Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
Megelőzni a baleseteket... Piros tárcsával az utakon „4” mini aktuális Az Európa Kiadó új sorozata Az ellenőrzési akció 8 .o inba ton reggel a korai órákban kezdődött. Az c : > enruhás es önkéntes rendét ók, valamint a VOLÁN 4. s/.ímú vállalatának forgalmi e'lenórei a megbeszéltek szerint kilenc csoportban elindultak a kijelölt útvonalakon. A közös feladat az volt, hogy ellenőrizzék a jármű- vek üzembiztonságát, a forgalmi és a szállítási okmányokat, a gépjárművezetőket, s nem utolsósorban a közlekedési szabályok betartását. Mindezt egybekötötték egy KRESZ- és forgalmi vizsgáztatással is, amelyet szombaton a VOLÁN hevesi telepén tartottak meg. .. A hármas csoport útvonalán Nem sokkal tíz óra után indultunk el a harmas csoport útvonalán. Eger és Lgerszaiók között ki halt volt az országút. Verpelét már érdekes eseményekkel fogadott. Az ellenőrzőknek itt már ugyan- f csak akadt tennival0j.uk. Az italbolt előtt, mindjárt a vasútállomásnál, két pótkocsis erőgép állt. Pár perc alatt kiderült, hogy vezetőik a hét eseményeit hányták-vetették meg — egy-két kupica ital mellett! A helyszínbírság talán máskor „eltéríti” őket az ilyen hétvégétől. A VOLÁN ellenőrei eközben nyolc kocsijuk okmányait vizsgálták meg, s — bár mindig így lenne! — mindent rendben találtak. De szépséghiba itt is akadt: a kilencedikkel már probléma volt. Az YD 52—13-as rendszámú kocsit az egyik verpeléti udvaron találták, a vezető portáján. A háziasz- szony szerint engedéllyel parkírozik ott a jármű. Az ellenőrök már nem ennyire biztosak ebben. Majd utánanéznek a kirendeltségen... Az úton egy toldozott-fol- tozott munkagép haladt. Vezetője, egy maszek szikvízgyártó, néhány formális kérdés után kénytelen beismerni, hogy szabálytalanul használja gépét: nincs vezetési engedélye. Az új rendelkezések ugyanis szigorúan megszabják a munkagép fogalmát. Csak példaként említi az ellenőrzést vezető rendőrtiszt: ha a gyerekkocsit nem rendeltetésszerűen használják, hanem mondjuk piaci áruk szállítására, már munkagépként kell kezelni! Lendült a kar, jelzett a szokásos mozdulat. A pélyi Tiszámén te Tsz vontatója lehúzódott az út szélére. A vezetője szó nélkül készíti a szükséges iratokat, kapcsolja az irányjelző- és féklámpákat. A két rakodója viszont feltűnően a pótkocsi ..árnyékába” húzódott, s ez a feltűnő. Egy pillanat alatt kiderül az ok: egyiküknél sincs semmiféle igazolvány! Most még csak figyelmeztették őket. A vezetőnek pedig felhívták a figyelmét: máskor tartsa tisztán a rendszámtáblát, mert nemhogy távolról, de ötven centiről sem lehet leolvasni... Vizsgáztatás Hevesen A VOLÁN hevesi kirendeltségének gépjárművezetői izgatottan készülődtek a vizsgáztatásra. Tombolt a vizsgadrukk. pedig negyedévenként becsületesen felkészítették őket a KRESZ tudnivalóiból. Csakhogy így még nem vizsgáztak: mindenki kapott egy tesztlapot, rajta kérdések, rajzok... Itt nem lehet tévedni! Ismerni kell a közlekedési szabályokat, az újabb utasításokat, módosításokat — a balesetek megelőzéséért. Mert a példák intenek, íme: — Ma reggel fél kilenckor a Jászberény és Pusztamonostor közötti útelágazástól mintegy 36 méterre kőszál- lítás közben megcsúszott és a jobb oldali árokba borult a gyöngyösi telep YD 49—04- es rendszámú teherkocsija. A gépjárművezető édesapja a helyszínen meghalt! Valószínűleg az útviszonyoknak nem megfelelő vezetés okozta a balesetet... Szükségtelen a további kommentár: miért az örökös oktatás, vizsgáztatás, ellenőrzés?! Szilvás István Gyorsan r :ag: lt az Európa Kiadó a nemzetközi könyvév célkitűzésére, hogy az olvasók olcsó áron jussanak értékes művekhez. Modern könyvtára keretében új also- rozat indult, amelyet fekete borítólap különböztet meg a többitől, az „A” pedig a művek által ismertetett témák aktualitását jelzi. Az „A”-sorozat első kötete J. Meur.ier és A M. Savarin francia etnológusok műve, a „Szilbako éneke”. A két szerző három évet töltött az indiánok között, s ez a művük nem szokványos riport a délamerikai indiánok irtásáról, hanem az Amazonas partján élő indián törzsek átfogó története. A népszerűnek ígérkező, kis forrná lumú könyvek sorában előkészületben van a mai szovjet lírát bemutató kötet, egy válogatás a mai román egyfelvonásos drámákból és Susan Sontag amerikai írónő „A pusztulás képei” című műve. Csehov-műből készül a tv-játék SÄStÄSl*S Tamás rendező. A népes szereplőgárdából néhány: Feleki Kamill, Fónai Márta, Halász Jutka, Márton András. Vezető operatőr: Szabados Tamás. Képünkön: Márton András, Fónai Márta, MSÄi-L (MTI foto — Tormái Andor) megmosolyogni való. Ha — egvre ritkábban — kezembe veszem a nagy író korfestő műveit, mindig úgy érzem, pontosabban éreztem, hogy csal az író. Túloz. Nemes jószándékból, a romantika eszközeit burjánzó gazdagsággal felhasználva, korfestés és szórakoztatás •ürügyén bár — de túloz. Erősen! Ahogyan mondani szokás: a fele sem igaz. Megnéztem a „Hová?” című angol filmet, s most mindent elhiszek Dickens- nek. Ha ma ilyesmi előfordulhat Angliában, ebben a „jóléti társadalomban”, ső(, ha ma úgy fordulnak elő ilyesmik, hogy erről a jégvé- rű angolod filmet csinálnak, hogy önmagukat is felrázzák — akkor mi lehetett Dickens korában? Lehet, hogy Dickens a felét sem tudta elmondani, ami akkor igaz volt? Döbbenetes volt ez a dokumentum-játékfilm ! Hogy nálunk sincs éppen minden rendben a lakásfronton? Hogy nálunk se várják tárt ajtókkal a főbérlők a gyermekes albérlőket? Hogy nálunk is volt.' lehet és lesz is egyéni tragédia és lesz — mondjuk — a lakás miatt széthulló család? Hogy emiatt talán nem kellett volna bemutatni ezt a filmet? Hiszen mit akarunk mi leleplezni Anglián, amikor nálunk sem különb a helyzet. A lakásfronton semmiképpen sem! Be kellett mutatni ezt a filmet! Mert ez a film nem a lakáshiányról, nem azokról a gondokról, sőt esetleg tragédiákról szólt csak, amelyek a lakáshiány, a főbér- letnélküliség miatt magával ragadhatják az embert, a családot a keserű reménytelenségbe. Ez a film ugyanis arról szólt leginkább, hogy nincs mód kitörni a bűvös körből egy olyan társadalomban, amely az „én házam, az én váram” izolációs eszméje alapján áll, arról szólt, hogy elég egy pillanatnyi összjátéka a kellemetlen véletleneknek és teljes és visz- szavonhatatlan a tragédia. Cathynek és Regnek azért nincs lakása, mert nincs állása, s azért nincs állása, mert nincs lakása: s mindkettő azért nincs, mert nem tekintik őket már embernek! Nem a lakást vesztették el valójában, hanem azzal együtt emberségüket; nem az állásukat, s majd a kies felemelkedés lehetőségét csak, hanem az egyetlen erőt, ami egy ilyen társadalomban még erőt adhat: a családot. A lakásnélküliség: osztály. A legelesettebb és leg- elnyomottabb osztály! Ahonnan szinte lehetetlen felkapaszkodni a íőbérletig: az emberségig. Nálunk is gond a lukas, bár egy most és itt közepesen fejlett ország gondjáról van szó; nálunk is lehet és lesz még egy ideig a könny forrása a lakáshiány... De soha senki ebben az országban nem mondja és nem mondhatja, hogy minden erőt nem e nagy probléma megoldására mozgósít a társadalom, hogy valaki azért lehet több, vagy kevesebb, hogy . van-e, s ha van, mekkora a lakása! Hová? — teszi fel két kitűnő, egyszerű eszközökkel játszó színésze segítségével e dokumentumfilmben a rendező és az író a kérdést — és a felsejdülő válasz: sehová! UBORKAFA. Húsz év után, újra Marton Endre rendezésében, lényegében teljesen új színész-„garnitúrával” műsorra tűzte a lévé Urban Ernő egykor sok vihart kavart szatíráját. Kedves, derűs színészi játék, mértéktartó, de pergő ritmusú rendezés és a húsz évvel ezelőtt is felnőttek számára egy kis fanyarderűs emlékezés. Alig valamivel több ma már az Uborkafa. Két évtized sem kellett ahhoz, hogy minduz, ami akkor drámaian szatirikus, s szatirikusán tragikus volt — ma kicsit ámulós múzeumi bemutató legyen egy letűnt kor relikviáiból. Persze: ma is vannak még kiskirályok; persze: ma is létezik még korrupció; persze: ma is létezik még sok minden. Csak ezekről a ma „i s” meglevő dolgokról úgy vall a húsz évvel ezelőtti Uborkafa a ma nézőinek, mint ahogyan a mammut példázza a múzeumi látogatónak: milyen lehet az elefánt. Ormánya mindkettőnek van. t tiyurkó Gén Tájékoztatás az egészségügyi törvénytervezetről ^ Előreláthatólag az országgyűlés tavaszi | ülésszakán tűzik napirendre az új jogszabályt Szocialista jogrendszerünk a közeljövőben nagy jelentőségű új jogszabállyal gyarapodik: befejezéshez közelednek az új egészségügyi törvény előkészítő munkálatai. Mi tette szükségessé és időszerűvé a törvénytervezet kidolgozását? — kérdezte az Egészségügyi Minisztérium il- letékeáeitől az MTI munkatársa. A szakemberek válaszukban emlékeztettek arra, hogy a felszabadulást követően fokozatosan megindult a szocialista egészségügy alapelveire épülő egészségügyi jogszabályok megalkotása. A társadalmi, gazdasági fejlődés, a korszerű tudományos eredmények hasznosítása azonban szükségessé tette a korábban megalkotott jogszabályok rendszeres felülvizsgálatát. A jelenlegi sza- bálypzási módszer fenntartása viszont azzal a veszéllyel jár, hogy áttekinthetetlenné vál.nak a különböző jogszabályokban foglalt egészség-§ ügyi rendelkezések, s nem^ lenne mód a jogi szabályozás^ egységes alapelveinek meg-^ fogalmazására sem. Ez indo-5g kolja, hogy az országgyűlés^ megalkossa az új egészség-^ ügyi törvényt, amely nem-S csak az egészségügy terén S elért eddigi eredményeket^ foglalja majd össze, hanem ^ tartalmazza az egészségügyre^ vonatkozó alapvető rendelke- ^ zéseket is. § § A felvetődött észrevételek § szem előtt tartásával készí-^ tette el azután az egészség-^ ügyi és az igazságügyi mi-^ nisztérium képviselőiből ala- ^ kult munkabizottság a tör- ^ vény tervezetet. Az így for- ^ mába öntött jogszabályterve-^ zet összefoglalja azokat az el-^ vi és általános jellegű ren-i delkezéseket, amelyek az ál- : lami szerveknek, a szövetke-1 zeteknek, a társadalmi szer- > vezetéknek, más jogi szemé- $ lyeknek és az állampolgá-| roknak, a lakosság egészségé- : nek védelmével kapcsolatos; jogait és kötelezettségeit sza-1 bályozzák. . | A törvény tér vezetet előre-§ láthatólag az országgyűlés tavaszi ülésszakán tűzik na-^ pirendre. (MT» ________ C Jtmm L WI2. február 1, kedd _ Kürti András: KOPA52HEGVEN 14. A lexikonok révén e témák néhány részletével is sikeresen birkózott meg, hiszen ha más körülmények között is, hasonló kérdések, fejlődési folyamatok, vívmányok a mars-lakók mindennapi életétől sem lehettek idegenek. Továbbá eredményesen tájékoztatta vendégét a szárazföldek és a vizek szerinte legjelentősebb élőlényeiről, az oroszlánról, a kutyáról, a cápáról és még rengeteg mást is elmesélt. A legfontosabb fákról, növényekről, a japán törpeba- rackról, a karácsonyfáról, a pálmafáról és a vízililiomról. 11. Valamiféle átgondolt, rendszeres, pedagógiailag megalapozott ismertetéstől olyan távol állt ez a tájékoztató, mint ég és a föld. Kapkodó volt, aránytalan, zavaros. Csak egy példa. A labdarúgás olyan jelentőséget kapott, lóvén a házigazda szenvedélyes Dézsa-szurkoló, hogy a gomb lakója alighanem ezt vélte az emberiség alapvető foglalkozási ágánál^ ám vélhette rendkívüli jelentőségű rituális szertartásnak is. Kopra mentségére szolgáljon, hogy minden előkészület nélkül olyan feladatra vállalkozott, amely egy tudós kollégiumnak is sok fejtörést okozott volna; hogy fáradt volt és kimerült, egész éjszaka le sem hunyta a szemét; hogy saját világképe sem volt mentes néminemű folytonossági hiányoktól, és hogy elvont fogalmakat nemigen használhatott. Többnyire tárgyi ismeretek továbbítására kellett szorítkoznia, elsősorban a lexikonok szöveg- és képanyagára támaszkodva. Minden rosszban van valami jó is. E közhely érvénye ezúttal abban jelentkezett, hogy az űrből érkezettet vendéglátója — még ha akarta volna is — nem tájékoztathatta az emberiség múltjának és jelenének árnyoldalairól. A kizsákmányolásról, a háborúkról, a könyörtelen hatalmi harcokról, a nemzeti és faji gyűlölködésről, gyarmatosításról, éhínségről, alkohoU»muKiól. mindarról, amivel a Füld Ura nemigen dicsekedhetett egy testvér-bolygó lakója előtt. Minden jóban van valami rossz is. Az információból szükségszerűen kimaradt ugyanakkor a költészet, a szerelem, a barátság, a művészet, az irodalom, a filozófia, sok ragyogó dolog, amivel joggal dicsekedhet a Föld Ura egy testvérbolygó lakója előtt. — Szólj, főnök, ha befejezni méltóztattál a sámán- kodást. Mindjárt itt lesznek a firkoncok. Kopra oldalt pillantott, előbb két karikalábat látott, aztán hordóhasat, aztán semmit, mert alulról nézve a többi testrészt a gigászi pocak elfedte. Ennyi is elég volt, hogy felismerje Hete- nyei Józsi bácsit, aki helyszíni felelőse volt a rövidesen elkezdődő sajtótájékoztatónak. Legendásan buta, műveletlen és erőszakos fráter, az újságírás valanaeny- nyi középfunkciójában csődöt mondott már, végül rábízták a különféle rendezvények -lebonyolítását. Végeredményben ez nem is bizonyult rossz húzásnak, mégiscsak távol lehetett tara tani az írógéptől, a szerkesztőségektől, az olvasóktól, őt viszont teljesen kielégítette ez a munkakör, kedvére fontoskodhatott és állandóan a vezető emberek szeme előtt lehetett. Koprával a délelőtt során negyedóránként összeveszett. Először is ki akarta irtatni a bozótost, hogy a tenyérnyi tisztás köré U-alakban hosz- szú asztalokat állíttasson. féL külön egy díszes elnökségit, melléje szónoki pulpitust. A telektulajdonos körömszakadtáig tiltakozott a terv ellen, Hetényi csak fölényesen legyintett, és kiadta parancsait. Azonfelül le akarta bontani a sufnit is, micsoda nyomorúságos látvány, mit gondolnak majd a külföldi tudósítók, meg világszerte a tévé-nézők, ha belekerül valamelyik kamera látószögébe? És mit keresnek odaát azok a kecskék?! Még ide- lopózkodnak és belemekeg- nek a mikrofonba! Be velük özvegy Paukné egyszobás- konyhás házikójába! Hogy mit csinál a szerencsétlen öregasszony abban a két parányi helyiségben hét virgonc kecskével, akiknek összesen tizennégy szarvuk, huszonnyolc patájuk van és megszokták a szabad futká- rozást, ugrándozást? Lári- fári, az az ő gondja, itt egy nagyszabású rendezvényről van szó, amelynek magas színvonalú, zavartalan lebonyolításáért Hetenyei József az egyszemélyi felelős! A telektulajdonos végső kétségbeesésében [elhívta az időközben beszerelt külön- telefonon Tusnádi Lajos államtitkárt, aki rövid ütőn tiszta helyzetet teremtett, t - f'FrtgfflW!
