Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

Megelőzni a baleseteket... Piros tárcsával az utakon „4” mini aktuális Az Európa Kiadó új sorozata Az ellenőrzési akció 8 .o inba ton reggel a korai órákban kezdődött. Az c : > enruhás es önkéntes rend­ét ók, valamint a VOLÁN 4. s/.ímú vállalatának forgalmi e'lenórei a megbeszéltek sze­rint kilenc csoportban elin­dultak a kijelölt útvonala­kon. A közös feladat az volt, hogy ellenőrizzék a jármű- vek üzembiztonságát, a for­galmi és a szállítási okmá­nyokat, a gépjárművezető­ket, s nem utolsósorban a közlekedési szabályok betar­tását. Mindezt egybekötötték egy KRESZ- és forgalmi vizsgáztatással is, amelyet szombaton a VOLÁN hevesi telepén tartottak meg. .. A hármas csoport útvonalán Nem sokkal tíz óra után indultunk el a harmas cso­port útvonalán. Eger és Lgerszaiók között ki halt volt az országút. Verpelét már érdekes ese­ményekkel fogadott. Az el­lenőrzőknek itt már ugyan- f csak akadt tennival0j.uk. Az italbolt előtt, mindjárt a va­sútállomásnál, két pótkocsis erőgép állt. Pár perc alatt kiderült, hogy vezetőik a hét eseményeit hányták-vetették meg — egy-két kupica ital mellett! A helyszínbírság ta­lán máskor „eltéríti” őket az ilyen hétvégétől. A VOLÁN ellenőrei eköz­ben nyolc kocsijuk okmá­nyait vizsgálták meg, s — bár mindig így lenne! — mindent rendben találtak. De szépséghiba itt is akadt: a kilencedikkel már problé­ma volt. Az YD 52—13-as rendszámú kocsit az egyik verpeléti udvaron találták, a vezető portáján. A háziasz- szony szerint engedéllyel parkírozik ott a jármű. Az ellenőrök már nem ennyire biztosak ebben. Majd utána­néznek a kirendeltségen... Az úton egy toldozott-fol- tozott munkagép haladt. Ve­zetője, egy maszek szikvíz­gyártó, néhány formális kér­dés után kénytelen beismer­ni, hogy szabálytalanul hasz­nálja gépét: nincs vezetési engedélye. Az új rendelke­zések ugyanis szigorúan megszabják a munkagép fo­galmát. Csak példaként em­líti az ellenőrzést vezető rendőrtiszt: ha a gyerekko­csit nem rendeltetésszerűen használják, hanem mondjuk piaci áruk szállítására, már munkagépként kell kezelni! Lendült a kar, jelzett a szokásos mozdulat. A pélyi Tiszámén te Tsz vontatója lehúzódott az út szélére. A vezetője szó nélkül készíti a szükséges iratokat, kapcsol­ja az irányjelző- és féklám­pákat. A két rakodója vi­szont feltűnően a pótkocsi ..árnyékába” húzódott, s ez a feltűnő. Egy pillanat alatt kiderül az ok: egyiküknél sincs semmiféle igazolvány! Most még csak figyelmeztet­ték őket. A vezetőnek pedig felhívták a figyelmét: más­kor tartsa tisztán a rend­számtáblát, mert nemhogy távolról, de ötven centiről sem lehet leolvasni... Vizsgáztatás Hevesen A VOLÁN hevesi kiren­deltségének gépjárművezetői izgatottan készülődtek a vizs­gáztatásra. Tombolt a vizs­gadrukk. pedig negyedéven­ként becsületesen felkészí­tették őket a KRESZ tud­nivalóiból. Csakhogy így még nem vizsgáztak: min­denki kapott egy tesztlapot, rajta kérdések, rajzok... Itt nem lehet tévedni! Ismerni kell a közlekedési szabályo­kat, az újabb utasításokat, módosításokat — a balese­tek megelőzéséért. Mert a példák intenek, íme: — Ma reggel fél kilenckor a Jászberény és Pusztamo­nostor közötti útelágazástól mintegy 36 méterre kőszál- lítás közben megcsúszott és a jobb oldali árokba borult a gyöngyösi telep YD 49—04- es rendszámú teherkocsija. A gépjárművezető édesapja a helyszínen meghalt! Va­lószínűleg az útviszonyok­nak nem megfelelő vezetés okozta a balesetet... Szükségtelen a további kommentár: miért az örö­kös oktatás, vizsgáztatás, el­lenőrzés?! Szilvás István Gyorsan r :ag: lt az Európa Kiadó a nemzetközi könyvév célkitűzésére, hogy az olva­sók olcsó áron jussanak ér­tékes művekhez. Modern könyvtára keretében új also- rozat indult, amelyet fekete borítólap különböztet meg a többitől, az „A” pedig a mű­vek által ismertetett témák aktualitását jelzi. Az „A”-sorozat első kötete J. Meur.ier és A M. Savarin francia etnológusok műve, a „Szilbako éneke”. A két szer­ző három évet töltött az in­diánok között, s ez a művük nem szokványos riport a dél­amerikai indiánok irtásáról, hanem az Amazonas partján élő indián törzsek átfogó tör­ténete. A népszerűnek ígérkező, kis forrná lumú könyvek sorá­ban előkészületben van a mai szovjet lírát bemutató kötet, egy válogatás a mai román egyfelvonásos drámákból és Susan Sontag amerikai írónő „A pusztulás képei” című műve. Csehov-műből készül a tv-játék SÄStÄSl*S Tamás rendező. A népes szereplőgárdából néhány: Feleki Kamill, Fónai Márta, Halász Jutka, Márton András. Vezető operatőr: Szabados Tamás. Képünkön: Márton András, Fónai Márta, MSÄi-L (MTI foto — Tormái Andor) megmosolyogni való. Ha — egvre ritkábban — kezembe veszem a nagy író korfes­tő műveit, mindig úgy ér­zem, pontosabban éreztem, hogy csal az író. Túloz. Nemes jószándékból, a ro­mantika eszközeit burjánzó gazdagsággal felhasználva, korfestés és szórakoztatás •ürügyén bár — de túloz. Erősen! Ahogyan mondani szokás: a fele sem igaz. Megnéztem a „Hová?” cí­mű angol filmet, s most mindent elhiszek Dickens- nek. Ha ma ilyesmi előfor­dulhat Angliában, ebben a „jóléti társadalomban”, ső(, ha ma úgy fordulnak elő ilyesmik, hogy erről a jégvé- rű angolod filmet csinálnak, hogy önmagukat is felráz­zák — akkor mi lehetett Dickens korában? Lehet, hogy Dickens a felét sem tudta elmondani, ami akkor igaz volt? Döbbenetes volt ez a do­kumentum-játékfilm ! Hogy nálunk sincs éppen minden rendben a lakásfron­ton? Hogy nálunk se várják tárt ajtókkal a főbérlők a gyermekes albérlőket? Hogy nálunk is volt.' lehet és lesz is egyéni tragédia és lesz — mondjuk — a lakás miatt széthulló család? Hogy emi­att talán nem kellett volna bemutatni ezt a filmet? Hi­szen mit akarunk mi lelep­lezni Anglián, amikor ná­lunk sem különb a helyzet. A lakásfronton semmiképpen sem! Be kellett mutatni ezt a filmet! Mert ez a film nem a lakáshiányról, nem azok­ról a gondokról, sőt esetleg tragédiákról szólt csak, ame­lyek a lakáshiány, a főbér- letnélküliség miatt magával ragadhatják az embert, a családot a keserű reményte­lenségbe. Ez a film ugyanis arról szólt leginkább, hogy nincs mód kitörni a bűvös körből egy olyan társada­lomban, amely az „én há­zam, az én váram” izolációs eszméje alapján áll, arról szólt, hogy elég egy pillanat­nyi összjátéka a kellemetlen véletleneknek és teljes és visz- szavonhatatlan a tragédia. Cathynek és Regnek azért nincs lakása, mert nincs ál­lása, s azért nincs állása, mert nincs lakása: s mind­kettő azért nincs, mert nem tekintik őket már ember­nek! Nem a lakást vesztették el valójában, hanem azzal együtt emberségüket; nem az állásukat, s majd a ki­es felemelkedés lehetőségét csak, hanem az egyetlen erőt, ami egy ilyen társadalom­ban még erőt adhat: a csa­ládot. A lakásnélküliség: osz­tály. A legelesettebb és leg- elnyomottabb osztály! Ahon­nan szinte lehetetlen felka­paszkodni a íőbérletig: az emberségig. Nálunk is gond a lukas, bár egy most és itt közepe­sen fejlett ország gondjáról van szó; nálunk is lehet és lesz még egy ideig a könny forrása a lakáshiány... De soha senki ebben az ország­ban nem mondja és nem mondhatja, hogy minden erőt nem e nagy probléma meg­oldására mozgósít a társa­dalom, hogy valaki azért le­het több, vagy kevesebb, hogy . van-e, s ha van, mek­kora a lakása! Hová? — teszi fel két ki­tűnő, egyszerű eszközökkel játszó színésze segítségével e dokumentumfilmben a ren­dező és az író a kérdést — és a felsejdülő válasz: seho­vá! UBORKAFA. Húsz év után, újra Marton Endre rendezé­sében, lényegében teljesen új színész-„garnitúrával” mű­sorra tűzte a lévé Urban Er­nő egykor sok vihart kavart szatíráját. Kedves, derűs szí­nészi játék, mértéktartó, de pergő ritmusú rendezés és a húsz évvel ezelőtt is felnőt­tek számára egy kis fanyar­derűs emlékezés. Alig vala­mivel több ma már az Ubor­kafa. Két évtized sem kellett ahhoz, hogy minduz, ami ak­kor drámaian szatirikus, s szatirikusán tragikus volt — ma kicsit ámulós múzeumi bemutató legyen egy letűnt kor relikviáiból. Persze: ma is vannak még kiskirályok; persze: ma is létezik még korrupció; persze: ma is lé­tezik még sok minden. Csak ezekről a ma „i s” meglevő dolgokról úgy vall a húsz évvel ezelőtti Uborkafa a ma nézőinek, mint ahogyan a mammut példázza a mú­zeumi látogatónak: milyen lehet az elefánt. Ormánya mindkettőnek van. t tiyurkó Gén Tájékoztatás az egészségügyi törvénytervezetről ^ Előreláthatólag az országgyűlés tavaszi | ülésszakán tűzik napirendre az új jogszabályt Szocialista jogrendszerünk a közeljövőben nagy jelentő­ségű új jogszabállyal gyara­podik: befejezéshez közeled­nek az új egészségügyi tör­vény előkészítő munkálatai. Mi tette szükségessé és idő­szerűvé a törvénytervezet ki­dolgozását? — kérdezte az Egészségügyi Minisztérium il- letékeáeitől az MTI munka­társa. A szakemberek válaszuk­ban emlékeztettek arra, hogy a felszabadulást követően fo­kozatosan megindult a szo­cialista egészségügy alapelve­ire épülő egészségügyi jog­szabályok megalkotása. A társadalmi, gazdasági fejlődés, a korszerű tudomá­nyos eredmények hasznosítá­sa azonban szükségessé tette a korábban megalkotott jog­szabályok rendszeres felül­vizsgálatát. A jelenlegi sza- bálypzási módszer fenntartá­sa viszont azzal a veszéllyel jár, hogy áttekinthetetlenné vál.nak a különböző jogsza­bályokban foglalt egészség-§ ügyi rendelkezések, s nem^ lenne mód a jogi szabályozás^ egységes alapelveinek meg-^ fogalmazására sem. Ez indo-5g kolja, hogy az országgyűlés^ megalkossa az új egészség-^ ügyi törvényt, amely nem-S csak az egészségügy terén S elért eddigi eredményeket^ foglalja majd össze, hanem ^ tartalmazza az egészségügyre^ vonatkozó alapvető rendelke- ^ zéseket is. § § A felvetődött észrevételek § szem előtt tartásával készí-^ tette el azután az egészség-^ ügyi és az igazságügyi mi-^ nisztérium képviselőiből ala- ^ kult munkabizottság a tör- ^ vény tervezetet. Az így for- ^ mába öntött jogszabályterve-^ zet összefoglalja azokat az el-^ vi és általános jellegű ren-i delkezéseket, amelyek az ál- : lami szerveknek, a szövetke-1 zeteknek, a társadalmi szer- > vezetéknek, más jogi szemé- $ lyeknek és az állampolgá-| roknak, a lakosság egészségé- : nek védelmével kapcsolatos; jogait és kötelezettségeit sza-1 bályozzák. . | A törvény tér vezetet előre-§ láthatólag az országgyűlés tavaszi ülésszakán tűzik na-^ pirendre. (MT» ________ C Jtmm L WI2. február 1, kedd _ Kürti András: KOPA52HEGVEN 14. A lexikonok révén e témák néhány részletével is sikeresen birkózott meg, hi­szen ha más körülmények között is, hasonló kérdések, fejlődési folyamatok, vívmá­nyok a mars-lakók minden­napi életétől sem lehettek idegenek. Továbbá eredmé­nyesen tájékoztatta vendégét a szárazföldek és a vizek szerinte legjelentősebb élő­lényeiről, az oroszlánról, a kutyáról, a cápáról és még rengeteg mást is elmesélt. A legfontosabb fákról, növé­nyekről, a japán törpeba- rackról, a karácsonyfáról, a pálmafáról és a vízililiomról. 11. Valamiféle átgondolt, rend­szeres, pedagógiailag meg­alapozott ismertetéstől olyan távol állt ez a tájékoztató, mint ég és a föld. Kapkodó volt, aránytalan, zavaros. Csak egy példa. A labdarú­gás olyan jelentőséget ka­pott, lóvén a házigazda szen­vedélyes Dézsa-szurkoló, hogy a gomb lakója aligha­nem ezt vélte az emberiség alapvető foglalkozási ágá­nál^ ám vélhette rendkívüli jelentőségű rituális szertar­tásnak is. Kopra mentségére szolgál­jon, hogy minden előkészü­let nélkül olyan feladatra vállalkozott, amely egy tu­dós kollégiumnak is sok fej­törést okozott volna; hogy fáradt volt és kimerült, egész éjszaka le sem hunyta a szemét; hogy saját világ­képe sem volt mentes némi­nemű folytonossági hiányok­tól, és hogy elvont fogal­makat nemigen használha­tott. Többnyire tárgyi isme­retek továbbítására kellett szorítkoznia, elsősorban a lexikonok szöveg- és kép­anyagára támaszkodva. Minden rosszban van va­lami jó is. E közhely érvé­nye ezúttal abban jelentke­zett, hogy az űrből érkezet­tet vendéglátója — még ha akarta volna is — nem tá­jékoztathatta az emberiség múltjának és jelenének árny­oldalairól. A kizsákmányo­lásról, a háborúkról, a kö­nyörtelen hatalmi harcokról, a nemzeti és faji gyűlölkö­désről, gyarmatosításról, éhínségről, alkohoU»muKiól. mindarról, amivel a Füld Ura nemigen dicsekedhetett egy testvér-bolygó lakója előtt. Minden jóban van valami rossz is. Az információból szükségszerűen kimaradt ugyanakkor a költészet, a szerelem, a barátság, a mű­vészet, az irodalom, a filo­zófia, sok ragyogó dolog, amivel joggal dicsekedhet a Föld Ura egy testvérbolygó lakója előtt. — Szólj, főnök, ha befe­jezni méltóztattál a sámán- kodást. Mindjárt itt lesznek a firkoncok. Kopra oldalt pillantott, előbb két karikalábat látott, aztán hordóhasat, aztán semmit, mert alulról nézve a többi testrészt a gigászi pocak elfedte. Ennyi is elég volt, hogy felismerje Hete- nyei Józsi bácsit, aki hely­színi felelőse volt a rövide­sen elkezdődő sajtótájékoz­tatónak. Legendásan buta, műveletlen és erőszakos frá­ter, az újságírás valanaeny- nyi középfunkciójában cső­döt mondott már, végül rá­bízták a különféle rendez­vények -lebonyolítását. Vég­eredményben ez nem is bi­zonyult rossz húzásnak, mégiscsak távol lehetett tara tani az írógéptől, a szerkesz­tőségektől, az olvasóktól, őt viszont teljesen kielégítette ez a munkakör, kedvére fon­toskodhatott és állandóan a vezető emberek szeme előtt lehetett. Koprával a délelőtt során negyedóránként összeveszett. Először is ki akarta irtatni a bozótost, hogy a tenyérnyi tisztás köré U-alakban hosz- szú asztalokat állíttasson. féL külön egy díszes elnökségit, melléje szónoki pulpitust. A telektulajdonos körömsza­kadtáig tiltakozott a terv ellen, Hetényi csak fölénye­sen legyintett, és kiadta pa­rancsait. Azonfelül le akarta bontani a sufnit is, micsoda nyomorúságos látvány, mit gondolnak majd a külföldi tudósítók, meg világszerte a tévé-nézők, ha belekerül va­lamelyik kamera látószögé­be? És mit keresnek odaát azok a kecskék?! Még ide- lopózkodnak és belemekeg- nek a mikrofonba! Be velük özvegy Paukné egyszobás- konyhás házikójába! Hogy mit csinál a szerencsétlen öregasszony abban a két pa­rányi helyiségben hét vir­gonc kecskével, akiknek összesen tizennégy szarvuk, huszonnyolc patájuk van és megszokták a szabad futká- rozást, ugrándozást? Lári- fári, az az ő gondja, itt egy nagyszabású rendezvényről van szó, amelynek magas színvonalú, zavartalan lebo­nyolításáért Hetenyei József az egyszemélyi felelős! A telektulajdonos végső kétségbeesésében [elhívta az időközben beszerelt külön- telefonon Tusnádi Lajos ál­lamtitkárt, aki rövid ütőn tiszta helyzetet teremtett, t - f'FrtgfflW!

Next

/
Thumbnails
Contents