Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

Lyukas fedél, üres kassza... javíthatna munkáján a füzesabonyi járási művelődési központ, ha . . . Idézet a füzesabonyi nagy­községi-járási művelődési központ munkatervéből: Helyszínen nyújtunk segítsé­get a járásban levő művelő­dési otthonok éves terveinek kialakításához, a főbb fel­adatok megoldásához... A székhelyen, vagy a járás va­lamely intézményében bemu­tatókat szervezünk a kiemel­kedő eredmények, módsze­rek terjesztése céljából... Kiállításokat, körműsorokat vándoroltálunk .,. Műsorpo­litikai, működési tanácsokat adunk... ★ — Besenyőtelken Gpurald Gyula, a kultúrotthon igaz­gatója, milyen támogatást kapott a járási központtól? Elgondolkozik. — Az igazat megvallva: semmit! Volt Füzesabony­ban egy tervelőkészítő érte­kezlet. utána átnézték mun­katervünket. Ennyi az egész. Meg a klubreferens járt ná­lunk, s beszélgetett Biatlo­néval az itteni gondokról. Kiállítás, körműsor, mód­szertani bemutató nem volt. A mezőtárkányi kultúrott- hon-igazgató, Bíró Gábor sem dicséri a járásiakat. — Hozzám nem jöttek, utóbb nem is igényeltem. Szerencsére nagy gyakorla­tom van a falusi népműve­lő munkában, így különö­sebb fennakadás nem volt nálunk. Ha áprilisban fel­avatjuk az új művelődési otthont, s megnőnek lehető­ségeink, utódomnak jól jön­ne némi támogatás! Szihalom községnek évek óta nincs művelődési háza, a helyi pártszervezet termé­ben folyik a népművelés, Zelei István irányításával. S nem rosszul. Nyaranta még az iskolaudvart is "be­fogja filmvetítésre az „ott­hon nélküli” igazgató. — Járási központ? Akkor találkoztam velük, amikor a terveket egyeztettük! Kompolt, Aldebrő. Feldeb- rő. Csak az ismeretterjesztő munka szakreferense, Csá­szár Istvánná járt január­ban e községekben, hogy a Tárná menti napok prog­ramját egyeztesse. ★ A fentiekből kitűnik: igen gyenge területi, módszerta­ni tevékenységet fejt ki a füzesabonyi művelődési köz­pont. Hogyan hasznosítja hát magát a hétezer lelkes székhelyen? Töredezett lépcső visz az 1959-ben átalakított művelő­dési ház előcsarnokába, ahol civilek, katonák kicsi, de an­nál lelkesebb csapata állva, üvegből kortyolja a „kőbá­nyait”. Afféle talponálló be­nyomását kelti az emberben ez a helyiség. — Sajnos, minden fillérre rászorulunk, így arra a 3—4 ezer forintra is. amit éven­te húzunk a fogyasztási szö­vetkezettől a büfé jutaléka­ként — mondja Kutasi Ist­vánná gazdasági előadó az irodában. — De így sem megy a dolog, pedig erre az évre már 132 ezer forint a támogatásunk. Ez az összeg jóformán csak a személyi kiadásokat fedezi! Arra már kevés, hogy • színes, hatékony népművelési munkát végez­zünk a községben. Pláne a terület! Álltunk úgy napokig, hogy 72 fillér volt az egy­számlánkon ... Miből utaz­zunk? ★ A mennyezetről potyog a vakolat, a tetőszerkezet és az egész épület felújításra vár. Az átalakítás óta nem nyúltak hozzá, nem költöt­tek karbantartására. Tavaly a művészeti előadó, a gazda­sági előadó és a takarítónő pik torolták ki a szobákat, termeket, hogy némileg el­fogadható állapotban legyen az intézmény. De lehet ebből gyakorlatot ésinálni? Nem. Mint aho­gyan az is helytelen, hogy a tanács nem határozta meg mindmáig a kultúrház te­remdiját, így 2—300 forin­tért használják a különböző helyi szervezetek, ami tél- időben fűtésre sem elég. A nagyközségi tanács vég­rehajtó bizottságának titká­rától várnak most sokat a művelődési központ munka­társai. Azt ígérte nemrég, hogy a föld alól is pénzt te­remt, s még ebben az év­ben pofoznak valamit az el­hanyagolt füzesabonyi mű­velődési házon, s talán kor­szerűsítik belső berendezé­sét. Hogy ez utóbbi szintén mennyire elkelne! Egy-egy nagyobb műsor alkalmával nem tudják leültetni az em­bereket a színházteremben, mert kevés a szék. Ami akad, az is rossz. Műsor után jönnek a reklamációk: az egyik hölgynek a selyemha- risnyája, a másiknak a ru­hája ment tönkre a törede­zett bútordarabok „jóvoltá­ból”. ★ Mi hiúsult meg az utolsó egy év leforgása alatt csu-^ pán a járási székhelyen ? ^ Tóth Mária előadóra figyel- jünk! | — Jól működő ifjúságig klubunkban háttérbe szorult' a tartalmi munka, mert 1 anyagiak hiányéban nem ^ tudtunk előadókat hívni a $ kötött foglalkozásokra. Ko-^ rábban művészestjeinken % Keres Emil, Mensáros László, | Bicskei Tibor vendégszere-» pelt. Ezt a sorozatot leállt-§ tottuk. Megszűnt kapcsola- $ tunk a színházakkal! Nem^ tudunk szerződést kötni ve- i! lük, mert a barátságtalan ^ környezet teljesen elriasz- » ________________________ t óttá a közönséget a művelő­dési háztól. Hatalmasan megnőtt évek folyamán az Országos Rendező Iroda mű­sorainak ára is. Ha két év­vel ezelőtt 300 forint volt a kiközvetítés, most 800! S duplájára nőtt a művészek gázsija! De ott tartunk, hogy táncmulatságot sem merünk rendezni, mert a fiatalok hűtlenek lettek hozzánk. A ,.Kí mit tud?" járási selej­tezőt a legnagyobb nehézsé­gek árán még megrendez­tük. de gyászosan kicsi volt az érdeklődés. ★ Szabó István igazgatóval összegeztük az előrelépés le­hetőségeit. A tartalmas, ez évre is gonddal felépített munkaterv valóra váltható, ha ... Gyors anyagi segítséget kap a művelődési központ a nagyközségi tanácstól, hogy a legszükségesebb felújítást elvégeztesse az épületen, va­lamint kellemessé, kényel­messé tegye annak belsejét. Sokat lendítene a helyi kul­turális munkán a két ter­melőszövetkezet, s a Mátra- vídéki Fémművek évi rend­szeres anyagi támogatása. Apró falvakban 15—20 ezer forintot kap a művelődési otthon a szövetkezettől, ha a füzesabonyi ilyesfélében részesülne, szinte egyik nap­ról a másikra biztosított len­ne a tartalmi munka fede­zete. Elengedhetetlen ugyan­akkor a kultúrház használa­ti díjának magasabb szintű rögzítése! Ebből biztosítható a karbantartás. Hogy pedig a területi munka feljavul­jon. szakreferensek, minta­műsorok, kiállítások jussa­nak 17 faluba: jármű kérdé­se! Ahogyan más járások­ban, a füzesabonyiban is bocsásson a járási hivatal heti egy napra jármüvet a művelődési központ rendel­kezésére, s nem kell többé szégyenkezniük az egész megye előtt! ígéretek, tervek, ötletek ezek. Megvalósulásuk egye­dül Füzesabony vezetőin mú­lik. Moldvay Győző A Filharmónia gyöngyösi hangversenyéről AZ ORSZÁGOS Filharmó­nia rendezésében szerdán es­te, a Felsőfokú Mezőgazda­sági Technikum előcsarno­kában került sor a budapesti I. István Gimnázium szim­fonikus zenekarának hang­versenyére. A hatszáz főnyi közönség vastapsa a bizo­nyíték arra, hogy mekkora érdeklődést kelthet a komoly zene. Az István Gimnázium fia­taljainak gyöngyösi szerep­lése és sikere tűnhetik meg- Jepetésnek, de aki ismeri a karmesteri lehret és áldozat­készséget, annak a ragyogó eredmények magától értető­djek és nyilvánvalóak. En­nek az együttesnek karmes­tere, szervezője, mindenese Záborszky József. Tizenéve­sekből álló gárdáját évek f óta összetartja és kondicio­nálja. Az együttes 84 tagból áll és ez önmagában is ért­hetővé teszi, miért tekinte­nek vissza hazai és külföldi sikerekre. A gyöngyösi műsorban Sibelius Finnlandia-ját és Debussy A tenger című szimfonikus költeményét ad­ták elő. Micsoda távolság a két mű között! Mennyi ellentét! A Finnlandia csupa pátosz, nemes szívdc-bogtatás, a ha­zaszeretetnek és az emelke­dett érzéseknek ismert him­nusza, Debussy szimfonikus költeménye meg zsongás, áradás, a pillanatnak szét­morzsolódó impressziósoro­zata, töredékek, morzsák, fi­nom pianók és feldübörgő ráérzések összessége, amik­ben mint valami «zínes ka­leidoszkópban ot.t csillog a tenger hullámverése, a haj­nal, a napfény. És az a csen­des 'szemlélődés is, amely Debussy-nek ezt a minden bizonnyal legtisztább zenei tanítását oly vonzóvá teszi. A SVÁJCI vendégkarmes­ter. Brenton Langbein fiata­los lobogással, „ifjonti hév­vel” lelkesítette a pesti diá­kokat, ezeket a nagyon ko­moly tizenéves zenészeket a művek lelkének a megszólal­tatására. Az előcsarnok is­meretlen akusztikai körül­ményei talán meglepetést okozhattak neki és a zene­karnak az első számnál, de a Debussy-költeménynél már minden a helyén állott és zengett. Hogy lírikus egyé­niség a karmester, azt már a Finnlandiánál éreztük. A pátosz nem idegen tőle,' hi­szen a karmester végül is egy ártatlan, de szenvedélyes központi zsarnok, aki le akarja győzni a mű megszó­laltatása előtt tornyosuló akadályokat, mindenekelőtt ki akarja csiholni a szerszá­mokból a zene lelkét. Ez a varázslat sikerült ez alka­lommal is a gimnazista ze­nészekkel. Chopin e-moll zongora- versenyét olasz vendégmű­vésznő, Maurenn Jones ját­szotta. Chopin szertelen-szá­guldó líráját, futamait, paj­kos dallamait fáradhatatla­nul varázsolta elő a zongo­rából. A törékeny alkatú fia­tal művésznő energikus Já­tékával és temperámén tu- mávah cáfolt rá külsejére. FARSANG ÁRPÁD, aki a magvas zenetörténeti beve­zetőket mondotta el, joggal nevezte a szerda esti kon­certet fordulópontnak Gyön­gyös zenei életében. Végre itt, ebben az előcsarnokban adottak a feltételek ahhoz, hogy Gyöngyösön bármilyen nagyszabású produkciói m<sg- ren d ezh essenek. (f. a.) Földrengésjelző A. hazánkban működő öt földrengésjelző obszerva­tórium egyike Sopronbánfalván működi!:. 1367. óta végez­nek észleléseket ebben, a budapesti után a legjobban mű­szerezett megfigyelő állomáson, .ahol szovjet gyártmányú Kirnosz rendszerű szeizmográfokat helyeztek el- Legutóbb az idén januárban észleltek a műszerek 4-es erősségű föld. rengést. (MTI foto — Bajkor József) VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfS/SSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfffSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSfSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSfSfS/SSS/’++ fcffpm ELEMEk Kórustalálkozó Szolnokon, kárpát-ukrajnai turné... B füzesabonyi járás kamarakórusa idei terveiből Vázlatok Dobó István életregényéből A tizenkét tagú férfi ka­marakórus tagjai többségük­ben énekszakos tanárok Fü­zesabonyban, Kaiban és Kompokon, de megtalálha­tók közöttük más foglalko­zásúak is. Az első produk­ciójukra nem sokkal a meg­alakulás után, egy külföldi vendégszereplésen került sor. A Heves megyei küldött­séggel együtt Csebokszári- ban, a baráti Csuvasia fő­városában léptek fel több alkalommal, s forró siker­rel. A kezdeti gondok után a kis csoport mind jobban összekovácsolódott, s veze­tőjük, Köröskényi Lajos szakmai irányításával vala­mennyi kórustag hétről hét-: re rendszeres és komoly; munkát végez. Az elmúlt; évben a füzesabonyi zene-; iskolával és a járási irodai-; mi színpaddal közösen mu­tattak be Bartók- és Beet- hoven-műsort, több esetben vettek részt a járásban, majd Hevesen és a megye más részein is énekkari ta­lálkozókon. Az idei év is gazdag prog­ramot kínál az együttes szá­mára. A közeljövőben a fü­zesabonyi zeneiskolával kö­zösen adnak hangversenyt a romantikusok korának alko-^ tásaiból. Május végén pedig* * Szolnokra utaznak a családig és társadalmi ünnepségeken^ részt vevő kórusok II. orszá-^ gos találkozójára. S hogy a külföldi szereplés sem ma­radjon el, a kórus fenntar- . tójának, a füzesabonyi | ÁFÉSZ támogatásával az $ ősszel egy kárpát-ukrí vendégszereplésre indult 197%. febrnajf Ső* véntefc __ orrokat nyesik, mert az a hír terjedt el, hogy aki nem vágatja le az orrát, annak fejét veszik. Dobó pedig hazatért Eger­be egy esztendőre engedé­lyezett fejével, felkészülni életre-halálra, szerezni élel­met, fegyvert, hadiszereket, gyűjteni katonát. / Julius 9-re részleges gyű­lésre hívta egybe Szikszóra Abaúj, Borsod. Zemplén, Gömör, Heves, Sáros, Szo­pás és Torna vármegyék ne­mességét. És most robbant ki az az ellenérzés, amit Do­bó keltett maga ellen, ami­kor tűzzel-vassal behajtotta a vár jövedelmeit. Mekcsey volt Dobó küldötte, őt tá­madták. Tinódi szerint így hangzott a szikszói gyűlés végzése; „Vártartásra ha ele­gek nem voltatok, mire egri tisztben ti maradtatok. Azért ha a koncával jól laktatok, az levét is reá ti magigyá- tok. — Ezt, hogy hallá Ist­ván, nyelvét .harapá." Itt állt kétszáz lovassal, kétszáz gyaloggal. Tudta, hogy Temesvárt a török már tízszer rohamozta a vitéz Losonczy István ellenében, s tudta, hogy ilyen kevés etn­berrel el kell vesznie Eger várának. A szikszói gyűlés szeren­csére mégiscsak gondolkod­ni kezdett. Mi lesz Borsod­dal, meg Abaúj.ial, meg Sze- pessel? Aztán kiki megtapo­gatta az orrát, helyén van-e még s ott maradhat-é s vajh meddig S megajánlották a segít­séget Eger kapitányának. Nevezetesen, a nyolc megye jobbágyainak fele fegyverre keljen s felszerelésükre megszavazták a földesúri ki­lenced egyharmad részét. A király biztatást küldött, hogy sereget gyűjt, addig is elküldte csekély csapatjaik- kal három hadnagyát, Pe­tőt, Zoltayt és Bornemisszát. Ezenközben a kapitány ha­zaküldte feleségét és kis magzatát Ruszkára a veszély elől. Augusztus 23-án leve­let írt testvéreinek, Fe­rencnek és Domokosnak; — A budai pasa vasárnap indította el táborát hadisze­kereivel Eger, vagy Szolnok • megszállására. Előcsapatát Rusztem bég vezérli. Azt hi­szem, hogy ha ide van jön­ni szándéka, ma éjjelre, vagy estvére itt lesz... Ez éjjel vettem levelét király őfelsé­gének, aki már Becsbe jött s bátorít minket, hogy a szükséges dolgokban támo­gatni fog, s hamar összesze­dett seregével, melynek kü­lönböző helyekről megérke­zését mindennap és órán várja, nekünk és más hívei­nek segítségére lesz. Telje­sítenünk kell tehát bátor és erős lélekkel Eger vára vé- delmezését és megtartását, mely teherrel minket a kirá­lyi kegyelem halmozott el, ha késő nem lenne. A következőkben ezt Írja; Domokos testverem elmene­tele után találtam meg Ra­fael úr egy kötvényéi, ke­gyelmetek tartsák vissza, én nem emlékezem, hogy ne­kem Vöktmü fizetett volna. Ha valóban megfizette, lé­szen róla nyugtája. Másik az, hogy Zwiniczky László a múlt évben, midőn itt Eger­ben betegeskedett, kért tő­lem nyolc forintot, melyet még meg nem fizetett. Mind­ezt és mást is idővel ke­gyelmetek visszakövetelhe­tik. Sárát a nekem való szol­gálat miatt ne hagyják el s hiszem, hogy ezt meg is fog­ják tenni. Végre éljenek igen boldogul. ' Mikor Ferenc elolvasta a levelet, megcsóválta a fejét: ráismerek Istvánra. Nyakán a török és neki egy nyolc­forintos adósság jár az eszé­ben. Ilyen zsugori volt, vi- lágélelében. Ezek után a kapitány két­ezer főnyi emberrel, kik kö­zött kevés volt a hivatásos katona, vára népével és asszonyaival megvédte har­mincnyolc napi kemény ost­rom után Eger várát száz­ezer főnyi török támadó el­len. Feje fölött a pallos árnyé­kával. Európa ujjongott. Az egri hősköltemény csodáját zeng­ték mindenfelé. A király, aki képtelen volt sereget küldeni Dobó segítségére, Eger hős kapitá­nyát országtaúrói rangra emelte, felhatalmazta a vö­rös pecsét használatának jo­gával, s mert nem akart többé Eger vára kapitánya lenni, kinevezte Erdély vaj­dájává Kendy Ferenccel együtt a beteg Báthory End­re helyébe 1553. május 26- án. Lakóhelyéül a király magas Déva várát jelölte ki, családjának pedig Számos- újvárt. Dobó július 13-án másfél ezer főnyi dandáru élén megjelent a tordai or­szággyűlésen, átvette az er­délyi vajdaságot és letette az esküt Báthory Endre ke­zébe. (VEGS) ^ — Bízzék bennem. Kivizs­1; gáltatom az ügyet. S most ^ mi a kívánsága? § — Egyévi haladékot kérek § az ítélet végrehajtására. ^ — Meglesz. Dobé fejére ^ nemcsak neki és nekem, ha- 5 néni az egész országnak !; szüksége van. Amint hal- lom, minden a legnagyobb ^ rendben megy Eger várá- § ban. $ — Igyekszem megfelelni a § bizalmának, felséges uram. \ Amikor Dobó becsukta $ maga mögött az ajtót, Fer- $ dinánd megcsóválta a fejét: ^ Bolondok ezek a magyarok. § Jókelvén meg sem kezd- í ték tanácskozásaikat a ren- ^ dek másnap, mikor híre ^ jött, hogy Tóth Mihály a hajdúival visszafoglalta Sze- gedet a töröktől. Nagy volt 5’^ az öröm, de hamar számo­lj rúsággá változott, pár nap múlva jelentették, hogy is- mét behatoltak Szegedre a i török hadak s hatszáz fog­lyot, meg ötezer orrot küld- -; tek Szolimánnak Konslanti- i| nápolyba — ajándékul. ír­at! ják egykorú írók, hogy a ií szegediek valósággal tolong­ni tak arra a heüyfr ahol az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents