Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

A 30. évforduló

Milliókról,

milliárdokról van szó

1

942 februárjában adta ki a párt nagyon kezdetleges technikával az illegális Szabad Nép első számát. Javában folyt a szovjetellenes háború, ami együtt járt a kommunisták és a demokratikus erők üldözésével. Ebben az ország katasztrófáját jelentő időszakban szólalt meg a párt hangja a Szabad Népen át, hogy utat mutasson és leleplezze a fasiszta demagógiát, megbélyegezze a gyilkosokat és felrázza a nemzet becsületes, hazafias erőit, mozgósítva őket a német militarizmus és magyar csatlósaik ellen.

A pártnak ekkor már évek óta nem volt Magyarországon előállított újságja. Hiányzott a szerkesztőgárda, a nyomdai és terjesztő apparátus is. Horthyék lapjai, a rádió és a filmek árasztották az országot a háborút dicsőítő hazugságaikkal. Kellett tehát egy orgánum, amely megmondja az igazságot és cselekvésre buzdítja a nemzet egészséges erőit a haza megmentésére.

Nem lehet eléggé méltatni azt a felvilágosító és mozgósító munkál, amelyet a titokban szerkesztett, nyomtatott és terjesztett Szabad Nép töltött be a szakadék szélére sodort Magyarország életében. A Szabad Nép bár

nagyon kezdetleges eszközökkel készült, s technikailag nem versenyezhetett a korszerűen előállított lapokkal, mégis az üstökös fényével csillogott, amikor a haladó erők élére állva követelte, hogy vessenek véget a haszontalan vérfürdőnek. Fennen hirdette egyik számában: „Abba kell hagyni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival! Ki kell lépni a háromhatalmi szövetségből. Ez a szövetség Magyarország életét, vérét és nemzeti■ becsületét veszi el.”

A párt illegális lapja felszólított mindenkit, hogy világnézetre való tekintet nélkül egyesítsék erőiket a különbéke megkötésére, a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtésére. Harcba szólított mindazok ellen, akik folytatni akarták a nemzetvédő háborút.

A nemzet gyilkosai megrettentek ettől a hangtól és nagy apparátussal vetették magukat az illegális Szabad Nép nyomába. Az ötödik szám megjelenése után nyomára akadtak a szerkesztő, nyomdász- és terjesztő apparátusnak. A fasiszták karmai közé került Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője. Embertelenül meggyötörték, de nem

tudták árulásra bírni. Kioltották életét. A többieket is börtönbe zárták, vagy internáló táborba küldték.

Bár az osztályellenség egy időre megakadályozhatta a Szabad Nép rendszeres megjelenését, de az eszme, amely a párt lapjával behatolt a magyar társadalomba, nem maradt nyomtalanul. 1944 végén, az időközben újra megjelenő Szabad Nép meghirdeti a fegyveres harcot, s ezt írja vezércikkében: „A nemzeti ellenállás aktiv, fegyveres, felszabadító harcát fokozni, ez ma a párt, a munkásosztály, s a magyar nép legfőbb feladata. Ezt követeli ma tőlünk a nemzet becsülete.” S a lelkesítő felhívás sem volt pusztába kiáltott szó. Elvezetett a Gömbös-szobor felrobbantásához, a nyilasházak elleni támadásokhoz, német gépkocsik elleni merényletekhez, s a Városi Színház-beli nyílás gyűlés szétzavarásához.

A Szabad Nép hősi harcot vívott a fasizmus ellen a nemzet fennmaradásáért és boldogabb jövendőjéért. A harmincadik évfordulón kegyelettel adózunk az illegális Szabad Nép szerkesztői, nyomdászai és terjesztői előtt.

(B.)

j Autóbusszal az iskolákba

Szűkül, bomlik a tanyavilág, de még mindig szép számmal élnek emberek a kültelkeken, a távoli településeken.

A Füzesabonyi Állami Gazdaság üzemegységeiben,

Pusztaszikszón, Tepélypusz- tán, Hanyipusztán, Kétútkö- zön és Erzsébettéren sok itt élő család közös gondja a gyermek iskoláztatása. Az állami gazdaság az iskolák, a tanácsok és az AKÖV segítségével sikeresen megoldották az iskolás korú gyermekek bejárását a körzeti iskolákba, nincsenek ma már ezen a területen havat, sarat taposó, hosszú kilométereket gyalogló kisdiákok. Ehelyett naponta közel 100 kisdiák utazik kényelmes és korszerű körülmények között a körzeti iskolákba. Erzsé- bettérről Kápolnára, Tepély- pusztáról Besenyőtelekre, Pusztaszikszóról pedig a füzesabonyi I. sz. általános iskolába szállítja be mindennap a tanulókat a gazdaság fedett, lóvontatású fogata, az úgynevezett lóbusz. Irigylés- reméltóbb a lcétútközi tanulók sorsa, akiket a gazdaság gépkocsijával visznek minden nap Poroszlóra. A pusztahídvégi pajtások egy része autóbusszal, többsége pedig saját kerékpárján jár a sarudi iskolába. Újlőrinc- falváról évek óta külön iskolai autóbusz-járattal jár be Poroszlóra a felső tagozat 27 tanulója. Hasonlóan jó és megnyugtató a dormándi tanulók helyzete is: iskolájukat ebben a tanévben kör- zetesítették, s azóta a füzesabonyiakkal együtt az 52 dormándi gyerek is korszerű körülmények között tanul. A tanítási órák végén az autóbusz indulását a tanulószobában és a napközi otthonban várják meg.

Kedvezményes gázvezetékszerelési akciót indít a TIGÁZ

Egerben már egyre több lakásba jut el a gáz: ezzel fűtik a szobákat, melegítik a boylerok vizét, főzik a háziasszonyok az ebédet, vacsorát. A háztartások fűtési, főzési igényeinek kielégítése a TIGÁZ-nak is érdeke, s elsőrendű feladata is. Éppen ezért most egy új kezdeményezést kívánnak bevezetni: a város területén levő utcai földgázvezetékektől a lakásnál levő elzáró csapig ingyen bevezetik a csöveket, amennyiben a tulajdonos ezt kéri és megbeszéli a TIGÁZ szakembereivel.

A MUNKAERŐ-PIACON KIALAKULT FESZÜLTSÉG,

és nem utolsósorban néhány központi figyelemfelkeltő határozat nyomán megyénk üzemeiben, vállalatainál is „sláger” lett a belső tartalék. Ma már elképzelni sem lehet olyan műszaki konferenciát, igazgatói tanácsülést, termelési tanácskozást, amelyen ne ismételnék egyre nagyobb számban, hogy: „Szükség' van a belső tartalékokra, mielőbb fel kell térképezni és kamatoztatni”.

Ez eddig rendjén is van, hiszen a belső tartalékok kihasználásával valóban nyerni lehet. Méghozzá nem is keveset. Népgazdasági méretekben milliókat, milliár- dokat.

Sajnos azonban, a belső tartalék nem így „futott be”, nem úgy lett „sláger”, hogy munkává, plusszá, jövedelemmé, nyereséggé változott volna. Karrierjét sokkal inkább a szép, hangzatos szavaknak köszönheti, mint értékének, hasznosságának.

AKI NEM HISZI, LAPOZZA FEL KORMÁNYUNK ELNÖKÉNEK a gazdasági aktívaértekezleten elhangzott beszédét, pártunk Központi Bizottsága múlt év decemberi ülésének, az MSZMP Heves megyei Bizottsága január 28-án tartott ülésének anyagát.

Mindhárom fontos dokumentum aláhúzza, megerősíti: ami eddig történt a belső tartalékok feltárásáért, hasznosításáért, az kevés, az igények, a lehetőségek messze túlhaladják az eddigi próbálkozásokat.

Ha más szavakkal is, de ugyanezt sürgette sajtótájékoztatójában az Országos Tervhivatal elnöke is:

„Elgondolkodtató, hogy a nehéz munkaerőhelyzet ellenére, a tervekben csak kevés vállalat tűzte ki fontos célul a munkaerő-gazdálkodás, a munka- és üzemszervezés javítását. Kevés helyen terveztek a vállalaton belüli megfelelő bérarányok, bérpolitika kialakítását” — mondotta többek között beszédében Párdi Imre.

PÉLDÁIT NYUGODTAN VEHETTE VOLNA HEVES MEGYÉBŐL IS. Mert — valóban csak néhány üzemtől eltekintve — megyénk vállalatainál is többet beszéltek, mint tettek a belső tartalékért.

Több helyen meg is fogalmazták: „Nem olyan egyszerű az ügy, hiszen meg kell mozgatni az embereket, az anyagi differenciálás csak az

egyik tábornak tetszik, a munka, az üzemszervezés korszerűsítéséhez nemcsak jó tippekre, hanem pénzre. is szükség van.”

Mindez pontosan igaz, így is van. Mégis azoknak van igazuk — az 1971-es gazdasági eredményeken már érezhető —. ahol már cselekedtek. A Mátravidéki Fémművekben. az egri Finomszerei- vénygyárban, a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységében a termelésemelkedést szinte száz százalékban a termelékenység növelésével érték el. Igaz. nem volt könnyű a termelékenységet, a hatékonyságot növelő, a gazdaságosabb termelést biztosító tippeket „kitalálni”, bevezetni, de a vállalati eredmények, és a dolgozók jövedelme is azt bizonyítja: érdemes volt magasabbra tenni a mércét.

LAPUNKBAN AZ ELMÚLT ÉVBEN többször is írtunk megyénk üzemeinek középtávú fejlesztési terveiről. Célkitűzéseikben valamennyi' vállalat tovább kívánja növelni termelését, emelték a bérfejlesztések arányát, s a nyereség növelése is ott szer'epel a tervek között. Az említett vállalati fejlesztési tervekben alapvető feladatként szerepel továbbá az ésszerű, a gazdaságos termelés, a belső fizikai, szellemi erőforrások maximális kihasználása is.

Ezért is érthetetlen, hogy a tervekben is ígért új belső erőforrások kihasználása rendkívül lassú, és óvatos ütemben halad. Pedig külső erőre már egyetlen üzem sem alapozhat. Ez pedig gyakor-. latilag azt jelenti: akár tetszik, akár nem, akár köny- nyű, akár nem: ha a terveket valóra akarják váltani, a gyárkapun belül kell g, feltételeket hozzá biztosítani. Mégpedig nagyon sürgősen, mert különben behozhatatlan lesz a lemaradás.

A MÓDSZEREKEN, A TIPPEKEN LEHET VITATKOZNI, érvelni, de azon. nem, hogy: az eddigieknél többre van szükség. Nagyobb bátorságra, gyorsabb tempóra. Mert a hátrány napról napra nő, s vele a különbség is a jól, okosan dolgozó, gazdálkodó üzemek javára.

Igaz, hogy annyi belső tartalék valóban nincs, mint ahányszor az üzemekben beszélnek róla. de annál lényegesen több van, mint ameny- nyit . jelenleg kihasznainak, kamatoztatnak.

Koós József

A visontai beruházás utolsó „felvonása“

Szerelik az ötödik blokkot

Külső szerelési munkák az ötödik blokk épületen.

(Foto: Tóth G.)

A jó szaUliönyc:

II gazdálkodás, a termelés nélkülözhetetlen segítője

Négy turbina már dolgozik. A száz és kétszáz megawatt teljesítményű turbinablokkokat már rákapcsolták az országos hálózatra, s a Gagarin Hőerőmű közel nyolcmilliárdos beruházása az idén elérkezett az utolsó „felvonásához”: az elmúlt évi előkészítő munkálatok után teljes erővel folyik az ötödik, 200 megawatt teljesítményű blokk szerelése.

A munkálatokat a Láng Gépgyár szakemberei irányítják. Ezek a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező munkások Leiadatuk teljesítése után jövőre már tovább vándorolnak Leninváios,

Százhalombatta nagy ^ beruházásaira. Balogh Kálmán és Nagy Imre, a kondenzációs részleg és a turbina főszereiéi. a. csoportok vezetői elmondtak, hogy .szeptembertől folyamatosan érkeznek a berendezések. amelyeknek gyártásában a Láng Gépgyár szinte egész kollektívája részt vesz. Ezekben a napokban a turbinaházak helyeinek beemelés előtti előkészítését végzik, szintezik, csiszolják a pilléreket, amelyek a hatalmas súlyú gépeket tartják majd. A kisnyomású turbinaház alsó részét már beemelték az ötödik blokk „sátorába”; ez maga hetven tonna súlyú s megmozgatásához különleges darupályára van szükség. Az egész turbina súlya meghaladja a 150 tonnát.

At építőipar égj'éhként befejezve munkálatait, megkezdte a dolgozók átcsoportosítását más beruházásokhoz. A 31-es számú Állami Építőipari Vállalat munkásai már mind elmentek, s a 22-es vállalat építőinek egy része is átvonult az új tiszai vízi erőműhöz.

Az 1,4 milliárd forintos költségű ötödik blokk befejezésének határidejét ez év végében jelölte meg a Gazdasági Bizottság. A különböző vállalatok munkáskollektívái s a védnökséget vállalt KISZ-fiatalok ezt a határidőt két hónappal akarják előbbre hozni; az előző egységek építésén szerzett tapasztalatok s az összefogás erre biztosítékot adnak. Bár az épület, ahová a gépeket szerelik, már korábban elkészült, a munkások jó részének most is kint, a szabadban kell szerelniük a csöveket, a turbina tartozékait. A gyakori hideg és a nehéz munkakörülmények ellenére változatlan lendülettel haladnak a munkával. A szerelés befejezését az ötödik blokknál is a számítógéppel ellátott irányító központ létrehozása jelenti majd. A számítógép információkat tárol a berendezések munkájáról, üzemzavarnál pontosan tájékoztat minden hibáról. „Tanácsokat” ad a gazdaságosabb üzemeltetéshez, s a későbbiekben megfelelő programozással alkalmas lesz a technológiai folyamat irányítására it.

' .......... ífeekeli)

A tanulást, a szakmai ismeretek gyarapítását nem lehet évszakokhoz, vagy hónapokhoz kötni. Mégis régóta úgy él a köztudatban, hogy a mezőgazdaságban dolgozóknak inkább a téli hónapokban jut idejük olvasásra, a szakismeretek bővítésére. Bár az utóbbi évtizedben döntő szerkezeti változás ment végbe az élelmiszergazdaságban, s így a téli időszakban is jut bőven tennivaló. Mégis a külső munkák csökkenése, a hosz- szabbra nyúlt esték valóban több alkalmat kínálnak a szakkönyvek, szaklapok tanulmányozására, az újabb ismeretszerzésre.

Most februárban, 15. alkalommal rendezik meg a mezőgazdasági könyvhónapot, a könyvek és a szaklapok hagyományos szemléjét. Annak ellenére, hogy a könyvhónap nálunk már hagyomány, a szaktudás terjesztése nem veszít aktualitásából és jelentőségéből. Sőt ellenkezőleg, az igények és a szükségletek a gazdasági fejlődéshez kapcsolódva egyre inkább növekednek.

Az eredményesebb, gazdaságosabb termelés legfontosabb eszköze a szaktudás. A tudás azonban csak altkor érvényesül maradéktalanul a termelés, a kutatás, a tervezés, az irányítás és sok

egyéb szakterületen, ha a tudomány, a technika rohamos fejlődésével lépést tart. Napjainkban a mezőgazda- sági nagyüzemek legfontosabb termelési célkitűzése, hogy a gazdálkodást mind jövedelmezőbbé tegyék. Ennek megvalósítására az üzemekben, adottságaik és lehetőségeik eddigieknél céltudatosabb kihasználására törekednek. A nagyobb hozamok, eredmények eléréséhez azonban nagyobb hozzáértésre van szükség. A mező- gazdaságban dolgozóknak tehát gondoskodniuk kell képességeik, szaktudásuk állandó fejlesztéséről. Ennek megfelelően évről évre több könyv, folyóirat és egyéb szakkiadvány jelenik meg. A statisztikai adatok tanulsága szerint megyénkben is egyre nő a szakkönyvek vásárlóinak és a különböző folyóiratok előfizetőinek tábora. Ennek ellenére rendkívül sok még a tennivaló. A felmérések szerint Heves megyében még ma is gyakran előfordul, hogy az egyetemet, vagy főiskolát végzett mező- gazdasági szakemberek egy része alig, vagy csak ritkán vásárol szakkönyvet, olvas folyóiratot. Természetesen ez még jobban vonatkozik a szakmunkásokra, illetve a szakképesítés nélküli dolgo- zv!ir°.

Nagyon sok feladat vár tehát az irodalom terjesztőire. A gépesítés, a kemizálás tökéletesítése, az újabb termelési módszerek elterjesztése csak úgy képzelhető el a kívánt mértékben, ha a mező- gazdaságban és a vele szoros kapcsolatban levő élelmiszeriparban dolgozókat egyre nagyobb számban sikerül rábírni, hogy munkájukhoz elsajátítsák a szükséges legkorszerűbb ismereteket. Ezeket a mindennapi élet számára legközvetlenebbül hasznosítható ismereteket pedig a szervezett szak- oktatási és továbbképzési lehetőségeken túl, az újonnan megjelenő szakkönyvek és egyéb szakkiadványok széles választéka nyújtja. Ez a választék az idei könyvhó- nápon 23 új kiadvánnyal bővül. így ma már a különböző technológiai eljárásoktól a gépek üzemeltetésén, a tervezésen, a munkaszervezésen át egészen a közgazdasági elemzésig mindenki megtalálhatja a felkészültségének és munkaterületének megfelelő szakirodalmat.

A szakkönyvek és szaklapok beszerzése természetesen anyagi áldozattal jár, de ezek a befektetések az egyén, a mezőgazdasági tizem és a népgazdaság számára egyaránt többszörösen m.egtérül- nek. h'i g p tkodnak azok

megismertetéséről, elsajátításáról és a mindennapi munkában való hasznosításukról. Főként a termelőüzemek gazdasági vezetőinek kell még sokat tenniük a szakismeretek terjesztésében. Megyénk jó néhány közös gazdaságában még mindig nem ismerték fel eléggé, milyen sürgető és milyen kényszerítő: erővel jelentkezik ennek szükségessége. Sok helyütt nem veszik észre, hogy a szakismeretek terjesztésére tett erőfeszítések a termelési leghatékonyabban elősegítő befektetések. Sok gazdaságban van ugyan kisebb-na- gyobb szakkönyvtár, de annak ismeretanyaga általában kevésbé hozzáférhető a dolgozók számára. Kívánatos lenne tehát, hogy az üzemekben mihamarabb megteremtsék azt a lehetőséget, hogy ezeket a sok helyen elzárt könyveket a dolgozók közül minél többen forgathassák.

Amikor köszöntjük a 15. mezőgazdasági könyvhónapot, még fokozottabban hangsúlyozzuk, hogy a jó szakkönyv a gazdálkodás, a termelés nélkülözhetetlen segítője. Olyan termelőeszköz, melyet állandóan használni kell, s időnként pótolni is, hogy az eredmény megfelelő legyen. Mentusz Kújoíjf