Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

\

„Debrecenbe kéne menni...”

Egy gersesMnyii margójára

Ez a gyűjtemény tiszteletadás és áldozat a város előtt, amely századok óta állja a puszta közepébe vetve a történelem viharait. Áldozat és tiszteletadás azok előtt az emberek előtt, akik a várost megteremtették, fenntartották és jövőjén munkálkodnak. / — E sorokkal bocsátja útjára a szerkesztő, Bényei József a most könyvesboltokba került „Egyet lép az ősi város” című verseskoteteet.

A tisztes szándéknál több azonban a 180 verset összefogó gyűjtemény, amely Csokonaitól napjainkig felvonultatja lí- ránk jeles művelőit. Több, mert a költői formába öntött vallomások egyben kifejezői, megfogalmazói az ősi város, a „kálvinista Róma” szellemiségének, táraidulamalakító erejének. S abban is segítségünkre vannak, , bogy mind szélesebb tablón bontakozzék ki előttünk e táj jövőbe ívelő életútja.

Művészi élményt nyújtó mű, s nemes értelemben vett ismeretterjesztő alkotás tehát Debrecen város tanácsának kiadványa. Maga nemében egyedüli vállalkozás napjainkig a magyar vidéken. S ha most, itt Hevesben, szívből köszönti ük a gonddal szerkesztett, szép kiállítású könyvet, okkal némi irigység keveredik szavunkba. És feltolakszik bennünk a kérdés: Arányainknak. megfelelően nem tudnánk mi is hasonló kötettel porondra lépni? Olyan művel, amely a líra hangszerén szól Eperről, múltunkról és jelenünkről?

Ügy véljük, költői termés dolgában nem sokkal maradunk á „cívis város” mögött. Számtalan egri indíttaitásű vers látott napvilágot az utolsó másfél évszázadban. Elég Petőfit idéznünk, vagy Gárdonyit, aki egész, kötetre való verset írt a megye székvárosában. Egy ilyesféle kiadvány az, ide látogató kirándulók, turisták körében is érdeklődésre számíthatna, s szellemi javainkat közvetítene az ország más tájaira.

Hogy miként lássunk munkához? Miféle összefogás vihet közelebb a célhoz? Tapasztalatokért, úgy véljük, Detare- . cenbe kéne menni... (m. gy.)

A ka főz menyasszonya

Francia film

A közönség tódul megnézni ezt a filmet, úgy gondolom, minden Valószínűség azért, mert néhány jelenet a mai néző szemének szokatlan. nyíltsággal és természetességgel vetíti elénk azt a folyamatot, amelyet finomabban a test kiélésé és a lélek vagy az idegrendszer őszinte árúlkodása jellemez —, tekintetet kímélő ruhák nélkül.

Pedig ennek a filmnek nem - az a legfőbb, semmi esetre sem egyetlen mondanivalója, hogy a lesbosi' szerelmet kedvelő földbirtokosasszony hogyan zsarolja Marie-t szerelemben és munkában. Igaz, ez is meghökkentő, mert ritkán* látjuk az ilyesmit képi és képzeletet csildandó tálalásban. Az a céltudatos vakmerőség és következetesség kap itt meghökkentő és riasztó format, amely erkölcsi 'bosszúállás és bíráskodás címén valósul meg a nagyon csinos és nagyon temperamentumos cigánylánybam. Jött-ment idegennek tartják a

Saját gyártmányaikkal ?édik egészségüket

A MEDICOR Müvek debreceni _ . _ gyárában a szervezet ellenállóképességének fokozására az üzemben egy nagy teljesítményű impulzus-kvarclámpát i állítottak „munkába". Egy-egy műhely kollektívája 20—25 perc alatt kapja meg a szükséges dózist. Naponta, reggeltől késő délutánig, 300—100 dolgozó kv'arcol. A megelőzés a várt eredményt hozta: a Debreceni Orvosi Műszergyárban lényegesen kevesebb volt az influenzás. betegek száma, mint más üzemekben. Tavaszig as influenzajárvány után is tart a kvarcolás a debreceni gyárban.

faluban, nem is becsülik emberként, fejéhez vágják apáf- lan-anyállan voltát és azt, hogy boldog lehet, hogy gürizhet azoknál, akik — és ez a film igazsága —, egy cseppet sem különbek 'nála.

Fél tucat férfi sündörög itt a csinos, fiatal test körül, és liheg olyan falatra, amit a világ szeme előtt megvet. A lány rájön, hogy ezeket a nappali életben tisztes vidéki tekintélyeket, valójában levest szürcsölő és idétlen majmokat meg lehet zsarolni. Nem is késlekedik. Fizetteti őket, elszedi pénzüket és végül a szemétdombra való tekintélyüket is odateszi, ahová az való.

Nelly Kaplan filmje merész lázadás a kisszerűség, az ál- szenteskedés, a társadalmi ostobaság, a lelki rabszolgaság avult intézménye ellen. Annyiszor leírtuk már, hogy a kispolgár léte önmagában, szörnyű vétek, de ezzel a nem egészen pontos fogalmazással tulajdonképpen nem tettünk elég igazságot. A kispolgárság kisszerűség önzés és ostobaság ragacsos keveréke, amely végül is állandó, emészthetetlen, erkölcsi magatartássá, zagyvasággá for- jmálódik. Csak jól oda kell figyelni! A francia vidéki tekintélyék, ezek a szatócs-intelligensek, a herceg a pati- gusnak, is kappan gyógyfü- ves, a postamester, Emile, a kisiparos, Félix, a spanyol munkás egymás előtt is palástolják a szexuális éhségüket, de a botrányban már teljes mellszélességgel kelnek egymás védelmére. Ha felsülésről van szó, ne tud jón semmit a csendőrség és a vallási féljebbvalóság! S' a rendező nagyvonalúan gúnyolódik ezeken az ostobákon. A deszkából tákolt kalyibával a lány és a játék társadalomon kívüliségét jól érzékeltdti. A hitványságot bírálja azzal az eredménnyel, hogy a Marie áltál „megdolgozott” értékeket odarakatja dísz és ékesség gyanánt a megvetett és elhalt cigányasszony sírjára. Nem mondja ki ezt a rendező, de a képek hangosan kiabálják, hogy ez az egész erkölcsi magatartás, avult és tartalmatlan firmáival és formáival —, szemétre való. Nincs őszinteség ebben á világban, ezért tud’ így elbánni véle egy műveletlen, de egészségesen vakmerő teremtés, a társadalmon, kívülről.

Bernadette Lafont, az új hullám egyik sztárja, nyugtalanítóan vibrálja végig ezt a filmet játékával. Nemcsak azért hat, mert kevés ruhát hord és azt is egyértelműen veszi fetL, vagy veti le, hanem azért is, mert végső kicsengése ennek a játéknak és erkölcsi mondandónak tanulságul szolgai.

Jean Badal képei jól szolgálják azt a fricskázó szellemet, amellyel a rendező ezt az erkölcsi példázatot megírta és nézői elé vitte.

(farkas)

Leseitekre

követőik ?

Könyvtárat

az

iskolának

Talán nem újszerű, de mindenképpen követésre méltó az a nemes gesztus, amely a kiskörei Tisza /II. építésénél dolgozó egyik szocialista brigád nevéhez fűződik.1 A napokban ugyanis a Homonnai Albert vezette brigád tagjai a hevesi 3. számú általános iskola napközi otthonába látogattak, hogy segítséget nyújtsanak az otthon könyvtárának megteremtéséhez. A szocialista brigád tagjai egyelőre ezer forintot adtak át az otthon vezetőinek, hogy azt a kisdiákok kötelező olvasmányainak, az általuk kedvelt és népszerű ifjúsági irodalomnak a beszerzésére fordítsák. A brigádtagok továbbá felajánlották, hogy máskor is szívesen segítenek az adódó problémák, gondok megoldásában.

Nem nagy ügy az egész, de mindenképpen említésre méltó, s ez adja a kérdés felvetését: lesznek-e követőik? (—s)

Közel 100 könjr a Statisztikai Kiadó Vállalat

kiadásában

Ä Statisztikai Kiadó Vállalat a Központi Statisztikai Hivatal felméréseiről 1971- ben .97 könyvet a^ott ki hőbb mint 150 ezer példányban.

Az elmúlt esztendőben sok új jellegű kiadványt jelentettek meg. A „Mai Magyarország” tízezer példányban látott napvilágot A magyaron kívül angol, orosz, német, spanyol és francia nyelven tájékoztatott hazánk gazdasági és kulturális életéről. A munkaügyi adatgyűjtemény nemcsak az ipari bérarányokról nyújtott; részletes tájékoztatást, hanem első ízben a munkahelyváltozásokról és ; a dolgozók szabad idejéről is. A területi szám- jelrendszer című összeállítás az államigazgatás területi egységei, a megyék, városok, járások és községek nevét, számjelét, valamint betűrendes felsorolását tartalmazza. Az év talán legsikeresebb kiadványa a magyar, angol, orosz és német nyelven, 18 ezer példányban megjelent Magyar statisztikai zseb- könyv volt

1972-ben a rendszeresen megjelenő Idád vány ok, zseb- könyvek, évkönyvek mellett új összeállításokat1 is terveznek., Különösen a mezőgazdasági szakemberek körében számíthat nagy érdeklődésre A földterület című kötet, amelyben a hektárátszámítástól a megyei, községi földterületekkel és művelési ágakkal kapcsolatos sokféle tudnivaló szerepel. A kiadvány 1870-től 1970-ig ismerteti a hazai földterület formáinak és számításának történetét (MTI)

Eger egg 1Z0 éves angol könyvben

EGY ÉRDEKES kis angol nyelvű könyv került a kezembe; Miss A. M. Birkbepk a szerzője az 1854-ben Londonban kiadott „Rurai and Historical Gleanings from Eastern Europe” (Szemelvények a keleteurópai vidék életéből és történelméből) című műnek. A könyv 19 fejezetet tartalmaz.

A könyvecske címlapján jelmondat: „Pro Patria et Libertate — Rákóczi.”

Miss Birbeck vagy csak nevét adta -éhhez a műhöz, vagy költött személy. A tényleges szerző magyar emigráns lehetett. Ezt bizonyítja a tárgyi, helyi ismereteken kívül a műben szereplő magyar hevek, szavak szabatos, a nffagyar helyesírásnak megfelelő írása, nyomtatása.

Különös ízt ad a szövegnek, hogy az illető emigráns érthetően nem akarván bajba hozni azokat, akiknek történetét leírta, egyes földrajzi helyeknek, személyeknek álneveket adott. Egy bizonyos Lázár nevű gazda elmondja, hogy „Nem-kell-Király’’-ra valósi; a tiszai rév „Szebb Jövő” községnél' Van; Pesten letartóztatják az osztrákzsan- ■ dárok „dr. Honvágy” orvost.

A könyv X. fejezete minden bizonnyal felkeltheti az egriek, Heves megyeiek érdeklődését. Az „Eger és szőlőkultúrája” című fejezet a következőket írja a városról és szőlőhegyeiről:

CSILLOGÓ KUPOLÁK, templomtornyok, mindezeket egy hatalmas vár rom jái koronázzak. A termékeny völgyet ’körülölelő dombokon présházak, szőlőkunyhók fehér foltjai. • Ez Eger, Heves vármegye székhelye. A 20 ezer lakosú város egy kis patak két oldalán terül el. Á patakot több masszív, szentek szobraival díszített híd íveli át. A fehérre meszelt falú, csúcsos tetőzett! házak egyszerűek, mégis a tisztaságot és a jómódot tükrözik, ,

Eger hét évszázada püspöki székhely, hat szerzetesrend települt meg a városban, s egyházi jellege miatt a „Kis Róma” melléknevet kapta.

A város számtalan építészeti műalkotása közül kettő emelkedik ki: a hatalmas dóm, melyet Pyíker érsek — aki „születésére magyar, de a német epikai költészet egyik kiváló művelője’, — és a Líceum, melyet Eszterházy püspök építtetett. Utóbbiról ezeket olvashatjuk: „Ez a hatalmas épület csillagvizsgáló tornyával és annak ara- acrozottt kupoláival, festett termeivel és kápolnájával, valóban a tudomány uralkodóinak hatalmas rezidenciája. A Líceum a vásr köveiből épült. Jelenleg 800 hallgató látogatja, akik a filozófiai, a jogi és a teológiai karon tanulnak.”

A város magán viseli a török félhpld egyszázados uralmának emlékét. „Több családnak van török eredetre utaló neve: Ali, Hajdi stb.” „A város közepén áll a minaret, egy elegáns, pálmasudár, 200 láb magas épület. Még mindig jó karban van” és „ha felnézünk rá, szinte várjuk, hogy meglátjuk a müezzint, amint kilép az erkélyre és az igazhitűeknek az ima óráját jelzi, De az idők megváltoztak és az eleven mohamedán harang lebegő köntöse helyett mi csak a héja, vagy az ölyv kerengő röptét láthatjuk az erkély kis ajtaja körül. Ha hinnénk a lélekvándorlásban, vélhetnénk, hogy a néhai müezzin őrködik még mindig a minaret felett.

„A város lakói magyarok, kivéve a körülbelül 300 görögöt, akik a kereskedelem urai. Minden egri családnak, legyen akármilyen szegény, van kis szőlője és egy kis háza, ha a szőlőben is. Minden háztartás tartozéka a. pince, melyben legalább egy hordó bor áll, melynek tartalma teszi vidámmá egész éven át a tulajdonost.”

VASÁRNAP DÉLUTÁN, míg a fiatalok táncolni menek, a férfiak sötét köpenyeikbe, vagy fehér szűreikbe öltözve mennék a külvárosban levő pincékbe. Az egyes csoportokat aztán elnyelik a pincék, az ajtókat gondosan bezárják, hogy „ne zavartassanak az áldozat közben, melyet a föld mélyén az -egyik legnépszerűbb pogány istenségnek hoznak. Itt-ott egy-egy magányos gazda ácsorog a pinceajtónál, s bajuszát pödörve vár egy arra haladóra, hogy legyen az idegén bár, mégis szívélyesen behívja a hűs pincébe.

Ilyen meghívásnak, különösen forró nyári napon, lehetetlen ellenállni.”

A szerző be is kísér bennünket egy pa- szományosmester pincéjébe, s nemcsak a pincelabirintus pontos leírását, berendezését és borászati felszerelését ismerjük meg, de vendéglátónk „sonkával, kolbásszal, sült csirkével és egy pompás cipóval” kínál meg bennünket Yégiskéstoltaijs 8 külön-'

böző fajtájú és évjáratú borait — ez lévén a „pinceparty” lényege. Ä jó bor végül is megoldja a nyelvet.

Az idő gyorsan telik a pincében, lassan éjfél lesz. Szent János áldása után hazatérnek a pincézők.

A pincéből a szőlőbe megyünk, azaz az egri szőlők leírása következik.

„A szőlők a legutolsó külvárosi kunyhó után kezdődnek. S ha egyszer Bacchus király, vagy ahogy kereszténnyé lett: Szt. Donát földjére lépünk, mérföldeket mehetünk a nyájas dombok és völgyek között a tövises bokrok, kökény szegélyezte dűlő- utakon, s mindenfelé gyümölcsfát, szőlőt láthatunk. A dombok kerületekre vannak osztva, mindegyiknek külön neve van, így például: Afrika, Anglia stb... Egy-egy ilyen kerület több száz különböző nagyságú szőlőbirtokot foglal magában. A szőlőtőkék magassága 3 láb, és másfél láb távolságú sorokban vannak telepítve, a sorok lejtésirányban haladnak. A sok szőlőféle közül leginkább a burgundit, a feketemuskotályt 'és a furmintot termesztik.

ILYEN HATALMAS szőlőterületet látva, amely egyetlen városhoz tartozik, joggal merül fel a kérdés, hogyan lehetséges ezt a virágzó állapotot mindössze 10 ezer pár munkáskézzel fenntartani?'’

Az egyszerű eigri szőlőműves általában 6 hónapot él kint évente a szőlőben. Ott az idősebb fiaival dolgozik napkeltétől napnyugtáig, s a városba csak vasárnap, vagy ünnepnapon térnék vissza.

Aztán a szőlőművelés munkafázisainak leírása után a termés betakarításának, a szüretnek színes képe következik. Az egri dombok évi átlagos termése félmillió akó. Ebből a szegény napszámos része nem éri el a 40 akót, míg a gazdag birtokosok ezer akós termést is szüretelnek.

„Az egri nép életében az év legfontosabb eseménye előtt egy hónappal megkezdődnek a szüreti előkészületek. A város egyik • végétől a másikig szokatlan a nyüzsgés, s a különféle kádak, hordók döngenefc a kalapácsütésektől. Abronosozzák, javítják, forrázzák őket, hegy készen legyenek s. dom bok fonraapé medvének befogadására. A

piacokon, utcákon, házakban, advarokonj kertekben — mindenütt szállítják, görgetik, javítják, kölcsönzik a tölgyfahordókat. Az erdőkből hordják a nyírfaveaszót abroncs fonatnak.”

„Két héttel előbb a szüret hivatalos időpontját kihirdetik. Egerben, akárcsak a világ sok hasonlóan egyszerű sarkában, a városi dobos a nyilvános közhírrététel eszköze, szóljon a híradás elveszett kutyáról, vagy gonosztevő kivégzéséről. A dobos általában obsitos katona, aki befejezve katonai pályafutását, a város végrehajtód hatalmának tagjává lesz, s zajos munkájáért 4 font pénzbeli fizetést, lakást, egyenruhát, két pár csizmát, 6 véka búzát, ugyanannyi árpát kap évente, s valahányszor dobja és tüdeje munkálkodik, külön fél forintot, vagyis 1 shillinget.”

„NINCS MAS OLYAN alkalom, ami eny- nyire fontos lenne számára, mint mikor kivonul a városházáról teljes. díszben, s vöröslő arcát a piac felé fordítja, ahol a tömeg türelmetlenül várja' a szüret kezdő időpontjának bejelentéséi. A pidcon megáll mint Bacchus követe, s míg a vörös zászló — a szüret jele —, kibomlik a városháza ablakából, dobját pergetve a tanacs rendeletét ünnepélyesen bejelenti. Ezután a város hat negyedébe megy ugyanezt kihirdetni.”

Három hét alatt véget ér mindenütt a szüret. Ezután a legszegényebb rétege a szőlő, kezdhetik a böngészést. A városban pedig bal bált ér, amiben a papok és lai kusok egyforma jókedvvel és lelkesedéssel vesznek részt.

,A REGI IDŐKBEN a püspök és a káptalan — a világi és egyházi urai a városnak —, szüret idején lezárták a dűlőutakat, s ott szedték be a tizedet, a dézsmát. Az 1848-as országgyűlés megszabadította a népet ettől a tehertől, de sajnos a szabadság- •harc leverésével az osztrák közigazgatás nagy lelkesedéssel tért vissza ehhez az adózási rendszerhez, most már pénzben követelve. Minden termelt akó után 1 forint az adó, ha eladják, újra 1 forintot fizet a termelő. Pár éve egy akó közönséges bor 2—3 forintba került. Így könnyen érthető, hogy ilyen túlzott adóztatás a termelőt nyomasztja és így a szőlőtermelés az utóbbi időkben erősen csökkent.”

f*®3äer mm*»