Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
Nullám vlx»ff ástak a» Af üzem építői Eredmények, tervek, gondok az élelmiszergazdaságban Irta: dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Életveszélyes az egri tejüzem Eredményes esztendőről számolunk be most, amikor összefoglaljuk 1971. évi munkánkat. A számvetés elkészítésének s az új esztendő tennivalóinak megfogalmazásakor jóleső érzés az ország "lakosságának elmondani, hogy az élelmiszergazdaság 1971-ben legfontosabb termelés- és gazdaságpolitikai feladatait teljesítette. Sőt — az árvíz okozta károk és az aszály ellenére — célkitűzéseinket minden eddiginél nagyobb tervszerűséggel valósítottuk meg. Ez 'azt is bizonyítja, hogy a gazdaságirányítás rendszere megállja a helyét, s a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, a feldolgozó és értékesítő vállalatok vezetői jobban éltek az önállóság adta lehetőségekkel. Parasztságunk, az élelmiszer- és fagazdaság különböző területein dolgozók hozzáértő, szorgalmas, lelkes és min- nekfelett eredményes munkával bizonyították, hogy helyesük és támogatják agrár- politikánkat. Az 1971-es esztendőben a fejlődés üteme összességében valamivel meghaladta a tervezettet. A mezőgazda- sági termelés nemcsak az 1970. évinél több 9 százalékkal, hanem kereken 3 százalékkal haladta meg az eddig legjobbnak ítélt, rekordnak számító 1969-es év színvonalát is. Az élelmiszeripar 8 százalékkal termelt többet 1970-hez képest, s ennek nyomán 1971-ben az élelmiszerek többségéből az igényeknek megfelelő, kiegyensúlyozott volt az ellátás. Az elmúlt esztendőre viszSzatekintve két olyan eredményt szeretnék kiemelni, amilyenre eddig még nem volt példa, s amelyek népi államunk gondoskodásának, a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseinek gyümölcsei. Az egyik: a 30,7 m.zsás hektáronkénti búza- termelés, amely a magyar mezőgazdaság történetének legkiemelkedőbb ilyen eredménye, A másik: a sertés- termelés eddig még nem tapasztalt arányú fejlődése. A jelenlegi sertésállomány nagyobb, mint hazánk történetében . bármikor volt. Mindkét eredmény alátámasztja pártunk és kormányunk következetes termelés-, gazdaság- és életszínvonal-politikáját. Az ország kenyérgabona-szükségletét — most már több éve — biztonságosan hazai termésből elégítjük ki. Ehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy búzánk beltartalmi értéke jó s így belőle jó minőségű kenyér süthető! Ugyancsak a lakosság jobb ellátását tette lehetővé a hústermelés, ezen belül elsősorban a sertéstermelés gyors ütemű növekedése. Nemcsak táplálkozási kultúránk javításai hanem exportunk miatt is örvendetes a sertéstenyésztés fejlődése, A kiemelkedő búza-, a kedvező rizs- és olajosmag- termés mellett kedvezőnek kell minősítenünk a hústermelés alapját képező kukorica hektáronkénti 36 mázsás hozamát is, amely meghaladja. az előirányzottat. Fontosnak ítéljük meg azt is, hogy az élelmiszer- iparban — a már említett kedvező fejlődési ütemen túl — a termelés növekedésének mintegy 95 százaléka a munkatermelékenység növekedé- séből fakadt. Az eredmények indítékainál — az alkotó emberi munka mellett — a műszaki-anyagi ellátás javulására kell utalnunk. A hozamok növekedésének jelentős tényezője, hogy nemcsak az egy hektárra jutó műtrágya hatóanyag-felhasználás növekedett 17 százalékkal, hanem javult a nitrogén, foszfor és kálium aránya s a komplex nv"' ágyékból is több jutott A mennyiségi növekedés mellett a minő- javulását eredményezte, hogy a felhasznált növényvédő és gyomirtó szerek értéke 34 százalékkal volt több az 1970. évinél. Fokozódott az igény a szakosított állattenyésztő telepekhez szükséges gépi berendezések iránt. A technológiai rend megtartását segítette a gépi beruházások 10 százalékos növekedése, s javult az alr katrészellátás is. Az imént vázolt fejlődés gondokkal is járt. Ezekkel szembe kell néznünk, s az akadályokkal meg kell küz- denünk. A gondokat vizsgálva szembetűnik, hogy technológiailag megoldott és jövedelmező ágazatokban, mint például a gabona- és kukoricatermesztés, a sertés- és baromfitartás, javult a termelési kedv és növekedett a termelési színvonal. Ahol a hagyományos technológia, a sok kézimunka-igény, a dráguló beruházások miatt romlott a jövedelmezőség, ott csökkent a termelési kedv. Az ebből keletkező feszültségek ellátási nehézségekben, a kapcsolódó iparágakban pedig a kapacitások kihasználatlanságában jelentkeztek. A gondok közül azokat kívánom kiemelni, amelyek életszínvonal-politikánk maradéktalan megvalósítását gátolják. Ilyen jellegű nehézségeink vannak a zöldségtermesztésben, ahol az 1970-ben megkezdődött visz- szaesés 1971-ben továbbfolytatódott. Ebben az ágazatban nemcsak a terület csökkent, hanem a hozamok sem kielégítőek. Bár az utóbbi évtizedben 59 százalékról 80 százalékra növekedett a nagyüzemek részesedése a zöldségtermesztésben, a nagyüzemi technológiák mégsem terjednek el. Ehhez járul, hogy nem volt megoldott a jövedelmezőség sem. Hasonlóan a munkaigényesség és az alacsony jövedelem miatt, gondok voltak a cukorrépa-termesztésben, ahol az elmúlt két év kedvezőtlen időjárása is csökkentette a hozamokat. Kedvezőtlen, hogy a szarvasmarha-állomány nem. növekszik, a tehénállomány pedig csökken. Az alacsony szálas- és tömeg-takarmány hozam miatt a tejtermelésé, felvásárlás elmaradt a tér vezettől. Országos jelenség • de az élelmiszergazdaságo is érinti, hogy a beruházd sok tervszerűsége tovább romlott. Sok a befejezetlen építkezés, nagyok a költsé gek. Több állami gazdaság és termelőszövetkezet ugyanakkor elhanyagolja a gépesítés fejlesztését. Idén is lesz tennivalója bőven az élelmiszergazdaság dolgozóinak. Hiszen égy — az említett gondok ellenére — kimagasló, termelési sikerekkel bővelkedő esztendő eredményeit kell 2—3 százalékkal túlszárnyalni. Ezért mondjuk az 1972. évi tervet feszítettnek. Ugyanakkor reálispak is nevezzük, mert javul az anyagi-műszaki megalapozottság. Feladatunk kettős. Minden erőt latba- vetve küzdeni az elért sikerek megtartásáért, sőt fokozásáért, másrészt az élelmiszergazdaságban jelentkező feszültségeket csökkenteni, illetve mérsékelni kell. Az előzőekben felsorolt termelési s termeléspolitikai nehézségek orvoslására komplex intézkedéseket tervezünk. Olyan intézkedésekről van szó, melyek egyrészt a termelési technológia javítására, az árutermelés fokozására ösztönöznek, s javítják a jövedelmezőséget, másrészt kedvezően hatnak a fogyasztói arak alakulására is A zöldségtermesztésben az erőket a leginkább igényelt paprika-, paradicsom-, s vöröshagyma-termelés fejlesztésére összpontosítjuk. Egyben segítjük a „hagyományos” — részes, családi — művelési formák és a házi kertek fejlesztését is. Intézkedéseket hozunk a cukorrépa-termesztés gazdaságosságának fokozására, különös figyelmet fordítunk a korszerű vetőmagvak, gyormirtó vegyszerek, betakarítógépek időbeni beszerzésére. Van olyan terület, ahol — átmenetileg — szigorú rendszabályokhoz kell nyúlni. Ilyen a szarvasmarha-tenyésztés, A nőivarú állomány védelme érdekében az 1972. év elejétől újból szigorú keretgazdálkodást léptettünk életbe. Ugyanakkor korszerűsítjük az utódellenőrzést és a mesterséges megtermékenyítést. Még az év első felében ismételten a kormány elé tárjuk a szarvasmarha-tenyésztésben kialakult helyzetet s javaslatokat teszünk a kedvezőtlen tendenciák fokozatos megváltoztatására. A beruházásoknál erőinket a folyamatban levők mi; előbbi befejezésére koncentráljuk. Javítanunk kell a beruházási munka színvonalán is, az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a munka- intenzív kultúrák gépesítésére, Ha gazdaságpolitikai Intézkedéseink a jó és hatékony munkával találkoznak, akkor az 1972. évi terv nemcsak megvalósítható, de túlteljesíthető Ügy vélem, ehhez biztos alap az élelmiszergazdaság dolgozóinak munkaszeretete, termelési kedve. Egyre több gazdaságban, feldolgozó és értékesítő üzemben tesznek erőfeszítéseket a jobb munka- és üzemszervezés révén a belső tartalékok feltárására. Az elmúlt esztendőben örvendetesen nőtt a szocialista brigádok száma, s egyre többen gyarapítják — vezetők és dolgozók egyaránt — szakmai tudásukat. Ügy vélem, hogy a tudományosan megalapozott vezetés, a megnövekedett szaktudás és dicséretes szorgalom azok a döntő tényezők, amelyek a munkatermelékenység növelését, a terv túlteljesítését lehetővé teszik. Amikor az elmúlt évi eredményekért, a gondos munkáéit köszönetét mondok az élelmiszergazdaság niinden dolgozójának, egyúttal kérem, vessék latba erejüket és tudásukat az 1972. évi feladatok sikeres megvalósításáért. Ehhez jó erőt, jó egészséget, boldog új esztendőt kívánok! Milyenek a munkahelyek, ahol a hatvaniak dolgoznak, és milyenek a vendéglátóipari üzletek, ahová a helybelieken kívül a távolabbról érkezettek közül is számosán betérnek fogyasztani, szórakozni. . .7 A kérdések nyilvánvalóan sok embert érdekelnek, érintenek, — ennélfogva korántsem véletlen, hogy a hatvani népi ellenőrök a közelmúltban éppen az imént felvetettekre igyekeztek válaszokat keresni. Munkájuk végeztével, ugyancsak nemrég terjedelmes jelentésben adtak számot tapasztalataikról testületüknek. Mint a beszámolóból — egyebek mellett — kiderült: a megvizsgált három kis üzem ‘ (Fővárosi Műanyag- ipari Vállalat 3. számú telepe. MŰFÉM Szövetkezet hatvani telepe, Lenin Mező- gazdasági Termelőszövetkezet) szembetűnően magán viseli az ilyenféle mini-munkahelyek jellemző sajátosságait, több minden másodlagosnak tűnik. Hozzájárul persze ezekhez az Is, hogy ezek az üzemek annak idején — jobb megoldás híián — eredetileg más célokat szolgáló épületekbe telepedtek. így például a műanyag- ivariak kényt el évűt még a pincerészben is részt get A bokáig érő sárral borított, járda nélküli egri Mária utca egyébként sem a Champs Elysées. Ráadásai! a tengelyében sem a diadalív,' hanem az egri tejüzem, amelynek falaiban már csak a támaszgerendák tartják a lelket. Akire tartósak, évek óta tudják: egy hajszálnyi rossz- indulat nélkül is, a nap bármely órájában leállíthatnák a termelést, becsukhatnák az üzemet. Mert megroggyantak, megrepedeztek a falai, az üzem életveszélyes. Arról nem is beszélve, hogy az üzem annak idején napi 15 ezer 1 tej feldolgozására épült, most pedig 35 ezer, sőt amíg Ózd tejellátásá Sí az üzemhez tartozott — a napokban vette át végre Miskolc —, az üzem napi tejadagja már 50—60 ezer liter tej volt Ezek után azt sem nehéz kitalálni, hogy az emberek rendkívül primitív körülmények között dolgoznak, kényelemről, megfelelő szociális létesítményekről még csak beszélni sem lehet. Valamennyi elavult, kicsi, lyuk hátán lyuk, az egész üzem olyan már, mint egy robbantásra előkészített tönkrement hodály. Az ámen kimondására azonban még várni kell. Mert a Borsod megyei Tejipari Vállalat hiába nyúlt lehetőségeihez mérten időben és gálánsán a zsebébe, az egri tejüzem a Nehézipari Építő Vállalat jóvoltából még ma sem készült el. Pedig megvan - hozzá a szükséges pénz, és elméletben már 1969. júliusától dolgoznak rajta az építők. Az elfogadott tervek szerint az elmúlt év végén már át is kellett volna adniuk. foglalkoztatni, mert különben nem férnének. A szellőzést biztosítható ablakoknak csak egyharmada nyitható a MŰFÉM Szövetkezetben, mindhárom üzemben sok kívánnivalót hagy maga után a falak, a padozat állapota, állaga, különösen sok a hiányosság a Lenin Tsz Palkó-tanyáján, amit legékesebben talán a hfcgesz- tőműhely bizonyít. A szel- lőztethetetlen helyiségben gázártalom mellett dolgoznak az emberek és még a szükséges védőfelszereléssel sem rendelkeznek. Ugyanezen a helyen ráadásul a felvétel előtti kötelező orvosi vizsgálatokról is megfeledkeznek! További hiba, hogy minimálisan áam biztosítják a tanyán az öltözködési és tisztálkodási lehetőségeiket, baj van a téli fűtéssel. A szociális ellátottsággal egyébként csak a MŰFÉM Szövetkezetnél voltak elégedettek az ellenőrök. 1 Sajnos a népi ellenőröknek — jelentésük szerint — nincs sokkal jobb véleményük a vendéglátóiparról sem. Még a nemrég épült Búzavirág Étteremben is például a konyhához tartozó valamennyi helyiség falazata túlzottan piszkos, s hasonló a padozat. Figyelmen kívül hívják a higiéniát 5 különböző pyc anyagok tá- r<ói ■'« a tisztítószerek Az építők azonban «alttal sem szakították me* magukat a munkában. Úgy látszik, őket nem zavarja, hogy a régi üzem életveszélyes, hogy naponta fél megye várja nélkülözhetetlen italát: a tejet. Mindezek ismeretében nem csodálkozhatunk Sárközi József üzemigazgátó dühös ke- sergésein.,. — Nézzen körül, milyen körülmények között dolgozunk. Komolyan mondom: fáj az embernek. Valameny- nyiünknek. — Mikorra várható, hogy végül is elkészül az új üzem ? — A legújabb határidő 1972. június 30-a. De mi már nehezen hiszünk az építőkhanem a falakat tartják (Foto: Kiss Béla) nék. — Jelenleg hogyan áll az építkezés? — Az üzemcsarnok ugyan szerelésre kész, de a szociális épületek alapozása még csak a közelmúltban fejeződött be, s jóformán csak a falai állnak a tmk-nak, s a kazánháznak is. Sajnos, nem alaptalan a pesszimizmusunk. — Hány millió forintba kerül a beruházás? — Már jóval túlhaladta f 80 milliót. A generálkivite le'ző, a Nehézipari Építő Vállalat felelőtlenségére, komolytalan magatartására hadd mondjak egy példát. Mulasztásuk, késésük miatt a csőszerelők felbontották a yállalaftal kötött szerződésüket, így a nem kevesebb, mint 9 miliő forintos szerelési munkálatokra h inaikon át nem volt alvállalkozó. Segíts'get kértünk a m gyei pártbizottságtól, és a támogatásuk nyomán, valóban nagyon jó Indulattal, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat elvállalta az említett szerelési munkálatok elegy részét az előkészítő asztalon tárolják. Nem kielégítőek a szociális létesítmények: közös az öltözője 10 nőnek és 11 férfinak. Nem törődnek kellően az egészségvédelemmel : a megvizsgált könyvecskék tanúsága alapján nyolc dolgozó alkalmassági vizsgálata „lejárt”, két dolgozó orvosi lelete érvénytelen. A Zöldhordó italboltban porosak, szennyesek még a függönyök is, egyetlen öltözőszekrény jelenti a „szociális létesítményeket”. Az ÁFÉSZ 1. számú bisztrójában a konyhai előkészítő munkaasztal lábazati részén tartják az edényeket, amelyek így nyilvánvalóan köny- nyen koszolódnak. A Hámán Kató utcai borkóstolóhoz nincs biztosítva a szükséges mellékhelyiség, hogy csak néhány észrevételt említsünk a jelentésből. Elgondolkodtatóak, figyeli, meztetőek a - felsorolt kifogások, s — ahogyan a népi ellenőrök !s hangsúlyozták — határozott intézkedésekkel, az eddiginél nagyobb felelősségérzettel, lelkiismeretesebb munkával sürgősen él kell feledtetni valameny- nyit. Mert így kívánja ezt a kisüzemek do! Vnak, az üzletek ver t''? - s va lamennylünknek az érdeke’ (-ní) végzését. Illetve csak elvállalta volna, de a Nehézipari Építő Vállalatnak még csak annyira sem volt sürgős az ügy, hogy elküldött volna egy megrendelőt a tanácsi építőknek. így aztán ma sincs kivitelező, hogy végül is ki végzi majd el a munkát, ez még titok. Higgyék el: rendkívül el vagyunk keseredve. Mert ha a szegénység miatt dolgoznánk ilyen körülmények között, talán egy szót se szólnánk. De hát már nem vagyunk szegények, vállalatunk előteremtette az új üzem megépítéséhez szükséges milüókat. Mégis így élünk, itt, s ilyen körülmények között kell dolgoznunk. És mindezekhez képzeljék hozzá, hogy ez egy tejüzem, munkánk nemcsak nagy szakértelmet, de korszerű technológiát, nagyfokú higiéniát is követel... Nemcsak a szokásunk, a gyakorlatunk, hanem az újságírás etikája is azt követelné: ezek után kérdezzük meg az építőket is, mivei magyarázzák lemaradásukat, miért késnek, miért nem üzemel már az új tejüzem? Ez esetben azonban mégse vagyunk kíváncsiak az épí- ták véleményére. Mégpedig azért nem, mert egyszer már bennünket is „átvertek”. Múlt év júliusában szánták- bánták bűneiket, fűt-fát ígérgettek, hogy meggyorsítják a tempót. A júliusi ígéretekből azonban semmi sem lett. Ügy is mondhatnánk: ismét átverték az ügyfeleket. Hogy közben nullára vizsgáztak, az a vállalatot különösképpen nem zavarja, és nem érdekli. Ezért is lenne itt az ideje, hogy az illetékesek mérlegeljék: nem több-e már a Nehézipari Építő Vállalat mulasztása a következményektől mentes felelőtlenségtől, hanyagságtól. Mert a pohár már régen betelt.: Kofts József önvédelem Ta! Hkoztáh már vele? Ka nem, akkor i-ozán szerencsések. Mert ő az, aki ..valamit hallott”, alti mi:: ’ zabol és mindenben beníe.n- tes, aki megjátssza a mindenben iá; üiozottat. ö tudja hogy ki mikor, mit csinált, kinek, ki a szeretője, kinek honnét és mennyi pénze van, ki bukik le és kiket buktáin k felfelé, ki kiből itt és kivé lesz — ő mindent tud. Nem bizonyít, nrm érvel — csak tud. Az ő fegyvere a sejtelmes mosoly, a be nem fejezett mondatok, a megfoghatatlan, a ködös hivatkozás. El- hullajíja a kétely, a rágalom petéit, nem sokáig, csak egy pillanatig élvezi a hatást, aztán továbbáll. Szerencsére kihalófélben, pusztulában van ez’ az egyébként embercsoporthoz .tartozó species. Nem kedvez neki a mai légkör az atmoszféra, nem erősíti, hanem gyengíti csontjait. Ellensége a nyíltság, a felelősségérzet, a kimondott ■* szó felelőssege, s mindez egyre inkább a perifériákra szorítja. Mert amikor ezekkel találkozik, bújik, mint a pincebogár a fény elöl, szűköl és mentegetőzik, magyaráz „félreértést", .tisztáz és mossa a kezét, mint Pilátus, Van is miért és mit! De nem is szabad egy pillanatra sem nyugodni hagyni. Űzni és irtani kel! belőle a kóros betegséget mindaddig, amíg meg nem gyógyul belőle. S mert a tét nagy meri a közélet, az emberek, a családok nyugalmát veszélyezteti, véglegesen le kell számolni e speciessel és betegségével. Leszámolni, önvédelemből, a szocialista közélet nyugalma, tisztasága érdéi kében és védelmébe». —papi»—5 Képi ellenőrök — Hatvanról A gerendák nem díszek,
