILY szokatlannak, ellentmondásosnak is tűnik, igaz: pénz nélkül is lehet fejleszteni, s ez nem áll másból, mint megfelelő szemlélet kialakításából. Nevezetesen arról van szó, ami az említett tájegységi intéző bizottsági ülésen is megfogalmazódott: térképezzük Ma védendő területeket, s azokon akadályozzuk meg a további tájrombolást. Ez jelenleg nem kerül pénzbe, de mégis fejlesztésnek számít, hiszen későbbi esetleges milliókat, milliárdokat —, amelyek a helyreállításokra kellenének, ha természeti pusztulást egyáltalán lehet „helyreállítani !” — takaríthatunk meg így. Falud! Sándor idők hanyagságát érezzük a mai napig is. Ezért vagyok most ebben a helyzetben és étért is mondtam le. — Mi együtt dolgozni nem tudunk — mondja Bartók Kálmán. — Mié rí? — Elég volt. Emberileg nagyon sajnálom az elnököt, mert Varga Zoli képzett ember, meg művelt ember, de nem lehet tovább így vele dolgozni. Pedig sokszor figyelmeztettük, hogy nem lesz ez így jó, Zoli, baj lesz így, Zoli. Hanyagolta a gazdaságot, a családi élete is olyan volt, hogy arról jobb nem beszélni. Egyszer itt volt bent a felesége, meg az apósa is. Hogy azok mit mondtak el róla, azt el sem mondom, — A gazdasági tevékenysége milyen volt? — Hanyagolta azt is. 1970- ben nagyon rossz volt az idő, mégsem végeztek semmi növényvédelmi munkát. — Az illetékes szakvezetőt felelősségre vonták érte? — En Varga Zolinak szóltam a szőlők miatt többször is. Meg lehet nézni a vezetőségi üléseken készült .jegyzőkönyvekben, hogy én mindig a gazdaság érdekeit képviseltem. amikor felszólaltam. — Felléptek-e együtt a szakvezetők ellen abban a nagyon rossz 70-es évben? — Én Varga Zolinak szóltam a szőlők miatt. — Véleménye szerint valóban olyan súlyos a tsz helyzete? — Nagyon súlyos. A közös gazdaság várhatóan I millió 800 ezer veszteséggel zárja az évet. Az os- torosi Kossuth Termelőszövetkezet 1971-ben 1 millió forint értékben vásárolt gépétet. Okulva a 70-es évből, vadonatúj növényvédő gépeket szerzett be, hogy a légi növényvédelmi munka mellett biztonsági gépekkel is rendelkezzék. 1971. őszén minden eddigit meghaladó mennyiségben 60 vagon műtrágyát használtak fel és 360 vagon szerves trágyát szántottak be a talajba. A 70-es év fertőzésének nyomai a 71-es termést még erősen csökkentették, holdanként. 13 mázsás átlagod adtak a nagyüzemi táblák, amelyből kétezer hektó bora lett a termelőszövetkezetnek. Jövőre 4000 hektolitert irányoz elő a terv. Dolgoznak. Az asszonyoka falu fölötti dombtetőn fűrészszel, metszőollóval a kezükben, januárban is dolgoznak. Marczis Elekné munkacsapat-vezető a szélső soron halad fölfelé, a többiek a tábla belsejében követik. Marczis Elekné: A párttitkár meg az elnök veszekszik, mi meg dolgozunk. Csak az a baj, hogy mi isszuk meg annak a levét. Miért nem hagyják már békén Varga Zolit. Nem haragszom ón Kálmán bácsira se, de már mondtuk neki egy párszor, ne ellenkezzen mindig az elnökkel, meg ne akkor mondja, hogy a szőlőt elhanyagolták, amikor mór megvan a baj. Hát ő nem látja, amikor baj van? Bukta József né: Mert az elnököt nem állhatta Gacsó. Mert amikor az elnök oda volt katonának ég a tudta nélkül Egerben tárolták a bort, aztáin eltűnt egy csomó bor, az elnök a közgyűlésen felelősöket keresett, hogy ki tehet róla, aztán azóta, amíg Gacsó el nem ment, mindig ellene dolgozott. Ezt mindenki tudta, mégse csinált senki semmit. Kálmán bácsi se. Molnár Gyuláné: Én csak azt tudom, hogy mi mindig dolgoztunk, az előző elnök idején is, de akkor is baj volt. Hát most már itt az ideje, hogy rend legyen, mert különben megyünk mi is. Gaál Károlyné: Most aztán mindent mondanak az elnökre A párttitkár is mindig elmondja, hogy minek kellett az új bisztrót is építeni, ha ez nem lenne, akkor most nem lenne baj sem. En nem értek hozzá, de amikor elhatároztuk, hogy bisztró legyen, altkor mindenki azt mondta, legyen, most meg könnyű az elnökre kenni, hogy ő tehet róla. Nem a bisztró itt a baj, hanem az, hogy ne akadékoskodjanak az elnök meg Kálmán bácsi. — Sok baj volt Varga Zoltánnal. Keveset foglalkozott a tsz ügyével és .., Az ostorosi Kossuth Tsz tiszta vagyonának alakulása millió forintban számolva: 1967-ben 12 712 forint, 1968- ban 15 014 forint, 1969-ben 17165 forint, 1970-ben 15 604 formt, 1971-t>en 16 000 forint. — ... nem viselte szívén a közös gazdaság gondjait. Két hold szamócást a múlt évben telepítettek. Meg sem fogant. Sorolhatnám tovább az elhanyagolt szőlőket. Szóval, nehéz ember ez a Varga Zoli —, mondja a községi tanács elnöke, Rendes János. — Eddig hat tsz-elnök volt a faluban, de mindegyikkel jobban ki lehetett jönni. De most az a helyzet, ha elmegy innen Varga Zoli, semmi nincs magoldva. A faluban most nagyon rossz a hangulat Kálmán bácsi eUen. Ha Varga Zoli elmegy, még rosszabb lesz. Ké'^'gtelen, hogy az itteni pártvezetésnek Lesz-e nyereség? Izgalmas kérdés. Százakat, ezreket érint, érdekel. Bár végleges, fix számok még nincsenek, de a nagy kérdés, hogy lesz-e nyereség, az már eldőlt. A többi: hogy mikor kerül majd sor a „pénzosztásra", már csak idő kérdése. Természetesen csak ott, ahol van, illetve lesz mit szétosztani ... A címben feltett kérdésre két önálló gyárnál, egy tanácsi vállalatnál és egy gyáregységnél kértünk választ. EGRI DOHÁNYGYÁR Méltóan a jubileumhoz A gyár az elmúlt évben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. A nagy esemény méltó megünneplése a gazdasági eredményekben is lemérhető. Mert a gyár kollektívája valóban nagyszerű munkasikerekkel köszöntötte a hét és fél évtizedet. De hallgassuk meg inkább Do- mán László igazgatót: — Valóban eredményes évet zártunk. Éves tervünket határidő előtt teljesítettük, pedig nem kevesebb, mint hatmilliárd filteres cigarettát és 30 millió szivart gyártottunk. — Mindezek hogyan jelentkeznek majd a nyereségben? — Az 1971-es munkánkkal elért nyereségünk nem kevesebb mint 50 százalékkal több az 1970. évinél. A jelentős növekedés elsősorban a termelékenység, a hatékonyság további javításának, az év közben megvalósított műszaki intézkedéseknek és valóban az egész évben jól és nagy lelkesedéssel dolgozó kollektíva munkájának köszönhető. — Az 50 százalékkal több részesedés napokra átszámítva mit ígér a dolgozóknak? — Körülbelül egy hónapra is váltartatnia kell a módszerén, mert ha új elnök jön, akkor is előfordulhat a mostanihoz hasonló eset Kálmán bácsinak is jobban benne kellene lennie a termelőszövetkezet életében. Nem lehet itt elveket adni és kívülről, felülről irányítani. Ez gyakorlati élet — Milyen esetben tudna együtt dolgozni a tsz-elnök- kel? — Ha visszavonná mindazt, amit rám mondott — mondja Bartók Kálmán. — Milyen esetben tudna együtt dolgozni a párttitkárral? — Itt nem az a döntő, hogy én milyen esetben tudnék együtt dolgozni vele. Nem a személyem a döntő. Ha új termelőszövetkezeti elnök jön helyettem, annak is segítség kell. Szó szerint a következő: közösen kell döntéseket hozni, azokat egységesen és közösen végrehajtani, és közösen vállalni a felelősséget érte. Amíg ez nem lesz meg, addig nem lesz rend Ostoroson. Magamra nézve levontam egy fontos tanulságot. Nekem az volt az elvem, hogy a szakvezetők maximális bizalmat és önállóságot kaptak. Nem voltam élég következetes az ellenőrzésben. Igaz, gátolták is ebben. De a tény az tény, én is hibás voltam. Tanultam belőle. 1971. március 16. Közgyűlés. A tsz elnöke, párttitkára és a községi tanács elnöke „közös olvas fél. „ ... Soha nem volt titok, hogy a párttitkár, a tanáusés- nök és a tsz elnöke között eső bért fizetünk majd részesedésként KAKV EGRI GYÁREGYSÉGE Ötmillió forinttal több nyereség Gyakran hallani Egerben: vajon mi köti, mi fűzi olyan nagy erővel a KAEV egri gyáregységéhez a dolgozókat, amikor mindenki tudja, hogy az elavult, régi üzemekben milyen mostoha körülmények között dolgoznak az emberek. E „szerelemnek” több oka is van, s közel sem az utolsó helyen áll a dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülése, így volt ez az elmúlt években. és mint az 1971-es eredmények bizonyítják: a folytatás is jól sikerült. Ez derült ki Németh Tibor igazgató szavaiból is ... — Annak ellenére, hogy 1971. nem volt éppen sima, könnyű esztendő, célkitűzéseinket megvalósítottuk, feladatainknak eleget tettünk. Végleges számokat még valóban nem tudok mondani, de minden valószínűség szerint az 1971-es nyereségünk hozzávetőleg ötmillió forinttal haladja meg a hetvenesét. — Mi volt a „recepje” a jelentős növekedésnek? — Igyekeztünk csökkenteni az önköltséget, a túlórákat, javítani a minőséget, a gazdaságosságot. Külön is dicséret illeti a szocialista brigádokat. Valóban rendkívül sokat vállaltak magukra, s egész évben példamutatóan dolgoztak. agiua BÜTORGYÄR Eredményes esztendő — Nincs még mérlegünk — kaptuk a választ Számos- völgyi Ferenc igazgatóhelyettestől. — Annyit azonban elmondhatok: tervünket nem volt meg a szükséges elvtársi, baráti kapcsolat, sőt időmként teljesem elmérgesedett a helyzet.”, Ezután leszögezték, hogy a mai naptól a legteljesebb egyetértésben kívánnak működni. Nem sikerült. Tovább folyt minden a régi mederben. A járási szervek 1971-ben 21 alkalommal keresték fel Ostorost, hogy egyengessék az utat a személyi ellentétek között. Holott ekkor már világosan kellett volna látni, hogy ebben az összetételben a tsz- vezetés alkalmatlan, képtelen az irányításra. Itt kellett volna keresni a kétéves bajok gyökerét és nem a részletkérdésekben, hogy miért nincs idejében kihordva a lemetszett vessző a sorok közül, miért van elhanyagolva ez. vagy az a tábla. Lecke volt. A termelőszövetkezeti mozgalomban igen nagy lecke. A felsőbb szerveknek is, hogy helyesen alkalmazzák nagyon is felelősségteljes funkciójukat: nem elég az utolsó pillanatban a haragvó, a felelősségre vonó, vagy a békítgető szerepet játszani, következetes, folytonos munkával idejében orvosolni egy közösség, nem pedig személyek panaszát Lecke volt. A tanulságot mindenhol le kell vonni belőle, hogy ne ismétlődhessék meg sem Ostoroson sem másutt, mert a tanulópénzt csaknem tíz éven keresztüli, termelőszövetkezet nagyon keményen dolgozó tagsága fizette meg, a saját zsebéből Szigetny András teljesítettük, a nyereségünk is emelkedett. — Az évközi tűz „költségei” nem hiányoznak majd a nyereségből? — Nem, mert vállalatunk kollektívája, a szocialista brigádok a tűz után értékes pótvállalásokat tettek, így maradéktalanul megvalósultak évközi terveink. Tovább korszerűsödött gépparkunk az elmúlt évben, több új termékkel is jelentkeztünk, szélesedtek, erősödtek hazai s nemzetközi kapcsolataink is. MÄTRA VIDÉKI FÉMMÜVEK Dinamikus fejlődés, vastagabb borítékok — Jelentősen növeltük termelésünket az elmúlt évben — tájékoztatott bennünket Marsai Ferdinánd gazdasági igazgató. — A volumennövekedést úgy valósítottuk meg, hogy közel 300 dolgozóval kevesebb volt vállalatunk létszáma a korábbinál. így a termelés növelését száz százalékban a termelékenység emelésével értük el. Év közben több intézkedés is született az export gazdaságosságának fokozására, az önköltség, a selejt csökkentésére. Nagyon sok új, értékes forrásra találtunk a belső tartalékok feltárása során, csökkentettük a túlórákat, sőt az alkalmazotti területen meg is szüntettük. Mindezek eredményeként a nyereségtervünket is túlteljesítettük, és kb. tíznapi részesedést fizetünk majd dolgozóinknak. Ehhez persze hozzátartozik még az is, hogy 1971-ben nem kevesebb, mint 5,2 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre a vállalatnál, s így mindent összevetve: dolgozóink jövedelme több mint hat százalékkal növekedett 1971- ben. — Mikorra várható a nyereség fizetése? — Rövidesen megyünk Budapestre, a Pénzügyminisztériumba, egyeztetésre, s utána nemsokára borítékokba kerülnek majd a forintok. Ha már a gazdasági igazgató is megemlítette: az elmúlt éves bérfejlesztésre « többi üzemben, vállalatnál is érdemes visszaemlékezni o nyereségosztás napján. Mert a béremelés egy része több vállalatnál hiányzik ugyan majd a kifizetett nyereségből, de a jövedelmekből viszont nem. K. J. Leltár a feiedákenységrői Szórakozottság! rekordot javítottak 1971-ben a budapestiek: a villamosokon, autóbuszokon pontosan 25 732 különböző használati cikket és egy ót tárgyat hagytak el. A BKV-néJ egyébként hatalmas pince, több helyiség őrzi a legkülönfélébb használati tárgyakat. Több mint 800 táska, retikül, legalább 400 esernyő, megszámlálhatatlan mennyiségű szatyor, egy tucat cipő, rengeteg könyv alatt roskadoznak a mennyezetig érő szekrények, polcok. Nem ritka a buszokon és villamosokon elhagyott táskarádió és festmény sem — ezekből szintén szép gyűjtemény van raktáron. A naprakész nyilvántartásból kiolvasható, hogy minden évszaknak megvan a „szezoncikke”. így például szüret idején szőlővel, gyümölccsel megrakott kosarak maradnak gazda nélkül, ősszel százával veszítik el az esernyőket és a kalapokat, télen a kesztyűket. 1973. február 6., vasárnap
