Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

R/iUió KOSSUTH 8.18 Operarészletek 9.00 Különös Házasság. 5. folytatás 9.15 Esztrádparádé 10.05. Ny itnikék 10.40 Százezerrel kevesebb! 10.50 Beethoven: Athén romjai 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene 13.20 Népdalok 13.48 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.03 A rivalda tnlsó oldaláról. (Ifjúsági rádiójáték) 14.30 Nőkról — nőknek 15.10 Fúvószene 15.20 Iskolarádió \ 16.05 Kóruspódium 16.23 Atlasz 16.43 Operettnyitányok 17.20 Lemezek közt válogatva 17.50 Riport 18.05 Dalok 18.18 A fonó — néprajzi összeállítás 19.25 Házi Erzsébet áriaestje 21.03 Mezőgazdaságunk nagy öregjei 21.33 Népi zene 22.20 Jugoszláviai útijegymet. 2. rész 22.30 A dzsessz világa 23.30 Daljátékokból PETŐFI 8.05 Brahms-művek 8.20 Népi zene 0.03 Zenekar) muzsika 11.55 Néhány perc tudomány 12.00 Triók 13.03 Házunk tája 13.23 Pergolesi operáiból 14.00 Kettő tói hatig ... Zenés délután 18.20 Éneklő világ 18.45 Operettdalok 19.12 Bartók: Két arckép 19.25 Népi zene 20.20 Kis magyar néprajz 20.25 Közvetítés a Madrid- Budapest labdarúgó« mérkőzésről 20.33 Made In Hungary 21.13 Monteverdl-kőrusok 21.30 Visszhang . . . 22.00 Könnyűzene 22.20 Pablo Casals gordonkizik 23.21 Magyar muzsika MAGYAR st» rrv 9.20 £n és a 40 éves férfiak; Francia film 11.10 Mi újság? 17.23 Hirek 17.30 Zenés ritmusok NSZK zenés film. L rész 17.55 Mindenki közlekedik ... 18.40 Stabat mater. Csehszlovák képzőművészeti kisfiún 13.53 Miről ír a világsajtó! 19.15 Esti mese 19.20 Tv-híradó 80.00 Doni elbeszélés. Magyarul beszélő szovjet film. (16 éven felüli) 21.30 Műkorcsolyázó EB. (Páros versenyek) 22.20 Tv-hiradó EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4 órakor: Csárdáskirálynő Kálmán Imre operettje, Szines, magyar—NSZK filmen. Fél 6 és este 8 órakor A kalóz menyasszonya Színes francia filmvígjáték. ^ EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 4. fél 6 és fä 5 8 órakor A hét mesterlövész Színes amerikai westemflUn. ; (Felemelt helyárak.) 5 GYÖNGYÖSI PUSKIN S Csárdáskirálynő GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kétarcú felderítő HATVANI VÖRÖS CSILLAG i özvegy aranyban ^ HATVANI KOSSUTH Délután fél 6 órakor Idegen a cowboyok között I—II. (Dupla helyárak.) ÜGYELET Egerben: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- { linszky utcai rendelőben (Te­lefon: 11-10). Rendelés gyérme­tek részőre is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 órá’g, a Jókai utca 41. «•ám alatti rendelőben. (Tele- AM; 17-27). * Kősindeles egri házak... Eger szebbnéii szebb műem­léképületei szemünk előtt sorra megújulnak. Visszanyerik erede­ti régi arculatukat, belsejükben pedig korszerűekké, kényelme­sekké válnak. Műemléki helyre- állításuknál azonban hiába Igye­keznek eredeti arculatukat min­denben visszaadni, az ma már teljesen nem is sikerülhet. Ugyanis jeles öreg épületeink, mint a líceum (tanárképző fő­iskola) , a, volt kispréposti palo­ta, a megyei tanács régi szék­háza, annak udvarán a levéltár (volt vármegyei börtön) épülete, a hittudományi főiskola és szá­mos régi lakóház is, helyreállí­tásuk előtt természetes palával voltak fedve. A palát az egri érsekség palabányájában, a kö­zeli Felsőtárkányban fejtették és hasogatták. Az 1800. évi első nagy egri tűzvész következményei is ser­kentőleg hatottak a pala, élv­nek a nem gyúlékony tetőfedő- anyagnak használatára. Az 1811-ből származó „Egéé Város Tűzi Rendje” is kimond­ja: „... ha az épületek tserép- pel vagy kő slndellel nem fed­hetnek, legalább slndellel fedet­tessenek .. A közelmúltban tatarozták a Heves megyei Nyomda Vállalat (Fazola-féle műemlékház) épü­letét. Mint sok más régi ház­ról, erről Is leszedték a már javíthatatlanná vált természetes palatetőt. Felvettem egy lehul­lott tenyérnyi darabot és eltet­tem emiékül. Nemrég egy budapesti fiatal építészmérnök Járt nálam. Be­szélgetés közben megmutattam neki a tetőpala darabját. Ez egy kőzetdarab, egy ásvány — mond­ta, de arról nem tudott, hogy ezzel az ásvánnyal hajdan há­zakat fedtek Egerben. Hadd mondjam el itt, hogy Egerben még mapapság is látni nagy rit­kán, ltt-ott, természetes palával fedett épületet. Az egyik leg­szebb és legépebb „kő. sindel” tető a Széchenyi utca 35. számú házon látható, a természetes pa­lához szabott és Illő padlásszel­lőztető ablakokkal. Ibinek pusz­tulásával egri műemléképülete­inken sem láthatunk majd töb­bé ilyet. Mártonfíy Dénes Téli előadások Récékén Január 10-én megkezdőd­tek községünkben a Bá­nyász Művelődési Házban a téli előadások. Az első elő­adást a járási pártbizottság küldötte tartotta, a többi előadást a helyi szervek ve­zetői. Három héten keresztül hétfőn és csütörtökön hang­zanak el előadások, amelyek témáinak összeállításánál figyelembe vettük a X. párt- kongresszus által kitűzött feladatok, valamint a helyi községpolitikai célkitűzések ismertetését. Az előadássoro­zat idején az aktívacsopor­tok tagjai családlátogatáso­kat végeznek, közvetlenül el­beszélgetnek a község lakói­val az időszerű bel- és kül­politikai kérdésekről, a köz­ség politikai feladatairól. Ezeket a beszélgetéseket a tsz tervtárgyaló közgyűlésé­ig folytatjuk. Az előadások érdekesebbé tételéhez filmvetítés is hoz­zájárul. A téli politikai előadásso­rozat tervét összehangoltuk az általános népművelési tervvel. A tömegszervezetek maguk is részt vesznek a hallgatók szervezésében. Maruzs János Recsk Lesz-e telefonom a tízéves jubileumra? A január 5-i Népújságban olvastam a Telefon című cikket. Ez adta az ötletet, hogy megírjam, van „aki csak szeretne beszélni”. 1963. május 23-án kére­lemmel fordultam a Posta műszaki üzeméhez, hogy la­kásomba szeretném besze­reltetni a telefont. Gondol­tam, kivárom azt az egy-két évet, amíg rám kerül a sor. A postaműszak „T. 728/1963. november 14-i” levelében értesített, hogy műszaki aka­dály miatt nem áll módjuk­ban kérelmemet teljesíteni, de azt negyedévenként felül­vizsgálják és értesítenek. Ha jól számolom, nem sok idő kell és kérelmem éléri a ki­lenc évet. Türelmem volt a dalgok sürgetésére, mer az­óta újabb kérvényt adtam be és szabadságom alatt sokszor elmentem, amíg Tóvári elv­társsal beszélni tudtam, de a nyugtatás kivételével más eredményt nem értem eL Tudom és meg is értem, milyen gondokkal küzd Eger városa a telefon miatt. Azt is tudom, hogy vannak olyanok, akiknek fontosabb a telefon, mint nekem. De kérdem ón: kilenc év alatt hány olyan személynek kap­csolták be a telefont, aki­nek pont annyira szükséges, mint nekem? Pedig nekem csak a négy szám kellene, mert a lakásom falán ott húzódik a telefonvezeték. Nagy Károlyné ; Eger A hajdúról és a harang­öntésről szóló közmondást ezennel lefoglalom férjecs- kém, Guszti számára. Ugyan­is az előbb beszélgettem ve­le, s e beszéd kapcsán dön­töttem úgy, hogy Guszti pontosan úgy önti a haran­got, mint egy karakán hajdú. Mivelhogy édes egy mafla ez a Guszti. Arról van szó, hogy a leg­közelebbi ünnepre meghívta barátait vacsorára. A beszé­det mindjárt azzal kezdte, hogy mi legyen a vacsora. Guszti egy darabig elmeren­gett, aztán a homlokára ütött és aszonta: — Hopp, meg­van! — Akkor halljuk. ­— Először is legyen elő­ételnek túrós gombóc —- je­lentette ki és nyelt egyet, mert közben igen behatóan gondolt a túrós gombócra. — Guszti, ez remek ötlet. — Es várakozóan tekintettem rá, bízva a pompás kezdet re­mek folytatásában. — Ezután jöhet egy sült kacsa galuskával. — Galuskával ? ? ? — Csakis — nyelt egy újat, még behatóbban gondolva a galuskára.-L Nem rossz ez a kacsa galuskával! — szóltam óvato­san, nehogy ugratásnak ve­gye. Ű persze erre vérsze­met kapott: —A vitaminról se feled­kezzünk meg. Csinálni kelle­ne, mondjuk, sóskaszószt ka­pormártással, mellé nyulat rántva, vagy hogy is volt az a múltkoriban? — Rántva, szósz osan. Hát még mit, szivem? — Mondjuk: grenadirmar- sot. — Pazar, Gusztikém. De PILLANTÁS AFRIKÁRA Barátok és ellenségek A Közép-Guineában meg­tett félezer kilométeres autó- utunk során is tapasztalhat­juk, hogy mennyire tisztel­nek, becsülnek minket, ma­gyarokat, a hazánkénál több mint két és félszer nagyobb területű, mintegy 4 millió lakosú országban. A francia gyarmaturalom alatt oly so­kat szenvedett nép, amely­nek 95 százaléka másfél év­tizede még analfabéta volt, ha sokat nem is, annyit azonban tud rólunk, hogy olyan fehér bőrűek vagyunk akik másfajta nézeteket val­lunk, mint a francia és más nemzetiségű tőkések, vagy az engesztelhetetlenül gyű­lölt portugál fasiszták. Tudják a gumeaiak, hogy az általuk gyakran éltetett forradalom népe vagyunk, azé a forradalomé, amely megnyitotta előttük is a fej­lődés útját, s ebben a többi szocialista országgal együtt mi is segítettük és segítjük őket. Az értelmiségiek azonban meglepően jól ismerik ha­zánkat. Az egyik közigaz­gatási terület székhelyén, Mamouban, találkozunk az ország uralkodó pártjának, a Guineái Demokrata Párt­nak egyik területi vezetőjé­vel, akinek az Íróasztalát Lenin mellszobra díszíti. A hatvanéves férfi (35 éven át tanító volt, s néhány esz­tendeje választották meg függetlenített pártfunkcio­náriusnak) úgy sorolja a szocializmus építésében el­ért eredményeinket, mintha könyvből olvasná. És könny­be lábad a szeme, amikor egy budapesti élményét fel­eleveníti. Műtétre volt szük­sége, ezért 1970 őszén az NDK-ba utazott Mielőtt a műtőasztalra került volna, tudomására jutott, hogy ha­záját — november 22-én — megtámadták a portugál gyarmatosítók zsoldosai. — Percig sem tudtam nyugton maradni, s operáció nélkül a legközelebbi repü­lőgépen hazaindultam — mondja. — Budapesten, a re­pülőtéren várakoznom kel­lett az átszállásra. Beteg is voltam, s mivel a trópusi éghajlathoz vagyok szokva, irgalmatlanul fáztam, vaco­gott a fogam. S akkor egy magyar férfi, ott, a tranzit­váróteremben, levetette a nagykabátját, rám terítette. Soha nem felejtem el... S ha még hozzáteszem, hogy a fiam 1962-től hat éven át az önök fővárosában tanult, a Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, azt hiszem felesleges bizonygat­nom, miért rajongok úgy a magyarokért. Fiával, a megnyerő modo­rú, 29 esztendős Barry Al- hassane-nal másnap Lábé­ban találkoztunk, ö Közép- Guinea építésügyi főnöke. Kitűnően beszéli nyelvün­ket; ha telefonon váltanék vele szót, nem mondanám meg, hogy bőrének színe csokoládébarna. — Gyakran gondolok Bu­dapestre, Magyarországot a második hazámnak érzem és vallom — nyilatkozza. — A Műszaki Egyetemen kitűnő­en tanítanak. Magammal hoztam több magyar köny­vet, hogy ne felejtsem el második hazám népének, testvéreimnek nyelvét. Bu­dapesti barátaimtól és az egyetemtől is kapok néha könyveket. Szándékom, hogy az egyetemmel még szoro­sabbra fűzöm a levelező­kapcsolatot. Egyebek közt azért is, mert szükségem van egykori tanáraim tanácsai­ra, az új építészeti eljárá­sok megismerésére. Mert ná­lunk rengeteg az építeniva- ló. Most például egy alumí­niumgyárat és cementgyárat építünk. Az utóbbiból na­gyon sok kell hazámnak, hiszen láthatták, milyen nyomorúságos viskókban laknak a guineai parasztok, sőt a városiak jelentős ré­sze is. A város repülőterének vá­rótermében egy húszéves le­ánykával is megismerked­tünk, akinek a bátyja je­lenleg hallgatója Műszaki Egyetemünknek. (Az úgyne­vezett Fekete-Afrika 22 or­szágából különben a mosta­ni tanévben 230 ösztöndíjas tanul egyetemeinken és fő­iskoláinkon, a középfokú szakmai képzésen pedig hét országból 30 tanuló vesz részt.) A technikumi végzett­ségű, rendkívül csinos Bal­de Mariama Cire megható- dottan veszi elő retiküljéből fivére legutóbbi levelét, S már kívülről tudja annak Hess Ahdrás téri lakcímét Csak Lábé három középis­kolájában egyébként négy­négy NDK-beli, illetve ro­mán és két bolgár tanár ta­nít, főként fizikát, kémiát, matematikát. S a helybeli kórházban bolgár orvos dol­gozik. Egy jugoszláv orvossal a fővárosba visszavivő utun­kon, a bőkéi repülőtéren hoz össze a véletlen. Sebész, s az ottani kórházban a por­tugál bandákkal 1970. no­vember végén vívott har­cokban súlyosan megsebesült szabadságharcosokat gyógy­kezeli. A mi hazánkfiai közül is többen segítik közvetlenül munkájukkal e sokat szen­vedett .népet. Conakry, a fő­város egyik kórházában tf Márton orvosházaspár gyó­gyítja a betegeket, az egye­temen, ahol 1600-an tanul­nak, Marton Imre filozófus tanítja a marxizmust—leni- nizmust. (ö egyébként gya­kori vendége Sekou Touré elnöknek.) És Budai László, valamint Szépföldi József személyében a sportolásra is egyre nagyobb gondot fordí­tó Giunea nemzeti, illetve a főváros labdarúgó-váloga­tottjának az edzője is ma­gyar. E földrajzilag távoli nép elegendő bizonyságból tudja hát, hogy kik a. barátai — s. ismeri ellenségeit is. Az em­lített portugál agresszió visz- szaverése — Marton Imre er- erről írt cikkét idézve „megnövelte a guineaiak ön­bizalmát és az államfő ha­zai, s összafrikai tekinté­lyét”. A portugál fasiszta rend­szer zsoldosai által végre­hajtott és az amerikai im­perializmus részéről is tá­mogatott, két oldalról — az óceánról és a száraföldről — indított támadásnak a segí­tésében nem kis része volt az új világ építése belső el­lenségeinek, a neokolonia- liisták jól megfizetett laká­jainak, „ötödik hadoszlopa” tagjainak. Az államigazgatás és a hadsereg több magas rangú tisztségviselője, illet­ve tisztje helyezte előtérbe egyéni érdekeit hazájával szemben. A conakry-i Nép Palotá­jában az egyik széles folyo­són állandó kiállításon lát­hatók hónapok óta a haza­árulókról már a börtönük­ben készített fényképek, sőt a letartóztatásuk előtti Idő­szakból olyan fotók is, ame­lyek a támadás előkészíté­sében szintén részt vett nyugati diplomaták társasá­gában ábrázolják őket. A kiállítási anyag között van­nak a lakásaikon lefoglalt drága külföldi italok Is. A kormány néhány hó­napja kiadta az úgynevez t „fehér könyv”-et, amely 7 09 oldalon ismerteti e brigan c aknamunkáját, azt is, ki hány ezer dollárt kap it népellenes tevékenységé r*t az USA kémközpontjától, a CIA-tól. Hasztalan volt törekvésük, sok évi börtön, vagy bitóla lett a vége a hazaárulás­nak. A nép eltiporta ellen­ségeit — s ugyanakkor szí­vére öleli a barátait. Tarján István Következik: ARAD A KONGO nem gondolod, hogy a túrós $ gombóc és a galuska után\ egy kicsit, hogy is, mond-? jam, tömör lesz a grenadir-\ mars? | — Persze, persze — va-\ karta meg Guszti a bajuszát.\ — Akkor inkább legyen ka-^ posztás kocka tejfellel, ra-\ kottán. — Ragyogó! — kiáltottam.* de nem bírtam tovább, ki-$ tört belőlem a nevetés. Gusz- ? ti rám nézett, mint Varga $ Rozi néni tehene, egy dara- ? big áüt, csak állt, aztán fel-§ öltötte legszigorúbb vonásait — De kérlek, Elvira, meg-\ beszélést tartunk, vagy ka- ^ bárét? $ Nevetésem orkánná fajult.^ Erre ő sarkon fordult és el- ^ vágtatott. Még csak nem is'i gyanítja, hogy a menü válo-$ gatott összeállítását nevettem. § Édes pofa ez a Guszti Nem-% sokára visszajön lehiggadva^ és én azt mondom neki: | — Guszti, hány vendéged $ érkezik? — Mire 6: — Nyolc. Vagy$ tíz. De mondhat tizenötöt is.^ — Mire én: — Akkor gyor son csinálj nyolc, tíz, vagy§ tizenöt nyársat népművészt-s esen kihegyezve. — Nem fog-$ ja érteni, oly magas lesz ne-\ ki, mint kacsának az eperfa, de én megmagyarázom: —( Vegyél szalonnát is, s o' nyársak végére feltűzzük, ra­kunk a kiskertben tüzet és megrendezzük barátaidnak a legférfiasabb főzőcskét: ai szalonnasütést. Elvira után lejegyezte: ? ftfctóí Géza ^ HmüsünGi 1972, január 12., szerda A Losonczi Pált ünneplő guineaiak a falvak utcáin.

Next

/
Thumbnails
Contents