Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
tfV'VWWV'W'yWV'. \ Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk „Egyszínű” kormány Rómában WMÉT BEBIZONYOSODOTT, hogy az örök városban a politikai formációk élettartama enyhén szólva nem orok Most mór biztosnak tekinthető, hogy Itáliának esztendők óta először lesz egypárti kabinetje, az azonban más kérdés, meddig „áll el” ez a hamarosan megalakí- tandó kormány. A legfrissebb jelentések mindenesetre arról számolnak be, hogy a kijelölt kereszténydemokrata kormányfő, Giulio Andreotti beterjesztette kormánya névsorát Giovanni Leonénak, az Olasz Köztársaság elnökének és ebben a névsorban kizárólag Andreotti pártjának politikusai szerepelnek. Olaszországot már régebben négypárti koalíció kormányozta, úgynevezett „balközép” formula alapján. Legalább másfél esztendeje világos, hogy ez a formáció nem felei meg az új követelményeknek és nem sokáig állja az idő próbáját. A dübörgő itáliai konjunktúra, a sokat emlegetett „gazdasági csoda” immár a múlté. A lendület az élet számos területén megtorpant és újra előbukkantak az ország nagyon is hagyományos problémái. ABBAN A PILLANATBAN, amikor a dilemmák jelentkeztek, a felszínen is jól látható lett az addig Is meglévő szociális feszültség: a legkülönbözőbb szakmák és hivatások dolgozói nagy sztrájkokkal, tüntetésekkel követeltek nagyobb részt maguknak a nemzeti jövedelem< bői. A megbolydult Északot a Dél jelentkezése követte. > A válási törvénnyel kapcsolatos népszavazás körüli l nézeteltérések cseppje a koalíción belül is kicsordította ; az ellentétek poharát. Jó néhány kísérlet során még meg- í próbálták megmenteni a négypárti formációt, de vala- ; mennyi próbálkozás kudarccal végződött. Egyre világo< sabbá vált, hogy a politikai zsákutcából csak új válasz- j tások kiírásával lehet kijutni. \ PONTOSAN EZÉRT vállalta a kereszténydemokrata í párt, hogy egypárti kabinetet alakít. Vezetői tudják, hogy i a tartós országoshoz nincs elég erejük, hogy a parla< mentben szinte minden lényeges kérdésben kisebbségben ) maradhatnak. Andreottiék azt remélik, hogy ha ők ké- i szítik elő a májusra vagy júniusra esedékes választá- i sokat, talán csökkenteni tudják a baloldal várható előre< törésének mértékét. <VA/SAAAAA/V/VV%AAAA/W\AAAAA/WWW'/VAAAAAA/>A<W\AA/W***VW\AAAAAAA# I>nador új elnöke Guillermo Rodriguez Lara, Ecuador katonai puccsal hatalomra jutott új elnöke szerdai sajtóértekezletén bejelentette, hogy hozzáfogott az új kormány megalakításához. Az új kabinetbe eddig hét minisztert nevezett ki, köztük mindössze egy polgári személyt. Ecuador új belügyminisztere Cotardo Valctivieso To- bar hajóskapitány, a vezérkar tagja. Hadügyminiszter: Victor Aulestia Mier tábornok, akit korábban nyugalomba helyeztek. Az új külügyminiszter kinevezéséig ezt a posztot Rodriguez Palacios közmunkaügyi miniszter látja eh Nixon elindult Pekingire vivő útjának első állomására Hawaiiba Tv-közvetítés a kínai fővárosból WASHINGTON Nixon elnök és kísérete csütörtökön helyi idő szerint 10.35 órakor az A1r B’or- ce 1. elnöki különgépé vei elindult a Washington-környéki Andrews légi támaszpontról Peking be vivő útjának első állomása, a Hawaii-szigetek félé. Február 21-én kezdődő egyhetes kínai látogatására az elnököt elkíséri felesége. Rogers külügyminiszter, dr. Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó és a szakértők szűk körű csoportja. Az elnököt a Fehér Ház parkjában ünnepélyesen búcsúztatták. Nixon ehlök rövid beszédben köszönte meg a kongresszus vezetőinek utazása alkalmából kifejtett „kétpárti jókívánságait.” Az elnök „történelmi misz- sziónak” minősítette a kínai vezetőkkel folytatandó megbeszéléseit, de ismételten óva intett a túlzott várakozásoktól. Nixon elnök Hawaiiban és Guam-szigetén lát-, illetve egynapos megállóval szoktatja magát a távol-keleti időzónához és helyi idő szerin' hétfőn reggel érkezik mer Pekingibe. Fogadtatásáról ai amerikai tv-áilomások haza: néző-csúcsidőben, helyi idő szerint vasárnap este adnak műholdak útján továbbított helyszíni közvetítést. A csütörtöki Zolnierz Wol- nosci. a „Papírtigris’’ kínai kalitkában” c. kommentárjában foglalkozott Nixon pekingi látogatásával. A többi között megállapította: „A pekingi repülőtéren nemsokára leszáll egy gép és ajtajában megjelenik az Egyesült Államok elnöke, az amerikaiak ázsiai politikája brutális doktrínájának megtestesítője. Nixon látogatása minden ázsiai országban érthető Amerika-ellenes tüntetésekkel járna. E tüntetésekhez joga lenne a kínai népnek is, de a washingtoni vendégnek nem kell ettől tartania. Éppen ellenkezőleg. Az USA elnöke tudja, hogy Pekingben rendkívül vendég- szerető fogadtatás várja, hogy a házigazdák mindent elkövetnek a jó hangulat, kedvező légkör érdekében. Az amerikaiak a Nixon pekingi látogatását közvetlenül megelőző napokban fokozták tömegméretű vietnami bombázásaikat. Mindez sajátos és jellemző kísérője a kínai— amerikai kapcsolat oknar. Egyfelől újból bizonyítja az amerikai elnök békenyilat- kozatainak cinizmusát, másfelől a. pekingi vezetők magatartását. A kínai vezetők megakadályozhatták volna a vietnami harcok újabb eszkalációját, ha Nixonnak éllé sőre adják, hogy az pekingi látogatásának lemondiisút vonja maga után. Igaz, hogy Peking az utóbbi időben hangoztatja a VDK és a Délvietnami Forradalmi Ideiglenes Kormány békejavasiu- tainak támogatását, Mind Nixon, mind Csou En-laj óva, intett a találkozójuk eredményeit illető túlzott optimizmustól. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a diplomácia nyelve, amelyen gyakran nem mondják ki a teljes igazságot, s még gyakrabban eltitkolják azt. Hiszen nehéz lenne azt mondani a kínai népnek, hagy a gyűlölt imperialista „papírtigris” az adott pillanatban a maoisták politikai játékában a leglátványosabb partnerré válik” —, fejezi be a Zolnierz Wolnosci. W annak események, ame- ” lyekről már a kortársak tudják, hogy világ- történelmi jelentőségűek. Kétségtelen, hogy ilyen nagy jelentőségű esemény volt az utóbbi időben Kína elszigeteltségének felszámolása, felvétele az ENSZ-be. Miután egy évtizeden át zajlott a vitája, sőt ellenségeskedése a végül is „szociálimperialistá- nak” minősített Szovjetunióval és a „nem elég forradalminak” tartott szocialista országokkal, Kína most váratlan gyorsasággal rendezi viszonyát az imperializmus legfőbb hatalmával, s vendégül várja Pekingbe Ni- xcnl, az Egyesült Államok elnökét. Ez az új kínai külpolitikai vonal mindenekelőtt a kínai belső helyzetre irányítja a figyelmet. Ez az, ami meghatározza minden ország nemzetközi tevékenységének jellegét, lehetőségeit és határait. A mai kínai helyzetről szóló ismertetést tehát elsősorban a belső állapotok — szükségszerűen hiányos, de legalább a lényeges vonásokat feltüntető — jellemzésével kell kezdeni. A Kínai Népköztársaság jelenlegi helyzetének megbízható felmérését megnehezíti az adatok hiányos, s nem mindig hiteles volta. Mégis, valószínűnek fogadhatjuk el, hogy Kína lakossága ma 750—800 millió, s ennek csupán 1—2 százaléka munkás. Mintegy 50 millió lehet a városi polgári-értelmiségi réteg és a túlnyomó többség: paraszt. Kínában egyetlen rezsim uralma sem lehet tartós, ha az szembekerül a parasztsággal. Ennek megfelelően a „nagy kulturális forradalom” zűrzavarát lehetőleg távol tartották a falutól, viszont a feleslegessé vált vörösgárdista osztagokat százezerszám, sőt milliós nagyságrendben küldték falura. Mert a parasztbázis döntő szerepe ellenére a politikai harc, a fordulatok eldöntésének fő színtere Kínában is, mégis: — a városok. A kínai politika cikcakkjait, a felső politikai régiókban legutóbb is lefolyt hatalmi harcokat sikerült a nép tömegeitől elszigetelten végigvinni. Ennek egyik oka az, hogy a kínai nép élet- színvonalát a felszabadulás előttihez képest jelentősen megjavították. Az életszínvonal hullámzott, de ma maPathó Imre; KÍNA - MA N I. Belpolitika — hadsereg — életszínvonal icprtiar W., péHWfc gasabb, mint a „nagy kulturális forradalom” előtt volt. A nemzeti jövedelem, becslések szerint kb. évi 100 milliárd dollár, vagyis — különböző módszerű összevetések szerint — ennek egy főre jutó része 10—20-szor alacsonyabb, mint pl. Japánban, s 25—50-szer kisebb, mint az Egyesült Államokban. Kína fejlődő ország, ipara és mezőgazdasága semmiképp sem elegendő egy világhatalmi politika alátámasztására, a szónak abban az értelmében, ahogyan azt a két „szuperhatalom”, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vonatkozásában elmondhatjuk. Ha Kína most azt hangoztatja, hogy „nem akar szuperhatalom lenni”, erről tudni kell, hogy a szónak katonai-gazdasági értelmében nem is lenne képes erre. De az életszínvonalnak a korábbihoz képest számottevő emelkedése, számos belső vívmánya olyan tömegtámogatást biztosít a rendszernek, amely bármennyire lemorzsolódhatott is az utolsó zűrzavaros esztendőkben, még mindig megfelelő, szilárd hátországot, nagy manőverezési lehetőséget ad a kormánynak. E nnek a politikai-diplomáciai rugalmasságnak és manőverezési készségnek másik tényezője, hogy Kína „az önerőre támaszkodás” és a „két lábon járás” jelszavát követi a gazdaság- politikában. Ez annyit jelent, hogy az általános alacsony színvonalon — egyebek közt az alapélelmiszerek és a textil jegyre történő elosztásával —, saját eszközeivel is biztosíthatja a lakosság ellátását. Kína jelenleg sem pénzügyileg, sem nyersanyagok tekintetében nem vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban, legalábbis nem olyan mértékben, hogy függésben lenne a világpiactól. A „két lábon járás” azt jelenti, hogy mind az ipart, mind a mezőgazdaságot fejleszti, de jelenti azt is, hogy az ipar egyrészt (bizonyos kiemelt szektoraiban), fejlett technikára, másrészt. a nagyszámú és olcsó kézi munkaerőre támaszkodik. A kínai gazdaságot az „önerőre támaszkodás” is több értelemben jellemzi. Nemcsak az ország szabad gazdasági mozgását értik alatta, hanem azt is, hogy egyes (sok közülük ma- gyarországnyi nagyságú) tartományok, sőt körzetek saját maguk gondoskodnak lakosságuk ellátásáról. Ez vonatkozik az orvosi ellátásra és alapfokú Iskoláztatásra csakúgy, mint a minimális mezőgazdasági szerszám- és műtrágyagyártásra (helyi üzemekben) és részben — ez nem minden vidékén megvalósítható — az élelmiszertermelésre. Kína nagy vívmánya volt, hogy egységes közigazgatást vezetett be a felszabadulás előtti szétziláltság, a katonakiskirályok szeparatista önkényuralma helyébe. Ám a „kulturális forradalom” után a helyzet e tekintetben is nagyon \ zavaros. Az állam- apparátus részben megmaradt, részben ún. „hármas forradalmi bizottságok” vették át az ügyek irányítását a falvaktól a városokig, üzemekig, egyetemekig és tartományokig. E bizottságok egyik tagja „forradalmi lázadó”, másik tagja „átnevelt régi káder”, harmadik tagja mindig katona. A hadsereg, amely ellenőrizte a kulturális forradalom lefolyását, döntő súllyal vesz részt a hatalmi szervekben. Vidéken, s alsóbb szinten a népi kommunák vezetése nemcsak gazdasági szervként működött, hanem a közigazgatást is intézte. A kínai parlament, a Népi Gyűlés hosszabb idő óta nem ült ösz- sze, az országnak nincs ál- lamjogilag tisztázott „első embere”, bár Mao Ce-tung személyének valóságos istenként tisztelt kultusza kétségtelenné teszi, hogy ki ma Kína feje. Ugyanakkor az ügyeket Csou En-laj miniszterelnök irányítja, az ő kezében van az államapparátus. s lényegében a külpolitika irányítása is. Legutóbbi súlyos belső hatalmi harcok zajlottak le Kínában. Miután Mao Ce- tung csoportja kisebbségben volt a Kínai Kommunista Párt legfőbb vezetésében, de sikerült a „kulturális forradalom” folyamán, a hadsereg segítségével megbuktatni a többség élén állott Liu Sao-csit, a hadsereg vezetője, Lin Piao marsall el • nyerte — Mao elnök után - a pártban a második helyet. A kommunista pártok történetében példátlanul álló módon, a párt IX. kongreszszusán elfogadott új szervezeti szabályzatba név szerint belevették, hogy Mao Ce- tung a párt vezére és Lin Piao a helyettese, utóda. Ezt követően azonban ellentétek támadtak Mao Ce-tung — Csou En-laj és Lin Piao, valamint a kulturális forradalomban előtérbe került más katonai és politikai személyiségek között. A hadsereg szerepét háttérbe igyekeztek szorítani, Lin Piaót összeesküvéssel vádolták, s valószínűleg már nem is él — bár csupán annyit tudunk biztosan a sorsáról, hogy sehol meg nem jelenik, képeit eltüntették a nyilvános helyekről, könyvét bevonták, s újságcikkekben bírálták, zárt körű gyűléseken pedig azt állították, hogy merényletet kísérelt meg Mao Ce-tung élete ellen is. Ebbe a belső harcba a kínai nép nem szólhatott bele, s különben is: Kínában olyan sajátos szervezetet hoztak létre (megvannak ennek a régi, császári-birodalmi előzményei is, amikor még minden nyolc családnak volt egy megbízott felelőse, aki az adófizetésüket garantálta), amely minden 10 családot egy felelős bizalmi ember ellenőrzése alatt tart. Ez rendkívüli szervezettséget, az egyének f"'etti aprólékos ellenőrzést t ’sz lehetővé. A külföldiek közül kevesen sejtik, milyen mélyreható és aprólékos a iíinai társadalom hierarch i k . i szervezetekbe, csoportokba fogása, ■slen. hogy ma í ellentmondásoktól is i’hes. A felszín látszólag >s egyöntetűsége alatt, ennyi fordulat után, szükségszerűen sok kétely, elégedetlenség és ellenzékiség is lappang. De a vezetés a kínai nacionalizmusra, a nagy nemzeti büszkeségre apellál s ezt az érzést a sovinizmusig szítja, pl. szovjet-e'lenes uszítással, állítólagos hábo rús fenyegetettségre hivatkozással, a világ legcivilizáltabb, vezetésre termett népének minősített kínaiak büszkeségére is építve. A kínaiak azonban valójában józan, praktikus, szorgalmas és intelligens emberek, akiket mindig és mindenben — se?’ki és semmiképp sem tud tartósan félrevezetni. Következik: Külpolitika — „kettős ffíjengttév ... K Kommentár a Lima 20-ról A nemrég felbocsátott Lima 20. szovjet űrállomásról ír A. Jermolin mérnök a Szelszkaja Zsizny című moszkvai napilap csütörtöki számában. A cikkíró megállapítja, hogy a Holdnak és a naprendszer bolygóinak automatikus kozmikus berendezések segítségével történő tanulmányozása a szovjet űrprogram egyik legfontosabb iránya. A Luna-csa- lád „legifjabb tagjáról” írva elmondja, hogy a Luna 20 startja némileg eltért az előző űrállomás repülésétől. Felbocsátása új hold idején történt, amikor a Hold körülbelül a Nap és a Föld kö. zött „állott”. A hónap folyamán — folytatja Jermolin — van egy olyan rövid időszak (körülbelül egy hét), amikor a Hold felé történő repülés a legkisebb „gravitációs veszteséggel” jár. A repülés idejének meghatározásában, szerepet játszik a minimális üzemanyagráfordítás követelménye is. Jermolin azt írja, hogy a Luna 20. hordozórákétájának indító automatikája tér mekül megbirkózott feladatával, és az indítás pontossága a másodperc kétezred részének felelt meg. A Holdat immár több,' mint egy évtizede kutatják automatikus vezérlésű szovjet kozmikus berendezéseikkel, amelyek évről évre bonyolultabb tudományos és műszaki feladatokat oldanak meg. Kennedy: Egy éven a Vietnam! háború TOKIÓ Egy éven. belül befejeződik a vietnami háború — mondotta jól értesült források szerint a Tokióban tartózkodó Edward Kennedy Fukuda japán külügyminiszternek. Az amerikai szenátor szerdán éjjel érkezett Japám- ba, és csütörtökön találkozott a külügyminiszterrel. Kennedy a megbeszélésen a „világbéke szempontjából” rendkívül jelentősnek mondotta Nixon elnök kínai utazását, az indokínai helyzetről szólva Fukuda kijelentette: Japán úgy érzi, „bizonyos fokig” felelős Észak- Vietnam háború utáni újjáépítéséért. A külügyminiszterrel folytatott megbeszélés után Kennedy szenátor udvariassági látogatást tett Szato miniszterelnöknél. A szenátor csütörtök este utazott vissza az Egyesült Államokba. :éptöv írónkon Az angliai Blackpool Victoria királynőről elnevezett kórházában egy őrült leszúrt két kisgyermeket, egy harmadikat és két ápolónőt megsebesített. Az ámokfutó üldözésére — mint képünkön is látható — nagy rendőri erőket mozgósítottak. (Tcleíoto — AP—MTI—KE)
