Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

Tudomány és gyakorlat Ötyén szőlőfajta „vizsgázik” a Gyöngyös-domoszlóí Állami Gazdaságban Hol segít a nyugdíjpótlék? 1981-ben, a mezőgazdaság szocialista átszervezése után megyerik szőlős gazdaságai­ban is megkezdődött az ül­tetvények rekonstrukciója. A nátra'alji borvidéken első­ként a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban alakí­tották, ki a magas művelésű Az elmúlt években a ter­melők kifogásolták, hogy a fontosabb nöVénjú kultúrák termesztéséhez nincs elegen­dő nagy teljesítményű gépi berendezés. Mi a helyzet idén?' — , az MTI munkatár­sának erre a kérdésére az AGROTRöSZT illetékesei el­mondották: a mezőgazdaság kiemelt növénytermesztési programjainak teljesítéséhez 1972-ben nagy teljesítmé­nyű, korszerű berendezése­ket bocsátanak a mezőgaz­dasági nagyüzemek rendel­kezésére. A burgonyatermesztés gé­pei megkülönböztétett, . 57 százalékos ártámogatással kerülnek forgalomba. Auto­mata ültetőgépekből 250-et rendeltek . Csehszlovákiából, a szállítmány nagy része már a raktárakban van. Burgonyabetakarító berende­zésekből kétféle típust bo­csátanak az üzemek rendel­kezésére. Az NDK-ban ké­szített kombájnból idén 25- üt rendeltek a gazdaságok, azért nem többet, mert a gép eléggé drága. A másik típus magyar gyártmányú, úgynevezett forgóvillás bur­gonyakiszedő, amely iránt nagy. a kereslet; az üzemek 410 ; szállítására kötöttek szerződést a kereskedelem­mel. A“ -cukorrépa-termesztési gépeket az átlagosnál — a 47 százalékosnál — lényege­sen, nagyobb, 70 százalékos állami támogatással vásá­rolhatják meg a termelők. A kereskedelem a vetőgé­szőlőtáblákat, Domoszló, Vi- sonta, Karácsond, Atkár, Hort és Ecséd határában. Gépi művelés,. vegyszerezés bevezetése volt az elsődleges cél az új telepítésű szőlők­ben. Ami problémát oko­zott, hogy nem voltak meg­felelő szőlőfajták, amelyek a pékből kétszer annyit tart majd raktáron, mint ameny- nyire a megrendelések alap­ján szükség lesz, mert szá­mítanak arra, hogy néhány gazdaság időközben meggon­dolja magát és pótmegren­delésekkel jelentkezik. A vetési idény kezdetéig be­érkező gépszállítmányok za­vartalan ellátást tesznek le­hetővé, így a gazdaságok 1972-ben beszerezhetik azo­kat az egységeket, amelyek éveken át hiánycikknek szá­mítottak. A cukorrépa be­takarításának gépesítését szintén hazai, illetve a szo­cialista importból származó berendezésekkel oldhatják meg a termelők. A szezonra 280 komplett három-, illetve hatsoros gépet bocsát a kereskedelem a gazdaságok rendelkezésére. Az igények kielégítése felöl annál is in­kább biztos a kereskedelem, mert a hazai gyárak beje­lentették, hogy további száz gépet adnak át a kereske­delemnek a megnövekedett igények láttán. A zöldség- termesztés gépeit ugyancsak kedvezményes áron szerez­hetik be a termelők. A bu­dapesti Mezőgazdasági Gép­gyárban megkezdték a komp­lex paradicsomtermelő és feldolgozó gépsor • gyártását, de idén ebből a berendezés­ből még csak négy darabot adnak át. Nyugati importra is sor kerül, így többek kö­zött az Egyesült Államokból hoznak be 17 speciális vető­gépet és 10 kombájnt. (MTI) nagyüzemi termeléshez ak­koriban a legjobbak lettek volna. Ezért 1964-ben a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gaz­daság a Kertészeti Egyetem szőlészeti tanszékével együttműködve kísérleteket kezdett. Az állami gazdaság 17 holdas területén 50 hazai szőlőfajta — 39 borszőlő- és 11 csemegeszőlő-fajta — tu­lajdonságait kezdték vizs­gálni. Arra igyekeztek vá­laszt kapni, hogy az egyes fajták azonos talajviszonyok mellett, azonos tápanyagel­látással és növényvédelem­mel milyen hozamokat ad­nak. A kísérletek alapján a hagyományos leányka és olaszrizling fajták mellett választották ki azokat a többi szőlőfajtákat, melyeket ma már a nagyüzemi táblá­kon termesztenek. Ilyen pél­dául a piros tramini és a muskát ottonel, melyeket a korábbi években nem te­lepítettek a Mátra alján. Később az egyes fajták tu­lajdonságait különböző tele­pítési módok alapján is vizs­gálták, hagyományos bak­művelésű, alacsony, vala­mint magas kordonos ültet­vényeken. Azután arra is kíváncsiak voltak, hogy az egyes szőlők mennyire fagy- tűrőek, s mennyire ellenál- lóak a peronoszpórának. Az eredményekről 1964 óta min­den évben részletes adato­kat készítenek, amelyek a szőlők minőségéről és a bo­rok tulajdonságairól adnak tájékoztatást. Az idén tovább folytatják a kísérleteket, azonban az eddigi vizsgálatokat kibőví­tik. A különböző metszés­módok hatásait és a szüret gépesíthetőség'ét is megvizs­gálják. Országosan minden nyol­cadik, jmegyánkben minden hetedik ember nyugdíjas. A lakosság átlagéletkora az el­következő években tovább emelkedik: egyre öregebbek leszünk. Nem közömbös ez a tény egy gyors iramban fej­lődő, iparosodó területen, ahol a technikai fejlődés vár­ható eredményei mellett is mind több munkáskézre van szükség. Az előzetes számítások szerint ugyanis 1980-ig a jelenleginél legalább 9 ezerrel több dolgozót tud foglalkoztatni megyénk gaz­dasága! S ugyanakkor azt is adatok igazolják, hogy egy­re kisebb mértékű lesz az iparba áramlás a mezőgaz­daságból, illetve munkaerő- tartalékra nem sokáig lehet számítani. Az iskolapadból kikerülő fiatal munkaerők száma is évről évre csök­ken, s éppen a negyedik öt­éves terv végére, amikor „te­tőzik” a munkaerőigény, vár­hatóan akkorra lesz a legke­vesebb munkába lépő fiatal Ez a fejlődési folyamat nagyjából megegyezik az or­szágos tendenciával. Ha nem születnek megelőző intézke­dések, a munkaerőhelyzet súlyosbodása várható, ez pedig a gazdaság fejlődé­sét is befolyásolhatja. Természetesen — s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni —, az üzemek, vállalatok haté­kony fejlesztése csakis a mű­szaki felkészültség nagyará­nyú növelésével lehetséges, s ezzel párhuzamosam pedig fel kell tárni a termelés szerve­zésében rejlő tartalékokat. Ez sok helyütt önmagában megoldaná az illető gazdasá­gi egység munkaerőgondja­it. Az általánosan meglevő feszültségek enyhítésében azonban sokat segíthetnek az olyan intézkedések, minta továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék bevezetése," amely arra. hivatott, hogy a nyugdíjkorhatárt élért mun­kásokat, akik még munkaké­pesek, anyagilag Is érdekelt­té tegyék a továbbdolgozás- ban. Hiszen a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező régi em tudjak kamatoztatni ta­pasztalataikat a termelésben, tevékenyen részt vállalhat­nak a fiatalok nevelésében, gyakorol tatásában; így feltét­lenül hasznára lehetnek vál­lalatuknak. A megyei tanács munka­ügyi osztályán e témában kapott tájékoztatáskor sok­szor emlegették az úgyneve­zett „hiányszakmákat”. Ezek­ben a foglalkozási ágakban, ahol szinte krónikus a munkaerőhiány, a vállalatvezetők ugyancsak szívesen fogadnák a tovább­dolgozásra jelentkező nyug­díjasokat. A fiatal szakmun­kások belépése ugyanis nem tudja pótolni a hiányt, amely különösen a forgácsolószak- mákban jelentkezik. Illuszt­rálásképpen nézz ült az Eg­ri Szakmunkásképző Intézet adatait: az igényeken alapuló beiskolázási tervben 155 for­gácsolótanuló felvétele sze­repel, ezzel szemben 117-et tudtak csak felvenni. De nemcsak itt van. baj. Ács-, állványozó szakmákra az idén senki sem jelentkezett, fele­annyi a kőművestanulő, is mint az iskolai terv, cipész­nek pedik ketten jelentkeztek összesen. Ezek a számok azt mutatják, hogy sürgősek a tennivalók; s ha egészében nem is oldja meg a gondo­kat, de sokat javíthat a helyzeten. a munkaképes nyugdíjasok foglalkoztatása. Hogyan reagáltak a rende­letre a nyugdíj előtt álló dol­gozók? Több üzemet kérdez­tünk meg erről, és a mun­kaerőgondokról. Minden év­„Mindenkinek van egy álma.. ”, olykor persze több is, de maradjunk most csak egyetlennél: az ember kiszemel magának —mond­juk — egy valamirevaló ru­hát. S aztán napokig, hete­kig gondolkodik a terven: megvegye, ne vegye. Mert annak a ruhának ugyan­is meglehetősen magas az ára. Már-már luxuscikk­nek számít. No, de tetsze­tős, praktikus, s ilyenkor az ember valahogy „gavallé- rabb” önmagával szemben is. Az áron azért mégis gondolkodik. Gondolkodilc és járja az üzleteket abban a reményben, hogy talán másutt, esetleg valamivel olcsóbban is hozzájut az óhajtott ruhához. Ha vidéki az ember — bizony, felutazik még Pest­re is. Hátivá ott jobban si­kerül a vásár. Aztán csalód­va visszajön, mert a fővá­rosban is hasonlóak az árak. legfeljebb színellérés ese­tén kisebbel:. Visszajön, s betér az útjába eső legkö­zelebbi üzletbe, és ... meg­lepődve tapasztalja, hogy a régóta kinézett ruha ára más, mint amikor legutóbb látta. Persze, nem olcsóbb — hanem drágább. Valami másfél száz forinttal, s ez bizony: meglehetősen érzé­keny érvágás. Kínos dadogás, miután az embernél éppen annyi pénz van, amennyibe a ruha ere­detileg került volna. Az el­adó sajnálkozik, de koránt­sem megértő. Mert, hogy úgymond: szabadárasak ezek a ruhák ás. S m sza­badáruk ezúttal, ugye, Iá csít felfelé csúsztak ... Am, ben többen vonulnak nyug­díjba; általában ez a tapasz­talat, s a növekedés várha­tó az idén is. Még nincsenek pontos számadatok, de hogy a rendelet máris hatott, azt az bizonyítja: az illetékesek jóformán még el sem kezd­ték a szervező munkát, máris több munkás jelentette be, szívesen marad, ha szükség van rá. S hogy legtöbbjükkre meny­nyire szükség van, azt a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemben hallottak jól mű- tatját; az idén munkába ál­ló 24 fiatal szakmunkás kö/t egy forgácsoló sincs, pedig nagyon hiányoznak a gyár­ból. Persze, nem szabad elfe­ledkezni arról sem, hogy sok olyan foglalkozási ág van, ahol ugyan elkelne a mun­káskéz, de a körülmények, a nehéz fizikai munka, a szol­gálat évei alatt elf árasztják az idősödő embereket. Nem is lenne emberséges ilyen helyeken tovább foglalkoz­tatni őket, különösen, teljesít­ménybéres munkakörökben. A problémákat ezeken a he­lyeken csakis műszaki fej­lesztéssel, ésszerűbb gazdál­kodással lehet megoldani. Eddig csak arról volt szó, milyen hasznos lenne sok szalonéban, ha tovább dol­goznának a nyugdíjba ké­szülők. A rendelet nemcsak ezt a óéit szolgálja: azzal, hogy lehetővé teszi, hogy- a nyugdíj elérje a kereset 90 százalékát is, különösen a kis fizetésű dolgozók helyze­tén javít. Ez pedig önmagá­ban is jelentős eredmény. bizonyos kedvesség még bujkál a kereskedőben, s kisvártatva előkeres egy valóban olcsóbb ruhát is. Olyasmi áron, mint a vevő szeretné... Nos. igen, de mindjárt hozzáfűzi azt is, hogy: ez a ruha „osztályos” holmi. Magyarul: hibás ter­mék. A hibát persze -nem ismeri, de majd előjön egy­szer — hűti le szavaival a vevő már-már visszatérő lelkesedését. Aztán mintha megbánná, amit mondott, mintegy vigasztalásul meg­toldja szavait: persze, le­het, hogy soha nem veszi észre a vevő azt a hibát, s a ruha talán még tartó- sabb lesz, mint amaz, a drágább... A vevő pedig csak áll, csak áll tanácstalanul, ma­gába roskadva. Aztán „áld­ja” a szabadámlcat, meg az ilyen kereskedőket. S hatá­rozottan bánja, hogy a ke­reskedő az imént nem így oktatta: nézze, emez hibás áru és valamivel olcsóbb, de mégis inkább a drágáb­bat ajánlom, azt a másik ruhát, mert az annyival tar- tósabb lesz. Biztosan sok- l<al túléli az olcsóbbat.. . Így ugyanis a kedves vevő megvette volna — fogát szíva is —, a drágábbat, s lett volna egy új ruhája, így viszont mind a kettő­től megijedt, s vásárlás nélkül távozott... Hja, ilyen az élet! (—ni) V)T1. február <52., kedd _(m. k.) szakmunkások gyümölcsöaő­• • Uzens a Pipis-hegyen ■gy esztendővel ezelőtt, 1971. februárjában bővítették új üzemrészekkel Gyöngyösön az Egyesült - Izzólámpa és Vilii •ossagi RT Félvezető és Gépgyárát. Azóta a gyöngyösi pipis-hegyi üzem a hazai félvezetői; yártás fellegvárává nőt V • Kői Miön az érdekes, szép munka legfiatalabb csarnoka. (MTI foto — Erezi K. U;< uh Modern hazai és külföldi gépek a kiemelt mezőgazdasági • programok teljesítéséhez Hekeli Sándor Szabadár - meflébzőngéhbel *

Next

/
Thumbnails
Contents