Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

Beleszólni, a gép mellől vitát, nevezetesen azt, hogy lehet-e, helyes-e í beleszólni az üzem, a gyár, i a vállalat egészének dolgaiba szoknak, akik „csak” a gé­pek mellett állnak, régen el­döntötte az élet. Lehet is, helyes is, azaz: kell, hogy beleszóljanak. Mostanában, a szocialista brigádvezetők negyedszer sorra kerülő, má­gusban megrendezendő orszá­gos tanácskozására készülve, a vita új erőre kapott. Igaz, már nem a régi formában. Ma senki nem vitatja, hogy a több mint százezer kisebb közösségben — mert ennyi a szocialista brigádok száma, tagjaiké pedig meghaladja az egymilliót — hatalmas erő rejlik. Nélkülük az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás, a kereskedelem nem teljesít­hetné azt, amit jelenleg tel­jesít. Mi táplálja tehát a vitát? Az, hogy a gazdasági vezetés — tisztelet a ritka kivétel­nek — leginkább sajátos ter­melési tartalékot lát a szo­cialista brigádokban: ha baj van, elsőként ők szólíthatok. Baj pedig sűrűn adódik. Aka­dozott az anyagszállítás, te­hát hajrázni kell, túlórázni, mert veszélyben az export- szállítás határideje, selejt- re sikeredett egy nagyobb széria, a javítgatásra megint csak a brigádokat kérik... S ők mozdulnak akkor is, ha társadalmi munkáról van szó, elesettek támogatásáról, kezdők betanításáról. Ám, valahogy „elfelejtődnek” ugyanezek a közösségek, ami­kor a vállalat, a gyár fej­lesztési terve kerül napi­rendre, ha a műszaki fejlesz­Huszonkét A Tisza II. vízlépcső teljes üzembe helyezésével 100 000 hold fölé emelkedik a: ön­tözött terület nagysága Bé­kés megyében. A FAO ve­gyesbizottsága a Kőrös vi­dék öntözéses modellüzemé- vé a kondorosi Dolgozók Tsz-t jelölte ki, amelynek távlati fejlesztési tervét ha­zai és külföldi tudományos kutatók irányításával készí­tés gépi-technológiai módjait latolgatják, a nyereségnöve­lés, a termelési költségek csökkentésének lehetőségeit vizsgálják. S ez hiba. Hiba, mert ezek az újfaj­ta, erkölcsben, magatartás­ban magasabb szintet képvi­selő közösségek rengeteg ta­pasztalatot hordoznak. Nem­csak saját, szűkén vett mun­kájukat látják, de érzékelik mindazt, ami tevékenységü­ket közvetlenül és közvetve befolyásolja. A légkört, a bánásmódot, az üzem- és munkaszervezés állapotát, a termelésirányítás színvona­lát, az alkatrész- és szer­számellátás zökkenőit, sok más mellett. Jogosan muta­tott rá a párt Központi Bi­zottsága december 1-i ülé­sén arra, hogy a termelési, műszaki, szervezési teendők­kel együtt, s azokkal azo­nos fontossággal kell kezel­ni a termelés tudati — po­litikai, erkölcsi, emberi — tényezőit. Nem kétséges, hogy az élen csak az ember, a termelés bonyolult mecha­nizmusának leglényégesebb alkotóeleme állhat. Amit elv­ként dligha vitatnak bárhol is. Csak éppen a gyakorlat­ban következik be más, az ellenkezője. Sűrűn megtörténik, hogy anyagi hátrányok, termelési fönnakadások elkerülhetőek lettek volna, ha megkérdik a gép mellett állókat. Van példa arra, hogy a széles körű véleménycsere fedte fel a tervezett gépvásárlás és a meglevő technológiai rend ellentmondásait, az időnkénti minőségromlás okait, de ezek az esetek sajnos, ma még tették el. A kondorosi ta­pasztalatokat hasznosítják majd a környéken és a fej­lődő országok mezőgazdasá­gában. A Dolgozók Tsz már most is sok hasznos tapasztalat­tal szolgál a Körös vidék termelőszövetkezeteinek. A gazdálkodás megszervezésé­ben, az új módszerek alkal­mazásában kiváló eredmé­kivételek. A legtöbb helyen úgy vélekednek, hogy a gép mellől, „az összefüggéseket nem lehet látni”, s ha nem, akkor mit is mondhatnának „ezek az egyszerű embe­rek”? A nézőpont gazdasági­lag, politikailag egyaránt tarthatatlan. Elsősorban nem azért, mert napjainkban — és egyre inkább — illik az üzemi demokratizmust erő­síteni és tiszteletben tarta­ni, hanem mert erőforráso­kat apaszt el, kezdeménye­zést öl meg csírájában, ösz- szefogást hiúsít meg. Mind­azt tehát, ami nélkül a leg­jobb technika sem sokat ér. N apjainkban, a vállala­tiakat követően, meg­kezdődtek az iparágak szo­cialista brigádvezetőinek ta­nácskozásai. Ezeken választ­ják meg azt a mintegy ezer küldöttet,' akik majd” a szó- cialista brigádvezetők ne­gyedik országos tanácskozá­sán a százezer közösséget, az egymillió tagot képviselik. Ahogy a vállalati, úgy az iparágankénti megbeszélé­sek szintén fontos fórumként kínálkoznak arra, hogy szó essék mindarról, ami segít­het, előbbre vihet, a közös ügyet szolgálja. Ehhez azon­ban nem elég, ha a brigád­vezetők elmondják mindazt, ami foglalkoztatja őket. Mind a vállalatoknál, mind az iparági tanácskozásoknál intézkedéseknek kell követ­niük az elhangzottakat. Tet­teknek, amelyek félreérthe­tetlenül bizonyítják: a gép mellől is lehet sokat látni, s amit ott meglátnak, arra ér­demes odafigyelni, M, Q. / nyékét ért el, amiről a zár­számadó közgyűlésen Lad- nyik Mihály tsz-elnök adott tájékoztatást. A 7 ezer hol­das közös gazdaságban 22 millió 635 ezer forint nyere­séggel zárták az 1971-es esz­tendőt A kondorosi modell- üzem egy év alatt 400 va­gon friss zöldséget adott el az államnak. és fél milliós nyereség — Ezekkel a gyerekekkel soha nem teljesítünk 100 szá­zalékot. Egy éve, fél éve sza­badult lakatosok, de halvány fogalmuk sincs egy sor mun­kafolyamatról. Mit csinálhat az ember ? Adok nekik va­lami feladatot, mondjuk ! le­mezfúrást, vagy hajtogatást, arra meg azt mondják: un­ják. valamilyen változatosabb munkát szeretnének, tanulni akarnak. De hát könyörgök. ha én tanítgatam őket, rájuk bízok valami , lemezszabást, egy hétig csak. nézegetik, hoz­zá sem tudnak fogni. Telje­sítménye meg nincs a bri­gádnak. Hogyan lesz akkor fizetés?! És még ők panasz­kodnak ... Kerek József brigádvezető ingerülten mondja el vélemé­nyét brigádja tagjairól, a műhelyben alkalmasint szer­veződött „gyűlésen”. Ügy kezdődött, hogy beszélgettünk a fiatalokkal: sikerült-e beil­leszkedni, jó-e a kereset? S aztán egyszerre csak előbuk­kant a probléma: a brigád- vezető nem beszél velük tisz­tességesen, nem tudnak ta­nulni, unják a munkájukat. Ömlött a panasz. A Csőszerelőipari Vállalat vörösmajori üzemét néhány éve hozták létre, azért, hogy rugalmasabb munkaszerve­zéssel, kisebb önköltséggel vé­gezzenek kiegészítő munká­kat. Azóta persze sokat fej­lődött az üzem, 200 dolgozója van, a közeli iparitanuló-in- tézetbői is gyakorol itt vagy 150 leendő szakmunkás. La­katosok, hegesztők. Ki a jobb — Az üzem elsősorban a fiataloké. Itt a létszám több mint 80 százaléka KISZ-kor- osztályú. Nem lehet panasz­kodni a munkájuk minőségié­re, no, persze, nálunk nem is szükséges, hogy minden­képpen elsőrangú legyen. a szakmunkás. Ennek ellenére például nem egy olyan fia­tal hegesztőnk van. aki eléri a második fokozatot; kiváló érzékkel készítik el minden munkadarabjukat. Meg kell jegyezni, hogy első osztályú hegesztő kevés van a szak­mában. Ök már röntgennél ellenőrzött hegesztéseket vé­geznek. Tóth Mátyásnak, az üzem­vezető helyettesének — aki nemrég maga is KISZ-tag volt —, ez a véleménye. El­mondja még, hogy náluk le­hetőség van a továbbtanulás­ra, sőt ezt igényli is dolgo­zóitól az üzem." elvük, hogy vezetőket csak a saját „ne­velésből” akarnak kinevezni. — Az kéteégtélenül igaz: az iparitanuló-intézet, amely eredeti céljai szerint nem minket akar szakmunkások­' Icai ellátni, tantervében még sok szempontból eltér a kí­vánalmaktól. Nemrég küld­tünk is módosító javaslatot, reméljük, meg tudunk egyez­ni. Fiatal, 17-18 éves fiúk. Né­melyikük hosszú, vállig érő haja csapzottan lóg az olaj- foltás svájcisapka alól. Rö­vid idő alatt körűnk csopcfcta. lakatos? sül a brigádnak mind a ki­lenc tagja. Figyelik a bri- gádvezető vádjait. Kerek József már régóta brigádvezető. Önműveléssel, esti tanulgatással, szakköny­vek olvasásával, szorgalmas munkával küzdötte fel magát erre a színre. Családos em­ber, kell otthon a pénz. Moz­gása, hanghordozása elárulja, hogy könnyen dühbe guruló, ingerlékeny ember. — Hol vettetek ti könyvet a kezetekbe azóta, amióta ki­kerültetek az iskolapadból? Művelte-e magát akármelyí- kőtök is? Pedig itt lemezla­katos munkák vannak, ti meg az általános lakatos képzett­ségetekkel, amit úgy-ahogy elsajátítottatok, nem sokat értek. — Az a baj, tudja, hogy ezeknek nem kell a pénz. Otthon a szüleiktől megkap­nak mindent, a fizetésüket meg mind hazaadják. Sokszor több a zsebpénzük, mint a keresetük. Hát érdekük a bér­emelés? Egy fenét. De Hát ebben a brigádban, vannak családos emberek is. Nem késik sokáig a vá­lasz: — Te amikor Pesten jártál, s kértük, hogy hozzál köny­vet. eszedbe sem jutott! Nem is akarod, hogy tanuljunk, örülsz, ha nem tudunk va­lamit — mondja Dávid Ist­ván a brigádveaetőnek. ' — A szakmát csak a mun­kapad mellett tanulhat ja .meg igazan az ember,, aiiarmilyon „Munkásőrségünk méltó volt arra a bizalomra, amely létrehozta" Fogadás a 15. évforduló alkalmából Képünkön baloldalt Oláh György ad át kitüntetést, jobboldalon Fekete Győr Endre köszönti a kitüntetett műnk Megyeszerte lezajlottak az ünnepélyes keretek között megrendezett munkásőr egy­séggyűlések, amelyeken a munkásőrség megalakulásá­nak 15. évfordulójára emlé­keztek, és ugyanakkor beszá­moltak az egységek elmúlt évi munkájának tapasztala­ta irőL A Heves megyei Tanács nagytermében tegnap dél­után megrendezett fogadás végső soron e figyelemre mél­tó eseménysorozat befejezése­ként került megrendezésre. A fogadáson megjelent Oláh György, az MSZMP KB tag­ja^ a megyei pártbizottság el­ső titkára,- Fekete Győr End­re, a megyei tanács elnöke, Virág Károly és Barta Ala­jos, a megyei pártbizottság titkárai, Viszló Imre, az MSZMP KB képviselője, Mudriczki János, az SZMT vezető titkára, Gáti József, a Munkásőrség országos pa­rancsnokának helyettese és Kónya Lajos, a KISZ Heves megyei Bizottságának első tit­kára is. A fogadáson részt vettek a társ fegyveres erők: a Magyar Néphadsereg és a Nagy Emil, a megyei mun­kásőrség parancsnokának he­lyettese köszöntötte a fogadá­son részt vevőket és tájékoz­tatta néhány szóban mind­azokról az eredményekről, amelyeket az elmúlt 15 esz­tendő alatt Heves megyében elértek a munkásőrök. Ez­után került sor a jutalmak és kitüntetések átadására. A munkásőrség országos pa­rancsnoka a Kiváló Szolga­latért Érdemrenddel tüntette ki Máté Józsefet. A Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát kapta: Pribu- la Nándor, Miskei László, a Haza Szolgálatáért Érderry- rend bronz fokozatát pedig KalászRozália "kapta.~ÄSzüI- gálati Érdemérem 15 éves fokozata kitüntetésben Ko­vács László és Búzás Sándor részesült. Munkásőr emlék­jelvényt kapott Bodó Miklós, Decsi Ferenc, Csillag Béla, Horváth Istvánná, Nagy Ka­talin, Papp József, Szűrszabó Gusztáv, Trezsenyik Sándor és Veres István. A belügyminiszter ugyan­csak kitüntette azokat a munkósőröket, illetve pa­rancsnokokat, akik a fegy­(Foto: Tóth Gizella) vertársi munkában kitűntek. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát kapta: Nagy Emil és Tarjáni Sán­dor. Az érdemérem ezüst fo­kozata kitüntetésben Csokros Sándor, Kós István és Tő- zsér József részesült. A Köz- biztonsági Erem arany foko­zata kitüntetést kapta Béta Oszkár és Fodor József, a Közbiztonsági Érem ezüst fo­kozata kitüntetésben pedig Szabó János részesült. A fogadáson pohárköszön­tőt mondott Oláh György, a megyei pártbizottság első tit­kára, köszöntve a 15 év óta igen nagy eredményeket elért munkasöröket, akik nemcsak a fegyveres szóIgálátBafífha­nem a termelő munkábgngis példásan megállták a helyü­ket. Munkásőrségünk — mondotta Oláh György — megfelelt annak a bizalom­nak, amely létrehozta. Pohásköszöntőt mondott Tőzsér József, a hatvani al­egység parancsnoka, Pálinkás Ferenc, a megyei rendőr-fő- lcapitányság vezetője, vala«” mint Gáti József, a munkás­őrség országos parancsnoká­nak helyettese is. Rendelet a reklámról Heves megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetői is. iskolába is jár. Ha mindig ugyanazt kell csinálnunk, mi­re fejlődünk? Hogy emberi hangon beszéljenek velünk, az meg nem nagy kíván­ság .. > Kirobban a veszekedés, sze­mélyeskedéssé fajul a vita. így már nem lehet előbbre jutni. Pedig, amiről vitatkoz­ni kezdtek, nagyon elgondol­kodtató. Nehéz véleményt al­kotni, hiszen valamennyire mindegyiküknek igaza van. A brigádvezetőnek is, aki a tel­jesítményt szeretné javítani, a fiúknak, meg a családos embereknek több fizetést biztosítani. Az is igaz viszont, hogy az üzemben sürgős meg­bízásokkal „hajtják” az em­bereket, a tanulás, a begya­korlás a teljesítményért való harcban háttérbe szorul. A „főnökökhöz” talán so­ha nem jutott volna él ilyen őszintén, kertelés nélkül a fiatalok hangja, hiszen mint mondták, nem is akarták el­mondani. Most viszont . ott volt az üzemvezető-helyettes és a művezető is. Megálla­podtak, hogy sürgősen meg­old jáHc a problémát. Hogyan? Több lehetőséget tónak a to­vábbfejlődéshez. De szigorúb­ban elvárják a szorgalmat: éreztetik a fizetésbeli követ­kezményeit is. Nem lesz könnyű munka. Mert a pályakezdők beillesz­kedése mindkét „fél” számá­ra nagy felelősség. De a meg­felelő munkakörülmények, a jó kollektíva .kialakítása is közös kötelesség. líckcli Sándor A Belkereskedelmi Mi­nisztérium most kibocsátott állásfoglalása kimondja, hogy művészi aktfotókkal, ilyen jellegű grafikai és rajzú áb­rázolásokkal csak olyan áru­cikkek reklámozhatók, ame­lyeknek jellegével, rendelte­tésével, vagy használati mód­jával kapcsolatba hozhatók. Ilyen fotókkal vagy rajzokkal reklámozni lehet például testápolási cikkeket, de nem használhatók fel például élel­miszerek propagálására. Szebbnél szebb szőttesek, függönyök, futók, párnák bi­zonyítják az Egercsehiben dolgozó szövőnők kézügyessé­gét: nemcsak szerte az or- szágbad, de határiunkon túl is. A Hevesi Háziipari Szö­vetkezet ezért hívta életre ezt a részleget, hogy munkát biz­tosítson a környéken lakó asszonyoknak, lányoknak, s felélesszék a már kihalóban levő népművészeti hagyomá­nyokat. Rendbe hoztak egy régi barakképületet, itt he­lyezték el a szövőszékeket. Olyan népszerűvé vált ez a munkalehetőség, hogy évek óta már csak visszautasítani tudják a jelentkezőket, vagy aki vállalkozik, hogy lakásá­ban elhelyezze a meglehető­sen terjedelmes szövőszéket, bedolgozóként foglalkoztat- jak. Kicsi, szűk a hely, nincs A minisztérium felhívja a figyelmet egy korábbi kor­mányrendeletre is, amely sze­rint a képző- és iparművé­szeti lektorátus feladata ki­terjed azoknak a fényképek­nek az előzetes elbírálására, amelyeket állami szervek, in­tézmények, vállalatok, szö­vetkezetek, társadalmi szer­vezetek és vállalataik — a sajtó kivételével — magán- személyektől be akarnak sze­rezni. A közületek tehát, ilyen esetekben kötelesek $ lektorátushoz forrdulni. mód a bővítésre, pedig volna megrendelés és munkáskézig bőven. A zsúfoltság miatt most a KÖJÁL is büntetéssel sújtja őket: újabb szövőszé­keket kell kitenni, hogy ét­kezőhelyiséget alakíthassanak ki. A helyi tanácsnak és a szövetkezetnek sürgősen kel­lene valamilyen megoldást ta­lálnia, hogy fejlődhessék ez a szépen dolgozó kis szövő­műhely. Bizonyára találná­nak kihasználatlan épületetj amit csekély költséggel fel­újíthatnának. A bányászfele­ségek, a munkaalkalmat ke­reső nődolgozók érdekében! (h.) MM&MQ február 5., szoaAd Segítséget, támogatást várnak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents