Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

# Játék négy fal között Időnként idegesítő játék. Mert ide túl kicsi, amoda túl nagy, elfoglalja a szoba egész közepét, csak a falak mentén ' sompolyoghat a la­kó, vagy éppen minden út­ban van... Ami kellene, bines az üzletekben, amit kínálnak, az szép, de túl drága, mutatós, de a mére­tek, olcsóbb, ám ronda, ódi­vatú ... Az olvasó nyilván már rájött: a bútorról van szó. A negyedik ötéves terv­ben 400 ezer lakás épül fel; 1971-ben a lakásépítés meg­haladta a tervezettet. A la­kásba azonban bútor is kell. Van-e, lesz-e? Örökségből dvatcikk Valamikor szülőkről gyer­mekekre. majd azok gyer­mekeire maradt a bútor. 'Nemzedékeket szolgált ki a behemót szekrény, a vaskos ikerágy, a feneketlen ben- dőjű komód, a támlás szék, az elnyűhetetlen ebédlőasz­tal. És ma? Lássuk csak. Havonta hét-tízezer házassá­got kötnek az országban, ez­zel szemben havonta 140— 160 ezer darab kárpitozott ülőbútort, 40—45 ezer kár­pitozott fekvőbútort készít az ipar. Plusz a magánszek­tor teljesítménye. Mégis, a bútor kevés. Sűrűn hiány­cikk. A pult alá ugyan nem fér, hogy onnét árusítsák, de... „Áldozni” kell olykor, hogy hozzájusson a vevő ah­hoz, amit akar. Azaz, nem­csak az ifjú házasok vesz­nek bútort, hanem az idő­sebbek is. A régi, rozoga, vagy a még jó, de már di­vatjamúlt helyett Ami örökség volt hajdanán, az ma divatcikk. Mégha a be­szerzése nehézkes is. Hol­ott az ipar verítékezik az igyekezettől. Tíz év alatt 1960 és 1970 között a különböző fényezett szekrények termelése a há­romszorosára, a kárpitozott fekvő- és ülőbútoroké a négyszeresére, a beépíthető szobaszekrényeké a tizenöt­szörösére növekedett 1970- ben 45 ezer gardrób, 453 ezer kárpitozott fekvőbútor, 750 ezei fényezett szekrény és 1856 000 kárpitozott ülő­bútor készült Ehhez az im­port is társul, s mégsem elég. Gondok hálójában A gondok nemcsak a ve­vőt gyötrik Az ipart is. A legutóbbi tizenöt évben nem épült egyetlen nagyobb bú­torgyár sem, így nem csoda, ha a mennyiség és a válasz­ték elmarad az igényektőL Igenám, de van ennek fo­nákja is. A . bútoripar gép­parkját nagyrészt csak egy műszakban használják. Ala­csony fokú az üzemszerve­zés. Túl sok mindén készül egy-egy üzemen belül, ke­vés az azonos elemekből összerakható változatok szá­ma, s a termelőberendezések kihasználtságát emiatt az át­állások tovább csökkentik. Minimális az üzemek közöt­ti kooperáció, holott ez — számítások szerint — tíz- százalékos kapacitásnöveke­dést eredményezne. Vannak másféle gondok is. Főként, ha a lakás egészét nézzük. Mert igaz, jó a be­épített bútorokkal ellátott konyha, de... Hová kerül­jön az egy tételben, nagy mennyiségben megvásárolt élelmiszer? A nagy méretű automata mosógép? Esetleg -— a jövőt nézve, hiszen a lakás nem néhány évre ad otthont — a mosogatógép? Mi helyezhető el az ajtók, ablakok szabdalta, fűtőtestek elfoglalta falfelületek men­tén? Azaz, már nemcsak a bútoriparról van szó, ha­nem iparterületek sokaságá­ról, amelyeknek együttmű­ködése elengedhetetlen len­ne. Régóta hangoztatott óhaj, de még mindig csak óhaj. ipart kiszolgáló fűrész- és lemezipar teljes produktu­mán belül a lemezáruk ará­nya évek alatt nem sokat változott. Igaz, ézen belül valamelyest emelkedett a korszerű farostlemez és a forgácsalap aránya. Ahogy magán a bútoriparon belül is előtérbe kerültek a mo­dernebb technológiák. A nyilt esztendőben például a műanyaghabbal kárpitozott ülőbútorok aránya már 71,3 százalékot ért el, míg né­hány éve a húsz százalékot is alig. A poliészterrel törté­nő fényezést az összes bú­torfelület 89,5 százaléka ese­tében alkalmazták 1970-ben, ami megint csak jelentős változás néhány esztendő alatt. Ahogy az ipar azt is a fejlődés javára írja, hogy színes bútort ma már fő­ként csak a konyhában hasz­nálnak az emberek. Igaz. De az is, hogy a színes bútorok termelésének csökkentése együtt járt a választék sze­gényedésével, az „egyes” bű­torok — a darabonként meg­vásárolhatók — eltűnésével. Ami lehet, hogy az iparnak jó, de a vevőnek semmi esetre sem. Sok a kérdőjel Tény, hogy a bútoripar csak a legutóbbi esztendők­ben kezd a szó szoros értel­mében iparrá válni. Sok még tehát a kérdőjel. Mi le­gyen az új anyagok ará­nya — pl. a természetes fumir helyett a műanya­goké — a termelésben, s be- szerezhetőek-e ezek idehaza, vagy csak külföldön? Mi­ként alakuljon az univerzá­lis és a célgépek számaégy- egy gyáron belül? Hogyan valósítható meg a bútor­ipar lépcsőzetes együttmű­ködése? Vagy éppen ez nyit utat a versenynek? Egy ne­vezőre hozható e az elmé­letben meglevő koordináció a bútoripar, a háztartási gépgyártás, a a lakásépítés — házgyártás — között? Ha igen, akkor mi módon? Vigasztalja mindez a v vöt? Aligha. A megértéshez azonban hozzásegít. Ami persze nem menti fel az ipart a teendőktől. Végre: fejlesztés A negyedik ötéves terv a rég áhított fejlesztést hozta meg a bútoripar számára. Űj üzemek építése, rekonst­rukciók végrehajtása, nagy­arányú gépesítés szerepel a programban. Mód nyílik a szakosítás, a kooperáció bő­vítésére, a nagy sorozatok előállítására, a gyártó üze­mekben termelési rendet megszabó gépsorok kiala­kítására, mert ma még a nagy termelékenységű be­rendezéseken is jórészt egye­di darabok készülnek. Csök­kenthetők a bútorméretek eltérése, mert a mai, né­hány centiméteres különbsé­gek a vevő számára nem nyújtanak tényleges válasz­tékot Ez utóbbi növelése mellett a nagy sorozatok le­hetővé teszik a' termelési költségek csökkentését S persze, ezer más dologra is szükség van, hogy a bútor­kereskedelem képes legyen bemutatni az árut, mert a mai szűk üzlet- és raktár­terek a meglevő választékot is mesterségesen csökken­tik... Legutóbb, az országgyűlés ülésszakán a könnyűipari miniszter elmondotta, hogy a bútoripar fejlesztési beruhá­zásaira a fedezet kilencven százalékban már ma meg­van. Remélhetően ez fede­zete annak is, hogy a négy fal közötti, kényszerű és idegesítő játék örömtelivé, otthont teremtővé, a lakást lakályossá tevővé váljék. S nemcsak a 400 ezer új csa­ládi otthon tulajdonosa, ha­nem a többiek, minden bú­torvásárló számára. Mészáros Ottó f ; _____ ■/ » Tizenhat női szocialista brigád. vezető- és gépgyárának tranzisztorüzemében többségében nők dolgoznak, s bár sokan igénybe veszik a hároméves gyermeknevelési időt, a szervezettség mégis meghaladja a 80 százalékot. A tizenhat szocialista brigád közül egy aranykoszorús. Ebben az évben külön feladat hárult a brigádokra — új csarnokba költözött az üzem, ennek ellenére teljesíteni kellett az 1971. évi tervet, $ ez sikerült is. Képünkön: készülnek a tranzisztorok a Jól szervezett üzemben. (MTI-foto — Érczi K. Gyula felvétele) Csend az olajmezőn Ameddig el lehet látni a párás, ködös időben, min­denfelé kihalt a táj. A bok­rokat zúzmarával vonta be a fagy, mozdulatlanságot kényszerítve rájuk. A télies szürkeségben egyedüli moz­gás: az olajkutak szivattyúi­nak fáradt bólogatása» — Az fit üzemegységből Minden a legnagyobb rendben A főkönyvelő aggódik Egy állomással előbb 3Ú torgyártás nem a tárakban kezdődik, egy állomással előbb adják az érintettek, s van igazság. Döntő té- hpgy mit dolgozhat bútoripar. A búior­BEVEZETÉS: Tímár Sándor vagyok, a szűcsi Bajza József Terme­lőszövetkezet főkönyvelője. Amióta a termelőszövetkezet megalakult, itt vagyok a kö­zös gazdaságban. Ennek las­san a tizenkettedik éve lesz. Az első idők, mint általá­ban itt is, rossz dolgokat hoztak. Nehezen ment a tsz. öt .évvel ezelőtt még hat­hétezer forint volt az egy tagra jutó évi részesedés. Jelenleg meghaladja a ti­zenhatezer forintot. TÁRGYAI.AS: — Egyszóval a termelő- szövetkezet szépen fejlődött, minden a legnagyobb rend­ben van. — Nézze, kérem, az a helyzet, hogy ha nem kezd­tünk Volna valami alaptevé­kenységen kívüli munkába, akkor ma is alig lennénk va­lamivel előbbre, mint jó né­hány éve. Az az igazság, hogy az alaptevékenységen kívüli bevétel, körülbelül tízmillió forint, biztosítja három év óta azt a részese­dési jövedelmi-” szintet, ami kialakult. — De... — De a termelőszövetke­zetnek elsősorban az a dol­ga, hogy - termeljen, méghoz­zá mezőgazdasági árut. Kö­zel négyszáz holdon van sző­lőnk, fele csemege-, fele bor­szőlő. Ez a mezőgazdasági termelés oszlopa. Ha ezt el­hanyagolnánk, nem lennénk termelőszövetkezet. A hely­zet a következő: rendkívül rossz adottságú termelőszö­vetkezet vagyunk. Nemcsak a hevyek miatt, a föld miatt. Szállítás szempontjából is, ami egyáltalán nem elha­nyagolható körülmény. A vasúthálózatot vagy Selypen, vagy Gyöngyösön keresztül érheti ük el. Oda, vaev on­nan kell szállítani mindent. .A falut megközelítő utak olyanok, hogy még az is cso­da, ha egyáltalán tudnak rajta járni a teherautók. A szállítási költségek és a vesz­teségek nagyok. A rossz kö­rülmény mindig' arra készte­ti az ember, hogy ügyes le­gyen. Mi például két év óta megszüntettük a szőlőel­adást a Hungarofructnak és az ÁFÉSZ-nak, saját ma­gunknak kerestünk és - talál­tunk piacot Az ÁFÉSZ és a Hungarofruct által biztosí­tott kilogrammonkénti ár 6,60-ról kilenc forintos át­lagra ugrott Ha egy évben eladunk 30 vagon csemege- szőlőt csak egy forinttal magasabb áron, mint azelőtt, ez már plusz háromszázezer forintot jelent. Szóval, ügyes­kedni kell. Ez az ügyeskedés szó azt jelenti, hogy egyál­talában nem árt, ha a ter­melőszövetkezeteket jó üzleti szempontok is vezérlik. — Térjünk vissza a mel­léküzemágak kérdéséhez. — A kedvezőtlen adottsá­gú termelőszövetkezeteiknél szerintem létfontosságúak a melléküzemágak. Egyrészt, hogy kiegyenlítsék az időjá­rásból adódóan kiszámítha­tatlan, különben sem nagy volumenű termés ingadozá­sát. Ebből következően az árbevétel ingadozását. Ná­lunk az idén 20 vagonnal lett kevesebb a szőlő a ter­vezettnél, pedig repülőgép­pel, helikopterrel is perme­teztünk. A ráfordítási költ­ség emelkedett, a termelés ke­vesebb lett. Ilyenkor ott van a biztonságot adó mellék­üzemág. A melléküzemágaik másik fontos szerepe a ked­vezőtlen adottságú gazdasá­goknál, hogy az alaptevé­kenységen kívüli bevételből beruházzunk az alaptevé­kenység feüesTt^sére.- A gyenge terrne’^szövetkezetpk ugyanis éppen az alaptevé­kenység gyengesége miatt képtelenek jelentősebb belső tőkefelhalmozásra, amelyből korszerűsítehi lehetne, javí­tani kellene a mezőgazdasá­gi termelést Mi ebben az évben egymilliót költöttünk gépi beruházásra, 1971-ben i háromszoros műtrágyameny- nyiséget használtunk fel, mint azelőtt, komplexen gé­pesítettük a szálastakar- mány-termeiést, 40 kataszt- rális hold szőlőben végeztük el a támberandezésak meg­építését egymillió-négyszáz­ezer forintos értékben, FOLYTATÁS: — Rossz. Az 1971-es év­ben a mi kis termelőszövet­kezetünk kerek hárommillió forint adót fizetet ki. Ugyan­is ipari mezőgazdasági ter­melőszövetkezetnek számí­tunk, mivel bevételünk 50 százalékát meghaladja az alaptevékenységen kívüli munkából származó nyere­ség Lehet, hogy ez az adóz­tatási rendszer indokolt a Pest környéki termelőszövet­kezetek esetében, amelyek kissé távol kerültek a mező- gazdasági termeléstől, ám mindenképpen disszonáns az olyan kedvezőtlen adottságú gazdaságok számára, ame­lyek valóban életszükséglet­ből hozták létre a mellék­üzemágakat. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mon­dom, több ilyen vidéki tsz van. mint Pest környéki. A törvény, a szabályzórendszer azonban megkülönböztetés nélkül vonatkozik mindket­tőre. A mi termelőszövetkeze­tünkben tavaly egy tízórás műnkén sora 82 forint jutott. ' z idei kifizetésre 85 farin- terveztünk és az mégis f 'esx. ' "gódom a folytatásért Szigeíhy most csak a termelés dolgo­zik változatlan kapacitással — fogad Pintér Sándor, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat egri üze­mének üzemegységvezetője. — Annak ilyenkor is men­nie kell, de a karbantartá­sok munkája, az építés le­áll Az ünnepek idején a legtöbb dolgozó szabadságot vesz ki. — Mennyi ember dolgozik a kutaknál? — Minden tankállomáaoo ketten-hárman vannak, hogy folyamatos legyein az ellen­őrzés. Egy műszakban két­szer járják körbe a rájuk bízott mezőt, 18—20 olajku­tat, amelyek szétszórtan elég messze vannak egymás­tól Ezt muszáj éjjel-nappal, ha esik, ha fúj... Kis körútra indulunk, né­hány munkahelyre. A rend­szeres délelőtti ellenőrzés ideje éppen lejárt. így ta­lálhatunk emberékét a kis őrbódékban. A teherautóktól összevágott föld lassan ke- mónyedik a talpunk alatt, fagyni kezd. Ezt az időt még nagyon jónak tartják az olajbányászok. — Az egri üzem tanmező­nek számít a vállalatnál Ez az egyik legrégibb: amikor a mezőkeresztes i kutak kezd­tek kimerülni, úgy maradt fenn a vállalat, hogy Dem- jén környékén olajat talál­tak. Húsz év alatt 400 ku­tat fúrtak a környéken, a fele ennek ma is állandóan termel. Persze nem annyit, mint a csúcsidőben, amikor még nem kellett szivattyúz­ni; évi ötvenezer tanát ho­zunk elő. Hogy miért tan­mező? Éppen emiatt, mert itt a kitermelés összes mód­szerét megtalálhatják a fia­tal szakemberek. Hogy csak a legújabbakat mondjam: baktériumtenyészetet prése­lünk a kutakba, a baktériu­mok hígítják az olajat, csök­kentik a viszkozitást. A má­sik a föld alatti olaj égetés módszere, ami ritka kísér­let még nálunk. — Mindig találunk ki va­lamilyen új eljárást a kiter­melésben; ennek az üzem­nek is van jövője. Egy ne­ves olaj szak ember mondta: „Az olajmezők nem halnak meg..ez ránk is érvényes. Fő gyű j tőállomás. Ide ér­kezik a kitermelt olaj, tisz­títás, víztelenítés után in­nen továbbítják. 190 köbmé­ter fér egyszerre a tartó lyokba. — Melegítjük, meg vegyi anyagot adunk Itt az olaj­hoz, hogy elváljon a víztől — mondja Szűcs Bertalan gyűjtőkezelő. Részletesen is­merteti, hogyan, milyen el­járással kell a kibányászott olajat kezelni, mintha vizs­gázna Borostás arcú, zömök ember. Kék munkáskabátja alatt több rétegben pulóve­rek, lélekmelegítők. Kell a hideg ellen. * — Régóta dolgozik itt? — 59-tőL Azelőtt Albert­ina jorba jártam, a sertés-* telepre. Piszkos munka volt, eljöttem ide, pedig akkor még gyalog, vagy biciklin jártunk dolgozni. Most már jobb, mert adtak autóbuszt. Pillanatnyilag csak az a rossz, hogy egyedül vagyok, nincs kivel beszélgetni — a társam megbetegedett Kicsi, drótokkal körülke­rített épület tartozik a „DK” tankállomáshoz. Sánta La­jost és Stregova Andrást ta­láljuk itt, az állomás és a kutak kezelőit A kályhában gázégő; csak úgy ontja a meleget — Éppen indulnánk körül­nézni a csöveket — kezde­nek készülődni, amikor be­lépünk. — Most szedtük ki a „csőgörényeket”, tisztítot­tunk. Az elosztócsövek azelőtt a szabadban voltak, az idén ősszel építettek hullámlemez­ből sátrat föléj ük. Itt kell legtöbbet tartózkodniuk a kezelőknek; sokat jelent ez az eső, a hideg ellen. — Én a szarvaskőd bányá­ban dolgoztam azelőtt — mondja Sánta Lajos. — Ott sokkal többet fizettek az igaz, de ez meg könnyebb munka. Csak nehéz megél­ni: hatan eszünk otthon! Tudja, hogy van a bányász­ember, meginnám reggel a féldecit, hazafelé meg a kor­só sört, meg a felvágott is kéne, de az már sokat tesz ki. De azért, amíg a gyere­kek kicsik voltak, fölépítet­tem a házam... Ameddig el lehet látni a párás, ködös időben, min­denfelé kihalt a táj. A bok­rokat, sárga fűcsomókat zúz­marával vonta be a fagy, mozdulatlanságot kénvsze- rítve rájuk. A télies szürke­ségben egyedüli mozgás: az olajkutak fáradt bólogatása. Hekeli Sándor 1972. január 9., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents