Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

»aaaaaaaaaaa/v\aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/vwwwv> I Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Történelmi győzelem Albionban MÉG EGY HÉTIG tart, amíg munkába állnak Nagy- Britannia szénbányászai, akik 1926 óta először indítottak olyan országos méretű sztrájkot, mint most. Jóllehet szombaton hajnalban — azaz február 19-én, a sztrájk pedig január 9-én kezdődött — létrejött a megegyezés a három tárgyaló fél: a munkásokat képviselő szakszerve­zet, a kormány és az államosított széntanács között, a dolognak az a további technikája, hogy a bányászok most klubjaikban, szakszervezeti helyiségeikben egyen­ként szavaznak, egyetértenek-e a megállapodással. Ez körülbelül egész héten át tartani fog, ezért jövő hétfőre ' várható csak munkába lépésük. Döntőnek, sőt a megfigyelők é® a lapok közül sokan ■ egyenesen történelminek nevezik azt a győzelmet, ame- • lyet a munkásosztály most a tory kormány fölött aratott. ; Nyilvánvaló: a bányászsztrájk következtében életbe lép- ■ tetett szükségállapot, azaz az egész országra kiterjedő ; áramkorlátozások olyan mértékben bénították meg az ■< életet mindenfelé, hogy a kormány és a széntanács, bár- < mennyire is el volt szánva, hogy szembeszáll a bánya- ; szók követeléseivel, nem tudott tovább ellenállni. ; A GYŐZELEMNEK fontos tényezője volt az általános ; szolidaritás is. Nemcsak a munkásosztály nagy része, de J más dolgozó rétegek is — jóllehet az áramkorlátozások ; és egyéb kellemetlenségek őket is sújtották — nem a bá- í nyászokra bosszankodtak nehézségeik miatt, hanem a I kormány és a munkaadók ellen fordultak és kimutatták i rakon&zenvüket a sztrájkolok iránt. ! Még egy fontos körülmény: olyan időszakban léptek í fel jogos követeléseikkel a szénbányászok, amikor két ! súlyos probléma miatt amúgy is pattanásig feszült hely- < J zet állt elő Nagy-Britanniában és eléggé válságos szituá- < < cióba került a tory kormány. Az egyik: a mind puska- < < porosabbá váló észak-írországi helyzet, a már-már a pol- < \ gárháború jellegét öltő ulsteri puskaporos hordó állandó < í robbanásainak zaja. A másik: hosszú évtizedek óta nem < > volt ilyen magas a munkanélküliek száma a szigetor- < 5 szágban. Immár 1 millió embernek nincs állása, munka- < > helye. $ > ILYEN KÖRÜLMÉNYEK között nem lenne túlsó- < ? gosan meglepő, ha rövidesen újabb választások kiírására i > kényszerülnének a konzervatívok. Heath megnyerte ugyan < < a közös piaci belépésért vívott csatáját —, de közben egy- < < re több ütközetet veszít Észak-írorszógban és nem képes < í megoldani sem a munkanélküliséget, sem a munkában < $ lévő dolgozók problémáit az állandó áremelkedésekkel < \ szemben. < ^N^WW^AWWWWSMWí/VNAMAA/VVŐA'VWVM'WVWVVVVWAAVVWW Nixon PekioD wn (Folytatás az 1. oldalról) A kínai államtanács elnö­ke egyebek között megálla­pította, „feltárult az ajtó a két ország kapcsolatai előtt”, Síkraszállt Peking és Wa­shington „normális kapcsola­taiért”, de ezeknek feltéte­leként a békés együttélés öt elvét sorolta fel: a szuvere­nitás és a területi sérthetet­lenség kölcsönös tiszteletben tartása; kötelezettségválla­lás, hogy egyik állam sem támadja meg a másikat; be nem avatkozás a másik or­szág belügyeibe; egyenjogú­ság és kölcsönös előny, s vé­gül a békés egymás mellett élés. Nixon szónoki szóvirágok­tól hemzsegő pohárköszön­tőben válaszolt Csou En-laj- nak. A kínai kormányfőhöz hasonlóan ő is utalt a két ország között változatlanul fennálló mélyreható ellenté­tekre. „A múltban voltak idők, amikor ellenségekként álltunk szemben egymással, — hangsúlyozta. — Ma is nagy ellentéteink vannak. De összehoznak minket kö­zös érdekeink, amelyek el­lentéteink fölébe kereked­nek. Elveinket illetően egyi­künk sem lesz megalkuvó, de megpróbáljuk a szakadék áthidalását”... „Ha népeink ellenségek — folytatta —, akkor a világ jövője igen sötét. Ha sikerül megegyezésre jutnunk, ak­kor a világbékének nagy esélyei vannak”. ,.A következő öt napban különböző utakon, de együt­tesen hosszú menetelésbe kezdünk, hogy elérjük az egy és ugyanazon célt: az igaz­ságos és -a békés világot” — mondotta Nixon. SIfxsit-Maot idézte Csou En-laj kínai minisz­terelnök hétfőn este — há­rom órával azután, hogy Ni­xon elnök találkozott Mao Ce-tunggal szélesebbre tár­ta a kínai—amerikai tárgya­lások lehetőségeit, amint azt akár az amerikai, akár a látogatásra akkreditált más külföldi tudósítók várták. A kínai kormányfő a két ország közötti normális államközi kapcsolatok létre­hozását vetette fel beszédé­ben. Ez általános meglepetést okozott az Országos Népi Gyűlés nagytermében ren­dezett történelmi bankett részvevői között. Csou En-laj beszéde a Kí­na és az Egyesült Államok közötti konfliktusok közül egyet sem nevezett meg. Vietnam, sőt Tajvan kérdé­séről is hallgatott... A hatszáz személyes ban­kett hangulatában is külön­bözött az Országos Népi Gyűlés épületében megtartott hasonló rendezvényektől. A beszédeket sűrűn szakította félbe a taps, és amikor Ni­xon Mao Ce-tungot idézte, a kínai arcokon mosoly futott végig. A kínai—amerikai ba­rátság motívuma uralkodott a két köszöntőben. Nem vették észre az Egyesült Államok elnökét... ? Sajtóvisszhang Nixon fogadtatásáról Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Az amerikai sajtó kikül­dött munkatársai, valamint az országos rádió — és tv­hálózatok, amelyek vasárnap délután óta műholdak útján egyenes adásban tudósíta­nak Nixon elnök pekingi programjáról, alig titkolt csalódottsággal kommentál­ják azt a tényt, hogy Pe- kingben „szinte észre sem vették” az amerikai elnök megérkezését. „Nyoma sem volt piros szőnyeges fog «itatásnak” — jegyezte meg az NBC mun­katársa. A CBS munkatár­sai az amerikai elnök repü­lőtéri fogadtatásáról szólva hangoztatták: „Nyilvánvaló­an nem véletlen, hogy Ni­xon elnököt csupán marok­nyi hivatalos személyiség várta a repülőtéren és kizá­rólag a kötelező hivatalos udvariasság szabályainak tettek eleget.” Az elnöki kocsisort a ven­dégek szálláshelyéig kísérő amerikai kamerák egyébként csaknem üres utcákat mu­tattak és a Tien An Men té­ren a járókelők — jegyezte meg a CBS tudósítója —, szinte kiszámított közöm­bösséggel, szinte észre sem vették az amerikai elnökót és kíséretét. Stanley Karnow, a Wa­shington Post kiküldött munkatársa hétfői pekingi jelentésében ugyancsak a „meleg fogadtatás” hiányát emeli ki és megjegyzi: „kü­lönösen szembetűnő ez, ha meggondoljuk, hogy Hátié Szelasszié etióp császárt 300 ezer kínai köszöntötte, ami­kor tavaly októberben ide­érkezett”. ★ Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök Nixon pekingi látogatását kommentálva ki­jelentette, hogy függetlenül a kínai--indiai viszonytól, kormánya üdvözli a kínai és az amerikai• vezetők találko­zója!, amennyiben az az or Qjmm 1972, február ZZ., ked« szágok közötti baráti kap­csolatok kiépítését szolgálja. Hangsúlyozta azonban, hogy véleménye szerint , az ilyen jellegű találkozók nem eredményezik közvetlenül a nemzetközi feszültség eny­hülését, és India nem is fo­gad el semmiféle döntést, amely a pekingi tárgyaláso­kon Ázsia jövőjével kapcso­latban esetleg létrejön. . ★ PÁRIZS: Az Humanité-ben Y vés Moreau Nixon elnök pekingi látogatásával foglalkozva rá­mutat arra, hogy már 1970. novembere óta világos volt: az amerikai diplomácia az ENSZ-ben nem fogja tudni sokáig megakadályozni Kí­na felvételét. A washingtoni kormány tehát kénytelen volt taktikát változtatni, de közben nem mondott le alapvető céljairól, sőt Nixon elnök e taktika kényszerű megváltoztatásától most igyekszik külön hasznot húz­ni. Az elnök arra számít, hogy kihasználhatja a kínai vezetőknek a nemzetközi munkásmozgalommal történt szakítását és hasznot húzhat majd szovjetellenes maga­tartásukból. RÓMA: Nixon amerikai elnök Pe- kingbe érkezésének napján az Unttá Sergio Serge, az OKP KB külügyi osztályá­nak vezetője vezércikkét közli „A pekingi találkozó” címmel. Washinton és Peking kö­zött — mutat rá a vezércikk — párbeszéd kezdődik, amely éles vita is lehet — tekintve az álláspontok különbözősé­gét —, de mindenképpen megváltozott viszonyok kez­detét jelenti, és amely lé­nyeges elemként illeszkedik bele a békés egymás mellett élés nemzetközi rendszeré­nek megteremtését célzó ál­talános erőfeszítések sorába. Nixon elnök hangoztatja, hagy nem óhajtja kihasznú1 \i í> kínai • szovjet . elleni.'. Na.,;.on sok nemzet­közi megfigyelőnek azonban az a véleménye,' högy nem így van — hangoztatja az Únitá *- ellenkezőleg, maxi­mális mértékben igyekszik majd kialtnáznI ezeket a né­zeteltéréseket újabb szovjet­ellenes nemzetközi játsz­mába kezdve „Nem szabad meglepődnünk ezen, Wa­shington számára logikus, politikájának, az imperia­lizmus stratégiájának megfe­lelő törekvés ez. Amit azon­ban a béke erői, az antiim- perialista erők joggal várnak el a világon mindenütt — folytatja a lap — az az, hogy Nixon ne kapjon sem­miféle lehetőséget, amely táplálhatja benne azt az il­lúziót, hogy Kínával együt­tes szovjetellenes ' politikát alakíthat ki.. .” A lap végkövetkeztetése: „Vietnam, a vietnami há­ború gyors befejezése a leg­főbb próbája az amerikai po­litika igazi szándékainak. Éneikül, az indokinai népek önrendelkezési jogának elis­merése nélkül minden hang­zatos kijelentéssel szemben jogos a bizalmatlanság és szükséges a legszélesebb nemzetközi összefogás, hogy az Egyesült Államok végre véget véssen ennek a bor­zalmas háborúnak.” PRÁGA: Zdenek Horeni, a Rude Pravo főszerkesztő-helyette­se a lap hétfői kommentár­jában Nixon amerikai elnök pekingi látogatásáról meg­állapítja: Csehszlovákia — szövetsé­geseihez hasonlóan — ter­mészetes folyamatnak tartja a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok 7iormalizálására irányuló lépéseket. Éppen ilyen természetes esemény lesz májusban Nixon útja egy másik országba — a Szovjetunióba. Az állami képviselők személyes kap­csolatait bevett, megszokott és hasznos, helyes dolognak tartjuk. Ha tehát a kínai— amerikai tárgyalások a bé­két, a békés egymás mellett élést szolgálják, s nem irá­nyúinak más országok érde­mi ellen, a'r'.-or >n ‘ •' ; itemzeiiJkti közvélemény éen. Á VARSÓ: A Sloioo Powszechnc cí­mű lengyel lap hétfői szá­mában többi között a követ­kezőket írta Nixon látogatá­sáról. „Az Egyesült Államok el­nökének látogatása úgy ke­rül be a kínai—amerikai és a nemzetközi kapcsolatok eseménynaptárába, mint amely egy régebben kezdő­dött és még folyamatban le­vő fordulat kiemelkedő dá­tuma. Ez a találkozó való­ban jéghegy jellegű: lénye­gének csak egészen kis ré­sze látható a felszínen. Mindazok az igazán fontos kérdések, amelyeket Nixon Maóval és Csou En-laj-jai áttekint, hosszabb tanulmá­nyozást igényelnek és meg­oldásukhoz huzamosabb idő kell. A washingtoni vendég mostani látogatásának reá­lis eredményeit majd vala­hol 1976 táján lehet felmér­ni.” Ciprus az A Cipr> ’.Köztársaságot ismét közvetlen zéiy fenyegeti. A Makar:a mány ellen össze­esküvés! ok, amelynek cél­ja a Fi!’.. ti-tenger keleti me­dencéjében levő „elsüllyeszthe- tetlen repülőgép-anyahajó” (Ciprus) biztosítása a NATO számára. A NATO érdeklődése — a máltai brit támaszpontok helyzetének bizonytalanná válá­sa után — különösen megnőtt a sziget iránt. Nyugat-Azsia partjai előtt fek­vő 9351 négyzetkilométer terttle- I tű szigetország. Lakossága 630 ezer fő (20 százaléka írástudat- lah), 73 százaléka görög, 18 szá­zalék török, a többi angol, ör­mény és szíriai arab nemzetisé­gű. A Ciprusi Királyságot 1439-ben Velence, 1571-ben Törökország, 1878-ban pedig Anglia vette bir­tokába. 1914-ben létesültek az első angol katonai támaszpon­tok a szigeten, 1923-ben Nagy- Uritaunia gyarmatává nyilvání­tanák. 1931-ben a többségben 2c­- gör?.rg V* kórság e G" rögor- v v> csatír íj»*7t in- v f mai. 1951. augusz­i 1-én pedig a ciprusi iakos- s • sztrájkot szervezett a/, ön­rendelkezési jog biztosításáért. Görögország, Törökország cs Nagy-Britannia képviselőinek londoni értekezlete jóváhagyta az 1959. február 11-én kötött zürichi megállapodást cs sziket '(épfő vírónkon érkezeti Nagy győzelmet arattak a január 9. óta sztrájkoló angol szénbányászok, követeléseiket teljesítették. Képünk London egyik energiaközpontjában készült, ahová hétfőn újra érkeztek szénszállítmányok. (Telefoto — ÁF—MTI—KS) Mözös küxleméiiy: Grechko marssiH ©gyipl©m I lát©iünűréI Kairóban hétfőn szovjet- egyiptomi közös közleményt hoztak nyilvánosságra And­rej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter láto­gatásáról. A közlemény megállapítja, hogy Grecsko marsall, az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának meghívására február 18—21. között tett hi­vatalos baráti látogatása so­rán megbeszéléseket folyta- dott Anvar Szódat elnökkel, Aziz Szidki miniszterelnök­kel, Mohammed Szadek mi­niszterelnök-helyettessel, had­ügyminiszterrel és az EAK más állami és katonai veze­tőivel. Grecsko marsall látogatást tett az egyiptomi fegyveres erők több egységénél, és el­ismerését, fejezte ki a csapa­tok kiképzése, harci felké­szültsége láttán. A szovjet vendéget min­denütt szívélyes fogadtatás­ban részesítették, ami újabb bizonyítéka az egyiptomi népnek a szovjet nép, a szovjet fegyveres erők iránt tanúsított őszinte baráti ér­zelmeinek. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a Szov­jetunió és az EAK fegyveres erői közötti együttműködés megfelelő módon fejlődik,, Véleményt cseréltek az'f1 együttműködés további bő­vítésének kérdéséiről az EAK védelmi képességeinek növe­lése céljából. A- jelenlegi feszült közel- keleti helyzet megítélése- te-, kinietében a 'felek álláspont­juk egybeesését állapították meg. Hangsúlyozták, hogy az • Egyesült Államok széles körű katonai és politikai támoga­tását élvező Izrael terület - rabló politikája az oka an­nak, hogy a világ e térségé- . ben a helyzet veszélyes mó­don kiéleződött. Az egyiptomi fél elisme­réssel szólt arról a követke­zetes támogatásáról, amelyet a Szovjetunió az izraeli ag­resszió áldozatául esett arab népek igazságos harcához nyújt; arról a segítségről, amellyel a Szovjetunió hoz- > zájárul az ország fegyveres ’ erőinek, védelmi képességei­nek megszilárdításához. (TASZSjZ) , , . —I—---- i.m . ... új válság rén köztársasággá nyilvánította a szigetet. Ciprus 1960. augusz­tus 16-tól független köztársaság. (A zürichi megállapodások le­hetővé teszik, hogy angol, török és görög katonai egységek ál­lomásozzanak az országban). A nemzetgyűlésben 35:15 arányban oszlanak meg a gö­rög és a török nemzetiségek küszöbén mandátumai. A kormánynak 7 görög és 3 török minis^ete van, az alkotmány előírása sze­rint. Az 1963-ban kitört görög- török konfliktus óta megszűnt az együttműködés a két közös­ség vezetői között. 1954. március 27. óta ENSZ-békehaderő állo­másozik a szigeten. ? —•TERRA —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents