Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

Az Egri Szimfonikusok hangversenyéről A kiváló együttes címmel kitüntetett Egri Szimfonikus Zenekar hétfőn este a Gár­donyi Géza Színházban tar­totta első idei hangverse­nyét. A műsoron Mozart Va­rázsfuvolájának nyitányán kívül Beethoven I. szimfó­niája, Stamítz Esz-dúr kla­rinétversenye és Farkas Fe­renc Furfangos diákok című szvitje szerepelt. Már a műsor önmagában is bizo­nyítja, hogy az egri együt­tes nemcsak rászolgált az elmúlt évi kitüntetésre, de minden ^erőfeszítésével a to­vábbfejlődés sikerein mun­kálkodik. Az est karmestere vendég­ként Farkas András volt, akinek bécsi zenei tanulmá­nyai után Magyarországon ez a hangverseny volt a be­mutatkozása., A sikeres sze­replésen felül különös fi­gyelmet kell szentelni ennek a pályakezdő lépésnek, mert nemcsak az egri együttes meleg barátsága kapott itt viszonzást egy fiatai kar­mestertől, de egy említésre méltó fiatal egyéniséggel is megismerkedhetett az egri közönség. A tehetséges Swarowsky- tanítvány kitűnő karmesteri, adottságokkal rendelkezik. Minden idegszálával érzi a zenét, amelyet elsősorban "Az „ad abszurdum” jelölésére « köznyeív- ben az örökmozgó mellett, a fából készült vaskarikát szokás volt és szokás ma is fel­említeni. Ezúton kell kijelentenem, hogy a naiv-lehetetlen akarás eme szimbóluma a megvalósulás útjára lépett Legalábbis erre kell gyanakodnom, ha hitelt adhatok — és miért ne tenném? — a kővetkező hírnek: bazalt-gyapot próbagyártása megkezdő­dött a Könnyűbeton- és Szigetelőanyag-ipari Vállalat tapolcai üzemében,,. * A bazalt, köztudomásúan, a kemény és sú­lyos kövek között is előkelő helyet foglal eh A gyapot, köztudomásúan, — gyapotkönnyű valami. És most bazaltból gyapotot csinálnak! Hogy jön ehhez a fából készült vaskarika? Ez az utóbbi most már semmiségnek tűnik. _______________ I degenforgalmi mérleg Hatmillió turista Magyarországon \ Több mint egymillió magyar külföldön Az 1971-es esztendőben 6,2 millió külföldi turista ‘lépte át hattárainkat —, közli a szilveszteri adatok rendsze­rezése után gyorsmérlegében a Központi Statisztikai Hi­vatal. 1971-ben Jugoszlávia kivételével, valamennyi or­szágból többen látogattak hazánkba, a beutazó külföl­diek száma azonban nem ér­te el a tavalyelőttit, mert jelentősein visszaesett a ju­goszláv ' látogatók száma: 1970- ben 1,7 millió jugo­szláv turistát fogadtunk, 1971- ben pedig 51 százalék­kal kevesebbet. ■ A tőkés idegenforgalom 1971-ben 20 százalékkal ma­gasabb, a szocialista orszá­gokból érkezők száma 5 szá­zalékkal alacsonyabb volt a korábbi évinél. Jóval többen érkeztek 1971-ben Ausztriá­ból, összesen 240 000-en és az JSÍSZK-ból: 270 000-en. Franciaországból 12 száza­lékkal^ az USA-ból 10 száza­lékkal több turista látoga­tott hazánkba, mint egy év­vel korábban. A legtöbb szocialista országból is töb­ben keresték fel Magyaror­szágot: Csehszlovákiából ösz- szesen 2,8 millióan, Lengyel- országból mintegy félmillió­an, az NDK-ból 423 000-en, Romániából 240 000-en ér­keztek. 1 A vendégek szamánál jó- , val erőteljesebben nőtt a kereskedelmi szálláshelyek — a szállodák, a kempingek és a flzetővendég-szolgálat — forgalma. Több magyar utazott külföldre. Számuk tavaly egymillió- egyszázezier volt, mintegy 8 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A legtöb­ben Csehszlovákiába, Romá­niába, Ausztriába és az NSZK-ba utaztak. Az idei évben már részletesebb in­formációkat közöl majd a turizmusról az Idegenforgal­mi statisztika című kiad­vány. Bővül a statisztikai la­pokon feltett kérdések köre ÜS72 január 12* szerda Zavarban vannak „vadvízország” lakói A vízimadarak életrend­jét felborította a szokatla­nul enyhe tél. Erről tanús­kodnak a Körösök-völgyé- ben tapasztalt jelenségek. A biharugrai „vadvízország­ból” és környékéről a vad­kacsák és a vadlibák más években ilyenkor vég elván­doroltak melegebb éghajlat­ra. Most azonban nincs jég­tükör a halastavakon, bősé­ges táplálékot találnak a ví­zimadarak, s nagy csopor­tokban tanyáznak a környé ken. Megjöttek a nagybu- kók, a kercerécék és más vízimadarak'. Az erdészek és ornitológusok arra követ keztetnek, hogy más égtája kon is szokatlan a téli idő járás. Bjharugra halastavain ugyanis' 14 szürkegém ta nyázik. Ugyancsak ritkaság- számba megy egy hollópár . rcoJ- iÄse. érzelmi oldalról közelít meg. Fiatalos szenvedéllyel, a részletek finomságait is ész- revétetni akarván dolgozza fel a művet, amely alázatra és poézisre kényszeríti őt. Adottságai szerint lírai al­kat, s bár nem lehet előre látni, milyen hatások és azok merre irányítják majd kar­mesteri fejlődését, kíváncsi­ságát és képzeletét, de any- nyi már most látszik, hogy a kitűnő előjelekkel induló ze­nész felkészültsége és ambí­ciója nagy reményekre jogo­síthatja fel. A műsor egész anyagát ‘teljes biztonsággal uralta és a Beethoven-szimfónia záró­tételénél a közönség is rá­érzett arra a stílusra, szán­dékra és elkötelezettségre, amely Farkas Andrást irá­nyítja. Ebben a tételben nemcsak a szimfónia szép­sége szólt magával raga- dóan, de érezni lehetett azt is, hogy a fiatal mester a zenekar minden része felett uralkodott és irányító aka­rata alá tudta vonni a lel­kes zenészeket. Farkas Fe­renc szvitjénél, a Furfangos diákokban mindazt a moz­galmasságot, lendületet, ener­giát hasznosította, amelyet a zenéből kdérzett. így aztán érthető, hogy az egri közön­ség nemcsak a pályakezdőt indította el útjára forró taps­sal, de hálásan fogadta as est produkcióját is. A hangverseny szólistája Szepesi György klarinétmű­vész volt, az együttes tagja. Eddig is tudtuk, hogy Szepe­si György az egri zenei élet fáradhatatlan munkása, de hogy szervezői készségle és munkája mellett ennyi áldo­zatkészség és invenció is van benne és hogy egy ilyen mű megszólaltatására is vállal­kozik, az nekünk, az egri közönségnek is kellemes meglepetés. A hangversenyen megje­lent a fiatal karmester apja, Farkas Ferenc Kossuth-dí- jas zeneszerzőnk is, akit szvitjének elhangzása után á közönség lelkesen ünne­pelt ' Ez a hangverseny az egri zenei élet egyik jeles ün­nepnapja volt f. a. Élt 100 évet MÁRMINT az egri me­teorológiai megfigyelő állo­más. Montedegói Albert Ferenc dr., a Lyceum utolsó csilla­gásza, miután a budai URÁ­NIÁÉ — csillagvizsgálót 1849-ben az osztrák tüzérek szétlőtték — és így ottani ál­lása megszűnt, Eger felé vet­te útját. 1851. április 15-én az egri érsek a csillagda igazgatójává és a Lyceum ta­nárává nevezte ki. Mivel ezen obszervatórium csilla­gászati műszerei már elavul­tak, érdemleges munkát ve­lük nem végezhetett, kiegé­szítésül meteorológiai meg­figyelésekkel foglalatosko­dott. E munkakör a légnyo­más mérésére, egyszeri hő- mérsékleti észlelésekre s a rendkívüli időjárási jelen­ségek feljegyzésére szorítko­zott csupán. Albert Ferenc erről „Heves és Külső-Szol- nok megye leírása” című monográfia IV. fejezetében „Heves megyénk éghajlati viszonyai” címen értekezett. E sorok tanúsága szerint az észleléseket maga végezte. A fenti kiadványon kívül ne­gyedévenként az akkor meg­jelenő „Eger” című hírlap­ban észleléseit közzé is tet­te. Ezen adatközlések 1852— 1867 évekre terjedtek ki. Al­bert Ferencet 1868-ban tan- felügyelővé nevezték ki, az észlelések abbamaradtak. A folyamatosság megszűnt. Az Országos Meteorológiai Intézet Évkönyveiből meg­tudhatjuk a következőket. Eger város kulcsfontosságú helyzete, földrajzi fekvése, üdülőhelyi jellege, virágzó szőlőtermelése az Országos Meteorológiai Intézetet arra az elhatározásra bírta, hogy Egerben korszerű meteoroló­giai állomást állítson fel. E belátástól vezéreltetve Schentzel Guidó, az O. M. L akkori igazgatója 1871-ben lejött Egerbe, hogy a mete­orológiai állomást megszer­vezze. E terv valóra vált. Az akkori ciszter-főgimnázi- um épületében (ma Gárdo­nyi Gimnázium), helyezték el az állomást, 178,8 méter tengerszint feletti magas­ságban. Az obszervációra Horváth Zsigmond tanár vállalkozott. AZ ADATSZOLGÁLTA­TÁS 1872. január 1-én meg­indult. Az állomás felszerelése a következő műszerekből ál­lott: 1 légsúlymérő, 2 hőmé­rő, esőmérő, szélzászló. — Horváth Zsigmond halála után a feladatot az intézet tanárai a következő sorrend­ben látták el: Nagy Béni, Ignátz Boldizsár, Wéber Márton, Mátrai Rudolf, Far­kas Alberik, Neuhold özséb, Tóth Ágoston és Varga Be­nő. Ezen állomással párhu­zamosan 1920—25-ben aá eg­ri villanytelepen is műkö­dött meteorológiai állomás. 1925-ben egységesítették a megfigyelőhálózatot. Az eg­ri szőlészeti és borászati ál­lomás vállalta a rendszeres megfigyelői szolgálatot. A meteorológiai házikó ottani elhelyezése gondos, körülte­kintő munka eredménye. Ez főleg Hegedűs Erzsébet ak­kori intézeti kutatónak az ügyszeretetét igazolja. Az ál­lomás a Lenin úti telepen, 174,5 m tengerszint feletti magasságon kapott helyet, bár időközben kisebb hely- változtatáson is átesett. A további észlelők a szőlészet­nél huzamosabban dolgozók közül kerültek ki. 1940 má­jusa óta, szinte megszakítás nélkül, a kísérleti telep volt igazgatója, dr. Fsó Andor végezte az obszerválást igen nagy szakértelemmel és lel­kiismerettel. % 100 év alatt Eger városa mi hasznot merített innen? Eger megyeszékhely. Irá­nyítja, vezeti a megye za­vartalan közlekedését. Ehhez a helyi időjárás állandó is­merete szükséges. Ha bal­eseti viták, peres ügyek adódnak, az időjárás minő­sége döntő jelentőséggel bír, a meteorológiai állomás ész­lelései perdöntőek lehetnek. A szőlészeti kutatóállomás tudományos megfigyelései a meteorológiai állomás pár­huzamos észleléseit nem nél­külözhetik. Eger, mint üdü­lőhely, a távlati terve elké­szítésénél állandó időjárási igazolást igényel. A népgaz­daság helyi ágazatai mind­mind hasznosítani tudják az időjárási megfigyeléseket Az egri meteorplógiai ál­lomást a O. M. I. hozta lét­re. A város Miskolc és Ké­kes megfigyelő, észlelő állo­másai között foglal helyet Klimatikus viszonyai átme­netet képeznek a sík vidék és a hegyvidék között. Né­hány év előtt Eger még a kiemelt állomások között szerepelt, azok között közöl­ték összesítő adatait. Lassan kiesett ezek közül. Nem ke­rült be abba a 14-es cso­portba sem, melyek pilla­natnyi időjárási helyzetét na­ponta kétszer is közli a rá­dió. Nem is beszélve arról, hogy Budapest adatait na­ponta 18—20-szor is ismerte­tik. A helyi turistaszövetség már tett kísérletet arra, hogy Eger időjárását is kö­zöljék. Nem teljesítették. Mondván, közel van Kékes (?), legyen az az irányadó. E sőrék írója összeállította Eger éghajlata jellemzését, azt egyetemi szinten elfo­gadták. Tíz éve minden év időjárását összegezi egri vi­szonylatban. Az adatokat a két közeli állomás, Miskolc és Kékes adataival /etette egybe. Az adatok e három hélyen közel sem azonosak. De hogyan is hasonlítaná­nak. Miskolc északabbra fekszik (ez lenne a kisebb ok), a Sajó és a Hernád völ­gye kapujában. Ide ömlenek a Kárpátok hideg szelei. Egert védi a Bükk az északi hidegbetörésektől, délies fek­vése pedig gyűjti a meleg napsugarakat. — Kékes? Kell-e mást említeni, mint hogy 1015 méter magasan fekszik. Hallgatva a regge­li jelentéseket, az egri ész­lelések az említett ké: állo­más értékeivel sohasem egyeznek. Pedig nem az egrieket ér­dekli elsősorban, nanem azo­kat az ezreket, tízezreket, akik Egerbe sietnének, a turistákat, külföldi látogató­kat, az egy-két napra ide igyekvőket, a strandolókat, ők szeretnék tudni, milyen az idő Egerben, hogyan keU öltözködni, érdemes-e elin­dulni? Ez közérdek lenne. Az egri állomás tovább«» fejlesztést érdemelt' volna, helyette — fennállása 100. évfordulójára —- az észleld azt az értesítést kapta, hogy az állomást „III. o. teleppé" minősítik át, ahol csupán a csapadékmennyiség méréséi végezhetik. ÉLT 100 ÉVET! Dr. Zééinyi Endre Michal Radgowski Érdem szerint — Elvtársak — mondta az elnök —, meglehetősen naigy összeget kaptunk premizá­lásra, és most el kell oszta­nunk kollektívánk dereka­san dolgozó tagjai között. Ha rosszul osztjuk el a pénzt, könnyen viszály, ve­szekedés támadhat, ezért mindent alaposan át kell gondolnunk. — Tökéletesen igaz — helyeseltek a bizottság tag­jai. — A prémiumösszeget szi­gorúan a munkában szerzett érdemek szerint kell elosz­tani. Látom, hogy mind­nyájan egyetértenek velem az elosztás alapelvét ille­tően, tehát ne vesztegessük a drága időt: vitassuk meg a jutalmazandókat ábécé- sorrendben. i Itt van mindjárt A. elvtárs.' Őszintén meg kell mondanom, hogy. vele kapcsolatban sajnos, erős kételyeim vannak. A. elv­társ rosszul dolgozott. Múlt év május 24-én olyan mély álomba merült munkaidő alatt, hogy még akkor sem ébredt fel, amikor az elekt­romos kávéfőző tüzet oko­zott. A kollégáinak sok ve- sződsógébe került, amíg át tudták cipejpi a másik szo­bába, Július 8-án az autó­buszon elveszített egy dosz- sziét bizalmas iratokkal, amelyeket csak az autóbusz­park műszaki nagyjavítása alkalmával sikerült meglel­ni... — Elnök elvtárs — vágott közbe az egyik bizottsági tag —, A. elvtárs az elmúlt esztendőben súlyos megpró­báltatásokon ment keresztül. Negyven évi boldog házas­ság után elhagyta a felesé­ge. *Lengyel humorista. — Ez nem tartozik ide ~ mondta az elnök. — De te­kintettel a helyzet rendkívü­li voltára, javaslom, hogy A. elvtársat is vegyük fi­gyelembe a premizálásnál. Elvégre nem kell túlzottan szigorúnak lennünk. — Helyes — hagyták hely­ben a bizottság tagjai. — Térjünk át B. elvtársin. Véleményem szerint már rég le kellett volna váltani. Alig látom a hivatalban. Es ha nagy ritkán be is jön, ak­ikor sem lehet rábízni még a legegyszerűbb dolgot se. — B. elvtárs... — szólt közbe szepegve a bizottság negyedik tagja — szakszer­vezeti bizalmi. Tavaly nyá­ron a főiigazgatóságon dol­gozó nagybátyjával a szak- szervezet képviseletében Bul­gáriában is járt... — így már egészen más — mondta az elnök —, a társadalmi munkát nagyra becsüljük. Végtére is ez Ön­zetlen tevékenység, amely­nek nagy nevelőereje van... Menjünk tovább, itt van C. elvtársnő. Ugye, az a karcsú szőke az? — Nem — igazította Jei a bizottság ötödik tagja —, inkább molett, ami meg a haja színét illeti... — Barna, nem is képez­heti vita tárgyát — sóhaj­tott ábrándosán a bizottság második tagja. — Szerintem bronzvörös — helyesbített az elnök —, de nem ez a lényeg. Nem a hajuk színéért . jutalmazzuk a dolgozókat. Mit lehet mon­dani C. elvtársnőről? Meg­lehetősen lusta, nem igaz? Keveset kezdeményez. — Ahogy vesszük — je­gyezte meg rejtelmes mo­sollyal a bizottság harmadik tagja. — Mégsem hagyhatjuk Id C. elvtársnőt — mondta az elnök alaposan, fontolóra vé­ve a dolgot. — Hivatalunk­ban kevés nő dolgozik, vi­szont társadalmunkban egy­re növekszik a nők szere­pe... A jutalom jó hatással lesz C. elvtársnőre. Mintegy előlegezzük neki a bizalmat. Következik D. elvtárs. Az 6 munkája ellen nincs kifo­gás, csakhogy kevés önura­lommal rendelkezik. A leg­utóbbi revízió alkalmával is gorombáskodott a központ­ból küldött ellenőrrel. Java­solom, hogy D. elvtársat ne vegyük fel a jutalmazandók listájára. Feltétlenül értésé­re kell adnunk, hogy hiva­talunkban kötelező az ud­variasság, s ha ez nehezére esik is, legalább a felsőbb szerveink képviselőivel szem­ben illik tisztelettudóan vi­selkedni!. .. A következő je­lölt E. elvtárs, az elnök, vagyis ái. Mi a vélemé­nyük a munkámról? Mond­ják meg csak bátran, kerte­lés nélkül! — Node, elnök elvtárs! —• suttogták ellágyulva a bi­zottság tagjai. — Köszönöm, nagyon mag vagyok hatva — szólt ünne­pélyesen az elnök. — Ügy gondolom, hogy F, élvtárs, a helyettesem tevékenységé­nek értékelése sem okoz különösebb problémát — Ugyan mire is men­nénk a vezetőink nélkül? — mondta bátran • bizottság negyedik tagja. Az. ajtó előtt türelmetle­nül topogtak a hivatal, dol­gozód. Az értekezlet szokat­lanul sokáig elhúzódott. Va­laki baljós hangon suttogta: — Elvtánsak nem sok jót nézek ki a dologból. Csak nem azért tart olyan sokáig, mert tényleg a munkában szerzett érdemeink szerint értékelnek minket?! Fordítottad Zahemszky Lássté

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents