Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
Tartás és tenyésztés Kell-e a húsprogramhoz takarmány? Bankhitelből Diesel-mozdonyok ? w ' ■BinHK MÄ A Magyar Államvasutak korszerűsítésében a villamosítás mellett nagy hangsúlyt kap » dieselesítés is. Ezért abból a hitelből, melyet a KGST-bank a Magyar Népköztársaság számára a vasút Korszerűsítésére biztosított, 72 kétezer lóerős Diesel-mozdonyt vásárol *i a Szovjetuniótól. (MTI foto — Szebellédy Géza felv. — KS) Műanyag csövek, tartályok exportra F ■■ rr 1 íf ii rejlodo üzem Rózsctszentmártonban A címben felvetett kérdés kissé erőltetettnek tűnik, hiszen a válasz csakis egyértelmű igen lehet. Á logika és a valóság azonban, sajnos, nem mindig áll teljes összhangban egymással. Az a szerencse — vélekedett nemrégiben egy mezőgazdasági szakember —, hogy a hús- p ogram meghirdetése óta sem lett több szarvasmarha, hiszen a meglevőknek is alig akadt takarmány. A keserűen ironikus megjegyzésnek reális alapja van — vajon lehet-e, érdefnes-e megyénkben fellendíteni a szarvasmarha-tenyésztést, ha a meglevő állomány takarmányozása is komoly gondot jelent? Évtizedekkel lemaradva Megyénk lucernaterülete 1966-ban mintegy 12 ezer hold volt, most valamivel meghaladja a 20 ezer holdat. A vöröshere területe 10 —13 ezer katasztrális hold között ingadozik. A szarvasmarha-állomány számára nélkülözhetetlen pillangós takarmányokat ez a terület hivatott biztosítani. S bár a számok tanúsága szerint az elmúlt évek folyamán több lett 8 lucerna, szükséges megemlíteni, hogy a terméshozamok alig ’változtak. Az 1966-ot követő években átlagosan 23—25 mázsa lucernaszénát takarítottak be holdanként, a múlt évi átlagtermés azonban még a 20 mázsát sem éri el. Az országos képhez viszonyítva megyénk gazdaságai lucernából gyenge, vörösheréből közepes termést érnek el, azonban az országos átlagok is rendkívül szerények —- finoman fogalmazva. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a pillangósok termesztése évtizedekkel el van maradva a kor színvonalához képest. Felmerül a kérdés, vajon objektív okai vannak-e, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei nem tudnak több pillangóst termelni? A válasz az, hogy nem, hiszen a Mátra, a Bükk és a Tisza vidékén az országosnál kedvezőbbek a termesztési feltételek. S még egy példa: megyénk gazdaságai közül is nem egy akad, amelyik száraz körülmények között biztosítja a holdan- kénti 30 mázsás, öntözéssel pedig a 40—50 mázsás lucer- naszéna-hozamot. Mindez azt bizonyítja, hogy a gyenge eredmények nem szükségsze- rűek, lehet és érdemes is többet termelni. Megyénkben az egy tehénre jutó évi átlagos tejhozam 2200—2300 liter tej körül alakul. Ilyen alacsony tejhozam mellett a szarvasmarha-tenyésztés nagyjából veszteséges. A gazdaságossághoz legalább 3000 literes átlag szükséges. A pillangósok etetése nélkül azonban ilyen átlagot nem lehet elérni. Ez is mutatja, hogy a pillangósok termesztésében döntő változás szükséges ahhoz, hogy megyénkben sikeresen megvalósulhasson a húsprogram Sem minőség, sem mennyiség A minőségi takarmányból, a pillangósokból tehát hiány van. Sajnos, nem jobb a helyzet a tömegtakarmányokkal sem. A szarvasmarháknak tavasztól őszig folyamatosan kellene biztosítani a zöldtakarmányokat. A jelenleg termesztett bükkönyös, repcés, borsós, napraforgós és egyéb keverékek ezt nem tudják biztosítani. Nem jobb a helyzet a rélés legelőgazdálkodásnál sem. Szintén egy szakember véleménye: addig nincs baj, amíg kihajtják az állatokat legelni a legelőre. Csak aztán — sokszor nincs mit enni róla. A szövetkezetek jelentős részében még nem tekintik a legelőt kultúrflórának, nem gondozzák, nem öntözik, nem ' műtrágyázzák. A sávos, vil- lanypásztoros legeltetés nem új keletű dolog, mégis nehezen lehetne a megyében olyan gazdaságot találni, ahol ezt alkalmazzák is. A téli, nedvdús tömegtakarmányok termesztésének színvonala — mint például a, silókukoricáé is — kívánnivalót hagy maga után. A cukorrépa területének csökkenése negatívan hatott a szarvasmarha-tenyésztésre is, kevesebb cukorgyári mellék- termék segít a takarmányozásban. összefoglalva tehát elmondható, hogy sem a pillangósokból, sem a tömegtakarmányokból nincs elegendő — még a jelenlegi szarvasmarha-állomány számára sem. A jövőről A húsprogram keretében a sertéstenyésztés örvendetesen fellendült, sertésből már a múlt évben annyit vásároltak fel megyénkben, amennyi a negyedik ötéves terv végére volt előirányozva. A szarvasmarha-állomány — holott jelentősen kellene a létszámnak növekednie — megyénkben is stagnál. A húsprogram megvalósításához az kellene, hogy a tartásról, a gazdaságok rátérjenek a tenyésztésre. Ennek azonban egyik alapfeltétele a kellő mennyiségű és minőségű takarmány biztosítása, to- vábbmenve, a takarmánytermesztés színvonalának jelentős emelése. 1 Hogyan oldható ez meg? Kocsis Gyulának, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya csoportvezetőjének az a véleménye, hogy a magas hozamú állattenyésztéshez intenzív takarmánytermesztés és nagy fegyelem szükséges. Ezt pedig csak szakemberek képesek megvalósítani. Köztudott, hogy megyénk szövetkezetei közül sokban nem dolgoznak kellő képzettségű szakemberek. Ahol nincs, oda tehát szakember kell. Ahol pedig van szakember, ott meg szükséges valósítani a kellő gépesítést, a műtrágyázást, alkalmazni a gyomirtószereket,, s főképpen meg szükséges valósítani az öntözéses termesztést. A kiskörei, a detki, a nagy- rédei termelőszövetkezet, vagy éppen a hevesi Rákóczi példája azt igazolja, hogy lehet korszerűen, intenzíven térmelni, A húsprogram megvalósítása nem csupán ezektől a gazdaságoktól, de mindenkitől megköveteli, hogy utat engedjen az újnak, a korszerűnek. Hiszen a fejlődést nem gátolni, segíteni szükséges. Kaposi Levente Termelési érték, s profil- bővülés tekintetében egyí- aránt nagy fejlődés előtt áll ebben az évben a Fővárosi Műanyagipari Vállalat rózsa- szentmártoni telepe. A kis üzem, melyet néhány évvel ezelőtt a volt bányatelep helyén hoztak létre, az elmúlt évben már közel 35 milliós termelési értéket produkált. Termékei is egyre keresettebbek: idei első negyedévi terve 11 millió forint, de máris mintegy 16 milliós megrendelés érkezeit be hozzájuk. Korábban főleg gyermekjátékokat, kisebb műanyag tárgyakat öntöttek, tavaly átadott új üzemcsarnokük azonban lehetővé tette, hogy bővítsék a profilt, s különböző méretű tartályok készítését kezdték meg'. Hamar népszerűek lettek a mezőgazdaság számára gyártott 10—20 köbméteres ter- ménydara-silók, s ezt továbbfejlesztve az idén már cementsilókat is készítenek. Ezeket főleg exportra szállítják, nagy mennyiségre érkeztek megrendelések az NDK-ból, Lengyelországból s a Szovjetunióból. idei. terveikben, egyébként első jhelyeii szerepel az exportpiac kiszélesítésé: 1 termékeiknek 60 százalékát értékesítik külföldön. Ennek a törekvésnek az üzem fejlesztése mellett gazdaságos- sági okai is vannak; az itt feldolgozott alapanyag ugyanis jórészt külföldről érkezik, s a nyereségesség szempontjából is az a legelőnyösebb, ha ezt megfelelően ellensúlyozzák kész termékekkel. A múlt évben megjelent és azóta igen keresetté vált 1—50 köbméteres különböző méretekben elkészített mosószer- és vegyiára-tartálya- ikból elegendő mennyiség Á tanuló tanul, de mit ? A régi anekdota szerint valakinek elromlott a hűtő- szekrénye — mások autóval ismerik, de lehet, hogy az eredeti történet még lovas kocsiról szólt —, s a kihívott mesterember egyetlen kalapácsütéssel megjavította a szerkezetet. Am, amikor fizetésre került sor, száz forintot kért. A ■— mai szóval — megrendelő sokallta a munkadíjat, mondván, hogy egyetlen ütés volt csupán az egész. Az igaz — mondta a mesterember — a kalapácsütésért csak két forintot számítok fel. A 98-at azért kérem, mert tudtam, hogy hova kell ütni! 305-BÖL, 186 MARADT. Tulajdonkeppen a mai szakmunkás-tanulókat is arra akarják kiképezni, hogy az előbbi példával — tudják: hová kell ütni. ^Csakhogy ma ügyre több és egere bonyolultabb gép, alkat- rész, építőelem, használati cikk kerülhet a szakember kezébe, s neki szakmáján kívül mindegyikhez értenie kell. A szakmunkásképzés során tehát meg kell tanulnia mindazt, amit a szakmában egyáltalán tudni lehet, s hozzá még egy sor úgynevezett közismereti anyagot... Hét évvel ezelőtt még 305 szakmában képeztek szakmunkásokat, az 1969-ben alkotott törvény alapján ebből 186 maradt meg. Ez is a korszerűsítés irányába hatott: megszűnt a szakmunkástanulók oktatása az „et- «ívgeuelt'o itíchmhaifoü túl; haladott, többnyire csak a kisiparban élő szakmákban, s így több gondot fordíthatnak a népgazdaság — es egyben a jövendő szakmunkások számára fontosabb területekre. A megmaradt 186 szakmában (amelyből 20 szakmában csak felnőtt korúak szakmunkásképzése lehetséges, figyelembe véve az egészségügyi követelményeket és az alacsony képzési létszámot), ma háromféle — A, B es C tagozatba sorolt — képzés folyik. Az elsőbe tartoznak azok a mesterségek, amelyek elsajátításához elsősorban nagyobb begyakorlottságra van szükség. Ezeknek többsége hagyományos szakma — a líovács, öntő, kőműves, stb. — és ez. jelenleg még 40 százalékot képvisel. Üjszerű és az eddigi tapasztalatok szerint bevált forma a B tagozat, ismertebb nevén emelt szintű szakmunkástanuló-képzés, amely után, két év alatt, munka mellett leérettségizhetnek a fiatal szakmunkások. Az ilyen, magasabb igényű képzés előretörését mutatja, hogy 56 szakmában tanítják ma így a jövő szakmunkásait. Valamennyi gépi forgácsoló, lakatos, szerelő, vegyipari- és villamossági szakma ide tartozik, hiszen ezek új szakmunkásaitól már megkövetelhető, hogyne hísuíiuü u mindennapi fakorlátban állják meg a helyüket, hanem munkájuk elméletét is. ismerjék. Végül a C tagozat a középiskolát végzett fiatalok képzését biztosítja. TÖBB GYAKORI AT. Maradjunk ezúttal az első két tagozatnál. Az elmúlt évek és évtizedek képzési politikáját és propagandáját ismerve, aligha mond bárki számára is meglepőt az, hogy — éppen a fiatalok elé tárt távlatok eredménye — vagy inkább következményeként — szakmunkástanulónak azok a fiatalok mentek, akik gyengébb eredménnyel végezték el az általános iskolát. (Természetesen kivételek itt is vannak, s egyes szakmák túlzott vonzása miatt elég magas számban.) Ti- zennégy-tizenöt éves korban azonban még kevesen tudnak teljes biztonsággal dönteni jövőjükről. A törvény az emelt szintű szakmunkás- képzés bevezetésével megadta a lehetőséget a „későn érő” fiataloknak arra is, hogy korábban félbeszakított tanulmányaikat folytassák a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után. Addig azonban az az első és legfontosabb, hogy a szakmát jól, alaposan megtanulják, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Régebben 24:76 százalék volt az elméleti és gyakorlati oktatás aránya, ma az A-tagozaton 31:69, a B-tagozaton pedig 41:59 százalék. Újszerű, gyakorlati kiképzés is: az első évben a rokonszakmák — például a gépi forgácsolók — tanulói együttes szakmai képzésben részesülnek, s csak a továbbiakban válik el — a fenti példánál maradva — az esztergályosok, marósok, köszörűsök külön oktatása. így a rokonszakmákban bizonyítványt szerző szakmunkások később — önmaguk: vagy vállalatuk érdekében —■ könnyen átallhatnak másik géphez, elvégezhetik a másik szakma munkáit is, külön átképzés nélkül. VERSENY AZ IDŐVEL. Mindez.- egyértelműen korszerű. Nem ilyen derűs a kép, ha az elméleti — és részben a gyakorlati — képzés alapjait, a tankönyvhelyzetet vizsgáljuk. Közhely ma már, hogy a technika rohamléptekkel halad, s ezt könyvekkel követni nagyon nehéz. Különösen akkor. ha a hazai viszonyokat tekintjük. A szakmunkás- képző intézetekben előbb felmérik a követelményeket, megállapítják, melyik tárgyból van szükség új könyvre vagy esetleg van-e újabb, a korábbi tantervben nem szerepelt tantárgyakra is szükség. Ezek után következik a tankönyv megírása, amire egy évet kap a vállalkozó szerző. (Külön nehézség, hogy minden szempontból megfelelő tankönyvírót szinte lámpással kell keresni.) Az elkészült kéziratot két-három szaklektor, majd az illetékes minisztérium két osztálya is elolvassa, s csak ezek után kerülhet nyomdába. Azt pedig, hogy Magyarországon milyen lassú a nyomdai „átfutás”, ma már mindenki tudja. így tehát egy új tankönyv legjobb esetben is két, de inkább három év alatt születik meg. S közben hol tart már a technika! A Munkaügyi Minisztérium illetékesei úgy igyekeznek segíteni mindezen, hogy az új tankönyv megjelenése előtt már elkezdik a felmérést — a legújabb tankönyvhöz. Végül is elmondható: a korszerű szakmai tananyag nem minden — fontos és nélkülözhetetlen eszköz — a szakmai képzés színvonala azonban nagy , mértékben függ a pedagógusok munkájától, az oktató-nevelő munka hatékonyságától is. Van, ahol rugalmasan kezelik a könyveket, s a tanárok, szakoktatók hozzáadják a maguk tudását, a könyvek megírása óta született újdonságok ismeretét. Másutt ragaszkodnak az írott betűhöz, vagy éppen csak a gyakorlatra fektetnek súlyt. Ma egyszerre több mint 210 ezer fiatal tanul valamilyen szakmát. S az egész ország érdeke — no meg, nem utolsósorban személy szerint az övék —, hogy a lehető legjobban tanulják azt meg. Vái U< . i Endre kerül a hazai piacra, sí kísérleteznek különleges nagyságú, nyomásálló tartályok gyártásával is. Két ilyen sörtartályt már elkészítettek: most folynak a műszaki vizsgálatok, s ha beválik, megrendelésre Is szállítanak belőle. Továbbra is kapcsolatban vannak a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárral, s az ő részükre gyártják az exportra szállítandó permetezőgépek 300, 400 és ezer literes tartályait. Idei új termékeik közé tartozik a bel- vízszabályözásnál alkalmazható műanyag csőrendszerek gyártása, s korrózióálló műanyagfesték előállításával is bővítik a profiljukul. A i'cs- lékgyártáshoz tervezik új munkaerők felvételét, más téren az idén inkább műszaki fejlesztéssel igyekeznek növelni a termelést. A megrendelések gyarapodásával, új üzemrészek beindítását tervezik, s előreláthatólag 1975-ig mar közel ötszáz dolgozónak, főleg nőknek biztosítanak munkát. <h.) Mimiim £1 197.2. február 1., 1 V
