Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám
Miért nem kapható? Szülők a laktanyában M ilyen a hazad áruellátás? A pillanatnyi ’ megítélést hangulati elemek is befolyásolják. Ha úgy adódik, elismerjük: nagyobb a választék és általában jobb a minőség, mint néhány évvel ezelőtt. Ám amikor egyik vagy másak cikket hiáha keressük az üzletekben — legyen akárcsak elszigetelt jelenséggel is dolgunk —, semmi jó és , megnyugtató nem jut eszünkbe. Az ilyen bosszúságok sajnos szinte mindennaposak, vagy legalábbis újból és újból megismétlődnek. Bizonyos termékek azért kerültek tartósan a hiánycikkek listájára, mert kevesebb van belőlük, mint amennyi valójában kellene. Ilyen tér“ mékek például az alapvető építési anyagok, vagy a személygépkocsi. A hiányzó cikkek túlnyomó többségéből viszont kellő mennyiségben kerülhetne az üzletekbe. Előfordul, hogy a vevő hiába keres bizonyos árut, holott gyártója kapacitáskihasználási gondokkal küzd, Mi az indoikolatiLain áruhiány oka? Rossz a piackutatás, hibásan mértük fel- az igényeket — hangzik a válasz, újabban már önkritikusan. Néhány éve még ugyanis leginkább a fogyasztó kiszámíthatatlanul szeszélyes igényváltozásait okolták emiatt. Ma viszont mindenki tudomásul veszi, hogy a fogyasztó olyan amilyen. Ha úgy tetszik neki, akkor szeszélyes és Isiszámíttiatatlan. S bizony, ha átmenet nélkül hirtelen berobban a nyár, vagy szokatlanul enyhe az ősz, öltözködési igényeink lényegesen eltérnék a sokévi átlagtól, s milliárdos értékű ruházattá árukészleteik! maradnak a kereskedelem nyakán. S ez nem isbencsapás, hanem az üzleti élettel járó kockázat, amit a kereskedelemnek és az iparnak vállalnia kell. Illetve, olyan, rugalmas együttműködésre — például kapacitástartalékra — van szükség, hogy 3 változó igények a készletnövekedés minimális kockázatával hiánytalanul kielegithetöefc legyenek. Egyszerűbb és kényelmesebb persze az igények változásából és a felmérés pontatlanságából adódó bizonytalansági tényezőket a fogyasztóra hárítani. Vagyis a folyamatos árubőség helyett a kedves vevők addig vásároljanak, ameddig a készlet tart. így azután mindig mindent eladhatnak, s feleslegessé válik a szezon- végi kiárusítás is. S az üzletek azzal szintén csökkenthetik készleteiket, hogy mérséklik a választékot, s a kedves vevő kénytelen nyakába venni a várost, majd csak meg-' találja a tizedik boltban a neki megfelelő modellt, színt és méretet. Ma már senki nem állíthatja, hogy azért nem lehet ezt vagy azt kapni, mert exportálják. Megváltozott a sorrend: első a belföldi ellátás. S évről évre növekszik a választékot bővítő, s a hazai termelőket versenyre serkentő fogyasztási cikkek importja is. Ám ha a belkereskedelmi vállalatok túlzott biztonságra törekedve nem rendelnek például elég ruházati cikket, lábbelit, hűtőszekrényt, tv-t stb., akkora gyártó cégek kénytelenek az így felszabaduló termelőkapacitásokat exportra lekötni. Ezért előfordulhat, hogy olyan termékek is hiányoznak az üzletekből, amelyeket ugyanakkor nagy meny- nyiségben külföldre szállítanak. A növekvő szükségletek a fejlődés hajtómotorját képezik, s természetes, hogy megelőzik a lehetőségeket A fizetőképes kereslet és az árukínálat között viszont néUküilözhetetlen az összhang, .Az ipar, a kereskedelem és a szolgáltató hálózat feladata megteremteni a feltételeket althoz — amint arra legutóbb, az országos propaganda-tanácskozáson Nyers Rezső a többi között rámutatott —, hogy a lakosság a le gelőnyösebben ködfhesse el jövedelmét. Olyan közérdek ez, amelynek szolgálatától nem szabad, hogy a kicsinyes haszonszerzés, a minden, áron való készletcsökkenés eltérítse a vállalatokat. Immár Eg' er — i es a termelőszoTetkezeti vendéglátás Aligha mondunk azzal újat, hogy Eiger a hazai idegenforgalom egyik legjeLeniősebb gócpontja. Évente ki tudja hány bel- és külföldi vendég fordul meg a patinás megyeszékhelye», továbbvíve jó vagy kevésbé jó hírnevünkét. Az sem titok senki előtt, hogy Eger és a jó bor fogalma évszázadok óta összekapcsolódott, s aki arra az elhatározásra jut, hogy fölkeresi a várost, nem csupán a műemlékek kedvéért teszi ezt, hanem azért is. hogy a helyszínen is konstatálja, megfelelnek-e a jóféle nedűk hírnevüknek. Az is tény, hogy az egri borok jelentős részét _ a város közös gazdaságai termelik,' nem is aikármilyen színvonalon. E három tényező ismeretében és figyelembevételével felmerül a kérdés: vajon a város termelőszövetkezetei fordítanak-e kellő gondot arra, hogy az idelátogató vendégek kedvező benyomásokkal hagyják el a várost, továbbmentve, vannak-e olyan vendéglátó egységeik, amelyek lehetőséget nyújtanak a kulturált fogyasztásra. Az egri, termelőszövetkezeti borozók számbavétele nem okoz különösebb gondot, hiszen nem sok van belőlük. Ez még egymagában nem lenne baj, hiszen a vendéglátásért elsősorban nyilván nem a termelőszövetkezetek a felelősek. Az azonban meglehetősen furcsa, hogy ez a néhány borozó is inkább kocsma, csupán arra alkalmasak, hogy a vendég állva, gyorsan bekapja azt az egy-két deci bort s már adja is át helyét a következőknek. A borozóknak sem a berendezése, de ami furcsább, még az italválasztéka sem felel meg a mai követelményeknek. Előfordul, hogy például vörös bort nem lehet inni. mert nincs. Pedig Eger elsősorban vörös borairól nevezetes. Esztétikai szempontból akármelyik borkóstolót vesz- szük figyelembe — lehet ez a Dobó téri, a Kertész utcai, a piac melletti, vagy a Népkert közelében lévő — azt lehet elmondani, hogy a berendezés ötlettelen, sivár, lehangoló. Talán csali egyetlen pozitív példát lehet említeni, nyáron kellemes, szórakozásra nyújt lehetőséget a Dobó Tsz Szép- asszonyvvölgyi kisvendéglője. Az összkép azonban, eltekintve ettől az egyetlen kivételtől, egyáltalán nem felemelő. Vajon miért? Bizonyára lehet hivatkozni, hogy kevés a megfelelő helyiség, kevés a pénz. Valószínű van is ebben igazság. De mégsem csupán ezen .múlik a dolog. A Nagy Józáef Termelőszövetkezet Népkert melletti helyisége például alkalmas lenne arra, hogy kulturált, esztétikailag is tetszetős kisvendéglő legyen. Máshonnan, még a megyéből is lehet példákat felhozni annak bizonyítására, hogy lehet, sőt érdemes is gondot fordítani az egységek külsejére. Nem csupán a pénzen, hanem a fantázián, az ötleten is múlik ez. S. ha egy-egy termelőszövetkezet anyagi lehetősége kicsi, akitor van arra mód, hogy közös erővel oldják meg a feladatot. Eger, az egri bor hírneve kötelez is. Másrészt pedig xni lehet jobb reklám, jobb propaganda annál, ha a hírneves borokat kellő környezetben fogyaszthatja a vendég. Más az, ha valaki egy pohár pezsgőt kristálypohárból vagy levert zománcé pléhbögréből iszik. Pedig a pezsgő ugyan- ac. S a márkás egri borókaiak legalább olyan hírük van, Wut a pezsgőnek. gazdaságtörténeti tény, hogy adminisztratív módszerekkel, központi utasításokkal nem sikerül megteremteni ; vásárlóerő és árualap részletekbe menő összhangját. Vitathatatlan az is, hogy a reform módszerei kedvező irányú változásokat hoztak, A legutóbbi négy esztendőben bővült az áruválaszték, javult a minőség, szűkült a hiányzó cikkek köre. Ugyanakkor az ösztönző és szabályozó rendszer további finomítása is szükséges ahhoz, hogy elháruljanak a lakosság jobb ellátásának útjában álló akadályok. Persze, a szemlélet változása és a vállalatok belső irányítási és ösztönzési módszereinek korszerűsítése szintón nélkülözhetetlen. Helyi erőfeszítések nélkül lehetetlen bármit is jól elrendezni, ezért kívánatos a vállalati önállóság és felelősség további növelése. E z természetesen, soha nem jelenthet abszolút döntési szabadságot. A készletek alakulását például nem bízhatják az üzletek belátására két ok miatt sem. Egyrészt, nehogy milliárdos értékű eszközöket tartsanak feleslegesen raktáraikban. Másrészt a meggondolatlanul felhalmozott árukészletek csökkentenék a választékot, fékeznék a korszerű új cikkek, divatos termékek rendelését A fogyasztó pedig — ahogy ezt már tapasztalhattuk —, a raktáron levő divatjamúlt cikkek vásárlására kényszerülne. Vagyis úgy kell központilag irányítani, ösztönözni, szalbályozni a vállalatok működését —például készleteik optimalizál ár- sában —, hogy ugyanakkor érvényesülliessen öntevékenységük, felelősségük a helyi és a népgazdasági érdekék közös szolgálatában. Kovács Sözset Vasárnap, a Dobó István Laktanya katonai főiskolás hallgatóinak szüleit meghívta az ala» kólát parancsnoksága. A közvetlen hangnemű találkozón az oktatók és a parancsnokok elbeszélgettek a hallgatókat érintő közös problémákról, a fiatal tisztjelöltek eddigi eredményeiről és azokról a kisebb hibákról, amelyek kijavítása után valamennyi hallgatóból felkészült hivatásos katona lesz. A beszélgetés, után került sor a Mváló címeiket elnyert katonák, alegységek és parancsnokok Mtüntetéseinek átadására. Képűnkön: Szűcs Gytödné éatóeMődák fia oktatójától Matatás Lajos főhadnagytól. |gg; *• (Foto: Tóth Gizella» Az ÁFÉSZ városon és falun ben lesz néhány tendő is. „szűk” esa-í Néhány éwd ezelőtt fcté pott lehetőséget a GYÖNGY- SZÖV arra, hogy a város külső kerületeiből beljebb kerülhessen. A fogyasztási szövetkezet elvesztette ezzel korábbi falusi jellegét és versenybe kezdett a kiskereskedelmi vállalatokkal. Azóta eltelt néhány évi és most megállapíthatjuk, hogy a fogyasztási szövetkezet „városiasítása” bevált Gyöngyösön egy nagy áruház és egy ÁBC-üzlet ked- veltette meg magát a vevőkkel. A községekben viszont ettől a szövetkezettől azt várják, hogy ellássa a lakosságot a kényelmesebb, kulturáltabb élet minden elérhető eszközével. A két feladat nem ellentétes, nagyon is párhuzamos tevékenységet kíván. Kiderült, hogy a negyedik ötéves terv idejére elképzelt forgalomnövekedést a valóság túlszárnyalta.. Többet vásárolnak az emberek, mint amennyit gondoltunk. Ennek sokféle oka és magyarázata van. De a szövetkezet számára csak egyetlen következtetésre ad alkalmat: fokozni kell az áru- bőséget, a választékot, azt kell ajánlani a vásárlóknak, amit várnak. Ennek a nagyobb forgalomnak azonban a meglevő keretek között kell lebonyolódnia, ‘ méghozzá kulturáltan, udvarias formák mellett. Mert hangzottak már el észrevételek a kiszolgálás álmossága miatt. Az nem vigasztalja a vevőt, hogy a szövetkezet szakképzett eladók hiányában kénytelen másokat is alkalmazni. Mint ahogy'ezzel a körülménnyel nem lehet elintézni a jelentős mértékben megnövekedett leltárhiányt sem. Különösén nem azt, hogy az áruház kultúrcikk osztályán a hiány több mint százezer forintot mutatott. érvényes elv, de nem nyugtatja meg a nagyrédeieket vagy a gyöngyössolymosia- kat, ahol már tavaly el kellett volna készülnie a bisztrónak, illetve az üzletháznak. Gyöngyöshalászon a 1 tanács pénzzel is segíti a gázcseretelep korszerűsítését. Nagyrédén a tsz pedig az üzletház megépítésében vállalt részt. Nem kezdte el a munkáját a gyöngyösi húsfeldolgozó üzem sem az elmúlt év végén. Ennek azonban .nem pénzügyi oka volt. A KÖJÁL kifogásolt néhány dolgot. Ezt kellett rendbe hozni. De az eredeti hatszázezer forintos összeg máris túlhaladta az egymilliót, és még nem értek az építkezés végére. Csak a rövidlátás mondhatja á szálloda építésére a nemet. A beruházásokkal takarékoskodni kell. Ez általában Cukorgyárak és mezőgazdasági üzemek szerződése Megkétszereződik az idén a korszerű gépeikkel. művelt cukorrépa termőterülete. százezer katasztrális holdról — az összes cukorrépával bevetett terület kétharmadáról — takarítják be majd speciális gépsorokkal a termést. A gépesítés nagyfokú intenzitása elsősorban a 70 százalékos állami támogatás eredménye. A terv teljesítése csak állami támogatással sikerülhet, ugyanis — mint ismeretes — az utóbbi években a mezőgazdasági üzemek a kevesebb élőmunkát igénylő, gépesített technológiájú növények (búza, kukorica, lucerna) termesztésére szakosodtak — ennek következtében a cukorrépa termőterülete jelentős mértékben csökkent, s ezért nagy mennyiségű cukorbehozatalra szorultunk. Jo szervezéssel még a cukorgyártás melléktermékeként keletkező melasz és répaszelet is a cukorgyártás növelését segíti. A Kaposvári Cukorgyár Somogy és Baranya megye 30—40 mezőgazdasági üzemével kooperálva hozzájárul a szarvasmarhaprogram megvalósításához, ugyanis a melaszból és a répaszeletből a szarvasmarhák etetésére alkalmas olcsó, fehérjedús takarmány állítható elő. A kaposvárihoz hasonlóan megkötötték már a szerződést a Mátravidéki Cukorgyárak — a hatvani és a selypi — is, Heves, Hajdú- Bihar, Pest és Nógrád megye tsz-eívet, anam) gazdaságaival. ... A legtöbb vihart a mátra- füredi szálloda építkezésé kavarta eddig a szövetkezet körül. Minek a GYÖNGY- SZÖV-nek szálloda? Kérdezték. Nem a fogyasztási szövetkezet érdeke a szálló. , Lehet így is, felfogni, de úgy is: itt van egy nagyon kecsegtető lehetőség. Az állam a költségek tekintélyes részét magára vállalja a szállodaépítésben. A megyei tanácstól, a MESZÖV-től és más fórumoktól kapnak még további támogatást is. A Mátrának egyetlen szállodája sincs. Lehetne ugyan csendesen elevezgetni az eddigi tevékenységgel még hosszú éveken át. Lassan növekedne a bevétel, emelkedne a nyereség. De ha belevágnak ebbe a szállodaügybe, ami jó üzletnek ígérkezik, akkor néhány év múlva a több- ssöeesre lefest e szövetkezet hasznát fokozni. Igaz, köz--: Furcsa tények buktak eíbi az összesítés során. A legtöbb hasznot a vendéglátásban az ételfogyasztás adja. Nem az ital! Pedig ez volt eddig a babona: az üzlet a 'sör és a pálinka. Mi sem egyszerűbb tehát, mint a következtetés kimondása. Nem a szeszes italok forgalmát kell fokozni, hanem az étlapok választékát kell növelni. Etetni a jobb üzlet. Megdőlt egy másik „babona” is. Eddig úgy tartották nyilván, hogy a felvásárlás semmi hasznot nem hoz. Pedig a számok szerint a konyhaművészet hasznával áll majdnem egy szinten. Mind a kettő jó az embereknek, jó a lakosságnak. Ezt sürgetik már régóta, mert az alkohol egyre nyomasztóbb következményekkel jár. Ahogy a zöldség- és gyümölcsellátás is sok kívánni valót hagyott maga után eddig. Pedig jó üzlet. Ez már világos. Végső fokon városban és falun egyaránt egyetlen feladata van a fogyasztási .szövetkezetnek : annyi és olyan árut adni, amennyit és amilyet elvárnak tőle a vevők. Bútortól a televízióig, a gázpalacktól a szállodai szobáig. Csak egy kicsivel kell jobban csinálni mindent, mint eddig. (G. Molnár F.) február kesitf t
